2008. okt. 31.

"Fejedelem üdvözlégy! Virraszszon az Ur Te fölötted!”

Néhányan vagyunk úgy talán, hogy nehezen tudunk napirendre térni a felett, ahogyan "megemlékeznek" apostoli királyainkra a második respublika kis csinovnyikjai. Ilyenkor az ember jobb idők, jobb emberei felé veti tekintetét és igyekszik elkerülni a nosztalgia ködfelhőit. A múltra legjobb, hogyha úgy tekintünk, ahogyan a jogfolytonosság szemlélete megkívánja; élő és szerves hagyományként, amelyet a tisztán népuralmi berendezkedés vágott ketté Mária Országában leginkább. Az alábbiakban - ezzel a lelkülettel - Scitovszky János hercegprímás 1856-os beszédét közöljük le, amelyet az esztergomi bazilika felszentelése alkalmából mondott el I. Ferenc Józsefnek. A beszédből az uralkodó iránti mély tisztelet olvasható ki, olyan főpap szájából, akit ekkor a magyar nemesség az ország (egyik) vezetőjének tartott, nádor híján. 1856-ban és 1857-ben is Scitovszky János átadott Ferenc Józsefnek kérvényt, amelyben kérte, hogy az uralkodó állítsa vissza a Magyar Királyság teljes, alkotmányos rendjét. Ezt Bach felségsértésnek nevezte, Ferenc József azonban átvette, igaz nem történt semmi sem érdemben ekkor még. E mellett Scitovszky harca egyébként egy éve fejeződött be ekkor, amelyben sikerült elérnie, hogy Esztergomot ne olvassza be a Szentatya az bécsi érsekségbe. Ezek a problémák azonban nem zavarták abban, hogy a legnagyobb tisztelettel és hódolattal fogadja a királyi párt Esztergomban és abban sem, hogy prédikáció németül, magyarul és szlovákul hangozzék el a felszentelési szentmise alatt a Bazilikában. A Szentkorona-tant, a dinasztiahűséget és az alkotmány őrzését a hercegprímás nemcsak vallotta, hanem gyakorolta is életében és közjogi szerepében.
„Csodálatos s valóban elragadó e jelen tünemény Fölséges császár és apostoli király! mellyen az itt összecsoportozott ezerek szemei édesen nyugosznak. Im ama szent helyen áll ma Fölséged, állnak a dicsően uralkodó háznak némely tagjai, állnak fejedelmi kormányodnak főbb hivatalnokai, állnak a magyar egyház számos főpapjai, s ezen országnak minden rangu polgárai, ott állunk mindnyájan, hol 856 év előtt sz. István Fölségednek nagynál nagyobb előde, a kereszténységnek és szelid erkölcsiségnek alapkövét letette; hol mint apostol határt nem ismert buzgosággal terjesztette az Isten országát; hol a hasonló buzgalmu Gizela királyné ajtatos érzelmeivel s tetteivel ápolta s elősegitette nagy férjének törekvéseit; itt ajánlotta őt a nemzetet az Istenanya Mária, a magyarok Nagyasszonyának oltalmába; innét mentek szét az általa alapitott tiz püspökség főpásztorai az egész magyar földre, hirdetni Krisztus evangeliomát és pedig olly sikerrel; hogy uralkodása alatt az egész pogány nemzet Krisztus keresztje előtt meghajolna, leborulna, s abban keresné legfőbb dicsőségét; szóval: e dicső király nagy tettei nyolcszáz év előtt e helyett megszentelték, megdicsőitették.

Ezekre tekintvén, el kell ismernünk: hogy megfoghatlanok az Ur itéletei! – Ime valami e várban nagy, dicső, szent volt; mind lerombolta s földulta azt 300 év előtt a Krisztus keresztjének ellensége; s neked Fölséges császár tartotta fel az ég ama dicsőséget, hogy kitünő vallásosságodnak, a katholika egyház érdekeit ápoló s pártfogoló törekvéseidnek korszakában e szent helynek három százados pusztasága s gyásza megszünjék, felséges jelenlétedben a réginek helyén emelt Isten háza fölavatassék, fölszenteltessék, s az isteni tiszteletre megnyittassék.
Nem, nem vagyok képes, Fölséges uram, e roppant sokaságnak hálaérzelmeit tolmácsolni; miért is csak azt mondom, hogy Fölségednek ez ünnepeni megjelenése uj életet ad azon ragaszkodásnak, mellyet e nemzet nyolcz század alatt fejedelmei iránt tanusitott. Be van vésve ma, s bevésve fog maradni, mig itt kő kövön marad, e dicső tette Fölségednek a nemzet szivében!

Most pedig a tisztes martyrok maradványait, kik véröket ontva tanusitották hitüket, e diszes egyházba bevivén, a felszentelés szertartását befejezvén, az uj oltáron végbe viendő első áldozat alatt esdekleni fogunk szivünk mélyéből a királyok királya előtt: hogy Fölségedet, mindenek fölött szeretet Urunkat, a Fölséges császárnét, üdvözlött honanyánkat, az egész uralkodó ház Fönséges tagjait még a kis főherczegnő Gizelát is minden mennyei áldásával gazdagitsa s népeink szeretetével boldogitsa!

Ti pedig keresztények, kedves hiveim! e szent hajlékban és mindenütt az ur Istent dicsőitsétek egész buzgosággal és a királyt tiszteljétek teljes engedelmességgel! – igy fogjátok megadni „az Istennek, mi az Istené, és a Császárnak, mi a Császáré! ugy legyen. Amen.”
Az eseményről a Vasárnapi Újság így emlékezik meg.
(Köszönet Verenának az anyagokért!)

11 megjegyzés:

Ultrajobber írta...

Üdv!

A címhez: és utódaid fölött( és országaid fölött)!

Érdekességek:

Halála után fennmaradt egy Ferenc Józsefre mondott családi átok, amely úgy hangzik, mint egy bibliai prófécia: "Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színérôl! Ôt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!"
E családi átok mellett még egy babonás jövendölés forgott közszájon ebben az idôben Ferenc Józseffel kapcsolatban. Azt tartották, hogy a császár famíliájának 13 áldozattal kell bûnhôdnie az aradi vértanúkért. Aki nem hisz a jóslatokban és az átkokban, azt is bizonyára elgondolkoztatja, hogy mit mért a sors a késôbbiekben az uralkodóra és családjára.

http://www.parameter.elosoft.com/arad.html

Ez sajnos megvalósult, bár szerintem ezzel a Magyar Nép magára vonta Isten haragját, ugyanis az Úr ezt parancsolta:

"Istent ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd! "

http://merengo.hu/biblia/?k=2;bf=ufo;f=22

Másik gyászos kimenetelű "érdekesség" Haynau mondása a felségsértők kivégzésénél:

"egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani."

Ez is bejött: 1946 ban Schlachta Margit, és Mindszenty József nem tudta megvédeni a királyságot,a magyar Országgyűlés emigrációbeli maradványa 1947-ben, Altöttingben pedig további két év nyüglűdés után felbomlott.

Ultrajobber írta...

És jött a Rákosi korszak.

Névtelen írta...

Pezenhoffer részletesen cáfolja az átok és a tizenhárom áldozat legendáját.
Más: Tudja valaki, Haynau miért korbácsoltatott meg nőket Bresciában? Egy utalással találkoztam ezzel kapcsolatban, de kíváncsi vagyok rá bővebben.

Névtelen írta...

A válasz: mert egy függelemsértő állat volt. (Ha a történet igaz. Ha nem, akkor is az volt, erre magyarországi, teljesen feleslegesen túlzó tevékenysége a bizonyíték.)

Szögyény-Marich László, az egyik legnagyobb konzervatív államférfi emlékiratából idézek: "Haynau, a vérszomjas állat" - Szögyény-Marich egyébként Windischgraetz budapesti polgári kormányzója volt, nem értett egyet 1848-49-cel és Bécsben dolgozott az '50-es években. Hangsúlyozom: Haynaut ő is egy állatnak tartotta, aki nem egy keresztény birodalom katonájaként, hanem önkényes basaként viselkedett.

Névtelen írta...

Deák István írja a Gondolat kiadónál 1983-ban megjelent, Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben c. könyvében:"...Haynau maroknyi védője szerint ő azokat a nőket vesszőztette meg, akik a bresciai kórházban az olasz forradalmárokat a sebesült osztrák katonák ágyaihoz vezették. Az olaszok azután elvágták a katonák torkát." Ez mennyire volt keresztényi tett? Nem ismerem az akkori jogi szabályozást, így csak gyaníthatom, hogy ezeknek a nőknek is járt volna a halálbüntetés. Főleg ebből a szempontból érdekes a kérdés. Haynaut azért Pezenhoffer is árnyaltabban ítéli meg és nem intézi el annyival, hogy "állat", meg "vérnősző barom". És ha egy 80-as években megjelent könyv nem éppen monarchista szerzője megenged ennyit magának Haynau védelmében, akkor azt hiszem ennél csak tovább lehet menni, ha valaki nem liberális demokrata, vagy kommunista. És még egy érdekesség az említett könyvből:"A katonai törvényszékek Haynautól kaptak utasítást, ő viszont Schwarzenbergtől és Ferenc Józseftől. A császár szilárdan eltökélte, hogy egyszer s mindenkorra véget vet a magyarok lázadó kedvének, és ebben az igyekezetében készségesen támogatta számos ultrakonzervatív magyar mágnás. Ha az ő kezükben lett volna a döntés, sokkal több kivégzésre került volna sor." És ezt pedig érdemes összevetni-ismét-Pezenhoffer azon gondolataival, amelyekben a dinasztia engedékenységével foglalkozik és arra a következtetésre jut, hogy lázadni csak ott lehet, ahol gyenge a hatalom és ezt megengedi.

Névtelen írta...

Dear All,
Our organization, the International Monarchist Conference, is currently developing common word and initiatives among the Monarchist community worldwide. We'd like to contact the people behind this very interesting website.
You can contact us at smey@monarchiste.com
Best regards
internationale.monarchiste.com

Parsifal írta...

Való igaz.

Míg Oradour-t a kórházban fekvő sebesült németek lemészárlásáért kiírtották, Haynau csak megvesszőztette az hivatásukból kivetkező forradalmár ápolónőket.

Ultrajobber írta...

Gondoltam, hogy nem jókedvében, meg perverzitásból tette: mint a francia forradalomban: nők vonulásznak vasvillával, meg kaszával gyilkolászni a királyi párt.Ott is felszabadult a pokol a Földre, azokhoz is egy Haynau hiányzott.
Ott sem emlékeztek meg Jeanne 'd Arc hőstetteiről a Szent Francia Királyságért, a felséges királynőt minden teketória nélkül megerőszakolták, szétszaggatták volna.
Én éltetem Haynaut.

Ultrajobber írta...

Erre a Kisbarnaki dologra csak annyit, hogy a dolog már 1921 től nem volt tökéletes, a kormányzóval csak az történt, amit megérdemelt,ahogy ő is viselkedett a királlyal.

Ultrajobber írta...

Az altöttingi országgyűlésbe a király meg nem hívásáról:ha törvényesek akartak volna lenni, valóban meg kellett volna hívni, de Szálasiék még a koronázási ékszereket sem akarták legitimisták közelében tudni.De vissza is kérdezhetnénk:a koronaherceg hol tartózkodott ekkor, miért nem törte magát az Őt megillető hely elfoglalásában, és ez a kérdés nem csak 44-re, és 45 utánra vonatkozik, de 56-ra is.

Parsifal írta...

Az ún. "Ottó-drótról" és a "kiugrásról":

A trónörökös főherceg egyetemi tanulmányai, és későbbi kapcsolatai során arra a meggyőződésre jutott, hogyha egyáltalán lehet restauráció, az egyfajta angolszász mintájú monarchia legyen. A hazai legitimizmus (ami nem egy egységes mozgalom volt, hanem közjogi álláspont, ami nem jelenti azt, hogy az aktuális uralkodó aktuális világnézetével - lásd II. József - egyet kell érteni) zöme ebben követte Ottót.

Ottó egyet hagyott figyelmen kívül, amire Pezenhoffer figyelmeztet. Az északi monarchiák protestánsok, és más az északi emberek vérmérséklete társadalmi szinten, mind a környezet, mind a nyelvre épülő kultúra folytán, persze nem determinisztikusan. (Angliában is volt egy Cromwell. Egyébként Hitler is ebben tévedett, mert az általa magasztalt "nordikus" eszmény embertömegének zöme Hitler ellen harcolt - USA, Nagy-Britannia, skandinávok, egyedül Hollandiában volt erős NS mozgalom. Az északi ember individualista, demokratikusabb a klasszikus liberális demokrácia értelmében, pragmatista, homo oeconomicus. Erre még rájön a protestáns pragmatikus szemlélet a "funkcionalista evilágisággal".)

Jelenleg a világon (a Vatikánvárosi Államot leszámítva) 4 katolikus monarchia van:

1. Spanyolország => ahol az a sikk, azok a parlamenti pártok, mint itt voltak a dualizmus alatt a kossuthisták (respublikánusok) => szembe mennek mind a katolikus hittel, mind a monarchiával. Annyit okosodtak, hogy meghagyják póznak a monarchiát. De a gyakorlatban (de facto) az egy szekuláris respublika.

2. Belgium => egy kivétel => északi ország, de itt is megkötött a monarcha keze. Pl. az abortusz és a homo-"házasság" törvényét nem szentesítette (katolikus hitére hivatkozva!), erre (mivel van ilyen törvény) egy napra fölfüggesztették parlamenti úton a király jogait, és megszavazták újra a törvényt és érvénybe lépett.

Az ilyen királyság jól láthatjuk, csak papíron királyság, a valóságban nem.

Egy viszont becsülendő, inkább papokra hallgatott, mint a kőművesmesterekre. Ha tenni nem is tudott, a becsületét megmentette, Juan Carlos-szal ellentétben.

3. Luxembourg, Lichtenstein, Monaco törpeállamok.

Itt sem vérmérsékleitleg, sem vallási okokból az angol modell nem működne. Nálunk még a katolikusok zöménél is sikk volt a király ellen lázadni, a papokat szídni... Ez következik az emberi természet lázadó voltából. A déli népek izgága természeténél ez még erőteljesebben jelentkezik. (Minden katolikus monarchiában erős az antiklerikalizmus és a monarchia-ellenesség. Nemcsak nálunk.)

Az ún. "Ottó-drót" realizációs lehetősége 1944. március 19-éig működött.
A Kállay-kormány megalakulása után indultak meg a tapogatózások a kiugrás mikéntjéről, köztük az "Ottó-dróton" keresztül a legitimisták által.

Ottót többször fogadta Rossevelt, adott is neki egy szép memorandumot egy Közép-Európai Föderális Monarchiáról, azonban Roosevelt a magyarok részéről (1943. Teherán után) feltétel nélküli megadást kívánt, és az 1937-es határokat.

Ezen kívül Benesék, akik idegenlégiósokkal jobban képviselve voltak a nyugati szövetségeseknél mint mi, ráadásul ők nem voltak Hitler szövetségesei, hanem megszállt ország, az egészet megpuccsolták. Nagyobb volt a hitelük, mint nekünk.

Azaz, ha kiugrunk, itt is világosan megmondták, hogy nincs kiugrás, hadüzenet van a németek felé. Azonnal tegyük meg, kezdjünk véres partizánháborút itt, aztán majd ideér valaki (nem mondták, hogy nem a szovjetek).

Az angolszász segítség akkora illúzió volt, mint a másik oldalon a német csodafegyverekben való hit.

A német megszállással (ami részint a "Kállaykettős" hintapolitkája miatt következett be) ezek a tervek befuccsoltak.

Magyarországon a németek mindenről tudtak, itt valóban a nép többsége németpárti, volt, olyan németmámor volt, mint Habsburgok alatt sohasem, írja Pezenhoffer.

Mi nem a németek uralta zóna szélén helyezkedtünk el (mint Olaszország, vagy Finnország, vagy Bulgária), azaz semmiféle leválás (kiválás-kiugrás a háborúból meg főképp nem) nem lett volna, a terepviszonyokat, a magyarság bolsevizmusellenességét, valamint az ekkorra eluralkodó németpártiságot (amekkora sohasem volt tapasztalható a német Habsburgok alatt), az ország minden egyéb potenciálját figyelembe véve.