2008. nov. 17.

Bevonulás, felvonulás, elmulasztás


Tegnap volt 89 éve annak, hogy Horthy Miklós bevonult a "vörös rongyokba" öltözött városba, Budapestre, hogy azt elfoglalva visszaadja azt a királyságnak. Szép is lenne, mindez de nem így volt. Néhány nappal már bevonult ide ugyanis báró Lehár Antal katonákkal a Dunántúlon, ahol gróf Sigray Antallal helyreállították a rendet és kisebb - nem annyira véres és látványos, de mindenképpen eredményes - takarítást végzett a valóban bűnös városban. katonáival, amely a legnagyobb és legjobban felszerelt különítményt alkotta a Nemzeti Hadseregben Lehár ott lovagolt a fehér lovas Horthy Miklós mellett 1919. november 16-án Budapesten és Horthy a tiszteletére rendezett banketten külön megemlékezett Lehár báró tettéről (képét a lovasok élén mi is ide tettük, eme írás elé, Horthy mellé). Lehár báró később aktívan támogatta IV. Boldog Károly királyunk visszatérését, Horthy Miklós hívei lőttek rá Budaörsön. A folytatást mind a ketten máshogyan képzelték el. Lehár a Dunán úszva volt kénytelen menekülni a csonka országból, Horthy itt maradt kormányzóként negyed évszázadig, de végül német fogolyként hagyta el az országot.

Az ellenforradalmi mag ketté vált, az ellentétek nem tudtak kiengesztelődni. Az ország királyság lett király nélkül. Csonka nemzettest, csonka nemzetfő.

Manapság megemlékeznek arról a bevonulásról a magyar radikálisok, amelyen Horthy talán a legjobb, de mindenképpen a legnagyobb hatású beszédét mondta el. Akkor ez (is) mindenképpen ellenforradalmi tett volt, ma erre megemlékezni egy kicsit önmagáért való, enyhén siralmas dolog azt hiszem. Miért? Mert nincsen semmilyen érvénye sem ennek a megemlékezésnek. Lóg a levegőben. 1989-ben nem volt ellenforradalom Magyarországon a diktatúra után, amely mondjuk azzal az érvénnyel lépett volna fel, mint az 1919-20-as; a jogfolytonosság helyreállításának igényével. Ebben Lehár, Horthy ugyanúgy egyetértett, volt miért bevonulni és egymást támogatni. Ha 1989-ben lett volna egy hasonló cselekedet és elhatározás, akkor ma lehetne 1919-re is máshogyan is megemlékezni, nemcsak egy lovat futkostatva a Gellért Szálló előtt. Antall József múzeumigazgató visszataszítóan cinikus mondása ("Tetszettek volna forradalmat csinálni!") nem igaz. A jogfolytonosság szempontjából helyes felvetése a dolognak így néz ki majdnem húsz év távlatából; Ellenforradalmat kellett volna csinálni. Ez maradt el. Mi meg lemaradtunk - újra.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

http://nyitottenciklopedia.akti.hu/index.php?title=V%C3%A9lem%C3%A9ny%C3%A1ramlat

Névtelen írta...

Köszönet az írásért és a gyors reagálásért! Ellenforradalom 1989-ben? Kecsegtető alternatíva.

Névtelen úr mit akart ezzel a linkkel? Kommunikációelméleti blog is vagytok? :-)

Névtelen írta...

http://magyarinfo.blog.hu/2008/11/15/egyenruhasok_feher_lovon
http://magyarinfo.blog.hu/2008/11/17/hazaarulosdi

Mit lehet ezeknek mondani???

Ultrajobber írta...

Szerkesztő Úr, nem tudom, hogy pont idevaló-e, de azt szeretném megtudni, hogy József főherceg homo regiusi megbízatása is megszűnt-e a kormányzóságról való lemondásával.
És arról szeretnék tudakozódni, hogy Albrecht főherceg hogyan viszonyult a szabad királyválasztók őt támogató tervéhez.Ha tudsz, kérlek valami rövid ismertetőt írj róla.

Köszönettel:ultrajobber.

Ultrajobber írta...

"Akit Szegeden a Nemzeti Hadsereg fővezérének kértek fel, s aki seregének előőrseivel, tiszti különítményeivel megtisztította a Dunántúlt a bolsevik veszedelem maradványaitól, s visszafoglalta Hazánkat. Ő volt Vitéz nagybányai Horthy Miklós, aki nyolcvankilenc évvel ezelőtt, a Nemzeti Hadseregsereg élén, bevonult Budapestre. Aki rendet tett a „bűnös városban”

Írják Horthyról a Barikádon.

Ultrajobber írta...

Értem.Köszi.

Ultrajobber írta...

"Szerinte minden forradalom rombolással kezdődik és követve a szociálpszichológia szabályait, minden további rombolással még jobban radikalizálódik. Az ilyen módon ellenőrzés alól kikerült romboló ösztönöket megint csak erővel lehet megállítani és kordában tartani. Ezt az erőt pedig az ellenforradalmi mozgalom hozza létre. Amennyiben a forradalmi folyamatot még azelőtt állítják meg, mielőtt megsemmisítette volna a régi rezsim beteg és halott sejtjeit, akkor az ellenforradalom könnyen átcsaphat restaurációba. Ha viszont a forradalom már túl van ezen a kritikus ponton, az ellenforradalom nem jelent szükségszerűen teljes restaurációt. Emiatt a restaurációra törekvő erők valóban az ellenforradalmi mozgalom részesei lehetnek, de akadhatnak köztük olyan csoportok is, amelyek eredetileg üdvözöltek bizonyos forradalmi változásokat, de egy ponton túl már megriadtak azoktól. Ily módon az ellenforradalmi mozgalomban, amelyet alapvetően „negatív-, azaz a „forradalom romboló erejét elutasító- célok egyesítenek, olyan csoportok is találkozhatnak, amelyek egyébként eredetileg nagyon messze álltak egymástól."