2009. jan. 16.

A régi nem kell, új meg nincsen.

Több, mint nyolc éve Dávid Ibolya igazságügy-miniszter megbízott egy jogász csoportot, hogy alkossa meg a II. Magyar Köztársaság új Büntető Törvénykönyvét. Nyolc év után új törvény nem született, csak 135 paragrafus, ami mondjuk egy fél Btk., jobb híján, Mikor lesz egész senki nem tudja és senki nem ígéri. A köztársasági igazságszolgáltatásnak nagyon kellemetlen volt, hogy a Hatályos Btk., az 1978-as még mindig, Dávid ezért döntött így. Úgy látszik nem jött össze, illetve csak annyira jött össze, amennyire a köztársaságban a közjog is összejött; van valami, de nem az igazi. Van alkotmány, de nem az igazi, mert ideigelenes, meg kommunista a gyökere is. Most van egy fél Btk.-nk, nem kell az egész. Ennek a nemzetnek ez még sok is. Lesznek fáintos szakmai javaslatok, meg cáfolható ítéletek. Jó az nekünk. Dávid pedig korábban (2001) tisztán jelezte, hogy; "Elég hogyha az állam elleni bűncselekményekre vagy ba gazdasági bűncselekményekre gondolunk. Újra kelleni írni a törvényt.".

Hűen hírnevünkhöz, odamondjuk ennek a köztársaságnak, hogy a Magyar Királyságban a XIX. században gyakorlatilag egy ember alkotta meg a Btk.-t, amely akkor kiállta az idő próbáját. Csemegi Károly műve volt ez a Btk., a "Csemegi Kódex", amelyet gyakorlatilag Európa egyik legjelentősebb jogi alkotásának tartották (törvény előtt formális egyenlőség, az ártatlanság vélelme, nincs büntetés törvény nélkül), de ami ennél is fontosabb, a magyar szokásjogot és a történeti alkotmányt vette alapul. Csemegi, I. Ferenc József valóságos titkos belső tanácsosa, illetve kúriai elnök is volt, ami megint egy jellemző karrier, mert nemcsak maszon volt, hanem korábban aktívan, katonai parancsnokként is részt vett 1848/49 harcaiban. Mindez sem az uralkodót, sem a magyar politikai életet, de leginkább Csemegit nem akadályozta munkájában és odaadóan szolgálta királyát életében, korábbi börtönbűntetése ellenére. A "Csemegi Kódex" egy másik Magyarország Btk.-ja volt, amelyben a szigor, a retorziók (különösen a fiatalkorúakkal és visszaesőkkel szemben) hiresen (de nem hírhedten) konzervatívak és kemények voltak, de nem indokolatlanul. Mindenesetre etalonnak számít ma is, minket pedig elgondolkodtat azon a meditációs objektumunkon amellyel előjövünk újra és újra; hogy ebben az országban az államforma sohasem egy puszta "forma" volt.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ebben a bejegyzésben gondolom, hogy az egyik fontos alapelvet akartad demonstrálni kedves PHJ, az integráló erejét a királyságnak, ugye?

Névtelen írta...

Kiemelkedő alakok a magyar büntetőjogban

A büntetőjog a Csemegi-kódex előtt ellentmondásos törvényekből, a hármaskönyvből, a büntetőjog tudomány (pl. Vuchetich, Szlemenics és Szokolay – alakították a büntetőjog gyakorlatot is).

Vuchetich fő munkája latinul jelent meg és csak nemrég jelent meg magyar fordításban.
Szlemenics 1817-ben latinul, de hamarosan megjelent magyar fordításban is.
Szokolay 1848-ban jelent meg magyarul

Vuchetich Mátyás (1767-1824): jogász, egyetemi tanár. 1790-ben Bécsben jogi doktor, 1791 – 1808 között a nagyváradi, majd a kassai jogak.-n tanár, 1808-tól haláláig a pesti egy. tanára. Főleg büntetőjoggal – ennek jogbölcseleti kérdéseivel is – foglalkozott. Mint jogbölcselő a Karl Martini-féle természetjogi isk. híve. Utóbb a Zeiller-féle irányzat követője. Számos büntetőjogi alaptételt fogalmazott meg először hazai irodalmunkban. A humanista felfogású Kelemen Imrével együtt kidolgozta az egy.-i büntető hatáskör szabályozását (1815), amely megerősítette az egy. kiváltságos helyzetét.

Szlemenics Pál (1783-1856) jogtudós, szakíró.
Középiskolai tanulmányokat szülővárosában s Pesten, a filozófiát s teológiát Vácon, mint ottani püspöki megyei növendékpap, a jogtudományokat pedig a pesti királyi egyetemen Kelemen és Markovics tanárok alatt 1804. végezte s e közben Révai Miklósnak a magyar nyelvről tartott híres előadásait is szomjas lélekkel hallgatta. Azután Esterházy Ferenc gróf házában Bécsben nevelő és titoknok volt; 1809-ben pedig a pozsonyi királyi akadémiában a hazai polgári és fenyítő törvények rendes tanárává neveztetett s már ez előkelő tanszéket töltötte be, midőn 1810. ügyvédi oklevelet nyert s 1811. a törvények doktorává lett. A magyar tud. akadémia azonnal kezdetben 1830 nov. 17-én törvénytudományi osztályába rendes taggá választotta, melynek kebelében egyike volt a legmunkásabb tagoknak. A király 1838-ban nevelői és irói bokros érdemei tekintetéből nemesi levéllel tüntette ki s királyi tanácsossá is kinevezte. Első nagy munkája az Elementa juris criminalis hungarici, első kiadásban 1817-ben, másodikban 1827., harmadik bővített s javított kiadásban 1833-ban, mindannyiszor Pozsonyban jelent meg. Azután következtek szintén latin nyelvü polemikus kisebb munkái Kövy ellen, Kelemen Imre kedvelt tanára védelmében: Discussio opusculi, cui nomen Ratio Jurisprudentiae hung. ad ductum Institutionum Kelemenianarum (Pozsony 1817) s egy másik hasonló (1820). 1819. két kötetben jelent meg: Elementa Juris hung. civilis privati s még latin nyelven 1829. Elementa juris hung. judiciarii civilis és végre 1841. Additamenta ad editionem tertiam Elementorum Juris jud. civilis, tam criminalis hungarici (mind Pozsonyban). Polgári törvényének magyar kiadása: Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény (Pozsony 1823), a Marczibányi-jutalmat nyerte s 1844-ben második kiadást ért; fenyítő törvényének magyar nyelvü kiadását pedig Fenyítő törvényszéki magyar törvény (Buda 1836), valamint ennek újonnan kidolgozott kiadását is (Pest 1847) a magyar tud. akadémia eszközölte. 1845. Pozsonyban jelent meg tőle a Magyar törvények történetirata rövid vázlatban előadva s a Magyar polgári törvény még egy bővített, már harmadik kiadása négy kötetben. Ezen önálló műveken kívűl nagy számu jeles és alapos törvénytudományi értekezése jelent meg a Tudományos Gyüjteményben, a Magyar Akadémiai Évkönyvekben s Tudománytárban s a Bajza Athenaeumában. Az Akadémiai Évkönyvekben jelent meg (VI. köt. 1845, VII. köt. 1846 s VIII. köt. 1860.) legutolsó nagy munkája, Törvényeink története országunk keletkezésétől az Árpádok kihaltáig; és ugyanaz a vegyes házakbeli királyok alatt, végre ugyanaz: az ausztriai házbóli királyaink alatt I. Ferdinándtól I. Ferenc haláláig. Van egy német munkája is fiatal korából: 1816. Bécsben adta ki Farkas János magyar nyelvgrammatikájának bővített s átdolgozott 9-ik kiadását magyarul tanuló németek számára.

Szokolay István (1822-1904): ügyvéd, jogi író. A szabadságharc alatt nemzetőr, a radikális Március 15. és Demokratia c. lapok állandó munkatársa, utóbb bp.-i ügyvéd. Szerk. a Törvénykezési Csarnok (1859 - 83) c. jogi szakfolyóiratot. Büntetőjogi kézikönyve az első magyarul írt önálló büntetőjogi munka, egy.-i oktatásra is alkalmazták. Sok gyakorlati jellegű munkája volt közhasználatban (az abszolutizmus alatt az osztrák büntetőtörvénykönyv, büntető eljárás, polgári jog stb. kommentárja). Kiadta magyarul a Koránt.

Csemegi Károly (1826–1899): büntetőjogász. Mint vm.-i aljegyző a szabadságharc alatt szabadcsapatot szervezett, amelynek őrnagya volt. Ezért a szabadságharc után börtönbüntetést szenvedett, majd besorozták az osztrák hadseregbe. Ezután Aradon ügyvéd, 1867-től az igazságügymin.-ban teljesített szolgálatot, ahol utóbb államtitkár lett. 1879-1893 között kúriai tanácselnök. A Magyar Jogászegylet megalapítója és első elnöke (1878). Ő dolgozta ki az igazságügyi szervezeti törvények tervezeteit (1869. évi IV. tc. a bírói hatalomról, 1871. évi XXXIII. tc. az ügyészségi szervezetről), amelynek alapján a bírói hatalom elkülönült a közigazgatástól. Ő készítette el a liberális felfogású m. büntetőtörvénykönyvek tervezeteit (1878. évi V. tc. és 1879. évi XL. tc.), amelyek a haladó polgári eszméknek feleltek meg, de nem voltak oly mértékben haladók, mint az 1843. évi javaslatok. Több büntetőeljárási jogi javaslatot is készített, az esküdtszék intézménye ellen elfoglalt merev álláspontja miatt nem vett részt az 1896. évi büntetőeljárási törvénykönyv kidolgozásában. Mint kúriai tanácselnök korszerű eljárásjogi elveket (vádelv, védelem elve, kétoldalú meghallgatás, szóbeliség elve stb.) vezetett be az akkor még nem kodifikált eljárásjogi gyakorlatba. – M. Cs. K. művei (I-II, Bp., 1904); Az 1878. évi büntetőtörvénykönyv tervezete és a büntetőeljárás két tervezete, indokolással (1882-1883).

Fayer László (1842–1906): Jogász, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1894).
„A 18. század magyar büntetőjog pajkosan könnyelmű, de inkább paternalista”
Szerinte a feudális magyar büntetőjog inkább volt emberségesebb, mint Európa nyugatán.
Pályája kezdetén újságíró, 1865–85-ben ogy.-i gyorsíró volt, közben jogi tanulmányokat folytatott. 1866-ban és 1867-ben Feuer László néven kiadta a m. gyorsírók évkönyveit, a m. gyorsírási irodalom első termékeit. 1870-ben a Gyorsírászati Lapokat szerk. 1874-ben a bp.-i egy.-en magántanár (büntetőjog), 1886-ban egy.-i rk. tanár, 1901–06-ban ny. r. tanár (büntetőjog). A gyakorlatias jogtudományi oktatás egyik hazai úttörője. Mint anyagi büntetőjogász a klasszikus büntetőjogi isk. híve. A bűnözés megelőzését tartotta a büntető igazságszolgáltatás alapvető feladatának. Mint eljárásjogász a századvég liberális és humanista elveinek harcosa volt. Összegyűjtötte, bevezetéssel és magyarázatokkal ellátta és kiadta az 1843. évi büntetőjogi kodifikáció anyaggyűjteményét, amelyhez értékes bevezetőt és részletes magyarázatokat írt. A Magyar Jogászegylet egyik alapító tagja, 1903-tól alelnöke. A Magyar Themis c. folyóirat (1876–80) szerk.-je, majd a lapnak a Jogtudományi Közlönybe való beolvadása után szinte haláláig főmunkatársa, ill. szerk.-je. Sokat tett a gyorsírás fejlesztése érdekében is. – M. Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye (I–IV., Bp., 1896–1902). A magyar büntetőjog kézikönyve (I–II. Bp., 3. kiad. 1905); Nem lehet megállni a tételes jognál, foglakozni kell a történeti tényállással is. BJ-i tanszék megalapítója. A segédtudományok jelentőségét elismeri.

Finkey Ferenc és Angyal Pál szerint – Fayerrel ellentétben - a feudális magyar büntetőjogot a vadság és a kegyetlenség jellemezte, és a büntetések között a legáltalánosabb szankció a halálbüntetés volt.

Angyal Pál (1873–1949): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1909, r. 1930). 1898–1912-ben a pécsi joglíceum tanára (büntetőjog, jogbölcselet), 1900-tól a bp.-i egy.-en magántanár, 1912-től 1944-ig a bp.-i egy. tanára, 1933–34-ben az egy. rektora. Büntetőjogot és eljárásjogot adott elő, egyidőben helyettesített a jogbölcseleti tanszéken (1920–28). Mint büntetőjogász elvileg a klasszikus büntetőjogi iskola híve. Fiatalabb korában számos modern jogintézmény (fiatalkorúak feletti bíráskodás, patronázs-intézmény stb.) pártfogójaként lépett fel. Részt vett a büntetőjogi kodifikációban, jelentős része volt Az állam és társadalmi rend hatályosabb védelméről c. 1921. évi III. törvény tervezetének elkészítésében, amely büntethetővé tette a forradalmi mozgalomhoz való puszta tartozást. Isaák Gyulával kiadta a büntetőtörvénykönyv magyarázatát (1937). Büntetőjogi tankönyvei, ill. kézikönyvei hosszú időn át voltak használatban. 1920-tól 1944-ig a Magyar Jogi Szemle c. konzervatív irányzatú szakfolyóirat szerk.-je, 1939-től a M. Jogászegylet elnöke volt. Kriminalisztikai Intézetet alapít az egyetemen. FK. Bj-nek megállapítása

Finkey Ferenc (1870-1949) magyar jogtudós, egyetemi tanár, koronaügyész, az MTA tagja.
Jogi tanulmányok után 1893-tól a sárospataki jogakadémián tanár (büntetőjog, jogbölcselet). 1912-től a kolozsvári egy. (büntető eljárásjog), 1915-től a pozsonyi egy. (büntetőjog), 1921–23 között a szegedi egy. tanára (büntetőjog), 1923–30 között koronaügyész-h., 1930-tól kúriai tanácselnök, 1935-től 1940-ig, nyugalomba vonulásáig koronaügyész. 1939-ban a felsőház tagja. 1940–42-ben újra kinevezték, a Fiatalkorúak budapesti Felügyelő Hatóságának tisztét töltötte be. Az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottság elnöke. Az anyagi büntetőjogban dogmatikai téren K. Binding, kriminálpolitikai kérdésekben Franz List követője, a büntető eljárásjogban a liberális, humánus irányzatot képviselte.

Vámbéry Rusztem (1872–1948): jogász, polgári radikális publicista, Vámbéry Ármin orientalista fia.
A hallei és a budapesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Mint jogász, elsősorban a büntetőjoggal foglalkozott, a kriminológia elismert szakértőjének számított. 1896-tól az Igazságügyi Minisztérimban a törvényelőkészítést vezette. 1913-ban mint királyi táblai bíró vonult vissza. 1903-tól tanított a budapesti egyetemen. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja. 1920-tól ügyvédként dolgozott, ő volt 1924-ben József Attila első védője. 1913 és 1934 között a Jogtudományi Közlöny, 1926 és 1938 között a Századunk szerkesztője volt. 1938 után külföldön élt, előbb Londonban, majd az Amerikai Egyesült Államokban.

Vámbéry tagja volt a szabadkőműves Martinovics-páholynak is.

1984-ben a Magyar Kriminológiai Társaság Vámbéry Rusztem Emlékérem néven díjat alapított a büntetőpolitikai tevékenységben, főleg a kriminológiai tudományos kutatásokban kiemelkedő szakemberek munkájának elismerésére.

Fonyó Antal (1919-1981): jogász, egyetemi tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa (1961). Jogi tanulmányait a pozsonyi (1937-38) és a bp.-i tudományegy.-en (1939-42) folytatta. A jogi doktorátus megszerzése után ügyvédjelölt, majd a demokratikus rendőrség tisztje, a Bp.-i Rendőrfőkapitányság főelőadója, ill. csoportvezetője volt, bűnügyi munkakörben. 1951-től az Eötvös Loránd Tudományegy. (ELTE) büntetőjogi tanszékén oktatott, majd 1957. okt. 1-től a szegedi József Attila Tudományegy. (JATE) tanszékvezető egy.-i docense, 1962. aug. 1-től professzora. 1960-1964 között a jogi kar dékáni feladatait is ellátta. Elsősorban büntetéstani kérdésekkel, továbbá a népgazdaság elleni, valamint a vagyon elleni bűncselekményekkel foglalkozott. Több büntetőjogi tankönyv társszerzője volt. Az Igazságügymin. által szervezett Büntetőjogi Koordinációs Bizottság tagjaként részt vett az 1978, évi Btk. kodifikációjában. Tagja volt a Művelődési Min. Jogi Szakbizottságának, 1963-tól az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága Állam- és Jogtudományi Szakbizottságának, továbbá 1960-tól a źAssotiation Internationale de Droit Pénal-nak. - F. m. A bűntetteket megállapító hatályos jogszabályok (társszerzőkkel, Bp., 1951); A büntető törvénykönyv kommentárja (társszerzőkkel, Bp., 1968); Büntetőjogi módszerek és eszközök fejlődése a Magyar Népköztárság büntetőjogában (társszerzőkkel, Bp., 1974); Magyar büntetőjog. Különös rész. (II, társszerzőkkel, Bp., 1981).

Névtelen írta...

Ellenpélda a Dessewffy Aurél utca átnevezésével kapcsolatban (mit még régebben említettem volt):

"A Fejér Megyei Önkormányzat [2007] szeptember 6-ai ülésén a testület L. Simon László javaslatát elfogadva gróf Cziráky János és gróf Károlyi József főispánokat ábrázoló festmény illetve emléktábla elhelyezéséről döntött."

Gróf Cziráky Jánost 1860-ban nevezte ki az uralkodó Fejér megye főispánjává, személyiségéről lásd pl. ezt a rövid megemlékezést (1884, Vasárnapi Ujság)