Ki gondolta volna, hogy legutóbb 30 éve volt a magyar népesedési arány pozitív Magyarországon? Igen, az átkosban. Ezt inkább csak érezzük, mint tudjuk. A haza pedig addig marad meg, amíg van elég magyar gyermek. Jelenleg éppen nagyon nincsen elég, a nemzet fogy. A demográfiai ágyút másik töltik újra és újra és lőnek el a fejünk felett a Kárpát-medencében. A magyar nők a karrierre (értsd: megélhetésre) kell, hogy koncentráljanak, mivel nagyon sokszor nincsen részmunkaidős-, vagy távmunkában történő munkavégzésre esély. A két gyerek vállalása jelenleg kirí a magyar átlagból, amelyet a gyermekmentes „család” és az „egykézés” tesz ki leginkább.
A három egy tökéletes szám. Három királyfi, három királylány, három kívánság és három a magyar igazság is (meg egy a ráadás, úgyhogy pláne). Ezért alakult meg a Három Királyfi Mozgalom, amelynek a célja, hogy itthon a kívánt, tervezett gyermekek megszületéséért síkraszálljon. Társadalmi-, állami támogatást és megbecsülést szerezzen a többgyermekes magyar családmodellnek. A Mozgalomnak Kopp Mária professzorasszony a fő szervezője, előadásaik anyagai, témamegjelölései önmagukban is elgondolkodtatóak. „A társadalomnak alapvető érdeke volna, hogy mindent megtegyen a kívánt, tervezett gyermekek minél korábbi világrahozatalának támogatására, miközben nem hagyja veszni a nők tanulásba, képzésbe fektetett energiáit. A magasabb végzettségű nők későbbi pályája szempontjából a legkevésbé hátrányos, ha még az egyetemi évek alatt, vagy a pályájuk legelején tudnak gyermeket vállalni. A válság lehetőséget teremtene arra, hogy a munkanélküliség helyett a kívánt, tervezett gyermekek megszülethessenek, ebben kellene minden lehetséges módon támogatni a családokat.” (Kopp Mária). Illetve „a romló demográfiai helyzet, az alacsony születésszám ellenére a párok, a családok még ma is csak gyermekkel tudják elképzelni a jövőjüket, az életüket. A magyar társadalom európai viszonylatban is kiugróan magas gyermekcentrikus beállítottsága éppen a gyermekvállalási tervek meghiúsulása, realizálatlansága miatt félő, hogy változni, csökkeni fog. Különösen nagy veszélyt jelent a gyermekvállalási kor kitolódásával összefüggésben a véglegesen gyermek nélkül maradó nők arányának várható megemelkedése, amely a gyermekkel kapcsolatos értékrendet módosíthatja és végső soron a tudatos gyermektelenség megjelenéséhez vezethet.” (Pongrácz Tiborné).
Támogatni. Csatlakozni. Terjeszteni. Gyarapodni.
14 megjegyzés:
Volna pár keresetlen megjegyzésem, de inkább moderálom magam, igy csak cimszavakban:
Qui prodest?
Ha deklaráltan senkinek, miért nem tesz ellene a döntéshozó???
Van olcsó, meg drága módszer.
A drága, hogy először megteremtünk mindenféle támogatási rendszert, gazdasági alapokat, infra- és egyébb strukturális hátteret....aztán várunk, hogy valami legyen..
Az olcsóbb módszer, hogy élünk a gyakran szidott, de szinte mindig eredmnyes média módszerrel. Reklámokban nem a gyerektlen szingli menedzsereket, meg az egy gyerekes yupie családokt nyomatni, hanem igenis, a három gyerek ott legyen a Suzuki hátsó ülésén, a pannon-reklámban ne az egy gyerek-egy kutya legyen, hanem három-négy gyerek, a beszégetős műsorokban a többgyermekes ismert embereket preferálni, etc....
A következő dolog amiről gyakorta elfeledkeztek, az a tény hogy a határontúli magyarság is fogy. Mégpedig sokkal gyorsabb ütemben, sokkal kevesebből. Még egy generáció, és az etnikai határok jórészt megegyezőek lesznek az országhatárokkal.. Akkor pedig már nem is lesz értelme Tianont felemlegetni.......
Ez nagyon érdekes oldal, köszönöm, hogy felhívta rá a figyelmet.
Természetesen legszebb lenne, ha az apák keresetéből megélhetnének a családok. És tetszik, hogy a "karrierre koncentrálás" nem mint valami önző önmegvalósítás szerepel. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb nő szívesen szentelné legtöbb idejét a családnak, ha az anyagi helyzet ezt lehetővé tenné.
Ha mindenki annyira keményen küzd a nők jogaiért, akkor azokért is küzdjenek, akik valóban nők akarnak lenni.
Mert akinek van anyja, az tudja, hogy dolgozni, háztartást vezetni és gyereket nevelni nem lehet egyszerre. És általában a legutolsó csorbul (a gyerek nem tudja kirúgni ugyebár az anyját, és nem is ő adja a fizetést..)
Milesnek igaza van, minden reklámban 1-2 gyerek van, a nagycsaládost meg úgy kezelik, mint egy külön állatfajt. Felháborító.
A magyarság fogyása, mint olyan, tényleg aggasztó... Hogy mennyi lenne az egészséges, mármint növekedési rátában, nem merném megmondani, de szerény véleményem szerint, ha csak Magyarországot vesszük, nem is biztos, hogy nagyon pozitivnak kell lennie. A 0 körüli érték szerintem hosszú távon, ilyen, vagy csak lassan változó gazdasági és természeti környezetben egészségesnek mondható. Szerintem, bár, nem vagyok népességkutató...
Sokkal aggasztóbbnak tartom a magyarság egészének, a magyar nemzet anyaországon kivül élő részének fogyását, illetve annak ütemét. A háború utáni népességi adatok a kisebbségek tekintetében nem véltoztak jelentősen 89-ig, Romániát talán kivéve... Az állampártok mindenütt adtak arra, hogy legyen egy-két diszkissebbségi a vezetésben, és mivel az állam gondoskodott munkahelyekről, magyarán od telepitette a munkahelyet, ahol az ember lakott, és nem vonogatta a vállát, mint gyurcsány barátunk, hogy az emberek nem elég mobilisak, az ő bajuk, ha nem kapnak munkát. Tehát nagyjából sem az etnikai határok, sem az etnikai összetétel nem véltozott jelentősen. Lokálisan voltak helyek ahol igen, de nem volt tendencia. Csehszlovákiát tekintve leglábbis bizonyosan. Amikor eljött 89, az ember büszke lehetett nemzetiségére. Rövid ideig majdnem divat volt magyarnak lenni. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy magyar gyereket nem iratnak többségi iskolába, és népszámláláskor a polgár büszkén vallotta magát magyarnak. A tömbbmagyar területeken igy vallottak a cigányok is jórészt.. AZtán jött a nagy szoci-kuncze összeborulás, és a magyar nemzeti érdekek háttérbeszoritása.
Élőben láttam, a TV-ben, amikor Meciar, a nem EU konform bokszoló kárörvendő vigyorgással mesélte, hogy irta alá kovács lacikáékkal az alapszerződést... Ennek előzménye az volt, hogy saját koaliciós partnere, Slota vérnacionalista megvádolta, hogy biztosan eladta a szlovákokat a magyaroknak, mert nem hiszi, hogy a magyarok aláirnak egy olyan alapszerződést, amilyet mindenütt mutogattak. Hogy Meciar vagy vak, vagy korrupt, de biztosan van valami titkos záradék, mert a magyarok ezt igy biztos nem irták alá... Nos, ezekután, MEciar barátunk elmesélte, hogy ő sem hitte, hogy a hornkormány önként lemond mindenről, és cserébe semmit sem kér, semmi kézzelfoghatót, semmi betartandót, illetve semmiféle szankió vagy efféle nincs kilátásban. Mo vállalásai és kérései finoman fogalmazva sem voltak egyensúlyben. És hogy ezt épen kovácskáék szorgalmazták, vagyis a magyar fél, ez neki is gyanús volt, és még a ratifikáció napján is egyeztetet a tanácsadóival, hogy ha csak egy kétértelmű mondat, vagy egy évekmúlva elóhozható jogi precedens... de semmi. Igy ő, mint az újszülött szlovenszkó teljhatalmú ura, büszke arra, hogy neve ott van a magyar-szlovák alapszerződésen...
Ilyen körülmények között, amikor a szlovák nacionalizmus kormányzati szintre került, és amire nem volt korábban nyilt példa, az megtörténhetett, az emberek az anyaország felé fordultak. És mit kellett látniuk? Megépül a Meciar erőltette bősi szakasz, úgy, hogy minden nemzetközi jogot felrúgva elterelik a Dunát, hogy nyeltörvény, oktatási törvény, és a magyar kormánytól max némi gyengécske tiltakozásra telik, hogy magyarország gazdaságilag gyengül, bokros kartárs áldásos tevékenységének hatására még attól is elment az emberek kedve, hgy legalább vásárolni járjon át, vagy akár dolgozni...
Aztán jött egy rövid négy év, amikor mintha valami visszarendeződésndult volna meg. Lettek nemzeti szinek, nemzeti ünnepek, Szent Jobb körmenet, 2000-ben pedig tüzijáték. Őgy tűnt, a cirkusz mellett a kenyér is meglesz, az ország államadóssága csökkent, támogatta a magar cégek szomszédos országokba való expanzióját, még az is megesett, hogy a Forintot mesterségesen kellett gyengiteni nagymennyiségű Forint piacradobásával, mert az túlságosan megerősödött. Volt koronaúsztatás a szlovák partok előtt, miniszterelnöki és közjogi méltóságok magánlátogatása magyar lakta területeken, ahol nem tallkoztak az illető ország hivatalos, azonos szintű vezetőivel... Meg merték tenni, és nemlehetett megakadájozni. Ami pedig a legfontosab volt, jött a Magyarigazolvány. Aki nem él kissebbségbn az sosem értheti meg, mit jelent egy ilyen gesztus az anyaország részéről. Ez majdnem olyan, sőt, sok tekintetben még olyanabb, mint a kettős állampolgárság. Hisz a külfőldi magyarság jogilag nem sok mindent akar az anyaországtól, max azt várja el, hogy ha valami bajba kerül, kiáll érte, mint saját tagjáért. Az igazolvány megfogható, konkrét valami volt. Igaz, nem több, mint egy gesztus, de legyább az együvé tartozás illúzióját megadta. Ezt növelte az a magyar legfelsőbb vezetés részéről több fórumon, ismételten deklarált felelősségvállalás, amire a határon túli, kissebbségben élő magyarok számithatnak a részükről.
Elmondhatom, hogy ekkoriban, igaz, némi késéssel, de megint elkezdődött valami, gyakrabban adtak a szülők magyar nevet gyermekeiknek, a gazdasági helyzet miatt sokan jártak át dolgozni, és sokn gondolták úgy, hogy magyarul tanittatni gyerekeiket nem csak jó érzés, de hasznos is, mert a gyerek érvényesülhet majdan az egyre erősödő, és lokálisan vezető szerepben lévő magyarország által is, ha itthon nem sikerülne. ....
Azután....tudjuk. Az egyik még magyarul sem tudta magát rendesen kifejezni, a másik s gyerekeit német tannyelvű iskolába járatta, ráadásul egy index interjúban azt mondta, hogy Magyarország történelmét egy németeknek, németek által irt tankönyvből lehet a legjobban megérteni... Azután pedig a "dicsőséges" népszavazás...
Eredménye: a határontúli magyarság kiábrándult az anyaországból. Nemcsak a politikusokból. Ők csak egy szavzatot adtak le. A lakosság, a "magyarok" döntöttek. Az a fokú csalódottság, ami akkor lett úrrá a kissebbségieken csak fokozódott az éltal, hogy magarország gazdaságilag nem hogy nem fejlődött, hanem határozottan lemaradt, elvesztette regionális vezető szerepét, sőt feladta már akkor, amikor még nem is volt erre szükség, a szmszéd államok nacinalista plitikájával szemben pedig deffenzivába szorult, vagy passziv maradt.
Summa summarum, a szlovákiai magyarság a rendszerváltozás óta, 20év alatt 10%-ot fogyott. Jórészt pedig az utolsó öt éveben, oly módon, hogy ez a fogyási ütem gyorsul. A helyzeten plusszben ront, hogy a sokáig erős szlovák gazdaság erős és gazdag szlovák vezetői réteget termelt ki, ami azt jelnti, hogy kevés kivételtől eltekintve a munkaadói oldal túlnyomó többbségében elszlovákosodott. Szlovák tulajdnosok a szlovák menedzser réteget preferálják, igy a magyarnak, még megfelelő végzetség mellett is csak a közép-vagy az alatti szerep jut. A jómódú szlovákság fel tudja vásárolni a tömb területeken is a magyarság házait, földjeit, a magyar szülők jó része pedig nem lát más módot gyermeke boldogulásának biztositására, mint a szlovák iskolát, ami az asszimiláció előszobája.
Azt irtad, patetikus felhangok sem kellenek. Ebben semmi pátosz nincs. Ez sjna a mai magyar valóság. A világ nem változik olyan lasan, mint száz, vagy akár csak 30évvel ezelőtt is. Ahogy az élet gyorsul, felgyorsulnak a folyamatok is. .....
Márpedig Magyarországnak elemi érdeke, hogy határai körül egy egészséges, stabil és jövőképpel, biztoságban élő magyarságot tudhason. Ez olyan nyersanyagforrás, amihez bármikor lehet nyúlni. Én a csaldommal, éves szinten csak ÁFÁ-ban 50 000 körül hozok az orszgnak. Olyan pénzt, ait nem magyarországon keresek meg. De természetesen ennél jóval költök, hisz "átjárok" bevásárolni, mozizni, szinházba, kirándulni, amivel folyamatosan segitek magyar munkahelyeket fönntartani. Ezt a pénzt én a szlovák gazdaságból vonom ki. De nem elhanyagolható az sem, amit a határontúli potenciális munkaerő jelent. Orvos kell, mert az anyaországiak Norvégiába mennek? Akad. Nővér? Az is. Vagy rabszolga a gyártósorra? Magyarul beszél, nem kell tolmács, sem gettó nekik... ha pedig bezár a bolt, haza lehet küldeni őket. Fogy a magyarság? Némileg lehet feltölteni, elszivással... De ha elfogyunk, mi lesz? Ki jön? Hospes ismét Szászországból? Vagy most már Viet Namból? Ott úgyis emelkedik a tengerszint.....
Először is a házasságot kellene népszerűsíteni, anélkül nem nagyon lesz se gyerek, se család. Most éppen az Index címlapján gúnyolódnak rajta.
Házasság pedig nem lesz addig, amíg a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok ennyire elfogadottak. És ez elsősorban a nők felelőssége lenne, hogy tudjanak nemet mondani.
De itt is beindult az egymás alá licitálás, a női népesség egy jelentős része - elsősorban a média hatására - teljesen elribancosodott, innentől kezdve mindenki hozzájuk igazodik (szex az első randevú végén, és a szexbe beleértendő szinte minden, amit a pornóipar valaha is kitalált).
Röviden: szimpatikus kezdeményezés, de nem lehet a tetőnél kezdeni az építkezést.
Most ha már lefekszenek egymással az emberek esküvő előtt, ha összeköltöznek esküvő előtt, ha gyermekük születik esküvő előtt, akkor tényleg gondolhatják azt, hogy minek az a papír (mert a házasság szent voltában meg úgysem hisznek, legtöbbször az csak azért kell ugye, mert jaj de szép).
És az is más kérdés, hogy vallásos körökben sem szoktak nagyon szembehelyezkedni a fent leírtakkal. És ha már a vallásosak nem, akkor ki?
(Az más kérdés, hogy ez milyen vallásosság..)
Az a hozzáállás pedig külön elkeserítő, hogy "nem házasodunk össze, mert válásnál majd jön a sok jogi bonyodalom" - valóban, rettentő pozitív már a válást feltételezni..
Nagyon fontos még ebben a kérdésben az úgymond örökség is. Egy osztálytársamnak elváltak a szülei, nagyszülei, dédszülei, és ő ezért már olyan cinikus az intézménnyel szemben, hogy nem akar megházasodni soha...
A rossz útra tévedt nők is szeretetet,tiszteletet keresenek, csak nem a megfelelő módon. Legtöbbször ezt látják otthon, ha pedig valamennyire vallásos a család akkor úgy gondolják ezek elavult értékek. Az erkölcstelen életforma mögött lelki csőd van, hiteles példákra lenne szükség, hogy fel akarjanak kelni a sárból. Tiszta katholikus tanításra, hogy ne süllyedjenek vissza. Azt hiszem ennyit tehetünk...
Az igaz, hogy nagyon nehéz népszerűvé tenni olyan dolgot, mely elköteleződéssel és áldozatokkal jár. Egyszerűen elriadnak sokan, és nem látják meg a szentségi házasság, a nagy család értékét.
Nem beszélve arról, hogy mennyien lesznek gyilkosok vagy azért mert nem szeretnék, hogy gyermekük megszülessen("esemény utáni tabletta", spirál, abortusz) vagy azért mert gyermeket szeretnének(lombik-baby program).
"Trágyadomb tetején nyílik a rózsa" - a trágya már a fejünk búbjáig ér - lásd a hozzászólásokat, érdemes végigolvasni. Lehet, hogy nem reprezentatív a teljes népességre, de a dolgok logikája szerint előbb-utóbb az lesz. Attól tartok itt a három gyerek + kutya + nyírott gyep típusú reklámok már nem nagyon segítenek.
Újsághír: Sólyom nem fogadta a homoszexuálisok valamelyik szövetségének képviselőit. A sajtó azt sejteti, hogy "homofóbiai" meggondolásokból. Pedig a homfób azt jelentené,, hogy 'embergyűlölő'. De a "buzik" már saját magukat nevezik "embernek". Óh, boldog kirekesztő idők! Amikor ki lehetett egy társadalomból rekeszteni a társadalom megrontására szövetkező lélektelen kufárokat!
Ilyen országban élünk - a deviancia normalitássá aljasult és aki szembeszáll vele, deviánsnak minősül.
Mondom, a Sólyom nem fogadta; az a Sólyom, aki a Magyar Gárda képviselőit sem fogadta. Tehát az önjáró és önsorsrontó köztársaságocska, ki-tudja-hogyan 'megválasztott' első embere.
A primus inter pares.
Mert ő még nem tudja, a köztársaság nem tudja, hogy nem voltunk és nem lehetünk egyenlőek.
Éljen a Király, éljen a Haza, éljen a Család! De Család nélkül nincs Haza, Haza nélkül nincs Király.
Csak concubinatus van, csak respublika van és csak prezident van.
ahhoz hogy egy kultúra ne pusztuljon ki legalább 2,11 gyerek kell családonként.
azok a kultúrák amelyekben 1,9 vagy annál kevesebb volt az egy családra jutó gyerekek száma nem tudták visszafordítani a folyamatot és kipusztultak
ha 1,3 gyerek születik egy adott kultúrában,80-100 év kell ahhoz hogy regenerálja magát.jelenlegi körülmények között minden ország gazdasága összeroppanna ekkora terhelés alatt.
utánanéztem...egy átlagos magyar nőnek 1,35 gyereke van..
Megjegyzés küldése