Csonttá rágott témánk az, hogy amint előkerül politikai véleményünk, nevezetesen az, hogy királyságot szeretnénk, rögtön mindenki azt a kérdést vágja rá, hogy: "... de ki lenne a király?!". Ezt a kérdést már mindannyian egyrészt nagyon unjuk, mert ugye nem ez a legfontosabb jelen helyzetben, de azért lehet erre trükkösen is válaszolni.Írta: Fehér András.
Ilyenkor persze csönd van. Ezt az emberek általában értik.
Nekem persze eszembe jut más is erről. Egy bölcs ember azt mondta nekem egykor: "először önmagadat kell megtalálnod, ahhoz hogy a megfelelő társat megleld". Nagy igazság ez, mégis sokan nem értik, vagy nem veszik figyelembe. Ha épp egyedül vagy, akkor az lenne a megoldás, hogy deklarálod, hogy ez a normális? Ugye nem!
Akkor csak amiatt, hogy nem tudjuk ki adatik nekünk, még nem gondolhatjuk, hogy nem kell senki. Ha önmagunkat megtaláljuk, eljöhet a király is. A nemzetnek kell megtalálnia újra magát.
***
Két kis kommentár haladó monarchistáknak és egyéb bölcsészeknek.1.
A legtöbb ember még nem találkozott a demokrácia értelmes alternatívájával. E fenti kis szösszenet gyakorlati példán igyekszik bemutatni, hogyan lehet azok felé közelíteni, akik kételkednek, hogy az mégis hiteles legyen. Semmiképpen nem akadémikus modorban! Nem hiszem, hogy történelmi, jogi, filozófiai vagy egyéb fejtegetésekbe kell bocsátkoznunk. Amíg a restauráció "minusz egyedik" vagy a nulladik fázisában járunk elegendő felénk hajlítani egy kis szimpátiát, leküzdeni a mostani "nevetséges" titulust, amivel elintééznek minket sokan. (Ez egyébként jó úton halad.) Ha majd az illető eljut magában odáig, hogy lehetséges alternatívaként, előrelépésként kezelje a tömegdemokrácia monarchista tagadását, akkor úgyis egy sor kérdést feltesz, s ha intelligens, egy sor véleményt meg is hallgat.
2.
Szerény meglátásom szerint az arisztokrácia hiánya súlyosabb, mint a király személyének kérdése. Ez lehet igazából az egyetlen gátló tényező a restaruáció megvalósításában. Mert aki pusztán "jó", az még nem "nemes", amint az elegáns sem automatikusan úriember vagy úriasszony. S ha életünk egy-egy területén meg is valósítunk valamit a nemesi erényekből mily nehéz azt gyengeségeink, anyagi körülményeink, emberi környezetünk és a nemes viselkedés társadalmi lenézettsége miatt általánosan megvalósítani. Szerintem az utat ITT kell kezdeni.
16 megjegyzés:
Ez tetszik, ötletes, alkalmazni fogom.
Kedves András!
Egyet értek az arisztokrácia kérdésében.
Nagyszerű. Kiváltképp a kettes pont. Nem csak monarchista szempontból.
Azon gondolkodtam el, hogy mit lehetne tenni, hogy e szavak ne csak szavak maradjanak.
Csatlakozva az előttem szólóhoz bennem is felmerült a „Mit lehetne tenni?” kérdése. Szorosan ehhez kapcsolódva pedig az is, hogy mit, kit tekintünk tulajdonképpen nemesnek, illetve egy interregnum idején kitől nyerhetné el, ha egyáltalán elnyerhetné, az új nobilitas a státusát?
Ha és amennyiben osztálytársadalmat akarunk, vajon demokratikus eszközökkel célt találhatunk, avagy keressünk magunknak egy Francot, egy interrexet, egy dictatort, aki a kemény kéz politikájával irányba fordítja, helyes pályára állítja a hajót? Ebben az esetben sem lehet azonban szó a szorosabb értelmében vett nemesítésről, elvégre az királyi privilégium, vitézeket viszont egy tenger nélküli ellentengernagy is avathat.
Szóval a cikk felvetése jó, de ideje lenne számba venni a lehetőségeket – milyen eszközökkel és mit akarunk elérni? Mert arra, hogy egy csapásra lesöpörhetjük a köztársaság korhatag felépítményét nincs esély, a királyság ma nem realitás, de holnap azzá lehet. Azzá lehet?
Mint ahogyan a Szentkorona tant, a nemesség intézményét is szükséges lenne modernizálni, vagy éppen megszüntetni. Emlékeim szerint egyes mai királyságok teljesen nemesség nélkül működnek.
Lehet hogy visszatetszést fog kelteni amit írok, de szerintem a régi arisztokrácia és nemesség 95%-ban visszavonhatatlanul megsemmisült. Évszázados családi hagyományok, apáról fiúra szálló erkölcsi intenciók, társadalmi kapcsolatrendszerek, felbecsülhetetlen anyagi és szellemi javak(pl könyvtárak) tűntek el véglegesen, és kiveszett a társadalom kelléktárából a nemességtől jogosan elvárt szerep(mecénás, jótékonysági, erkölcsi minta, az igazság és jog védelmezője ) és az ehhez társított jogos megbecsülés is. Hiába adnánk vissza a birtokokat, egyrészt azok a XXI. században töredék vagyoni értékkel sem rendelkeznek mint annak idején.
Nem. Szerintem a nemességet újra kell alkotni, XXI. századi érdemek alapján mai tényleges szellemi, erkölcsi vezetőket kell az új királynak nemesi rangra emelnie.
A kérdés szinte prózai, ki is számíthat nemesnek 2010-ben. Ismert - ha jól rémlik -, hogy 47-ben törvényben tiltották meg a nemesi rangok, megszólítások használatát. persze nyilván ha a történeti jogfolytonosságot vesszük alapul akkor az az időszak illegitim, ergo a törvénykezése is az.
A XXI. században a nemes szó, kifejezés elsősorban erkölcsi, etikai értékeket hordoz magában, hiszen az elmút 50 év a korábbi tradícionális jelentését gyakorlatilag teljesen kiírtotta a köztudatból. Igen kevés olyan család van amely egykor befolyásos nemesi rangot viselt, és most is bír azzal a gazdasági hatalommal ami a klasszikus nemesi életforma és életvitel elengedhetetlen háttere - többek közt az enyém sem ilyen már nagyon régóta. Érdekes kettősség ez, hiszen a "modern" világ nemessége - gazdasági szempontból - az a felső tízezer amely pont a kommunizmusnak illetve a vadkapitalizmusnak köszönheti a tőkéjét, ergo semmi érdeke nem fűződik változtatni a rendszeren.
A mi korunkban a nemességnek belülről kell fakadnia, a származási vonalakon túl erkölcsi tartalommal kell megtölteni a titullust, hiszen gazdasági értelemben a kártyák annyira le vannak osztva, hogy birtokrendszerek visszaszerzéséről és vagyoni kárpótlásokról ábrándozni teljesen irreális dolog. Persze ez felveti azt a kérdést is hogy valódi arisztokrácia lehet-e az amely nem tud számottevő vagyont felmutatni.
Amely monarchia,ott általában van, csak nincsenek privilégiumok. Több államban máig van nemesítés,amely nemeseket általában a nemzetközi nemesség nem minden esetben fogad sorai közé,ahogyan a Monarchiában az 1848. után nemesítetteket sem veszi sorai közé ,ilyen pl. a Magyar Történelmi Családok Egyesülete ,amely a La Commission d' Information et de Liaison des Associations Nobles d' Europe tagja.Hogy miért? Ezen családok nemes tagjainak ősei nem rendelkeztek nemesi jogokkal.
Ahogy előttem írták a magyar nemesség,arisztokrácia eléggé meg lett tépázva. Némely családok bírnak nemzetközi befolyással, jelentős összeköttetésekkel, egy-néhány pedig elég nagy vagyonnal (pl. Esterházy a kb.300 milliárdos vagyonnal). Az a helyzet,hogy maga az arisztokrácia egy nemzetközi háló,így sokan menekültek német,francia,angol stb. rokonokhoz a zűrös időkben. Mivel az arisztokrácia az egyik legjobban képzett réteg,így kelendőek lettek nyugaton. Magyarán el tudtak helyezkedni, aminek a következménye az lett,hogy nem volt miért hazajönni.(a nemzetközi rokonság miatt , a kivándoroltak is gyorsan elvesztették magyarságukat,hiszen a befogadó állam arisztokráciája,nemessége befogadta/asszimilálta őket)
Akik hazatértek azok szembesültek a magyar valósággal.
Akik itt maradtak,azoknak esélyük sem maradt. Tulajdonképpen tanulni,tanítani a gyerekeiket,ami igen fontos lett volna, nem sikerült vagy nem annyira,nem úgy.
Persze vannak kiemelkedő személyek,akik a magyar kultúrát,államot támogatják tudásukkal.
Ha '89-ben visszatértünk volna a gyökerekhez,akkor nyilván máshogy alakult volna.De a "ha" nem játszik...
http://www.tortenelemklub.hu/?tema=82
Idézet "nobilistól":
"Hogy miért? Ezen családok nemes tagjainak ősei nem rendelkeztek nemesi jogokkal".
Én inkább azt írtam volna, hogy az őseik nem rendelkeztek pénzzel. A magyar "arisztokrácia" a Dózsa féle paraszt lázadás leverését követően, nem csak a lázadás részt vevőit büntette meg, hanem a teljes magyar parasztságot és a kis nemesség egy jelentős részét is!! A korabeli Magyarország lakosságát 5 millióra becsülik a történészek, ezeknek a 90%-a szabad paraszt, székely és kis nemes volt. Abban az időben a magyar területeken élő "kisebbségek" talán 10%-ot tettek ki, viszont a többiek a honfoglaló harcosok leszármazottai voltak! A mi derék arisztokratáink még mindig arra hivatkoznak, hogy a "jobbágy" gyáva volt és alkalmatlan a katonai szolgálatra. Csak ők védték az országot, alkották a hadsereget. Elfelejtkeznek arról, hogy az őket ért sérelem ellenére a elsősorban a magyar parasztok bizonyították, hogy készek meghalni a hazáért az első és a második világháborúba.
Sajnos az 1848-as jogkiterjesztés nem választotta külön a hazánkban akkor már nagy számban élő "kisebbségeket" és a magyar "jobbágyokat". Ez utóbbiak, mint a honfoglaló ősök leszármazottai vissza kellett volna kapják eredeti státuszukat.
Nemességnek akkor van értelme, ha az a harcos rendet jelenti, nem a vagyon, hanem az áldozat vállalás, hűség jelenti az igazi nemességet.
Csakhogy a Dózsa féle lázadás még a török idők előtt volt. A következő 150 évben az ország jelentős részén hatalmas demográfiai változások mentek keresztül. A török betörés és a hadmozgások (hajdúk, törökök, zsoldosok, magyarok) mind a sík vidéket és annak népességét pusztították. A síkságokon szinte 100%-ban magyar népesség élt (+kun, jász),így hatalmas veszteségek érték a magyar lakosságot. Pótlásukra a rosszabbul művelhető területekről (Felvidék,Erdély) érkeztek magyar telepesek,majd külföldiek (pl.svábok),az ő korábbi lakóhelyükre meg leereszkedtek a jobbára hegyekben élő népek (ruszin,szlovák,román,akik száma megnőtt a török idők alatt jelentősen). A déli területekre nagy számú sváb és katonáskodó délszláv elem (szerb,bunyevác,horvát,sokác) települt.
Így az Ön által említett I. és II. világháborúban hősi halált halt magyarok többsége származásilag egyáltalán nem a honfoglalóktól eredeztethetőek,habár magyarnak vallották magukat. Nem is beszélve a szlovák,román,szerb,sváb hősi halottak tízezreiről,akik szintén hazájukért estek el.
Ráadásul már a Dózsa-féle népesség is jelentős részben asszimilált volt,hiszen a Honfoglalók nem üres területre érkeztek. Az első szolgák,majd a várnépek eleinte szintén nem magyarokból kerültek ki ,később a honfoglaló magyar várjobbágyokból és szerviensekből lesüllyedt elemek csatlakoztak hozzájuk,így a kialakuló jobbágyság egy részét tényleg magyar honfoglalók leszármazottai alkották,azonban 1900-as évekre már nagyon is kisebbségbe kerültek.
Hogy a nemesség nem alkotta a hősi halottak zömét? Hogyan alkotta volna,ha eleve számbeli hátrányban volt? Így is több ezer nemes esett el a két vh-ban külön s külön. Arisztokraták tucatjai haltak meg közlegényként,altisztként vagy tisztként a II.világháborúban a Hazájukért (jó részük szintén nem volt Honfoglaló)
A világháborúk előtt Győrnél a franciák ellen, Buda alatt 1686-ban,Mohácsnál,Muhinál és még megszámlálhatatlan csatában magyar nemesek véreztek el. Természetesen a nem nemesek is óriási áldozatokat hoztak,gondoljunk csak a sok armalistára és katonanemesre,ha csak a harcokat nézzük.
Elég értelmetlen szabadságharcnak vagy nemzeti hőstettnek beállítani a Dózsa féle lázadást (ahogy Bocskait,Thökölyt). Osztályharcos időkben divat volt,ma már nem kellene. Egy lázadás résztvevőit megbízhatatlannak nyilvánítani meg egyáltalán nem nagy dolog, sőt helyeselendő.
Illenék ismerni az első és a második világháború történetét!
Azt hiszem hogy mint azt már ajánlottam, el kellene olvasniuk József főherceg könyvét az első világháborúról!!!
Én a magam részéről egyetlen jó szót sem írta Dózsáról, akit mélységesen elítélek,de a magukat "nemesnek" tartó vita partnerek mellébeszélnek érvelés helyett!!
A "büszke" nemesség szolgaian kiszolgálta a kommunizmust, tisztelet a kivételnek. A főnemesség pedig háromszor be vitte az országot az alagútba az önzése miatt.
A koromnál fogva volt szerencsém ismerni még azokat a magyar parasztokat és munkás leszármazottaikat, akikről a Nobilis úr azt írja, hogy az idegenek és a "szolganépek" leszármazottjai.
A nevek megőriztek sok mindent, ami cáfolja az ön véleményét. Az egyik arisztokrata családunk feje arról ír önéletrajzában, hogy a XIV. században jobbágyai voltak, lehettek, ha tőlünk nyugatabbra élt a családja. Ugyanis akkor még szabad parasztok éltek Magyarországon, akik kardot köthettek és lóra ülhettek!!
Szolganépek a szlávok voltak elsősorban akkori országunkban.
A dühtől nem látok, hogy valaki azt magyarázta bele a jegyzetembe, amit az nem foglal magába.
Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy a Dózsa féle parasztlázadás kori adatokat írtam!!
A nemességre akkor van szükség, ha újra az tud lenni, amiért létrejött azaz a harcos rend.
A betelepülésekről kár volt kioktatnia, tudtam róla, de a sváboktól eltekintve a többi náció sohasem tudott magyarrá válni.
Az első világháború alatt a "kisebbségi" katonák tömegesen dezertáltak!! Míg a magyar származásúak nem, József főherceg könyvében részletes adatokat találhat.
EGYÁLTALÁN NEM HELYESELTEM A DÓZSA FÉLE PARASZTLÁZADÁST, CSAK ARRA AKARTAM RÁMUTATNI, HOGY IGAZSÁGTALAN MÓDON AZ EGÉSZ ORSZÁG PARASZTSÁGÁT ÉS AKIT LEHETETT A KIS NEMESSÉGBŐL IS JOBBÁGYSORBA TASZÍTOTTAK. HOGY NOBILIS ÚR IS MEGÉRTSE A MAGYAR PARASZTSÁG 1/10-ÉNEK BŰNÉÉRT AZ EGÉSZ PARASZTSÁGOT BÜNTETTÉK. PERSZE, MERT KELLETT AZ OLCSÓ MUNKAERŐ.
Egyébként ha Bocskai Istvánt Dózsához hasonlítja, akkor semmi tárgyalni valónk nincs. Magam részéről a Bocskai Szövetség Baranya megyei elnöke és választmányi tagja voltam, valamint az most újra alakuló Bocskai Szövetségnek is a tagja vagyok.
AZ ÁLLÍTÓLAGOS NEMES URAK NE KEVERJÉK ÖSSZE AZ EGYIK NEMZETI HŐSÜNKET (BOCSKAIT)EGY FÉLRE VEZETETT ÉS BUTA LÁZADÓ VEZÉRREL!!!
Kedves Béla! Szerintem Nobilis társunk,(akinek történelmi tárgyi tudását én mint történelem szakos minden egyes hozzászólásában csodálom és irigylem) semmi olyant nem írt ami okot adna az Ön kirohanására. A vitában az érvek, a tények és a logika számítson, a lelkesedést és az érzelmeket hagyjuk a hétvégi misére.
@phj nemes nélküli monarchiák ügyében könyvtárba kell mennem.
Elvileg a Dózsa féle paraszt felkelést is átértékelték már történészeink és lett belőle (kis)nemesi felkelés. forrás:
Kossuth rádió, beszélgetés egy Dózsáról szóló könyv írójával
Üdv! Annyit szólnék a vitához, hogy véleményem szerint a középkor utáni nemesség, így a modern nemesség se csak a "kard" nemességből állt/kell állnia, hanem a "toll" nemességéből is. Márha értik mire gondolok.
PHJ 2010. október 21. 22:12-i hozzászólására ugranék vissza:
Nemesség nem azért kell, mert az egykori nemesség "politikai hagyományt legjelentősebb őrzői"!
Azért kell, mert a Rend így épül fel.
Másrészt ugyanitt nagyon helyesen próbálta visszavezetni a gondolatot abba a mederbe, amiért felvetettem: az önvizsgálat, komplexitás (nem csupán királyból áll az állam), tettek!
******
A harc korunkban valóban átalakult - én a toll mellé odatennék még sok harc-módot, ami úgymond nem fegyveres.
*******
Talán továbbléphetünk abban az irányban, hogy a két klasszikus harcmodor a kard és az ima ma mennyire működőképes? Erről talán új vitaindítót kéne írnom...
(ui: talán előbbre haladt a téma Dénesfán - számomra fentről akadályoztatás lett elrendelve...)
Úraim, az írás és a könyv már jó rég óta túl van értékelve.
Minél jobban túlértékelik, annál inkább nem számít már, hogy mi van leírva és mi nem...
A királyokat és a királyságokat kéretik nem lezülleszteni "kutatási téma" szintjére.
Blog bezár, irány a lőtér...
(na jó ez lehet hogy csak vicc volt :D )
Jól hangzik, de
1. Kire kéne lőni?
2. Kiért kéne harcolni?
3. Aki harcos az még nem nemes - bár a nemes harcol.
A nemesség lezüllése a harcos attitűd elvesztésével egyidejű, de nem lesz minden harcosból nemes (Főleg nem a mai lovagiatlan, technicizált, demokratikus seregeiben).
Viszont:
1. az irogatás a nemesi erényeket (vagy hiányukat), mint pl. bátorság, becsület nem engedi megmutatkozni (kivéve, ha valaki itt belekezd valami pacifista nyavalygásba), tehát valóban szükséges a harc
2. az irogatás és olvasgatás a meleg szobában elpuhít - s a puhaság sem nevezhető nemesi erénynek... Test és lélek összefüggésében tehát alapvető (lenne) a harcias testedzés: vajon mennyien vesznek részt ilyenen?
3. Mosd megvan a múlttal szemben az az előny, hogy lehet okulni a dzsentrikorszakból. Soha többé dzsentriket!
Megjegyzés küldése