2011. okt. 30.

Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!


Quas Primas

XI. PIUS PÁPÁNAK
a
KRISZTUS-KIRÁLY
ünnepét
elrendelő apostoli körlevele

(részletek)
1925. december 11.
(fordította és kiadta a Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója)

"Mivel az Atyaisten Krisztust mindenek örökösévé rendelte (Zsid 1,2), azért neki uralkodnia kell, míg a világ végén minden ellenségét az Atyának lábai elé teszi. (1 Kor 15,25) A Szentírás ilyen általános tanításából következik, hogy Krisztus országa a földön, a katolikus Egyház – amelynek az egész emberiség közt és az egész földkerekségen el kell terjednie – az ő Alkotóját és Alapítóját az egyházi év folyamán a tisztelet legkülönfélébb formái közt Királynak, Úrnak, a Királyok Királyának szólítja.
S amint ezeket a megtisztelő jelzőket, amelyek a szavak csodálatos változatossága mellett is ugyanazt jelentik, az Egyház a régi zsolozsmás és szertartásos könyvekben használta; úgy a fölséges Úristenhez intézett nyilvános imádságokban és a szeplőtelen áldozat bemutatásakor most is használja. Krisztusnak mint Királynak állandó tiszteletében gyönyörű összhang van a nyugati és keleti szertartások közt. Úgy hogy ebben az esetben is áll a mondás: Legem credendi, lex statuit supplicandi – a hit törvényét az imádság módja mutatja."

"Tehát a nemzetek kormányzói ne vonakodjanak odahatni, hogy úgy ők maguk, mint népeik Krisztus, a Király iránt a tisztelet és a hódolat nyilvános adóját leróják, ha azt akarják, hogy csorbítatlan tekintéllyel fejleszthessék és növelhessék hazájuk javát és boldogulását. Mert amit pápaságunk kezdetén a tekintély és közhatalom tiszteletének meggyengüléséről írtunk, az a mai időkre nagyon is ráillik: «Miután Istent és Jézus Krisztust a törvényekből és a közéletből kizárták, s a tekintélyt már nem Istentől, hanem az emberektől származtatják; magának a tekintélynek alapjai rendültek meg, mert elvonták az alapokat, amiért egyeseknek joguk van parancsolni, másoknak kötelességük engedelmeskedni. Így szükségképpen megingott az egész emberi társadalom, amely nem nyugodott többé szilárd pilléreken». (Enc. Ubi arcano.)"

"Pedig ha az emberek a magán- és a közéletben elismerik Krisztus királyi tekintélyét, hihetetlen előnyök háramlanak a polgári társadalomra: a valódi szabadság, a fegyelem és higgadtság, a megértés és béke. Krisztusnak királyi méltósága a fejedelmek és kormányok emberi tekintélyét megszenteli, a polgárok kötelességérzetét és engedelmességét pedig megnemesíti."

"Annak a nyilvános elpártolásnak elítélését és jóvátételét, amelyet a laicizmus a társadalom végtelen kárára okozott, ugyebár, nagyban elősegíti majd a Krisztuskirály ünnepének minden népnél évenkint való megülése? Amennyire szégyenletes Megváltónk legszentebb nevének elhallgatása a nemzetközi összejöveteleken és az országgyűléseken, annyival hangosabban kell nekünk azt kikiáltanunk, s királyi méltóságának és hatalmának jogait hirdetnünk. "

Családi emlék a királyról

Az ima, eredeti helyesírással:

Uram, Teremtőm – láttad és tudod Te,
Hogy békés csillag tűndőklőtt felettem,
Mig fondor ellen tűzcsóvával indult
Feldúlni mindent, a mit épitettem.
--Vidd győzelemre vitéz seregűnk,
S uj jólét napja, sűssőn fel nekűnk!

Köszönjük Juhász Zsoltnak, hogy megosztotta velünk. Ha valaki hasonló családi ereklyéről tud csak Károlyi Mihály, Tildy Zoltán, Kunfi Zsigmond, esetleg Jászi Oszkár, Nagy Ferenc képével díszítve, akkor kérjük, hogy küldje el mindenképpen.

2011. okt. 27.

Nemeseknek a királyságunkról

Írta: Némethy Zsolt. Fotó: Béky Zoltán.


Igazán felemelő érzés beszélni a királyság alternatívájáról a magyar nemesség jeles képviselőinek - kezdte előadását Pánczél Hegedűs János 2011. október 24-én a Magyar Történelmi Családok Egyesülete klubhelyiségében (Budapest I., Hunyadi János út 8.). Az előadás - "Helyreállítható-e Magyarországon a királyság?" sokakat vonzott, a kis barátságos helység teljesen megtelt.

Az előadó nagy hangsúlyt fektetett a köztársasági államforma jogfolytonosság-hiányára. Történeti visszatekintésében rámutatott arra, hogy a hazánkban eddig megvalósult köztársasági berendezkedések (1918, 1919, 1946, 1949, 1989) mindig a nép nevében, de a nép akaratának teljes figyelmen kívül hagyásával, szűk politikai elitek alkuja révén jöttek létre. A köztársaság súlyos legitimitás-deficittel küzd, miközben a magyarság minimális igényeit sem tudja kielégíteni. Az alig hatvan éve ránk nehezedő köztársasági államforma nem nyújt reális alternatívát az ezeréves magyar királysággal szemben.

Mit jelent a királyság, és mit a köztársaság a magyar nemesség számára? A királyság a nemesség működésének és társadalmi szerepvállalásának primer kerete. A magyar arisztokrácia évezredes példamutató, kultúrateremtő és gazdaságformáló munkája révén olyan társadalmi etalont tudott felmutatni, amelynek révén értékteremtő módon vállalhatott részt a magyarság életében. A köztársaság ennek vetett véget: a közhiedelemmel ellentétben nem a kommunizmusnak, hanem az 1946-ban kikiáltott első köztársaságnak köszönhető az elhíresült 1947. évi IV. törvény a nemesi címek és rangok eltörléséről. A nemesség átvitt és fizikális értelemben vett lefejezése csupán következménye ennek: először a királyságot, majd annak legerősebb természetes támaszát, a nemességet kellett felszámolni (vagy legalábbis háttérbe szorítani) ahhoz, hogy a társadalmi keretek teljes átalakítása megkezdődhessen.

A nagysikerű előadást követően a magyar történelmi nemességet európai szinten is képviselő MTCSE tagjai cseréltek véleményt az előadóval a királyságról, a monarchizmusról és pillanatnyi magyar helyzetről. A közel egy órás előadást, másfél órás kérdések és közvetlen diskurzus követte. Ez is megmutatta, hogy az előadó természetes közegben mozgott a témával.

2011. okt. 24.

IN PROPRIA VENIT ET SUI EUM NON RECEPERUNT

A tavalyihoz hasonlóan szikrázó napfény fogadott minket a szántóföld közepén álló, apró ligetben rejtőző kápolnánál. A minden évben megrendezett Károly-misén idén kerek évfordulót ünnepeltünk. 90 éve szállt le az ezidáig utolsó magyar király lélekvesztő repülőgépe a sopron vármegyei Czirák és Dénesfa között.

Itt ezen a csendes helyen - távol a fővárosi hangzavartól, a hétvégi nyálkás ködös kosztól és piszoktól és a tömegtől, ami ellepte ott az utcákat - misére készülődött egy maroknyi, királya előtt tisztelegni kívánó hívő. Érkeztek öreg hölgyek Dél-Tirolból, érkeztek hagyományőrző viseletben bécsiek, sőt innsbruckiak is. Eleget téve a Károly Király Imaliga meghívásának tiszteletét tette nálunk Fernand Franck nyugalmazott luxemburgi érsek is. Jó volt szétnézni a gyülekezőkön, s talán a Jóisten is így tett, amikor széthajtotta fölülünk a felhőket. 

A mise kezdetén egy apró repülőgép szállt át a liget fölött, mintegy emlékeztetve minket arra, miért is vagyunk mi ezen a Szent Helyen. Mise után pedig mindenki hivatalos volt a Ciráki étterembe egy közös ebédre, ahol éppen a dél-tiroli hölgyeket kaptuk társaságul. 

Szeretettel adjuk közre a Károly-miséről készített felvételeinket, egyben arra bíztatva mindenkit, hogy ne sajnálja az idejét jövőre és jöjjön el egy ilyen felemelő összejövetelre.


































2011. okt. 23.

Emlékezések

Több eseménynek is magunk mögött tudhatjuk az emléknapjait ezen az esős októberi vasárnap estén.


Boldog IV. Károly, ezeddig utolsó apostoli királyunk második visszatérési kísérletének október 20-án volt a kilencvenedik évfordulója. Ez egy nagy nap minden magyar királyságpártinak, hiszen egyértelmű jele annak, hogy a király nem csak valami távoli, a nemzettől elrugaszkodott dolog, aki egyébként nem is törődik a hazával, csak a saját jólétével a márványpalotájában, hiszen hazajött azért, mert tudta, hogy kötelességei vannak. Ezek a visszatérési kísérletek élő bizonyítékai annak, hogy a koronás király is a hazát szolgálja, annak fejeként, melyre a Szent Koronával történő koronázás után nem csak jogosult, hanem köteles is. Károly királynak és családjának teljesen boldog, gondok nélküli magánélete lehetett volna akár Svájcban, akár Madeira szigetén, de a király teljesen tisztában volt azzal, hogy ez nem lesz az ő osztályrésze. Tudta, hogy kötelességei vannak és azt is, hogy hova térjen vissza. Nem is volt kérdés, hogy miután az ellenforradalmi csapatok helyreállították a rendet az országban, a király hazatért. Ám nem tudott visszatérni az őt megillető helyre. Nem tért vissza, több ok miatt sem, de elsősorban azért nem, mert nem volt hajlandó magyar vért ontani, emberi vért ontani azért, hogy visszaszerezze tulajdonát. Emlékezzünk erre a napra és kötelességtudó, szentéletű királyunkra!



Egy nagyon kerek évfordulót ünnepeltünk október 21-én, hiszen két napja pénteken volt száz éve, hogy Károly Ferenc József magyar királyi herceg összekötötte életét Zita hercegnővel, aki élete végéig hűséges hitvese valamint támogatója volt. Zita mellette állt királynéként és a számüzetésben is. Tudjuk, hogy nem véletlenül van ezen a napon, október 21-én Boldog IV. Károly királyunk emléknapja is a Katolikus Egyházban, hiszen míg általában a szenteknek égi születésnapjukon van az emléknapjuk, Károlynál kivételt tettek, és Zitával történt házasságkötésük napját tették ünnepé. Az ok a kivételesen erős kapcsolat a kettő közt, az a szeretet, mellyel házasságukat megélték valamint az a dicső és nemes dolog, amit a pár mint szülők végbevittek. Emlékezzünk tehát mindkettőjükre, ne csak mint királyunkra és királynénkre, hanem - ebben a szélsőségesen család- és házasságellenes korban - mint hűséges férjre és feleségre, apára és anyára és szentéletű emberekre, hiszen, mint tudjuk Tiszteletreméltó Zita királynénknak is folyamatban van a boldoggá avatása. Adjon a Gondviselés a következő száz évben is a nemzetnek olyan férjeket és apákat mint Károly, olyan feleségeket és anyákat mint Zita, valamint minél hamarabb olyan uralkodópárt, mint ők ketten!



A harmadik kerek évfordulót a mai napon, október 23-án ünnepeljük, hiszen ma volt az 1956-os ellenforradalom és szabadságharc kitörésének az ötvenötödik évfordulója. 1956-al kapcsolatban a kulcs az az, hogy nem tudott kifejlődni. A totális, megszálló idegen hatalom és egy itthoni forradalmi rendszer ellen indult spontán megmozdulás mindenképpen példa számunkra. A pesti srácok, a mecseki láthatatlanok a hősök, akik nem azt nézték, hogy mennyi az esélye egy harcnak, az életüket adták a hazáért. Valóban, nem volt egységes, nem volt letisztult a dolog. Sokan voltak a felkelők közt, akik vállalhatatlan személyekre, gondolatokra hivatkoztak, sokan, akik nem gondoltak annál többre, mint, hogy elég volt, mert megfulladok! Ám az az elemi erő, akarat és lelkesedés, ami a küzdőket hajtotta, az a szabadságvágy és tenni akarás, melynek ma már nagyon nincs nyoma sem, amihez az a Magyar Királyságban született és részben szocializálódott generáció kellett, akik 1956-ban felkeltek, mindenképpen egy megemlékezésre méltó dolog! Ne feledjük a hősöket, akik egy hatalmas túlerővel szemben az életüket kockáztatták a hazáért! Vivat!

2011. okt. 20.

Per aspera ad astra

Kilencven éve, egy ködös őszi reggelen IV. Károly magyar király elindult a Luzerni-tó partján álló Hertenstein kastélyból az ismeretlenbe... Haza. Csupán Zita királyné és Boroviczény Aladár, kabinetirodájának egykori főnöke tartott vele. Őszbefordult tájon, zord hegyek és mély tavak között autóztak a Zürich melletti dübendorfi repülőtérre. Ott már várta őket az egymotoros Junkers F-13, hogy három pilótával hazarepíthesse a királyt Magyarországra. Az Ad Astra Aero svájci légiközlekedési vállalat gépét eddig csupán légifényképezésre és charterjáratok céljára vették igénybe. A hatszemélyes gép ekkora útra talán még nem is vállalkozott azelőtt. A felszállás után Ausztria felett a motor kétszer is kihagyott, de végül szerencsésen landoltak Cziráky gróf birtokán Dénesfa mellett. A kisalföldi rónán most kápolna áll azon a szent helyen, ahol a kis repülőgép földet ért.
 


Hogy mi történt a királyi párral a leszállás után, már mindannyian jól ismerjük a történelemkönyvekből. A repülőgépet - mely hazarepítette Őket - a magyar kormány később rekvirálta. Végül a Közlekedési Múzeumba került, ahol kisebb sérülésekkel megúszta a II. Világháborút. Ott áll ma is, megtekinthető, megérinthető. Talán egyszer lelkes repülőgéprajongók újra beindítják motorját és tesznek egy kört Cirák és Dénesfa között, a repülőgép-formájú ligetecskében álló kápolna fölött.

2011. okt. 18.

Köszönjük, Jenő herceg!


1663. október 18-án, Párizsban Eugène-François de Savoie-Carignano néven született minden idők egyik legtehetségesebb hadvezére, aki 1683-1719 között kiűzte hazánk területéről a törököt. A vézna fiú, akit eredetileg papnak szántak 20 évesen érkezett Bécsbe, hogy fölajánlja szolgálatait I. Lipót királyunknak. Bécs felmentésénél egy dragonyosezredet bíztak rá. Itt esett át a tűzkeresztségen és még nem tudhatta, hogy élete hátralévő 52 évét a csatamezőn fogja tölteni a Habsburg dinasztia szolgálatában. Részt vett Esztergom felszabadításában (1685), ott volt Buda visszavívásánál (1686), a győzedelmes nagyharsányi ütközetben amely később a  II. Mohácsi csata nevet kapta, harcolt Nándorfehérvár felszabadításánál (1688). A Magyarországért vívott törökellenes háború legfényesebb diadalát az ő vezérlete alatt vívta meg a keresztény sereg 1697-ben, Zenta városánál, a szultán által vezetett, túlerőben lévő török fősereg ellen. 
  

Okos stratégaként nem törte föl a haditanács által küldött, a csata kerülését kérő levél fekete viaszpecsétjét, hanem seregeivel rázúdult a Tiszán átkelő törökre. A vérfürdőként végződő csatában elesett a nagyvezír, az anatóliai és a boszniai beglerbégek, a janicsárok agája, még másik 17 főtiszt és mintegy 30000 katona. A szultán Temesvárig futott, Thököly pedig kénytelen volt a halottak közt heverni, csak az est leszálltával a Tiszát átúszva tudott végül elinalni. Jenő herceget (Prinz Eugen, ahogy a németek hívták) bálványozták a katonái, harcolhatott akár Franciaországban, akár Flandriában, vagy éppen a Balkán-félszigeten. 1716-ban Pétervárad alatt Ali pasát verte meg, aki 150000-res sereg élén közeledett a vár felmentésére. Neki köszönhetjük, hogy az 1719-ben megkötött Pozsareváci békében végre Temesvárról is kitakarodott a török.
 

Magyarországon emlékét őrzi ráckevei kastélya, bellyei vadászkastélya (ma Bilje, Horvátország), valamint egy bevásárlóközpont Budafokon. Budavári szobrát Róna József készítette és 1900-ban állították föl. Szerencsére átvészelte a II. Világháború pusztításait. Egykor a magyar királyok palotájának kertjéből tekintett a keleti végek felé, manapság egyre inkább a modern fővárosi úri népek hedonista szórakozásaihoz használják díszletként.

Savoyai Jenőnek nem kevesebbet köszönhetünk, mint Magyarország felszabadulását a "150 évig" tartó pogány pusztítás alól. Megtörte az addig győzhetetlennek hitt török hadsereg mítoszát és gerincét. Egy normális országban róla lenne elnevezve minden falu főutcája...

Köszönjük, Jenő herceg!

Ismeretterjesztő irodalom: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme idevágó fejezetei

2011. okt. 17.

Talpig fehérben és talpig vasban

Zwischen gestern-spät und heute-früh steh ich im Niemandsland

Késő este és kora reggel között a Senkiföldjén állok

Schlage Wurzeln, treibe Früchte, Zeit ist nicht mehr relevant

Vágom a gyökereket, kihajtatom a gyümölcsöket, az idő többé nem lényeges

Stehe hier in Gottes Gnaden und die Welt perlt an mir ab

Itt állok Isten kegyelmében és a világ lepereg rajtam

Und ein angeborenes „Vorwärts“ hält den Herzschlag mir auf Trab

És egy veleszületett „ELŐRE” tartja szívverésemet e szüntelen iramban

Ganz in Weiß und ganz in Eisen ziehen wir durch Feindesland

Talpig fehérben és talpig vasban vonulunk át az ellenséges földön


Beugen uns vor keinem Götzen, brechen jeden Widerstand
Nem térdelünk bálvány elé, minden ellenállást megtörünk


Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen

Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk

Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban

Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben

Friedensengel, zähnefletschend, steigt aus dem Meer empor

Békeangyal, fogvicsorgatva, emelkedik fel a tengerből

Dieser Frieden ist verletzend, Welt im Taumel sieh dich vor!
Ez a béke megsérült, mámorban úszó világ, számolj le magaddal

Maskenbildner, Pazifisten, Herr der Fliegen, Utopie

Maszkmesterek, pacifisták, Legyek Ura, utópia

Lämmer an den Futtertrögen erringen keinen Sieg

Bárányok az etetővályúknál nem vívnak ki semmilyen diadalt

Steht das Schlachtvieh in den Ställen, kalter Angstschweiß, keine Glut

Az istállókban áll a vágómarha, hideg veríték, parázs nélkül
Marschieren Friedenstruppen, knöcheltief durch Schweineblut

Menetelnek a békecsapatok, bokáig mélyen a disznóvérben
Zwischen Sodom und Gomorrha, Menschenopfer, freie Wahl

Szodoma és Gomorra között, emberáldozat, szabad választás
Licht der Welt, strahl uns entgegen, leuchte uns durchs Finstertal

Világ fénye, sugározz elénk, világíts nekünk keresztül a Sötétség Völgyén

Ganz in Weiß und ganz in Eisen ziehen wir durch Feindesland

Talpig fehérben és talpig vasban vonulunk át az ellenséges földön

Beugen uns vor keinem Götzen, brechen jeden Widerstand

Nem térdelünk bálvány elé, minden ellenállást megtörünk

Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen

Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk
Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban
Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben

Freiheitskrampf und Volksverblödung, Kinderporno, Sodomie

Szabadságharc és népbutulás, gyermekpornó, szodómia

Menschheitsabstieg unter Tage, Höhlenmensch, modernes Vieh

Az emberiség hanyatlása napok alatt, barlanglakó, modern jószág

Bindungslose Menschenmasse, blindlings hinters Licht geführt

Kötöttségmentes embermassza, vakon a fény mögé vezetve

Keine Klasse, keine Rasse, zu einem Brei mutiert

Osztály nélkül, rassz nélkül, egy masszába olvadva

Ganz in Weiß und ganz in Eisen blicke ich ins Weltenall

Talpig fehérben és talpig vasban tekintek a világmindenségbe

Ordnung ist der Welt verheißen, Heimkehr nach dem Sündenfall

A világnak megígért rend, a bűnbeesés utáni hazatérés

Zwischen gestern-spät und heute-früh steh ich im Niemandsland

Késő este és kora-reggel között a Senkiföldjén állok

Schlage Wurzeln, treibe Früchte, Zeit ist nicht mehr relevant

Vágom a gyökereket, kihajtatom a gyümölcsöket, az idő többé nem lényeges

Ganz in Weiß und ganz in Eisen ziehen wir durch Feindesland

Talpig fehérben és talpig vasban vonulunk át az ellenséges földön
Beugen uns vor keinem Götzen, brechen jeden Widerstand

Nem térdelünk bálvány elé, minden ellenállást megtörünk


Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen
Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk


Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban
Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben


Schenk uns heute deinen Segen, sieh wir kommen dir entgegen
Ajándékozd ma nekünk áldásodat, látod, eléd járulunk


Ganz in Weiß und ganz in Eisen

Talpig fehérben és talpig vasban

Ganz in Eisen und ganz in Weiß

Talpig vasban és talpig fehérben


[Ganz in Eisen, groß! Tausend dahinter, das Heer!]

(Talpig vasban, egészében! Ezernyi mögötte a hadsereg!)

Szöveg: Josef Maria Klumb. Zene: Von Thronstahl. Fordította: Roboz Erika.

2011. okt. 11.

Idén is lesz Károly-mise!


Idén is megrendezésre kerül a már hagyományos Károly-mise Cirák és Dénesfa közt (a Király Kápolna Cirák Önkormányzatához tartozik). Az eseményre minden kedves olvasónkat várjuk, hiszen az évenként megrendezett szentmise és találkozó a királyságpártiak egyik legnagyobb hivatalos rendezvénye. Autóval most is többen mennek, de tömegközlekedéssel is meg lehet közelíteni a helyet.

Idén először a szentmiséhez egy kétnapos zarándoklat is társul, amelyet a Károly Király Imaliga szervez Szombathely és Zalaegerszeg helyszínnel.

Emlékezzünk idén is méltóan ezeddig utolsó apostoli királyunkról és a restaurációról! Ezen túl, azok, akik autóval mennek jelezzék a hozzászólásokban, hogy minél több embert el tudjuk juttatni a rendezvényre! A legelőnyösebb az lenne, ha minden autó teli lenne természetesen.

2011. okt. 10.

Harry Brown

A sors néha igazán különös dolgokat hozhat össze. Van úgy, hogy egy művészeti alkotás felvet egy kérdést, amit egy másik nap valahol máshol egy másik alkotás megválaszol. Egy elejtett mondatból indult minden, két szóból: Harry Brown.

Ki ne emlékezne az idei angliai zavargásokra, melynek során a liberális állam eszménye végzetesen megroggyant. Az utcákon szórakozásból randalírozó, egyéni anyagi vágyaikat és frusztráltságukat kiélő főként bevándorló fiatalok tetteinek első komolyabb magyarázatát a Szent István napján tartott körmeneten hallottam. Ott Erdő Péter bíboros feltette a kérdést, hogyan várhatjuk el a bevándorlóktól, hogy asszimilálódjanak, elfogadják "értékeinket", amikor a mai szekularizált társadalom már semmiféle - általánosan elfogadott - értékkel nem rendelkezik. Van ugyan törekvés, hogy az Isten helyére a racionalitáson alapuló "emberi jogok" kerüljenek, de mint tudjuk, amit az egyik ember írt, azt egy másik ember bármikor átírhatja. 


Harry Brown egy mostanában játszódó film nyugdíjas tengerészgyalogos főszereplője, a harmadik évezred első évtizedének végéről, Nagy-Britanniából (mivé lett a "Rule Britannia"...?) A film maga lehetne akár egy nyomasztó utópia is, hacsak nem éreznénk a zsigereinkben, hogy mindez csupán a puszta valóság. Utcán agyonlőtt kismama, leköpött nyugdíjas, impotens rendőrség, és céltalan, kilátástalanságában agresszív fiatalság jelzi a korlátlan állami szabadosság halálát. Első randira kifejezetten nem ajánlott filmben tárul fel a mai nyugati valóság, mely előbb utóbb fordított pestisként terjed majd kelet felé. Néha-néha már a mai Magyarország is felsejlik a filmkockákon.

Hogy van-e ebből az egészből kiút, arra a film nem talál választ. Mindezek után a Széll Kálmán téren az ősz első napján egy halovány napsugárként mosolygott rám egy könyv a 61-es villamos megállójában. Lehetséges ez? Igen. Kovács Gergely: FOGADD A KORONÁT! Károly magyar király hitvalló élete mindössze 500 forintért. Nem kell egy nap ahhoz, hogy elolvassuk. Magával ragadó, sodró lendületű olvasmány az utolsó uralkodónk életéről. Így októberben, a 22-i Károly misére készülve nem is ajánlhatnék nagyszerűbb felkészülést a zarándoklatra, mint ezt a művet. Lélekemelő, lélekerősítő, egy ilyen ember életútját nyomon követni. Minden oldal, minden fejezet elolvasása elmélyíti az emberben a vágyat, hogy értelmes, teljes életet éljen. Hiszen Jóisten mindannyiunknak adott észt és szabad akaratot, hogy eldönthessük merre indulunk. Őszintén kívánom, hogy talán egyszer a világ  választott vezetőinek is megadatik, hogy Boldog Károly király receptje alapján kivezessék az országukat Harry Brown világából. Ámen.

2011. okt. 7.

A tekintélyelv életforma és jogi forma egyszerre

"[…] a tekintély elvét, mint önként értetődőt ne önkényként alkalmazzuk, de úgy, hogy ne a számszerűség döntsön a kérdésekben, hanem az arra hivatott és arra jogosult tekintély – tehát nem numerantur, hanem ponderantur – és pedig vélemények és ellenvélemények meghallgatása után, megfontoltan és alaposan.

Azután: hogy a tekintélyi elv erősebben adagoltassék, de úgy, hogy azt az első történelmi szellő el ne seperje. Ez világos, mert nem szabad olyant alkotnunk, ami azután labdajáték tárgyává lesz, amit a nemzet történelmi érzéke az első szóra elfúj és amely után hoz valaki más egy másik javaslatot és azt is elfújják. A zsidótörvénnyel és a földreformmal sem jó játszani, de az alkotmánnyal azután igazán nem jó.


A tekintélyuralmat bizonyos mértékben ki kell fejleszteni, mert különben nem lesz komolyság, ha nagyon szerte beszélünk. De a magyar néplélek ma nem egységes egy tekintélyuralom befogadására. Az én véleményem szerint a nagy többség és a nemzet tősgyökeres része egyáltalában nem fogadná azt el teljes mivoltában, mint életformát, különösen nem mint jogi formát; csak a véréből és gondolkodásából eredő tekintélyt hajlandó elfogadni, a született tekintélyt, aminthogy egyébiránt máshol is születik a tekintély és az ember nem törvényben csinálja. Ezt csak a nemzet felfogásával egyértelműen lehet csinálni."


Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok.Budapest, 1941. Sajtó alá rend. Kovrig Béla

2011. okt. 2.