2012. máj. 30.

Jeanne d'Arc halála


Ezen a napon végezték ki 1431-ben Jeanne d'Arc-ot, a későbbi Szent Johannát, a katolikus Francia Királyság hősét Rouenben. Hamvait a Szajnába szórták a romlott bírák parancsára.

Sancta Ioanna, ora pro nobis!

2012. máj. 27.

Hősök napja


Hazánkban az 1917. évi VIII. törvénycikk és az erre is épülő 1924. évi XIV. törvénycikk minden év májusának utolsó vasárnapját Hősök emlékünnepévé tette. A mai napon gondoljunk mi is azokra a százezrekre, akik értünk és hazánkért haltak meg a két világháborúban és ajánljuk őket imáinkba, akkor is, ha mint tudjuk, győzelem nem koronázta elkeseredett küzdelmüket. A mostani langyos, relativista világban a közös hadsereg katonái és honvédeink héroszokként magasodnak előttünk. Adjon emlékük erőt nekünk az eljövendő harchoz.




Tours-i Szent Márton, katonák védőszentje, imádkozz elesett hőseinkért!

2012. máj. 19.

Kőbe vésve - I. Ferenc József szózata a balassagyarmati zsidókhoz


"A Nógrád megyei izraeliták hitközségének hódolatát és tántoríthatatlan
 hűségének biztosítását köszönettel fogadom. 
Népeim irányában a valláskülönbség nem képez válaszfalat szívemben. 
Királyi kegyelemre és oltalomra tehát önök is mindenkor számíthatnak."


(Őfelsége I. Ferenc József szavai, melyet a balassagyarmati zsidó hitközség márványtáblán örökített meg.)

I. Ferenc József helyi viseletben egy bosznia és hercegovinai bélyegen

2012. máj. 16.

Horthy – vörösben

Vitéz nagybányai Horthy Miklós történelmi szerepének elemzéséhez hozzá sem látok, hiszen megítélése ma is oldalfüggő. Az egyik földreszállt angyalnak, a magyarság megmentőjének látja és láttatja, míg a másik még kétségtelen érdemeit sem hajlandó nem csak elismerni de felismerni sem.

És most az egész kérdés új dimenziókat kapott – most hogy a Kormányzó „korunk nagy csatájába” került bele; az „új hatalom” születésének és győzelmének árnyékában vergődik; amit a ma újságírója nemes (vagy nemtelen) egyszerűséggel csupán „szobor-háborúnak” nevez.

Vegyük a tényeket:

Egy exhibicionista és eddigi élete során csak a botrányairól elhíresült ügyvéd a saját Facebook oldalán (amelynek több „ismerőse” van, mint az általa favorizált Demokratikus Koalíció nevezetű politikai formációnak), nyafogott, zokogott egy darabig, hogy egy Isten háta mögötti kis faluban, Kerekiben az elmúlt vasárnapon Horthy Miklós szobrának felállítását tervezték.
Megismerhettük oldaláról az unalomig ismert, hazug és gyakran félrevezető, a letűnt korból származó valamennyi „érvet”.

Kiderült, lám még mindig vannak ebben az országban olyanok, akik bár nem csókolgatják naponta Rákosi és Révai portréját, mégis tanaikat magukra nézve mai napig is kötelezőnek érzik elfogadni. Érveik unalomig ismertek. Nem is idézem. „Tömeggyilkos”. „Felelős”. „Don-kanyar” és egyéb csatolt részei. Csupa sorban megdöntött és megcáfolt állítás...
De Horthy megítélése nem tény-kérdés, hanem hit-kérdés.
Nem is lehet más, hiszen ideológiai háború zajlik.

Vannak ezek a Gój Motoros fiúk, akik a nyafogást hallva találkozóra hívták a mi "egy-ügyű" ügyvédünket.
A lény elfogadta az invitálást és csütörtököt jelölte meg a „Partraszállás Napjában”.
A Motorosok nyugtázták a meghívást.

Erre ma reggel mire ébredünk?
Hogy Dániel Péter a keddről szerdára forduló éjjel vörös festékkel öntötte le a Kormányzó szobrát, vagy legalábbis ott volt.

Hogy ne legyenek kétségeink, fényképet is készített az akcióról és azt is fölrakta az internetre.
Ebben a pillanatban tapintható ki mélységes frusztrációja és cselekedeteinek legbelső mozgatórugója.
Nézzük ezt a képet és csodálkozzunk! Mert rokona ez a kép a meggyilkolt áldozatai holttestével pózoló Lenin fiúk 1919-es felvételeinek és a meghalt afgánok testrészeivel pózoló hős amerikai katonák méltán érdeklődést kiváltott felvételeinek.

Ugyanazt is akarja kifejezni.

Mit? A „hic fuit” életérzést.
Hogy: itt voltam, én tettem, büszke vagyok rá – minden erkölcsi, morális skrupulus nélkül.

S a felvétel még valamit elmond: ez a gyűlölet üzenete.
Mert nem csak hogy – a képből is láthatóan – éjszaka, azaz védett jogi elkövetési időben követte el bűncselekményét az elkövető, hanem az elfogadott tetemrehívási megállapodást is felrúgta.
Azaz a morális gát, az adott szó becsülete, a kihívás lovagias elfogadása és teljesítése is fényévekre áll a „piktortól”, a XXI. század eme politikai „szobafestőjétől”. Így az akciója inkább idézi az általa szavakban már lassan 70 éve démonizált módszereket és személyeket, mint az erkölcsi megtisztulás szintén hangoztatott követelményét.

Ezek után nem arra vagyok kíváncsi, hogy mi lesz a szoborral, hanem arra, hogy ezt a minden etikai elvet, szokás, és minden becsület- és párbajkódexet felrúgó magatartást a Magyar Ügyvédi Kamara hogyan értékeli? A közismerten és kínosan a maga pártsemlegességére hivatkozni szerető köztestület vajon lefolytat-e bármiféle eljárást ebben az ügyben? Mert ha nem teszi… ezt követően már minden jogát elveszíti arra, hogy később bárki ügyében is hivatkozzon az ügyvédi társadalommal szembeni bármiféle etikai elvárásokra.

2012. máj. 13.

Jó bornak is kell a cégér

Vajon érhet-e vállalkozást, mesterembert, szolgáltatót nagyobb megtiszteltetés, mint amikor szaktudása, szorgalma, tudása és a nyújtott minőség alapján kiemelik a többi közül, császári és királyi udvari beszállítóként elismerve munkájukat? Annak idején ugyanez a megtiszteltetés érte a Herendi porcelánt, vagy másik példaként a Törley pezsgőt. Ez a kiválasztás egyben komoly ösztönzést jelentett a Magyar Királyságban honos vállalkozásoknak, hogy mindig a szebbre, jobbra, tartósabbra törekedjenek.
 
Újsághirdetés az 1880-as évekből

A királyság felemel.

2012. máj. 11.

Királysággal a nemzet egységéért

"A mindenkori köztársasági elnök nem testesítette meg,
nem testesíti meg és nem is fogja megtestesíteni
a "nemzet egységét". Ezt elvárni politikai álszentség."

Egy egész korrekt, tisztánlátó bejegyzés jelent meg a szabadelvű jobboldali (??????), szerintem inkább polgári liberális Jobbklikk.hu véleményportálon és az érdekesség arrafele, hogy ez nem ritkaság. Szánthó Miklós tisztába teszi, hogy mit nem érdemes elvárni a köztársasági elnöktől, és ezt mi is mondjuk már egy ideje. Ezek után tovább megy és letisztázza, hogy az az alaptörvényi kitétel, hogy a köztársasági elnök megtestesíti "a nemzet egységét" az "politikai értelemben hamis [...], számonkérhetetlen és modoros". Üti a civilek és számonkérők elempés álszentségét, majd jön a legfontosabb rész: a köztársasági elnöknek nincsen előképe, nincsen hagyománya, a köztársasági tradíció nemlétező, majd üdítő cinizmussal folytatja, hogy ki is lehetne az az előkép: "Kossuth? Nem volt ő köztársasági csak kormányzó-elnök. Károlyi Mihály? Mint egységesen megítélt előkép? Tildy, Szakasits netán Straub F. Brúnó? Ugye viccelünk?". A köztársaság lehetetlensége és az államfő egységesítő erejének hiánya egyértelmű a cikk alapján, ez egy "politikai megbízatás" és a sikertelen jelöltek is mind pártpolitikusok voltak, de a "regnáló" (:S) elnökök sem voltak soha függetlenek. A bejegyzés ezt is végigveszi, Göncztől Áder Jánosig. 


Jakobinus majmok.
Szánthó kéri, hogy felejtsük már el ezt a nemzetegységesdit és ne várjuk el a köztársasági elnöktől, hogy megtestesítse a nemzet egységét, hiszen - politikai pozíciója miatt - ez nem elvárható. Ez igaz is. Mi a szomorú? Hogy egy államfőtől elvárható kéne, hogy legyen és ezt államfőink (egy alkotmányellenes kivételtől eltekintve) IV. Károlyig bezáróan meg is testesítették, de még talán Horthy kormányzótól sem lehetne ezt elvitatni. No jó, de akkor mi a gond? Hát bizony a konklúzió.

Ez két részletben jön, először a szokásos, számomra most is érthetetlen szöveget halljuk: "[...] mivel jó konzervatívok vagyunk, és így jó realisták is, [eddig rendben] elfogadjuk, hogy ez a jelenlegi helyzet, amin nem érdemes és lehetséges változtatni." ....MICSODA?? 

És nálam ez üti ki mindig a biztosítékot, ez színtiszta defetizmus, ráadásul úgy, hogy a "nem érdemes" van előbb. Aztán a nem lehetséges. Nem értem, hogy lehet a monarchizmus ellen a realitásokkal jönni; a realitásoknak a módszereidet kéne meghatároznia, nem a világnézetedet. A világnézetet határozza az meg, hogy mi a helyes. Komolyan, ha ez a mulyaság régebben ilyen elterjedt lett volna, ha ez motiválta volna a francia, magyar, orosz vagy spanyol ellenforradalmárokat, akkor még mélyebben lennénk a sötétségben (rendben, az akkori helyzetek jóval súlyosabbak voltak). Persze lehet mondani, hogy ebből csak kettő győzött, de a francia és orosz testvéreink is megkapták örök jutalmukat a túlvilágon és nekünk is mindig a hőseink lesznek. De oké, nem lehetséges. Legyen az ember teoretikus monarchista, az is egy lépés. Nade, hogy "nem érdemes"? Hogyan is vagyunk akkor jó konzervatívok, ha azt mondjuk, hogy a teljesen hagyománytalan és működésképtelen, kaotikus, toldozgatott-foldozgatott és a dei gratia elve valamint a népszuverenitás talaján állva is illegitim köztársasági rendszert megváltoztatni "nem érdemes"? Azt hittem, egy konzervatív, aki mindenre a hagyomány fényében tekint, annak alapvető, hogy ilyenek ellen küzdeni kell. Így azt az embert még (talán) el tudom fogadni konzervatívnak, aki azt mondja, hogy nem lehet változtatni a rendszeren, de aki azt mondja, hogy nem érdemes, az még távolról sem az. 

Ilyet, csak Habsburgban.
"XXI. századi köztársaságból nem lesz XIX. századi királyság." Kezdve azzal, hogy ez a köztársaság egyáltalán nem huszonegyedik századi, inkább posztkádárista (még az alaptörvénnyel is), ki is akar XIX. századi királyságot? Humorvadászok szokták kérdezgetni tőlem, hogy "hé, te konzervatív vagy, akkor te nem használsz mobiltelefont?". És internetet sem, valamint a lovamon megyek munkába. XXI. századi királyságot akarunk, a hagyomány fényében, elvek mentén, de ne feledjük már, ezek a princípiumok örökök (király, Egyház, kicsi de erős állam, alacsony adók, szubszidiaritás, vármegyék, szabadság stb.) és ma is tökéletesen alkalmazhatóak. 

Jé, itt van.
[(VI.) Ferdinánd m. kir. herceg, trónörökös]
A végső konklúzió pedig, mivel ugye a jó, szalonképes és reális konzervatív még véletlenül sem akar visszanyúlni a hagyományhoz, az pedig tény, hogy a köztársasági elnök semmilyen egységet nem tud megvalósítani, nemhogy a nemzetit: a desuetudo. Ez alapvetően "törvényrontó szokás"(1), melyet Szánthó Miklós nem helytelenül úgy definiál, hogy "[...] az, amikor egy érvényes és hatályos jogszabályhelyet egész egyszerűen nem alkalmaznak. Vagy azért, mert történeti okokból értelmét vesztette, vagy azért, mert eredendően tévesen alkották meg, alkalmazhatatlanná vált." Valóban, mint utolsó mondatában mondja, az élet egyszerűbb lenne ránk erőltetett politikai tabuk nélkül, de nem nagy dolog ez kicsit ahhoz, hogy elvessük? A nemzet egységét a köztársasági elnök nem tudja megtestesíteni (egy), Magyarországnak volt egy rendszere 946 éven át, amelyben az államfő meg tudta (kettő), ez ma is, több országban is remekül működik (három), nem vesztenénk semmit azzal, hogy a köztársaságot kidobjuk a szemétbe (négy), a konzervatív mindent a hagyomány fényében néz (öt). Úgy érzem, hogy csak össze kell kötni a pontokat, majd rációt és logikát használva eljutni az eredményhez (gy.k.: királyság), ám ehelyett Szánthó uram itt nem értelmezhető tabudöntögetést és (implicite) belenyugvást javasol. Ez pedig soha nem volt a konzervatívok útja.

(1) Földi András, Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009. p. 78.

2012. máj. 8.

Orbán labancai


He? Miazahogyishijjákezmiez?

L a b a n c p o l i t i k a ?

Miniszterelnök úr, ön miről beszél?
Helyesebben fogalmazva: mit szeretett volna mondani?
Mert ha az idegen érdekek védelmezőiként akarta beállítani a Karácsony Gergely-féléket - akkor érteni vélem. Viszont akkor rossz fogalmat használt.
Mert ha a „fülke-forradalom és gazdasági szabadságharc” 2.0-ról beszél, akkor úgy gondolom, hogy csak az Ön által korábban mondottakat igyekszik újrafogalmazni, esetleg szalonképesíteni, és most is csak ehhez a tervéhez kívánt társadalmi bázist teremteni.


De kiket akar maga mögött tudni?
A Fideszt? Ők ott vannak. Rendületlenül. Ők mindig maga mögött lesznek – ezt mindketten tudjuk – hiszen a Fidesz az egyenlő Önnel.
A KDNP-t? Ugye ezt most csak viccből mondtam? (- Igen Csabi; ezt viccből mondtad.)
Az MSZP-t? [A szerző itt elfojtott kuncogásával küszködik.]
Az LMP-t? Hiszen velük még azonos fogalomrendszerük sincs; amikor Ön „körtéről” beszél ők rohannak lekapcsolni a folyosón égve hagyott villanyt.
A DK-t? Akiket éppen ezzel a válaszával oligarcházott le?
Vagy a Jobbikot? Igen. Őket lehet, hogy meg tudná győzni, hiszen ezzel a kifejezésével Ön „nemzeti egységet”, nemzeti egységfrontot akarna teremteni. Bár – bátran meg kell mondani – minden eddigi két hetes pofozkodó kedve hatékonyan ez ellen dolgozik.
De belegondolt-e abba, hogy ez a károlyista frazeológia a Haza legbecsületesebb és Királyához mindvégig hű történelmi személyiségeit állítja pellengérre?


Ennyire nagy lehet a baj, hogy elő kellett venni a populizmus e jól ismert elemét?


De akkor is… ha ez volt a pillanatnyi politikai érdek… talán mégis kár volt belerúgni a királyához, alkotmányához (értsd: alapszabályához), Werbőczyhez hű nemzetbe, akik az önök – republikánusok – elhibázott forradalmaikat, lázadásaikat, hőbörgéseiket és hőrögetéseiket követően mindig rendbe tették ezt a minden esetben kifosztatlanul nem hagyott országot.

Miniszterelnök úr!
Ugye Ön is tudja, hogy ebben az országban nem lesz addig rend, amíg nem válik Ön is labanccá. Tudja: Károlyivá.
Na, nem a nyúlszájú országrontó, kriptokommunista, szoknyabolond, kártyacsaták hősévé, szájhősévé; hanem báró nagykárolyi Károlyi Sándorrá, aki olyan konkordátumot, békeszerződést, egyezséget tudott képviselni, amely a nemzetközi kihívásokkal párhuzamosan a magyar érdekeket tudta védeni.
Mert tudja Miniszterelnök úr – ezek voltak a „labancok”.
Akikről ön beszélt, azokra is van egy magyar kifejezés; ők a „hazaárulók”.
Csúnya szó – belátom – és sajnos jól skandálható, divatszóvá is lett manapság.
De a hazaáruló, az nem a labanc szinonimája.
Mert bár minden hazaáruló a nemzet érdekei ellen cselekszik, de a labanc nem csak képzeli, hogy a Haza üdvére tesz, mert az eredmények is őket igazolják.


Miniszterelnök úr, váljon hát Ön is labanccá; ne dőljön be a Tenkes kapitánya című tévés sorozat elnagyolt és hazug gondolatvilágának; és hagyja ezt az olcsó, táblalengető, csöpögő-orrú panelproli-demagógiát!
S a Haza fényre derül.


vitéz nagymajtényi és húsvéti-cikkes Per Spegulo
tiszteletbeli labanc

2012. máj. 7.

Nézd az ártatlant ! ...


1975. május 6-án tért meg a Teremtőhöz Magyarország utolsó hercegprímása, a Magyar Királyság ezeddig utolsó alkotmányos képviselője. Koncepciós per után az ítéletet (életfogytig tartó börtön) az I. Magyar Köztársaság mondta ki rá 1949 februárjában. Ügyében a II. Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége 1989 végén perújítási nyomozást rendelt el. A rehabilitálási eljárást hivatalosan azonban csak idén, 2012-ben zárták le.

[Kompozíció: Nagy Csaba, Regnum! Csoport]