tag:blogger.com,1999:blog-22395423428946661322024-03-13T05:23:38.068+01:00A MONARCHISTA<b>Isten. Király. Haza. Egység.</b>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.comBlogger713125tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-9272163358643119202023-12-11T22:09:00.007+01:002023-12-12T19:45:06.520+01:00A magunk alatt vágott ág<p style="text-align: justify;">A Nyugat hagyományát a francia felvilágosításban látni és annak megélését és megvalósítását ösztökélni Európában, közben a nyugati demokráciák bukására rámutatni és az iszlám beáramlását elítélni egyet jelent azzal a vaksággal, mely nem veszi észre, hogy az előbbi okozza az utóbbit. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEp38fv1bz9IhhQkLxxJV0TWP8WXKB58P7nr_ZWnx28kR0JUkxrT7mZUrpizUAEd8TpsmaUZ1AvD96CXafNL9FprEbis1HnxRfOru9fT5kHo5GrIVrYyc0is5kQGEepBRn6fYR2Rbe1Q1kniPb5qGV5dXg-VY5uc-VJdPlFk3wAHnUGoshGCdDEXeg-Va8/s496/felvil%C3%A1gosod%C3%A1s.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="347" data-original-width="496" height="224" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEp38fv1bz9IhhQkLxxJV0TWP8WXKB58P7nr_ZWnx28kR0JUkxrT7mZUrpizUAEd8TpsmaUZ1AvD96CXafNL9FprEbis1HnxRfOru9fT5kHo5GrIVrYyc0is5kQGEepBRn6fYR2Rbe1Q1kniPb5qGV5dXg-VY5uc-VJdPlFk3wAHnUGoshGCdDEXeg-Va8/s320/felvil%C3%A1gosod%C3%A1s.jpg" width="320" /></a></div><blockquote style="text-align: justify;"><span lang="DE" style="font-family: "Garamond",serif; mso-ansi-language: DE; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">„</span><span face=""Open Sans", sans-serif">Az iszlám alapja az isteni törvény által vezetett társadalmi berendezkedés; máshogy gondolkodnak a nőről, a férfiról és általában a világ dolgairól. A mi életünk alapja, legalábbis a francia felvilágosodás óta, viszont a szekularizáció.</span><span style="font-family: Garamond, serif;">“</span></blockquote><p style="text-align: justify;">- mondja Demeter Szilárd egy <a href="https://mandiner.hu/belfold/2023/11/a-nemzeti-kulturaert-csataba-megyunk-demeter-szilard-a-mandinernek">Mandiner-interjúban</a>. Ami természetesen egyelőre csak egy ténymegállapítás, ami - sajnos - így is van. Amire viszont rá szeretnénk mutatni, az az, hogy bizony a felvilágosodás öröksége az a kulturális öngyilkosság, mely egyáltalán lehetővé teszi, hogy az európai halott - öngyilkos - civilizáció teret adjon, mintegy vákuumként vonzza az iszlám dinamikus civilizációját. Tehát az önmagában, hogy az iszlámmal való együttélés mint kérdés egyáltalán fölmerülhet, azt is a francia felvilágosodásnak <span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">„</span>köszönhetjük<span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">”</span>.</p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Egy ilyenhez hozzátenni, hogy </span><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">„</span><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: left;">ez még akkor is így van, ha az isteni törvények természetszerűleg és végső soron mindig felülírják a világiakat</span></span><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">”</span><span style="font-family: inherit;"> csak egy intés a kereszténységnek, ha tetszik, egy </span><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">„</span><span style="font-family: inherit;">fehér farok</span><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">”</span><span style="font-family: inherit;"> a nyugat (és tulajdonképpen az egész vilá<span style="font-family: inherit;">g) valódi hagyományára utalva, mely </span></span><span style="background-color: white; box-sizing: inherit; font-family: inherit; text-align: left;">elutasítja a politika liberális elidegenítését az emberi élet céljának felfogásától, azt állítva, hogy </span><span style="box-sizing: inherit; font-family: inherit;">a politikai uralomnak vezetnie kell az embert az utolsó célja felé</span><span style="background-color: white; box-sizing: inherit; font-family: inherit; text-align: left;">. Ám mivel az embernek mind világi, mind örök célja van, kettő hatalom uralkodik fölötte – egy világi és egy lelki. Sőt, mivel az ember világi célja az örök célja alá van rendelve, a világi hatalmat a lelki hatalom </span><span style="box-sizing: inherit; font-family: inherit;">alá kell rendelni<span style="background-color: white;">. Ez a hagyományunk; a francia felvilágosodás ennek a lerontása. </span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="box-sizing: inherit; font-family: inherit;"><span style="background-color: white;">A mai Nyugat és valódi önmaga közti különbség sokkal nagyobb, mint az igazi Nyugat és az iszlám világ között - nem tagadván ezzel utóbbi lényeges voltát. És bizony mindama rossz, mely ellen a mai populisták (teszem hozzá, nagyon helyesen) harcolnak az bizony az a francia felvilágosodás terméke, melyet ugyane populisták kiindulási alapnak, bázisnak tesznek<span style="font-family: inherit;"> meg. </span></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: left;">„</span><span style="background-color: white;">Az ember megmaradhat a jó egy bizonyos szintjén, de senki sem tudta a gonosz egy bizonyos szintjét tartani. Egyre lejjebb és lejjebb vezet az út.</span><span style="text-align: left;">“, monja G. K. Chesterton, és könnyű b<span style="font-family: inherit;">elátni, hogy ahhoz a kezdethez visszatérni, mely minden mai közéleti bajunk forrása nem megoldás, csupán egy hiú remény; igen, ezt most elrontottuk, de a modernség öröksége alapvetően jó, jól is össze lehetne hozni a politikát a </span></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">„</span><span style="text-align: left;">modern kórban</span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">“ fetrengve</span><span style="text-align: left;">. </span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: left;">Geert Wilders a liberális demokráciát kívánja óvni bevándorlók tömegei ellen, ebben Carl Benjamin és Tommy Robinson is megegyeztek; mindhárom </span></span><span lang="DE" style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: DE; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">„</span><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: left;">szélsőjobboldalinak</span></span><span lang="DE" style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; mso-ansi-language: DE; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-size: 11.0pt; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">“</span><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: left;"> van kikiáltva. Ugyanannak csupán egy kevésbé őrült, általuk megszokott állapotát kívánják vissza; ám tizenöt év múlva már azok, akik ellen ők most harcolnak, lesznek kikiáltva szélsőjobboldalinak. Ez a szemlélet ugyanis elfeledkezik arról, hogy a posztmodern az nem a modernség ellentéte, csupán azért, mert el akarja pusztítani azt, ami abban még strukturált és hagyományos, hanem valójában ultramodernizmus, a modernség és a francia felvilágosodás belső logikájának, a sartre-i ontológiának logikus, szerves folytatása - végső soron az önfelszámolás felé.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: left;"></span></span></p><div style="text-align: justify;">Az európai szekularizmusnak és az iszlámnak nem együtt kell élnie; egy jobboldali restauráció ugyanis fölszámolná a francia felvilágosodás öngyilkos tőrének eme örökségét, és így visszanyert önazonosságunk tükrében az együttélés kérdése és annak mostanihoz hasonló nehézségei fel sem merülnének. A rendészeti részét kezelné a rendőrség és a katonaság a kulturálist pedig az önazonosságukban megtámogatott és államformájukat visszanyert őshonos nemzet és annak feje, a király. </div><p></p><p style="text-align: justify;">Persze a királyságban is éltek muszlimok, zsidók és protestánsok - mondhatnók. Elég csak II. Géza király ötszáz mohamedán íjászára gondolnunk vagy az első világháborús zsidó frontharcosok királyhűségére. A monarchia nemzetekfelettisége azonban lényegileg ellentétes az Európai Unió és a progresszív erők infranacionalizmusával; előbbi megtartva meghaladja, az utóbbi lerontva alulmúlja a (politikai vagy akár etnikai értelembe vett) nemzeti szintet. A monarchiába gond nélkül lehet integrálni egy, a saját hagyományai és szokásai szerint élő népcsoportot, ha hűséget fogad az uralkodónak és hozzájárul a közjóhoz (lásd jászok, kunok, örmények) és gond nélkül el is lehet űzni őket, ha idegen testként, kisállamként kezdenek el viselkedni (lásd II. Endre király és a Német Lovagrend Erdélyben), fenyegetve a király szuverenitását. Uralkodóink természetesen ebben az esetben is fontosnak tartották az evangelizációt, vagy pedig a Rómával való egyesülést egyenesen a letelepedés feltételének szabták meg (mint Mária Terézia az örmények esetében); nem véletlenül kapta Szent István király az apostoli jelzőt, melyet pont Mária Terézia újított fel 1758-ban, a m. kir. Szent István-Rend alapításával egyidőben. A katolikus hit terjesztése mellett nyilván a <i>hungarus</i>-tudat, vagy később a magyar - politikai - nemzetbe való integráció is támogatott volt. </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjziCy5t4h0kqSxvNVCpkNzEC_QcFRz3TOdAtAQEXN1ylzBqQwiOnZ5gDttia9GyPZx_hgTJwpThgdyY76OOCaTTwP6vcAgUCyl-rba2fm3VSaQgbKwFMfnT0sokUCNwG8mFuE0BvbyMX3AVcbDXHS0CrHqRFI5a0l2eb3S1g215hhmLAP463C0tS3Maho0/s1784/Kollarz_Ferenc_I._Ferenc_j%C3%B3zsef_magyar_kir%C3%A1ly_megkoron%C3%A1z%C3%A1sa_a_budav%C3%A1ri_pl%C3%A9b%C3%A1nia-templom%C3%A1ban,_junius_8-%C3%A1n_1867.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1098" data-original-width="1784" height="197" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjziCy5t4h0kqSxvNVCpkNzEC_QcFRz3TOdAtAQEXN1ylzBqQwiOnZ5gDttia9GyPZx_hgTJwpThgdyY76OOCaTTwP6vcAgUCyl-rba2fm3VSaQgbKwFMfnT0sokUCNwG8mFuE0BvbyMX3AVcbDXHS0CrHqRFI5a0l2eb3S1g215hhmLAP463C0tS3Maho0/s320/Kollarz_Ferenc_I._Ferenc_j%C3%B3zsef_magyar_kir%C3%A1ly_megkoron%C3%A1z%C3%A1sa_a_budav%C3%A1ri_pl%C3%A9b%C3%A1nia-templom%C3%A1ban,_junius_8-%C3%A1n_1867.jpg" width="320" /></a></div><p style="text-align: justify;">Demeter Szilárd ténymegállapít<span style="font-family: inherit;">ása viszont sajnos áll; Európa valóban nem keresztény, hanem szekularista, <span style="font-size: 12pt; text-align: left;">„</span>felvilágosodott<span style="font-size: 12pt; text-align: left;">“</span> és </span>lényegében keresztényellenes. Az a rendszer viszont, melyben a mentalitás az, hogy teljesen mindegy, hogy a munkavállalómat Gizinek vagy Ahmednek hívják, lényeg, hogy termeljen, nem tud mit kezdeni az idegennel, így egy migránsválságot sem tud kezelni. Ahol az emberkép egy gyökértelen individuum, akinek létezése csúcsa az anyagi jólét és minden ingereinek kielégítése, ott zavart kelt, ha valaki nem hajlandó feloldódni az elvnélküli jóléti-kapitalista utópiában, és kulturális-nyelvi önazonosságát sziklaként őrzi meg a többpárti demokrácia mindent homogenizáló nivellálása közepette. A megoldás a gyökereinkhez, saját közjogi hagyományainkhoz való visszatérés, mely a kortárs demokráciák anarcho-zsarnoksága helyett ugyanúgy őrizte a szuverén uralkodó autoritását, mint a szabadság kis köreinek autonómiáját. </p><p style="text-align: justify;">Ám ehhez persze el kéne végre felejteni ezt a többpárti, demokratikus köztársaságot..</p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-34766824872749687732023-10-29T21:43:00.000+01:002023-11-04T21:44:13.874+01:00A királyért imádkozni - Krisztus király ünnepén<p><span style="font-family: inherit;"> „Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” </span></p><p><span style="font-family: inherit;">Szent Péter apostolfejedelem első levele 2:17</span></p><p style="text-align: center;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrLzTDkr0y_MOHJa64RDlA7uFUnhPm3pC1Jv9SZMBkeRfhyphenhyphenKpsEKsuIJtx8aF2j5r9i-tsU8rdsGmI73UY1W3crFi2WIOJy5NT8wodMW7TrdaVp3tlAS9b1sezmDDbDbJVhz98FA-Mbc4na50m88XyGUnPcl80_tZN_K16tvm84t-s6jNByFuL3aLaahxj/s960/echarist_warrington.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="640" data-original-width="960" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrLzTDkr0y_MOHJa64RDlA7uFUnhPm3pC1Jv9SZMBkeRfhyphenhyphenKpsEKsuIJtx8aF2j5r9i-tsU8rdsGmI73UY1W3crFi2WIOJy5NT8wodMW7TrdaVp3tlAS9b1sezmDDbDbJVhz98FA-Mbc4na50m88XyGUnPcl80_tZN_K16tvm84t-s6jNByFuL3aLaahxj/s320/echarist_warrington.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: inherit;"><br /></span><p></p><p style="text-align: justify;">Imádkozni a restaurációért, leendő királyunkért és a magyar királyi családért dicséretes feladat, ám az egy kifejezetten más élmény, ha egy épp uralkodó királyért imádkozunk - még ha nem is a miénk és nem is igazán uralkodik. </p><p style="text-align: justify;">Angliában járunk, a XI. Piusz pápa által 1925-ben október utolsó vasárnapjára bevezetett Krisztus király ünnepén, ám bármely vasárnap lehetne; a plébániai nagymise után mindig énekelve elimádkozzák a <i>Domine salvum fac regem...</i> kezdetű motettát az uralkodóért, jelenleg III. Károlyért. A szöveg a 19. zsoltár <i>Vulgata</i>-fordításából való, magát az imát számos zeneszerző megzenésítette már.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/LvEx1989dsk" width="320" youtube-src-id="LvEx1989dsk"></iframe></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A mű a forradalom előtti Franciaország királyi himnusza volt gyakorlatilag és a francia telepesekkel jutott el Észak-Amerikába. Amikor Quebec és a környező francia területek angol fennhatóság alá kerültek, akkor a helyi katolikusok folytatták éneklését az angol uralkodóért; ezt később az angol katolikusok is átvették. És ma mi is hallhatjuk. </div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/hEd0K67im4I" width="320" youtube-src-id="hEd0K67im4I"></iframe></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><p style="text-align: center;"><br /></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-580372699514721872023-10-19T23:43:00.008+02:002023-10-21T21:32:29.291+02:00Mit jelent nekünk ma Mária Antónia?<h3 style="text-align: left;"><span style="font-family: inherit;"> Egy 'egyenek csak kalácsot'-dilettáns vagy a szenthez illő megbocsátás példaképe volt-e a katolikus királyné?</span></h3><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_3R0FCw0yvqfF9xNliefoSyoqAOw2o_Mw01GoZqCczF_X4ek6ZljYRC6PSO9qLoMsVbEhTI-_fcCxTukbpBdBfIDZa-BObupXxK4-Afsuz3Pn5NvQH1M6ykmHCAzi49oU-A9yg14o9gt3ysiRShck_McYsT2DOMqTSvFwVAf9EUldGeCEujj3kujpfZ7s/s1002/M%C3%A1ria%20Ant%C3%B3nia.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1002" data-original-width="800" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_3R0FCw0yvqfF9xNliefoSyoqAOw2o_Mw01GoZqCczF_X4ek6ZljYRC6PSO9qLoMsVbEhTI-_fcCxTukbpBdBfIDZa-BObupXxK4-Afsuz3Pn5NvQH1M6ykmHCAzi49oU-A9yg14o9gt3ysiRShck_McYsT2DOMqTSvFwVAf9EUldGeCEujj3kujpfZ7s/s320/M%C3%A1ria%20Ant%C3%B3nia.jpg" width="255" /></a></div><br /><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit; text-align: justify;">1793. október 16-án a valaha a férje nagyapjáról, XV. Lajosról elnevezett párizsi téren lefejezték ausztriai [és magyarországi - </span><i style="font-family: inherit; text-align: justify;">a ford</i><span style="font-family: inherit; text-align: justify;">.]</span><span style="font-family: inherit; text-align: justify;"> Mária Antóniát, a nyilvános kivégzésekre kitalált guillotine-nal. Két hétre volt a harmincnyolcadik születésnapjától. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Az, hogy a nagyhatalmú Habsburg-dinasztia lánya, ki Európa leghatalmasabb uralkodójának volt a felesége hogyan juthatott ilyen erőszakos sorsra sosem szűnt meg kísérteni és foglalkoztatni a történészeket. A közfelfogásban ő az a királyné, aki táncolt, míg az emberek éheztek és aki ruhákra és ékszerekre költött kihívóan, alattvalói szenvedésére való tekintet nélkül. Ilyen kép él a sokat szidott magyar királyi hercegnőről, kit tizennégy évesen Franciaországba küldtek, hogy hozzámenjen feleségül a tizenöt éves trónörököshöz. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A valóságban Mária Antónia alkoholt egyáltalán nem fogyasztott és rendkívül mértékletesen evett. Igen, fiatalon valóban voltak problémái a szerencsejátékkal, szeretett szórakoztatni és csodás ünnepségeket tartott. A ruhái, igen, nagyszerűek voltak; könyveket írtak és lehetne írni Mária Antónia stílusáról. Ennek ellenére fokozatosan egyszerűbb divatot vezetett be Franciaországban. Kiterjedt volt a nélkülözőket segítő jótékonykodási tevékenysége is.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Ám az ellenségei számára a királyné köztük és a politikai hatalom, a Katolikus Egyház elpusztítása és a társadalom teljes felforgatása között állt. Mint a király szeretett felesége és mint nem csupán a trónörökösnek, hanem minden franciának az anyja, el kellett pusztulnia. </span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Annak ellenére, hogy néhány történész mindenképpen be akarja bizonyítani, hogy Mária Antóniának viszonya volt egy svéd diplomatával, folyamatosan kerülnek felszínre a királyné buzgó katolikus hitének bizonyítékai. Nemrég került árverésre Párizsban a korábbi királynénak, Marie Leszczy<span lang="EN-GB">ń</span>skának, XVI. Lajos nagymamájának nagyheti misekönyve. A könyv a király hugának, Erzsébet hercegnőnek a kezébe került, ki osztozott bátyja bebörtönzésében. A börtönben a királyi család az év során napi szinten használta a misekönyvet, minden nap hangosan olvasva a mise szövegét. Később, mikor Mária Antóniát átszállították a <i>Conciergerie</i>-re a tárgyalására, a könyvet is magával vitte. A könyv a mai napig könnyen kinyílik itt-ott, többek közt a 310. oldalon, ahol az alábbiakat olvassuk:</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 12pt;"></span><blockquote style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;">„</span>Alighogy [Jézus] felemelkedett mindezen emberek szeme láttára, máris szidalmazzák, és mindenfelől átkokkal és gyalázkodással vádolják. Végül még egy utolsó erőfeszítést tesz, hogy tekintetét az égre emelje: Atyám, kiáltja, bocsáss meg nekik, kérlek, mert nem tudják, mit cselekszenek.<span style="font-size: 12pt;">”</span></blockquote><span style="font-size: 12pt;"></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Tizenhét éves koromban jártam először Mária Antónia Kis-Trianonban lévő magánlakosztályán. Január volt, de a madarak daloltak a kertekben. Akkor, és ezt követő útjaimon az időtlenség erős érzetét tapasztaltam. Mások hasonló élményről számoltak be, mikor Trianon kertjeiben sétáltak. </span></div><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Gyakran kérdezik tőlem, hogy miért írok Mária Antóniáról. Ennek egyik oka az, hogy folyamatosan találkozom olyan művelt emberekkel, akik tényleg azt hiszik, hogy azt mondta: „<i>hát akkor egyenek kalácsot!</i>”. Továbbra is találkozom keresztényekkel, akik azt hiszik, hogy Mária Antóniát valami égbekiáltó gonoszság, vagy legalábbis megbocsáthatatlan ostobaság miatt ölték meg. Mivel gyerekkorom óta olvastam róla könyveket, tudtam, hogy félreértik; csak további kutatások után jöttem rá, hogy mennyire hamisak a róla szóló általános hiedelmek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Mária Antónia démonizálása a közgondolkodásban azonban szükséges a francia forradalom túlkapásainak igazolásához. Ha az embereknek hamis és torz képük van a történelemről, akkor nehezen tudják felfogni a jelent, és szinte lehetetlen bármilyen felkészültséggel szembenézni a jövővel.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">A francia forradalomra nem volt szükség, egyszerűen azért, mert soha nem szükséges emberek tízezreit meggyilkolni. Reformokra bizonyosan szükség volt, de reformok tömeggyilkosságok nélkül is megtörténhetnek.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">XVI. Lajos merész reformer volt. Nem félt szakítani a múlttal és eltörölni az elavult szokásokat, miközben új módszereket vezetett be. Lajos nem volt ellenálló a változásokkal szemben, bár általában így ábrázolják. A változások lassúak voltak, de idővel talán eredményesek lettek volna, ha az erőszakos felfordulások nem söpörnek el mindent.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;">Az erőszakot túl gyakran a szabadság és a demokrácia elérésének szomorú, de elkerülhetetlen eszközeként ábrázolják. A francia forradalom azonban nemcsak a társadalmi rendet borította fel, hanem végső soron a Katolikus Egyház elleni támadás is volt. Sok katolikust öltek meg, különösen azokat a parasztokat, akik nem akarták, hogy elvegyék a vallásukat.</span></div><div style="text-align: justify;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><div><span style="font-family: inherit;">A francia forradalom volt a mintája minden totalitárius rendszernek, amely azt követte, és továbbra is modellként szolgál azok számára, akik nemcsak a Katolikus Egyházat, hanem az egész keresztény társadalmat el akarják pusztítani.</span></div><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit;">A modern emberek Mária Antóniát a csillogásáért és a stílusáért szeretik, de leginkább a bátorságáért, amikor a csillogás eltűnt. Az ő tragédiája ókori görög társaihoz hasonló, de a teljes kétségbeesés eleme nélkül. A királyné ugyanis keresztény hősnő marad, és végét olyan erények jellemzik, amelyek sok <i>acta sanctorum</i>-ban megtalálhatók. Bár gyászoljuk őt, ugyanakkor felemelő érzéssel tölt el bennünket - hiszen a keresztény szeretet jellemzője a megbocsátás képessége.</span></div><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit;">Bármilyen hibái is voltak Mária Antóniának, kétségtelen, hogy türelmesen viselte a sérelmeket, és krisztusi módon megbocsátott ellenségeinek. És a megbocsátásának különösen természetfeletti aurája van. Amikor utolsó levelét írta sógornőjének, Erzsébetnek, órákra volt a haláltól. Félig vak volt, és egészsége megromlott. Egy megalázó, akaratát megtörni hivatott megpróbáltatáson ment keresztül. Kisfiát kirángatták a karjaiból, és azzal kínozták, hogy saját anyját vádolja vérfertőzéssel.</span></div><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ol6JLxNYPP3GmYirrqmQJe4ydCI7S3F6hD8BvgCc8LtJmCvUkVNbiGk3XZTKNcI2X0oTvjHU-rUrCJnlIqkK1Ah1Ch-DdGcAW4w3eUxYfi0Bixcu4R1B6qMD2nEzlu_YZpSh-epnORzS0VbOZ0jXQ9Xyj8xxEVz4IkCTm75sQ35UrvzrU0Ut02dW7Fng/s899/Versailles-Marie-Antoinette.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="691" data-original-width="899" height="246" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_ol6JLxNYPP3GmYirrqmQJe4ydCI7S3F6hD8BvgCc8LtJmCvUkVNbiGk3XZTKNcI2X0oTvjHU-rUrCJnlIqkK1Ah1Ch-DdGcAW4w3eUxYfi0Bixcu4R1B6qMD2nEzlu_YZpSh-epnORzS0VbOZ0jXQ9Xyj8xxEVz4IkCTm75sQ35UrvzrU0Ut02dW7Fng/s320/Versailles-Marie-Antoinette.jpg" width="320" /></a></div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit;">Ahhoz, hogy Mária Antónia képes volt megbocsátani azoknak a szörnyetegeknek, akik kisfia megrontásával próbálták őt tönkretenni, bizonyára Isten különleges kegyelmére volt szükség. Itt vannak a szavai Erzsébethez, akit szintén hamisan vádoltak meg:</span></div><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><div><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 12pt;"></span></span></div><blockquote><div><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: 12pt;">„</span>Egy dologról kell beszélnem veled, ami nagyon fájdalmas a szívemnek, tudom, hogy mennyi fájdalmat okozhatott neked a gyermek. Bocsásson meg neki, kedves húgom, gondoljon a korára, és arra, hogy milyen könnyű rávenni egy gyermeket, hogy azt mondja, amit a másik akar, különösen, ha nem érti. [...] Minden ellenségemnek megbocsátom a rosszat, amit velem tettek.<span style="font-size: 12pt;">”</span></span></div><div></div></blockquote><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit;">A keresztény szeretet legyőzi a gyűlöletet. Csak az tudta megtenni ezt az ugrást a pokoli körülményekből a bátorság, a szeretet és a vértanúság magaslataira, aki őszintén hitt Jézus Krisztusban és szerette őt. És így Mária Antónia, a feleség és anya, aki tanúja volt családja szenvedésének, akinek férjét megölték, kisfiát meggyötörték, a keresztény bátorság példaképe minden idők számára.</span></div><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit;"><br /></span></div><div><span style="font-family: inherit;"><b>Írta: <a href="https://www.catholic.com/magazine/online-edition/what-does-marie-antoinette-mean-to-us-now">Elena Maria Vidal</a>. <span> </span><span> <span> </span><span> </span><span> <span> </span><span> </span></span> </span></b><i>Fordította: Uhel Péter.</i></span></div></div></div><p class="MsoNormal"><o:p></o:p></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-39416759058788890362023-09-22T20:10:00.001+02:002023-09-22T20:11:37.310+02:00Mit adtak nekünk, magyaroknak a Habsburgok?<p style="text-align: justify;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqX8YwWTxOnavP6Ls2ZkcneXQ-33ws8WawJTAoArpomIyDSKcr7b6wY2u666TEJhJ_UixXQ863X9qQB7-bj16cV3uhhBlPNGznyrW3jTI5bI0h7BES3JAwao6Pl2kWcPhn1aEIaXW1BlKIbgwB2V6tq8MbJdg2E90j7IaDriIgwG9iDCi3XZWb6A_Ue718/s1388/magyar_husz%C3%A1rtorna.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1388" data-original-width="1156" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqX8YwWTxOnavP6Ls2ZkcneXQ-33ws8WawJTAoArpomIyDSKcr7b6wY2u666TEJhJ_UixXQ863X9qQB7-bj16cV3uhhBlPNGznyrW3jTI5bI0h7BES3JAwao6Pl2kWcPhn1aEIaXW1BlKIbgwB2V6tq8MbJdg2E90j7IaDriIgwG9iDCi3XZWb6A_Ue718/s320/magyar_husz%C3%A1rtorna.jpg" width="267" /></a></div><p style="text-align: justify;"><br /></p>Csak néhány szempont.<p></p><p style="text-align: justify;">1. Szinte
mérhetetlenül nagy – leginkább saját – anyagi ráfordítással a középkori Magyar
Királyság területéből amekkora részt csak lehetséges volt, megóvtak a török
hódítóktól, megszállástól. Finanszírozták a török elleni védekezés, a végvári
vonal kiépítésének, majd a török kiűzésének a költségeit. Az osztrák,
cseh-morva, és birodalmi adófizetőket és rendeket rávették a Magyar Királyság
folyamatos támogatására, ez minden érdekelt fél részéről komoly rugalmasságot
és kompromisszumkészséget igényelt. 1591–1606 között például összesen legalább
hetven millió aranyforintot fordítottak a Habsburg államok bevételeiből,
hitelekből, birodalmi és egyéb európai segélyből Magyarországon a török elleni
háború céljaira. A korszakban és utólag is irreális elvárás tehát, hogy a
magyar rendek érdekei szerint kormányozzák az összetett monarchia egészét,
miközben a török időkben jórészt Lajtán-túli adópénzekből tartották fenn a
Magyar Királyságot.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">2. A középkor és a
kora újkor magyarországi építészeti és tárgyi hagyatékának részbeni
megmaradását. Nem ők rendelték a magyarországi várak lerombolását, mint
„bosszúprogramot”. Ma már tudjuk, hogy ez egy komplex folyamat volt, amelyben
az építőanyaghiány, a helyi birtok-, jövedelemviszonyok sokkal nagyobb szerepet
játszottak, mint egy sejtett központi politikai direktíva. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">3. Megőrizték a
középkori magyar állam jogfolytonosságát és nemzetközi jelenlétét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">4. Megőrizték, a
pápával megerősítették a mindenkori magyar király számára az apostoli királyi
címet (az „apostoli” jelző csak kivételesen fordul elő a magyar királyok címei
között Mária Terézia előtt, aki ezt elérte).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">5. Megőrizték a
középkori magyar állam történetének forrásait, enélkül szinte semmit nem
tudnánk a magyar középkorról. Egy Habsburg szolgálatban álló hadmérnöknek
köszönhető a leghosszabb és legjelentősebb korai magyar rovásírásos emlék
fennmaradása is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">6. Megőrizték és
folyamatosan használták a magyar jelképeket, többek között az országcímert.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">7. A 16. század
második felétől először használták tudatosan és folytatólagosan a reprezentatív
térben a piros fehér zöld színeket, mint a magyarságra utaló jelképet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">8. Megőrizték a Szent
Koronát, a koronázási ékszereket, támogatták a korona kultuszát és közjogi
szerepét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">9. A dinasztiának
köszönhetően maradt meg magyar nyelvterületen a katolikus egyház és az
egyházszervezet folytonossága a reformáció után. Nem pusztán hitéleti, hanem a
magyar művelődés szempontjából is óriási jelentőségű a magyar állam katolikus
jellegének fenntartása. Például nagyszombati egyetemalapítás, zarándokhelyek,
stb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">10. A magyar szentek
kultuszának fenntartását, a Szentjobb megóvását és visszajuttatását az
országba. Az erdélyi katolicizmus, és a magyar identitás fennmaradásának
részeként a csíksomlyói zarándoklat és passió hagyományát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">11. Erdély belső
önállóságát. A szívós Habsburg ellenállás nélkül rövid időn belül vilajet lett
volna Erdélyből is, így viszont az oszmánoknak kvázi független Erdélyre, mint
pufferállamra szüksége volt. A fejedelmi címet elismerték, sőt fenntartották
egészen a XX. századig, mint az apostoli magyar király egyik címét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">12. Hosszú és
rendkívüli költségeket felemésztő háborúk során végül véglegesen kiűzték az
oszmán birodalmat az ország területéről, a török megszállás megszűnt hazánkban.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">13. Az ország
újjáépítését a pusztító török háborúk és Rákóczi Ferenc függetlenségi háborúját
követően. Templomok, iskolák, középületek építését, infrastruktúra kiépítését,
általános és az élet minden területére kiterjedő modernizációt. A közoktatás és
közegészségügy állami rendszerként való megalapozását és későbbi fejlesztését,
katonai visszaéléseket kiküszöbölő civil biztosi hálózat létrejöttét, a kínzás
eltörlését, boszorkányperek tiltását stb.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">14. A magyar
tengerpartot. Fiume előtte sosem tartozott sem a Magyar Királysághoz, sem
Horvátországhoz, sem Dalmáciához, Fiume korábban az osztrák tengerpart része
volt. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">15. A dinasztia
uralkodói többnyire önzetlenül, kötelességtudóan tették a dolgukat, az
uralkodást szolgálatnak tekintve, népeik javára figyelve. A magyar törvényeket,
bármilyen meglepő, de a legmesszebb menőkig tiszteletbe tarották. Az ország
rendjeivel kormányoztak együtt. Nem voltak sem zsarnokok, sem kényurak, de még
abszolutista egyeduralkodók sem, bár ez utóbbira esetenként – inkább kevesebb,
mint több sikerrel – törekedtek. Az általuk kormányzott országok és tartományok
sokszínűsége, heterogenitása, a teljesen eltérő társadalmi, gazdasági
viszonyaik, az infrastrukturális körülmények nem tették lehetővé a klasszikus
abszolút monarchia kiépülését, ehelyett állandó kompromisszumkényszer volt az
osztrák, cseh és magyar rendekkel. A dinasztia adta a Habsburg Monarchia
összefogó keretét, de hogy az egyes országokban, tartományokban, mi és hogyan
történt, az többnyire az ott élőkkel együttműködve dőlt el. Lásd magyar nemesi
adómentesség vagy a jobbágyfelszabadítás kérdése, amely Bécsben már a 18.
század elejétől napirenden volt, de a magyar rendek ellenállása miatt egészen
1848-ig elhúzódott a rendezése.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><br /><span style="mso-fareast-language: HU;"><o:p></o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="mso-fareast-language: HU;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1TbkpDD-IZQa8jOTBaveXLMhyDKyHnJoePAmXwSVI1xvP-_U0tXZjVVqHnt9YvOq3xiFZntX9T-xd6KHF9mvU6DXDHnkmCaacoH74LzIU8SHr525h8EL9ypYgD7asLTW9PIMnAOzkcsLoldzIWzNqnK8CgbQXjX7df8DD8SCHv8B1LQNfok_FaAXpirHk/s600/II_M%C3%A1ty%C3%A1s_Pozsony.jpeg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="453" data-original-width="600" height="242" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1TbkpDD-IZQa8jOTBaveXLMhyDKyHnJoePAmXwSVI1xvP-_U0tXZjVVqHnt9YvOq3xiFZntX9T-xd6KHF9mvU6DXDHnkmCaacoH74LzIU8SHr525h8EL9ypYgD7asLTW9PIMnAOzkcsLoldzIWzNqnK8CgbQXjX7df8DD8SCHv8B1LQNfok_FaAXpirHk/s320/II_M%C3%A1ty%C3%A1s_Pozsony.jpeg" width="320" /></a></span></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">Gondoljunk csak bele.</span></p><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">Az 1526-tól 1920-ig
eltelt 394 évben – nagyon erős felfelé kerekítéssel – összesen, ha harmincévnyi
időszak volt, amikor a dinasztia és a magyarországi rendi elitek között a
viszony kardrántásig mérgesedett. Miért erre az alig hét százaléknyi
időintervallumra emlékezünk csak, a maradék kilencvenvalahány százalék miért
nem számít? Lényegesen hosszabb volt a békés, a kölcsönös előnyökre épülő
együttműködés időszaka, amikor a dinasztia társadalmi elfogadottsága jelentős,
kortárs megítélése pozitív volt. A mohácsi csata előtt tudna-e bárki olyan
jelentősebb magyar királyt említeni Szent Istvántól kezdve egészen Mátyás
királyig, akinek ne lett volna saját Rákóczija, aki ellen ne lázadtak volna fel
a magyar nemesség kisebb-nagyobb csoportjai? Nem, mert nincs ilyen uralkodó.
Eszerint ők is mind zsarnokok, elnyomók, karvalyok voltak? <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">Természetesen a
Habsburgok sem voltak tökéletesek, számos rossz döntést hoztak, az emberi
gyarlóságok éppúgy jellemzőek voltak rájuk is, mint bármely más korabeli
uralkodóra vagy akár napjaink politikai vezetőire. Viszont nem voltak sem
„idegenek”, sem „elnyomók”, pláne nem „gyarmati kizsákmányolók”, nem voltak
semmiféle olyan titkos vagy nyílt összeesküvés részesei, amely a magyar nemzet
megsemmisítését célozta volna. Törvényes (alkotmányosan), a magyar országgyűlés
által elfogadott, meghívott, a törvényekre felesküdött, felkent, megkoronázott
uralkodóink voltak. Az sem igaz, hogy a dinasztia tagjai általánosítva
gyűlölték vagy megvetették volna a magyarokat. Mindezen elgondolások pusztán
rosszindulatú bűnbakkeresésből, téves spekulációkból, pletykákból, politikailag
motivált történeti legendákból, félreértésekből, vágy-, vagy politikai kurzus
vezérelt narratívákból építkező tévképzetek sajátos lecsapódásai.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">Az összes Habsburg
uralkodónk környezetében mindig is voltak magyar udvari emberek, köztük
kifejezetten befolyásosak is, akiknek a szavára figyeltek. Az kétségtelen
viszont, hogy a nem magyarországi udvari előkelők között számosan voltak, akik
terhesnek érezték a magyarokkal való vesződést és jócskán voltak ellenérzéseik,
mint ahogy a magyar rendekből is gyakran hiányzott a kellő rugalmasság és
diplomáciai érzék. De pont itt mutatható ki a Habsburg, illetve
Habsburg-Lotaringiai uralkodóink talán legnagyobb érdeme, hogy a rengeteg
széttartó tendencia és belső érdekellentét, valamint a külső támadások ellenére
mégiscsak egyben tudták tartani az összetett monarchiát, mégpedig úgy, hogy
többé-kevésbé, de mindegyik ország, tartomány profitált belőle.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-fareast-language: HU;">A Habsburg
Monarchiával való közös múlt gyűlöletével, elidegenítésével végső soron tehát a
magyar történelmet szegényítjük le örökös szabadságharcok meddő sorozatává,
miközben több évszázadnyi közös sikertől és pozitív történettől fosztjuk meg a
nemzeti emlékezet egészét. Nincs mit csodálkozni rajta, hogy az így felfogott
magyar történelem pont annyira csonka és torz, mint például a szlovákok
ezeréves magyar elnyomásra épülő mítosza. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="mso-fareast-language: HU;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: right;"><span style="mso-fareast-language: HU;">Írta: Guitman Barnabás<o:p></o:p></span></p><div style="text-align: justify;"><br /></div><p></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-78489106974897344332022-04-01T13:43:00.002+02:002022-08-25T17:23:36.553+02:00Károly király feljegyzései<p style="text-align: justify;">Károly királynak az első restaurációs kísérlet során történt találkozóját Horthy kormányzóval csak a két fél visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg, lévén rajtuk kívül senki más nem volt jelen. Károlynak a naplóját 1924-ben adta ki titkára, Karl Werkmann, amit az uralkodó maga diktált le neki. A király magyar magántitkára, Boroviczény Aladár szintén 1924-ben írta meg a történteket németül és olaszul. Könyve, mely végül <em>A király és kormányzója</em> címet kapta, 1993-ban jelent meg magyarul.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1iv83W94HBOndNOUDzoP2BoMaIZgBZoUbqfgBKdN8i9XgZv8KXlCTSFJuPr9rEUX_O6R3D5yG6Ljpd8eJslvCWszoYL0vy-xbxYm3fA3QlKao7qv8M7y95tL7OkPUakAbzkUgnVT9-MFWFxrSJxeJVHGIDj1N5GKmFcCFc3pDDUje8p7_WP7MihXkcw/s1000/blogra_k%C3%A1roly_herm%C3%A1ja.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="667" data-original-width="1000" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj1iv83W94HBOndNOUDzoP2BoMaIZgBZoUbqfgBKdN8i9XgZv8KXlCTSFJuPr9rEUX_O6R3D5yG6Ljpd8eJslvCWszoYL0vy-xbxYm3fA3QlKao7qv8M7y95tL7OkPUakAbzkUgnVT9-MFWFxrSJxeJVHGIDj1N5GKmFcCFc3pDDUje8p7_WP7MihXkcw/s320/blogra_k%C3%A1roly_herm%C3%A1ja.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">A lediktált emlékirat egy példánya az esztergomi Prímási Levéltárban található, egy nagyalakú borítékban, ahol Serédi Jusztinián hercegprímás helyeztette el 1931-ben, az iratokat Mindszenty József hercegprímás 1948-ban megtekintette és a borítékot visszazáratta. Boroviczény kérésére a borítékot nem volt szabad kinyitni, míg Zita királyné életben van, lévén, hogy a gépelt szöveg több dologban is eltér a királyné jóváhagyásával Werkmann által publikált szövegtől. A napló az első restaurációs kísérlet eseményeit írja le 1921. március 26. és április 6. között, amikor is a Bécsből induló király hazánk elhagyásával visszatért Ausztrián át Svájcba.</p><p style="text-align: justify;"><br /></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: medium;"><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; text-align: left;">Az írás a portálunkon olvasható <a href="http://regnumportal.hu/regnum2/node/690">tovább</a></span><span face="Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif" style="background-color: white; text-align: left;">!</span></span></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-24602034313693377422022-03-20T13:27:00.004+01:002022-03-20T14:07:39.430+01:00Franco nyomában<p style="text-align: justify;">Spanyolországban a dekadencia nem szembeötlő elsőre. Városai tele vannak élettel, minden sarkon egy templom, a bevándorlók nem dominálnak, nem uralják le a helyi jelleget (nyilván ez sok helyen már kezd megváltozni). A szomorú az országban inkább az, amit nem látunk. Francisco Franco tábornok halála óta eltelt 47 évben a polgárháborús győztes öröksége teljes mértékben felszámolásra került.</p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhawwZkgcqv1tAp96Jd-Hme6lh_eCtKHwhn3f9LPiXT4jLb2KAyLQBQ6OT-UgQWAq2yUucorFj2iLcJzy97ciH64xGRytuPqX11IRZqVKNRl_ezCKb_2rumWBGEmZd_xkuK_br1fcJOhmHug3ctlW5Zrivt9KhkbQhXcn8XiA-L5ZkYo30LTenz2sN--Q/s3968/10.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2976" data-original-width="3968" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhawwZkgcqv1tAp96Jd-Hme6lh_eCtKHwhn3f9LPiXT4jLb2KAyLQBQ6OT-UgQWAq2yUucorFj2iLcJzy97ciH64xGRytuPqX11IRZqVKNRl_ezCKb_2rumWBGEmZd_xkuK_br1fcJOhmHug3ctlW5Zrivt9KhkbQhXcn8XiA-L5ZkYo30LTenz2sN--Q/w400-h300/10.jpg" width="400" /></a></div><br /><p style="text-align: justify;">Nem állítom azért, hogy ez a dekonstruálás és a maradványok eltüntetése teljesen láthatatlan lenne, hiszen ez egyre inkább megnyilvánul a mindennapi szférájában is. Ha jobban odafigyelünk, esetleg eljutnak hozzánk a hírek a kommunista kormány egyes emlékezetpolitikai aktusairól és gazdaságpolitikai felfogásáról. Láthatóan a francoi örökség (illetve már sajnos annak maradványainak, lerakódásainak) elengedésének az a következménye, hogy a baloldal, mint veszett kutyafalka, a gyengeséget, illetve még inkább a hiányt kiszagolva, támadásba lendül.</p><p style="text-align: right;">Írta: Uhel Péter.</p><p style="text-align: right;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dz-XKP67M21xNLxZrfgIUbS9h305iRmbS2AFP2q1LQrQFgJa7UpPZN3XW7MWoi_Hjry_yOvNeqRE6wFlUUwcA' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div><br /><p style="text-align: center;"><br /></p><p style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Az írás a portálunkon olvasható <a href="http://regnumportal.hu/regnum2/node/689" target="_blank">tovább</a>!</span></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-33942766663808070952021-10-28T23:16:00.004+02:002021-10-28T23:16:44.791+02:00Soprontól Tihanyig 10.<p><b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.</b></p><p>Október 28, péntek </p><p>Délfelé szobámba jön Ilona sógornőm és
meglep a jelentéssel, hogy őfelségéék délután négy órakor a polgárdii állomáson át
fognak utazni. Útban Pestre.
Nagy izgalomban vagyunk. Vájjon mi
lehet a meglepetésszerű rendezésnek a
célja?! Hamar elhatározom, hogy ha
már nem is ma, de legalább holnap én
is Pestre megyek. Ma mindnyájan ki
akarunk menni az állomásra, de miután
a csoportosulásokat nem engedik, óvatosak leszünk, nehogy a derék főnököt
valami kellemetlenség érje.
Négy előtt kihajtunk Gyártelepre. Ilona,
Lajos, Boy, Radnai és én, egynéhány
inas és komorna. A vonatnak kis késése van. Növekvő izgatottsággal várjuk és szemmel kísérjük már attól a pillanattól kezdve, hogy elhagyja a polgárdii állomást. Végre lassított menetben megérkezik és megáll. Feldobog a
szívem. Mindvégig nem tudtuk meg fog-e
állni. A vonatnak csak két személyszállító kocsija van. Keressük a felségeket»
de nem látjuk sehol. Megpillantom Gyulát
az utolsó kocsiban, a folyosón áll zárt
ablakok mögött. Körülötte csupa civilruhás idegen. A háttérben szuronyos csendőrök.
Oda akarok futni, de intenek, hogy ne
közeledjek. Gyula arca ijesztően halovány. Kifejezése komoly, szomorú. Most,
hogy kétszer huszonnégy óra óta nem
láttam, újból föltűnik, milyen rossz színben van. De mért nem száll ki legalább
a hágcsóra? Miért nem ereszti le az
ablaküveget és én miért nem mehetek
közelebb, hogy megkérdezhessem, mi a
terve, mit akar csinálni, hol van a király
és a többiek mind? Karjaimmal hadonázom a levegőben, mozgatom hozzá a
számat, úgy amint siketnémákkal szokás
beszólni. De mindenütt csupa merevség,
csupa mozdulatlanság ül az idegen arcokon. Gyula pedig mintha még halványabb
volna, szemei még fénytelenebbek, még
szomorúbbak.
De mi az? Jól látom? Nem mozdult-e
meg a keze csaknem észrevétlenül egy
jeladásra? És mintha felfelé, a mozdony
felé mutatott volna.</p><p>Szaladok felfelé, do
nem látok semmit és jövök vissza. S
mintha összesúgott volna az idegen civilruhások közül kettő. Kinyílik az ajtó. Az
egyik közeledik felém. Arca ünnepélyes,
hivatalosan merev, mint mindazoké, akik
az államhatalom vaskarmainak szorongatásában ólnok. »Őemineneiája az első
kocsiban van« és sokatmondóan néz a
szemeim közé. »Őemineneiája!?« — most
még kevésbé értem. De mire egy második kérdéshez jutnék, már eltűnt a civilruhás. (Megtudom később, hogy detektív.)
És ott áll újra a folyosón.
Másodszor is megindulok a mozdony
irányában tágra nyitott szemekkel, hogy
belássak a fülkék mélyébe. És csakugyan
igaz! Az egyik ablakban egy másodpercig
felbukkan Csernoch hercegprímás ősz
feje. Tőle nem messze Soós generális. Visszahökkenek! Hát nem a király utazik?! Rohanok vissza. Szinte szégyenlem, hogy elpocsékoltam a rövid pillanatokat, amelyek meg hátra vannak. Gyula
még mindig egy helyben áll és néz minket. Mögöttem Lajos, Ilona, Boy. Szinte
mozdulatlanok. Hamarabb megértették,
mint én, hogy itt milyen szörnyűség
megy végbe.
A kalauz lead egy levelet az állomásfőnöknek s azután csaknem zajtalanul
megindul a vonat. És mi is együtt vele
párhuzamosan, hogy utána nézhessünk
addig, míg szemeink bírják.
Az állomásfőnök nekem nyújtja át a
levelet. </p><p>A finom borítékon a hercegprímás címere. Csodálkozva szakítom föl és
olvasom.
»1921 október 28, péntek
Kegyelmes Asszonyom! A Hercegprímás meglátogatta Tihanyban Andrássy
Kegyelmes Urat, aki kérte annak jelentését, hogy jól érzi magát, a küldeményt megkapta és nagyon köszöni
társai nevében is. Most utazik Andrássy Kegyelmes Úr Rakovszky társaságában
abban a vonatban, amelyben én írom e
sorokat. Budapestre szállítják. Délután
két órakor indultunk Tihanyból és este
hét órakor érkezünk Budapestre A
Hercegprímás és Soós tábornok is a
vonaton vannak. A legalázatosabb tisztelettel Leopold Antal dr., a Hercegprímás oldalkanonokja.« — Meg vagyok
hatva, jól esik ez a figyelem. És végre
megértek mindent. Ebből az egy szóból: »Szállítják!«</p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/09501307078413874242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-55993843355970904072021-10-27T23:11:00.001+02:002021-10-28T23:13:38.660+02:00Soprontól Tihanyig 9.<b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.</b><p>Polgárdi, október 27, csütörtök </p><p>Ma írtam Balatonfüredre egy ösmerősömnek és kértem, hogyha teheti, látogassa
meg Gyulát, hozzon tőle híreket és vigyen
is tőlünk. Kértem, tudja meg azt is, hogy
a királynénak mire van szüksége. Bármivel elláthatjuk. Egyidejűleg küldtünk
mindnyájuknak könyveket, szivart, ruhaneműeket, de levelet csak neki, hogy
mondja el szóval a tartalmát.
Még délelőtt megérkezik Salm Hermann
Pestről. Vele jön Fekete repülőtiszt. Salm
nagyon izgatott Ostenburg miatt. Azt
hallja, hogy reggelre ki fogják végezni.
Tihanyba készül, papi köntösben akar bejutni a kolostorba. Ajánlani akarja a királynak, hogy a kormánytól követelje
maga mellé Ostenburgot kísérőül, akármerre viszik is száműzetésbe. </p><p>Tea tájban megérkeznek Tihanyból
Esterházy Franciék. Tihanyban a tartózkodási engedélyek megszűntek. Rövid volt.
Franciékat is küldik haza. Nagyon lehangoltak. A kormány tegnapi simasága tehát
esak becsapás volt!
Elbeszélik, hogy az őrizet erősen megszigorítódott. Gyula, Rakovszky és Gratz
az éjjelt az apátság egy földszintes
szobájában töltötték együtt, — most
a Hevesi-villában laknak a visszhangnál,
fűtetlen szobában és csak engedéllyel
mehetnek át őfelségéikhez. Boroviczénynek nem szabad a szobáját elhagyni, a
felesége pedig csak külön engedéllyel
mehet be a királynéhoz. A folyosókon
felállított őröknek lövési engedélyük van.
Franci, aki a király ajtaja előtt várta a
parancsokat, látta, amint a király kidugta
a fejét az ajtóban és szólni akart hozzá.
Odasietett, de az őr vállára emelte puskáját és keményen rászólt, hogy mozdulni
ne merjen és mikor ő alkudozni próbált,
az őr ráordított: »Szerencsétlen, ne mozduljon, mert lelövöm.«
A folyosókon detektívek is járnak fel s alá. Boroviczény meglesett egyet, amikor
a királyi pár szobája előtt az ajtó
kulcslyukán hallgatódzott. Annyira el
volt mélyedve finom foglalkozásába,
hogy észre sem vette, amikor Boroviczény a háta mögé került. — Gyulának,
mialatt a királynál volt, a szoba egyik
zugába kellett vonulnia és hangját nagyon megtompítania, a királyné pedig
keményen kopogó lépésekkel járt fel és
alá az ajtó előtt, nehogy kihallatszok a
beszélgetés a folyosóra.
Megjön Boy leányom Pestről. Örülök,
hogy nem hagy magamra. Ó reá mindig
számíthatok, ha baj van. Vele együtt
jön Radnai, a Magyarság munkatársa és
beszéli, hogy a Magyarság gépeit szétrombolták — úgylátszik dühöng a közbiztonság Pesten!</p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/09501307078413874242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-28783901223861922242021-10-26T08:41:00.003+02:002021-10-26T08:41:41.268+02:00Soprontól Tihanyig 8. <b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.</b><p>Polgárdi, Október 26.</p><p>De undorodom Pesttől. Polgárdin aránylag közel vagyok Tihanyhoz és ott csend és rokonszenves légkör van. Hajnalban felébresztenek azzal, hogy meleg holmikat hoztak Bicskéről Gyulának. Megörülök, hogy idejekorán érkezett a küldönc. Pár nap előtt nyár volt, most teljesen beállt a késő ősz. Gyula kisüti, hogy az udvari vonat via Polgárdi megy Tihanyba. Én tehát mehetek velük egész odáig. Sokáig várunk útrakészen a folyosón a főlépcső alján a felségekre. Kint még teljes az éji sötétség. Franci kirukkoltalja egész cselédségét a fehórköntösös szakácstól kezdve le az utolsó lovászgyerekig. Sorfalat állnak és háromszoros éljenzéssel fogadják a felségeket, mialatt beszállnak a kocsiba. Két szép szürke van számukra a broomba befogva. Mi többiek autón megyünk. A városban az egyik őrség reánk fogja a fegyvert. Franci ordít, hogy a király vonatához megyünk, — eresszenek! Egész hadiállapotban van a város. Őrjáratok cirkálnak és egy sor katonaság van felállítva a kastélytól az állomásig, a vonat pedig megtömve Ostenburg-csendőrökkel. Őfelségéik részérő villanyvilágítású, meleg szalonkocsit küldöttek Pestről. Meglep, hogy ennyi figyelemmel vannak. Mi, Gyula és én, a király fülkéjétől balra vagyunk. Jobbra Franciék, Boroviczényék. A két másik fülkében a kézipodgyász Strauss Mici komornával és Tatáról négy inas, akiket Franci elvisz Tihanyba. A fülkeajtók nyitottak. A folyosón élénk a közlekedés. Csurgón felszállnak Károlyi Daisy és Wenckheim Lilly. Velünk jönnek Fehérvárig, ahol József, a főispán várja a királyt. A pályaudvar üres. Nagyon őrzik. Csak az állomáson kívül állnak emberek. Elhangzik egy magános Éljen! A »bűnöst« leütik. De még som lehet az ember hagyományos ösztönével síkraszállni. Az állomáson kívülálló emberek a vonat elindulásakor lelkesen tüntetnek. Amerre megyünk, a tilalom dacára emberek állnak a töltéseken és a veszteglő tehervonatok kocsijain. Legtöbbnyire egyszerű emberek, munkások, parasztok. Hisz még kora reggel van és Pesten gondoskodtak arról, hogy tettüket homály fedje, mint ahogy nem is alkalmas arra a napsütés. </p><p>Az emberek némák, beléjük van fojtva a szó, a sóhaj. Nekik nem szabad örülniök, hogy megjött a király, sem tiltakozni az ellen, hogy mint rabot viszik a ma még ismeretlen távol idegenbe. Ilyen esetben hivatalfosztás, esetleg börtönbüntetés jár. Elfogulva forgatják kezeikben kalapjaikat és várnak. Olyan testtartással, mint aki régen vár, de tovább is várni fog, mert várni akar. Hirtelen megrándulnak az arcizmok, megélénkülnek a szemek. Öröm és meghatottság váltakozik bennük. (Felülről, az ablakok függönyei mögül ez jól megfigyelhető.) Aztán felemelkednek a karok, lengenek a kalapok, a kendők. Integetnek. Síri csendben ugyan, de szűnni nem akarón, mindig fokozódó lelkesedéssel. És a felségek köszönik. A folyosón állnak, vagy visszasietnek a fülkéjük ablakához és integetnek hosszan, fáradhatatlanul. Arcuk kipirult, szemeik könynyesek. Hálásak a részvétért és szeretetért, amelyet leolvasnak az arcokról, a hódolatért, a királyhűségért, amelyet a kis emberek hoznak a kisemberek barátjának és amelyet nem tud beléjük fojtani a zsarnokság egyik terroreszköze sem. És mennyivel magasabbra értékelheti a »kisemberek barátja« ezt a csendes tüntetést, mint azt a fületsértő, zajos tömegszuggeszciókat, mely a hatalmast kisóri és amely a hatalomban a saját érvényesülését, a saját anyagi hasznát, a saját hatalomraj utasát ünnepli. Nem! Akármi vár még a jövőben erre a szerencsétlen fejedelmi emberpárra, nem azzal az érzéssel távoznak majd az országból, hogy nem kellenek a népüknek. Nem ez a benyomás követheti őket a tengerekentúlra. Csak azoknak a sehonnanjövőknek, akik a magyar király itthonléte a homályba, a szürkeségbe való visszasülyedóst jelenti, csak ezeknek nem kell és nem fog kelleni a legitim magyar apostoli királyság soha. Seregélyesre érve, mikor komolyodni kezd a helyzetem, megkérem Gratzot, beszéljen érdekemben Siménfalvyval, hátha még el tudna érni valamit. Gratz beszól vele s azt mondja, hogy minden eredménytelen, próbáljam meg én. Kérni! — érzem, hogy fejembe szökik a vér. De csak egy percig habozom, azután megyek. Az ezredes be van zárkózva hálófülkéjóbo. A függönyök mögött aludhatott, mikor Gratz bekopogott hozzá. Csodálkozom, hogy ki tudom nyögni, mit akarok. De ő úgyis tudja. Azt mondja, Pestről van utasítása, nem teheti meg. »Nem tudom elképzelni, hogy Pesten reám gondolnának. Azt sem tudják, hogy itt vagyok. Kinek a szemében lehet fontos az ón itt- vagy ottlétem? Ha tudniillik nem puszta szekatúráról van szó.« Mialatt beszélek, nézem dúlt vonásait és mire megszólal, már tisztában vagyok vele, mit fog mondani. Udvariasan beszól, sajnálkozik, megtenne mindent, de még sem tehet semmit. Ő is csak közeg, csak végrehajtója a parancsoknak. Mikor már látom, hogy nem használ semmi, azt mondom, úgy azok a híres parancsok sem lehetnek oly fontosságúak, hisz percről-percre váltakoznak. </p><p>Végeredményében maguk sem tudják, mit akarnak ott Pesten a magasságban. Parányi jóakarattal észrevétlenül maradhatna az én hollétem. Látom, hogy nem tetszik az, amit mondok. Ő összeráncolja a homlokát és újból hangsúlyozza, hogy »külön parancsa van a Kegyelmes Asszony személyére nézve?. Beadom a derekamat. Biccentek a fejemmel. Kezet nem adok és megyek az ütközők vaslemezhídján át vissza az udvari kocsiba, A király beüzen Gyulához, jönne át hozzá. De minthogy már csak két állomásra vagyunk Polgárditól és nekem rosszul esnék, ha most elhagyna, helyette én megyek be. »Búcsúzni jövök. Rövid időn belül el kell hagynom a vonatot.« »Hogyan, már ilyen gyorsan!« A felségek méltatlankodnak. Melegen érdeklődnek, részvéttel beszélnek, kérdezősködnek és mindig eltalálják azt a szót, amely jól esik. Érzem, hogy lerongyolt idegzetem nem állja soká. Végezni kell s pedig sietősen, mert nem akarok elérzékenyülni. Megfogom a királyné kezét, két kezemmel erősen megszorítom és ajkaimhoz emelem. Aztán nem látok többé semmit, egy hő- és könnyhullám borítja el az arcomat. És rohanok kifelé. Észre sem veszem, hogy nem búcsúzom a királytól s csak mikor utánam jön és az ajtóban felém nyújtja a kezét, tudom, hogy ez is utoljára volt. A felségek még beüzennek Gyulának, hogy jöjjön csak akkor, amikor már kiszálltam, hogy meg ne rövidüljenek búcsúperceink. Gyulát nagyon megviselte ez a pár nap. Azt mondja, hogy félöntudatánál van, félálomban. Gyártelepen várakozik a Batthyányfogat. Katonák rakják ki kis podgyászomat. De a vonat sokáig áll. Én még beszélgetek Rakovszkyval, Gratzcal, Boroviczónyvel, mialatt nézem Gyula szinte áttetsző, feltűnően megsoványodott arcát. </p><p>A felségek kinéznek az ablakból és felülről újra kezet nyújtanak. A hosszú vonatról leugrálnak a tisztek. Az ablaküregek megtelnek emberi féltestekkel, fejekkel, vállakkal, karokkal. Leolvasom nézésükből, hogy mire gondolnak: »Megfogyatkozunk, szűkül a királyt környező intimusok száma. Vájjon így lesz-e ez ezentúl is?« Mikor jelzik a vonat indulását, megindulok várakozó kocsim fölé. Kiáltanak utánam, hogy a felségek kinéznek s intenek. Megfordulok, megyek vissza és az ablak alatt állva végbúcsúként felszívom emlékembe utolsó tekintetüket, résztvevő jóságos lelkük kisugárzását. A kocsi aztán hosszasan megy párhuzamosan a lassan kúszó vonattal és én mindaddig nézem, amíg eltűnik a polgárdii állomás épületei mögött. Polgárdin még egy órát vesztegel. Vizet vesz. — És én ezt nem tudtam! A kastélyban nincsen senki. Batthyányék, kik Bicskén voltak, Fehérvárra mentek, de miután Károlyi József megtelefonálta nekik a fehérvári állomásról, hogy érkezem, nem késhetnek sokáig. A komornyik kérdezi, akarok-e reggelit. Megköszönöm, — nem kérek. Nem vagyok éhes. — Pár perc múlva azonban beállít egy dúsan megrakott ezüst-tálcával. Meglepődöm, — hisz nem kértem reggelit. »Mégis készítettem«, mondja, »a Kegyelmes Grófné fáradt, meglátszik rajta«. És pártfogólag: »Jó lesz egy kis erősítő, — nehéz időt tetszett átélni«. Tehát vannak ínég jószívű emberek!!! Ilona sógornőmet halálra rémítette egy küldönc, aki az éj sötétjében beállított Bicskére, kihívta a ház elé az esőbe és félszavakban elmondta neki a tatai betörés éjszakáját, célozva a statáriális eljárásra is és sürgetve az ügyvédek megnevezését.</p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/09501307078413874242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-67465955726049090742021-10-25T08:25:00.001+02:002021-10-26T08:38:16.454+02:00Soprontól Tihanyig 7. <b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.</b><p>Tata, október 25, kedd </p><p>Éjjel bejött hálószobánkba egy fegyveres csoport, mely, miután lefegyverezte
az Ostenburg-tiszteket, akadálytalanul behatolhatott hozzánk. Felgyújtották a villanyt és mikor Gyula, aki már előzőleg hallotta a nagy lármát, revolveréhez nyúlt és
kérdezte, hogy mit akarnak, udvariasan
válaszoltak: »Legyen nyugodt, Kegyelmes
Úr, nem bántjuk, mi az Ostenburg-katonákat keressük.«
Gyula akkor nem tudta, hogy kik ezek
az éjjeli látogatók és csodálkozott, mikor
körülbelül egy órára rá kopogtak az ajtónál és kívülről beszólt valaki: »Minden
rendben van.«
Még bosszankodott, hogy miért zavarják annyiszor és a sok álmatlan éjszaka
után miért nem hagynak végre pihenni. Ez a pihenés csakugyan nem volt sem
kiadós, sem hosszú. Öt órakor benyit
Esterházy Ferenc, a házigazda, a hírrel,
hogy Pestről utasítás jött Siménfalvynak,
mely szerint Gyula, Rakovszky és Gratz
fedezettel induljanak azonnal Fehérvárra,
ahol katonai bíróság elé állítják őket. A
legnagyobb sietséggel öltözünk és csomagolunk, azaz dobálom be a holmikat a
kézitáskákba. Mária, aki már készen föl
volt öltözve, segít nekem. Látom, hogy
nagyon meg van ijedve és sok melegséggel gondoskodik rólunk. Töltött revolverünket és feljegyzéseimet ágyam alá
hajítom és odasúgom Máriának: »Intézkedjél folölük!«
A füstölgő reggeli már vár az ebédlőben. Tűnődöm, vájjon búcsúzhatunk-e a
Felségektől, mert halljuk, hogy már fentvannak és a király nagyon tiltakozik az
ellen, hogy tanácsadóit tőle elvigyék.
Útra készen még sokáig kell várakoznunk, — odakint még éjjeli sötétség
van, — de miután ez a várakozás
nagyon elhúzódik és úgy látszik, újabb
utasításokat várnak Pestről, bemegyünk a pipázóba és egyelőre kényelembe helyezkedünk.
A háziak elmesélik az éjjeli eseményeket. A támadócsapat és az Ostenburg katonák másfél óra hosszáig püfölték
egymást az udvaron. Előbb lefegyverezték
az Ostenburgokat, de miután Siménfalvy
csendőrökért telefonált, ebeknek és az
akkoriban Gebhardt százados parancsnoksága alatt álló Ostenburg-testőröknek
végre sikerült a támadókat kidobni.
Abban az időben szólhattak be hozzánk,
hogy minden rendben van.
Az átható, lucskos hideg dacára Esterházy Franci hálóingben nézte a harcot és
hiába szóltak reá, hogy öltözzék fel.
Mária nagyon komikusan írta le a férjét,
ahogy hálóingben és mindegyik kezében
egy kézigránáttal ide-oda mászkált. Ők
arra ébredtek fel, hogy hálószobájuk közelében, a falban lévő csigalépcsőn, zajt
hallottak. Franci kiment és a felső lépcsőfokon állva, az érkező fegyveres embereket letaszította, úgy hogy egyik közülök
a lépcső alá gurult. »Hol van a Karcsi?«
kérdéssel jöttek fel, mire Franci azt felelte, hogy ő nem tudja, ki az. Máig sem
derítették fol, hogy ez a banda tulajdonképp miért jött, fel akarta-e koncolni a
királyt, vagy pedig magával hurcolni. A
király már fogságban volt, tehát nem volt
szükség újabb erőszakra. Mialatt mi a
pipázóban ezeket megtárgyaljuk, a felségek a mellékszobában misét hallgatnak
és vigyáznunk kell, hogy beszélgetésünk
ne hallatsszék át.
Látva, hogy az idő múlik és nem
jön újabb intézkedés, — már második
reggelit is kaptunk, — megkérem Esterházy Tomit, a viceháziurat, szállítson az
állomásra, hogy személyesen érdeklődhessek a király vonatából eltűnt szőrméim
után. Felszállok Tomival — aki el akar
kísérni — Esterházy Anti autójára és
készülünk kihajtani a várudvar erősen
őrzött kapuján, de kemény »Állj« kiáltásokkal feltartóztatnak a szuronyos katonák. Egy tiszt durva hangon ránk ordít:
»Hová akarnak menni?! Ez nem megy
csak így!«
Erre elmondom, hogy elveszett rókaboámat és bundatakarómat akarom felkajtatni. Fontoskodóan összesúgnak, Tomit
leszállítják az autóról és helyébe egy
szuronyos katonát ültetnek be. </p><p>Az állomás csakúgy, mint tegnap,
tömve van katonasággal. Felkerestem Gombos ezredest és az állomásfőnököt és tárgyalok velük, de eredménytelenül.
Mire visszajövök, még mindig nem hallatszik semmi a Fehérvárra való utazásunkról. Van tehát időm az ágy alatt
levő holmikat onnan előszedni és Francinak őrizet végett átadni.
Lejön Boroviczény és elmondja, hogy
őfelsége mennyire küzd politikusai eltávolítása ellen. Kijelentette, hogy ha elválasztják őt tanácsadóitól, akkor ő is letartóztatottnak tekinti magát, mint ahogy
tényleg az is, de megköveteli, hogy ezt
nyíltan jelentsék ki. Tatát többé el
nem hagyja és csakis az erőszaknak enged. Meséli Boroviczény, hogy jelen volt,
mikor Siménfalvyra a király a legnagyobb
felindulásban rákiáltott:
»Ön nekem tett esküt! Az én Lipótrendemet viseli! Tessék, fogjon el! Itt a kardom!« És odanyújtotta neki a
kardját.
Siménfalvy halálsápadtan fejéhez kapott. Visszautasító mozdulattal kitántorgott a szobából, kint a falnak dőlve
reszketett.
Minthogy a kastélyi telefonvezetékeket
elvágták, Siménfalvynak mindig az állomásra kellett kimennie, hogy Pesttel
beszélhessen és ez természetesen minden
alkalommal sok időt vett igénybe.
Egy órakor reggeli volt a nagy ebédlőben. Én a király és Franci között
ültem úgy, mint előző este. Franci később
elmondta nekem, hogy ameddig él, emlékében lesz ez a reggeli.
Egész idő alatt rémlátomásai voltak.
Látta maga előtt, amint a felelőtlen csapatok a házba bérontanak és felkoncolják
őfelségéiket. Annyira bántották ezek a
rémlátomások, hogy érezte, hogy az étel
sehogy sem akar lecsúszni a torkán.
Reggeli után még sokáig ültünk a felségekkel a pipázóban és sok érdekes beszélgetés folyt.
Hirtelen zajosan kinyílik az ajtó és betoppan Esterházy Lulu sápadtan, kimerülve. Ostenburg, amikor kiszállt a vonatból, a király külön parancsára nem jött
be a tatai kastélyba, de egy uradalmi
vadászházba ment, ahova elkísértek Lulu
és fivére. Most felfedezték őket, Ostenburgot letartóztatták és Pestre hurcolták.
Végbúcsúként azt üzeni Őfelségének, hogy
büszkén és boldogan fog érette meghalni.
Jelenleg — mondja Lulu — ő is le van
tartóztatva, pedig okvetlenül kell, hogy
szabadlábra helyezzék, mert Pesten minden követ meg fog mozdítani a fogoly
érdekében.
A királynő kérdezi, hogy miért lett ő
is letartóztatva.
»Mint őfelsége udvarhölgye«, vágja ki
büszkén Lulu, aki nem engedi magát
könnyen zavarba hozni. De nem maradhat itt, — erősiti újból, — okvetlenül
Pestre kell mennie. Ha fogvatartják, akkor
kötélhágcsón fog leereszkedni az ablakból. (Bolond leány! mintha ezzel célt
érne, hisz az egész kertet körülzárták és
a kapukat is őrzik.) Fivére megnyugtatja
azzal, hogy ő majd elintézi az ügyet. </p><p>Kimegy és pár perc múlva azzal jön
vissza, hogy a dolog rendben van.
»Szabad vagy, én vagyok helyetted elfogva.«
Aztán hosszasan magyarázza a királynénak, hogy őt valósággal nem lehet elfogni, csupán névleg. Már ötször volt
fogoly és mindig kiszabadította magát a
legkülönbözőbb módokon.
Most is majd talál módot rá, őt ne
féltse senki. És ezt olyan furcsa kitételekkel magyarázza, hogy alig bírom a
nevetést elfojtani. Még ilyen nagy és
komoly momentumok sem mentesek a
komikumtól.
De sorsunk még mindig eldöntetlen.
Mivel azt kezdem hinni, hogy ma már
nem visznek el, hozzáfogok a kipakoláshoz; Gyula ezalatt pihen kissé az ágyán.
Teaidőben megjön Pestről Pedlow kapitány, amerikai vöröskereszt-megbízott és
magával hozza Fiáth Máriát, Károlyi
Györgyöt és Miss Thomsont, egy fiatal
amerikai újságírónőt.
A felségek nem jönnek le, hanem felkéretik Pedlow-t. Esterházy Lulu megörül az alkalomnak és kori az amerikait,
vigye el Pestre. A király is nyugtalan
Ostenburg sorsa felett és megbízza Pedlow-t, kérje meg a missziókat, hogy járjanak el érdekében.</p><p>Miután a vendégek
Luluval együtt elmentek, még sok ideoda beszélgetés folyik Pesttel. A király
továbbra is energikusan protestál a szétválasztás ellen. Megmarad azon álláspontján, hogy el nem mozdul Tatáról és
hogy inkább alkalmazzanak rajta erőszakot.
Pesten, ahol úgylátszik már túlságosan
beleőrültek a cesaromániába, azt határozták el: legyen hát erőszak, de erre Siménfalvy még sem mer vállalkozni. Bejelenti, hogy leteszi a sarzsiját, keressenek mást. Sok idő múlik, míg Pest újra
jelentkezik. Csakugyan kerestek mást,
de nem találtak. A hóhérmunkára nem
vállalkozott senki.
Most tehát mérséklik a nagy hangot és
kezdenek alkudozni. Őfelségéiket Tihanyba
fogják szállítani. Először Gratznak engedik meg, hogy elkísérhesse őket, de miután a király ebbe semmi áron sem akar belenyugodni, új ide-oda üzengetés után
végre hozzájárulnak, hogy a többi is
mehessen, de hozzáteszik, hogy ez nem
jelenti azt, hogy a tanácsadók elkerülik
a büntetésüket. Gyula és Rakovszky erre
megkeresték Siménfalvyt és kérték, jelentse be Pestre, hogy eszükágában sincs
megkerülni a bíróságot és — nehogy
tévedésben legyenek az ő intencióik
felett — Gyula kijelentette, hogy hajlandó
bármilyen bíróság elé menni, sőt megköveteli azt, mert nincs semmi titkolni valója. Ők csak azért akarnak
a király mellett maradni, mert érzik,
hogy ilyen nehéz időkben esetleg szolgálatára lehetnek. Rakovszky a maga részéről is megerősíti ezt és még azt is
hozzáteszi, hogy a rendes polgári bíróságot követeli. Kimenet szemrehányást tesz
Gyulának, hogy ezt miért nem hangsúlyozta, miért mondta, hogy hajlandó
bármilyen bíróság elé menni, hisz ők
magukra nézve nom fogadhatják el
sem a katonai, sem a rögtönítélő bíróságot.
Az új pesti rendelet arról is szól, hogy készüljenek valamikor hajnalban
az elutazáshoz, de az urak közeli hozzátartozói nem mehetnek velük.
Ezzel, úgylátszik, egyenesen rám céloztak, nem lévén egyikünknek sem Gyulán
kívül »hozzátartozója«. Azaz igaz, Boroviczényné! Miatta aztán újabb pour-parlek
indulnak meg Pesttel.
Valódi szenvedés tanúja lenni a sok
megaláztatásnak, melyet a királlyal elszenvedtetnek. A folytonos visszautasítások, brutális válaszok, a parancsosztogatások, — ezt engedik, ezt nem, éhez
hozzájárulnak, éhez nem, — alig merek
az arcukba nézni, valahányszor ilyen
megszégyenítő ukáz érkezik. Lázong
bennem a magyarságom, nemzetem hagyományos királyhűsége és az az osztályöntudat, amely származásban, nevelésben,
sok ma mindenható tényezővel vérazonosságban összekapcsol. </p><p>A királyné bámulatos. Nem hallottam
tőle egész idő alatt egy keményebb elitélő szót, amikor oly jóleső, oly emberi
ily módon könnyíteni magán. Nincs sem
elkeseredve, sem csüggedést nem látok benne. Ő mindig önérzetes, bátor bizalmat tud önteni mindenkibe, csak a szemei tágulnak és a szokottnál fényesebbek,
amikor már elviselhetlenné válik a velük
szemben tanúsított nyers kíméletlenség.
Milyen erőforrás a vallás, amely ilyen
óriási önfegyelemre és önuralomra képesít!!
A folyosón, amelyen a felségek járnak, ha étkezni jönnek, fegyveres
őrizet van felállítva. Amikor melegebb
idő volt, az őrök kint álltak a kapu
előtt, most, hogy hideg van, a folyosón
tolonganak. A királyt bántja, hogy
előttük kell elmenniök és kéri, hogy
arra az időre küldessenek el a folyosóról.
Franci szorgoskodik, hogy ez megtörténjék
és hogy be is legyen tartva. Egyáltalában
gondos, figyelmes háziúr. Utána jár
mindennek. Máriának is házigondjai vannak. Az egyik szalont a király dolgozószobájának rendezi be. A kastélyban és a
melléképületben a legutolsó zug is lakva
van. Az Ostenburg-tisztek kanapékon, de
még a puszta földön is alusznak.
Ebéd alatt sok szó esett arról, hogy a felségeknek milyen kényelmetlen és primitív elhelyezésük lesz a papoknál és
mennyire izolálva lesznek a félszigeten.
Franci és Mária ajánlkoznak, hogy elkísérik a felségeket és megbíznák Siménfalvyt, hogy e kérdést intézze el Pesttel
Boroviczény Ágnes felfolyamodásával
együtt. Kérésüket azzal indokolják, hogy
nem politizálnak, hogy nem volt közük a
történtekhez. Ágnes pedig, mint a királyné
közeli rokona (anyja egy Löwenstein hercegné, a királyné első cousineja) kéri,
hogy maradhasson mellette. Ezt végre
megengedik és azt is, hogy Máriáék elkísérhessék Tihanyba. Csak velem szemben maradnak hajthatatlanok. </p><p>Ebéd után újra a kis kanapén ülünk a
kandalló előtt és a királyné újra, mint
tegnap, majdnem szünet nélkül beszél.
Mintha távolból jönne a hangja, oly lágy.
Én nézem az ajkát és hallgatom, mily
szépen fűzi egymáshoz a szavait. De kevés megy át az öntudatomba abból, amit
mond. A sok éjjelezéstől testileg és lelkileg le vagyok rongyolódva. Az idegeim
csak félig vannak beszámítható állapotban. Már csupán az elválás rémét realizálom, csak ez a fájdalom tart ébren.
Önkéntelenül gondolnom kell Tormay
Cecilre, amikor írja: »a rettentő omlás
robaja elnyeli az egyéni végzetek kis
jajszavát«. Igaz! — mily kicsiny ez a
jajszó azok számára, akiket nem érint,
de mégis mily nagy ott, ahol az elevenre
tapint, parce qu' il ni a rien de petit
pour le coeur — tanították nekem gyermekkoromban.
Anélkül, hogy egy szót szóltam volna,
a királyné megértette, — mert a szívével
hall, — és biztat melegen, meggyőzően.
»Nem történhet baja! Neki olyan neve,
olyan állása van mindenütt. A külföldön
is alig van hely, ahol ne ismernék nevét,
ahol ne hallottak volna róla. Nem! Nem!
Nyugodt lehet, nem érheti baj.« De
amennyire meghat ez a bátorítás, ez a
vigasz, annyira meg is ijeszt. Mindeddig
nem jutott eszembe, hogy baj történhetnék. Hisz ügye oly tisztán áll. Csupán az
fáj, hogy elválasztanak, hogy nem maradhatunk együtt.. .
De most hirtelen másképpen kezdek látni. </p><p>A Fehérvárra való autóút megakadályozása egyesegyedül a király érdeme. Ha
nem lépett volna föl olyan eréllyel, hogy
még a kardját is kész volt átadni, elhurcolták volna és senki sem vállalt volna
felelősséget arra nézve, hogy útközben
mi történik.
Ez volt első percben Rakovszky benyomása is, aki a legrosszabbra is el volt
készülve és Gyulának ismételten mondta,
hogy »Sohasem érkezünk meg Fehérvárig!« úgylátszik a király is ilyesfélére
gondolt, azért lépett fel olyan keményen
és elszántan.
Korábban mentünk szét, hisz újra csak
rövid éjszakára van kilátás. Előbb még
beírjuk nevünket mindnyájan a vendégkönyvbe. A király két sorban legkevesebb
húsz K-t ír le, mielőtt a Károly nevet
leírná. — A tollak Franci asztalán mind
rosszak, keveset használhatják őket.
A felségektől nem búcsúzom, mert
velük együtt fel akarok kelni hajnalban.
Hogy aztán mi lesz velem, még nincs
eldöntve. </p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/09501307078413874242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-25308403606471141682021-10-24T10:35:00.001+02:002021-10-25T10:54:24.384+02:00Soprontól Tihanyig 6.<b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.</b><p>Biatorbágy, október 24, hétfő </p><p>Egész éjjel esett s nagyon lehűlt a levegő. Újra nem aludtunk semmit. Pedig
jól el voltunk látva a Bicskéről küldött
ágyneművel. Éjjel többször bementem a
sebesültekhez. Gyula kérte, költsem fel,
ha netalán reggel felé elaludna, mert Törökbálintra kell mennie, a magyar kormánnyal tárgyalni. Azt mondja, ki fog
jönni Bethlen, Bánffy, talán Ráday.
Hét óra tájban felöltözik, útra készen
és kimegy. Én is hozzálátok az öltözködéshez, hogy elkészüljek és rendbe hozzak mindent, mire visszajön.
Egy óra múlva már kopog a fülke ajtaján. »Máris visszajött?« mondom meglepetve. »Ez gyors volt!«
»Nem is mentem el. Utolsó percben az
az üzenet jött Gratzhoz, hogy Bethlenék nem jönnek. Csupán a magyar kormány
megbízásából Kánya és a katonák részéről Sárkány. A király erre megbeszélte
Gratzcal, hogy csak ő és Lehár menjenek
és ellátta őket utasításokkal.« Ezekről
Gyula nem tud.
»Van egy óra időnk«, mondom örvendezve, »menjünk el a községbe reggelizni
és mosakodni. Ismerőseink tegnap ismételve hívtak és kosarat kellett adnom.
Bizton szívesen látnak és örülni fognak
nekünk«. Gyula beleegyezik és elindulunk.
»Hova? Hova oly korán?« kiáltja utánunk
Pallavicini. »Egy ismerősünkhöz megyünk
a faluba«. Még beszaladok a váróterembe
a sebesültekhez utánanézni, van-e szükségük valamire. A tüdőlövéses még él.
A súlyos láblövéses sok morfint kapott
és félálomban nyögdécsel. A kis medikus
mindig a hátán fekszik, úgy, ahogy elhagytam éjjel.
»Köszönöm, jól vagyok«, mondja és
összeszorított ajkakkal néz fölfelé. Szegény gyerek, vájjon tudatára jött-e annak, hogy mit tett, hogy jóhiszeműségét
mire használták föl és ki ellen uszították. Beülünk Klempa ezredes autójába és
indulunk a községbe. Mészölyék nagy vendégszeretettel fogadnak, még a jól megrakott, terített reggeli asztalnál ülnek. Éppen
készülnek kimenni az állomásra. Mialatt
reggelizünk, fűtik a fürdőkályhát és mihelyt meleg a viz, nagy élvezettel elsőnek ülök bele a kádba. Amikor Gyulára
kerülne a sor, élesen cseng a telefon.
Az állomásról hívják, jönne azonnal
egy fontos megbeszélésre. Kisül, hogy a
Klempa-féle autó nem várt be bennünket,
úgy, hogy nem indulhatunk. De Pallavicini újabb telefonsürgetésére megkérjük, küldjenek egy másikat.
Alig érünk az állomás közelébe, utunkat állja Károlyi József és titkárja. Már
messziről intenek, hogy álljunk meg.
Hiába megyünk tovább, mert az állomáson
nem találunk többé senkit. A király még
óhajtott volna Gyulával beszélni, de nem
birta bevárni. Nagy sietségben indultak
visszafelé. Meglepődve kérdezzük, hogy
mi lehet az oka ennek a hirtelen visszavonulásnak, de Károlyi József maga sem
tud többet mondani, mint hogy azt hiszi, attól tartottak, hogy a király vonatát —
melyet lövések értek — elfogják. József
és titkára beszállnak hozzánk — az autó
ugyis az övé — és száguldunk Bicske
feló. Útközben belekerülünk a visszavonuló csapatok, ágyuk stb. közé.
Alig vagyunk kint Mészölyék házából, belecsap oda három gránát, mely két
embert földhöz vág és megsebesít. A család a pincébe menekül. </p><p>Megérkezve Bicskére, az állomásfőnök
azzal fogad, hogy az udvari vonat három
perc előtt hagyta el az állomást. Azt
hiszi, hogy nem mehetett messzebb, mint
egy 6—8 kilométernyire lévő őrházig,
mert azt hallja, hogy azon túl felszedték
a síneket.
Rohanjunk tovább! Hátha ott elérjük!!
Az őrháznál megtudjuk, hogy a vonat
már keresztülhaladt. A következő állomás
Szár. Oda kell eljutnunk. Kegyetlenül rossz
úton, amelyen az éjjeli esőtől a gödrökben még áll a víz, száguldunk tovább.
Száron is csak azt a választ kapjuk,
hogy a vonat három-négy perc előtt robogott keresztül. József kijelenti, hogy nem folytathatja tovább az üldözést, mert
gépe felmondja a szolgálatot. Bemegyünk
a főnökhöz tanácskozni. Gyulát félrevonja
egy dúlt arcú tiszt és nagy izgalomban
elmondja, hogy neki okvetlen mielőbb el
kell érnie a király vonatát, mert óvni
akarja őfelségét attól, hogy folytassa útját Győr felé. A komáromi és győri helyőrségek hűtlenek lettek, újból felesküdtek
a kormányzónak. Kérjük a főnököt, szerezzen egy mozdonyt, hogy folytathassak
utunkat. A főnök szobájában találkozunk
Esterházy Antival, ki autóján hozta
Esterházy Máriát és Salm Nórát Bicskéről. Mária, ki minden áron Tatára akar
jutni, kéri, hogy vigyük magunkkal. A
mozdony pár perc múlva előáll. Indulunk. Erős, jeges szél fúj és ha nem
volna rajtam a kölcsönkért férfi bőrbunda
és egy nagy szürke sál, a meleg fürdő
után valószínű, hogy halálosan meghűlnék.
Gallára érve az állomásfőnök azzal
fogad, hogy lokomotívunkat nem bocsáthatja tovább és mialatt lesegít a magasból, tudatja velünk, hogy a királyt elfogták és jelenleg a tatai kastélyban van
kíséretével.
Nagy izgalomban tanakodunk, hogyan
juthatnánk tovább. A hírt nem tudjuk
megérteni és el nem hisszük. Fuvarról
beszélünk, de erre túlnagy a távolság. A
főnök felemlíti a munkásvonatot. Megörülünk. Kérjük, hogy intézkedjék ez
irányban. Visszajön a jelentéssel, hogy
munkásvonat nem mehet, hanem még két
katonavonat fog hamarosan beérkezni.
Neki parancsa van, hogy már csak egy
vonatot szabad áteresztenie.
Mária izgatottan kérdi: »Kitől van parancsa?« A főnök nagy zavarban a földre
néz. »Pestről?« kérdi Mária. »Igen,
Pestről.« »Hát így állunk, Ella néni!«
kiáltja. »És maguk engedelmeskednek?!«
A főnök kínosan hallgat.
Pár perc múlva beérkeznek a vonatok.
Mi felszállunk az elsőbe.
Több ismerős tiszt ül a fülkében, köztük a győri aranygalléros meghúzódva az
ablaksarokban. A tisztek élénken diskurálnak. Nem tudnak semmiről, csak azt,
hogy a király vonata hirtelen visszaindult. Ők rövid időre rá követtek, miután több találat érte vonatjukat. De
hogy hová mennek, nem tudják. Én elmondom nekik, — amit az állomásfőnöktől hallottunk, — a király elfogatását.
Első percben nagy az elképedés. De lassan kezdenek magukhoz térni és megnyugodni. Nem hiszik el. Azt mondják,
pletyka az egész. Panaszkodnak, hogy
teljesen híradás ás utasítás nélkül maradtak. »Könnyű lett volna akármilyen
állomáson valami utasítást leadni számunkra«, méltatlankodnak a tisztek. »Teljesen tájékozatlanok vagyunk.«
Bánhidán újra megakad a vonat. Azt
mondják, nem megy tovább. Esterházy
Ferenctől jön sürgöny a feleségéhez,
hogy kocsit küld értünk oda.
Bemegyek az állomásfőnökhöz. Az ajtó
előtt félrevon egy feketeruhás, izgatott
hölgy és felajánlja, hogy vegyük igénybe
szolgálatait, bármilyen téren és irányban.
Kérdésemre, hogy mire érti ezt, fülemhez hajol és kérdi:
»Önök úgy-e főhercegnők?« »Nem«, felelem. »De akkor, — úgy-e bár — az udvari vonathoz tartoznak?« »Igen! Igen!«
Ekkor elmondja, hogy az udvari vonatról
kiszállt két úr. Valószínűleg magasrangú
egyének, kik az ő sógorával értekeztek
és igénybevették sógora vendégszeretetét.
Megnevezi az utcát és a házszámot. Számíthatunk teljes megbízhatóságára, mondja.
Akármit akarunk elrejteni biztonságba
hozni, mindenben szolgálatunkra áll. Megköszönöm, de amellett kérdem, hogy mi
az oka annak, hogy ezeket elmondja nekem és hogy mit tud. »Semmit sem tudok«, — feleli, — »csak segíteni akarok a
nagy szerencsétlenségben«. És könnyes
szemmel mormogja: »Most, hogy ilyen
nagy bajban vannak«.
Jön Gyula a hírrel, hogy a vonatot tovább engedik. Megkeresem Máriát, ki a
kocsikat keresi, de nem találja és visszaszállunk a vonatba. Ott egy főhadnagy
már átvette a kommandót.
Időközben az a hír jött, hogy a király
már nincs Tatán, onnan tovább indult
Győr felé. »Mi van a hűtlen csapatokkal?« kérdem. Az a dúlt arcú tiszt,
aki Száron megszólította Gyulát, szinte valahol a vonaton van. Elkésik ő is úgy,
mint mi. A király pedig Győr felé rohan,
esküszegő katonái szuronyai elé!
»Szörnyű állapot«, jajgat újra egyik tiszt,
»hogy velünk nem tudatnak semmit. Legvalószínűbb, hogy katonáinkat már lefegyverezték.« »De ha azt hiszi«, mondom, »akkor miért rohanunk mi is a biztos fogságba. Nem kellene-e ellentállni? Magukat is csak lefegyverzik úgy, mint a többit.« »Magát is elfogják«, súgom oda
Gyulának. »Nem fogok megszökni«, feleli
szokatlan kemény hangon. »Oda megyek, ahol a királyom van.« Ezt hallva a
szemben ülő tiszt, aki talán azt képzelte,
hogy valami kontroverzia támadt közöttünk, mintegy önmagát biztatva, emelt hangon, lelkesen beszélni kezd: »Hova szökjünk? Miért szökjünk? Hisz nem tettünk
semmi rosszat. Megtennők újra! Mi a királyunkat szolgáljuk! Nincs miért szégyenkeznünk! Azok szégyelhetik magukat, akik elárulták és cserbenhagyták.«
(Az aranygalléros tiszt mintha jobban összehúzná magát az ablaksarokban.)</p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhNA9NW5oPi6uj-Fq_dH1HyQ-dsnz9hPtuJZbDGFJRaxpl8ChCI6pMQWRIhxeFTxLOkCMozdq-0fqyLcuytL912ZyC_Yc1KbEiDr3mcDFgp3ZZ5Mrf40c51Mgzcrf_t11n_4TY8VAUXixKDTYewnpG9K-Xdc2NqVfE_f0V38WMKDqvu2lHPS8SmDJVM=s1024" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="797" data-original-width="1024" height="498" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhNA9NW5oPi6uj-Fq_dH1HyQ-dsnz9hPtuJZbDGFJRaxpl8ChCI6pMQWRIhxeFTxLOkCMozdq-0fqyLcuytL912ZyC_Yc1KbEiDr3mcDFgp3ZZ5Mrf40c51Mgzcrf_t11n_4TY8VAUXixKDTYewnpG9K-Xdc2NqVfE_f0V38WMKDqvu2lHPS8SmDJVM=w640-h498" width="640" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Esterházy kastély, Tata</td></tr></tbody></table><br /><p>Ahogy közelebb jövünk Tatához, nő a
bizonytalanság, hogy mi vár ott reánk.
»Ha őfelsége a kastélyban van«, mondja
a főhadnagy, aki átvette a parancsnokságot, »akkor mi is csak oda megyünk. Ha
ő fogva van, mi sem harcolhatunk tovább.
De azon esetben, ha a király vonata keresztültörte magát, akkor követjük mi is.
Mi is áttörjük magunkat. Ezt már csak
az állomás előtt fogom megítélhetni,
amikor meggyőződtem róla, hogy ott mi
történt.«
A Tata előtti első megállóhelyen
nőttön-nő az izgalom. A tiszteknek pár
perc múlva betekintésük lesz a főállomásra s tudni fogják, kik vannak ott.
Ahogy megáll a vonat, a tisztek az ablakhoz tódulnak s mereven néznek a főállomás felé. Lassan gördül tovább a
vonat. Lépésben is el lehetne menni
mellette. »Uramisten!« kiáltja a főhadnagy, »tele van az állomás katonasággal, fej fej mellett.« »Micsoda
katonák ezek?«, kérdi mindenki egyszerre. »Megtudjuk azonnal.« »Ettől függ
most további magatartásunk.« »A mieink! A mieink!«, tör ki a
tisztekből az örömrivalgás. »Egytől-egyig
mind a mieink! Gúlában áll a fegyverük.«
És még meg sem állt a vonat, máris
ugrálnak le és sietnek bajtársaikat
üdvözölni. Én első pereben nom értem a
helyzetet. Minek örülünk, miért ülnek a
király csapatai itt? Ki fogta el őket,
hisz nincsen ellenség sehol
Siménfalvy, — az őrizet alatt magunkkal
hozott tiszt, — már átvette a kommandót.
Most ő rendelkezik minden felett, őhozzá
kell fordulni. </p><p>A király vonata egy mellékvágányra van tolva és teljesen üres.
Engem izgat az otthagyott összes ingóságaink sorsa. Amikor Torbágyon elhagytuk a vonatot, abban a hitben, hogy egy
óra múlva legkésőbb visszajövünk, a fülkében mindent szanaszét hagytam. Ott
volt a sajátunkon kívül a sok idegen
holmi is, amikért félig-meddig felelősnek
érzem magamat. Gombos ezredes, aki
most, mint a Siménfalvy jobbkeze szerepel, megnyugtat, hogy a fülkéből nem
veszett el semmi.
Egy tatai hölgy nagylelkűen átengedett brooin-ján hajtunk be a kastélyhoz. Mindenütt, minden kapu el van állva szuronyosokkal. Kiszállunk az idegen kocsiból
és gyalog sétálunk be.
A várudvarban találjuk Rakovszkyt és
Gratzot. Már messziről integetnek felénk.
Rakovszky meghatottan rázza a kezünket: »Hála Istennek, hogy eljöttek, hogy
nem hagytak minket egyedül a bajban!
No, de ezt úgyis tudtuk. Maguktól nem
vártunk mást!«
A házigazda bevezet szobáinkba, a főépülettel szemben fekvő földszintes corps
de logis-ba. ugyanazon szobákat kaptuk,
amelyeket pár év előtt még szegény Esterházy Berta idejében laktam, amikor
Kaja leányommal és barátnéjával, Bismark
Qoedallával, (Bismarck Herbert leányával)
voltam egyszer ott tavasszal. Gyulával
közös hálószobát kapok fürdővel. Köröskörül Ostenburg-tisztek laknak, úgy, hogy
szobáinkba is csak őrajtuk keresztül
mehetünk be.
Őfelségéék tea után felkéretik Gyulát
lakosztályukba, de én már csak este,
ebédnél találkozom velük. Ebéd alatt elmondja a király, hogy a kormányosapatok megszegték a fegyverszüneti megállapodásokat, bekerítették Ostenburgot
és elvágták muníciókószleteitől. Amikor
emiatt a király csapatai méltatlankodtak,
azt a választ kapták: Lázadókkal (mit
Bebellen) így kell elbánni. Azokkal szemben minden meg van engedve.
Amint Lehár meggyőződött az árulásról,
elrendelte a visszavonulást. Ő és Ostenburg
csapataiknál akartak maradni és támadást
megkísérelni, le is ugrottak a vonatról, de
őfelsége utánuk sietett és megparancsolta
nekik, hogy szálljanak vissza, őfelsége
akkor arra gondolt, hogy Nyugat-Magyarországra megy. Kiadta a parancsot, hogy
egy magasrangú tiszt maradjon Torbágyon,
szedje össze a szétszórt csapatokat és
ezekkel együtt kövesse őt a hátrahagyott
vonatokkal. Egyúttal értünk küldött a faluba az üzenettel, hogy törekedjünk mi is
a legközelebbi vonattal utána menni. (Ez
a küldönc már nem ért el bennünket.)
Gratznak és Lehárnak a csöripusztai tárgyalásról való visszatérése és a vonat
indulása között alig múlt el 7 perc és
65
máris tűz alá került az állomás. Az indulás pillanatában őfelsége vonatának ötödik
kocsiját még elérte egy löveg, a királyt
kísérő vonatot pedig már erősen lőtték
az alig ezer lépésnyire levő ágyukból.
Útközben tudomásukra jutott, hogy Tatán
túl felszedték a síneket, továbbutazásról
szó sem lehetett többé. Ekkor határozták
el, hogy bemennek a kastélyba. Őfelsége
nagy meghatottsággal beszól három vasúti
alkalmazottról, kik már a király elfogatása
után jelentkeztek és mindenáron le akarták tenni a hűségesküt.
Annál nagyobb megütközéssel beszéltük
meg Hegedűs esetét, aki alig hogy beérkezett
Tatára, az állomásról telefonon mint a kormány megbízottja mutatkozott be. Később
jelentkezett a kastélyban és azt mondta,
hogy utasítást kapott a kormánytól, bírja
rá lemondásra a királyt és írja alá tanúként a lemondási okiratot Siménfalvyval
együtt.
Estebéd után a pipázóban a királyné engem maga mellé ültet egy szűk kis kanapéra és egész este kizárólag velem beszél. Újból feltűnik nekem és bámulom, mennyire szépen és szabatosan fejezi
ki magát. A szó csak úgy pereg az
ajkáról.
Elmondja, hogy száműzetésük első napjától kezdve mennyire bíztak nem egy
vezetőben, mennyire meg voltak róla győződve, hogy a haza érdeke teljesen azonos az ő érdekükkel, de hogy őfelsége az
utolsó félév óta nyugtalankodni kezdett,
— kételyek támadtak benne egyesek loyalitása iránt. Elmondja, hogy ő tartotta
a királyban a lelket, mindig próbálta a
növekvő bizalmatlanságot szétoszlatni.
Húsvét óta ez már nehezen ment, mert a
király nagyon fel volt háborodva, ö akkor
is arra kérte, hogy ne ítéljenek el senkit, nem lehet tiszta képük a helyzetről
a távolból sok minden rosszul, legalább
is másképpen hat, nem tudhatják, milyen
okok játszanak közbe mindannál, ami
történik. Ne szűnjenek meg bízni! No
de a legutóbbi napok eseményei végképp
kinyitották a szemeiket.
Amikor elmondtam neki, hogy Gyulát
is gyakran félrevezetik-, mert túlságosan
bízik az emberek becsületességében, igazmondásában, a rosszat nehezen hiszi
el, a királyné megjegyzi: »Ez legtöbbnyire így van. Nemes érzelmű emberek
nem értik meg, hogy mások nem olyanok,
mint ők, mert másokban is mindig önnönmagukat látják.« De dacára a sok keserves kiábrándulásnak, — folytatja a királyné, — ezek a csalódások nem képesek
bennük a magyarok iránti hitet és bizalmat megingatni. A nagy összeomlás óta a
monarhia nemzetei között a magyar volt
az, amely a legtöbb hűséget és kitartást
tanúsította. Svájcban is annyi jelét kapták
a szeretetnek és ragaszkodásnak, hogy
mindig csak mély megindultsággal tudtak
hazagondolni. Látják, hogy a magyar
nemzet tradícióihoz híven kitart a Szent
Korona eszméje mellett, mely bizonyos, hogy
előbb-utóbb minden irányban győzni fog
Majd elbeszélte, hogy a Sopronban eltöltött nap, október 21-ike házasságuk
tízéves évfordulója volt. Nem győzi ismételni, mennyire jólesett nekik és mily
szerencsés előjelnek tekintették, hogy
életük ezen legboldogabb napját magyar
földön ülhették meg. És amint hallgatom ezt a csodálatos
asszonyt, a régi elmúlt világból való
családanyák típusa elevenedik meg benne,
az — a mai fogalmak szerint talán —
ódivatú hitvestárs, Int férje sorsa jobban
érdekel a saját sorsánál, gondja jobban
emészti a saját, gondjainál, szenvedése
neki jobban fáj a saját fájdalmánál. Most
is a megpróbáltatások tetőpontján megfigyelve őket, látom, hogy mindig egymásban keresik a vigaszt, egymásból
merítik a szent ügyhöz szükséges erőt és
kitartást.
És milyen rajongó a szeretetük gyermekeik iránt! Eddig nem kaptak hirt
felőlük —"pedig ma csupa bizonytalanság
mindannyiuk jövője! Nem tudják, hol és
mikor látják viszont egymást. A királyné
nem győz eleget róluk mesélni. Elmondja,
hogy mennyire szeretnének hazajönni, hogy
a kis Ottó trónörökös megszólít mindenkit,
akit magyarul hall beszélni. Nevelőnője
ezért gyakran megdorgálta és megfenyegette, hogyha nem hagyja abba, bepanaszolja anyjánál. A kis fiú erre nagy fölénynyel magyarázta, hogy ő minden magyarral beszélhet. Mamája, egészen biztosan nem
haragszik meg érte, sőt örül neki.
Amikor csakugyan arra került a sor,
hogy a királynét bevonják a vitás kérdésbe, és ő kénytelen volt megmondani,
hogy nem engedheti, hogy minden jöttment idegent megszólítson, hisz nem tudhatják az illetőről, vájjon királyhű-e, a
kis fiú nagyon meglepődött.
»Hát nem minden magyar ember királyhű?«
kérdezte és nagy szemeket meresztett,
mintha ezt semmiképp sem tartaná lehetségesnek.
Séta közben egyszer megszólította egy
magyar hölgy és azt kérdezte tőle, vajion
örül-e annak, hogy király lesz, mert most
már ő lesz a magyar király. A kis trónörökös eleinte csodálkozással, aztán
növekvő bosszúsággal nézett végig az
asszonyságon.
»Én nem leszek király, ameddig a
papa él. Ő a király és ő még soká fog
élni «
A hölgy azonban nem tágított: »De ha
most megkoronázzák? Mert meg akarják
koronázni!« »Akkor mindjárt lemondok a papa javára,« tört ki a gyerekből haragos,
dacos hangon.
Róbert fivérét gyakran biztatja, hogy
idővel legyen ő király. »Én inkább tábornok leszek — magyar tábornok — az
akarok lenni!«
A királyné még azt is elbeszélte, hogy
amikor a kommün alatt az a hír jött,
hogy Horthyt a kommunisták megölték,
a gyermekek mindig imádkoztak érte.
Amikor aztán megcáfolták a hírt, Ottó
meg volt róla győződve, hogy ez az ő
imádságainak a kihatása. Amikor húsvétkor a király első hazatérési kísérlete
után a kisfiú meghallotta, hogy mi történt, nagy felháborodással kérdezte:
»Hogyan bánhatott így a papával az, aki
már halott volt és akit én támasztottam fel.«</p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/09501307078413874242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-28421974501401105852021-10-23T13:38:00.000+02:002021-10-23T13:38:06.355+02:00Soprontól Tihanyig 5.<b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.</b><p>Biatorbágy, október 23, vasárnap </p><p>Éjfél után elérjük Tatatóvárost. Ott is
felesküszik a katonaság. A király és
királyné nem kelnek fel, nagyon fáradtak,
de erősen behallatszik a ritmikus eskü:
»tűzön, vizén keresztül, tengeren, szárazföldön és a levegőben Istenért, királyért és
a Hazáért!« és az éljenzés. Én kimegyek
a folyosóra és a gyér lámpafénynél pár
percig nézem a feszesen álló sötét
árnyékokat.
Gyula kiszáll és találkozik a perronon
Esterházy Ferencékkel, kik megtudva,
hogy a király Tatán keresztülutazik, kijöttek az állomásra. Velük van Esterházy
Tomi és Wenckheim Antalné. Nagy kedvük
van a felségeket elkísérni. Kérik Gyulát,
tegye ezt lehetővé. Lehár megengedi és
most ők is velünk vannak. Bicskén áthaladva az ottani helyőrség is felesküszik.
A felségek újra nem mutatkoznak.
Reggel megkérdeztem a királynét, nem
zavarták-e őt a hangos eskütótelek és az
éljenzés. Azt felelte: »óh igen, fölébredtem és félálomban hallottam az eskü
szavait, akkor örültem, és tovább aludtam. Nagyon ki voltam fáradva, de ha
valami örvendetest élünk át és boldogok
vagyunk, jól esik a fölébredés.« </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjjGx9mGGrKGK2LvBOpRoAbrZcR1DGC2wrQr4UCLfAyjth0eTaKRVX9KEomLv6M8YTZM5ujAKhyRkpIz1yIjmO9rl6pvfxdWnjdUo--_XZG_nR3emT9D5Wk2V5tiLt3HTo3Xde3p5F0RV2B_q8vatXZUSowHec2JKyulYjQjU9YPvTvUv6VVA5Vxlrw=s1000" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="1000" height="404" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjjGx9mGGrKGK2LvBOpRoAbrZcR1DGC2wrQr4UCLfAyjth0eTaKRVX9KEomLv6M8YTZM5ujAKhyRkpIz1yIjmO9rl6pvfxdWnjdUo--_XZG_nR3emT9D5Wk2V5tiLt3HTo3Xde3p5F0RV2B_q8vatXZUSowHec2JKyulYjQjU9YPvTvUv6VVA5Vxlrw=w640-h404" width="640" /></a></div><br /><p>Itt, Torbágyon, újra megakadtunk. Akárkit kérdezek, mindenki azt mondja, hogy
nem tudja, hogy miért.
Reggel mise volt a király kocsija előtt.
A felségek a vasúti síneken térdelve,
megáldoztak. Körülöttük félkörben a katonaság és a falu népe. Az áldozás úgy
hatott reám, mintha készülődés volna a
halálra.
Ostenburg Budaörsre ment. Az hallatszik, hogy ott lőnek rájuk és hogy formális harc fejlődik ki. Ezt lehetetlen
elhinni, hisz biztos információnk van,
hogy Pesten a katonaság és a polgári lakosság köreiben a hangulat a legkedvezőbb. No — és akárhogy van, ilyenre mégsem képesek! </p><p>Mise után
küldöttségileg kijönnek a községbeliek
zászlóval. Egy ismerősünk, ki itt lakik
sógoránál, megkérdez, hogy vájjon jónak
látom-e a hivatalos üdvözlést. Azt felelem, hogy természetesen igen, mire ő
siet intézkedni. A falu jegyzője igen
lelkes beszédet tart és a jóképű sváb
paraszt nép tolong, hogy minél közelebbről láthassa a királyi párt. Egy kis leány
szép virágcsokrot visz be a királynénak,
ebéd előtt pedig gyönyörű szőlőt.
Az élelmikészletek lassanként elfogynak, de ki gondolt volna ilyen hosszú
utazásra. A faluban új beszerzéseket csinálnak.
Ismerősünkkel megbeszélem, hogy nagyobbik kézitáskáinkat itthagyjuk nála,
mert Kelenföldre érkezve bizton senkit
sem fogunk találni, akire rábízhatjuk és
a nagy zűrzavarban el fognak veszni,
így megszabadulunk ezen gondtól és a
podgyászt estig Pestre hozza a Metternich-uradalom egyik kocsija. Megkérdezem Gyulát, vájjon helyesli-e ezt az intézkedést. Ő azt feleli, nem ajánlja, hogy a podgyásztól megváljunk, mert ha
a dolgok így mennek tovább, nem tartja
lehetetlennek, hogy az éjjelt még a vonatban fogjuk tölteni és a podgyászra ez
esetben szükségünk lesz. Szörnyűködöm!
Lehetséges-e, hogy még egy harmadik
éjszakát töltsünk a vonaton, hogy ma
estére ne érjünk be most, hogy csak pár
kilométernyire vagyunk Pesttől...? Gyula
szerint kevés a kilátás reá.
Újra többfelé kérdezősködöm, hogy mi
történik. Senki sem tudja.</p><p>A község hódoló küldöttségének fogadása után az állomás mögötti úton felvonul az éppen megérkezett tüzérség
ágyukkal. Mennek Budaörs felé a biai
dombokra. A felségek nézik a felvonulást.
A falu népe pedig őket nézi.
Hetek óta nem esett. Fák, bokrok
lombtalanok. Olyanok, mint a seprűnyelek
és mindenütt bokáig érő tapadó piszkos
por. Vájjon hogy tetszik a királynénak
ez a kietlen, kiszáradt, fa és árnyék
nélküli ország a vízbő, üde, zöldpázsitos
Svájc után?
Átsiklik agyamon egy emlék. Látok egy fehérre meszelt szobát. A sarokban
seprők és szemétlapátok. Látok két faszéket, egy vaságyat, letakarva gyűrött
szürke lópokróocal. Ezen az ágyon pihent
a megkoronázott királyné. Ezen az egyik
faszéken ült, amikor beléptem hozzája.
Elembe jött egyszerű, még poros útiruhában, meleg kézszorításra nyújtva
felém szép finom kezét. Látom, hogy az
ajka remeg, hogy szemei tágra nyílnak,
sugároznak. »Mily boldogság otthon lehetni« mondja. »Mikor áthaladtunk a
határon, mikor Svájc komor sziklahegyei után megláttuk felülről a végtelen magyar rónaságot, azt a tájat, amilyen
nincs második a világon, sohasem felejtem el az érzést, mely elfogott. A hosszú
börtön után végre hazatérni, élvezni a
szabadságot, az otthont! . . .« És dagad a
szó az ajkán, mikor melegárnyalatú
hangja ismétli: »Igen! Igen! Végre, oly
hosszú idő után viszontlátni az otthont,
a hazát!«
Mit mondott? ... Hideg borzongás fut
rajtam végig. Mintha véres ködfátyol
ereszkednék le szemeimre. Azt mondta, »haza«, »otthon«, itt, ahol pár kilométernyiről vészes morajt hallani és magyar
ember lövi a hazatérő király katonáit!... </p><p>Ma kivételesen későn ettünk. Ebéd alatt
egy szót sem bírtam beszólni. Éreztem,
hogy feszül bennem minden idegszál,
hogy egyenetlen és kihagyó a szívem
lüktetése és mint alakulnak ki agyamban
borzalmas rémképek. Nézem a királyt és
megijedek az arcától. Színe fakó és haja
kuszált. Máskor nyájasan öntögette a
vizet a poharamba, cigarettát kínált a
tárcájából. Ma mereven néz maga elé és
nem veszi tudomásul, mi történik körülötte. Ameddig élek, nem fogom ezt az
ebédet elfelejteni. Csak a királyné beszól.
Legtöbbet szomszédjával és időnként
hátra fordulva kinéz az ablakon. »Milyen
rendületlenül áll itt a nép!« mondja.
»Megismerek egyes embereket, akik reggel óta itt állnak. Hogy még nem unták
meg!«
Megjött Károlyi József Fehérvárról és
egyelőre velünk marad. Délután hosszasan ülök vele az állomás előtti fapadon
és együttesen tűnődünk azon, hogy minek nézünk elébe, mi vár reánk. Az állomáson a távírda és a telefon folytonos
működésben van. A sok készülék szünet
nélkül cseng, bug, kopog. Egyszer Rakovszky beszél Pesttel, szidja a kormányt, máskor a katonák adnak és vesznek föl jelentéseket. Bemegyek ón is egy
időre a hivatalos helyiségbe, esetleg megtudok valamit, de az egyoldalú beszélgetés nem sokat árul el.
Délután a felségek hirtelen elhatározzák, hogy kimennek a frontra. Hát itt
is már front van!?
Hoznak egy mozdonyt. Ott állok mellettük, mikor felszállnak. Gyula is ajánlkozik, hogy velük megy. »Ha életveszélyben vannak«, mondja, »nem hagyom őket
egyedül. Velük megyek.« Küzdök magammal, hogy le ne beszéljem, de azt hiszem,
ijesztően nézhetek ki. Rakovszky is
felugrik a mozdonyra, majd Lehár felsegíti a királynét. Ő nem megy velük, de mindenkinek megjelöli a helyét.
Mikor leszáll, szeme teli van könnyel,
hangja érdes és recsegő, majd elcsuklik,
mikor felém fordulva kiáltja: »És ezt az asszonyt nem akarja királynéjának a
magyar nemzet!«
»Ne felejtsenek el fehér kendőt lobogtatni!« hallatszik alulról. Pálffy Vilmos
a mozdony tetején kihúzza a zsebkendőjét. »Ez nem elég nagy«, kiáltom, tárjanak, míg hoznak mást!« S menesztem
Esterházy Tomit, hozzon ki a hálókocsiból egy törülközőt.
Az indulás percében szaladva érkezik
egy dúltképű ember. Gépészféle lehetett.
»Szálljanak le!« ordítja. »Ezt a mozdonyt
nem használhatják, nem állja a tüzet,
összelövik, mint a kártyaházat.»
A pályán hoznak sebesülteket, az elsőket, akiket látok. Ezek ezt megerősítik.
»Legalább ne álljanak a jobboldalra!«
kiáltják, »mi is ott kaptuk a sebeinket.«
— »Megtettem az intézkedéseimet«, mondja
Lehár, »induljanak!« És megmozdul a
nehéz gép. Lehár homlokához kap:
»Isszonyatos expedíció«, mondja elcsukló
hangon. »Én sohasem ajánlottam volna!« </p><p>Hoznak 26 sebesültet a frontról. Egy
részét tragacson, — másokat bajtársaik
viszik összefont karjaikon és vannak, akik gyalog jönnek. Beszállítják őket a
várótermekbe, egymás mellé fektetjük a
padlóra, hozatunk alájuk szalmát és hozzálátunk a munkához. Én kihozom a vonat
hálófülkéjéből az összes párnákat és pokrócokat és elképzelem magas tisztjeink,
politikusaink elképedését, mikor éjjel
teljesen kifosztva látják magukat.
De első az, aki vérét ontja a királyért!
— Késő estig kötözünk, segítségére vagyunk a két orvosnak és szerzünk ennivalót a betegek számára. A falu népe
megható. Hoznak élelmiszert és sok ajándékot, a Metternich-uradalom alkalmazottjai párnákat és paplanokat. Lulu szokott
energiájával megtáncoltat mindenkit.
Lót-fut, intézkedik. Pattogó hangon osztogatja a parancsokat és mindenki hallgat reá, mintha elhinné, hogy neki joga
van hozzá. De múlik az idő. Sokat nézem
az órát. Odakint már koromsötét van és
esik. Először hónapok óta. Hallom, hogy
szüntelenül csenget a telefon. Bemegyek
a hivatalos helyiségbe, ahol a katonai
jelentések érkeznek. Egy percre beülök
egy sarokba. De veszem észre, hogy egyre idegesebb leszek és hogy nem
bírom a fülledt levegőt . . .
Szaladok kifelé, vissza a betegekhez.
Egy sarokban fekszik két tüdőlövéses.
Kínosan zihálnak. Az egyikről azt mondja
az orvos, nem marad meg. Meghal reggelig. Egy súlyos láblövéses szünet nélkül jajgat, »miért kell annyit szenvednem?« A vaskályha mellett szalmapárnán
fekszik egy medikus, — a túloldalról
való. — A királyára lőtt... Van belőlük
több is a teremben. Csinos, értelmes fej.
Mióta itt van, nem szólt egy szót sem.
Mozdulatlanul fekszik a hátán és néz felfelé. »Rossz párnája van?«, mondom,
»nem szúrja a szalma? Hozok mást«.
»Jól vagyok, köszönöm. Három golyót
kaptam, de nem nagy dolog, ne tessék
értem fáradni.«
Megállít a mieink közül egy fennjáró
könnyebb sebesült: »Most jövök Nyugatmagyarországról. Három hétig küzdöttem
az osztrákok ellen. Most hagytam el a
kórházat. Csúnya sebeket szereztem. De egy sem fájt úgy, mint ez a seb, melyet
magyar embertől kaptam.« És mintha
megmozdult volna ott a kályha mellett a
kis medikus a szalmapárnán . . . »Nem
tudtam eddig, hogy miért harcolok«,
mondja egy másik, »miért kell szenvednem — most megértettem. Mindnyájunknak megvan az otthona, a kis földje,
házikója, keresete. Csak a magyar királynak nincs mit magáénak neveznie, nincs
hova lehajtania fejét.« </p><p>Kívülről tompa dübörgés hallatszik,
mely píllanatról-pillanatra erősödik. »Jön
a mozdony! Jön vissza a király« mondják.
Szaladok kifelé. Bár koromsötét van és a
föld csúszós, mégis megtalálom az utat
— Gyula karjaiba. — Szorítom magamhoz és most érzem csak igazán, hogy
mennyire féltettem!
Gyula később elmondja, hogy mikor
kijöttek a frontra, a király magához hivatott az ellentáborból két tisztet, egy ezredest (Schwoy) és egy kapitányi. Azt
mondta az ezredesnek, hogy az eskü,
amelyet a kormányzónak tett, nem lehet
ellenkezésben a királynak tett esküvel. Maga Horthy is felesküdött neki. Tartozik
neki engedelmeskedni.
A kapitány azalatt Gyula előtt fejtegette, hogy helyzetük milyen borzasztó.
Végül abban állapodtak meg, - hogy a
kormányzó küldjön megbízottakat a testvérháború elkerülése végett.
Visszajön Hegedűs altábornagy Pestről.
Egész délelőtt távol volt. Reggel azt mondta
a királynak és Lehárnak, hogy Kelenföldre
megy tájékozódni. Thannal akar beszélni és
megpróbálja arra rábírni, hogy szüntesse
be a testvérharcot. Kelenföldről anéllkül,
hogy őfelségének jelentést tett volna, bement Pestre, Bethlennél és Hohler angol
követnél volt és azzal jött vissza,
hogy a főparancsnokság alóli felmentését
kéri, állítólag, azt mondta, hogy nem akar
olyan ellenfél ellen harcolni, melynek
soraiban saját fia harcol. A kormánytól
azt az üzenetet hozza, hogy akár a király maga, de fegyveres kíséret nélkül,
akár a király tanácsadói közül egy-két
ur menjen be Pestre, hogy ott a helyzetről — mely a kormány szerint mindinkább fenyegető — informálódjék. A király természetesen vonakodik egyedül Pestre
menni. Beérte a húsvéti tapasztalatokkal!
De uraink ehhez ugysem járulnának hozzá,
még abban az esetben sem, ha hajlandónak mutatkoznék reá. Hiszen a kormány
viselkedése után a legrosszabbra is el
lehetünk készülve. Hegedűs elmondja,
hogy Horthynál is volt. Ez rossz hatással
van mindenkire!</p><p>Vacsora alatt is érkeznek rövid egymásutánban küldönctisztek jelentésekkel.
Összezsúfolva tolongunk az étkezőteremben és az abba nyíló Lehár-féle
privát fülkében. Érzem, hogy a katonáknak útjában vagyunk, hogy némileg feszélyezve vannak a tanácskozásban. A legtöbb hír kedvezőtlen. Tegnap egész nap és még ma délelőtt örömmel és titkos reménységgel várták a
királyt Pesten. Azóta romlott a hangulat.
Ha holnap reggelig nem tudunk bejutni,
ügyünk elveszett. Gyáva mindenki. A
sikert, a fait accompli-t várják, ha ez
be nem következik, a legrosszabbra lehetünk elkészülve.
A jelenlévő tisztek egyike elmondja, hogy az ellenszegülő sereg Gömbös által
toborzott egyetemi ifjakból áll, akiket
Horthy személyesen buzdított és tüzelt.
Egyrészüket fel hívatta a Várba, másokat
maga keresett fel a műegyetemnél és a
kaszárnyákban és beszédeket intézett hozzájuk.
»Mentsétek meg a hazát a végpusztulástól.» stb.
Félrevezették a diákokat azzal, hogy
egyrészükkel elhitették, hogy a király
osztrák és cseh katonákkal jön Budapest ellen, másokkal pedig műijedelemmel, hogy a csehek betörtek Komáromnál
és ezeket kell kiverniök. Ez a szánalmas
félrevezetett ifjúság oly elszántsággal és
dilettáns könnyelműséggel támadta meg
Budaörsnél az egyik szerelvényt és oly heves tűz alá vette, hogy a tiszt elbeszélése szerint kénytelenek voltak közvetlen közelről gépfegyverekkel közibük
lőni. »Mint a tekebábok, úgy hullottak
jobbra-balra.«
Rakovszky arcán az iszonyat fut
végig.
»Nem, ez lehetetlen«, nyögi, »ezt nem folytathatjuk. A magyar királyt nem lehet
polgárháborúval a fővárosba hozni. Magyar
vérrel nem szennyezhetjük be a királyi
trónt.« A király szint változtat, láthatóan
szenved — arcizmai görcsösen feszülnek.
Félrevonja Lehárt és hosszasan beszél vele.
A királyné résztvevőén, meleg gyöngédséggel figyeli:
»Minden jóra fog fordulni«, mondja,
»csak el ne veszítsük a hitünket«.
(Amint később hallom, a király megtiltotta, hogy az ifjúságra, a jövő magyar
értelmiség színejavára tüzeljenek.) </p><p>Utolsónak Lulu fivére, Esterházy János
érkezik és jobb híreket hoz. A tisztek
először Lehárral beszélnek, aztán vele
együtt a királynak adják le jelentésüket.
Mihelyst jobb jelentések jönnek, a királyné mosolyog. Sohasem látszik meg
rajta a csüggedés, a kishitűség. Bámulatos lelkierővel uralkodik magán.
Vacsora után még sokáig elülünk
együtt.
Megérkezik Ostenburg. Fáradt és kimerült. A baloldalamra ül. Gondoskodom róla,
hogy kapjon valamit a vacsora maradékaiból. A királyné komornáját, kit Sopronban fogadtam fel számára, beállítom pincérnőnek. Az asztalkendőt napok óta nem
cserélték fel, sőt le sem vették az asztalról. Térképek, iratok szanaszét hevernek
rajta, kenyérmorzsákkal és ételmaradékokkal együtt. Kezd undorodni az ember
az evéstől. A komorna, akit a királyné
még csak be sem eresztett magához, utasításomra felfrissíti az asztalt, törli az evőeszközöket és edényeket és felszolgál.
Minden más képet nyer, csak kár,
hogy nem jutott ez előbb eszembe.
Ostenburg elmondja, hogy üzenetet kapott az ellentáborból, hogy tárgyalni
akarnak, mire fegyverszünetet kötöttek,
amely holnap reggelig tart. A pesti kormány kijön a továbbiak megbeszélésére
és a tárgyalások befejezéséig a harc
szünetelni fog. Ostenburg bizakodik,
éppen nem kislelkű. Azt mondja, hogy
holnap estére Pesten leszünk.
A felségek fáradtak, visszavonulnak. </p><p>Később hallom Lehárt, amikor magyarázza, hogy volna egy mód a csapatokkal behatolni a fővárosba. Egy hegyen át vezető úton még éjjel, minden feltartóztatás nélkül el lehetne érni Pestet. Kedvez az idő is, a sötétség, az eső. Háború
esetén föltétlenül erre szánná el magát.
De kizárja a kísérletet az a körülmény, hogy a felségek a vonaton vannak. Nem teheti ki őket annak, hogy
őrizet hiánya miatt esetleg fogságba kerüljenek.
Elhívnak, mert egy málhás kocsi érkezik Bicskéről két nagy bőrönddel, melyek
színig vannak tömve finom ágyneműkkel,
selyemtakarókkal, párnákkal stb. Levél is
jön mellékelve Batthyány Zsuzsannától.
Kéri, hogy jönne a királyné holnap
Bicskére és maradjon ott éjszakára. Ezt
már nem jelentem be a felségeknek, mert
lefeküdtek. Ráérek erre holnap. Sok gondot ad azonban a kipakkolás. A málhák
oly nagyok, hogy nem lehet őket a kocsik
szűk ajtaján betolni. Kint kell a holmikat
kiszedegetni a permetező esőben, sárban
és a meredek hágcsón egyenként kell
felszállítani a koromsötét fülkékbe. A
vonaton tudniillik csak a király kocsijában és az étterembon van világítás, a többiben nincs. Egyik Ostenburg-katona
kézilámpással világít nekem kint az esőben, de bent a vonatban már tapogatódznunk kell.
Mire elrendeztünk mindent éjszakára
és Gyulával felváltva tartjuk a csepegő gyertyát, benyit fülkénkbe két beburkolt, sötét alak Amint az egyik megszólal, ráismerünk ifj. Pallavicini Alfonzra.
Vele van egy volt közös diplomata.
Ráülnek a hálóingeinkre, papucsainkra
és mindent egyszerre meg akarnak tudni.
Hogy hol kapnak helyet éjszakára, maguk
sem tudják, de ez nem izgatja őket —
lesz ahogy lesz!</p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/09501307078413874242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-46477701853456657042021-10-22T22:20:00.004+02:002021-10-22T22:20:52.062+02:00Soprontól Tihanyig 4. <b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét.</b><div><b><br /></b></div><div><div style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHSYsWJWtalVhOcP-Q2qb_f2tlh2QxqpXSo_YwYjeogMtqHLCbJPU7_hVRn0rSH8t8D0owKxsBryD_6Gryk-vSvqK5_R2t7sCprxwbJ48BLrtVF_ifIbUi48lSb4Mufc3JlYf6wbalgvwperuNCblRhh6WghykK0oiIR8uNM4dX31WWQl-XNO7xKmj=s800" imageanchor="1"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="800" height="468" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEhHSYsWJWtalVhOcP-Q2qb_f2tlh2QxqpXSo_YwYjeogMtqHLCbJPU7_hVRn0rSH8t8D0owKxsBryD_6Gryk-vSvqK5_R2t7sCprxwbJ48BLrtVF_ifIbUi48lSb4Mufc3JlYf6wbalgvwperuNCblRhh6WghykK0oiIR8uNM4dX31WWQl-XNO7xKmj=w640-h468" width="640" /></a></div><span style="font-weight: 700;"><br /></span></div><p>A vonaton. Október 22, szombat </p><p>Rossz éjszaka után, melyet a rossz
fekhelyek igen kínossá tettek, nem kis
meglepetésünkre reggel nyolc órára Soprontól még csak Kapuvárig jutottunk el.
Tízkor Csornán vagyunk, ahol két-három
óráig állunk s csak egy óra felé érkezünk Győrbe. Még ebédnél ülünk, tészta
és dessert között, mikor befut a vonat a
pályaudvarra.
A felségek abbahagyják az evést és
fogadják Klempa ezredest, ki hosszasan
bemutatkozik. Egy magasrangú tisztről,
aki éppen szökni készült, kitudódott, hogy
délelőtt üzenetet küldött Horthy kormányzónak a király érkezéséről.
A perronon nagy tömeg gyűlt össze,
mely szűnni nem akaróan ünnepli a királyi
párt. A tömeg Gyulát is sokat éljenezi és
hallani kívánja. Ő néhány szót intéz hozzájuk. Azt mondja, hogy Magyarországon
mindig a jog uralkodott és most mindenkinek kötelessége a királyhoz csatlakozni,
aki nekünk az integritást fogja hozni,
mire több oldalról azt kiáltják: »Adná
az Isten!«
Rakovszkyt a király már tegnap
miniszterelnöknek dezignálta és a külügyminiszterségre Gyulát kérte fel.
Valaki már annak szólítja, mire Gyula
nevetve leinti: »Majd csak Pesten leszek az, amikor meg lesz hozzá az
ország is«.
Mindeddig minden jól megy. Emelkedett kedélyhangulat és amerre néz
az ember, mindenfelé boldogságtól sugárzó
arcok. </p><p>Bombaként csap le a kormány üzenete,
hogy a király vonatát tartóztassák fel. A
küldönc más sürgönyöket is hoz, amelyekben az entente-missziók tiltakozásukat
jelentik be. Erre el voltunk készülve, az
előbbire nem.
Gyula figyelmesen átolvassa a sürgönyöket és csak annyit mond: »ez nem
lep meg, nem újság előttem«. úgy veszem
észre, hogy ez nem alterálja túlságosan,
de annál inkább a magyar kormány viselkedése.
A vonatot senki sem meri feltartóztatni.
A helyőrség leteszi az esküt. A magasállásu tisztet magunkkal visszük.
Hegedűs útközt aranyérmet kap, amit
sugárzó arccal feltűz. Akkor éppen mellette állok és látom, hogy a keze ügyetlen
a feltűzésben.
Győrszentivánon hirtelen megáll a vonat. Megtudjuk, hogy Ács előtt felszedtéka síneket. Ostenburg utászai ugyan
hamar rendbehozzák a pályát, de Ácsra
csak öt óra felé érünk be. Ide
újabb üzenet jön a kormánytól, hogy
Lehárt le kell tartóztatni, a király
vonatának pedig lehetetlenné tenni a továbbmenetelt.
»Csak rajta«, gúnyolódik Lehár, »én már
megszoktam az elfogatást, csak nemrég
ültem a dutyiban.«
Sok ember gyűl össze az állomáson.
Ismerőseink közül is többen fehérneműt, ágyneműt, párnákat hoznak a királyné
számára.
Bemegyek őfelségéék fülkéjébe és megkérdezem, ne küldjem-e be komornáját
az ágybebúzáshoz. Látom, hogy a királyné
maga végzi ezt, maga hajtja le a lepedőket a matracok alá a saját és a király
ágyán. Hozzálátok segíteni. A király mellettünk áll és egyre köszöni a segítséget.
Hír jön, hogy Komárom előtt a landsbergi alagútnál Perczel ezredes ellentáll.
Férfiismerőseink közül többen jelentkeznek Ostenburgnál a zászlóaljba való belépésre. Itt Ácson végtelen időkig vesztegelünk. Ha jól tudom, Vass miniszterre
várunk, aki parlamentairenek van kiküldve.
A király, aki a történtek után úgy sem
akar vele találkozni, indulatosan mondja
nekem, hogy »ő ugyan várhatja, míg
beszélek vele, a kormány ilyen viselkedése után eszemben sincs ezt tenni.«
Végre elfogy a király türelme, kiadja a
parancsot, hogy többet nem várunk, hanem
indulunk tovább.
Este kilenckor Komáromba érkezünk. Ostenburg a Perezel-csapatokat bekeríti
és kerülő úton hatol be. Perezel megszökik, Siménfalvy ezredes véletlenségből
Ostenburg kezeibe kerül. Itt is kivonul
az egész helyőrség és felesküszik a
királyra.
Ácsról, hol mar nem talált senkit,
megérkezik Vass miniszter Ottrubay ezredessel. Beszállnak a vonatba és Tatáig Gyulával, Rakovszkyval és Boroviczónyvel egy fülkében ülnek.
Vass azzal a megbízatással jött, hogy
bírja rá a királyt, hogy ne folytassa
útját, hanem álljon meg.
Ezzel biztosan csak időt akarnak nyerni,
hogy első ijedtségükből felocsúdjanak és
szervezkedjenek, mert mint hallatszik,
Pesten óriási a fejvesztettség. Bethlen
csak reggel érkezett meg Pécsről és
azóta tótágast áll egész Budavára. Őfelsége Rakovszky által üzenteti, hogy semmi esetre sem áll meg, — az entente-ra vonatkozólag pedig csak Pesten fog nyilatkozni.
Gyula még az éj folyamán elmondja
nekem a köztük és Vass között lefolyt
beszélgetést. Megmagyarázták neki, hogy most már nincs arról szó, vájjon helyes
vagy okos volt-e a király hazajövetele,
vagy hogy ki a felelős, ki a hibás, hogy
ez megtörtént, de egyedül arról, hogy
most számolni kell ezzel a fait-accomplival.
Gyula elképzelhetetlennek tart minden más
megoldást, mint azt, hogy a kormányzótól kezdve mindenki kivétel nélkül koronás királya mellé álljon. Horthy elháríthatja magától a felelősséget, ha úgy
tetszik neki, kinyilatkoztathatja, hogy roszszalja a tettet, de azért adja át a hatalmat, mert csakis ha egységesen, ingadozás nélkül áll a nemzet az uralkodója
mögé, csak akkor imponálhat velő úgy a
kis-, mint a nagyántántnak.
Vass igazat látszott nekik adni. Meg is
ígérte, hogy ebben az értelemben fog a
kormányzónak referálni. Beszélgetés közben Vass még azt is mondta Rakovszkynak, hogy csodálkozik azon, hogy a király
vonatát olyan könnyelműen őrzik. Bárki
a sínekre tolakodhatik és megtámadhatja
a királyt. Ő is minden feltartóztatás nélkül,
sőt anélkül, hogy találkozott volna valakivel, közelíthette meg az udvari vonatot. »Ti nem is tudjátok, mily veszélyben
vagytok!« mondja Rakovszkynak.
»Láthatod ebből« feleli Rakovszky,
»hogy a királyt nem kell őrizni. Nem
bántja őt senki. Diadalmenetben jöttünk
idáig és mindenütt a nép szeretete
őrizte.«
Mikor a pesti kiküldöttek Tatán kiszálltak a vonatból, urainknak az volt a benyomásuk, hogy Vass le van véve a lábáról, hogy minden a legjobban áll és
hogy most már feltartóztatás nélkül mohetünk be Pestre.
A katonai vezetők ma délután megcsinálták az egész tervet a bevonulásra.
Megbeszélték Gyulával és velem, hogy a
királyné egy tizenkét főből álló tiszti
díszőrséggel nálunk a rakparton lesz elszállásolva és addig marad ott, míg a
király bevonult a várba. — Azon esetben
ha este érkeznénk, a királyné nálunk
töltené az éjszakát. Én ezt természetesen
nagy örömmel fogadtam. Uram Isten, csak
volnánk már ott!!!</p></div>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/09501307078413874242noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-88538581201110265062021-10-21T21:54:00.002+02:002021-10-21T21:56:05.788+02:00Soprontól Tihanyig 3. <b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét. </b><div><b><br /></b></div><div>Sopron, október 21, péntek </div><div><br /></div><div>Délelőtt féltizenegykor Gyula, Boroviczény és ón elindulunk autón Sajtoskálra,
a Ruprecht-kastélyba, ahol egy öreg inason kívül senki sem fogad. Ez azt mondja,
hogy gazdája elutazott. Arra a megjegyzésünkre, hogy tegnap ide vendégek érkeztek, az öreg inas azt feleli, hogy voltak ugyan vendégek, de már elmentek.
Bár látjuk, hogy bizalmatlan velünk szemben és gyanúsan néz reánk, mégis bevezet bennünket a fogadó-terembe és
mikor Gyula megnevezi magát, sok mentegetőzés és bocsánatkérés után a billiárdasztal terítéke alól előkeres egy levelet
és átnyújtja Gyulának. Lehárnak egy
üzenete volt, hogy elvitte a királyt és a
királynét hajnalban Sopronba, mert biztosabbnak találja, ha az Ostenburg-csapatok között vannak. Kéri Gyulát, jönne el
oda. Elindulunk tehát. Minket ugyan délben visszavártak Dénesfára reggelire, sőt
a lelkünkre kötötték, hogy ne késsünk el,
mert ez Ilonát izgatná, de mi ekkor
már nem vissza Dénesfára, hanem Sopronba megyünk. Autónkat minden községnél feltartóztatják. Körülbelül félúton egy
autó jön velünk szembe csendőrökkel
megrakva, köztük egy főhadnaggyal, akik
azt mondják, hogy a mi autónk fedezetéül
vannak küldve. Sopronba érve, először a
megyeházára hajtatunk, mert azt hisszük,
hogy a király és a királyné ott vannak.
Keressük Sigrayt, kiről azt mondják, hogy
ott volt, de elment. Nem merünk tovább
kérdezősködni. Lejövet a kapu alatt találjuk
Zsembery főispánt, ki sokatmondó pillantással azt mondja: a kaszárnyába mentek.
A kaszárnyában Ostenburg jön elénk,
akit sem én, sem a férjem nem ismerünk.
Bemutatkozás után Gyula megkéri őt,
hogy tudassa ittlétét a királlyal. Abban a
pillanatban jön ki a király szobájából
Lehár és elmondja, hogy a felségek éppen
asztalhoz ültek s hogy a király Hegedűs generálist várja. Hegedűs körülbelül velünk egy időben érkezett, váltottunk is
vele pár szót. Felesküdni jött. </div><div><br /></div><div>Minthogy
már közel volt két órához, elhatározzuk,
hogy előbb elmegyünk ebédelni és csak
azután jövünk vissza.
A Pannoniában Sigray lakosztályában
ott találjuk őt Rakovszkyval és Gratzcal
ebédnél. Éppen bevégezték és mindjárt
helyet csinálnak nekünk az asztalnál.
Rakovszky és Gratz egy idő múlva a
kaszárnyába mennek. Mi Sigrayval még
a szállodáiban maradunk és mire bevégezzük az ebédet, követjük őket.
A kaszárnyában nagyon mozgalmas az
élet. Mindenki készülődik az elutazásra.
Kérdezősködésemre azt mondják nekem,
hogy este lesz az indulás Pestre. Először kilenc órára tűzték ki. Aztán elhalasztották tizenegyre, de valóban csak
éjfél után négykor törtónt meg. A szerelvények összeállítása miatt volt a késedelem. Miután megtudtam Ostenburgtól,
hogy a királyné elkíséri őfelségét Pestre,
megkérem őt, hogy adjon számomra is
helyet a vonaton, mert nem akarom a királynét egyedül hagyni. Mellette akarok maradni. Ostenburg azt mondja, hogy ennek
nem áll semmi útjában és eziránt mindjárt intézkedni fog. Esterházy Lulu, ki
udvarhölgynek ajánlkozott fel a királynénak, ennek nagyon megörül és megkér, hogy anyja távollétéhen vállaljam
nála a gardedame szerepet. Én ezt szívesen megígérem, de megjegyzem, hogy
mihelyst udvarhölgy, nincs többé szükség arra, hogy chapronírozzák. </div><div><br /></div><div>Boroviczényné, a királyné volt udvarhölgye,
csak Győrben fog felszállni a vonatra.
Ő várja a férjétől jövő üzenetet, hogy
hol és mikor csatlakozzék hozzájuk.
A királyné, mihelyt megtudja, hogy a
kaszárnyában vagyok, behívat magához.
Egy legénységi szobában van elszállásolva.
A bútorzat egy katonaágyból és két faszékból áll. Egy sarokban lapátok, seprők és
néhány katonacipő. A falakon szögeken
függnek kifordított katonanadrágok. A
királyné, ki már a kora hajnali órákban
jött ide, nem is fekhetett le, csak úgy
dőlt le ruhástól a rendetlen ágyra, hogy
kipihenje magát. Elmeséli nekem, hogy mikor előző
nap megérkeztek Kenyéribe Cziráky
Gyurihoz, ott megteáztak és mindjárt
le akartak feküdni, mert nagyon fáradtak voltak az úttól. Először ültek
repülőgépen.
»Nem ajánlom a repülést senkinek
som«, mondja, »akinek nincs reá szüksége, ezt mulatságból ne tegye soha.«
»Képzelem, hogy eleinte kellemetlen
lehetett«, mondom.
»Nemcsak eleinte«, vágott közbe a királyné, »de az egész idő alatt. Kínos
négy óra volt...«
»A leszállásnál, — beszéli tovább —
hiába kerestük a tűzjelzéseket. Emiatt
sok időt veszítettünk, nem tudtuk, hol
vagyunk és az első leszálló előtt sokáig
keringtünk a levegőben.«
Azt is meséli, hogy Kenyerin, sajnos,
nem feküdhettek le, pedig annyira örültek az elkészített nagyszerű puha ágyaknak. De megjött Lehár autója az utasítással, hogy vigye őket az erdei vadászkunyhóhoz, ahol aztán a továbbiakra
nézve eldől a sorsuk. A Ruprecht-kastélyban Lehár meg akarta
őriztetni incognitójukat, gróf és grófnénak
szólította őket, de az üres ház őrzője
hamarosan tisztában volt a helyzettel,
félrevonta Lehárt, odasúgta neki, hogy
rég felismerte a magas vendégeket, de ne
féljen attól, hogy bárkinek elmondja. </div><div><br /></div><div>Gyula ezalatt Rakovszkyval és Gratzcal
egy másik legénységi szobában van, ahol
szinte nagy készülődések folynak az esti
elutazásra.
Ebben a szobában, mely közvetlen a
felségek mellett van, töltjük mindnyájan
a délután javarészét. Székek hiányában
faládákon ülünk, melyeket minduntalan
kihúz alólunk a nyakra-főre csomagoló
legénység. Gyula, kit a király rövidesen
érkezésünk után magához hivatott,
nagyjában elmondja nekem, hogy mit
beszélgettek.
A délután folyamán körülbelül 30 tagból
álló magyarruhás leánycsoport virágokat
hoz a királynénak. A felségek a lépcsőházban fogadják őket. A királyné a virágokat átveszi és pár szóban megköszöni.
Szép és megható ünnepély az Ostenburg-csapatok felesketése. Gyalogság,
huszárság, tüzérség vonul fel feszes
tartásban és tiszteleg őfelsége előtt. Körülbelül 1500 ember, a híres Ostenburgféle »jaguár«-csapatokból valók. »Büszkék lehettek arra, hogy ti kíséritek vissza
a székvárosba a királyotokat«, hallatszik
Ostenburg hangja a csapatok éléről. A
királyné a magyarruhás lányok között
állva nézi a királyt, amint a himnusz
hangjai mellett ellép a katonaság sorfala
előtt, és hallgatja az esküt, melyet ezer
torok dörög ritmikus hangsúlyban: <b>» Tűzön,
vízen keresztül, tengeren, szárazföldön és
a levegőben Istenért, királyért és a Hazáért.« És utána a hátborzongató Isten
engem úgy segéljen!!</b> Arca igen komoly
és szinte átszellemült. Hegedűs kétszer
esküdött föl. Egyszer a király szobájában
és egyszer az udvaron.
Mialatt az eskü folyt, a kaszárnya széles vasrácsos kapuja előtt összegyűlt a
kíváncsi tömeg, mely nőttön nő. Nemsokára onnan is hallatszik, mintegy visszhangként, a katonák kemény, ütemes éljenzésére a lelkes tömeg örömrivalgása. </div><div><br /></div><div>Már teljes sötétben hagyjuk el kilenc
óra felé a kaszárnyát. igyekezünk befelé
a városba. Akkorára az utcákon már
nagy a járás-kelés. Mindenütt csoportokban állanak az emberek és mást sem lehet hallani, mint hogy »Megjött a király!
Hallottad már? Csakugyan igaz!?« —
Minket is többször megállítanak, teljesen
idegenek, sőt vannak, akik hozzánk szegődnek és elkísérnek a szállóig, mialatt
kérdésekkel ostromolnak.
A Pannoniában egy külön terembe vonulunk, ahol vacsorára Sigray vendégei
vagyunk. Nagyon sokan gyűlünk össze.
Magasrangú tisztek, tábornokok, Hegedűs
is ott van, a civilek közül Zsembery főispán és Klebelsberg Kunó, a város képviselője, ki Pestről szerdán Gyulával
együtt érkezett és félősen, óvatosan,
figyelőén húzódik meg az asztal egy végében. Vacsora alatt Gratzot folytonosan
szekálják, hogy ő micsoda nagy puccsista,
pedig senki sem nézte volna ki belőle.
Gratz belemegy minden tréfába és jóizűen
nevet hozzá.
Tizenegy órakor kimegyünk a vonathoz, de a négy szerelvény még nincs
készen. Ott is nagy tömeg várakozik az
állomás előtt, és az egész útvonalon,
amelyen a felségek végigmennek. A szerelvények közül az első katonavonat, a
másodikon van a király és kísérete, a
harmadik és a negyedik szintén katonavonat. Nekem Gyulával egy közös fülkém
van. Kemény, igen keskeny fekhelyek.
Nem lehet megmozdulni. Aludni még
kevésbé. Éjfél után négykor indulunk el.</div>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-1861869797888356042021-10-20T21:34:00.002+02:002021-10-21T21:45:07.987+02:00Soprontól Tihanyig 2.<p><b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét. </b></p><p>Dénesfa, október 20, csütörtök </p><p>Ma délbon volt a kis Béla keresztelője.
A társaság ötig együtt maradt és közben
Gyula hosszasan politizált Mikes püspökkel
és elmondotta neki az egységes pártra
vonatkozó kedvező kilátásokat. A programot, amelynek a királykérdésre vonatkozó részét alapelveiben ő készítette,
Bethlen szombaton Pécsett ismertetni
fogja. Ő sajnálja, hogy nem mehetett
vele Pécsre, de a keresztelő miatt mondott le a tervről. Bizalommal néz a jövő
elé és reményű, hogy az új alakulás
a legitimista álláspontot napról-napra
erősíteni fogja. — Öt órakor Mikes püspök és a vendégek nagyobbrésze eltávoznak. Károlyi József, ki keresztapa volt
és a három Cziráky (az öreg Antal, Józsi
és Gyuri) elmennek kocsin a méneshez. Később elbeszélték, hogy megérkezésükkor egy repülőgépet vettek észre,
mely pár perc múlva siklórepülésben
leszállott egy közeli tarlóra. Egy lovász,
aki lóháton a telefonvezetéket vizsgálta,
oda galoppozott, hogy közelebbről láthassa
az érkezőket. A gépből kiszállt egy tiszt
és megkérte a lovászt, hogy menjen a
kastélyba és mondja meg Cziráky József
grófnak, hogy Alexy főhadnagy van itt
és kéreti, jönne azonnal. A lovász azt
válaszolta, hogy a grófot a ménesnél
látta s hogy egyenesen oda fog lovagolni
és az üzenetet át fogja adni. Józsi
mihelyt értesült az üzenetről, Gyuri
fivérével oda hajtatott a repülőgéphez.
Ezalatt Gyula velem sétált a parkban,
nem sejtve, hogy kint mi történik. Hazamenőben voltunk, mikor közel a park
kijáratához Józsi kocsija elhajtott mellettünk, amely elől én félreugrottam. A
bentülőket nem ismertem meg, mert már
félhomály volt és rövidlátó is vagyok.
Tanakodtunk azon, hogy kik mehettek
most Kecöly felé ilyen szokatlan irányban és órában. »Valószínűleg a kecölyi házvezetőnő, — mondom, — aki a keresztelői ebédet segítette főzni s most
hazamegy.« Gyula ezt nem hiszi, mert
látta, hogy a mellette ülő férfi két kezével integetett neki.
Mire visszatértünk a kastélyba, ott
találjuk Boroviczényt Károlyi Józsival a
pipázóban teázni. Amikor Boroviczényt
meglátom, meglepetve kérdezem, hogy
hogyan került ide és honnan jött ilyen
váratlanul? Azt feleli, Svájcból, egyenesen
Hertensteinből. »Hertensteinből? No és
hozott magával valakit? — kérdeztem
tréfásan, — talán a királyt?« »Igen!
Igen! Hoztam a királyt és a királynét is.«
»És hova tette őket,« folytatom nevetve,
»hol vannak?« »Itt vannak! Jól vannak.
Nem ártott meg nekik az út.« És ilyen
hangnemben folytatja még jó ideig, mig
végre unni kezdem ezt a makacs felültetési kísérletet és Gyula is megszólal, hogy
hagyják már abba a tréfát. »De ez nem
tréfa!« erősítgeti most már Károlyi Józsival együtt. »Nos, hát mutassák meg nekem,
hogy hol vannak«, — mondom kissé türelmetlenül. »Kenyéribe vitte őket Cziráky Gyuri«, szólal meg Károlyi József, »mert
ott biztosabb helyen vannak, mint itt.«
Visszanézek Gyulára, aki mögöttem áll és
látom, hogy hirtelen halálsápadt lesz és
mintha megtántorodott volna. Megértettem,
hogy a dolog igaz! Gyula jó sokáig nem
beszólt egy szót sem. </p><p>Következett Boroviczény részéről az
utazás részleteinek elbeszélése: 12 óra
14 perckor a Zürichből való startolás, a
gépdefektus Bajorország felett, a vele
járó ijedtség, aztán az első leszállási kisórlet a dénesfai határon kívül a Fertőnél
és végre a másik végleges leszállás. Az
egész utazás négy és fél órát vett
igénybe.
Józsi, ki időközben bejött, folytatólag
elmondja, hogy a felségek be akartak
jönni a kastélyba, de ő lebeszélte őket.
Tudatta velük, hogy a kastélyban ma
keresztelő volt, vendégek vannak és idegen cselédség. Javasolta, menjenek Gyuri
fivéréhez Kenyéribe. Ő garcon-ember,
kis háztartása van, a felségek ott nyugalomban és zavartalanul elhelyezkedhetnek.
Ezt az ajánlatot el is fogadták. Felültek a várakozó fricskára, a bakra felült Cziráky Gyuri, ki a falu elkerülésével elhajtatott velük a parkon keresztül kenyéri
birtokára, mely körülbelül egy félórányira
van Dénesfától.
Az elbeszélések még végükhöz sem
értek, mire megérkezik a három repülőtiszt, akik elkísérték a királyt, Fekete
Alexy főhadnagyok és egy bajor, Zimmermann. A gépet a tarlón hagyták őrizetlenül, amit én kissé könnyelműnek találok. A tisztek nem győzik beszólni, hogy
a királyi pár repülés alatt milyen bátran
viselkedett, pedig először ültek repülőgépen. A királynénak egész idő alatt egy
arcizma sem rándult meg, mely izgatottságot árult volna el, még a gépdefektus
kritikus percei alatt sem. Azt mondják,
hogy ilyen bátor asszonnyal még nem
találkoztak életükben soha.
Pár percre rá megjön Oswald százados,
Lehár adjutánsa is, hogy a leszállásról és
a királyi pár elhelyezkedéséről jelenthessen Lehárnak. Az adjutáns egyúttal
közli, hogy hír jött Pestről Rakovszkytól
és Gratztól, mely szerint ezek onnan elindultak és kérnek kocsit Kapuvárra az
esti fél tizenegykor érkező vonathoz. A kocsit elküldjük. Visszaérkezéséig, éjjel 1
óráig nem fekszünk le, de a kocsi üresen
jön vissza és a kocsis jelenti, hogy a vonatból nem szállt ki senki. Mi azzal magyarázzuk a dolgot, hogy Rakovszky és
Gratz bizonyára Sopronban képzelik a
királyt és emiatt tovább utaztak.
Az est folyamán nagyon mozgalmas az
élet a kastélyban. Folytonosan jönnek-mennek. Lehár újabb üzenetet küld, hogy
a felségeket nem meri Kenyerin hagyni,
mert ha időközben tudomást szerzett volna
valaki megérkezésükről, akkor biztos,
hogy elsősorban a Cziráky-kastélyok egyikében keresnék őket. Jobbnak találja
Ruprecht képviselő kastélyát. Ö a dénesfai erdő lakatlan vadászházikójában van,
és kéri Gyulát, jönne ő is oda. (Később megtudtuk, hogy a király, amikor a parkban elhajtott mellettünk, megismert minket és meg akarta állítani a kocsit, de a királyné fáradt lévén, kérte, hogy hajtsanak tovább, hogy minél előbb lepihenhessen.) Gyula hajlandó elmenni, de megjegyzi,
hogy első találkozása alkalmával meg fogja mondani a királynak hogy ő nem
tudott a hazajövetelének szándékáról. Én
kérem, hogy ezt ne tegye, miután már
úgyis megtörtént és nem lehet a tényen
változtatni, de ő azzal érvel, hogy nem
akarja, hogy felelőssé tegyék olyan tettért,
melyet ő nem ajánlott s amelyről nem
tudott. Ezt pedig minél előbb meg akarja
mondani. Magától értetődőleg azonban
egyúttal ki fogja jelenteni, hogy most,
miután ez a sorsdöntő lépés megtörtént,
ő feltétlenül őfelsége rendelkezésére fog
állani. </p><p>Mikor Gyula az erdőből visszajött, elmondotta, hogy az erdei kunyhóban találkozott Lehárral, ki egy irgalmatlanul befűtött kályha mellett ült és várt. Gyula
helyeselte Lehár tervét, hogy éjjelre a
király s a királyné a Ruprecht-kastélyba
menjenek. Azután beküldötték az egyik
autót Kenyéribe és a királyi párt egy
útkeresztezésnél várták be. Gyönyörű
vörös holdvilág volt. A királyné meghatottan mondotta, hogy milyen boldog,
hogy végre otthon lehet és mennyire
élvezi a szép magyar tájakat. Gyula búcsúzáskor megígérte nekik, hogy másnap délelőtt fel fogja őket keresni. Gyorsan elhatározom, hogy én szinte vele
megyek. Hallottam ugyanis Boroviczénytől, hogy a királyné csupán egy kis kézitáskát hozott magárai és nélkülözi a legszükségesebb dolgokat. Arra gondoltam,
hogy fehérneműt hozok neki, felajánlom
komornámat vagy más komornát szerzek
részére.</p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-26033126898097512162021-10-19T21:15:00.005+02:002021-10-21T21:34:05.624+02:00Soprontól Tihanyig 1.<p><b>100 éve érintette utoljára Magyarország földjét megkoronázott uralkodójának lába. A kerek évforduló kapcsán gróf Andrássy Gyuláné, Zichy Eleonóra korabeli naplója révén idézzük fel napról-napra IV. Károly király második visszatérési kísérletét. </b></p><p>Dénesfa, október 15, szombat </p><p>Kedden, tizenegyedikén érkeztem ide
Dénesfára Ilonához (Cziráky Józsefné
grófné), akinek pár nap előtt megszületett
a harmadik fia. Férjem nem jöhetett
velem, mert Apponyi képviseletében
Bécsbe kellett volna mennie, résztvenni
a népszövetségi tanácskozásokon. Azóta
kótizben jött tőle sürgöny, hogy lemondott
bécsi útjáról, de Dénesfára egyelőre még
nem jöhet, mert Pesten nagyban folynak
az egységes párt megalakítása körüli
tárgyalások. Ma telefonon is beszéltem
vele. Elmondta, hogy Bethlen és Bánffy holnap érkeznek vissza Velencéből és
Bethlent még be akarja várni. </p><p>Dénesfa, október 17, hétfő </p><p>Újra beszéltem Gyulával telefonon.
Mondotta, hogy Bethlennel tárgyalt. Az
egységes pártalakítás kérdése holnap fog
eldőlni. Ő bízik a sikerben, bízik abban,
hogy pártja nem fog szétszakadni. </p><p>Dénesfa, október 18, kedd </p><p>Józsi (Cziráki József gróf) uzsonnatájban megjött Szombathelyről. Tegnap
délelőtt ment oda. Beszéli, hogy készülőben van valami. Neki az a benyomása,
hogy a felkelők puccsot terveznek, Bécset
akarják bevenni. Vele, mint aki hivatalos
minőségben van, nem beszélnek őszintén
és ez nyugtalanítja. Még azt is elmondja
titok leple alatt, hogy elterjedt hírek
szerint Stíria és Tirol fegyverben állnak
és velünk együtt be akarnak vonulni
Bécsbe. A király visszatérését is újból
rebesgetik. Józsi nyugtalansággal beszél
erről és méltatlankodik afelett, hogy míg
Pesten csak párttülekedésekről van szó, itt úgy látszik nagy események vannak
készülőben. </p><p>Dénesfa, október 19, szerda </p><p>A bajor király halála miatt Józsi Sárvárra ment, hogy a kormány és a megye
részvétét kifejezze és a temetésre vonatkozólag intézkedjék.
Gyula este a gyorssal Budapestről
Kapuvárra érkezett. Kimentem érte autón
az állomásra. Elbeszéltem neki mindazt,
ami a levegőben van. Ő azt mondta,
reméli, hogy nem terveznek valami elhamarkodott lépést. Lefekvés előtt Józsi
a kósza hírekre vonatkozólag több kérdést intézett Gyulához, ki neki ugyanazt
felelte, mint nekem.</p>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-28660201200347616402020-12-31T22:44:00.002+01:002020-12-31T22:45:11.997+01:00Monarchista-e Ön?<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">A
legtöbb ember, akinek a címbéli kérdést feltennék, kétségtelenül egy megvető
„Nem!”-mel válaszolna. Kevesen – igen kevesen az Egyesült Államokban – talán
igent mondanának. Ám valójában mennyire értik azt, hogy mibe egyeznek bele vagy
mit utasítanak vissza? Egész pontosan mi is egy monarchia? Vagy, ha már itt
tartunk, mi egy köztársaság? Ahogy az Egyesült Államok szövetségi uniója,
Hitler Németországa és Észak-Korea mind köztársaság, úgy Ausztria-Magyarország,
Kanada és a Kínai Császárság mind monarchia. Ám mindkét esetben, ég és föld a
különbség a felsoroltak közt. Valószínűleg az egyetlen dolog, ami közös a
legtöbb monarchiában, az az uralkodó örökletes módon történő kiválasztása – ám
nem ez a helyzet a Szentszékkel, a Szuverén Máltai Lovagrenddel vagy az
Andorrai Társhercegséggel, valamint sokáig nem így volt a Lengyel-Litván
Nemzetközösségben vagy a Szent Római Birodalomban sem.</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-SGpZKaOLGwg/X-5FaVbGBEI/AAAAAAAACPw/3BvTaqmIo60uQ3g_NJMYGNJtI0LeslLNACLcBGAsYHQ/s400/are-you-a-monarchist_jpg.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-SGpZKaOLGwg/X-5FaVbGBEI/AAAAAAAACPw/3BvTaqmIo60uQ3g_NJMYGNJtI0LeslLNACLcBGAsYHQ/s320/are-you-a-monarchist_jpg.jpg" /></a></div><p style="text-align: justify;"><b><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-language: AR-SA; mso-bidi-theme-font: minor-latin; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;">Hozzávetőlegesen öt közös pontról beszélhetünk; erre
alapozhatjuk XXI. századi monarchizmusunkat. Ezek az alábbiak: oltár, trón,
szubszidiaritás, szolidaritás és – jobb kifejezés hiányában – okcidentalizmus.</span></b></p><p style="text-align: right;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: medium;"><i>Írta: Charles Coulombe.</i></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: large;">Az írás a portálunkon olvasható <a href="http://regnumportal.hu/regnum2/node/688" target="_blank">tovább</a>!</span></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-39358820285635336022020-10-13T13:07:00.003+02:002020-10-13T13:07:24.084+02:00II. Ferdinánd, az ellenreformáció uralkodója<div style="text-align: justify;">A történelmi könyvek közül kétségtelenül az életrajzok a legnépszerűbbek. Egy átlagos olvasó aligha találja túl érdekesnek a Franciaország története 1789–1815 címet. Viszont sokkal valószínűbb, hogy kézbe veszi azt, amelynek egyszerűen csak az a címe, hogy Napóleon. Ugyanez igaz a „Magyarország politikatörténete a két világháború között” és Horthy Miklós viszonylatban is. Már az ókori történetírók is elsősorban életrajzokat írtak. Talán éppen ennek ellenhatásaként, amikor a történelem, mint tudomány a XVIII–XIX. század folyamán „professzionalizálódott”, az új típusú hivatásos történészek nem nagyon foglalkoztak életrajzokkal. Hiszen – tudományosan vizsgálva – nyilvánvaló volt számukra, hogy még a legnagyobb tehetséggel és hatalommal rendelkező ember is legfeljebb csak követni tudja azokat a „szélesen hömpölygő” gazdasági, társadalmi, szociális folyamatokat, amelyek az emberi társadalmakat és az országok egymás közötti viszonyait, a birodalmak felemelkedését és bukását stb. meghatározzák. A történettudomány első modern képviselőit – ókori előfutáraiktól eltérően – kevéssé érdekelték az „egyéniségek”.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-75L2u3uHUb8/X4WKIB9T_GI/AAAAAAAANCU/qdZhVfo-h7EjUe5CO4OJET-DBANU5aOHwCLcBGAsYHQ/s480/Ferdinand_II%252C_Holy_Roman_Emperor.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="352" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-75L2u3uHUb8/X4WKIB9T_GI/AAAAAAAANCU/qdZhVfo-h7EjUe5CO4OJET-DBANU5aOHwCLcBGAsYHQ/w294-h400/Ferdinand_II%252C_Holy_Roman_Emperor.jpg" width="294" /></a></div><br /><div style="text-align: justify;">Nagy gazdasági–szociális folyamatokban gondolkodtak. Feltehetően a természettudományok fejlődését megirigyelve az emberi történelmet olyan logikus, így előre látható, kiszámítható ok–okozati összefüggések rendszerében akarták láttatni, amelyben nem volt hely a történelem folyamatának új fordulatokat adó egyéneknek. (Legfeljebb csak annyira, hogy gyorsítani, vagy lassítani tudják azt, ami amúgy is bekövetkezik.) Így az életrajzírást átengedték az újságíróknak, drámaíróknak, illetve bárkinek, aki írásból akart megélni. Ahol meg csak a példányszám számít, sose fognak írni II. Ferdinánd életéről.</div><br /><div style="text-align: right;">Írta: Csizér Márton.</div><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Az írás a portálunkon olvasható <a href="http://regnumportal.hu/regnum2/node/687" style="font-weight: bold;" target="_blank">tovább</a>!</span></div>Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-14350747887786575122020-10-02T18:16:00.024+02:002021-08-05T18:23:33.042+02:00Pálffy János gróf a dinasztia szolgálatában<p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"><span style="font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">Erdődi gróf Pálffy János 1681-ben önkéntes katonaként kezdte meg pályafutását és 70 évvel később 1751-ben Magyarország nádoraként halt meg. Van-e még történelmünkben olyan személy, aki ilyen hosszan és ráadásul ennyire sikeresen – mint az alábbiakban láthatjuk majd, élete gyakorlatilag szakadatlan sikersorozat volt – kudarcok nélkül forgott volna a közpályán? Bizonyára akad. Viszont azt biztosan állíthatjuk, hogy senki sincs, aki évtizedekig volt országunk történelmének főszereplője és mégis annyira kiesett volna a történelmi köztudatból, mint éppen ő.</span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"><span style="font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; text-align: justify;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-Fu-W0TDNAuk/YQwPmJ1GHEI/AAAAAAAACWY/JoH5sBZUmbs-zdrH6-dsoURjLNhv3tylQCLcBGAsYHQ/s480/P%25C3%25A1lffy_J%25C3%25A1nos_V.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="425" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Fu-W0TDNAuk/YQwPmJ1GHEI/AAAAAAAACWY/JoH5sBZUmbs-zdrH6-dsoURjLNhv3tylQCLcBGAsYHQ/s320/P%25C3%25A1lffy_J%25C3%25A1nos_V.jpg" width="283" /></a></div><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"><br /></span></p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px;">Hogy miért? Azért, mert nem vezetett „szabadságharcot”, nem szőtt összeesküvést az uralkodója ellen és nem is vázolt fel átfogó gazdasági reformprogramot az ország felemelkedése érdekében. Az első kettő bölcsességét dicséri, az utóbbira meg életében még nem értek meg a feltételek. Pálffy János korában a magyar érdekeket elsősorban a harcmezőn kellett védeni. Először egy hosszú háborúban a magyarság számára évszázadok óta a fokozatos pusztulást és sorvadást jelentő oszmán hatalomtól kellett megszabadulni.</span><p></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"><span style="color: #333333; font-family: Palatino Linotype, Book Antiqua, Palatino, serif;"><br /></span></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"><span style="font-family: Palatino Linotype, Book Antiqua, Palatino, serif;"><span style="font-size: medium;"><span style="color: #333333;">Az írás a portálunkon olvasható </span><a href="http://regnumportal.hu/regnum2/node/682"><span style="color: #660000;">tovább</span></a><span style="color: #333333;">!</span></span><br /></span><span style="font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; text-align: justify;"><br /></span></span></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-88427224999087223432020-09-18T18:24:00.015+02:002021-08-05T18:27:43.599+02:00Károly lotaringiai herceg a dinasztia szolgálatában<p style="text-align: justify;"><span style="background-color: white;"> <em style="border: 0px; color: #333333; font-family: inherit; font-size: 16px; font-weight: inherit; margin: 0px; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: baseline;">„Falainak vastagsága, tornyainak és rondelláinak erőssége miatt – hozzávéve a meredek fekvést és sziklás alapzatát – Buda általános vélemény szerint emberi erővel bevehetetlen.” </em><span style="color: #333333; font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; text-align: justify;">(Semplicero Bizzozero)</span></span></p><p style="border: 0px; color: #333333; font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; line-height: 1.3em; margin: 0px 0px 1.5em; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="background-color: white;"><em style="border: 0px; font-family: inherit; font-weight: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">„Nem is volt egész Európában ama dicsőséges emlékezetű magyar, Hunyadi János után hasonló keresztény fejedelem, akitől a török nemzet ennyi ízben, szemtől szemben való harcokban ennyiszer megveretett volna, mint attól a nagy, vitéz tanult okos lotharingiai hercegtől.” </em>(Cserei Mihály)</span></p><p style="border: 0px; color: #333333; font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; line-height: 1.3em; margin: 0px 0px 1.5em; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="background-color: white;"><em style="border: 0px; font-family: inherit; font-weight: inherit; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">„Szegény ördög.” </em>(Sobieski János)</span></p><p style="border: 0px; color: #333333; font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; line-height: 1.3em; margin: 0px 0px 1.5em; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: baseline;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-P8rgDaW-MZ4/YQwQ8cxFQLI/AAAAAAAACWg/XaaYxpY5nn0w1iJjIb3yuBH8BV0oXHLRQCLcBGAsYHQ/s480/lot_karl.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="480" data-original-width="345" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-P8rgDaW-MZ4/YQwQ8cxFQLI/AAAAAAAACWg/XaaYxpY5nn0w1iJjIb3yuBH8BV0oXHLRQCLcBGAsYHQ/s320/lot_karl.png" width="230" /></a></div><br /><span style="background-color: white;"><br /></span><p></p><p style="border: 0px; color: #333333; font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; font-size: 16px; line-height: 1.3em; margin: 0px 0px 1.5em; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="background-color: white;">Lotaringiai Károly a magyar történelem kiemelkedő, de teljesen elfeledett alakja. Legnagyobb történelmi tettei, győzelmei Magyarországhoz és a magyar történelem egyik legfontosabb időszakához kötik, de mi mégsem emlékezünk rá. Nem csak a magyar nemzeti történelem Pantheonjából, vagyis a hazai történelmi köztudatból hiányzik, hanem más nemzetek fiai sem érzik magukénak. Bár a modern nacionalizmus korszaka előtt élt, de még így is meglepő, hogy tényleg nem tekinthetjük semelyik nemzet fiának sem. Manapság minden országnak, nemzetnek vannak hősei. Károly herceg viszont egyik nemzethez sem tartozván, senkinek sem lehet nemzeti hőse. Bár Bécsben született, osztráknak semmiképpen sem tekinthetjük: szimbolikus, hogy már a születésekor száműzött volt. Francia anyanyelvűként német sem lehetett, de francia sem: egész életében – nem saját akaratából – Franciaország ellensége volt. Tekinthetnénk akár szabadsághősnek is, hiszen saját hazája felszabadításáért is küzdött. Elfeledettségének egyik oka éppen ez. Nemzete nem volt, de hazája igen. Az az ország, amelyet nevében is viselt: Lotaringia. Lothár országa, Nagy Károly birodalmának egyik örököse, amely azonban felmorzsolódott a két nagyobb testvér, a francia és a német szorításában. Lotaringia népe nem tudott önálló nemzetté fejlődni, így függetlenségének végleges elvesztése csak idő kérdése volt. Aztán meg ki emlékezne egy mai <em style="border: 0px; margin: 0px; padding: 0px; vertical-align: baseline;">országrész </em>egykori önálló uralkodóira? Nemzet nélkül, ország nélkül, száműzetésben, idegen országba születvén Károly herceg teljes hűséggel a Habsburgokat szolgálta. A Habsburgok pedig a mi uralkodóink voltak, így ennek köszönhetően Károly világraszóló győzelmeinek elsősorban mi magyarok lettünk haszonélvezői: megszabadultunk a nemzetet megnyomorító és pusztító ottomán uralomtól. Éppen ezért szembeszökő hálátlanság, hogy még mi sem emlékezünk rá. A nemzeti önismeret szolgálatában, legyen ez az írás egy lépés a jó irányba.</span></p><p style="border: 0px; font-family: "Palatino Linotype", "Book Antiqua", Palatino, serif; line-height: 1.3em; margin: 0px 0px 1.5em; padding: 0px; text-align: justify; vertical-align: baseline;"><span style="font-size: medium;"><span style="background-color: white;"><span style="color: #333333;">Az írás a portálunkon olvasható </span><span style="color: #990000;"><a href="http://regnumportal.hu/regnum2/node/679">tovább</a></span><span style="color: #333333;">!</span></span></span></p>Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-20025540413417035962016-04-14T20:47:00.001+02:002016-04-14T20:48:13.749+02:00Meghívó a Szent György Rend bécsi avatási ceremóniájára<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span style="font-size: large;">Meghívó! </span></b></div>
<b><br /></b>
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-TtTqGKxurFg/Vw_iCOIDw4I/AAAAAAAAMMw/kbfXenuruDUnvbtrRDf7K-ApuVbn_xkGwCLcB/s1600/sztgy1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="339" src="https://3.bp.blogspot.com/-TtTqGKxurFg/Vw_iCOIDw4I/AAAAAAAAMMw/kbfXenuruDUnvbtrRDf7K-ApuVbn_xkGwCLcB/s640/sztgy1.jpg" width="640" /></a><br />
<b><br /></b>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>2016. Április 16-án Bécsben a Habsburg-Lotharingiai dinasztia égisze alatt működő Szent György Rend ünnepélyes avatási szertartásán lovaggá ütik a rend első magyarországi tagjait. Maga az avatási szertartás és a szentmise nyilvános esemény, melyre a Monarchista blog és a Regnum! portál olvasóit is szeretettel várják. Az esemény részletes programja:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<b>Az esemény nyilvános részének részletes programja:</b><br />
<b><br /></b>
<b>08.45 - 09.00: Lovagok gyülekezője a Stephansdom terén</b><br />
<b>09.00 - 09.30: A zenekar érkezése, Császári himnusz, jelentések a Nagymester előtt</b><br />
<b>09.30 - 09.45: Menet a Stephansdomtól a Grabenen és a Bognergassén a hof-i horvát templomhoz</b><br />
<b>09.45 - 09.55: Bevonulás és ültetés a templomban a Rend marsallja által</b><br />
<b>09.55 -10.00: Felcsendül a Rend fanfárja </b><br />
<b>10.00 - 12.00: Szentmise, melynek keretében lovaggá avatják a jelölteket</b><br />
<b>12.00 - 12.25: Távozás a templomból, fotó</b><br />
<b>12.25 - 12.45: Vonulás a templomtól a bécsi Városházába a Heidenschuss, Freyung, Teinfal utcákon keresztül keresztül az Universitätsring-en a Rathausplatzig</b><b></b><br />
<b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-yiTcK6Xe7mg/Vw_k8GPToZI/AAAAAAAAMM8/XNbZM_Xhh08Q9bG4yRcKOeUamrrxpalFwCLcB/s1600/stgeorgsorden.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://4.bp.blogspot.com/-yiTcK6Xe7mg/Vw_k8GPToZI/AAAAAAAAMM8/XNbZM_Xhh08Q9bG4yRcKOeUamrrxpalFwCLcB/s640/stgeorgsorden.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<b>A Szent György Rend működésével, alapelveivel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel kapcsolatban olvasásra ajánljuk a magyarországi rendtartomány szervezését koordináló</b><b> Lieli Gáborral készült <a href="http://www.regnumportal.hu/regnum2/node/645">i</a></b><b><a href="http://www.regnumportal.hu/regnum2/node/645">nterjút</a>.</b><br />
<b><br /></b>
<b>Minden érdeklődőt szeretettel várunk!</b><br />
<br />Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-4748439443506957892015-05-03T08:03:00.000+02:002015-05-03T08:03:29.762+02:00Elmélkedés egy születés kapcsán<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Szívből gratulálunk Katalin cambridge-i hercegnének és Vilmos brit királyi hercegnek második gyermekük születése alkalmából!</b></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-u96xH6iDp-g/VUVFVvSk-UI/AAAAAAAAKvg/h3m3Onv_nxI/s1600/20150502brit-kiralyi-baba.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-u96xH6iDp-g/VUVFVvSk-UI/AAAAAAAAKvg/h3m3Onv_nxI/s1600/20150502brit-kiralyi-baba.jpg" height="424" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption">Vilmos és Katalin közvetlenül a szülés után, gyermekükkel. Forrás: AFP/Ben Stansall</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindig csodálkozom, hogy a magyar közvéleményt a brit monarchiával kapcsolatos események mennyire foglalkoztatják. Nemcsak e kislány születése volt országos hír minden valamirevaló magyar online hírportálon, emlékezhetünk az esküvőjük körüli médiafelhajtásra, vagy arra, ahogy a világ a kis György herceget várta. Lehet, hogy a magyarok valamilyen szinten még mindig látens monarchisták? Vagy ez is csak egyfajta celebség?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Közben pedig hiába töröm a fejem, nem jut az eszembe, hogyan hívják a köztársasági elnökünk feleségét.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
De végül is kit érdekel...</div>
Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-3923774266703902452015-03-17T23:10:00.001+01:002015-03-17T23:13:11.712+01:00Dessewffy Aurél gróf emlékezete<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-981bbpr764U/VQSQ5_R1E-I/AAAAAAAABsY/1IKq4diP8F4/s1600/dessewffyaur%C3%A9l.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-981bbpr764U/VQSQ5_R1E-I/AAAAAAAABsY/1IKq4diP8F4/s1600/dessewffyaur%C3%A9l.jpg" height="320" width="221" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Dessewffy Aurél gróf (1808-1842.)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>"Kétes úton jártál, kevesektől értve, s ha célod / Nagy vala, elfedezé azt kor előtti halál. / Díjzatlan ha jeles, meg nem büntetve ha vétkes, / Élve, temetve talány hagytad el a honi tért. / Nem veszténk-e nagyot? kérdjük most aggva magunkban, / S a szent nemzetiség angyala súgja: Igen."</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Vörösmarty Mihály</i>: Dessewffy Aurél.</div>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
"Tinektek, ugy látszik, Éjszakamerika van fejetekben. Ott igen is a foederatio actája által némelly és épen a legfontosabb tárgyak az egyes statusokra vannak bízva, és kivéve a középponti törvényhozás befolyása alól. Ilyen p. o. a rabszolgaság kérdése, melly felett a congressusnak határozni nem szabad, nehogy a rabszolgát tartó, kisebbséget képező statusok a másik rész által leszavaztassanak. De itt elfelejtitek a legfontosabb különbségeket. Az első különbség az: hogy Amerika respublika, hol az eredeti pactum conventumok foglalják magukban kivétel gyanánt e feltételeket; mi pedig Monarchiában élünk, hol az alaptörvények törvényhozást a fejedelem hozzájárulása nélkül nem ismernek; itt a status és törvényhozás egysége a fő eszme, annak megtartása a főfeladás; itt nem lehet félni, hogy egy megyei érdek a másikat elnyomja az országgyülésen, mert ott van egy neutralis kiegyenlítő hatalom, a korona, <i style="font-weight: bold;">mellynek hatóságát Amerikában a praesidens vetója felette gyarlón pótólja</i>." [Kiemelés tőlem. - P.A.]</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Törvényhozás és a megyei hatóság viszonyai. - Honoratiorok.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 8. p. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Nálunk Magyarországban jelenleg a politikai eszmék így állanak egymás ellenében: népszerű és nem népszerű eszmék. Ez a népszerűség vagy népszerűtlenség teljességgel nem mértéke az eszmék helyes vagy helytelen voltának; mert a történetek évkönyvei bizonyitják: hogy ugyanazon népeknél, ugyanazon körülményekben a legkülönbözőbb eszmék, vélemények s politikai rendszerek voltak felváltva, népszerűk és népszerűtlenek, az igazság pedig ugyanazon körülmények közt csak egy lehet. Jelenleg Magyarországban népszerű azon politikai iskola, mellyet kat exochen a mozgalom pártjának lehet nevezni: népszerűtlen az, melly e mozgalmat mérsékleni, a törvényes formákhoz kötni, bizonyos elveket tiszteletben tartani, s haladásunkat a rögtönzés veszélyeitől megőrizni ohajtja."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Névtelenség.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 15. p.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"A megváltási kérdés jövőjének alig árthatott volna többet valami, mint a szabadföld körüli agitatio. Ez által hamis irány adatott az egésznek, megszünt hideg megfontolás kérdése lenni s általvitetett az ábrándozások országába."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megváltási prolegomenák. II. Szabad föld.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 29. p.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"És az agitatori hivatás gyakorlatában nincs hiba, melly magát hamarább és keserűbben megboszúlná, mint a pietásnak hiánya az idősebbek, a multnak hagyományai, emberei s intézetei iránt. Az erős lelkü férfiúnak azon öntudata, melly nem engedi kétkedni: hogy személyében új évkor kezdődik, hogy előtte csak balgák és tudatlanok léteztek, s büszkén ignorálva a historiát, öntetteiben szemléli a nemzeti dicsőség elindulási pontját; nemtelen keblekben hideg individualismussá fajul, métely gyanánt terjed emberről emberre, okosnak és oktalannak egyiránt lészen birtokává: s szövetkezvén legaljasabb indulataikkal, csak hamar magunk ellen fordúl, s leront minden oltárt, kivevén azt: mellyre önmagát emeli fel az ön szeretetét."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. I.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 45. p.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Ezekhez képest nyiltan kimondjuk, és röviden akarjuk megmutatni, hogy azon rosz, mellyet a Kelet népe a Pesti Hirlapban lát, nem képzelet, nem rémkép. A szükségesnél sötétebb volt igenis a szinezet, mellyben gróf Széchenyi vádait kifejezé; az erősségek, miket eléhozott, czáfolást engednek; hibás a mező, melly a megtámadásra választatott; a vész, mellyel fenyeget, korán sem áll oly közel, mint azt jósolja, s az orvosság talán egyszerűbb, mint sejdíti: <b>de maga a vád,</b> - igy vagyunk meggyőződve, - <b>a fő dologban igazságos, s a kártékony hatás, melly bépanaszoltatott, nem hiú félelem, de szomorú valóság</b>. És ez vélekedésünk szerint néhány egyszerű észrevételből kiviláglik."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. II.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 51. p.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Már többször érinté a Világ rövid szavakban azon rendszerített piszkolódást, mellyet egyik collegánk külföldi czikkeiben némelly idegen országlószékek ellen, jobb ügyhöz méltó álhatatossággal folytat. A francziák királyának Lajos-Fülöpnek jut leggyakrabban az a becsület, ezen szutyongatások tárgyaul választatni, s a Hirlap 73. számában található párisi (?) levél nem első példája a legmérgesebb gúnyiratok s legtúlzóbb franczia újságok szemétjéből mesterségesen összerakott mosaicnak, melly a magyar olvasónak a franczia állapotok hű képe gyanánt mutattatik be."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Külpolitika és hazafiság viszonyai.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 85. p.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Az egyházi javak Magyarországban kétféle eredetűek: vagy királyi adománylevelek, vagy magános személyek adakozásai által jutottak a cath. egyház és egyháziak birtokába. Ha a koronás fejedelem, alkotmányos jogánál fogva, magánosaknak adta volna a kérdéses javakat, azok a nemzetség magvaszakadtával visszaszállottak volna a koronára: az egyháznak szentelt adománylevelekben nincs fentartva semmi tulajdoni jog, sőt több esetben világosan ki van mondva az ellenkező, s az adomány rendeltetése, t.i. a cathol. vallás és isteni tisztelet fentartása, egyenesen ki van fejezve. A közállomány feje által s annak nevében adott ajándék nem választható el azon feltételektől, mellyekhez kötve van. [...] Ha igaz is, hogy többet tehettek volna s tehetnének némellyek, de más részről még igazabb, hogy még a legújabb időkben is igen számosan a cathol. egyház tagjai közül vagyonukkal úgy bántak, hogy az őket rosszaló világiak nagy része bátran önkebelébe nyúlhat, s visszaveendi kárhoztató itéletét. - De bár hogy legyenek ezek, illy tekintetek a sajátjog megsértését soha nem igazolják. Mihelyt egyszer valakit tulajdonától megfoszthatni azért, mert azt nem úgy használja mint mi jónak látjuk, megszünt a sajáti jognak minden bátorsága. Ha azért lehet elvenni a nagyváradi vagy csanádi püspöktül javaintak felét, mert mi azt más üdvös czélra akarnók fordítani, úgy A. herczeg, B. gróf, C. báró, D. nemes, E. banquier és F. nagykereskedő sincs hasonló próbatét ellen biztosítva."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Papi jószágok.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 93. & 100. pp.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Másik botlása a szerzőnek; feledni: hogy Magyarországban a kitünő többség catholicus. Ha a nemzetiséget s azzal összekötött szent érdekeket tenyésztetni akarjuk: nélkülözhető-é ezen cathol. többség közremunkálása? és ha nem, úgy használunk-é a nemzetiség ügyének, mikor azt főkép protestans érdek gyanánt tüntetjük fel?"</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Protestantismus, magyarismus, slavismus.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 107. p.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Mi mindig bámultuk, mikép lehet csak egy szóval is védni, és, a mi a több, sok helyen tettleg tűrni olly visszaélést, melly ha következésiben bővebben kifejlendik, helyhatósági rendszerünket természetéből egészen kiforgatja. Ha 150 tanulónak, vagy a vásárra begyülő sokaságnak szabad egy megyei gyülés felett uralkodni, miért nem volna szabad egy pénzes urfinak felfogadni 500 máramarosi oláh nemes embert, s azok segedelmével Ugocsa, Beregh, és Szabolcs megyékben restaurálni, követet választani és utasítást adni? Ez egy szikrát sem lenne törvénytelenebb, mint az, mi némelly megyékben, csakhogy kevésbé szembeszökőleg, minden órán történik. A vállalatot 10,000 forinttal eszközölhetőnek tartjuk, és úgy hiszszük, hogy sok üdvös eszmének, p.o. a szathmári 12 pontnak, az egész országban rögtöni valósítására alig lehetne czélirányosabb tacticát feltalálni."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vidékiek megyei gyűléseken.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 116-117. pp.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Ám tessék ezentúl is ránk fogni a tespedési irányt, s a feudalis oppositio orgánjának elnevezni lapunkat; feleletünk annak jövendőjében fekszik, s erre bátran utalunk mind azok irányában, kik semmi mester szavára nem esküsznek, hanem önszemekkel szeretnek látni s önbelátásuk szerint itélni. Semmi sem lehet tőlünk távolabb, mint azt, mi a nemzet életében 15 év óta történt, megsemmítni akarni. Nem hiszszük ugyan, hogy ezen idő alaptt semmit el nem hibáztunk, semmiben nem tévelyegtünk volna; de e botlásokat véleményünk szerint tanuság gyanánt kell csak használni jövendőre nézve, nem ürügyeül a visszalépésnek."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Időszaki sajtó hivatása.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 126. p.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
[A Pesti Hírlap programjának részletezése után. - P. A.] "És mind ezek ,vox populi vox dei' motto mellett, világrázó eszmék gyanánt, örök jog és igazság nevében, "la bourse ou la vie" hangulaton, ugyanazon tábornak különböző szegleteiből, félrenemismerhető összefüggésben és egymásutánnal, még pedig mindig úgy, hogy azoknak, kik ezeket egyszerre és tüstént elfogadni vonakodnak, <b>légyen az ő hitük szerint, mert ők megérettek, és könnyűknek találtattak,</b> s ők nem egyebek, mint embertársaik szent jogainak eltipróji."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Megyék állása.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 144-145. pp.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
"Ismerem az állás töviseit, miknek kitéve vagyok, midőn az itt kimondott nézetek organumává tettem magamat. Jobbrul s balrul, mögöttem s előttem hallom zúgni a szörnyű szót, hogy ,kormányember' vagyok. Én pedig egyenesen kimondom, hogy igen is <b>,kormányember'</b> vagyok. Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, mellyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek; mert meggyőződésem szerint hathatós, és nem nominalis kormányra van szüksége a nemzeteknek, hogy boldogúljanak, statusemberekre és nem prokátorokra, hogy nagyok és erősek legyenek. De mindenek előtt és felett magyar vagyok, fia ezen szeretett hazának; minden egyébnél fontosabb előttem ezen országnak boldogsága és érdekeinek, nemzetiség s alkotmány alapján kifejlése."</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nyilatkozat és igazolás.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 170-171. pp.</div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: x-small;">További információk Dessewffy grófról a <a href="http://www.regnumportal.hu/regnum2/node/566">Regnum! Portál</a>on, a <a href="http://konzervativok.blogspot.hu/2010/06/magyar-konzervativok-grof-dessewffy.html">Konzervatív Tea-kör</a>ön illetve a <a href="http://konzervatorium.blog.hu/2008/06/05/konzervativ_arckepcsarnok_i_dessewffy_aurel">Konzervatórium</a>on.</span></div>
</div>
Petrus Augustinushttp://www.blogger.com/profile/03296159071531531990noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-35185294996933261492015-03-05T23:13:00.003+01:002015-03-12T18:39:47.713+01:00Helyzetünk a hazai online politikai blogszférában<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
Tegnap jelent meg a Kereső blogon az a bejegyzés (<a href="http://kereses.blog.hu/2015/03/04/igy_hivatkoznak_egymasra_a_magyar_politikai_blogok_es_hiroldalak">Így hivatkoznak egymásra a magyar politikai blogok és híroldalak</a>), melyben a Monarchista blog is szerepel. A cikk a magyar politikai blogok és híroldalak egymásra való hivatkozását mutatja, melyik oldalon mennyi hivatkozás szerepel, ill. az adott oldalt hányan és kik hivatkozták. A színek az egyes csoportok közti azonosságra próbálnak utalni. Ezért talán nem is véletlen, hogy a Monarchista blog egészen egyedülálló a maga színével.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
A kutatás módszertana és a kutatásban szereplő oldalak kiválasztása a homályba vész, számunkra különösen fájó, hogy a blognál sokkal többet hivatkozó és hivatkozott Regnum! portált nagyítóval sem találjuk a kapcsolati ábrán.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-UyOJjF7lOWk/VPjQT-KdD9I/AAAAAAAAKrI/wldVEH2C8pk/s1600/blog_id.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-UyOJjF7lOWk/VPjQT-KdD9I/AAAAAAAAKrI/wldVEH2C8pk/s1600/blog_id.png" height="640" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption">Out-degree ábra (<a href="http://kereses.blog.hu/2015/03/04/igy_hivatkoznak_egymasra_a_magyar_politikai_blogok_es_hiroldalak">forrás</a>)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A többi látványos ábra az idézett cikkben tanulmányozható, mi itt a számunkra legkedvesebbet emeltük ki, melyben annál nagyobb egy csomópont, minél több hivatkozást kapott. Érdemes minket összehasonlítani pl. a Fidesz, az orbánviktor.hu, a tötökgáborelemez és a többi betűméretével. :) Messzemenő következtetéseket talán éppen ezért nem érdemes levonni ebből, hiszen ezeknek az oldalaknak a látogatottsága, híre és a közvéleményre gyakorolt hatása is messze meghaladja a mi blogunkét. Van némi hiányérzetünk is, ugyanis pl. az Index és az Origo is hivatkozott már ránk, azaz léteznie kéne legalább egy kapcsolatnak közöttünk. Az ábra mindezek ellenére tanulságos, érdemes minél több hasonló konzervatív értékrendű honlappal felvenni a kapcsolatot cikkek és vélemények megosztása érdekében, hiszen ezáltal is jóval több emberhez juthat(na) el az általunk szinte kizárólagosan képviselt, aktualizált királyság-pártiság.</div>
</div>
Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2239542342894666132.post-57422575959490499332015-01-10T15:23:00.002+01:002015-01-10T15:57:10.021+01:00Je suis Charlie Martel<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-ixXwSDA9SLA/VLE1vN2eW6I/AAAAAAAAKes/oCcHmeDidZQ/s1600/1024px-Steuben_-_Bataille_de_Poitiers.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-ixXwSDA9SLA/VLE1vN2eW6I/AAAAAAAAKes/oCcHmeDidZQ/s1600/1024px-Steuben_-_Bataille_de_Poitiers.png" height="526" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Talán nem nagy baj, ha a fundamentalista liberálisok és a fundamentalista moszlimok között dúló háborúban egyik oldalra sem állunk. Köszönjük, megvannak a magunk hősei: Martel Károly, a kelet-római császárok, Hunyadi János, II. Lajos király, Zrínyi Miklós, Savoyai Jenő herceg, III. Sobieski János király és még rengeteg más valódi hős.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-KjDbN7sF7yg/VLE1uh9deeI/AAAAAAAAKek/eaCd5mXMdVI/s1600/charles_martel_poitiers_732.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-KjDbN7sF7yg/VLE1uh9deeI/AAAAAAAAKek/eaCd5mXMdVI/s1600/charles_martel_poitiers_732.gif" height="560" width="640" /></a></div>
<br />Szávoszt-Vass Dánielhttp://www.blogger.com/profile/17508471645723905156noreply@blogger.com1