2009. ápr. 9.

Az űzött vad és a forrás tiszta vize.

Megváltónk, Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük hamarosan, de ez a kis írás még a Nagyböjtben íródik, amelynek szimbolikája, valós értelme az ember számára a mindennapokban újra és újra realizálható. A Nagyböjtben az ember megtartóztatást, testi és lelki, modernebbül fogalmazva, egzisztenciális szenvedést vállal magára, szabad akarattal, önként. Krisztus nyomába lépünk ezzel a szenvedéssel, és a megtiszteltetés fel kellene, hogy emelje a lelket, a testtől. Ez volna az ideális, ez volna a helyes, de legyünk őszinték, a Nagyböjtben a legtöbb ember, aki magára veszi a saját keresztjét nem ezt éli át, meglehet ezzel a reménnyel teszi.

A böjt elsősorban belső, szellemi harc, amelyet nem árt a legelején tudatosítanunk magunkban. Aki felismerte és vállalta a böjt fáradalmait, hogy részesedjen annak gyümölcseiben is, annak lelke egy szarvast mintáz, ahogyan azt Szent Dávid is mondja a Zsoltárok könyvében (Zsolt 42, 2). A mindennapok anyagi hajszájában a lelkünk háttérbe szorul, a dolgokból azonban egyszer csak elegünk lesz. Éber ember a csömört és az ürességet érzi egy idő után, ha lelki szomjúsága nem hagyja el. Lelkünk szomjazza Istent, amikor mindenből, ami dolog, pénz és anyag elég, de a Sátán kopói nem nyugodhatnak és kísértések képében újra és újra üldözőbe vesznek minket. A böjtben vagyunk a legesendőbbek, a kopók gyakran el is érnek és a húsunkba is marnak. Kínunkban ilyenkor Jézus Krisztus szenvedésére kell tekintenünk, ajánljuk fel szenvedéseinket, hogy legyőzzük a kísértéseinket. Minden nap, minden négyzetméterre jut kísértés az életünkben, azonban a lélek, csak ekkor lesz éber és figyel a kísértésekre. Istenfélelmünk, odaadásunk ekkor lesz a legteljesebb – amikor a szükség a legnagyobb. Isten a lélek eme űzését azért engedi, mert végül is csak egy helyen tud az megnyugodni; a Feltámadott Megváltó mellett, akinél szenvedéseink jutalmát is elnyerhetjük. A mindennapok elveszejtik a mértéket velünk, a Feltámadásban, a Nagyböjt után megtalálhatjuk újra azt.

(Eredetileg megjelent; Kiskunság, 2009. április 8.)

6 megjegyzés:

Ultrajobber írta...

Isten meghalt értünk.

Nem egy ember, hanem maga az Isten.

Nincs ettől nagyobb dolog, mert ezzel megváltott bennünket a maga számára, és ha földi mivoltunkban meg is halunk, üldöztetést szenvedünk, és ki tudja még, hányféle nyomorúság ér bennünket, de Hozzá tartozunk.

Ezt már ember nem tudja tőlünk elvenni.

Krisztus az igazi király, aki fölött már nincs hatalma senkinek.

Emberek!

Ne féljetek hát, mert Krisztus Ura minden létezőnek!

Krisztus Urunktól pedig kérjük, hogy adjon Nekünk kegyelemteljes Húsvétot, hogy minél közelebb kerülhessünk Hozzá, sőt, hogy minél jobban eggyé válhassunk Vele!

Ultrajobber írta...

http://harangszo.blogspot.com/2009/03/karpat-haza-templom-epul-kozadakozasbol.html

Ez talán jóhír, annak ellenére, hogy kicsit túlbuzgó ökumené jellege is van a dolognak, na de mindegy, örüljünk, hogy legalább találtak közös nevezőt, a magyarság érdekében.

Parsifal írta...

Megvan az én húsvéti posztom is:

http://petrussaxonus.blogspot.com

Nobilis írta...

Sziasztok,
tudnátok segíteni valamiben?
http://www.imperialcollegeofprincesandcounts.org/

Karl Friedrich of Germany... csaló?
Tudtommal a német királyi családban csak Georg Friedrich van.
Ennek a Karlnak meg van egy rakás hasonló oldala. (angolul,angol mailcím,angol titkárság...)

Köszönöm.

Nobilis írta...

én sem értem :/
Annyit tudok az egyik német forrásomtól,hogy Angliában már vizsgálat folyik ellene.

Nobilis írta...

Én soha nem fogom megérteni az ilyen csalókat... :/ Biztos jó a kis lelküknek. Akkor fel tud nagyon dühíteni,ha a rokonaim nevével játszadoznak,mint most is...:(