A minap egy séta alkalmával a Mária utcában, Budapesten a VIII. kerületben, a Szemklinikán a fentebb feliratot sikerül konstatálnunk "királyi magyar". Kellemes borzongással a gerincünkön megállapítottuk, hogy a restaurálók, mivel a bejárati kapu szépen fel van újítva, ezúttal kegyesek voltak. Meghagytak mindent eredetiben, ahogyan volt. Zászlóra már nem tellett, ugyan mert a rongyos, napszítta magyar zászlót tették ki újra. Így legalább a kontraszt is megvan.
A sétát tovább folytatva Budapest egyik legszebb oromzatával rendelkező templomhoz érkezünk (Jézus Szíve) amely ma is a jezsuiták egyik rendháza. Valaha innen irányította Bangha páter a szellemi harcát "pajzzsal és karddal", hogy a népszerű rovat címét idézzük a Magyar Kultúrából. A tér másik felén, szemközt a templommal, gróf Zichy Nándor szobra áll, aki a királyhű katolikus-keresztény arisztokrata politikus egyik mintaképe a mai napig számunkra. Sajnos azonban a tér neve, már a népuralmista korszak terméke; Lőrinc pap tér. Dózsa György, az "ordas király", papja volt, aki bőszen elnézte fiatal lányok, asszonyok megerőszakolását, udvarházak kifosztását, szántók felégetését, de még azt is, hogy a paraszt lázadók ellen hadba induló Csáky Miklós csanádi püspököt karóba húzzák. Ulászló királyunk máglyán égette meg a rebellis klerikust. A hálás köztársasági utókor pedig teret nevezett el róla, közvetlenül az ex-ellenforradalmi fészekkel szemben, ahol a nagy királyhű politikus szobra ma is áll és ahol Pezenhoffer Antal is dolgozott valaha. (Néhány utcával arrébb, Bangha páter domborművét is meghagyták a kommunisták, valamilyen csoda folytán.) A tér neve a királyságban Scitovszky János hercegprímásról volt elnevezve, arról a személyről, aki Mindszenty József előtt az egyik legkomolyabban gondolta a közjogi szerepét, hiszen vállalkozott arra, hogy nádor hiányában a császárnak előterjeszti a nemzet feliratát, amely arra vonatkozott, hogy az 1849 utáni helyzetet mihamarább tisztázzák. 1848-as áprilisi törvényeket elfogadta, de 1849-et semmiképpen sem.
A múlt és a jelen, az értékteremtő és az értéket pusztítót értékessé tevő zavarbaejtő találkozása ez a néhány méter, a valaha sokkal szebb napokat látott Józsefvárosban, ami ma jobbára a "magyar gettó" a külföldieknek, nekünk azonban sokkal inkább "cigány gettó". A királyságban azonban ez "a katolikus gettó" volt, amit inkább pozitív értelemben használtak az egész országban. Sőt akkoriban, az említett nevek és cselekedeteik után így emlegették; "Kis Róma", "Magyar Róma", "Kis Vatikán", "Katholikus Getthó".
Élelmes emberek ma "gettó túrákat" is szerveznek ebbe a városrészbe a külföldieknek szép összegekért.
Lőrinc pap és a respublika jelene - gróf Zichy Nándor, Scitovszky János, Banga páter, Pezenhoffer Antal és a "királyi magyar" múlt. Az államforma nemcsak egy puszta és üres keret. Megszabja, hogy mi mozgasson egy nemzetet és engedi, hogy mi legyen a végzete is.
A sétát tovább folytatva Budapest egyik legszebb oromzatával rendelkező templomhoz érkezünk (Jézus Szíve) amely ma is a jezsuiták egyik rendháza. Valaha innen irányította Bangha páter a szellemi harcát "pajzzsal és karddal", hogy a népszerű rovat címét idézzük a Magyar Kultúrából. A tér másik felén, szemközt a templommal, gróf Zichy Nándor szobra áll, aki a királyhű katolikus-keresztény arisztokrata politikus egyik mintaképe a mai napig számunkra. Sajnos azonban a tér neve, már a népuralmista korszak terméke; Lőrinc pap tér. Dózsa György, az "ordas király", papja volt, aki bőszen elnézte fiatal lányok, asszonyok megerőszakolását, udvarházak kifosztását, szántók felégetését, de még azt is, hogy a paraszt lázadók ellen hadba induló Csáky Miklós csanádi püspököt karóba húzzák. Ulászló királyunk máglyán égette meg a rebellis klerikust. A hálás köztársasági utókor pedig teret nevezett el róla, közvetlenül az ex-ellenforradalmi fészekkel szemben, ahol a nagy királyhű politikus szobra ma is áll és ahol Pezenhoffer Antal is dolgozott valaha. (Néhány utcával arrébb, Bangha páter domborművét is meghagyták a kommunisták, valamilyen csoda folytán.) A tér neve a királyságban Scitovszky János hercegprímásról volt elnevezve, arról a személyről, aki Mindszenty József előtt az egyik legkomolyabban gondolta a közjogi szerepét, hiszen vállalkozott arra, hogy nádor hiányában a császárnak előterjeszti a nemzet feliratát, amely arra vonatkozott, hogy az 1849 utáni helyzetet mihamarább tisztázzák. 1848-as áprilisi törvényeket elfogadta, de 1849-et semmiképpen sem.
A múlt és a jelen, az értékteremtő és az értéket pusztítót értékessé tevő zavarbaejtő találkozása ez a néhány méter, a valaha sokkal szebb napokat látott Józsefvárosban, ami ma jobbára a "magyar gettó" a külföldieknek, nekünk azonban sokkal inkább "cigány gettó". A királyságban azonban ez "a katolikus gettó" volt, amit inkább pozitív értelemben használtak az egész országban. Sőt akkoriban, az említett nevek és cselekedeteik után így emlegették; "Kis Róma", "Magyar Róma", "Kis Vatikán", "Katholikus Getthó".
Élelmes emberek ma "gettó túrákat" is szerveznek ebbe a városrészbe a külföldieknek szép összegekért.
Lőrinc pap és a respublika jelene - gróf Zichy Nándor, Scitovszky János, Banga páter, Pezenhoffer Antal és a "királyi magyar" múlt. Az államforma nemcsak egy puszta és üres keret. Megszabja, hogy mi mozgasson egy nemzetet és engedi, hogy mi legyen a végzete is.
Korrekt megint az anyag. Kellen még ilyen "királyi" emlékeket gyűjteni képpel....
VálaszTörlésHülye szavazosdi!
VálaszTörlésA kérdés válasz lehetőségei mind értelmetlenek!
Ugyanis első és harmadik sem volt!
Magyarország de iure most is Apostoli Királyság!
Ti sem különböztök a demokratáktól, a kommunistáktól talán igen, de aki olyat mond, hogy '45-ben nem kérdezték meg a "népet", hogy mi legyen az államforma attól sok jót nem lehet várni.