Több, mint fél évszázada, hogy a magyar nemzet felkelt a kommunista diktatúra ellen és - ha kevés ideig is - de lerázta azt magáról. 1956 dicsőségében nekünk a példaértékű a nemzet egyszerű embereinek a zsigeri szabadságvágya, amelyért fegyverrel is harcolt és Mindszenty József prímás akkori viselkedése. Monarchista szempontból ezek ma is előttünk fénylenek. 1956-ban a prímás az volt, ami mindig is; a királyság embere, akinek nem kellett változtatni véleményén, és aki újra leszögezte, mint sokszor; nem a pártokkal kell foglalkozni, hanem a nemzettel. A forradalmi kormány visszaadta minden egyházi és közjogi funkcióját, ami halvány remény volt, hogy a történeti alkotmányhoz visszatérhet a nemzet. A magyar nemzet szabadságharca, a kommunizmus elleni felkelése megdobogtatja ma is a szívünket. Harcuk a miénk örökre, példájukat nem szabad elfelejtenünk, akkor sem, hogyha később Kádár János és csinovnyikai egy megrémített, megalázott nemzet hasát teletömte, lótuszt zabáltatva brüggölésre kárhoztatta. 1956 a miénk; azoké, akik visszaakarjék vezetni ezt az országot saját magához. Kossuth-címeres tankokkal, lyukas zászlókkal és molotov koktéllal és sokkal inkább köze van a nemzethez, mint a mai respublikának. A második magyar köztársaság soha nem volt méltó 1956-hoz, hiszen a kommunistákat nem elűzte, nem eltávolította, hanem kiegyezett azokkal. 1956-ban egy utolsó moszkovita kommunista is fel tudta ismerni, hogy magyar ember, ha akarta, mert a kataklizma ki tudta hozni belőle ezt is. 1956-ot 1989-90-ben elárulták és nem fejezték be. A második magyar köztársaság úgy hivatkozik rá, hogy kiegyezett a kommunistákkal, a helyett, hogy felelősségre vonta volna őket és jogfolytonosságot vállal az 1949-es kommunista diktatúra alkotmányával. 1956-nak a második magyar respublika hátra arcot csinált. Egy egész nemzeti akarást hagyott faképnél ezzel. Elmélkedjünk el ezen is, csendes vagy éppen hangos megemlékezéseinken.
hmmm, hol is kezdjem...
VálaszTörlésTalán ott, hogy ha okt.6-a kimaradhatott, akkor talán célszerű lett volna hasonlóképp eljárni a mai nappal is.
A félreértések elkerülése végett mondom, hogy nekem is egyik vezérmotívumom az "üsd a vöröset, vesszen a kollektivizmus" attitűd, de a munkástanácsok léte éppannyira taszít, mint Kossuth respublikája.
Minden tiszteletem a pesti srácoké, de a szituáció paradoxona (Urambocsá' mocskossága) miatt nem érzem őket magamhoz közelállóknak.
Üdv:
Czelder Orbán
Én igen és az aradiakat is :P
VálaszTörlés"Rácz Sándor vádlott vezetése alatti munkástanács müködése a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalmat segitette elô" (részlet az ítéletbôl, adalékként a munkástanácsok megítéléséhez)
VálaszTörléshttp://barikad.hu/node/19351
VálaszTörlésEhhez mit szóltok?
De amúgy a porfirin vázról akartam valamit.
VálaszTörlésAzt hiszem, a hemoglobin molekulában, meg persze a klorofill molekulában is van egy központi atom: az előbbiben vas, az utóbbiban pedig magnézium.
Ha úgy vesszük, a világ hasonlítható ezekhez a molekulákhoz.A központi atom az Isten, a váz pedig a nemzetek( monarchiák).
Ezen belül persze az egyes atomok a monarchiák, melyeknek királyai, régensei, kormányzói, nádorjai, főpapjai ( hercegprímás, birodalmi vikárius) az atomaggokat képező protonok.
Az nép alkotja az atommag (centrum) köröl keringő elektronokat.
Ha a mostani világot akarjuk szemléltetni ezen a modellen keresztül, azt kell mondanunk, hogy molekulánk atombomba áldozata lett.
Nem csak hogy a váz esett szét darabjaira, de maguk az atomok is.
Az elekrtonok szabadon keringenek vaktában, keresvén a helyüket egy nem talált atommag körül.Ez nem jó állapot, már ha az energiaminimumra való törekvés elvét nézzük.
De ahogy nézem, prtotonjaink sem kerültek túl jó helyzetbe: megkezdődött a pozitív béta bomlás.
Ráadásul a központi vasatom is eltűnt a radarról, beazonosíthatatlan helyen tartózkodik.
A kérdés: a folyamat vajon visszafordítható-e, és hogyan kezdjünk neki a fúziónak.
Sajnos nem tudok menni:
VálaszTörlésAz utóbbi időben tiszta kommunista lettem, szombat is meló, vasárnap is meló, hétfőn előlről az egész.
Az építőiparban hál' Isten, még van munka, a válság ellenére is, muszáj vagyok most menni, amíg még hívnak.