Az alábbiakban Schlachta Margit példaértékű felszólalását közöljük arra emlékezve, hogy éppen hatvankét éve volt a „vitája” annak, hogy Magyarország milyen államformát vegyen fel a II. világháború után. Szinte közhely, de azért megismételjük, az államforma kérdéséről egy olyan Nemzetgyűlés döntött ekkor, amelynek erre nem volt felhatalmazása a néptől (ami azért is érdekes, mert a köztársasági törvényben rögzítették a népszuverenitás elvét), és bár többen felvetették, népszavazással sem akarta eldönteni az államforma kérdését, ezt a jogot magának vindikálta. „Vitának” nem lehet nevezni mindazt, ami ekkor történt, hiszen egymáson túllicitálva bizonygatták a képviselők a köztársaság melletti érveket, melyek közül az első szégyenszemre egy volt legitimista politikus volt, Sulyok Dezső (Kisgazdapárt). A magyar monarchia álláspontját egyetlen - egyébként lengyel nemesi származású - ember védte meg, Schlachta Margit képviselőnő (a Polgári Demokrata Párt listáján került be, de független képviselő volt, leginkább azonban a Szociális Testvérek Társaságában elvégzett alapítói munkája kapcsán ismert itthon), akinek az akkori magatartása, álláspontja ma is alapvetés minden monarchista számára, aki a köztársaságban védi az istenkegyelmiség, a transzcendentális alapokon nyugvó, ősi magyar alkotmány, és a Szentkorona-tan érvényességét az országban. Magyarul; mindent, amit valaha is a Magyar Királyság alapvetően jelentett és amit mindig is jelenteni fog. Tanulságosnak tartjuk azt is, hogy a közbeszólások – amelyek közül kiemelnénk Marosán György ordas személyét, de figyelemre méltó olyan nagyra tartott demokraták közbeszólásai is,, mint Tildy Zoltáné, Sulyok Dezsőé, vagy Kéthly Annáé is – milyen stílusban és milyen érvekkel próbáltak érvényt szerezni a maguk igazának, a republikánus eszmének, egy képviselőnő ellenében, aki egymaga állt ezer év után egy országos döntéshozó intézménnyel szemben és sem az észérveit, sem a történelmi-jogi érveit nem hallgatták meg, durva közbekiabálásokkal próbálták lesöpörni. Meg kell jegyezni a dokumentum végi Rákosi-Schlachta "beszélgetést", amely egy dühös vita volt valójában, amelyben - más forrásokból dokumentálhatóan tudjuk - a magyar kommunista vezér megfenyegette Schlachta Margitot a beszédéért. Az anyag tehát magáért beszél, nem is akarjuk túlkommentálni; az újjak azonban garantáltan ökölbe szorulnak, a vér pedig feltolul a fejbe olvasásakor. A sors fintora, hogy a Magyar Köztársaság Bátorság érdemjelében részesült 1995-ben posztumusz módon Schlachta Margit, jóllehet a legbátrabban és legkövetkezetesebben kiállt a köztársaság ellenében annak újboli létrehozásakor, Tiszteletreméltó Mindszenty József hercegprímásunk mellett, aki februárban Budapesten egy köztársaság-ellenes tüntetést is generált és ugyanazon az állásponton volt, mint a képviselőnő.
Schlachta Margit - az egyetlen férfi a Parlamentben, az egyetlen fénysugár a sötétségben, de leginkább a bárány a farkasok között, egy oroszlánt meghazudtoló bátorsággal. Örökké emlékezni kell rá mindenkinek, akinek a magyarok apostoli királysága fontos volt, marad és lesz!
(Az anyagot a Politikatörténeti Intézet Köztársasági Adattárából vettük, a lábjegyzetek számozást is meghagytuk az ottaniak szerint, miként az Intézet lábjegyzeteinek a tartalmát is. Köszönet érte, rendkívül tanulságos volt.)
A nemzetgyűlés 12. ülése
1946. évi január hó 31-én, csütörtökön,
Nagy Ferenc, Kéthly Anna és Kossa István
elnöklete alatt
Tárgyai:
A Magyarország államformájáról szóló
törvényjavaslat tárgyalásának folytatása
Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Futó József, az egyéb jegyzői teendők végzésére pedig Hegyesi János jegyző urakat kérem fel.
A napirend szerint következik a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása. Szólásra következik?
Futó József jegyző: Slachta Margit!
Elnök: Slachta Margit képviselőtársunkat illeti a szó. (Rövid szünet után) Kérem képviselőtársamat beszédének megkezdésére.
Slachta Margit (pk): T. Nemzetgyűlés! Mostanáig az egyik szempontból hallottuk megvilágítani a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. Én a másik szempontból szeretnék hozzászólni. Higyjék el t. Képviselőtársaim, hogy tiszta meggyőződés alapján beszélek és hogy nem kérek magamnak semmit, csak azt, hogy szolgálhassam a hazát. Éppen ezért nagyon hálás leszek, ha olyan szívesek lesznek, hogy meghallgatják teljes tárgyilagosságra törekvő hozzászólásomat.
A tegnapi felszólalók többsége megemlítette, hogy magában véve a királyság vagy a köztársaság nem jelent a demokráciával szemben ellentétet, mert lehet jó az egyik és lehet jó a másik is. (Felkiáltások a kommunistapárt oldalán: Csak a köztársaság jó!) Attól függ, milyen tartalommal töltik meg azok, akik a hatalmat kezelik. A magam részéről azt kívánom ehhez hozzátenni, hogy nekem is ez a meggyőződésem és nem azt mondom, hogy az egyik önmagában véve rossz, a másik önmagában véve jó, hanem azt mondom, hogy az alkotmányforma csak akkor jó, ha transzcendentális alapon áll, vagyis ha a nép is és a főhatalom hordozói is tudják és vallják, hogy felelősséggel viselik a hatalmat és hogy ezzel a felelősséggel az Úristennek tartoznak. (Felkiáltások a kommunista párton és a szociáldemokrata párton: A népnek is tartoznak!) De nem végelemzésben, mert végelemzésben a nép is az Úristennek tartozik felelősséggel (Vas Zoltán [kp]: És Mindszentynek!) azért a hatalomért, mellyel rendelkezik, aki úgy alkotta meg az emberiség törvényeit, hogy a közösségnek hatalmat adott, végeredményben Ő minden hatalom forrása. (Szirmai István [kp]: Miért hozza kapcsolatba a nagybirtokosok érdekeit az Úristennel?)
Jónak találom a köztársaságot is - éppen úgy, mint a királyságot - ha úgy ismeri el az alattvalók természetjogát - tehát az élethez, a megélhetéshez, a lelkiismereti szabadsághoz, az önrendelkezéshez, stb.-hez való jogot - mint, amelyet az Úristen adott nekik és amelyhez nyúlni nem szabad mindaddig, amíg azt valaki el nem játszotta. (Vas Zoltán [kp]: Amíg az Úristen vagy Mindszenty meg nem engedi![42] - Zaj a kommunista párt soraiban.)
Slachta Margit (pk): Nagyon szívesen válaszolok erre máskor, de most egy sokkal döntőbb dologról van szó. (Juhász István [szd]: 25 vagy 50? Egyezzünk meg!) Kérem, éppen önök nem beszélhetnek erről, mert önök a rádióban és a sajtóban is állandóan halálbüntetést kértek az árdrágítókra. (Felkiáltások a szociáldemokrata párt soraiban: A fasisztákra az kellene! - Egy hang a szociáldemokrata párton: Inkább lett volna halálbüntetés, nem lett volna akkor második világháború! - Felkiáltások a kisgazdapárt soraiban: Halljuk a szónokot! - Marosán György [szd]: Csak nem akarja itt a gyilkosokat megvédeni?)Azonban a mi esetünkben nem egyszerűen arról van szó, hogy válasszunk a királyság és a köztársaság között, hanem arról van szó, hogy egy ezeréves királyságtól megválunk és átmegyünk a másik alkotmányformába, (Szirmai István [kp]: A köztársasági ezerévbe!) éspedig éppen azon a lényeges ponton fogunk eltérni a királyságtól, amelyet az előbb igen hangsúlyoztam, hogy tudniillik a vallásos alapon álló világnézettől távolabb kerülünk. (Marosán György [szd]: Ne sajátítsák ki a vallást!)
Ha elolvassuk Szent István intelmeit fiához, Szent Imre herceghez, abból láthatjuk, milyen nagyon mélyen vallásos alapra volt állítva és van állítva a magyar királyság államformája. Azt mondja például: "A király tündököljön minden erényben, de különösen legyen kegyes és irgalmas. A kegyetlen és gonosz király bitorolja a király nevet: joggal nevezik inkább zsarnoknak.
Azért, szerelmes fiam, szívem gyönyörűsége, reménységes magzatom, kérlek és parancsolom, hogy mindenütt és mindenben a kegyesség támogassa lépteidet. Ne csak atyádfiait és rokonaidat, a hercegeket és gazdagokat, szomszédaidat és hazádfiait vedd kegyes oltalmadba, hanem a külföldieket s a hozzád betérő idegeneket is. A kegyesség jócselekedetei vezérelnek téged a legnagyobb boldogságra.
Ne csak a gazdagok érezzék türelmed jóságát, hanem a védtelen gyöngék is. Azután lény erős, hogy a siker el ne szédítsen, a szerencsétlenség össze ne törjön. De lény alázatos is, hogy Isten fölmagasztaljon itt és a másvilágon. Légy mértéktartó, kelleténél jobban senkit se büntess és ne is kárhoztass. Légy szelíd, hogy szántszándékkal soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy kikerüld a halál fullánkját: az érzékiség fertőjét. Ezeket az erényeket szedegettem össze számodra. Ezekből fond királyi koronádat. Nélkülük sem a földön nem uralkodhatik senki, sem az örökkévalóság országába be nem mehet." (Közbeszólás a parasztpárt oldaláról: Azoknak kellett volna elmondani ezt! - Marosán György [szd]: Csak azok nem fogadták meg ezt a tanácsot! - Egy hang a kommunista párton: Ez bibliaóra?)
Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni.
Slachta Margit [pk]: Ha tehát most nézem a köztársasági alkotmányformára vonatkozó törvényjavaslatot, akkor éppen az ettől a szellemtől való eltérést kell megállapítanom, amennyiben a javaslatban inkább a Rousseau-féle mentalitás uralkodik és az eddigi tradicionális magyar mentalitás nem fejeződik ki benne. Pedig akár ilyen az államforma, akár olyan, a magyar nép lelkéből kell fakadnia (Élénk felkiáltások a kommunista párt soraiban: Abból is fakad!) és magába kell vennie a magyar nép lelkét, szellemét és a történelmi fejlődésen kell nyugodnia. (Marosán György [szd] - gúnyosan: Ferenc Jóska tele volt magyar mentalitással!)
Talán azt mondja valaki, hogy Szent István intelmeinek a kormányzáshoz nincs sok közük. Nagy tévedés, mert aki a hatalom hordozója, az lelkiismerete szerint érvényesíti azt és ha ilyen vallásos meggyőződéssel, tehát Isten iránti felelősséggel cselekszik, akkor egészen máskép fogja ezt tenni, mintha hitetlenül nem lát polgártársaiban mást, mint egyszerűen hatalmának eszközeit.
Éppen ezért szeretnék erre vonatkozóan Mária Terézia intézkedéseiből valamit felolvasni, annyival is inkább, mert az előadó úr tegnap kitért II. József intézkedéseire, amelyekkel a jobbágyság sorsát akarta enyhíteni. Megjegyzendő, nemcsak II. József, hanem a Habsburg-királyok egész sora cselekedte ezt. Mária Terézia pedig vallásos indoklással tette, mint dr. Éber Antal � (Zaj a kommunista- és szociáldemokrata párt oldalán. - Halljuk! Halljuk! A kisgazdapárton. - Marosán György [szd]: Kérdezze meg a magyar vidéken, hogy mi a vélemény a Habsburg királyokról! Kérdezze meg a magyar parasztot!)
Elnök: Csendet kérek!
Slachta Margit (pk): � "Széchenyi gazdaságpolitikája" című művének 61. oldalán olvassuk � (Marosán György [szd]: Akkor nem cselekedtek volna négyszáz évig a magyarság ellen! - Perr Viktor [kg]: Nem magára vagyok kíváncsi, hanem a szónokra. - Zaj.)
Elnök: Csendet kérek!
Slachta Margit (pk): � hogy Mária Terézia akart lelkiismereti indoklással a jobbágyság sorsán segíteni, azonban (Közbeszólás a parasztpárt oldalán: Nem segített!) a rendekkel nem tudott zöldágra jutni. Ennek ellenére nem ejtette el tervét, hogy tudniillik a jobbágyok során enyhítsen és az 1764-65. évi országgyűlésen újból igyekezett a jobbágyreformot a rendek közreműködésével megvalósítani. Amikor törekvése ezúttal is hajótörést szenvedett, elhatározta, hogy az országgyűlés nélkül lép közbe, mert mint mondotta: - és ezen van most a hangsúly - "nem akarok egypár mágnás és nemes miatt elkárhozni". Itt van az a lelkiismereti motívum, mely miatt végtelenül fontos, hogy az alkotmány vallásos alapokon nyugodjék. Azt mondja a királynő: "nem akarok egypár mágnás és nemes miatt elkárhozni". Az országgyűlés berekesztése után tehát megbízást adott gróf Festetich Pálnak, a kamara alelnökének, hogy pontos adatgyűjtés útján írassa össze községenként az összes jobbágybirtokokat és a rajtuk nyugvó teherrel a kötelezettségeket is. Az úrbér elkészítése nagy munka volt. 217 017 egész telket vettek fel. Az urbáriumot 1767-ig elvégezték és kihirdették.[44] Jelentősége nemcsak abban állott, hogy tisztázta a jogi viszonyokat és kötelmeket, hanem megállapította ezen túlmenőleg a minimumokat is, amelyekből többé a jobbágyoktól elvenni semmit sem szabad.
Ennek a rendelkezésnek nemcsak az a szociális szempont volt az alapja, hogy a jobbágy megélhetését biztosítsa, hanem az a mezőgazdasági érdek is, hogy a jobbágynak legyen elég földje a háromnyomású gazdálkodásra való áttérésre. (Zaj a kommunista párt soraiban.) Én itt tulajdonképpen a vallásos motívumot akartam kiemelni.
Minthogy az előadó úr hivatkozott II. Józsefre, engedjék meg, hogy röviden felolvassam azt is, ami annak a megjegyzésnek a tartalma. II. József, mint tudjuk, haladó gondolkodású ember volt és itt a történelemnek olyan rendkívüli esetével állunk szemben, amikor az uralkodó a "forradalmár" a nemzettel szemben s amikor (Kondor Imre [pp]: Szálasi is forradalmár volt a nemzettel szemben! - Nagy zaj a kommunista párt és a szociáldemokrata párt soraiban.) a mostani köztársasági alkotmányra vonatkozó törvényjavaslat "négyszáz éves küzdelmet" említ az uralkodóház és a nemzet közt. (Kondor Imre [pp]: Nemzetellenes forradalomra nincs szükség! - Zaj.) Ennek a küzdelemnek nagy részét a jobbágyság felszabadításáért folyó küzdelem képezte. Ha tárgyilagosak vagyunk, tudomásul kell vennünk, hogy a Habsburg királyok a jobbágyság mellett állottak a nemességgel szemben. (Zaj a kommunista- és a szociáldemokrata párt soraiban!)
II. József jól ismerte a magyar alkotmányt, de mivel jellemes ember volt, a jobbágyáson is feltétlenül segíteni akart, több más reformot is valósítani akart, azért nem koronáztatta meg magát, hanem rendeletekkel kormányzott s ez okozta azt, hogy az ország annyira ellene volt. Amikor haláloságyán feküdt, minden rendeletét visszavonta, egyesegyedül a jobbágyokra vonatkozót hagyta meg.[45] Méltó és igazságos tehát, - éppen a kisgazdapárt vezérszónokának felszólalásával kapcsolatban mondom -, hogy a kisgazdapárt ezt a történelmi igazságot el ne felejtse. (Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán. - Egy hang a kommunistapárt soraiban: Szép szándék, semmi cselekedet!) II. József 1875. augusztus 21-i rendeletének tárgya a következő (olvassa): "A jobbágy nevet és a személyes függés fogalmát megszünteti, a szabad költözködést helyreállítja, a jobbágy fiainak szabad pályaválasztást enged, ingó vagyonáról szabad rendelkezést biztosít, megvédi őt attól, hogy úrbéri telkéből ok nélkül kivessék és a földesúr elleni védelemmel az úriszék helyett az újonnan szervezett alispáni hivatalt bízza meg. Az egész jobbágyvédelemnek az a sarkpontja, hogy a vármegye ne legyen többé a földesurak szervezete�" (Andrássy Dániel [kg]: Négyszáz éves szenvedés után nem lehet Habsburg-propagandát csinálni itt a parlamentben! - Lelkes taps a kommunista- és a szociáldemokrata párt soraiban. - Andrássy Dániel [kg]: Minden magyarnak vannak ősei, akik azért pusztultak el, mert a Habsburg-dinasztia uralkodott itt! - Zaj.)
Elnök: Csenedet kérek!
Slachta Margit (pk): És a jobbágyoknak még több leszármazottja van, a nép fiai, akiket ezek a törvények szabadítottak fel. (Ortutay Gyula [kg]: 1849. október 6-a is volt! - Andrássy Dániel [kg]: Hát felejtsük el Aradot? - Zaj.) Most készül a köztársasági törvény, amely szólásszabadságot biztosít mindenkinek. (Felkiáltások a kommunista párton: De nem a reakciónak! - Zaj. - Egy hang a kisgazdapárton: De nem a propagandának! - Az elnök csenget.) Ha önöknek szólásszabadságuk van, képviselő urak, akkor nekem is van! (Andrássy Dániel [kg]: Elismerem, demokrácia van, de ez mégis csak abszurdum!)
Demokrácia annak számára, aki azt teszi, amit önök akarnak, de nem annak számára, aki mást gondol. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunista párton: Elég volt! - Halljuk! Halljuk!) Tehát folytatom. "� hanem az állam képviselete, amely inkább a jobbágy érdekeit tartja szem előtt, semmint a földesurakéit." (Zaj és ellentmondások a kommunista párton.) "A másik sarkpont, a nemesi földnek adókötelezettsége volt, minek következtében a jobbágy állami terhei tetemesen csökkenthetők lettek." (Egy hang a kommunista párt soraiban: Tiszta Habsburg-agitáció.)
A másik megjegyzésem az, hogy az alkotmányozásnál az organikus fejlődés rendkívül fontos, mert ha törés következik be, (Felkiáltások a parasztpárton: Összetört az ország! - Egy hang a szociáldemokrata párt oldalán: Nem törés, mert négyszáz év elég volt arra, hogy tanuljunk! - Zaj.) az előző alkotmánnyal szemben, akkor az mindig rázkódással jár. (Zaj a szociáldemokrata- és a kommunista párt oldalán. - Egy hang a szociáldemokrata párton: A rázkódás olyan nagy, hogy romokban hever az ország!) Rendkívül nagy történelmi és fejlődésismeretet tételez fel, és rendkívül nagy felelősséggel jár egy ilyen átvágás eszközlése, különösen olyan kimondhatatlanul nehéz időkben, mint amilyenek a mai idők. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Vállaljuk!)
A továbbiakban az az észrevételem (Fülöp József [kp]: Hogy nem kell köztársaság! - Zaj és derültség.) a köztársaságra vonatkozó törvényjavaslattal szemben, hogy a Szent Koronára vonatkozólag nem tartalmaz semminemű intézkedést. (Zaj és felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunista párton: Múzeumba kell tenni!) Mi ugyan kicsiny ország vagyunk, de van egy páratlan értékünk, a Szent Korona. Ez a Szent Korona ezeréves és talán az egész földön nincs egy másik ilyen régi korona, amelyhez annyi történelem és annyi tradíció fűződik. (Egy hang a parasztpárton: Szép muzeális érték! - Marosán György [szd]: Az fáj, hogy nem koronázhatnak többé Magyarországon! Az fáj! Hát nem fognak koronázni! - Zaj.) Amikor a Szent István-évben itt volt Pacelli államtitkár, a mostani Szent Atyánk, akkor látni kívánta a Szent Koronát, amelyet meghatva nézvén, letérdelt előtte.[46] Nincs a világnak egy másik ilyen koronája, ha még olyan értékes is, (Egy hang a szociáldemokrata párton: Jobban kellett volna rá vigyázni!) hogy egy országot lehet rajta venni, vagy pedig ha olyan is, mint a napóleoni korona, amelyet nem ékkövek, hanem Napóleon hadvezéreinek arcképei díszítenek, amely előtt valakinek is eszébe jutna letérdelni. Amikor Pacelli bíboros elhagyta az országot, a határhoz érve finom célzattal ilyen kezdetű sürgönnyel köszönte meg a vendéglátást: "A magyar királyság határáról köszönöm a páratlan vendéglátást." (Fülöp József [kp]: Esti altatómese! - Zaj.) Nekünk tehát egy olyan koronánk van, amelyre vonatkozóan Magyarországon - mivel a magyarnak erős jogi érzéke van - egészen külön tan fejlődött ki, a Szent Korona tana. Igaz, hogy tegnap Kéthly képviselőtársunk felszólalásában azt hallottuk, hogy a Szent Korona tana csak "fikció", (Ratkó Anna [kp]: Úgy is van! - Felkiáltások: Éljen Kéthly! - Taps a szociáldemokrata- és a kommunista párton.) vagyis egy kitétel, egy gondolat, amelynek azonban tartalma nincs. (Egy hang a szociáldemokrata párton: De mennyire nincs!)
Miután a Szent Korona tanának van tartalma, legyen szabad röviden összefoglalnom, hogy miben áll tulajdonképpen a Szent Koronára vonatkozó rész. (Felkiáltások: Tudjuk! - Kondor Imre [pp]: Nem iskola ez! - Marosán György [szd]: Adják vissza a koronát, veszünk érte búzát!) A Szent Korona (Egy hang a kisgazdapárton: Ezer holdakkal körítve!) nem a király jelképe csupán, hanem a magyar nemzeté. (Zaj.) Az egész világon csak a magyar koronának van meg az a jellegzetessége, hogy az a királyt és a nemzetet összefogja; amikor a királyt koronázzák, a nemzetet is koronázzák. (Zaj a kommunista párt oldalán.) A magyar szent Korona nem a király jelvénye, hanem az ország jelvénye. (Felkiáltások a kommunista párt oldalán: A reakció jelvénye!) A magyar Szent Korona mindnyájunkat egybefoglal. Mi koronázott nemzet vagyunk. (Felkiáltások a kommunista párt oldalán: Voltunk!) Nagy igénye van - talán csak volt, de talán még lesz is a magyar nemzetnek - aziránt, hogy a jogelviség, mintegy megszemélyesítve és a királytól függetlenül is ott álljon a nemzet számára, miért is mintegy személyiséggel ruházta fel a Szent Koronát. Magyarország a Szent Korona országa. (Jékely László [kg]: Kossuth országa! A magyar nép országa! - Zaj.) A magyar föld a Szent Korona földje, (Nánási László [pp]: A magyar nép földje!) a Szent Korona minden jognak a gyökere. (Zaj. - Felkiáltások a szociáldemokrata párt oldalán: Ázsiából hozták azt a koronát?)
Amikor a köztársasági alaptörvény ettől az ősi gyökértől elszakítja az alkotmányt, (Felkiáltások a szociáldemokrata párt oldalán: Talajgyökértől! - Ratkó Anna [kp]: A bottól! A botütéstől, nem a gyökértől! - Zaj. - Az elnök csenget.) akkor az alapokmánynak erről intézkednie kell, nem hallgathatja el egyszerűen a magyar Szent Koronát, mintha nem léteznék. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Szép régiség!) A Szent Korona tana nem fikció, ilyet állítani igen nagy tévedés. A Szent Korona tana nem fikció, ilyet állítani igen nagy tévedés. A Szent Korona ugyanis ebben a felfogásban állandóan inti a hatalom két hordozóját a nemzetet és a királyt a jogelviségre. Most, hogy ettől időnkint elsiklás történik, az más kérdés.
Mindig csak azt beszéljük és azt halljuk, hogy mi rossz a királyságban. (Egy hang a kisgazdapárton: Azért voltak közjogi viták!) Úgy állítjuk be, mintha a köztársasági formában nem történhetnék semmi visszaélés. Csodálatos logikátlanság ez, hiszen most Európának nagy szerencsétlenségét a legmodernebb vonalvezetés okozta, ami nem a királyságok idején történt, hanem köztársasági keretek közt. (Jékely László [kg]: A diktatúrák idejében! – Ratkó Anna [kp]: Hogy Vilmos császár üdvözölte Hitlert, arról nem beszélünk! - Zaj.) És mégis a tárgyilagosságtól eltérve arról soha nem beszélünk, hogyha a köztársasági formákra térünk át, akkor is ugyanúgy lehetségesek bajok, visszaélések és vívódások, sőt még inkább. (Fülöp József [kp]: Unalmas Habsburg-agitáció, amit csinál!)
A magyar Szent Koronát nagy tiszteletben tartotta a nemzet (Felkiáltások a kisgazdapárt soraiból: Mi is tiszteletben tartjuk!) és miután így megszemélyesítve látta maga előtt, külön koronaőröket rendelt mellé és testőrséget szervezett. (Nánási László [pp]: Azoknak a naplopását is a magyar parasztnak kellett megfizetni!) Azt mondaná valaki, hogy ez hiábavaló formaság, mert amikor a testőr ott áll a királyi palotában festői öltözetében, (Felkiáltások a kommunista párt oldalán: Ahá! Ez az! - Marosán György [szd]: Ez még nem teszi boldoggá az országot! - Egy hang a kisgazdapárt soraiból: És kiszöktették a Koronát az országból. - Zaj. - Az elnök csenget.) áll mozdulatlanul, művészileg cizellált alabárdját tartva, azzal nemcsak azt fejezi ki, hogy ott őrködik a király, vagy a Szent Korona mellett, (Marosán György [szd]: A koronára vigyázzon, ne a királyra!) hanem azt is kifejezi, hogy a nemzet önmagát ilyen nagynak, ilyen nemesnek, ilyen magasrendűnek tartja. Mert ne felejtsük el, hogy amilyen alapvető alkotmányforma érvényes az országban, azzal a nemzet önmagát fejezi ki. (Marosán György [szd]: Úgy van! - Jékely László [kg]: Éljen a köztársaság! - Éljenzés és taps a kommunista-, a szociáldemokrata- és a parasztpárton, valamint a kisgazdapárt oldalán. - Ratkó Anna [kp]: Hallgasson a Slachta Margit!) Nem mindegy tehát, hogy azt az illetőt, aki a nemzetet képviseli és megszemélyesíti, vagy a Szent Koronát, amely a hatalom főhordozóját és a nemzet minden fiát egybefoglalja, milyen módon tiszteli és ezen tiszteletét hogyan fejezi ki a nemzet, mert minél nagyobb tisztelettel, minél nagyobb ünnepélyességgel áll őrt az őt kifejező hatalom mellett - most a Szent Koronáról beszélek -, annál magasabb rendűnek vallja önmagát. (Andrássy Dániel [kg]: Hát mi szenvedjük meg, mint 1919-ben, hogy húsz év múlva megint romokban legyen az ország? Ezt akarja a szónok? - Zaj a Ház minden oldalán.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Egy hang a kommunista párt soraiból: 1914-ben is a Koronával vitték a nemzetet a szerencsétlenségbe! - Juhász István [szd]: Mindent meggondoltam - mondá József bá![47] - Egy hang a kommunista párt oldalán: Hogy nem unta már meg! - Derültség. - Egy hang a kommunista párt soraiból: Éljen a köztársaság! - Éljenzés és taps a kommunista- és a szociáldemokrata párton. - Nánási László [pp]: A koronából csak egy jutott a parasztnak: a Dózsa György koronája!) Csendet kérek. (Marosán György [szd]: De erről nem beszélnek ilyen szépen! Csak a királyságról! Eladták az országot!)
Csendet kérek! Marosán képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Egy hang a kommunista párt oldalán: Történelmi lecke a parlament tagjainak!) Csendet kérek!
Slachta Margit (pk): Nagyon olcsó dolog demagógiával dolgozni: én tárgyi okokat hozok fel. Nekünk tehát tudatába kell lennünk annak, hogy amikor kimondjuk a köztársaságot, ezzel nemcsak a király fejéről, hanem saját fejünkről is levesszük a koronát. (Vas Zoltán [kp]: Levesszük! Kibírjuk! - Samu László [kg]: Dózsa fejéről beszéljen! Dózsáéról! - Piatrik János [kg]: Elég lesz nekünk a kalap is, nem kell a korona! - Egy hang a kommunistapárt oldalán: A koronát levesszük, ha szabadságot kapunk! - Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Hozzá kell számítani a gyapjasakat, az aranygyapjasakat is! - Egy hang a kisgazdapárt oldalán: A szolgabírót is!) Azt mondtam, hogy kár nekünk itt a nemzetgyűlés Házában - különösen, amikor a nemzetgyűlés egy ezeréves múltjától készül elválasztani az országot - olcsó demagógiával dolgozni. (Ellentmondások a kommunista párt oldalán. - Marosán György [szd]: Ez a demagógia! - Faragó László [szd]: Kossuth is benne van az ezer évben!) Mit akadályozta az országot a Szent Korona az elmúlt huszonöt év alatt, amikor birtokosa nem volt itthon? Semmit! (Nánási László [pp]: Az előbb azt mondta, hogy a nemzeté a Korona! - Zaj.)
Elnök: Csendet kérek! (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Az nem családi tulajdon! - Piatrik János [kg]: Elmúltak már azok az idők!)
Slachta Margit (pk): További megjegyzésem az, hogy amikor majd intézkedés történik arról, mi legyen a Szent Koronával és esetleg elhatározzák, hogy betegyék a múzeumba, (Juhász István [szd]: Mondjuk, egy református királynak tesszük a fejére!) a detronizált Szent Korona már egy halott korona lesz, nem élő személyiség, mint most, mikor élő jelkép és élő jogforrás. Olyan lesz mint egy drága halott, kit beteszünk a koporsóba és tudatunk van arról, hogy csak holtteste van itt. Másként mondhatta a magyarság magáénak Apponyit, amikor Genfben a Nemzetek Szövetsége előtt harcolt a szegény letiport Magyarország jogaiért (Marosán György [szd]: De nem a királyságért! Kötelessége volt!) mint most, amikor őseinek kriptájában alussza örök álmát. (Jékely László [kg]: Jogforrás a magyar nemzet! - Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Éppen azért nem tudott elérni eredményeket! A feudális Magyarország miatt!)
A Magyarország címerében levő korona éppen úgy, mint a Budapest székesfőváros címerében levő korona az élő koronát jelenti. Amikor tehát a Szent Koronát eltemetjük, nagy hiány, hogy az alapokmány a magyar címerről nem rendelkezik. Valóban ellentmondás volna a magyar koronát a címerben hagyni akkor, amikor a szentistváni szellemet, tradíciót és a Szent Koronát el akarjuk helyezni a múzeumban. (Marosán György [szd]: Hát valami csak történt Szent István óta Magyarországon! Nem?) A címer változatlan használata ugyanolyan volna, mintha egy élelmiszerüzlet kirakatába ékszereket tennének ki. (Zaj a kommunista- és a szociáldemokrata párt oldalán. - Közbeszólás a szociáldemokrata párt oldalán: Zálogban is volt!) Ha belső logikával dolgozunk, igazabbak vagyunk, ha letöröljük a főváros és az ország címeréről is a Szent Koronát. (Juhász István [szd]: Ki ad többet érte?)
Most néhány részletkérdésre térek át a javaslattal kapcsolatban. (Közbeszólás a szociáldemokrata párt oldalán: Nincs ideje, letelt!)
Sokat hallottunk arról, hogy nagyon sürgős ez a törvény most a békekötés miatt, mert a békét létrehozó hatalmak szívesen vennék, ha mi már köztársaság lennénk, akkor, amikor a békekötés megtörténik. Ez indokolná a sürgősséget. Legyen szabad azt mondanom, hogy szerintem az élelmezési probléma és a közbiztonság megoldása, a gazdasági újjáépítés és a béke feltételeinek előkészítése ennél sokkal sürgősebb. (Kovács István [kp]: De ez összefügg azokkal! - Marosán György [szd]: Megcsináljuk a béke előkészítést úgyis!) De vajon mit értünk azon, hogy "szívesen vennék". (Marosán György [szd]: Még nem láttunk téglahordó királyt!) Bizonyára anyagi előnyöknek kell lenni a mögött, amit úgy szoktunk fogalmazni, hogy "az ország érdeke". (Piatrik János [kg]: A király sem tudja megcsinálni!)
A kisgazdapárt választási plakátjain olvastam azt a jelszót, amely tehát programszerű (Halljuk! Halljuk!) hogy: "Jólétünknél előbbre való a becsületünk". (Felkiáltások: Az igaz! - Samu László [kg]: Éppen azért! - Bereczky Albert [kg] államtitkár: Igaz! Helyes! - Kiss Gergely [kg]: De mit csináljunk a koronával? - Hódy György [kg]: Sajnos az erkölcs nagyon keveset kamatozott! - Sulyok Dezső [kg] előadó - a szónok felé: De mi köze a becsülethez ennek, amit ön mond?! - Taps a Ház minden oldalán. - Marosán György [szd]: Az előadónak szabad közbeszólni? - Derültség.) Nem becsület a váltóasztalra dobni a Szent Koronát anyagi előnyök reményében, ami iránt nagyon kevés érzéke van a mai kormánynak. (Zaj a kisgazdapárt oldalán. - Andrássy Dániel [kg]: Ez a beszéd azért jó, mert mutatja milyen egységes a nemzetgyűlés! - Taps a Ház minden oldalán.) Ez a beszéd azért jó, (Felkiáltások: Semmiért!) hogy hangot adjon azok meggyőződésének is, (Közbeszólás a kommunista párt oldalán: Akik nem mernek kiállni!) akiknek nem adatott mód arra, hogy itt megmondják, hogy hívek akarnak maradni a szentistváni tradíciókhoz. (Samu László [kg]: Azért jó, hogy eltussolja Dózsa tüzes trónját a Szent Koronával! - Zaj. - Az elnök csenget. - Ortutay Gyula [kg]: Kossuth Lajost követjük és nem Ferenc Józsefet!)
Ez a mottó lényegében azt akarja kifejezni, hogy az erkölcsi értékek előbbre valók, mint az anyagi érdekek, és végelemzésben a nemzetnek nagyobb érdeke, hogy erkölcsi tőkéje legyen, mint pillanatnyi előnye, mert végeredményben az erkölcsi tőke hozza meg az anyagi jólétet is. (Mozgás a kommunista párt soraiban. - Piatrik János [kg]: A munka hozza meg! A munka!) Mi teljesen tönkrementünk, gazdasági újjáépítésünk csak a belső erőkre támaszkodva lehetetlen. Minél nagyobb az erkölcsi tőkénk, annál inkább támaszkodhatunk a külföld tőkéjére, amelynek azonban erkölcsi garanciákra van szüksége. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Azért jó a köztársaság!) De kérdezem mélyen t. Nemzetgyűlés, vajon egy egységes, ezeréves vagy egy évezredből kinövő organikus fejlődés ad-e nagyobb garanciát a külföldnek arra, hogy az itt befektetett tőkéjét visszakapja, vagy pedig az egynéhányhetes köztársaság? (Samu László [kg]: A köztársaság erkölcstelen? - Zöld Sándor [kp]: Hol a Ludas Matyi gyorsírója?) Akkor még csak néhányhetes lesz a köztársaság, amikor a békét meg fogják kötni. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Elég baj az!)
Ha tovább nézem annak az állításnak tulajdonképpeni alapját, hogy szívesen vennék a békekötő felek, ha mi köztársaság volnánk, (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Van ízlésük!) akkor kérdezem, hogy kik vennék szívesen? Anglia, amely királyság? Amerika, amely mellett oly kicsinyek vagyunk, hogy ezzel a kérdéssel az Egyesült Államok valóban nem törődnek, (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Ilyent nem lehet mondani!) vagy pedig talán a Szovjetunió, amikor Sztálin nemrégen küldött a román királynak győzelmi rendjelet? Tehát akkor a békét kötő, a békéről tárgyaló felek közül melyiknek olyan fontos hogy mi köztársaság legyünk? (Felkiáltások: Sajátmagunknak! - Egy hang a kommunista párt oldalán: Éljen Sztálin! - Marosán György [szd] - a szónok felé: Nyugodjon meg, mindig kevesebb király lesz Európában! - Folytonos zaj.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
Slachta Margit (pk): Az alkotmányváltoztatás második indoklása az szokott lenni, hogy körülöttünk már mindenütt köztársaságok vannak, (Zajos felkiáltások a szociáldemokrata- és a kommunista párt oldalán: Úgy van! Ez a helyes!) vagyis hogy utánozzuk azt, amit a többiek tesznek. (Felkiáltások a kommunista párt oldalán: Nem utánozzuk! 1848-at állítjuk helyre! Azt, amit Kossuth tett! - Fülöp József [kp]: Nem hiszi, hogy a magyar nép kívánsága ez? - Folytonos zaj.)
Aki visszalapoz a történelemben, (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Mi előre nézünk! - Közbeszólás a szociáldemokrata párt oldalán: Múltadban nincs öröm![48] - Zaj.) az láthatja, hogy vesztett háborúk után mindig be szokott következni a tragédia utolsó fejezeteként az, hogy ami addig volt, azt felborítják. Logika ugyan nincs benne, (Marosán György [szd]: A királyságban nincs logika, az biztos!) különösen a mostani időben, amikor nem királyságok döntötték romba Európát. Tény azonban, hogy a vesztett háborúk után a nyomor és a gond összezavarja a lelkeket, aminthogy a magánéletben is, ha egy családban nagy küzdelmek vannak, akkor ahelyett, hogy összefognának a család tagjai, egymásnak mennek. (Fülöp József [kp]: Összefog a magyar nép! - Élénk helyeslés és taps a kisgazdapárt, a szociáldemokrata párt és a kommunista párt oldalán. - Közbeszólás a kommunista párt oldalán: A Habsburgokkal nem fogunk össze! - Marosán György [szd]: Albrechtnek[49] nem lesz módja még egyszer, hogy politikai mozgalmat pénzeljen Magyarországon! - Folytonos zaj.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
Slachta Margit (kp) A köztársasági államformánál egész Európa példájára hivatkoznak. Ami Európában alkotmányok tekintetében bekövetkezett, az történelmi szükségszerűségi folyamat. Gondoljunk azonban Telekinek szavaira, aki azt mondotta: "Csak annak a nemzetnek van jövője, amelyik nemzeti eszméit a történelem viharai között sem hagyja el". (Erdei István [szd]: A mi tradíciónk Dózsa György trónja! - Közbeszólás a kommunista párt oldalán: De Dózsáról nem beszél! - Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Dózsának vaskoronája volt! - Zaj.)
Elnök: Csendet kérek képviselő urak!
Slachta Margit (pk): Ez a történelmi sodrat a legkisebb részletekig jelentkezik nálunk is. Azt akarjuk, hogy most minden más legyen, mint volt: a Sas utca nevének megváltoztatásától, attól kezdve, hogy a vezérszónokokat, akik a pártok megbízásából beszélnek most kijelölt szónokoknak nevezzük, az alkotmány felforgatásáig. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Csak ami rossz volt!) Ez történik a körülöttünk levő többi országokban is, ami az utánzási ösztönt is felkelti. De a történelmi szükségszerűség ellenére is mi szabadon határozhatunk. (Marosán György [szd]: Azért ragaszkodunk a köztársasághoz, mert szabadok vagyunk! - Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Ennek alá vagyunk rendelve!)
Elnök: Csendet kérek!
Slachta Margit (pk): Külön nagy érték van abban, ha egy meginduló hömpölygő folyamatban nem úszunk az árral csak azért, hogy vele ússzunk, hanem megállunk, magunkat függetlenítjük, a legkomolyabb vizsgálat alá vesszük motívumainkat és megkérdezzük lelkiismeretünket: (Sári Ignác [kg] államtitkár: Megtörtént!) van-e állásfoglalásunkban logika? Ha csupán a királyok okozták volna Európa mostani borzalmas helyzetét, akkor érteném ezt a viharos nemzetgyűlést. (Vas Zoltán [kp]: Miért fordít hátat a munkáspártoknak? Ide is beszéljen! - Zaj.) De így nem értem meg másként, mint azon az alapon, hogy a vesztett háborúk ilyen pszichotikus hatással vannak a tömegekre. Csakhogy mi nem vagyunk tömegek, (Ratkó Anna [kp]: Ez igaz!) mi a népnek felelős képviselői vagyunk, mi a tömegek vezetésére vagyunk hivatva, nekünk meg kell állítanunk az esztelen rohanást, mely a történelmi szükségszerűség hömpölygésének következménye. (Marosán György [szd]: A második nagybeszéd! Először botot kért, most királyt kér! Ez ellenforradalmi beszéd! Beszéljen arról mi történt 1919-ben és 1920-ban! - Mozgás és zaj a szociáldemokrata- és a kommunista párton.)
Elnök: Csendet kérek!
Slachta Margit (pk): � hogy a köztársaság is lehet arisztokratikus, sőt átmehet parancsuralomba, és a királyság nem ellentétes a demokráciával, mint ahogyan itt van Dánia, vagy itt van Anglia példája. (Nánási László [pp]: De Magyarországon rossz!) A köztársasági forma nem jelent ugyanolyan fokú demokráciát. (Zaj a kommunista párton.) Az Egyesült Államok ugyan köztársaság, de az Egyesült Államok elnöknek sokkal nagyobb hatalma van, mint az angol királynak. (Egy hang a kisgazdapárton: Az helyes, de csak négy évig!) Azonkívül miből nőtt ki Napóleon, a diktátor? A köztársaságból. (Sulyok Dezső [kp] előadó: Azt hiszem a bölcsőből! - Malasits Géza [szd]: Miből nőtt ki Mussolini diktátorsága?) Platon a köztársaságról beszélt már Krisztus előtt, - nincs új a nap alatt - s azt mondta, a köztársaságban háromféle ember van: a módosok, akik munkával okosan szereztek maguknak tőkét, (Marosán György [szd]: Maga azokat védi! A gazdagokat! Nem a szegényeket!) azután vannak a nincstelenek, akik magukhoz ragadják a hatalmat, és vannak azután kevesen, talán néhány százan, akik hízelegnek a népnek mindenféle ígéretekkel (Marosán György [szd]: A mostani reakció! - Ratkó Anna [kp] - a szónok felé: Azok közé tartozik maga!) és a gazdagokat a néppel szembeállítják, és azzal fejezik be, hogy "ezen százból nő ki a zsarnok". Éppen a mai korunk ad jó példákat arra, hogy maga a köztársasági forma még nem védte meg az országokat attól, hogy abból ne nőjenek ki diktátorok.[50] (Marosán György [szd]: Nem fog kinőni, gondoskodunk róla! - Kiss Roland [szd] - a szónok felé: Maga segítette a Horthyt diktátor lenni! - Egy hang a parasztpárton: Az ilyen dajkamesék sem fogják megvédeni! - Faragó László [szd]: Szálasi nem a királyságból nőtt ki? - Egy hang a kisgazdapárton: Négyévenként választjuk az elnököt! - Marosán György [szd]: Nem: "születik és meghal"!) Minden attól függ, hogy milyen szellemmel töltjük meg azt az alkotmánykeretet. (Egy hang a kommunista párton: "Akasszátok fel a királyokat!") Az egyik képviselőtársam közbeszólt, hogy a köztársasági elnököt négy évre választjuk, míg a király örökös. (Egy hang a kisgazdapárton: Úgy mint a Horthy Istvánkák! - Marosán György [szd]: Horthy is a végén a családról akart gondoskodni, a stafétabotot átadni!)[51] Tökéletes intézmény a földön nincs, mindennek van a földön fény- és árnyoldala. (Kiss Roland [szd]: No, magának csak árnyoldala van. - Zaj.)
Elnök: Csendet kérek!
Slachta Margit (pk): A választott elnöknél éppen az a hátrány, hogy rövid ideig áll az ügyek élén. Aristoteles erre mondja, hogy a köztársaságban rövidlejáratú kormányok vannak, és e miatt szenvednek a köztársaságok rövidséget. (Egy hang a szociáldemokrata párton: Amerikának nincs baja vele!) Baj végeredményben mindenütt van. Az Egyesült Államok azonban, érezvén a rövidlejáratú kormányoknak a hátrányát, Rooseveltnek az ő hatalmon levőségét az alkotmány ellenére harmadízben is meghosszabbították, éppen mivel nagy bajok idején ilyen rövidlejáratú kormányzatokkal hátrány nélkül nem lehet operálni. (Zaj. - Marosán György [szd]: Magának az fáj, hogy parasztból is lehet köztársasági elnök Magyarországon! Ez fáj magának! - Juhász István [szd]: És nem katolikus!) Aki a kormányrúd mellett van, annak tájékozottnak kell lennie és gyakorlottnak.
Hátrány azonkívül, hogy a köztársasági elnök a pártok embere, a király a nép embere. (Hosszantartó nagy zaj a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt oldalán.)
Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. (Közbekiáltás: Lejárt az idő!) Azt én állapítom meg, a házszabályok szerint nekem kell az elnöki jogokat gyakorolni. (Marosán György [szd]: A demokrácia mégsem azért volna, hogy visszaéljenek vele a parlamentben! Ne királypárti propagandát csináljanak!) Kérem tessék a szónokot beszélni engedni! (Pászthory István [kg]: Egy nő és sok erős férfi! - Marosán György [szd] a szónok felé: Üljön le! - Halljuk! Halljuk! A kisgazdapárt oldalán. - Fülöp György [kp]: Halljuk, mi jót mond még a Habsburgokról?!) Csendet kérek, mert nem tudom a szónokot figyelemmel kísérni.
Slachta Margit (pk): Arra a négyéves választási lehetőségre térek vissza, mely szerint az elnöktől négy év után lehet szabadulni. Mit jelent ez a gyakorlatban? (Juhász István [szd]: Már most szeretne szabadulni tőle? - Farkas Mihály [kp]: Nem szabadulásról van szó, újraválasztásról!) Azok, akiktől szabadulni szeretne az ország, azok idejében gondoskodnak arról, hogy négy év után ne lehessen tőlük szabadulni. (Marosán György [szd]: Ne féljen! De Ferenc Jóskától sem tudtunk szabadulni!)
Elnök: Kérem Marosán képviselő urat, maradjon csendben.
Slachta Margit (pk): Már 1942-ben elkobozta a cenzúra a Vigiliának azt a számát, amely Hitlerről "A nagy lunatikus" címen hozta azt a verset, hogy Európa kormos tornyán, egy holdkóros megy a holdhoz. Biztosan lép, lépése hajszálbiztos, mint a sántáé, és zeng a vér, mint víz az esőcsatornán. A német nemzet mennyire akart tőle szabadulni, de nem tudott, és patakzott a vére.
Olaszországban volt alkalmam meggyőződni a háború alatt, hogy a királlyal együtt a nép hogyan akart már szabadulni Mussolinitól, aki ott a köztársasági elnök szerepét vitte. És nem tudott tőle szabadulni. (Közbekiáltás a kommunistapárt oldaláról: Akasszátok fel a királyokat!)
Miért nem lehet azoktól a köztársasági elnököktől szabadulni, akiktől akarnának megszabadulni? Mert mindig ott van a környezetük, amely a helyzetből előnyt merít (Samu László [kg]: Most a nép a környezet!) amely könyékig belegyúl a húsosfazékba és fenntartja annak is a hatalmát, aki nem a népnek a javát akarja, hanem a sajátmaga előnyeit. A dinasztikus királyságnál szintén lehetnek hátrányok, azonban ott vannak a nagy előnyei. Mindenbe bele kell gyakorlódni. Az igen t. baloldal a legjobban ismeri a munkásság törekvéseivel és a történelmi rendszerekkel kapcsolatban például a céhrendszert, amely az ipart magasra fejlesztette, (Zaj a kommunistapárton és a szociáldemokrata párton. - Juhász István [szd]: Az eperfára küldték ebédelni a segédet!) éppen azért, mert az apa a fiát, a fia az ő utódát tanította meg arra a mesterségre, amelyet gyakorolt. (Felkiáltások: Éhbérért tanították!)
A dinasztikus királyságnál is lehetnek nehézségek, de éppen az előbb mutattam rá, hogy a köztársaságnál sem vagyunk ez ellen biztosítva. A dinasztikus királyságnál azonkívül vannak egészen természetes motívumok, amelyek nagyon erősen a nemzet javára billentik a mérleget. (Ratkó Anna [kp]: Szembekerül az egész magyar néppel!)
Mélyen t. Nemzetgyűlés! Azt gondolom, nincs család, amelynek egy vagy több tagja ne hiányoznék a háború következtében. Tényekre hivatkozom, és felteszem a kérdést: milyen álláspontot foglaltak el Európa királyságai a háborúban? A svéd, a norvég, a dán, a holland, a belga, (Egy hang a kommunista párton: A belga elég gyalázatos magatartást tanúsított! - Közbeszólás a szociáldemokrata párton: A görög se valami jót!) a görög királyság, mind a háború ellen volt. (Felkiáltások a kommunista párt és a szociáldemokrata párt oldalán: A japán! A japán! És az olasz?)
Mi volt Olaszországban? Amint az előbb említettem, a király folyton vívott Mussolinival - az más kérdés, hogy le tudta-e gyűrni vagy nem -, de a király nem akarta a háborút. (Zaj a szociáldemokrata párton és a kommunista párton. - Az elnök csenget. - Egy hang a szociáldemokrata párton: Olaszországban Janus-arcú király volt!)
Tehát mit látunk? A dinasztikus király - csodálatos - jobban sajnálja az ország vérét, jobban kíméli, mint a köztársasági elnök. Mi ennek az oka? Az, hogy ő a fiának nem tönkretett és elvérzett országot, hanem boldog országot akar örökségül hagyni. (Ratkó Anna [kp]: Kár az erőlködésért, úgyis köztársaság lesz Magyarországon!)
Ami az időszerűség kérdését illeti, szerintem a kérdés most nem időszerű. Sokkal időszerűbb lenne erről a nagy kérdésről a békekötés után, nyugodtabb lelkiállapotban dönteni azért is, mert visszavárunk magyar területeket, amelyek lakosságának abban az esetben, ha most döntünk, lehetetlenné tesszük, hogy ők is hozzászóljanak, márpedig a demokratikus elv megkívánja, hogy mindenkinek legyen erre lehetősége. Azonkívül azt is tekintetbe kell vennünk, hogy sokan nincsenek itthon: deportáltak, hadifoglyok, internáltak és keletre elvittek.
Evvel kapcsolatban ezt az indítványt terjesztem a Ház elé: (Halljuk! Halljuk! - olvassa.) "Halassza el a nemzetgyűlés az alkotmányforma megváltoztatására vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását (Élénk ellentmondások. - Ratkó Anna [kp]: Szó se lehet róla! - Kovács István [kp]: Kár tovább olvasni!) a békekötés utánig, amikor módjában lesz a kormánynak új választásokat kiírni és megejteni." Minél közelebb jut a nemzetgyűlés az alkotmányváltoztatási törvényjavaslat vitájának befejezéséhez, annál több oldalról nyilatkozik meg a tömegek sürgető kívánsága, - amely, ha nem is jut szóhoz, de megvan - hogy ma az elsőrendű és halasztást nem tűrő problémák megoldására koncentráljunk minden erőt és időt, és azután foglalkozzunk ilyen fontos közjogi alapvető változtatással. Nem ajánlatos az életküzdelemtől amúgy is feszültségben tartott tömegeket ennek a kérdésnek most való eldöntésével izgalomba hozni. (Ratkó Anna [kp]: Éljen a köztársaság! - Taps.)
Következnék még egy kérdés, amelyet érdemes megfontolás tárgyává tenni, mégpedig a jogosultság bizonytalansága.
Először is azoknak, akik tradíciós alapon állnak és a szentistváni királysághoz ragaszkodnak, nem volt alkalmuk (Közbeszólás a kisgazdapárt oldaláról: Felvilágosodni!) pártjukkal kijönni, mert a Nemzeti Bizottság ezt a pártalakítást, vagy pártalakításokat nem ismerte el, (Helyeslés a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) nem adott nekik alkalmat arra, hogy a hasonló gondolkozásúak megbízatását kérhessék, ami alig hiszem, hogy a demokrácia nevében történt.[52] (Ratkó Anna [kp]: Jól visszaél a demokráciával!) A szabad pártalakításnak is benne kell lennie az új alkotmányban. (Kovács István [kp]: Szóval a reakció szabadon szervezkedjék?! - Közbekiáltás a kommunista párt soraiból: Fasiszta pártot is engedni, ugye? - Egy hang a parasztpárt soraiból: Wolff Károly pártját semmi szín alatt nem engedni!)
Másodszor: A választási programokban nem volt benne az alkotmánynak ez az alapvető módosítása. Harmadszor: a cenzúra a leggondosabban elfojtott minden megnyilatkozást a sajtóban vagy egyéb módon. (Tildy Zoltán miniszterelnök: Ez nem áll! - Kondor Imre [pp]: Kiengedte a cenzúra!) Majd megmutatom a nálam levő összes visszautasított közleményeket. (Kondor Imre [pp]: Terjeszthették szabadon! - Az elnök csenget. - Erdei István [szd]: A közveszélyes propagandát el kell tiltani!)
Végül pedig - és ezt tárgyilagosan méltóztassék elbírálni és meghallgatni - a reverzálisra épített pártfegyelemnél a jogászok megkérdőjelezhetik a képviselői szabadságot, amely a feltétele annak, hogy a szavazást jogosnak lehessen elismerni. (A szónok a kisgazdapárt felé fordulva és mutatva mondja ezeket a szavait. - Piatrik János [kg] a kommunista- és a szociáldemokrata párt felé mutatva: Tessék oda is mutatni, ne csak ide! - Élénk derültség és taps. - Sulyok Dezső [kg] előadó: Nem adtam semmiféle reverzálist senkinek! - Kertész Miklós [szd]: Nem reverzális van itt, hanem eszme van és hűség az eszméhez! - Zaj és közbeszólások a kisgazdapárton. - Kertész Miklós [szd] az egyik közbeszóló kisgazdapárti képviselő felé: És ül türelmesen!)
A következő indítványt terjesztem a Ház elé (olvassa): "Szólítsa fel a nemzetgyűlés a pártvezetőségeket, hogy ebben a fontos kérdésben adjanak teljes szabadságot a képviselőknek." (Tildy Zoltán miniszterelnök: Adunk! - Közbeszólás a parasztpárt oldaláról: A teljes szabadság alapján állunk!) A párthatározati alapon történő szavazás kétségessé teszi a hozandó törvény érvényességét, mert ez esetben a szavazás nem történt szabadon. (Közbeszólás a szociáldemokrata párt oldaláról: Csak demokratikusan! - Kiss Roland [szd]:: A Horthy-klikk mellett szabadon lehetett csinálni mindent, ugye?) A szavazásnak ez a módja a demokratikus alapelvekkel lényegében ellentétben áll. (Zaj.)
Második indítványom is van. (Halljuk! Halljuk! A kommunista párton - olvassa): "Amennyiben az alkotmányt megváltoztató törvényjavaslat mégis szavazásra kerül", (Kovács István [kp]: Kételkedik benne? - Egy hang a szociáldemokrata párt soraiból: Egész biztos!) "akkor - feltételezve, hogy a párthatározatot megszüntetik a pártvezetőségek - legyen a szavazás titkos". (Közbeszólás a kisgazdapárton: Egyhangúlag megszavazzuk titkosan is! Legyen titkos!) "Mivel a házszabály nem ad erre lehetőséget, a tárgy fontosságára való tekintettel a Ház módosítsa a házszabálynak erre vonatkozó pontját."
Elnök (csenget): Slachta Margit képviselőtársam beszédideje lejárt, kérem fejezze be beszédét egy mondattal. (Felkiáltások a kommunistapárt soraiban: Elég volt! - Taps a kommunistapárton.)
Slachta Margit (pk): Kérek 10 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások a kommunistapárt soraiban: Sok volt!)
Elnök: Slachta Margit képviselőtársunk beszédének tíz perccel való meghosszabbítását kéri (közbekiáltások a kisgazdapárton: Megadjuk a 10 percet, demokrácia van! - Folytonos nagy zaj.) A Ház a meghosszabbítást megadja. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Éljen az elnök! - Vas Zoltán [kp]: Éljen a demokrácia!) Csendet kérek!
Slachta Margit (pk): Ennél a pontnál, a jogosultság kérdésénél hívom fel mindenkinek a figyelmét Napóleon eljárására. (Zaj.) A kisgazdapárt tegnapi szónoka azt mondotta� (Nagy zaj.)
Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!
Slachta Margit (pk): � a jelen korban nem adatott meg nekünk, hogy nemzetünk nagy embereket termelt volna ki. (Zaj. Közbekiáltás a kisgazdapárton: Jól elintézett bennünket!) Napóleon egész politikáját nem helyeselhetjük, mert hiszen vért ontott és abszolutizmusra törekedett, de nagyságát senki sem fogja megkérdőjelezni. Mégis, amikor magához akarta ragadni a hatalmat és át akart térni a másik alkotmányformára, nehogy a külföld, amelyre Franciaország akkor éppen úgy rá volt utalva gazdasági szempontból, mint ahogyan mi, sőt mi sokkal jobban - megkérdőjelezze, hogy az új alkotmány állandó és biztos lesz-e, (Egy hang a szociáldemokratapárt soraiból: A magyar nemzet biztosítja a köztársaság állandóságát! - Zaj.) Napóleon népszavazás útján biztosította a sajátmaga hatalmának törvényességét. (Zaj.)
Végül már csak egy kérdést akarok feltenni a t. Nemzetgyűlésnek. (Halljuk! Halljuk! A kisgazdapárton. - Egy hang a szociáldemokratapárton: Ismét Napóleon? - Zaj. - Az elnök csenget.) Feleljünk arra, hogy a legutóbbi huszonöt évben, (Egy hang a szociáldemokratapárton: Volt egy botbüntetés!) amikor már királyok nem uralkodtak, (Egy hang a kommunistapárt soraiban: De volt egy király!) hanem köztársaságok voltak mindenütt, boldogabb lett-e Európa, mint azelőtt volt? (Egy hang a szociáldemokratapárt soraiban: A királyok tönkretették a világot, hogyan lett volna boldogabb! - Zaj.) Ebben a roppant komoly órában (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Királyok és császárok üzenték meg a háborút! - Zaj. - Az elnök csenget.) kérdezzük és hívjuk tanácsadóul a közvetlenül előttünk való és most folyó történelmet, (Szélig Imre [szd]: Rabulisztika ez, kérem! - Zaj.) az utolsó pillanatban fontoljuk meg, hogyan cselekszünk, mert felelősek vagyunk a nemzet előtt, amely romokon ül és rongyokban jár, vajon az ő ezeréves történelmi és erkölcsi tőkéjét felváltjuk-e egy egészen újonnan összegyűjtendő tőkével, amelyről még nem tudjuk, hogy meglesz-e? (Kiss Roland [szd]: Nem botbüntetést hoz! - Zaj a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban.)
Képviselőtársaim azon megjegyzésére, hogy a cenzúra mindent átengedett, befejezésül felolvasom Remenyik Sándor néhány sorát, (Kiss Roland [szd]: Inkább ne! - Egy hang a kommunistapárt soraiban: Nem tartozik a tárgyhoz! - Zaj.) amelyet a cenzúra törölt (Egy hang a kommunistapárt soraiban: Az egész beszédet törölni kellene!) és amely így hangzik (olvassa): "Először a dicsőség hullott le, azután a hatalom, azután a korona, a kettőskereszt és a hármas halom�" (Egy hang a szociáldemokratapárton: A nyilaskereszt!) "� azután a szabadság �" (Egy hang a szociáldemokratapárton: Ledöntötte a nyilaskereszt!) "� azután a hit, azután a remény. Nyomában lefutott csillagzatoknak maradt a csend és a sötétség, az égbolt peremén." (Zaj és mozgás. - Ortutay Gyula [kg]: Rossz vers ez, semmi más! - Derültség.)
Mélyen t. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés most határozni fog, a történelem pedig ugyanúgy fog ítélni a mi elhatározásunk felett, mint ahogyan mi ítélünk az előző politika felett. (Egy hang a szociáldemokratapárton: Az elavult királyságok felett! - Kiss Roland [szd]: Ön nem ítélhet, mert benne volt!) De ennél sokkal fontosabb, hogyan fog ítélni Az, akinek minden hatalom mikéntvaló felhasználásáért számot tartozunk adni: a minden hatalom Forrása, (Egy hang a kisgazdapárton: A nép! - Zaj.) akire utalt a mi szent királyunk, Szent István, amikor az ő Szent Koronáját az egyháztól, egyházi és vallásos szertartásokkal fogadta el.
Ehhez talán még hozzátehetem: hogyan fog ítélni egész eljárásunk felett a sajátmagunk lelkiismerete (Egy hang a kisgazdapárton: Ez a fontos! - Helyeslés.) és mindent egybevetve: hogyan gondoltuk át, mik a motívumai ennek, mi a helyzetünk, mit mond a történelem, a múlt tanulsága, mit mond a jelen történelme, mit mond Európa helyzete, mit diktál a saját önérzetünk nekünk népképviselőknek, hogy szabadon szavazhassunk és úgy mehessünk a szavazóink elé: hogy ne azt mondhassuk nekik, amit a párthatározat diktált, hanem amiről mi meg vagyunk győződve. (Zaj és ellentmondások a szociáldemokrata- és a kommunistapárton.)
T. Képviselőtársaim! Egy ezeréves megszentelt múlttól szakítjuk el az országot. A jövő felelőssé fog tenni minket elhatározásunkért.
A törvényjavaslatot a magam részéről nem fogadom el. (Felkiáltások a kommunistapárton: De csak a maga részéről! - Vas Zoltán [kp]: Éljen a köztársaság! - Általános taps.)
Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom.
Mielőtt a javaslat felett döntenénk, a házszabályok 81. §-a alapján határoznunk kell Slachta Margit képviselőtársunk határozati javaslata felett.
Kérdem, méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni? (Nem!) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti.
Következik a határozathozatal.
Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Slachta Margit [pk]: Elnök úr, a szavazás mikéntvaló feltevéséhez kérek szót! Nem lehet egyszerre három határozati javaslatot szavazás alá bocsátani!)
Képviselőtársam többi határozati javaslatát a részletes tárgyalás megkezdése előtt fogom szavazásra bocsátani. Van azonban olyan határozati javaslata képviselőtársamnak, amely házszabályellenes és amelyet kénytelen vagyok elnöki hatáskörömben visszautasítani. (Slachta Margit [pk]: De mindhárom halasztó természetű!)
Ismétlem: következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a Magyarország államformájáról szóló törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen! Felkiáltások: Éljen a köztársaság! - Élénk éljenzés és nagy taps a Ház minden oldalán.) Ezzel a nemzetgyűlés a törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta.
Következik a határozathozatal Slachta Margit képviselőtársunk másik két határozati javaslata felett, amelyet beszéde során felolvasott. Ezek közül az egyiket, amelyben azt kéri, hogy titkos legyen a szavazás a törvényjavaslat felett a nemzetgyűlésben, mert nem felel meg a házszabályoknak, (Helyeslés.) kénytelen vagyok visszautasítani. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, hogy a másik határozati javaslatot elfogadja-e: (Nem!) A nemzetgyűlés a határozati javaslatot elveti. (Zaj.)
* * *
Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. (Vas Zoltán [kp] - az egymással beszélgető Rákosi Mátyás államminiszter és Slachta Margit felé mutatva: Rákosi és Slachta!)
vényjavaslat bevezető része is.
[42] Mindszenty József hercegprímás végig ellenezte a köztársasági államformát; 1946. február 10-i prédikációja után Budapesten a Nagykörúton tüntetést is rendeztek a köztársaság ellen.
[43] 1920. augusztus 31-én szavazta meg a nemzetgyűlés a botbüntetés kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Slachta Margit a törvényjavaslat vitájában - többek között - a következőket mondotta: "Nem létezhetik olyan gyenge ember, még egy haldokló sem, akinek a botbüntetés valamilyen alakban kiszolgáltatható nem volna." (Az 1920. évi február hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplója. III. k. Budapest, 1920. 462.)
[44] Mária Terézia (1740-1780) 1767. évi úrbéri rendelete mindenütt meghatározta a jobbágytelkek nagyságát, és pontosan megszabta a telek használatáért járó terheket. A jobbágytelkek nagysága megyénként és a föld minősége szerint változott. Minden jobbágy és zsellér évi 1 forintot fizetett készpénzben, a szántóföldi termésből pedig kilencedet és ajándékot adott. Szabályozta a rendelet továbbá a robotot is: minden egésztelkes gazda évi 52 igás vagy 104 gyalogrobottal tartozott.
[45] II. József jobbágyrendeletei 1783-85 között keletkeztek; biztosították a jobbágy szabad költözködését, a jobbágy szabad pályaválasztását, a jobbágytelek védelmét, és ellenőrizték a jobbágyok adózását is. II. József halálos ágyán a jobbágyrendeleteken kívül a türelmi rendeletet sem vonta vissza.
[46] Eugenio Pacelli (1876-1948) az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus alkalmával - XI. Pius pápa legátusaként - járt Budapesten. E. Pacelli 1939-től XII. Pius néven pápa volt.
[47] Ferenc József 1914. július 28-i, "Népeimhez" című proklamációjában olvashatók a következők: "Mindent megfontoltam és meggondoltam�" (Budapesti Közlöny, 1914. július 29. 174. sz.)
[49] Habsburg Albrecht főherceg a magyar országgyűlés felsőházának tagja, aki a szélsőjobboldali politikát támogatta, és szoros kapcsolatban állt a német titkosszolgálattal.
[50] Németországban 1919 februárjában Weimarban kiáltották ki a burzsoá-demokratikus köztársaságot, amely azonban nem tudta útját állni annak, hogy Hitler és társai kerüljenek hatalomra.
[51] Horthy Miklós 1941 végén indítványozta kormányzóhelyettes választását, utódlási joggal. A kormányzóhelyettesi intézményről szóló törvény (1942: II. tc.) elfogadása után 1942. február 19-én Horthy Istvánt az országgyűlés közfelkiáltással kormányzóhelyettessé választotta.
[52] A konzervatív polgári ellenzék részéről 1944 végén felmerült az a gondolat, hogy Slachta Margit önálló pártként indítsa meg a Keresztény Női Tábor szervezését. A Keresztény Demokrata Néppárt zászlóbontásakor azonban ezt az alternatívát elvetették, és a KDN vezetői- élükön gróf Pálffy Józseffel - úgy döntöttek, hogy Slachta és csoportja egyelőre a KDN keretében fejtsen ki politikai és szervező munkát. A Budapesti Nemzeti Bizottság azonban 1945. április 18-i ülésén elutasította a KDN jelentkezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése