A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Osztrák-Magyar Monarchia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Osztrák-Magyar Monarchia. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. júl. 14.

A szabad Trieszt


Egy jóbarátunk egész érdekes kortárs kezdeményezésre hívta fel a figyelmünket, méghozzá Ausztria-Magyarország szeretett kikötővárosával - mely a Birodalomban a negyedik legnagyobb volt Bécs, Budapest és Prága után - kapcsolatban. Leírása szerint 
Triesztben ötnyelvű (olasz, szlovén, német, horvát, magyar) petíciót lehet aláírni, amelyben a Szabad Trieszt Mozgalom követeli, hogy "Róma elnyomása alól Trieszt szabad városa újra kerüljön vissza az osztrák-Habsburg szent anyahazába, a szeretett bécsi udvar hatalmába". [...] Júniusban a mozgalom felvonulást rendezett Bécsben, azzal a felirattal, hogy 'Trieszt nem Olaszország', illetve 'A mi kikötőnk a ti kikötőtök' (ugyanis Olaszország a nemzetközi jogot megsértve terjesztette ki szuverenitását a trieszti kikötőre). Július végén az ENSZ Biztonsági Tanácsától fogja követelni ezért a Szabad Trieszt Mozgalom, hogy a kikötő kerüljön vissza Ausztriához, valamint állítsák vissza Trieszt 1954-ig fennálló nemzetközi jogi helyzetét, amelyet a triesztiek felett változtattak meg a nagyhatalmak. 


[...] Az első lépés a Trieszti Szabad Terület visszaállítása, ugyanis ott az A zóna felett olasz, a B és C zóna felett meg jugoszláv katonai megszállást hagyott jóvá az ENSZ - de ez mára Jugoszlávia és a hidegháború végével okafogyottá vált, azaz vissza kéne állítani a Trieszttől Koperen [Capodistria] át kb. a horvát Isztria északi részéig tartó szabad államot, a kikötő meg "Közép-Európa kikötője" lenne (a mozgalom tervei szerint), amit nemzetközi jogilag Ausztria igazgatna. Lesz július közepén Triesztben is egy nagy tüntetés, az olasz hadsereg és rendőrség távozását követendő a területről, de főleg a kikötői részből. 


Talán majd az SGA támogatásával, ha komoly parlamenti erő lesz? Gazdaságilag megvalósítható. Bécsben is vannak arról hírek, hogy pozitívan állnak a dologhoz. Mi pedig csak drukkolni tudunk egy ilyen remek kezdeményezésnek!



2013. júl. 13.

Az osztrák módszer


Monarchista Párt: „Újra itt vagyunk”


A Schwarz-Gelbe Allianz támogatói nyilatkozatokat gyűjt – harcban a németesség, mint olyan ellen – a cél az alkotmányos monarchia.

A monarchia hívei ezúttal az őszi országgyűlési választásokra gyűjtenek támogatást. „Újra itt vagyunk” mondta Lacy A. Milkovics, az SGA egy sajtótájékoztatójának moderátora csütörtökön Bécsben. Milkovics legutóbb a Páneurópai Unió főtitkára volt Richard Coudenhove-Calergi gróf alatt és Otto von Habsburg [II. Ottó – ford.] jobb keze 1964 és 1990 közt.

„Hisszük, hogy egy olyan időben, mint a mai egy monarchista mozgalom helyet szerezhet”, így Milkovics. A 72 éves férfi tizennegyedik életéve óta tagja a monarchista mozgalomnak, és vallja, hogy „utolsó leheletéig” monarchista marad.



„A köztársaságtól egyértelműen elhatároljuk magunkat”

Az SGA „gyökeres és nem tüneti” munkát kíván végezni és egy korona alatt kívánja egyesíteni a Duna-menti államokat, mondta az igazgatóhelyettes Nicole Faras. A cél: egy alkotmányos monarchia. „A dinasztikus elvhez tartjuk magunkat. Egy választott monarchia csak egy köztársaság lenne pepitában, és a köztársaságtól egyértelműen elhatároljuk magunkat” tisztázta a választási koordinátor Alexander Simec.

A kérdésre, hogy ki lenne az első császár [miért az első? – ford.] a Szövetség még nem tudott közelebbi felvilágosítást adni. „A Habsburg-házat favorizáljuk, anélkül, hogy kifejezetten egy személyt meghatároznánk” mondta Simec.

Egy Ellenőrzőtanács [Kontrollrat] bevezetése

Az új császár alkalmatlansága esetén népszavazással, vagy parlamentáris kétharmaddal lehetőség lenne a megbuktatására, ezután lép hatályba a trónöröklési rend. Egy ellenőrzőtanács felállítása is elgondolható. A nemesi cím természetesen újra bevezetésre kerül.

A szomszédos országok nyelve az oktatási tervben

Az SGA egy másik igénye mely megjelenik politikai programjukban az atomerőművek építésével kapcsolatos kötelező népszavazás, büntetőadó kivetése a kifejezetten erőszakos számítógépes játékokra, továbbá az osztrák nyelv és tájszólások védelme az anglicizmusoktól és a németességtől. A szomszédos országok nyelveit szintén belefoglalnák a tantervbe: „Ausztria nem ér véget ott, ahol az emberek már nem beszélnek németül” tisztázta Simec.



Kapcsolatteremtés más monarchista mozgalmakkal

Hogy a megcélzott államszövetség ne csupán egy osztrák vállalkozás legyen, a párt már kapcsolatban áll monarchista mozgalmakkal Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. Jövőbeni kapcsolatok kialakítása is tervben van: „A kapcsolatteremtés megtörtént, a jövőben közös rendezvények várhatóak” mondta Milkovics.

Habsburg Károly [Károly herceg - a ford.] nincs a támogatók közt

Az Osztrák Monarchisták Szövetségével 1953-ban utoljára jutott be monarchista párt az országgyűlésbe, mondta Simec a sajtótájékoztató vége felé. A Keresztényszociális Szövetség, mely 1999-ben Habsburg Károly alatt épp nem tudott bejutni az Európai Parlamentbe nem volt monarchista orientációjú. Habsburg Károly szintén nem tartozik a párt támogatói közé, ám – így Simec – van az utolsó császárnak egyenes ágú leszármazottja a tagságban.

A 2008-as sikertelen bejutás

Az SGA már a legutóbbi, országgyűlési választásokon, 2008-ban is be kívánt jutni a parlamentbe, ám nem állt számukra rendelkezésre a megfelelő számú támogató.



Az SGA-val sok a közös pont, ám a fenti cikkből is egyértelművé válnak a markáns különbségek, melyeket most egy rövid bejegyzésben igyekszünk tisztázni.

A Párt: Többször egyértelművé tettük már averziónkat a jelenlegi tömegdemokráciával és választási rendszerrel kapcsolatban, melyek kapcsán kifejeztük azt is, hogy ha más meg is teszi, mi nem fogunk monarchista pártot alapítani. Ez egy olyan ellentét, melyet nem lehet ignorálni. Mi többek közt valljuk, hogy a monarchia nem rész, hanem egész, így az egész hazát képviseli. Valljuk, hogy a társadalom annyit szenvedett a kádári agymosástól, annyira bennük van a "400 év küzdelem az önálló Magyarországért" mítosza, annyira nincsen az átlagember tisztába egyértelmű dolgokkal, hogy egy monarchista pártkezdeményezés halálra van ítélve. Ügyünket nem akarjuk azzal a szemétbe dobni, hogy egy választásokon - melyeket amúgy bohóckodásnak tartunk - elérünk pár százalékot (ha!), mint az SGA 2008-ban. Valljuk azt is, hogy ezzel legitimálnánk ezt a rendszert, melyet kifejezetten nem szeretnénk, hiszen teljes mértékben elutasítjuk. Valljuk, hogy az ismeretterjesztés az elsődleges feladatunk. Ezzel kapcsolatban az SGA-nál is kiütköznek az ellentmondások: teljes mértékben elutasítják a köztársaságot, de részt vesznek a választásaikban? Úgy véljük, ez visszás.

A Dinasztia: Nincs a támogatóik közt Károly herceg. Nekünk ez egy alapvető cél: elérni azt, hogy a Habsburg-Lotaringiai dinasztia felfigyeljen ránk és támogassanak. Úgy véljük, amíg az SGA nem tart itt sem, addig enyhén szólva ködevés a választásokon való indulás. Többen szidják itthon azzal a dinasztiát, hogy nem törődnek az üggyel. Erre annyit tudunk mondani: miért tennék? Mi küzdünk, megteremtjük a lehetőséget, a király visszatér (ugye, mint 1921-ben, csak ezúttal elűzni nem kellene). A király nem kétkezi munkás, hogy itt segédkezzen nekünk.

A Mitteleuropa-gondolat: tökjó. Csak a hozzáállás.. Nem kéne szétkürtölni, hogy mennyire nagyon egyesíteni szeretnénk (a gyűlölt EU és a gyűlölt mai határok mellett!) a jelenlegi Közép-Európát. Először nemzeti királyság. Aztán mehet az egyezkedés. És a kis Ausztria jelenlegi méreteivel éppenséggel egy nagyhercegségben kéne gondolkodjon, bár természetesen az országméret nem kell, hogy ennyire meghatározó legyen.

A baloldali behatások: nagyon nem kénének. Szociális szöveg nyomatása, népszavazások lépten-nyomon.. enyhén szólva aggályos. A népszuverenitás fikció, uraim.

A hozott anyag: Atomerőművek? Erőszakos számítógépes játékok? Mi köze van egy monarchista mozgalomnak ilyen dolgokhoz? És miért pont ezek? Ne vesszünk el a részletekben és azért hagyjunk helyet a közösségi rendezésnek is, ne akarjon az állam mindent megmondani. Ezeket teljesen szükségtelen volt belefoglalni ebbe az interjúba. Viszont a német nyelv védelmét, szubszidiaritást, hazafiasságot jobban kéne nyomatni.

Röviden ennyi, alapvetően persze szeretjük őket, csak azért úgy véljük, a mi utunk, mely reméljük egyszer sikerre visz, az másfele vezet, sok ponton.

2012. ápr. 28.

Középen – hogy ne legyen Moszkva magyar falu (hangos jegyzettel)

Nagy Lajos rekonstruált arca
Mondhatja rám bárki, hogy mint a viccbéli Móriczkának, nekem is mindenről „az” jut eszembe.

De nem tud nem-eszembe jutni, mikor már-már bevett gyakorlatnak látom és szinte elfogadott földrajzi, politika-földrajzi meghatározásnak a Közép-Kelet-Európa megjelölést.

Tudom, hogy igen-européer, igen-felvilágosult, igen-nyugatos és igen-demokrata politikusaink, majd később a hozzájuk csapódott zsurnalisztáink vették át és terjesztették el e kifejezést. Persze az az Európa az ő szájukban mindig valahogyan „Ejrópának” hangzott, ez igaz – ám valahogy ez a hibás kifejezés, földrajzi fogalom mára már szinte az egész médiában elfogadott lett.
Dehogy elfogadott – „trendi” lett…

Most jöhetnék a nyelvtani elemzéssel… Hogy „így meg úgy”, s hogy Közép-Kelet-Európa Európának az a része, amely annak keleti részéhez tartozik (Lásd: Kelet-Európa), és ezen a térségen belül, jelesül annak is a közepe: ez a Közép-Kelet-Európa. De ezt talán ha csak mondom, elmondom, újra és újra mondom, úgy sem fogják megérteni; ezért – megunva a liberális földrajzi és identitásbeli hamisítást – egy vaktérképen ki is színeztem a megfelelő területeket.

Ha végiggondoljuk higgadtan és nyugodtan, akkor így már könnyen beláthatjuk, hogy Közép-Kelet-Európa valahol Kijev és Moszkva között található – azaz a valódi Kelet-Európában; ott ahol Rettegett Iván cár (Иван IV Грóзный) és Jurij Dolgorukij herceg (Князь Юрий Владимирович Долгорукий) szelleme a meghatározó mai napig is. Nem Szent Istváné, nem Szent Lászlóé és nem is Nagy Lajosé. Előre bocsátom, semmi bajom az orosz cárokkal és a Russz uralkodóival, ám ez a föld nem „az” a föld. S ezt talán ők sem szeretnék. Mint ahogy minden bizonnyal ők sem örülnének annak a viccelődő kedvű szólásnak – ha meghallanák –, miszerint: Lesz még Moszkva magyar falu!

Ne legyen! Maradjon Moszkva ott ahol van, de legalább a kifejezésekben legyen már minden az ami. Moszkva Moszkva, a tejszínes, tárkonyos burgonyaleves tejszínes, tárkonyos burgonyaleves; Magyarország pedig Közép-Európa.

Már hallom is az ideiglenesen hazánkban állomásozó és bujtással szaporodó, de genere liberálisainktól a nyegle választ:

– Mit kell itt neked pattogni?
– Hát nem mindegy?
– Mindenki érti, miről van szó! Nem kell a paláver! Jobb dolgod nincs?
És hogy: Irigylem a gondjaidat!

Persze, mindenki azért küzd, amit fontosnak tart. Levegő-kapkodó Molnár Csabánk a demokráciáért, bajusztalan Mesterházy Attilánk a magán-nyugdíjpénztáráért, sértődős Schiffer Andrásunk pedig a szülő-bűnözés fogalma ellen.
Mindenki azért, ami neki lényeges.

Így hát én a Közép-Európa fogalmáért.

De, hogy lássák: velem lehet beszélni: egyezzünk ki egy Kelet-Közép-Európában.

Megjegyzem, a Közép-Kelet-Európa hívei mindig azt mondják, hogy ők vesszővel használják a kifejezést. Azaz így: Kelet-, Közép-Európa. Azonban nem kell túlságosan fantáziadúsnak lennünk ahhoz, hogy belássuk – a rádiókban a kötőjeleket és a vesszőket igen nehéz artikulálni… Ráadásul, amikor azok a mondatok írásban megjelennek, ott bizony már nincs egy vessző sem.

Miért fáj nekem ez az „aprócska” hiba? – kérdezték nálam jóval megengedőbb barátaim.

Az identitás miatt! A gyökerek miatt! A hovatartozás miatt. Minden nemzet azzá válik, aminek tartja magát. Előbb az történik, hogy egy népet lebalkániznak, majd később ez a nép balkáninak tartja saját magát, s így a végén balkáni is lesz. A megbélyegzés, a stigma meghozza eredményeit, és minden lepusztul, „balkanizálódik”. Mint az iskola bolondja, aki először csak nevet a le-bolondozásán, de aki egy idő után már nem is gondolkodik egy feladat megoldásán; hiszen ő úgy sem tudja, hiszen ő „úgyis buta”. S ettől a ponttól ő már valóban elveszett. Először nyelvileg, majd lelkileg, hogy a legvégén a valóságban is elkallódjon.

De kérdezzük-e, meg mernénk-e kérdezni legnagyobb királyainkat, Szent Istvánt, Nagy Lajost vagy Mátyást, hogy ők egy keleti vagy egy Európa közepén tért foglaló birodalmat vezettek-e? A Zrínyiek, esetleg Dobó vagy Savoyai Jenő Európa szélét vagy a szívét védték? – mármint a saját Hungária-hazájukon kívül?
Na, ugye, hogy ugye!

S míg e gyászos jövő-képen búsongtam, azon törtem a fejem, hogy hogyan tudnám a legegyszerűbben, a legképszerűbben megmagyarázni; miért is vagyunk mi „Közép”? És nem is kelet-közép, s főleg nem közép-kelet.

Mondhatnám azt is – gondoltam –, hogy Közép-Európa Nagy Lajos egykori koronájának szélén végződik, de ez a meghatározás sem lenne jó – hiszen az emberek jelentős része ma is valami „három tenger mosta” mítoszhoz ragaszkodik, ezért talán helyesebb, ha a Monarchia térképét hozom fel magyarázatként.

Mert így egyszerűbb megérteni a kérdést! Már, hogy hol kezdődik Kelet, és hol végződik Közép? Amit mindig elfelejtünk – mert el akarják, el akarták velünk feledtetni. Igazából Közép-Európa három [négy, illetve öt] államból áll – így a legkönnyebb megjegyezni. Németországból, Svájcból és az Osztrák-Magyar Monarchiából. Csak ezt a három államot kell megjegyezni. Természetesen 1918 után ehhez csatlakozik újra Lengyelország, mint ország, de mint terület – a Monarchia révén – már korábban is Közép-Európa része volt. A káros trianoni sejtburjánzás során létrejött államalakulat-kísérleteket mindenki ismeri – így azokat most nem említem.

Még egyszer: Közép-Európa Németországból, Svájcból és az Osztrák-Magyar Monarchiából áll. Minden, ami ezen túl van, az vagy kelet, vagy dél, vagy más, mindenesetre semmiképpen nem Európa „Szíve”, Központja. S ezt az esetleg nyitott szellemiségű intellektuelek, újságírók, és a Magyar Rádió felsőfokú végzettséggel rendelkező hírszerkesztőinek is megismételném: Magyarország: Közép-Európa; és semmiképpen nem: Közép-Kelet-Európa.

Hagyjuk meg a szavak teremtő erejében, a kifejezésekben is Hazánkat ott, ahová természetesen tartozik – Középen! Középen, mint a Monarchia – s amit éppen azok vertek szét, akik most ezt az elmebaj-kifejezést terjeszteni szeretnék; ami már végképp összekeverné a fejekben: hová is tartozunk valójában.
Történelemben, vallásban, szellemiségben, gazdaságban, kereskedelemben, hadászatban – minden tekintetben – mindig is a Közép voltunk.

(S remélem, hagynak is itt maradnunk – nem költöztetnek át minket liberális barátaink valahová keletre… még ha ez a szocialistáknak valamiért mindig is a mániája volt.)

2009. okt. 29.

Ki volt Magyarország egyedüli alkotmányos képviselője 1974-ben és melyek voltak a Monarchia hadüzenetének a valós okai? - Ajánló

Anyaportálunk a Regnum! megint két nagyon értékes és hiánypótló tanulmányt jelentetett meg. Barcsa Gábor szerzőnk az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépésének valós okait tárgyalja, sok forrásra hivatkozva, téveszméket cáfolva. Somorjai Ádám bencés atya, egyháztörténész pedig az oldalainkon teszi közzé először Magyarországon annak a kiadatlan Mindszenty levélnek a hiteles fordítását, amelyben tisztán látszik, hogy a prímás 1974-ben is a Magyar Királyságot tekintette egyedül alkotmányos államrendnek, melynek a legitim közjogi képviselője ő volt. (Ez a tény olyan horderejú manapság is, hogy nem olyan régen a jelenlegi prímás, Dr. Erdő Péter védte meg személyesen Mindszentyt a "gallikán eretnekség" vádjával szemben.). A Regnum! - ahogyan talán már megszoktátok - újra és újra visszatér Mindszenty személyére, hiszen meggyőződésünk, hogy a ma létező magyar monarchizmusnak példaértékű mindaz, amit és ahogyan cselekedett.

2009. jún. 11.

Révedjünk együtt!



A leggyakoribb vád úgyis az, hogy a monarchista a múltba réved csak, egy szerencsétlen nyomoronc kis álmodozó, akinek semmilyen érvényes gondolata vagy éppen cselekedete nincsen a jelenre adandó válaszként.
Legyen egyszer igazuk a vádaskodóknak és lesajnáló tekinteteknek. Másfél perc múltba révedés. Másfél perc felemelő és magasztos múltba révedés.
Milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen emlékeknek élhetünk, akárcsak másfél percig is.


(Köszönet Loxonnak a forrásért.)