2009.12.04.

Kettő az egyben


Talán feltűnt másoknak is, hogy a blog szívesen enged az ellenforradalmi hangulatnak, mint számunkra oly kedves attitűdnek. A minap egy érdekes képet kaptunk, amely felett nem tudunk napirendre térni, ezért inkább megosztjuk mindenkivel. Az illusztráció Prónay Pál különítményének a feltételezett jelképét tartalmazza; egy háromszögbe ágyazott arany turult és egy zöld alapon fehér kettős kereszt együttesét.

Nem tudjuk, többszöri nekifutásra sem, hogy a jelkép valódi-e vagy sem, de az biztos, hogy a Prónay-féle ellenforradalmi különítmény eredeti kettősségét remekül kifejezi; nacionalizmust (t.i.; a turul ábrázolás) és a királyhűséget (t.i.; a kettős kereszt, hiszen a legitimisták, aminek Prónay is tartotta magát, ezt választották jelképül). Lehet persze, hogy csak az utókor helyezte megfelelő kontextusba a kettő együttesét? Nem tudjuk, mindenesetre ajánlott e dualizmus - egy reményteli egységben jelenkori nemzeti radikálisoknak is. Perspektivikusabb, mint mondjuk a "H" betű rovásírással, az biztos.

2009.12.01.

Advent négy hetére




CHRISTVS VINCIT!

CHRISTVS REGNAT!

CHRISTVS IMPERAT!


Vajon kit ne gondolkodtattak volna már el ezek a sorok, kinek ne ötlött volna már fel az a kép, miszerint Krisztus Király ül szent mennyei trónján?

A zsidó embernek egyértelmű volt, hogy egyszer eljön a Messiás, még ha abban egy idő után tévedtek is, hogy Krisztus nem az ő politikai megváltójuk, a Római Birodalmat legyőző uruk lett, hanem ennél több – minden ember és minden nemzet királya. Hihetetlenül nagy várakozás övezte őt, próféták jövendölték eljövetelét, minden zsidó ember tudott róla, hogy egyszer, valamikor Betlehemben meg fog születni egy gyermek, akit mint Megváltó fognak tisztelni, az ő szent királyuk.

Nekünk könnyebbségünk van: mi tudjuk, hogy ki a királyunk, ki lehetne az. Mégis a legtöbben ma, 2009-ben is ugyanúgy gondolkodnak és viselkednek, mint az akkori (általuk egyébként gyűlölt és megvetett) zsidó társadalom többsége: legyen az az elit vagy a nép lánglelkű vitézei, esetleg a szürke többség; essenek bár egymásnak minden egyéb más kérdésben, "a Habsburgot", azt egyöntetűen és összekapaszkodva gyűlölni kell; nem fogadják el őt, nem tisztelik, nem kérnek belőle. Üldözték – üldöznék? – és utálják őt. Ahogy Krisztusra fitymáltak a zsidók, hogy ez csak egy galileai ács fia, úgy fitymálnak ma népünk harcos fiai a trónörökösre; "Ez csak egy megvetendő, semmirekellő Habsburg…".

Nekünk tehát több dolgot is jelent az adventus Domini: ahogy várjuk mennyei Királyunk, Jézus Krisztus születését, úgy várjuk az ő kegyelméből uralkodásra született apostoli magyar király, a trón örökösének a beiktatását – pontosan mutatva azt a vitathatatlan tényt, miszerint a kereszténység és a királyság iránti elkötelezettség szétválaszthatatlanul összefügg azóta a közel 2000 éve elhangzott mondat óta, miszerint: „Adjátok meg tehát a mi a császáré a császárnak, és a mi Istené az Istennek.” (Mt 22,21)

Írta: Reina Nicolasa.

2009.11.29.

Magyar Monarchista Kerekasztal - kell-e ilyen nekünk?

Régóta és viszonylag sokan kérik. Talán most lehetséges lesz.

Most komolyabban tervezek egy monarchista kerekasztal, ahol élőben, akár többen is összejöhetünk és beszélgethetünk, megvitathatjuk mit gondolunk a királyságunkról, a közéletről, a politikáról, a lehetőségekről, a Regnum!-ról, erről a blogról, meg minden másról, ami számunkra fontos. Lényeg, hogy személyesen megismerjük egymást, véleményt cseréljünk, a virtuális valóssá lépjen elő. A kapcsolat éljen végre, és lehetőség legyen továbblépni. Nicknevek helyett, húsvér emberek, csendes olvasók helyett, érdeklődők.

Lehetőség lenne a kiadványok (póló, könyv, folyóirat, szóróanyagok) megismerésére is.

A tervezett helyszín; Budapest Belváros, december 10-e körül, délután. Mivel nem tudom hányan jönnének, el ezért azt kérem, hogy aki biztosan ott lenne, az jelezze e-mailben (regnum.portal@gmail.com) december 2-ig.

Ebből kiderülhet, hogy a időpont és a helyszín jó-e egyáltalán. Persze nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ha meg csak lelkesedik valaki, vagy nem tetszik a dolog, akkor itt hozzászólásban.

2009.11.27.

Se Ferenc József, se Deák Ferenc nem kell a respublikának

Az ún. "deregulációs" köztársasági törvény (2007. évi LXXXII. törvény) 2007. július 1-től hatályon kívül helyezte - többek között sok más a Magyar Királyságban hozott törvénnyel együtt - I. Ferenc József királyunk, de Deák Ferenc tiszteletéről (1876. XIII. tc.) szólókat is, nehogy a "Habsburg-utálat" terhét kelljen viselnie. Ferenc József és Deák Ferenc tisztelete is ugyanannak a rövidlátó - de a jogfolytonosság teljes mellőzését tekintve nagyon is logikus - köztársasági törvénykezésnek az áldozata. Ebben az évben minden olyan törvényt, amelyet külön fel nem soroltak a deregulációs köztársasági törvényben, hatályon kívül helyeztek. Az összeset, ami 1989. október 23. - a II. Magyar Köztársaság kikiáltása előtt keletkezett.

A respublika úgy látszik törvényesen nem akarja tisztelni az "átkos múltat" jelentő nagy személyeket. Sulyok Dezső 1946-ban arról beszélt a Nemzetgyűlésben, hogy egy nagy falat kell húzni, amellyel a múltat lezárja a köztársaság. Ezt a múltat akkor "fasisztának", "horthystának" tartották és nem kért belőle a köztársaság, annak ellenére, hogy azt a képtelenséget állította, hogy ezer éves múlt volt. Noha a történeti alkotmány számos eleme 1949-ig érvényben volt elméletileg, mert nem volt más és a I. Magyar Köztársaság nem fogott komolyabb alkotmányozó munkába. A jelenlegi ideiglenes alaptörvény pedig a rendszerváltozás után majdnem húsz évvel csak megerősíti ezt a falat.

Így legalább tiszta a helyzet.

2009.11.22.

Rossz hírek egy születésnapra


A magyar trónörökös, a Magyar Királyság örökös királya, Habsburg-Lotharingen Ottó főherceg két napja ünnepelte 97. életévét. Isten éltesse a magyar trón örökösét még sokáig, erőben, egészségben!

Kívánjuk ezt tiszta szívből most is, amikor személyesen értesültünk arról, hogy a főherceg egészségügyi állapota jelenleg nagyon rossz, több hete már. Két évvel még Magyarországon ünnepelte a születésnapját Ottó főherceg, és arról is van tudomásunk, hogy sikerült jól tájékozódnia a magyarországi lelkes monarchista közösség létéről és munkájáról, ami szimpátiát keltett benne. Amikor édesapját, Boldog Károly királyt megkoronázták, akkor azt jósolták neki, hogy a XX. század végére kerülhet csak trónra a főherceg. Nem mondhatjuk, hogy az Úristen nem biztosított neki kellő időt, erőt és egészséget, hogy ezt a küldetését valóra váltsa. A dolgok azonban máshogyan alakultak. Imáinkban ne felejtkezzünk megemlékezni a főherceg gyógyulásáról sem.


2009.11.21.

Szeretik-e az angolok a királyaikat?


Az angol liberális lap, a Guardian karikatúráit nézegetve az ember azt gondolja, hogy egyetlen normális, azaz, szerethető vagy tisztelhető királya sem volt Nagy-Britanniának. A ködös Albion csak ferde szemmel tud nézni a királyaira, vagy ez helyi liberális sajátosság? Talán az sem véletlen, hogy a Királynő Beszéde előtti időre jelent meg ez a kis sorozatocska.

2009.11.20.

Az ellenforradalom a helyére kerül, ugye?

Úgy látszik, hogy a Jobbik, mint az ország soron következő, magának helyet követelő jobboldali pártja, egy régi hagyományt igyekszik azzal újra meghonosítani, hogy megünnepli a magyar ellenforradalom győzelmének egyik szimbolikus tettét; Horthy Miklós és csapatainak a bevonulását Budapestre. Annak idején ez a tett egy új korszak kezdetének bizonyult, amelyről akkor még különbözőképpen gondolkodtak az emberek, egy viszont biztos; egy forradalmi és törvénytelen korszaknak a végét jelentette, és egy új nemzeti egység reményét is. Míg az első megvalósult, a másikban jelentős csorba esett, amely rányomta a kormányzóság egész idejére a bélyegét (Boldog Károly király restaurációs kísérleteinek a megakadályozása). Az esemény ünnepléséből egy kisebb Horthy-kultusz is lett, szerencsétlen módon (mondjuk a kommunisták pártocskáinak is száma erősen 100 fő alatt volt 24 évig).

Ennek ellenére az eseményen van mit ünnepelni és a háború óta hiányzik egy olyan magyarországi politikai erő, amely újra a magyar jobboldali hagyományba illesztené a győztes magyar ellenforradalmat, annak megfelelő kombattáns szellemiségével, illetve valós tartalmával, így tehát ez a kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő és reménykeltő. (Más - de nagyon is fontos - kérdés, hogy a felszólalok jelenleg nem hordozzák az eredeti esemény fontosságának megfelelő minőséget.) Ha azt nézzük, hogy jövőre ez a párt azért száll harcba, hogy a harmadik vagy második erő legyen Országgyűlésben ebben a respublikában, akkor talán van arra esély, hogy a magyar politikai hagyomány és gyakorlat kiteljesedik egy kicsit. Nem kell magyarázkodni, ha valaki mondjuk Horthyra mutat, mint példára és talán következetes lesz ez a "mutatás is". Horthy Miklós kormányzó tiszteletének biztosan helye van a magyar konzervatív és jobboldali politikai palettán, persze csak úgy, hogyha lehet róla pro és kontra értekezni , ostobaságok és értelmetlenségek helyett. E mellett pedig talán a magyar ellenforradalom eredményeiről és olyan nagy alakjairól is szó lehet végre, mint Sigray gróf, Lehár báró vagy éppen Ostenburg-Morawek Gyula, a helyett, hogy a jobboldalnak az 1945-49 közötti korszakban kelljen csak egerészni. Egyszerűen az ellenforradalom a helyére kerülhet talán ebben az országban, ahol még mindig meg kell ünnepelni a "felszabadulást" (amelyet még a Vörös Hadsereg sem hívott így, hanem csak megszállásnak), van Tanácsköztársaság emlékszobrunk, rendes koszorúzással (köpőcsészét ide!), Károlyi szobraink és köztereink vannak (az Ég nem szakad rá!) és Tildy hidunk (mit is kötött össze ez a jó ember annak idején?).

Óhajunk egyszerű és őszinte tehát; az ellenforradalom legyen eleven, felvállalható, beépíthető, gyakorolható magyar politikai hagyomány. Talán arra is esély van, hogy a nemzeti radikalizmus megtalálja a valós gyökereit 1919-1920 eseményeiben, amikor egy konzervatív hatalmi elitnek hozta el a hatalmat, eredeti államformánk helyreállításával. Nem lehet ugyan kétszer ugyanabban a folyóba lépni, a helyzet ma egészen más, de a hiányosság több, mint hatvan éve permanens.

2009.11.17.

Kilencven éve történt - A köztársaságok vége, a magyar ellenforradalom győzelme



A magyar ellenforradalom igaz történetéhez adalékok; itt és itt olvashatóak. A bevonulás, amelyet báró Lehár Antal készített elő, Horthy Miklós csapatai számára, pedig itt tekinthető meg.

2009.11.16.

Nekünk királyság kell! - Monarchista gondolatok egy kötetben

A kötet tartalmaz a blogról és a Regnum!portálról is jól ismert írásokat, jelentősen átdolgozva, kiegészítve, de e mellett sok új, máshol meg nem jelent, exkluzív írást is.
Ára (közvetlen megrendeléssel, tőlünk): 2700 Ft. Megrendelhető ezen az e-mal címen; regnum.portal@gmail.com

A könyv anyaportálunk, a Regnum! és a Kairosz kiadó közös kiadása.

Terjesztők és egyéni vásárlók is jelentkezését is várjuk.

2009.11.09.

Slachta Margit: Credo (REV)



A Slachta Margit Konferenciáról a videók megtekinthetőek anyaportálunkon a Regnum!-on. Köszönet érte Pálos László úrnak (Legitimista Mozgalom).

2009.11.05.

Zarándoklat és szentmise a királyságunkért



A szöveges beszámoló és egy kis meglepetéssel együtt anyaportálunkon, a Regnum!-on található.

2009.11.03.

Értelmetlen, hagyománytalan, semmilyen (REV2)


Pánczél Hegedűs János válasza Gerő András cikkére a Népszabadságban itt olvasható. Vigyázat, néha életveszélyesek a kommentek!
***
Időközben megérkezett Gerő András viszontválasza is. A diskurzusnak örültünk mindenképpen és eredményesnek lehet mondani, de e mellett a válasz Szentkorona-tannal kapcsolatosan alapvető tárgyi tévedéseket tartalmaz.

2009.11.02.

Kínzó kérdés a magyar rendezőkhöz

Mostanában vetítik a magyar mozik Mészáros Márta filmjét Kéthly Annáról, a magyar szociáldemokrácia egyik legjelentősebb politikusáról, Utolsó jelentés Annáról címmel. Mészáros Márta (a Nagy Imre Társaság ügyvezetője mellesleg) ezzel bővíti a magyar baloldali filmes panteon alakjait plusz egy fővel, hiszen nem olyan régen Temetetlen halott címmel Nagy Imréről forgatott egy filmet.



Nem vonjuk kétségbe Mészáros Márta rendezői kvalitásait (főleg nem az emlékezetes Napló trilógiája után), inkább csak csendesen kérdezzük meg, de annál határozottabban; mikor lesz valaki, aki Slachta Margitról akar forgatni filmet ebben a hazában vagy mondjuk Mindszenty Józsefről? Mikor helyeződik a magyar filmesek érdeklődése a baloldalról a konzervatív illetve jobboldali személyekre is? Mikor merészelnek túllépni a több évtizedes beidegződéseken? Kéthly Anna a köztársaság kikiáltásakor azzal érvelt, hogy "a Szentkorona-tan csak fikció" és nincsen szükség a jogfolytonosság helyreállítására. Slachta Margit felszólalása alatt - amelyben a királyság mellett érvelt - ő elnökölt és nem utasította helyre az ordenáré módon bekiabáló baloldali politikusokat, akik Slachtát becsmérelték, a házszabályokat semmibe véve. Javasoljuk Slachta Margitot a következő filmes kollégának, hogyha igazán erős nőről akar filmet készíteni és ne adj Isten a baloldali hősökből már elege van. Mert nekünk már nem kicsit.


2009.10.31.

Az ajka-csingeri Boldog Károly Király Kápolna

2006. július 9-én adták át egy régi bányásztelepülésen, Ajka-Csingeren a IV. Boldog Károly Király Kápolnát, amelynek szellemi atyja és megépíttetője Tomor Sándor ajka-bódéi és –tósokberéndi plébános, érseki tanácsos volt. Az atya idén februárban elhunyt, de az életművének ez a darabja hátramaradt nekünk. Kápolnának van egy Károly király-ereklyéje is, jelenleg egy díszes tartóra gyűjtenek. Tomor atya személyesen találkozott Mindszenty Józseffel még az emigrációban, Károly királyt már akkor mind a ketten szent életű királyként tisztelték. Tomor atya a saját bevallás alapján csak azt a korábbi hercegprímási (korábban veszprémi püspöki) utasítást akarta végrehajtani, hogy minden kisebb faluban legyen egy kápolna a híveknek. Az indulótőkét a kápolnához a szerényen élő Tomor atya évtizedek alatt összespórolt pénze adta, és ehhez társult a kancelláriaminiszter, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma eredményes pályázatokkal, az ajkai önkormányzat támogatása, és sok cég és üzem anyagi hozzájárulása, munkája, illetve a hívek anyagi támogatása és önzetlen munkája.

A nyolcvanéves Tomor atyának e munkában biztos támaszai voltak azok a ministráns és mára már felnőtté vált fiúk is, akik az építkezési munkák során mindvégig biztatást és segítséget adtak. A Lohrmann Mária építész tervei alapján készült kápolna építését és gondos kivitelezését az ajkai Bercsényi Miklós Szakközépiskola és Szakiskola szakoktatói és diákjai vállalták magukra. A főoltárképet Fülöp Lajos festőművész készítette. A ólomüveg ablakok Tóth Erzsébet üvegfestő munkáját dicsérik. Az ablakokon Tomor atya több boldoggá avatott és boldoggá avatás előtt álló személynek kívánt maradandó emléket állítani. A gyönyörű, színes, festett ablakokon II. János Pál pápa, Teréz anya, Mindszenty József hercegprímás érsek, Kaszap István, Apor Vilmos püspök, Salkaházi Sára szociális nővér, a munkáslányból tanúságtevő kereszténnyé vált Bódi Mária Magdolna és Brenner János vértanú pap mellképe látható.



Képgalériák a templomról itt és itt.

2009.10.29.

Ki volt Magyarország egyedüli alkotmányos képviselője 1974-ben és melyek voltak a Monarchia hadüzenetének a valós okai? - Ajánló

Anyaportálunk a Regnum! megint két nagyon értékes és hiánypótló tanulmányt jelentetett meg. Barcsa Gábor szerzőnk az Osztrák-Magyar Monarchia hadba lépésének valós okait tárgyalja, sok forrásra hivatkozva, téveszméket cáfolva. Somorjai Ádám bencés atya, egyháztörténész pedig az oldalainkon teszi közzé először Magyarországon annak a kiadatlan Mindszenty levélnek a hiteles fordítását, amelyben tisztán látszik, hogy a prímás 1974-ben is a Magyar Királyságot tekintette egyedül alkotmányos államrendnek, melynek a legitim közjogi képviselője ő volt. (Ez a tény olyan horderejú manapság is, hogy nem olyan régen a jelenlegi prímás, Dr. Erdő Péter védte meg személyesen Mindszentyt a "gallikán eretnekség" vádjával szemben.). A Regnum! - ahogyan talán már megszoktátok - újra és újra visszatér Mindszenty személyére, hiszen meggyőződésünk, hogy a ma létező magyar monarchizmusnak példaértékű mindaz, amit és ahogyan cselekedett.

2009.10.28.

Kik és mikor újították fel a ciráki Királykápolnát?

Az Országos Osztrák-Katolikus Egyesület (K.Ö.L. Carolina) támogatásával és a Károly Király-Imaliga, a Győr-Moson-Sopron megyei Páneuropa Egyesület együttműködésével, valamint nem utolsósorban az Osztrák Ház erkölcsi és anyagi támogatásával a K.Ö.L. stahrembergi szervezetének sikerült kiviteleznie a IV. Boldog Károly Emlékkápolna (Királykápolna) renoválását, az ünnepélyes újraavatás pedig 2001. október 20. szombatján került megrendezésre Cirák-Dénesfán.

A vállalkozást S.K.K.H. Dr. Otto von Habsburg Ottó, a K.Ö.L. első embere, S.D. Georg Fürst von Stahremberg herceg, a K.Ö.L. Stahrembergi szervezetének védnöke, valamint S.E. Dr. Bóna László, a Győri Érsekség fővikáriusa (nagyprépost, apostoli protonotárius) támogatták. Továbbá hivatalosan jegyezte még a renovációt : Dr. Wilhelm Kraetschmer, gróf Nádasdy Lajos (Győr-Moson-Sporon Páneuropa Egyesület), Johannes Parsch (Károly Király Imaliga Völkerfrieden), Hofrat Dr. Paul Weiser (K.Ö.L. Carolina), Prof. Günther Peklo (K.Ö.L. Carolina). A kiterjedt szervezési folyamatokat lényegében Georg Schmidt (Initiator Bundesbruder K.Ö.L. Stahremberg), Prof. Gregor Oezelt-Haberda (Mit-Initiator Bundesbruder K.Ö.L. Stahremberg) valamint Prof. Georg Sattler (K.Ö.L. Stahremberg) végezték.

Az építkezés felügyeletét Richard Gaschler (BM Ing.) vállalta el nagy tisztelettel. A felújítás tényleges munkáját magyar cégek és mesteremberek (iparosok) végezték. A renoválás összköltségei 110.000 schilling körülire tehetőek : a nagyvonalú adományozóknak szívélyes „Isten fizesse meg!” formájában ezúton szeretnénk tolmácsolni köszönetünket.

"Magnus erat Caesar regno imperioque Carolus; major erat pietas quam dedit usque Deo. Et nobis aemula sit pietas praecibusque vocemus: fiat ut unanimis splendida pax populis!"

[Latin nyelvű felirat a kápolna emlékkövén]

A fordításért köszönet Roboz Erikának.

2009.10.25.

Monarchista előadás Kiskunfélegyházán!


"NEKÜNK KIRÁLYSÁG KELL!"
Pánczél Hegedűs János előadása a királyságról, mint jelenkori alternatíváról Kiskunfélegyházán.
Hely; Kiskun Múzeum, Dr. Holló Lajos utca 9., Kiskunfélegyháza, 18:00.

Az előadás védnöke; Kapus Krisztián (Fidesz-KDNP), a megyei önkormányzat képviselője. Az előadást anyaportálunk, a Regnum! partnere, a Kiskunság online is támogatja.

2009.10.22.

Ami fontos és ami nem (REV)

Húsz éves a II. Magyar Köztársaság, amelyről folyamatosan elmondják, hogy a harmadik. Komolyan, kit érdekel ez? Ilyen szegényes ünneplést nagyon régen láttunk már, de pontosan ezért is méltó 2009-hez és méltó ehhez a respublikához. Ez jár, ilyen ez a köztársaság, ide jutott el húsz év alatt. Hova? A semmibe. A sehova. Senkinek sem fontos. Sokan kérdezték, hogy mit fogok írni a huszadik szülinapra. Epébe mártom majd klaviatúrát biztosan. De minek is tenném? Nem kellett sokat gondolkodnom; semmit sem írok. Ez a köztársaság a dühöt és a fricskát, a velős és erős kritikát sem érdemli meg. Minek? Nem szólna igazából senkinek sem. Néhány értelmiségi elmondaná az ellenkritikát rá (akikről nem is olyan régen kiderült, hogy azért olvasnak minket és ámuldoznak meg értetlenkednek) és ennyi. Kár a gőzért. Időpazarlás. Vannak fontosabb dolgok is. Emlékezni október 23-án meg nem a köztársaságra kell.



"Ennél a királyság is jobb lett volna, ennél a köztársaságnál...!
Én a húsz éves köztársaság kikiáltására jöttem, de kérem... ha ez van, akkor én nem jövök!
Ez nem köztársaság...részvénytársaság!"

A nép szava, akkor most Isten szava?!... A legszebb az, amikor az elit saját magát ünnepli az üres Kossuth téren. Szimbólumértékű.

***

Koncentráljunk arra, ami fontos és ami perspektívikus. Ötvenhárom éve a magyar nép felkelt és elűzte a kommunistákat. Ez önmagában ma is elég, hogy magyar szíveket dobogtasson meg. Kár, hogy csak átmenetileg sikerült. 1956. október 23-a után a republikánus demokrata magyar politikusok visszaadták Mindszenty Józsefnek az összes egyházi és polgári méltóságát (igen , igen én is tudom, hogy nem gondoltak bele igazán). Mindszenty József szózata a nemzethez 1956 november 3-án az ország első közjogi pozíciójából hangzott ezért el, ez a pozíció pedig csak a királyság szemszögéből értelmezhető érvényesnek. Ezt érezte és tudta a demokrata (Bibó István) és a kommunista is (Nagy Imre, Kádár János). Szóvá is tették.



Október 23-án ünnepeljük tehát a magyar nemzet egykori önbecsülését és ellenállását. Egy tiszta lapot. E mellett pedig lélekben készüljünk már 2009. október 24-re, is amikor Cirák és Dénesfa között, a Királykápolna előtt tisztelgünk ezeddig utolsó királyunk, IV. Boldog Károly személye és a restaurációs kísérlete előtt. Szimbolikus tett volt ez, üzenete ma is ugyanaz; a királyságot helyreállítani és királyt adni a nemzetnek.

[Köszönjük az eddigi támogatást és híradást az eseménnyel kapcsolatban a következőknek; IGEN, Barikád, Szent Korona Rádió, Magyar Kurír, Vas Népe, Kisalföld Online, HVG, Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, Történelemportál, Vatikáni Figyelő, illetve a ciráki és a dénesfai önkormányzat. Külön öröm, hogy az osztrák monarchisták - a Schwarz-Gelbe Allianz - is terjesztették az esemény hírét, s nevét.]

2009.10.20.

Gerő András királyságot akar

Ha monarchista körökben feltenném a kérdést, hogy melyik lapban fognak a Károly-mise előtt pár nappal több oldalon a királyság visszaállítása mellett érvelni, akkor valószínűleg a Népszabadság lenne az utolsó amelyre tippelnénk. Pedig ez bizony bekövetkezett. Aki pedig a királyság mellett érvel az nem más, mint a köztársaság által dotált Habsburg Történeti Intézet vezetője, Gerő András történész és liberális véleményvezér. Egészen hátborzongató olvasni a volt kommunista pártlap oldalain ilyen mondatokat, ezért most ideidézem mindenkinek a kattintás előtt;

"Az elmúlt húsz esztendő tapasztalata azt mutatja, hogy ez a pártpolitikán felül álló politikai szerep leépült, és a köztársasági elnök egyre kevésbé tudja magát össznemzeti szerepben láttatni.

Ez a demokratikus politikai közösség működése szempontjából erős autoritásdeficitet hoz létre, mert ha a nemzet egységének alkotmányos képviselője is pártpolitikailag értelmeződik, illetve értelmezhető, akkor pontosan az a cél nem teljesül, amit az alkotmány a szerepnek szán.

Úgy tűnik, hogy ez a probléma az adott keretek között megoldhatatlan, hiszen az államelnököt végső soron képes az egyszerű parlamenti többség is megválasztani (29/b paragrafus), ami viszont az elnököt - személyes kvalitásaitól függetlenül - pozicionálja a pártpolitikai mezőben.

Bármit ír tehát az alkotmány, ez így volt, így van és így lesz.

Éppen ezért úgy vélem, hogy érdemes lenne újragondolni az államforma kérdését. A jelen alkotmány szerint Magyarország köztársaság (1. paragrafus).

Én úgy látom, hogy egy ilyen autoritásdeficit feloldása elvileg lehetséges azáltal, hogy megváltoztatjuk az államformát, és Magyarország monarchia lesz."

Ugye, hogy egy kicsit félelmetes érzés? Mire véljük ezt itt jóemberek? A libik megcsinálják a királyságot nélkülünk, mégis régi jó népuralmista módon nekünk?

Persze Gerő András olyan monarchiát akar, amely egy kicsit kiherélt (nem is olyan kicsit) és amelyben a király nem kormányoz. Olyan angolszászost, amilyen persze a magyar király soha nem volt szerencsére. Gerő ezt a következtetést abból szűri le, hogy a jelenlegi alaptörvény (ez sem semmi; nem alkotmány, hanem alaptörvény!) mozgássérült és autoritásdeficittel bír, meg legitimitásdeficittel is jelenleg. Igen, igen ez így, van aki ezt már húsz éve mondja, de eddig kit érdekelt? Ez most azonban nem egy jobboldali hőzöngő írása, ez egy liberálisé egy szocialista lapban.

Nagy baj van a Második Magyar Köztársasággal és minden jel szerint a válságban való zavaros halászat nemcsak a jobboldalnak, hanem a baloldalnak is érdekes foglalkozás lett. A rasszista beszéd (definiáljuk már egyszer, hogy mi az a "rasszista beszéd", jó?!) törvényes büntetése mellett és a királyság visszaállítása mellett ugyanúgy felszólal a Gerő-cikk. A magyar államiság válságban van, a republikánus államiság a csőd felé tart Nem működik és a bukott állam jegyeit mutatja. És akkor jön valaki autoritást emleget és esedezik érte, de olyan államot akar, ami nem kormányoz.

Egy vega - pacal pörkölttel a hasában. Az kell nekünk.

Megint egy újabb kísérlet a hatalomátmentésre, arra, hogy megint egy politikai hibrid szülessen meg. Akik köztársaságot kiabáltak össze egy nagy asztal körül és elfogadtatták az utolsó kommunista parlamenttel, a jogfolytonosság helyreállítása nélkül, ne akarjanak most királyságot a köztársaságból csak úgy. Annak kérem, vannak feltételei melyek közül az első; a jogfolytonosság helyreállítása a Szentkorona-tan és a történelmi alkotmány kritériumai mentén. Ezt ne tessék elfelejteni. Ha mégis, akkor majd úgy intézzük, hogy ott legyünk és emlékeztessük azt, akit kell. Mert más a leányzó fekvése, ha már - szerencsére - felvetődött, hogy táncba kell újra hívni.

2009.10.18.

Egy konzervatív monarchista magyarországi debütálása; Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn

Anyaportálunk, a Regnum! megkezdte egy nagyon híres, meglehet idehaza egyáltalán nem ismert, konzervatív monarchista gondolkodó Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn (1909-1999) írásainak a publikálását. A vállalkozás, hogy a szerző magyarul debütáljon igazi úttörő tett, de amire ennél is büszkébbek vagyunk az, az, hogy egy közösségi monarchista munka volt. A fordításokat Uhel Péter és Németh Bálint végezték el, a bevezetőt pedig Megadja Gábor írta meg, aki gyakorlatilag az egyetlen itthon, aki komolyabban foglalkozott az osztrák arisztokrata életművével és azt igyekezett megfelelő kontextusba is helyezni. (A szövegek gondozását és a sűrű kéztördeléseket pedig szerénytelenségem követte el.) Elég hosszú és nehéz menet volt, több szempontból is, de úgy gondolom, most így visszanézve, hogy megérte és talán mások számára is sikerül definiálni azt a célkitűzésünket ezzel, hogy a Regnum! a hazai monarchizmus szellemi műhelye kíván lenni. Első körben egy rövidebb írást adunk közre, a bevezetővel együtt, amelynek a címe; A demokrácia útja a zsarnoksághoz. Kis kedvcsináló alább;

"(...) Hogyan tudna egy demokrácia, még egy kezdetben liberális demokrácia is a totalitárius zsarnokságig eljutni? Ahogy az imént említettük, ez három úton-módon lehetséges és mind a három esetében ’szerves’ fejlődésről beszélhetünk. A zsarnokság még egy liberális demokráciának a jelleméből is egyenesen kifejlődhet, hiszen kezdettől fogva már ott a kukac az almában; szabadság és egyenlőség sehogy sem illik össze, sőt, tulajdonképpen kizárják egymást. Egyenlőség nem létezik a természetben, így csupán erővel, erőszakkal alakítható ki. Annak, aki földrajzi egyenlőséget akar, föl kell robbantania a hegyeket és fel kell tölteni a völgyeket. Ha egy sövényt egyenletesre akarunk nyírni, bozótvágó ollókat kell használnunk. Ahhoz, hogy iskolákban egyenlő tudományos színvonalat érjünk el, egyes diákokat folyamatosan nyomni kéne előre, míg másokat visszatartani. (...)"