2015. márc. 17.

Dessewffy Aurél gróf emlékezete

Dessewffy Aurél gróf (1808-1842.)


"Kétes úton jártál, kevesektől értve, s ha célod / Nagy vala, elfedezé azt kor előtti halál. / Díjzatlan ha jeles, meg nem büntetve ha vétkes, / Élve, temetve talány hagytad el a honi tért. / Nem veszténk-e nagyot? kérdjük most aggva magunkban, / S a szent nemzetiség angyala súgja: Igen."

Vörösmarty Mihály: Dessewffy Aurél.



"Tinektek, ugy látszik, Éjszakamerika van fejetekben. Ott igen is a foederatio actája által némelly és épen a legfontosabb tárgyak az egyes statusokra vannak bízva, és kivéve a középponti törvényhozás befolyása alól. Ilyen p. o. a rabszolgaság kérdése, melly felett a congressusnak határozni nem szabad, nehogy a rabszolgát tartó, kisebbséget képező statusok a másik rész által leszavaztassanak. De itt elfelejtitek a legfontosabb különbségeket. Az első különbség az: hogy Amerika respublika, hol az eredeti pactum conventumok foglalják magukban kivétel gyanánt e feltételeket; mi pedig Monarchiában élünk, hol az alaptörvények törvényhozást a fejedelem hozzájárulása nélkül nem ismernek; itt a status és törvényhozás egysége a fő eszme, annak megtartása a főfeladás; itt nem lehet félni, hogy egy megyei érdek a másikat elnyomja az országgyülésen, mert ott van egy neutralis kiegyenlítő hatalom, a korona, mellynek hatóságát Amerikában a praesidens vetója felette gyarlón pótólja." [Kiemelés tőlem. - P.A.]

Törvényhozás és a megyei hatóság viszonyai. - Honoratiorok.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 8. p.


"Nálunk Magyarországban jelenleg a politikai eszmék így állanak egymás ellenében: népszerű és nem népszerű eszmék. Ez a népszerűség vagy népszerűtlenség teljességgel nem mértéke az eszmék helyes vagy helytelen voltának; mert a történetek évkönyvei bizonyitják: hogy ugyanazon népeknél, ugyanazon körülményekben a legkülönbözőbb eszmék, vélemények s politikai rendszerek voltak felváltva, népszerűk és népszerűtlenek, az igazság pedig ugyanazon körülmények közt csak egy lehet. Jelenleg Magyarországban népszerű azon politikai iskola, mellyet kat exochen a mozgalom pártjának lehet nevezni: népszerűtlen az, melly e mozgalmat mérsékleni, a törvényes formákhoz kötni, bizonyos elveket tiszteletben tartani, s haladásunkat a rögtönzés veszélyeitől megőrizni ohajtja."

Névtelenség.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 15. p.


"A megváltási kérdés jövőjének alig árthatott volna többet valami, mint a szabadföld körüli agitatio. Ez által hamis irány adatott az egésznek, megszünt hideg megfontolás kérdése lenni s általvitetett az ábrándozások országába."

Megváltási prolegomenák. II. Szabad föld.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 29. p.


"És az agitatori hivatás gyakorlatában nincs hiba, melly magát hamarább és keserűbben megboszúlná, mint a pietásnak hiánya az idősebbek, a multnak hagyományai, emberei s intézetei iránt. Az erős lelkü férfiúnak azon öntudata, melly nem engedi kétkedni: hogy személyében új évkor kezdődik, hogy előtte csak balgák és tudatlanok léteztek, s büszkén ignorálva a historiát, öntetteiben szemléli a nemzeti dicsőség elindulási pontját; nemtelen keblekben hideg individualismussá fajul, métely gyanánt terjed emberről emberre, okosnak és oktalannak egyiránt lészen birtokává: s szövetkezvén legaljasabb indulataikkal, csak hamar magunk ellen fordúl, s leront minden oltárt, kivevén azt: mellyre önmagát emeli fel az ön szeretetét."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. I.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 45. p.


"Ezekhez képest nyiltan kimondjuk, és röviden akarjuk megmutatni, hogy azon rosz, mellyet a Kelet népe a Pesti Hirlapban lát, nem képzelet, nem rémkép. A szükségesnél sötétebb volt igenis a szinezet, mellyben gróf Széchenyi vádait kifejezé; az erősségek, miket eléhozott, czáfolást engednek; hibás a mező, melly a megtámadásra választatott; a vész, mellyel fenyeget, korán sem áll oly közel, mint azt jósolja, s az orvosság talán egyszerűbb, mint sejdíti: de maga a vád, - igy vagyunk meggyőződve, - a fő dologban igazságos, s a kártékony hatás, melly bépanaszoltatott, nem hiú félelem, de szomorú valóság. És ez vélekedésünk szerint néhány egyszerű észrevételből kiviláglik."

Pesti Hirlap és Kelet népe közti vitály. Négy czikkben. II.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 51. p.


"Már többször érinté a Világ rövid szavakban azon rendszerített piszkolódást, mellyet egyik collegánk külföldi czikkeiben némelly idegen országlószékek ellen, jobb ügyhöz méltó álhatatossággal folytat. A francziák királyának Lajos-Fülöpnek jut leggyakrabban az a becsület, ezen szutyongatások tárgyaul választatni, s a Hirlap 73. számában található párisi (?) levél nem első példája a legmérgesebb gúnyiratok s legtúlzóbb franczia újságok szemétjéből mesterségesen összerakott mosaicnak, melly a magyar olvasónak a franczia állapotok hű képe gyanánt mutattatik be."

Külpolitika és hazafiság viszonyai.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 85. p.


"Az egyházi javak Magyarországban kétféle eredetűek: vagy királyi adománylevelek, vagy magános személyek adakozásai által jutottak a cath. egyház és egyháziak birtokába. Ha a koronás fejedelem, alkotmányos jogánál fogva, magánosaknak adta volna a kérdéses javakat, azok a nemzetség magvaszakadtával visszaszállottak volna a koronára: az egyháznak szentelt adománylevelekben nincs fentartva semmi tulajdoni jog, sőt több esetben világosan ki van mondva az ellenkező, s az adomány rendeltetése, t.i. a cathol. vallás és isteni tisztelet fentartása, egyenesen ki van fejezve. A közállomány feje által s annak nevében adott ajándék nem választható el azon feltételektől, mellyekhez kötve van. [...] Ha igaz is, hogy többet tehettek volna s tehetnének némellyek, de más részről még igazabb, hogy még a legújabb időkben is igen számosan a cathol. egyház tagjai közül vagyonukkal úgy bántak, hogy az őket rosszaló világiak nagy része bátran önkebelébe nyúlhat, s visszaveendi kárhoztató itéletét. - De bár hogy legyenek ezek, illy tekintetek a sajátjog megsértését soha nem igazolják. Mihelyt egyszer valakit tulajdonától megfoszthatni azért, mert azt nem úgy használja mint mi jónak látjuk, megszünt a sajáti jognak minden bátorsága. Ha azért lehet elvenni a nagyváradi vagy csanádi püspöktül javaintak felét, mert mi azt más üdvös czélra akarnók fordítani, úgy A. herczeg, B. gróf, C. báró, D. nemes, E. banquier és F. nagykereskedő sincs hasonló próbatét ellen biztosítva."

Papi jószágok.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 93. & 100. pp.


"Másik botlása a szerzőnek; feledni: hogy Magyarországban a kitünő többség catholicus. Ha a nemzetiséget s azzal összekötött szent érdekeket tenyésztetni akarjuk: nélkülözhető-é ezen cathol. többség közremunkálása? és ha nem, úgy használunk-é a nemzetiség ügyének, mikor azt főkép protestans érdek gyanánt tüntetjük fel?"

Protestantismus, magyarismus, slavismus.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 107. p.


"Mi mindig bámultuk, mikép lehet csak egy szóval is védni, és, a mi a több, sok helyen tettleg tűrni olly visszaélést, melly ha következésiben bővebben kifejlendik, helyhatósági rendszerünket természetéből egészen kiforgatja. Ha 150 tanulónak, vagy a vásárra begyülő sokaságnak szabad egy megyei gyülés felett uralkodni, miért nem volna szabad egy pénzes urfinak felfogadni 500 máramarosi oláh nemes embert, s azok segedelmével Ugocsa, Beregh, és Szabolcs megyékben restaurálni, követet választani és utasítást adni? Ez egy szikrát sem lenne törvénytelenebb, mint az, mi némelly megyékben, csakhogy kevésbé szembeszökőleg, minden órán történik. A vállalatot 10,000 forinttal eszközölhetőnek tartjuk, és úgy hiszszük, hogy sok üdvös eszmének, p.o. a szathmári 12 pontnak, az egész országban rögtöni valósítására alig lehetne czélirányosabb tacticát feltalálni."

Vidékiek megyei gyűléseken.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 116-117. pp.


"Ám tessék ezentúl is ránk fogni a tespedési irányt, s a feudalis oppositio orgánjának elnevezni lapunkat; feleletünk annak jövendőjében fekszik, s erre bátran utalunk mind azok irányában, kik semmi mester szavára nem esküsznek, hanem önszemekkel szeretnek látni s önbelátásuk szerint itélni. Semmi sem lehet tőlünk távolabb, mint azt, mi a nemzet életében 15 év óta történt, megsemmítni akarni. Nem hiszszük ugyan, hogy ezen idő alaptt semmit el nem hibáztunk, semmiben nem tévelyegtünk volna; de e botlásokat véleményünk szerint tanuság gyanánt kell csak használni jövendőre nézve, nem ürügyeül a visszalépésnek."


Időszaki sajtó hivatása.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 126. p.



[A Pesti Hírlap programjának részletezése után. - P. A.] "És mind ezek ,vox populi vox dei' motto mellett, világrázó eszmék gyanánt, örök jog és igazság nevében, "la bourse ou la vie" hangulaton, ugyanazon tábornak különböző szegleteiből, félrenemismerhető összefüggésben és egymásutánnal, még pedig mindig úgy, hogy azoknak, kik ezeket egyszerre és tüstént elfogadni vonakodnak, légyen az ő hitük szerint, mert ők megérettek, és könnyűknek találtattak, s ők nem egyebek, mint embertársaik szent jogainak eltipróji."


Megyék állása.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 144-145. pp.



"Ismerem az állás töviseit, miknek kitéve vagyok, midőn az itt kimondott nézetek organumává tettem magamat. Jobbrul s balrul, mögöttem s előttem hallom zúgni a szörnyű szót, hogy ,kormányember' vagyok. Én pedig egyenesen kimondom, hogy igen is ,kormányember' vagyok. Vagyok pedig kormány embere a szónak azon értelmében, hogy kárhoztatok minden működést, minden elvet, mellyek törvényes és hathatós kormányzást lehetetlenítenek; mert meggyőződésem szerint hathatós, és nem nominalis kormányra van szüksége a nemzeteknek, hogy boldogúljanak, statusemberekre és nem prokátorokra, hogy nagyok és erősek legyenek. De mindenek előtt és felett magyar vagyok, fia ezen szeretett hazának; minden egyébnél fontosabb előttem ezen országnak boldogsága és érdekeinek, nemzetiség s alkotmány alapján kifejlése."

Nyilatkozat és igazolás.
X.Y.Z. könyv. Pest, 1841. 170-171. pp.


További információk Dessewffy grófról a Regnum! Portálon, a Konzervatív Tea-körön illetve a Konzervatóriumon.

2015. márc. 5.

Helyzetünk a hazai online politikai blogszférában


Tegnap jelent meg a Kereső blogon az a bejegyzés (Így hivatkoznak egymásra a magyar politikai blogok és híroldalak), melyben a Monarchista blog is szerepel. A cikk a magyar politikai blogok és híroldalak egymásra való hivatkozását mutatja, melyik oldalon mennyi hivatkozás szerepel, ill. az adott oldalt hányan és kik hivatkozták. A színek az egyes csoportok közti azonosságra próbálnak utalni. Ezért talán nem is véletlen, hogy a Monarchista blog egészen egyedülálló a maga színével.

A kutatás módszertana és a kutatásban szereplő oldalak kiválasztása a homályba vész, számunkra különösen fájó, hogy a blognál sokkal többet hivatkozó és hivatkozott Regnum! portált nagyítóval sem találjuk a kapcsolati ábrán.


Out-degree ábra (forrás)

A többi látványos ábra az idézett cikkben tanulmányozható, mi itt a számunkra legkedvesebbet emeltük ki, melyben annál nagyobb egy csomópont, minél több hivatkozást kapott. Érdemes minket összehasonlítani pl. a Fidesz, az orbánviktor.hu, a tötökgáborelemez és a többi betűméretével. :) Messzemenő következtetéseket talán éppen ezért nem érdemes levonni ebből, hiszen ezeknek az oldalaknak a látogatottsága, híre és a közvéleményre gyakorolt hatása is messze meghaladja a mi blogunkét. Van némi hiányérzetünk is, ugyanis pl. az Index és az Origo is hivatkozott már ránk, azaz léteznie kéne legalább egy kapcsolatnak közöttünk. Az ábra mindezek ellenére tanulságos, érdemes minél több hasonló konzervatív értékrendű honlappal felvenni a kapcsolatot cikkek és vélemények megosztása érdekében, hiszen ezáltal is jóval több emberhez juthat(na) el az általunk szinte kizárólagosan képviselt, aktualizált királyság-pártiság.

2015. jan. 10.

Je suis Charlie Martel


Talán nem nagy baj, ha a fundamentalista liberálisok és a fundamentalista moszlimok között dúló háborúban egyik oldalra sem állunk. Köszönjük, megvannak a magunk hősei: Martel Károly, a kelet-római császárok, Hunyadi János, II. Lajos király, Zrínyi Miklós, Savoyai Jenő herceg,  III. Sobieski János király és még rengeteg más valódi hős.


2014. nov. 18.

...vörös rongyokba öltözött

Az ifjú méregzsák mindenre dühös volt. 



Dühös volt az ország energiaellátására, mert még mindig az atomenergiától függ. És az olajtól. Dühös volt a vízerőművekre. A zajos és otromba szélkerekekre. Dühös volt arra, hogy hidakat akarnak építeni Dániába. Dühös volt a dánokra, azért mert dánok. A nyérctenyésztőkre, mert nyérctenyésztők. Voltaképpen minden állattenyésztőre. Mindenkire, aki húst eszik. És mindenkire, aki nem... Minden kapitalistára. Majdnem minden kommunistára. Az apjára, mert bankban dolgozik. Az anyjára, mert nem dolgozik sehol. A nagyanyjára, mert grófi felmenői voltak. Önmagára, mert bérrabszolgaként kell dolgoznia, ahelyett, hogy megváltoztatná a világot. És a világra, mert nem biztosítja számára az elfogadható bérrabszolgaságot. 
Dühös volt arra is, hogy Holgerral együtt ingyen lakhatnak egy bontásra váró házban, hogy nincs lakbér, amelynek fizetését megtagadhatná. Mennyire, mennyire szeretne valahol barikádokon állni! És a legjobban az dühítette, hogy egyetlen értelmes barikádot sem talál, amelyre kiállhatna.


Nombeko arra gondolt, ha az ifjú méregzsák néhány hétig fekete lenne Dél-Afrikában, és ki kellene pucolnia egy-két latrinát, talán látna perspektívát az életben. 

Jonas Jonasson: Az analfabéta, aki tudott számolni /részlet/

2014. okt. 2.

Zarándoklat Sopronba




A Károly Király Imaliga szervezésében soproni zarándoklatot szerveznek Boldog IV. Károly királyunk 10 éve történt boldoggá avatása alkalmából. Időpont: 2014. október 4. 
A program: 10:30 – 12: 00 Hálaadó szentmise - Boldog Károly királyunk ereklyéjének elhelyezése, Orsolyita templom (9400 Sopron, Orsolya tér 2.), a szentmisét celebrálja: Emin. Dr. Fernand Franck, luxemburgi érsek. 
12:00 – 12:30 Agapé - az Orsolyita Általános iskola és gimnáziumban
(9400 Sopron, Orsolya tér 2 - 3.)
12:30 – 13:00 Előadások: 
Pánczél Hegedűs János [történész, Miles Christi Évkönyv szerkesztő, Regnum! Portál] - Boldog IV. Károly politikai arcéle; 
Kovács Gergely (Mindszenty Társaság titkára, Mindszenty boldoggá avatás posztulátora) - Boldog IV.Károly tisztelete, ereklyéi – az Orsolyita Általános iskola és gimnázium dísztermében, (9400 Sopron, Orsolya tér 2 - 3.).

2014. aug. 16.

Őfelsége hajója


Egészen fantasztikus élmény őfelsége hajójáról, a S.M.S. LEITHA monitorról nézni őfelsége miniszterelnökének, gróf Tisza Istvánnak helyreállított szobrát!  Az élményt lehetne még természetesen fokozni, ha mindezt például a helyreállított Királyi Várpalotából kikönyökölve tennénk, de ne legyünk telhetetlenek. A példás összefogás révén kotróhajóból újra hadihajóvá varázsolt, 1871-ben épült folyami monitor most múzeumként működik. 2014. augusztus 15-én került remélhetően végleges helyére a Parlament északi szárnyához. Megtekintése egy ideig ingyenes. Csoportok de. 10 órától indulnak fél órás váltással, ami igencsak szűkös idő, főleg ha az ember még kérdezni is szeretne. A csoportokat a Hadtörténeti Múzeum munkatársai kalauzolják.

Minden tekintetben egyedülálló

Folyamőrség

Szerbek, tótok, vörösök réme

Megelevenedik a Monarchia öröksége

A Császári és királyi Duna-flotilla lobogója

Őfelsége kapitánya

Ellenforradalmi hadihajó védi a Parlamentet a Duna felől

2014. júl. 29.

Royalista a tévében

Egy igen régi írásunkban emlegettünk egy Wolverine-(Rozsomák)szerű monarchistát, aki humorral és nagy lendülettel adja elő véleményét. Most, hogy újra néztem a bejegyzéseket, rákerestem a videóra, és meg is találtam, így meg is oszthatom a kedves olvasókkal. Egy teljes fordítást persze szívesen veszünk.

2014. júl. 25.

A múmia

Kissé félve teszünk közzé ilyen képeket, főleg amióta a egyes hírportálok a Magyar Narancstól kezdve a négyszáznegyvennégyig bezáróan országos hírré emelték, hogy Horthy Miklós fiatalkorában nőnek öltözött egy farsangon. Nos, itt van még egy hasonló kép, melyen az éppen idén 100 éve meggyilkolt Ferenc Ferdninánd bújt egy ismeretlen fáraó szarkofágjába. Elképzelhető persze, hogy a trónörökös nem utazott el Egyiptomig a kép kedvéért, csupán egy leleményes fotográfus hívta meg a Ringen lévő üzletébe, de ez mit sem von le a kép értékéből.


Csak remélni tudjuk, hogy a képet senki sem érti félre és nem gondolja, hogy a trónörökös esetleges trónra lépése esetén piramist építtetett volna a Gellérthegyre, vagy abszolút fáraóként kívánt uralkodni rabszolga-népei felett. És azt sem, hogy múmiaként előre látta volna saját korai halálát.

Kép forrása: Habsburg Lexikon

2014. ápr. 9.

Loyal Men of England



Loyal Men of England


Loyal men of England listen well 
Your king has rung the muster bell
He bids you rally to his side
To chase away the traitor’s tide
May all good men answer his call
May all good men answer his call



God in heaven is looking down
On every village and every town
He sees who’s faithful
He sees who’s not
He knows whose heart’s beset with rot
So come on men, answer to his call

Yes may all good men answer to his call


Come rich and poor, march unto his aid
Let not your argument be swayed
A pox on those who did betray 
They’ll answer on judgment day
So come on men, answer to his call
May all good men answer to his call



With joyous hearts we’ll loudly sing
For the rightful true-born King
A King for you
A King for me
Glorious in his Majesty
So come on men, answer to his call
May all good men answer to his call.
Yes, may all good men answer to his call
Yes, may all good men answer to his call



May God save our precious King
Lead him on to victory



Saviour of our wayward souls
Watching over this poor land
There to gather all to his side
At liberty’s last stand



Anglia hű emberei

Anglia hű emberei figyeljetek jól,
A királyotok meghúzta a vészharangot,
Azt parancsolja, hogy az oldalán gyülekezzetek
Hogy legyőzzétek az árulás dagályát
Bár minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten az égben letekint a földre
Minden falura és minden városra
Látja, hogy ki hűséges
És hogy ki nem
Tudja, hogy kinek a szívét kezdte ki a rothadás
Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra,
Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Gyertek gazdagok és szegények, vonuljatok a segítségére
Ne engedjétek, hogy megingassák az érveiteket
A pokolba az árulókkal
Az ítélet napján felelni fognak
Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra
Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Örvendező szívvel és hangosan énekelni fogjuk,
Hogy a király törvényes és igaz,
Egy király neked
Egy király nekem
Dicsőség Őfenségének
Gyertek hát emberek, válaszoljatok a hívásra
Igen, bárcsak minden jó ember válaszolna a hívásra!

Isten bár megmentené drága királyunkat
Győzelemre vezetve őt

Önző lelkeink megváltója,
Nézi ezt a szegény földet
Ott gyűljön mindenki az oldalára

A szabadság védelmére! 
Forrás: A The Dolmen együttes Crabcurch Conspiracy című albuma. Fordította: Pető Zoltán.

2014. márc. 9.

Megjelent a Miles Christi évkönyv!


Gyakran éri az a vád a magyar monarchista közösséget, hogy miért nem vonul molinók alatt, miért nem gyűjt aláírást, miért nem rendez politikai performanszokat, mint a többi köztársasági, pártalapon szervezett, gyakran álcivil csoportosulások. Erre röviden annyit reagálnánk, hogy ez nem a mi szintünk, és nem a mi célunk.

Azoknak, akik azt kérdezik tőlünk, hogy mégis mit csinálunk, mivel próbáljuk a monarchista gondolatokat terjeszteni örömmel jelentjük, hogy megjelent a 2013. évi Miles Christi évkönyv! Melyben a blogon, és a Regnum! portálon gyakran publikáló szerzőink írásai is helyet kaptak. A kiadvány erősen limitált példányszámban még megrendelhető és kapható!

Interjú is készült a szerkesztővel, a mandiner.hu honlapon.


A tartalomból:

  • Prof. Dr. Michael Fierdrowicz: Ritualitás és szakralitás
  • Dr. Tóth Tihamér: Az antimodernista eskü és a tudomány szabadsága
  • Érszegi Márk Aurél: A római pápa címei és udvartartása
  • Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: A valódi liberalizmus
  • Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: Szabadság vagy egyenlőség: A jelen kihívása
  • Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddhin: A neotomizmus és az autoritás problémája
  • José Antonio Primo de Rivera: A szabadság önmagában nem, csak a rend részeként létezik
  • Mindszenty József hercegprímás országfelajánló imája
  • Gróf Teleki Pál: Az igazi tisztviselő [II. rész]
  • Pánczél Hegedűs János: A legitimitás és legalitás problematikájáról
  • Pető Zoltán: Idejemúlt-e a klasszikus államformatan?
  • Fóris Ákos: Az államfői jogkör és a katolikus egyház (1920-1944)
  • Plinio Correa de Oliveira: Huszonegyedik századi keresztes hadjárat
  • D. Fekete Balázs: Krisztus katonája: IX. Szent Lajos király
  • Galambos István: Egy kommunista szekularizációs kísérlet Magyarországon
  • Guitman Barnabás: Az apokalipszis lovasai Szászországban
  • Szilvay Gergely: Középkor: Nem menő?
  • Heidl György: A szexuáletika mint ütközőpont
  • v. Uhel Péter Ágoston: Az északamerikai katolikus blogszféráról
  • Heidl György: A szólás szabadsága (reflexió)
  • Heidl György: Országfelajánlás (reflexió)
  • Mezei Zsolt: A százéves "Magyar Kultúra" digitalizált változata (recenzió)

A kiadvány megrendelhető: miles.christi@templomosok.hu vagy www.facebook.com/mileschristievkonyv

2014. márc. 4.

Egy modern jakobita

Az élet apró örömeihez tartozik mindig egy-egy olyan felismerés, mikor olyan apróságokba botlik az ember, amiből rájön, hogy egy általa ismert, kedvelt művész hasonlóan gondolkozik, gondolkozott mint saját maga. Ilyenkor gondolatban mindig, átlépve a tér- és idő szabta határokat két ember egymásra néz és egyetértően mosolyogva bólint egyet...

Remélem nem kell bemutatnom Anthony Burgess angol írót, aki a Clockwork Orange című regényével írta be magát a 20. század történelmébe, csak úgy, mint a Kubrick által filmre vitt változata. Mikor először láttam, már akkor sem tudtam nem észrevenni, hogy a mű bizony a szabad akarat kérdéseit boncolgatja, még ha kicsit modernebb, olykor obszcénebb formában is - de az ember akkor is akaratlanul Szent Ágoston munkájára gondol. Nos, Burgess keresztneve John volt, az Anthony nevet a szigorú katolikus családban nevelkedett író bérmálkozásakor vette fel, amely egyben írói neve is lett...


Az '60-as és 70'-es években Burgess önkéntes száműzetésbe vonult, az 1964-ben hatalomra jutott baloldali, Munkáspárti Wilson-kormány által bevezetett, magas jövedelmű lakosokat sújtó extrém, 90%-os adóterhek miatt. A szocializmust egész egyszerűen „nevetségesnek” (ridiculous) tartotta, amit szerinte lehetetlen komolyan venni. Többek között erről is nyilatkozott a New York-i The Paris Review irodalmi lapnak 1973-ban (mielőtt 1970-ben az USÁ-ba ment volna, egy Bedford lakókocsiban élve járta be Európát). A fenti kijelentése után az interjú (amely itt teljes terjedelmében olvasható) érdekes irányt vett, végül Burgess a következő kijelentést tette arra a kérdésre válaszolva, hogy konzervatív-e:

„Úgy gondolom, hogy jakobita vagyok, ami azt jelenti, hogy hagyományosan katolikus vagyok, a Stuart dinasztiát és a Stuart restaurációt támogatom és ellenzek minden változást még akkor is, ha úgy tűnik, hogy majd jobb lesz ezektől. Őszintén hiszem, hogy Amerikának is monarchiának kéne lennie (lehetőleg Stuart uralkodóval), mivel egy alkotmányos monarchiával nem lenne elnökük és az elnök plusz egy korrumpálható elem a kormányzásban. Utálok minden köztársaságot. Úgy gondolom, konzervatív vagyok, bár mivel egy katolikus, jakobita, birodalmi monarcha ideája épp nem kivitelezhető ez inkább egyfajta anarchizmus.”

Szerintem több kommentárt ez nem is igényel...

2014. febr. 25.

A királyi vár nem hadihajó

Igazi könyvritkaság Karl Freiherr von Werkmann, IV. Boldog Károly királyunk személyi titkárának 1923-ban, Münchenben kiadott visszaemlékezése. A magyarul is megjelent könyv máshonnan nem ismert részleteket nyújt az olvasónak IV. Károly 1918. novemberértől kezdődő viszontagságairól. A magyar belpolitikai és külpolitikai helyzet alapos elemzése mellett betekintést nyerhetünk a király visszatérési kísérleteit kísérő személyes vívódásaiba. A történetben tragikus szálat jelent Werkmann személyes véleménye, mely szinte előre megjósolta a vállalkozások kudarcát. Az alábbiakban közreadjuk IV. Károly és Werkmann 1921. tavaszán Pranginsban folytatott beszélgetését, melyben a régi Horthy Miklós haláláról is szó esik.

Március 5-én formális kihallgatást kértem. A császár azonnal kijött a Villából és a Parkba sietett velem - ahová oly gyakran kisértem el. Távol voltunk az emberektől s biztosak abban, hogy senki sem hall bennünket; így szóltam a császárhoz:
"Mindent tudok. Alázatosan kérem Felségedet, ejtse el a tervét. - Tudom, hogy készitette elő a Svájcból való kiutazást, azt is tudom, hogy Felséged egészen meglepetészerüen fog megérkezni Magyarországra, tudom, hogy az egész terv arra épült, hogy Horthy abban a pillanatban el fogja fogja hagyni a királyi várat, mihelyt a király ismét ott tartózkodik. - Horthy nem fog onnan távozni, Felséged Magyarországon hatalom és segitség nélkül marad. A nagyhatalmak kiüzik Felségedet Magyarországból. Hová - magam sem tudom! Ezzel azonban vége minden reménynek, hogy ismét trónra kerüljön, mert az első kisérlet föl fogja lármázni a resteuráció ellenségeit s ezek addig nem fognak megnyugodni, mig elhárithatatlan akadályokat nem görditenek a restauráció útja elé"
A császár: "Honnan tudja mindezeket?"
Én: "Kérem felségedet, ne kérdezzen az értesüléseim forrása felől. Viszont kérem Felségedet, engedje kifejtenem, mint jutottam e sötét gondolatokhoz."
A császár beleegyezőleg bólintott.
Ismét kifejtettem valamennyi a januári memorandumomban kifejezésre juttatott érveimet a korai restauráció ellen, felhivtam a császár figyelmét a vatikán figyelmeztetésére, majd így folytattam:
"Ha fel is tételezem, hogy Franciaországnak tényleg érdekében áll Felséged trónra való visszahelyezése, ugy még sem hiszem, hogy a Franciaország ezt az érdekét már most kifejezésre juttassa. Franciaország még nem fejezte be a németbaráttá vált Anglia elleni nagy harcát, segédcsapatokra van szüksége; Olaszország, mint ahogy azelőtt, ugy most is Anglia mellé áll. Franciaország tehát csak Belgiumban és a kis-entente hatalmaiban talál segitséget. Ezek azonban ellenzik a restaurációt és Franciaország segitségét fogják kérni, mert önmagukat gyengének tartják arra, hogy saját akaratukat keresztülvigyék Magyarországon. Franciaország természetesen nem fog háborút inditani Magyarország és királya ellen. Viszont annál durvább diplomáciai fegyverekkel fog föllépni, hogy kisebb barátait kielégitse. Ez zavarba fogja hozni Magyarországot, melynek legalábbis Franciaország passzivitására kell számitani, hogy a restauráció viharát megállja. Ebből és egyéb okból még sokáig elmarad Felséged magyarjainak a kivülről jövő támogatása, a gazdasági viszonyok sem fognak egyhamar megjavulni, végül is a derék magyar nép azt kérdi majd csalódottan, hogy hát ezért kell fiainak tovább őrizni a szerb és a cseh frontot. Felséged továbbá abba a kellemetlen helyzetbe fog kerülni, hogy a nyugatmagyarországi kérdésben Ausztria ellen kell állástfoglalnia. Kérdeztem hát: Miért ne viselje a terheket Horthy, akitől Felséged különben sem várhat sokat?"
Itt megszakitott a császár:

Károly és Zita Pranginsban
"Nem engedem tengernagyomról azt mondani, hogy meg fogja szegni esküjét."
"Mégis ezt fogja tenni" - folytattam - "ezt fogja tenni, mert nem az otrantoi tengeri csata Horthyja kormányoz odaát, hanem az a Horthy Miklós, akit Gömbös és társai formáltak. - Horthy, mint tengerész fölülmúlhatatlan volt. Erélyes, céltudatos, felelősségteljes, következetes és bátor. A tengerész Horthyban megvoltak ezek a kvalitások, mert a hajóján otthon volt. Gazdagabb tudással és tapasztalatokkal rendelkezett, mint alantasai, akikkel szemben a katonai fegyelmi törvények és az engedelmességre kényszerítő, fegyelmi úton rendelkezésre álló eszközök támogatták. Ez a Horthy a legfelsőbb hadúr minden parancsának engedelmeskedne és hűségben sohasem ingadozna. Ez a Horthy azonban meghalt és el is temették. Akkor halt meg, amidőn a kormányzó Horthy bevonult a budai hegyen álló királyi várba. Bizonyára a kormányzó is biztosit hűségéről s hisz is ebben. De itt nem belátásáról, igazságszeretetéről és hűségéről van szó. Horthynak nincsenek ismeretei és tapasztalatai a politika terén. A politikusokkal szemben csődöt mond a parancs. A királyi vár nem hadihajó; nem érzi magát abban otthonosan. A forradalom tolta őt oda föl; s nem tud megszabadulni azoktól, akik ehhez hozzásegítették. Igy hát elvesztette önmagát. Egy Felségeddel szemben ellenséges klikk hatalmába került s az egyenességet, igazságosságot és készséget pózolja csupán. Már nem cselekszik, csupán annak megállapítására szoritkozik időnként. Adott esetben pedig azt fogja tenni, amit a kamarilla szuggerál vagy parancsol neki."
A király lehajtott fővel ment előttem egy fél lépésnyire. Egyetlen szó nem hagyta el az ajkát. Egyik perc mult a másik után. A császár megindultnak látszott. Azt hittem ki kell használnom ezt a hangulatot:
"Felség, borzasztó jövőt látok arra az esetre, ha elhagyja Pranginst. Sohasem fogja többé Felséged fejét disziteni a Szent István korona, felséged számkivetésben fog meghalni..."
A császár hosszas hallgatás után átkarolva vállamat igy szólt: 
"Ön együtt volt velem jó néhány esztendőn keresztül, örömben és bánatban egyaránt. Meg kell, hogy értsen engem. Ha valaha is visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig. És töviskorona az, amit Magyarország visszaadhat nékem. De Magyarországnak adott eskümet nem szoritom korlátok közé. A koronázási eskü mindig azt jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék - és Magyarország a romlás küszöbén áll, mert nem vagyok ott. Istenemre, nem képzelem magamról, hogy "übermensch" vagyok, aki Magyarországnak egy csapásra békét, hatalmat és véka aranyat tud szerezni. De véget tudok vetni a király-viszálynak, amely az országot elpusztítja. nem tudom befejezni ezt a viszályt egyszerü lemondásommal, mert hisz ez, eskümmel és uralkodói kötelességemről való fölfogásommal ellenkeznék. Nem hagyom el áruló módjára Magyarország zászlaját. Mit eredményezne különben lemondásom? Azt hiszi, hogy ezzel a Habsburgok, angolok, belgák, románok és szerbek jelölése véget ér és mindenki elsőszülöttömre fog csak várni? Nem - bizonyára nem - és őt, a gyermeket állítsam oda, ama veszélyek közé, amelyek elől elmenekültem? Ezt csak nem tételezi föl rólam mint emberről és katonáról. - Igy hát előbb-utóbb mennem kell..."
A villa elé érkeztünk. A császár kezet nyújtott. A beszélgetés véget ért.


2014. febr. 1.

Levél a belügyminiszterhez

Vajon fel van-e készülve a magyar kormány Ukrajna szétesésére? Vajon vannak-e tervei erre az esetre? Bárcsak ma is velünk lehetne Mindszenty József hercegprímásunk! És írna egy hasonló levelet Pintér Sándor belügyminiszternek Kárpátaljával kapcsolatban:


Mindszenty József Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszterhez írott levele:

A május 8-i kihallgatás során a következőkre vagyok bátor rámutatni. A propaganda sokkal erősebben és kiterjedtebben folyik Horvátországban Muraközért, mint nálunk. Van-e magyar lap, amely magyar irányú térképet vagy cikket hozhatna a Muraközről? A Muraközbe is bejáró Pesti Hírlap még azt is elhallgatta, hogy a Muraközben magyar katonaság volna, illetőleg nem merte felsorolni Muraközt ama déli területek között, amelyek magyar megszállás alatt vannak. Ellenben a Muraközbe akadálytalanul bejutó Hrvatska Straža című terjedelmes zágrábi napilap május 24-i száma a Muraközt Horvátországhoz csatoló térképet közöl. Mellékelem. Téves Excellenciád azon információja, hogy a Muraköznek 84 ezer lakosából 8 ezer magyarja van és ebből 4 ezer zsidó. Az 1910-es hivatalos statisztika szerint a Muraköznek 1012 izraelita lakosa volt, és a szám azóta, mint az ország egész vidékein is csak fogyott. Jugoszlávia igyekezett Muraközt formailag megölni. A zsidók pedig a gazdasági életteret keresik. Nem jelentéktelen az az 1910-i hivatalos statisztikai adat sem, amelyre eddig kevés figyelem jutott, hogy 22.577 egyén beszélte 1910-ben a magyar nyelvet. Ez pedig több mint 25%. A Muraköz központjának, Csáktornyának a magatartása nagyon jellemző. Amióta (kb. 2 hete) Csáktornyán a tiszta horvát nyelvű istentisztelet mellé egy kanizsai franciskánus betelepítésével bevezette a magyar nyelvű istentiszteletet, a magyar istentisztelet zsúfolt templomot, a horvát istentisztelet üres templomot jelent, jóllehet a csáktornyai barátok a horvát nyelvnek biztosították a lakosságnak alkalmasabb időt, míg a magyarságnak akevésbé alkalmas idővel kellett beérnie. A miniszterelnök azt közölte Excellenciáddal, hogy a 8 tagú muraközi küldöttségből egy sem tudott magyarul. Ezt a megállapítást már május 28-án tévesnek kellett mondanom.
  

 
Utána lementem a Muraközbe és ott a helyszínen újólag megállapítottam, hogy a küldöttség hét tagja tökéletesen beszél magyarul. Csak a nyolcadik, a perlaki Kósz beszéli a muraközi nyelvet jobban, mint a magyart. De tűrhetően tudja magát kifejezni magyarul is. A szíve pedig tökéletesen magyar. Hogy ő lett a bíró a felszabadulás után, az is az ottani magyarság bizalmának megnyilatkozása. A Transcontinent Press budapesti jelentése alapján pozsonyi lapok (Az Esti Újság, Gárdista) május 21-én hozták a hírt, hogy Magyarország átengedi a Muraközt Horvátországnak. Illetékes helyre hivatkozva hirdeti a fenti hivatalos német lap és hirdetik nyomán az egyéb említett lapok, hogy „Magyarország nemcsak horvátországi, szlavóniai és szerémségi részekre való igényeiről mond le, hanem ezen felül átengedi Horvátországnak Muraközt.” E szerint a külföld nem arról tud hivatalos formában, hogy Magyarország ragaszkodik a Muraközhöz, hanem átengedést és lemondást hirdet. Excellenciádat éppúgy tájékoztatta muraközi közege, Sagmeister Pál főbíró, mint ahogy Csáktornyán és Muraközben ismételten többek előtt, legutoljára pénteken kijelentette: a Muraköz lakosságának 80%-a, főként gazdasági okból Magyarországhoz vonzódik és kíván tartozni. E szerint a Muraközben nincs is más hátra, mint a magyar közigazgatás bevezetése. Rendkívül jellemző, hogy Varasd városból két főtisztviselő eljuttatta Csáktornyára ama tervét, hogy Muraközzel együtt ők is Magyarországhoz tartozzanak, annál is inkább, mert Horvátországban egész bizonytalanok a viszonyok, a jogrend, a gazdasági és szociális helyzet egészen sötét. Minden viszonylatban komor hírek jönnek át a Muraközbe túlról, és nem csoda, hogy nemcsak Varasd város, de a Dráva déli oldalán fekvő községek is szívesen vennék a Magyarországhoz tartozást. Az olaszokkal való kapcsolat egész Horvátországban ellenszenves és gyökértelen.
 
Nagyméltóságodnak hazafias tisztelettel:
Péhm József
pápai prelátus, apátplébános,
törvényhatósági bizottsági tag

2014. jan. 21.

Készül a koronázási dombormű is!


Mint amikor a természetbúvár egy régen kihalt növényt fedez fel valami rejtett sziklamélyedésben, nem tudja eldönteni mi a jobb, ha világgá kürtöli, mint szenzációt, vagy szépen csendben hazamegy és elfelejti, mert az annak a kis növénynek is jobb. Ugyanez az érzés merülhet fel a készülő Andrássy-szobor kapcsán. Azaz nem is a szoborról van szó, hanem annak egyik domborművéről, melyen idősebb Andrássy Gyula a nádori feladatot ellátva éppen Ferenc József fejére helyezi a Szent Koronát. Mert nem csupán a lovasszobrot fogják újraönteni, hanem a hozzá tartozó két domborművet is.

A koronázási dombormű

A jó hírt maga a szobrász közölte egy interjúban:
"...Ha kívülállóként hallanék ekkora összeget egy szoborra, természetesen sokallanám - mondta Schrödl Péter. - De ez a szobor dimenzióit és bonyolultságát tekintve inkább egy építkezési beruházáshoz áll közelebb, és nem egy szoborhoz. Hihetetlen anyagmennyiséget kell elhasználni, és a méretek miatt nem arányosan nőnek a költségek, hanem hatványozottan. Például míg az életnagyságú minta vasvázát két hét alatt három ember összerakta manuálisan, és legfeljebb egy létrára kellett felmászni, itt a majd 7-8 tonnányira becsült agyagmintát tartó vasváz többmázsás elemekből áll, állványzatról folyik a munka, egészen más gépekkel és létszámmal, és közel ugyanilyen mennyiségű bronzot kell kiönteni. Ráadásul mindig csak a lovas szobor és a 440 milliós összeg jelenik meg, de ez az ár tartalmazza a domborműveket is, melyek 260 centi magasak és majdnem hat méter hosszúak, harminchárom életnagyságú figurából áll, s ezek anyag- és munkaigénye a korabeli levéltári adatok alapján is meghaladja a lovas szoborét."

Pesti oldal: a Berlini Kongresszus
 
A ritka virág meg tud bújni a sziklarepedésben, de a koronázási dombormű kellőképpen szem előtt lesz ahhoz, hogy parázs petőfizés, araditizenhármazás, elnyomóhabsburgozás kezdődhessen. Ez olyan könnyen megjósolható, mintha azt mondanánk éjszaka következik a nappal után. De talán majd lesznek néhányan, akik feljebb tudják emelni a tekintetüket ennél, gróf Andrássy Gyula szobrára, akit annak idején a szép akasztottként emlegettek. 

Budai oldal: koronázási dombormű

És elgondolkodnak azon, hogyan került a gróf az akasztófa árnyékából a Mátyás templomba. 

Képek innen.

2013. dec. 30.

Az utolsó értékelhető politikai aktus Magyarországon


97 éve, 1916. december 30-án zajlott Magyarországon az utolsó ésszerű, magyar hagyományink, akotmányunk és törvényeink alapján zajló politikai aktus, IV. (Boldog) Károly király koronázása.


Jövőre is azon fogunk dolgozni, hogy még a mi életünkben megvalósulhasson a következő ilyen aktus.

Királyságot!

2013. nov. 30.

Még egyszer Párizsban

Így az ősz utolsó és a tél első perceiben térjünk vissza egy gondolat erejéig a francia főváros egy érdekességéhez. Az úgy volt, hogy ezt a nagyon francia videót görgette elém a Facebook, amelyben ha semmi más nem is érdekes, az utcanév megadása mindenképp az, és ez engem rögtön a város on-line meglátogatására vett rá, ahol is a rue de Montorgueil-en virtuálisan battyogva ez a kép tárult elém:

Magyarország királynéja passzázs.


Nos, ezt nem hagyhattam annyiban, a valóságban is fel kellett térképeznem a helyet.

A rue de Montorgueil felől.

A passzázs másik oldala a rue Montmartre felől.

A Google Maps-en még nincsen ott a bejárat melletti vörös, kissé zavaros, elütési hibákat is tartalmazó információs tábla, így már csak ezért is érdemes volt ellátogatni. Először én rögtön a mártírsorsú Mária Antónia királynénkra gondoltam, de mint kiderült, egész másról van szó, bár hozzá is köze van a történetnek. A következőt írja a tábla:

"Párizs története - Magyarország királynéja passzázs. Királynévíz [ez az eau de la reine de Hongrie] és az azonos nevű párizsi átjáró. Jacques Hillairet az izgalmas Párizs utcáinak történelmi lexikonában (Paris, Editions de Minuit, 1963.) megemlít egy kicsiny átjáról az első kerületben, a Magyarország királynéja passzázst, mely a rue de Montorgueil 17 alatt kezdődik és a rue Montmartre 16. szám alatt van vége. Nem valószínű, hogy 45 méteres hosszúsága tette hírnevessé. Itt a neve lehet érdekes még számunkra. 

>>Magánátjáró, éjszaka zárva. 1700 körül készült el. Nemzeti tulajdonként 1797-ben adták el, azzal a feltétellel, hogy nyitva marad a nagyközönség számára, 1792 és 1806 közt Egyenlőség passzázs volt a neve. A forradalom előtt egy piaci eladó, Julie Bécheur lakta, aki Mária Antónia királynének adta át a piaci asszonyok egy petícióját. A királyné szívélyesen fogadta őt és észrevette, hogy Julie hasonlít Magyarország királynőjére [a franciában a két forma azonos], Mária Teréziára. Elvtársai csúfolódásból adták neki ezt a nevet, és ráragadt. Mária Antónia jóakaratú fogadtatása Julie Bécheur-ben loyalista érzelmeket keltett, ezek túlzott megnyilvánulása miatt a forradalom alatt lefejezték. A passzázs tulajdonosával is ez történt.<<

Íme, ezt olvassuk a könyvben. Ám egy könyv végi függelékben az író finomított ezen a kategorikus állításon. >> Bizonyos történészek számára ez azonban csak részben igaz, Julie Bécheur, a Nagypiac [a szomszédos la Halle] leggazdagabb gyümölcsárusa volt, 1776-ban meghalt (250.000 frank vagyont hagyva maga után). Szerintük a passzázs egy itteni királynévíz-tárolóról kapta a nevét, mely rozmaringszesz alapú parfüm használata igen elterjedt volt a XVII-XVIII. században.<< (cf. Codex, 1866.)
Szeretnénk, hogy valamely kolléga, avagy valamely párizsi helytörténész tisztába tenné ezt a kérdést. [sic!]
Claude CABANIS"


Nos, be kell vallanom, ennél szürreálisabb infótábla-szöveget még nem láttam, ahol a történész úr az utolsó mondatban felkéri a kollégákat a kérdés továbbtanulmányozására, mintha neki többre már ideje nem lenne. Mindenesetre itt van ez a két - nem teljesen eltérő - verzió, mindenki válogasson kedvére (gondolom mondanom sem kell, hogy melyik a mi kedvencünk), és ha bármi további információ felmerül a helyszínnel , vagy akár a rendhagyó ismeretterjesztési stílussal kapcsolatban, a kommentekben várjuk az információkat. 

2013. okt. 27.

Christus Vincit! Christus Regnat! Christus Imperat!



"Tehát a nemzetek kormányzói ne vonakodjanak odahatni, hogy úgy ők maguk, mint népeik Krisztus, a Király iránt a tisztelet és a hódolat nyilvános adóját leróják, ha azt akarják, hogy csorbítatlan tekintéllyel fejleszthessék és növelhessék hazájuk javát és boldogulását. Mert amit pápaságunk kezdetén a tekintély és közhatalom tiszteletének meggyengüléséről írtunk, az a mai időkre nagyon is ráillik: «Miután Istent és Jézus Krisztust a törvényekből és a közéletből kizárták, s a tekintélyt már nem Istentől, hanem az emberektől származtatják; magának a tekintélynek alapjai rendültek meg, mert elvonták az alapokat, amiért egyeseknek joguk van parancsolni, másoknak kötelességük engedelmeskedni. Így szükségképpen megingott az egész emberi társadalom, amely nem nyugodott többé szilárd pilléreken». (Enc. Ubi arcano.)

Pedig ha az emberek a magán- és a közéletben elismerik Krisztus királyi tekintélyét, hihetetlen előnyök háramlanak a polgári társadalomra: a valódi szabadság, a fegyelem és higgadtság, a megértés és béke. Krisztusnak királyi méltósága a fejedelmek és kormányok emberi tekintélyét megszenteli, a polgárok kötelességérzetét és engedelmességét pedig megnemesíti. Szent Pál apostol, bár csak az asszonyoknak és szolgáknak parancsolta, hogy férjeikben és uraikban Krisztust tiszteljék, mégis úgy intette őket, hogy ezeknek nem mint embereknek engedelmeskedjenek, hanem mint Krisztus helytartóinak, mert a Krisztus vérével megváltott emberekhez másképp nem illik, hogy embereket szolgáljanak: „Nagy áron vétettetek meg, ne legyetek azért emberek rabszolgái.” (1 Kor 7,23) S ha a fejedelmek és a törvényes közhatóságok majd azt a meggyőződést vallják, hogy nem annyira a saját jogukon, mint inkább Krisztus megbízásából és nevében kormányoznak, könnyen elgondolható, mily szentül és bölcsen használják majd a hatalmat, s ennyire számolnak a közjóval és alattvalóik emberi méltóságával. Ennek következtében fölvirul és megszilárdul a béke és a rend; megszűnik a lázadások oka, mert ha a polgár a fejedelemben és az állami közhatóságokban magához hasonló, sőt bizonyos tekintetben méltatlan és gáncsolható embereket lát is, mégsem szegül ellenük, mert bennük Krisztusnak, az Istenembernek képviselőit és tekintélyének hordozóját nézi. Azután a megértés és béke szempontjából is fontos, hogy minél nagyobb egy ország s minél inkább átkarolja az egész emberiséget, az emberek annál jobban öntudatára ébrednek ama közösség fontosságának, amely őket egybefűzi. S a közösség tudata megelőzi és megakadályozza a gyakori összeütközéseket vagy legalább enyhíti és tompítja azok élét."

XI. Pius pápa Quas Primas... kezdetű enciklikájából.

Áldott Krisztus Király ünnepét kívánunk minden kedves olvasónknak!

Királyságot!