Így az ősz utolsó és a tél első perceiben térjünk vissza egy gondolat erejéig a francia főváros egy érdekességéhez. Az úgy volt, hogy ezt a nagyon francia videót görgette elém a Facebook, amelyben ha semmi más nem is érdekes, az utcanév megadása mindenképp az, és ez engem rögtön a város on-line meglátogatására vett rá, ahol is a rue de Montorgueil-en virtuálisan battyogva ez a kép tárult elém:
 |
| Magyarország királynéja passzázs. |
Nos, ezt nem hagyhattam annyiban, a valóságban is fel kellett térképeznem a helyet.
 |
| A rue de Montorgueil felől. |
 |
| A passzázs másik oldala a rue Montmartre felől. |
A Google Maps-en még nincsen ott a bejárat melletti vörös, kissé zavaros, elütési hibákat is tartalmazó információs tábla, így már csak ezért is érdemes volt ellátogatni. Először én rögtön a mártírsorsú Mária Antónia királynénkra gondoltam, de mint kiderült, egész másról van szó, bár hozzá is köze van a történetnek. A következőt írja a tábla:
"Párizs története - Magyarország királynéja passzázs. Királynévíz [ez az eau de la reine de Hongrie] és az azonos nevű párizsi átjáró. Jacques Hillairet az izgalmas Párizs utcáinak történelmi lexikonában (Paris, Editions de Minuit, 1963.) megemlít egy kicsiny átjáról az első kerületben, a Magyarország királynéja passzázst, mely a rue de Montorgueil 17 alatt kezdődik és a rue Montmartre 16. szám alatt van vége. Nem valószínű, hogy 45 méteres hosszúsága tette hírnevessé. Itt a neve lehet érdekes még számunkra.
>>Magánátjáró, éjszaka zárva. 1700 körül készült el. Nemzeti tulajdonként 1797-ben adták el, azzal a feltétellel, hogy nyitva marad a nagyközönség számára, 1792 és 1806 közt Egyenlőség passzázs volt a neve. A forradalom előtt egy piaci eladó, Julie Bécheur lakta, aki Mária Antónia királynének adta át a piaci asszonyok egy petícióját. A királyné szívélyesen fogadta őt és észrevette, hogy Julie hasonlít Magyarország királynőjére [a franciában a két forma azonos], Mária Teréziára. Elvtársai csúfolódásból adták neki ezt a nevet, és ráragadt. Mária Antónia jóakaratú fogadtatása Julie Bécheur-ben loyalista érzelmeket keltett, ezek túlzott megnyilvánulása miatt a forradalom alatt lefejezték. A passzázs tulajdonosával is ez történt.<<
Íme, ezt olvassuk a könyvben. Ám egy könyv végi függelékben az író finomított ezen a kategorikus állításon. >> Bizonyos történészek számára ez azonban csak részben igaz, Julie Bécheur, a Nagypiac [a szomszédos la Halle] leggazdagabb gyümölcsárusa volt, 1776-ban meghalt (250.000 frank vagyont hagyva maga után). Szerintük a passzázs egy itteni királynévíz-tárolóról kapta a nevét, mely rozmaringszesz alapú parfüm használata igen elterjedt volt a XVII-XVIII. században.<< (cf. Codex, 1866.)
Szeretnénk, hogy valamely kolléga, avagy valamely párizsi helytörténész tisztába tenné ezt a kérdést. [sic!]
Claude CABANIS"
Nos, be kell vallanom, ennél szürreálisabb infótábla-szöveget még nem láttam, ahol a történész úr az utolsó mondatban felkéri a kollégákat a kérdés továbbtanulmányozására, mintha neki többre már ideje nem lenne. Mindenesetre itt van ez a két - nem teljesen eltérő - verzió, mindenki válogasson kedvére (gondolom mondanom sem kell, hogy melyik a mi kedvencünk), és ha bármi további információ felmerül a helyszínnel , vagy akár a rendhagyó ismeretterjesztési stílussal kapcsolatban, a kommentekben várjuk az információkat.
