Az alábbiakban közreadjuk a Szent Korona orsovai megtalálásának történetét. Ki-ki eldöntheti magában, ki bánt nagyobb tisztelettel Magyarország szent ereklyéjével, Kossuth, avagy I. Ferenc József királyunk.
1849 őszén a hatóságok, hogy a koronázási ékszereket visszaszerezzék, bizottságot küldtek Orsovára, ahol kiderítették, hogy a Szent Korona egy ideig az ó-orsovai “Fehér bárány” fogadóban volt, ahonnan néhány ásószerszámmal felszerelt ember elvitte, majd nemsokára visszatértek. Számos ásatásra sorkerült Orsován és környékén, de mindhiába.
1852 áprilisától br. Johann Franz Kempen von Fichtenstamm altábornagy vezette a Korona felkutatását, amit ő legszebb feladatának tekintett. Így ír naplójában:
“Az 1849.évi magyarországi forradalommal járó bűncselekmények és gonosztettek közt nagyságát és a gazság megnyilatkozási formáját tekintve egy sem volt kiemelkedőbb, a forradalmárok lelkületére egy sem volt jellemzőbb, mint a magyar koronázási jelvények elrablása és megszentségtelenítése. Szent Istvánnak, Magyarország első keresztény uralkodójának és az első királyának a koronáját mindig az ország legdrágább kincseként, a nép és jog szerinti uralkodója közös birtokaként, valóságos nemzeti ereklyeként tisztelték, az uralkodó és a nép a megbecsülés minden külső jegyével és lelkiismeretes gonddal óvta és övezte. Szent István koronája, amit tiszteletre méltóvá tesz már csak az is, hogy a korai századokból épen megmaradt emléktárgy, a kereszténység bevezetésének és az ország királysági rangra emelésének emlékjele; melynek jelentőségét az adja, hogy a nép és törvényes fejedelme bensőséges kapcsolatának jelképe, amelyet az egyház feje szentelt meg, és melyet a nép vallásos lelkülete egy szent ereklyeként kiváltképpen tisztel, mindig hatalmas varázst gyakorol Magyarország minden néptörzsének és társadalmi osztályának kedélyére, és olyan lelkes hódolat tárgya volt, amilyenre más európai országokban alig lehet példát találni. A magyar forradalom vezetőinek gátlástalanságát és elvetemültségét semmi sem világítja meg élesebb fénnyel, mint az a mód, ahogy az országnak ezzel a kincsével bántak.[...] Kossuth, akinek bűnös szelleme lázadásra tüzelte hazáját, az országnak azokra a kincseire is rátette szentségtelen kezét, amelyeket hajdan Szent István viselt; és amikor ez a felségáruló, az isteni igazságszolgáltatástól utolérve, kénytelen volt elmenekülni és a hitetleneknél keresni menedéket, eltüntek ezek a drágaságok is.”
Kempen báró küldöttség útján londoni magyar emigránsokhoz fordult, ahol - bérdíj fejében - sikerült megszerezni a szükséges információt.
A térkép alapján szeptember 6-án 31 ember kezdett el ásni. 1853. szeptember 8-án negyed kilenckor Ion Morosina, egy agg talján tuffási lakos felkiáltott: "Ferro" - mert kapája nehéz fémtárgyba ütközött. Egy vasládát pillantottak meg! A ládát kiemelték a földből, náddal letakarva egy parasztszekéren Orsovára, a határőrparancsnokságra vitték. Ott felnyitották.
Legfelül Szent István király palástja volt, hímzéssel kifelé fordítva, összehajtva. A sártól csepegett. Alatta két bársonypárna, ezek alatt bársonytokban elrozsdásodva a koronázási kard. A láda jobb alsó sarkában volt a szent korona, bőrrel bevont tokban, mely széthullott a nedvességtől. Néhány letört követ nem számítva ép volt, bélése elrothadt. Nedves selyemzsákban a korona mellett volt a jogar és az országalma. A ládában volt még pecséttel ellátott selyemterítő, egy köteg szétmállott írás, megrothadt pár koronázási cipő és saru. A láda fenekén volt külön zárral elzárt oldalsó rekeszben két régimódi kengyel, hozzátartozó szíjjal.
A koronzási ékszereket Bécsbe szállítván szeptember 16-án Pesten megállt a hajó, ünnepélyes menetben felvitték a budai királyi várba és három napig közszemlére tették a várpalota templomában. Ezt követően szeptember 19-én vonaton Bécsbe indították a jelvényeket, ahol Albert királyi herceg ünnepélyesen átadta I. Ferenc József király őfelségének. Végül Budára vitték a királyi várba, őrzési helyükre, a sok viszontagságnak kitett koronázási jelvényeket.
A király hálából emlékkápolnát építtetett Orsován.
A kissé cinikus véleményünkről inkább fordítsuk Magyarország címerére (komolyra) a szót. Arról, hogy Kossuth Lajos valaha leszedette volna a Szent Koronát Magyarország címeréről semmi bizonyíték sincs. Ezt fontos leszögezni. Tisztában volt vele ugyanis, hogy az nem Habsburg-Lotharingiai felségjelvény, hanem hazánk alkotmányosságának hordozója. Röviden: erre még ő sem vetemedett. A "tetteseket" még tőle is balra, valahol a forradalmi terror mámorában élő "flamingók" háza táján kell keresni. Vagy esetleg a sörrel-nem-koccintunk című '48-as legendák homályában...
És ami talán a legfontosabb: kifejezetten gusztustalan dolog az MSZMP jogutódjától, hogy elszedi az '56-os legyőzöttektől egyik jelképüket. Nagyon hasonlít ugyanis a hullarabláshoz.
Ahogyan talán már feltűnt, igyekszünk ezen az oldalon olyan embereket bemutatni – már csak azért is, mert nem vagyunk sokan – akik nemcsak érdeklődnek vagy éppen kutatnak a királyságunk után, hanem egy valós alternatívaként kezelik azt, egyszerűbben fogalmazva, akik potenciális magyar monarchisták. Talán páran egészen automatikusan azt gondolják, hogy az ún. „nemzeti radikalizmusban” automatikusan nagy azoknak a száma, akik a királyságban gondolkodnak. Fájó tapasztalat, hogy ez közel sem így van jelenleg még. A nemzeti oldal radikálisait jelenleg meglehetősen áthatja egyfajta „szubkulturális jelleg” (pólók, szimbólumok, mozgalmiság, nemzeti rock, stb.), amelynek egyszerre vannak hátrányai (pl. a megrekedés veszélye) és előnye (a fontosabb üzenetek a fogékonyak, a keresők számára könnyebben megtalálhatók és dekódolhatóak). Ebben a közegben mozog Dr. Varga Tibor is leginkább, emblematikus módon egyszerre egy nemzeti rock zenekar tagja (amely a nevét – Napvágás – a magyar királykoronázás egyik fontos és meghatározó szakrális epizódjáról kapta) és e mellett pedig előadásokat tart különböző – leginkább a Szent Koronához, és annak tanához kapcsolódó – témákban, tarsollyal az oldalán és bőrgatyában, hosszú hajjal. Tavaly karácsonykor, az évek óta megrendezésre kerülő Szent Korona Konferencia (amelynek egyik legnagyobb szervezője is ő) tartotta meg előadását – Mit terveznek velünk? – A Szent Korona eszme és a hatalom viszonya címmel, amelyet sajnos a rossz időzítés miatt csak videón tudtam megnézni. A rendezvény mindenképpen megérdemelt volna nagyobb (legalább a jobboldalinak mondott médiában) publicitást. (Elgondolkodtató, hogy olyan médiumok, mint a HírTV és a Magyar Nemzet például még fizetett hirdetésként sem volt hajlandó a rendezvényről hírt adni, a szervezők szerint legalábbis, mert nem foglalkoztak ezzel az „ódivatú dologgal” – mármint a Szent Koronával.)
Kis megjegyzések az előadás kapcsán, minden kötöttség nélkül, szinte csapongva.
- Nem biztos, hogy az „autoritásmentes” („le szeretnék ülni, vagy csak guggolok… rendkívül zavaró, hogy mindenkinek a feje felett vagyok…” – aztán mégis ült), és a néhol „rácsodálkozó”, meseszerű elbeszélésmód összhangban van a sokszor nagyon is konkrét és komolyságot igénylő mondanivalóval.
- Dr. Varga előadásában látszik a keresztény hitének aktív jelenléte, ami alapban nagyon jó, még akkor is, hogyha korábbi meglehetősen érdekes tévedései (Az „igaz Krisztus vallás”, amelyet az Intelmek alapján próbált „felmutatni” – holott csak az ortodox és a katolikus vallás közötti szent istváni egyensúlyozását dimenzionálta túl. Hiszen a katolikus hit mellett tette le a voksát az államalapító király, lásd a választott nevelő papok, szentek tisztelete stb. – a mellett, persze, hogy a bizánci kereszténységet is engedélyezte e honban). Talán ezért emleget – nem túl szerencsésen - olyan dolgokat / fogalmakat, mint például „a Szent Korona királyságának a vallása”, ami legalábbis félrevezető. Hacsak rosszul van fogalmazva az egy dolog, ha pedig nem rosszul van fogalmazva, akkor pedig egyszerűen helytelen ilyeneket mondani.
- Többször is nagyon megszólító, jogos felvetései vannak azonban, amelyet jól elhelyezett hangsúlyokkal mond ki. Pl.: „a szokás nem más, mint a szeretet és a szokásból lesz a törvény”. Vagy máshol „Ha volt valaha királyság, amely az Úr jelenlétére emlékeztet, az a Magyar Királyság volt.” „Az írott alkotmány elküldte a Jóistent…”, illetve „hacsak annyit mondanánk ki, hogy királyság, akkor azt mondanánk ki, hogy van Isten. Hiszen felkent királyunk van. (…) Hatvannégy éve máshogyan élünk, hatvannégy éve pokol a magyarság élete.” És még „amikor mi szabadok vagyunk, az mindig a történeti alkotmány alapján történik”. A történeti és írott alkotmány közötti különbség meghatározása kapcsán pedig helyesen jegyzi meg, hogy a „percemberek alkotmánya a jelenlegi, a múlttól szakít el, nincsen gyökerünk”. A történeti alkotmánnyal kapcsolatosan pedig az „istenközeli gondolkodásmódot” és az „élő alkotmány” kifejezést használja, amely – nem biztos, hogy tudatosan, de mégiscsak a monarchista álláspont szempontjából olyan nagyon fontos organikusságot mutatja.
- Fontos, hogy a királyság mellett áll ki alapvetően és kijelenti, hogy a Szovjet nyomására kiáltják ki a köztársaságot 1946-ban valamint figyelmeztet, hogy a komcsik kiáltják ki 1989-ben (is) a köztársaságot, amikor a kikiáltás alatt még itt tartózkodott a Szovjet Hadsereg.
- Fontos gondolatmenet, hogy 1954-ben megcsinálják a Ptk.-et a kommunisták, amelyben eldöntötték, hogy, hogy mi az, ami jó a történeti alkotmány korszakából nekünk, illetve nekik (hiszen onnan szűrtek). Fontos, hogy a vörös vezető elit szűrte ezt meg.
- Elvet, nagyon helyesen, olyan tévedéseket ő is, hogy „a Szent Korona működik” – ami tényleg egy fantazmagória csak, hiszen a Korona az örökös együttélést jeleníti meg e helyett.
- Fontos pozitívum, hogy nem gondolkodik demokráciában, főleg nem a jelenlegi tömegdemokráciában. Kijelenti, hogy bármikor visszatérhetünk a királyság állapotába, amely egyszerre a hierarchia és a mellérendelés állapota is a nemzet számára.
- Sajnálatos az olyan, kevésbé aktualizálható és megvalósítható momentumok, mint a „szkíta” hagyományok túlhajszolása. (Ezzel a nemzeti oldalon sajnos messze nincsen egyedül.)
- Sajnálatos, hogy a modern kor szerinti értelemben kezeli a magyar régiségben használt fogalmakat, ezért állít olyan dolgokat, mint hogy az „Aranybullában ki akarták zárni a fináncot”. Ez így természetesen félrevezető és végül is helytelen.
- Magyar föld, valós érték, gazdasági válság - érdekes a pozitívumok és a negatívumok megemlítése ezen fogalmak egymásra hatását tekintve.
- Teljesen téves a magyar reformkor elvetése; „minden, amit csinált majdnem, hogy nem jó…”, hiszen a reformkor organikusan és törvényesen kialakult követelései egy nagyon követendő konzervatív politizálás alatt keletkeztek és azok alapvetően szükségszerűek voltak a Királyságunk számára. A célokat és a megvalósítási módokat helyénvaló szétválasztani azonban. (Az hogy olyan fantazmagóriák is ezzel kapcsolatban szóba jönnek már ebben az előadásban is, mint hogy „kiszárad a Kárpát-medence”, mondjuk az ártéri vízgazdálkodás kapcsán, külön kellemetlen epizód.).
- Alapvető tévedése van Kossuth és Széchenyi viszonyában is Dr. Varga Tibornak. Kossuth nem volt „kevésbé radikális”, mint Széchenyi (és mi az, az „idegen gyakorlat”, amelyre célozgat? Tartunk tőle, hogy a labancozás sem áll távol tőle.). 1848 áprilisa pedig nem hozta meg azt, hogy „mindenki nemes lett”, hiszen ha mindenki az, akkor senki sem az, és az, a társadalmi állapot már a kommunizmushoz közelít („Önök mindannyian nemesek, csak úgyis kellene viselkedni…”). A hitel és kommunizmus viszonya nagyon zavaros és hiábavaló eszmefuttatás, sokkal szerencsésebb lett volna kihagyni és elfelejteni („az orosz paraszt nem tudott hitelt felvenni, megcsinálták neki a kommunizmust…”).
- Valamilyen szinten Dr. Varga Tibor esetében is jelen van egyfajta személyes meggyőződés, vagy perszonális fantazmagóriák jelenléte (sajnos ez is nagyon gyakori a nemzeti oldalon, a konferencián Molnár V. József, Lange Irén, akik ebben hasonszőrűek és sajnos olyannyira ismertek lehetnek még ebben a vonulatban Pap Gábor aki bőséggel engedett a gnosztikus behatásoknak, Szántai Lajos a nyíltan manicheista, a kommunisták ügynökeként elhíresült Kiszely István, valamint az okkultabb módszereket is latba vevő Csomor Lajos és Szigeti István is). Ilyen az, az állítása, hogy „10-20-30 évre ellopták az életünket” jelenleg és majd összegyűjtik azokat az embereket, akik ellene mehetnének a mostani establishmentnek és aztán lefejezik (képletesen szólva!) majd őket. Nem értünk azzal a kijelentéssel sem egyet – tekintettel a magyar nemzeti szellemre, ami mindig is jelen volt a történelmünkben – hogy; „A vezérelvek kellene, nem vezérek, mert azokat nálunk állítják”. A „Ne nézzünk TV-t, komolyan mondom…" Onnét várják a megváltásukat? Hamis vezéreket állítanak.” meg teljesen téves és valamennyire anakronisztikus is. Pontosan a tudatosan szelektáló, tájékozott emberekre van szükség, akik nem annyira a hun-avar mitológiában tájékozottak, hanem mondjuk sokkal inkább a regionális gazdaság fellendítésében vagy a magyar közjogban.
- Az egész rendezvénnyel kapcsolatosan Dr. Varga Tibor önzetlensége tapintható szinte, ami emberi őszinteséget sugall. Nagyon egyszerű és mégis ritka (keresztényi) az, a hozzáállás ma, hogy a rendezvény mindig ingyenes marad, amíg ő van az élén „mert ebben az időben ajándékot illik adni az embernek, szent időben…” az alapítványával ezért támogatja. Ez a hozzáállás követendő lehetne a nemzeti oldalon is, amikor egy nemzeti rock zenekar is több százezer forint alatt meg sem mozdul egy koncert kedvéért.
A Szent Korona Rádió, amely rendszeresen és engedéllyel vesz át cikkeket innen, hogy ezzel is terjessze a monarchista alternatívát Magyarországon, egy eléggé egyértelmű üzenettel flash mobot szervezett a tegnapi tisztavatáson, amelyről a republikánus politikai vezetők száműzték a Szent Koronát. Transzparnessel jelezték, hogy a Szent Koronára nagyobb szükség van mint az 1949/89-es sztálini gyökerű republikánus alkotmányra a Regnum Marianumnak. Azért, hogy egyértelmű legyen a flash mob üzenete, szórólapot is osztogattak amely kifejezetten anti-republikánus, több szempontból is monarchista álláspontot képviselt. Akárhogyan is gratulálunk és reméljük, hogy nem marad visszhang nélkül ez a bátor akció!
Igazából nem sok mindent tudunk dr. Szöllõsi Józsefról azon kívül, hogy ügyvéd és a Nemzeti Bizottmány titkára. A videó egy nemzetgyűlésen készült, amelyről szintén csak annyit sejtünk, hogy amikor az elmúlt két év "zavargásai" voltak, létezett egy ilyen. Vagy több is. Összeült, hogy alkotmányozzon és a régi történeti alkotmányt tegye meg újra érvényes alkotmányunknak. Ha ez volt ennek a nemzetgyűlésnek avalós célja, üdvözölni lehet monarchista szempontból ezt. Annak ellenére, hogy egészen biztosan fajsúlytalan politikai kezdeményezésről volt szó, hiszen igazi közakaratot, ami ekkor elengedhetetlen, nem tudott képviselni és döntést sem tudott hozni. Ez nem az ő hibájuk, hanem a respublika hegemóniájának lehet betudni. Viszont okulni kell belőle.
Dr. Szöllösi Józsefnek az, az érdeme ebben a respublikában, hogy felvetette a királyság érvényét a jelenlegi köztársasággal szemben. Meg is indokolta, nem is rossz alapról tette meg ezt. De kapásból tévedett több ponton is, amely tipikusan azt mutatja, hogy a hat évtized nem tette egyértelművé a helyzetet és sok lesz itt a munka még, ami persze nem baj.
Kicsiny megjegyzéseink tisztán monarchista szempontból a következők a felszólalásával kapcsolatban;
1. Soha nem volt "400 éves Habsburg elnyomás" Magyarországon. Ez egy forradalmár, kommunista frázis, tipikusan republikánusok érvelnek ma is ezzel. Tényekkel is nehéz lenne bizonyítani, aki a királyságra igent mond, ilyet egyszerűen ne mondjon.
2. Sajnos, a szabad király választás nem azonnali és olyan egyértelmű, hiszen a magyar történeti alkotmánynak része a trónöröklést biztosító törvények is. Ezeket figyelmen kívül nem lehet hagyni. Nem a "Habsburg-önkény" kényszerítette a magyarokra a Habsburg-Lotharingiai házat, hanem a rendek támogatták ezt az elképzelést. Szép számmal vannak olyan uralkodók e házból, akik arra példák, hogy ez bizony jó húzás volt (III. Károly, Mária Terézia, Rudolf, II. Ferdinánd, I. Ferenc József, IV. Boldog Károly). A nacionalizmus kijátszása a király személyének szempontjából nem monarchista álláspont.
3. Üdvözöljük a globalizmus-ellenességét is. Jó helyen kapisgált.
4. Köszönjük, hogy kimondta; egyik magyarországi köztársaság kikiáltásával kapcsolatban sem kérdezték meg a népet. Soha. Semmikor. Sehogyan sem.
5. Nem kell félni, következetesebben képviselni a királyság ügyét. Minél kevesebb megfeleltetés a respublikának. A királyság nem kiegészíti a köztársaságot, hanem a helyett van.
Ezek után mindenkinek kellemes elmélyülést a videókban. És ha bárki bármilyen módon tud felvilághosítást adni Szöllösi úrnak rólunk, vagy nekünk Szöllösi úrról, azt tegye meg. Ne késlekedjen! Köszönjük.
.jpg)
