2010. jan. 29.

Nem a vakbelünk röhög - trónörökös a kabaréban

A magyar trónörökös egy itthoni rádiókabaréban?! Elég abszurd ötletnek tűnik elsőre, de ha a publicitást nézem, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy a tömegkommunikáció értéksemleges és a hallgatók száma nyilvánosságot hozhat bármilyen témának. Múltkor úgyis megkaptam, hogy csak csínján bánjak azzal, hogy mi méltatlan a trónörökösnek és mi nem.

Akkor most óvatosan fogalmazok és azt mondom, hogy végül Ottó koronaherceg elmondott értékes dolgokat is Fábry Sándornak (aki már többször kifejezte nagyrabecsülését a főherceg irányában, meglehet most megsérti egy kérdéssel) a rádiókabaréban, olyat is amelyet nem gondolhattunk róla. Úgy tűnik a trónörökös sokkal árnyaltabb személyiség, mint ahogyan be van állítva akár szimpatizáns akár ellenséges környezetben. Ki gondolná például, hogy szeret dacolni az ENSZ rendelkezéseivel? Vagy, hogy meghatódottan itt fog beszélni Ferdinánd-Antal főherceg keresztelőjéről? A legrelevánsabbnak azon kijelentései tűnnek a mi számunkra, amelyek a magyar trón utódlásáról szólnak, nevezetesen; "Én sose voltam a trónon, úgyhogy nem mondhattam le. Nem tudok lemondani egy birtokról a Holdon..." Ennek ellenére a királyság "nem aktuális most" Ottó főherceg szerint (ez nagyon hasonlít a "királykérdés nem aktuális" axiómájára a kormányzóság idejéből). E mellett persze vannak komolytalan kérdések a Fábry-interjúban (Porsche-ügy, Otto csomagküldőt Ottó alapította-e?, stb.), de megtudhatjuk azt is, hogy a neokon idol Reagan elnököt a főherceg nagyra értékeli. A főhercegi interjú mellé mellékeltünk egy beszélgetést is Dr. Csapó Csaba adjunktussal (ELTE BTK, korábban alapvető könyvet írt a Magyar Királyi Csendőrségről, innen lehet pár embernek ismerős), aki Ferenc Józsefről készülő könyve kapcsán beszélget Aranyosi Péter, aki a stand-up műfajból ismerős lehet sokaknak. Közben van egy felejthető kabaréjelenet is, nem muszáj végighallgatni. Ide kattintva meghallgatható mind a két anyag. Véleményét, benyomását, kritikáját senki ne fojtsa magába, hanem ossza meg velünk!

2010. jan. 24.

Üzenet Nyikos Tivadarnak Sopronba

Nyikos Tivadar 2008-ban nagyot gondolt és azt mondta, hogy alapít egy pártot, amely királyság helyreállítását tűzi ki célul. BMX-es tesitanáros sikereivel nem elégedett meg a volt MIÉP-es politikus, aki Sopron polgármester-jelölte is volt, jelenleg pedig a Pedagógusok Szakszervezetének a helyi elnöke. Szép gondolat, mégsem tapsolunk. Azt, hogy miért nem, azt már korábban nagyon bőven kifejtettük. Tudjuk, többen meg is szívlelték ezt, nem is nekik szólunk, hanem azoknak, akik most ébrednek. Mert elégszer nem lehet szólni. Azért érdemes ezzel foglalkozni, mert az első gondolat azok fejében akik azt mondják - jogosan - hogy ezzel az egész köztársaságosdival szakítani kellene, úgy látszik mindig ugyanaz; alapítsunk pártot erre! Nyafogva kérdezzük erre a beidegződésre; m-i-é-r-t? Hogyan remélhetjük azt, hogy egy párt fel tudja vállalni a királyság ügyét és nemzeti egységet tud teremteni - önmagában? A pártrendszer adott, nem is nagyon ezen akarunk változtatni, mint mondjuk a Magyarok Szövetsége, az azonban nem szükségszerű, hogy úgy működjön (különösen a pártfinanszírozás dolgában), ahogyan ma a II. Magyar Köztársaságban. Sőt így ne működjön, ha egy mód van rá. Oka nyilván számos ennek a problémának, amely a gazdaságot, a kultúrát, az oktatást, a közbeszédet, a nyilvánosságot átpolitizálja, de mi mégis leginkább a totális népfelség elvét helyeznénk egy kicsit pellengérre ezzel kapcsolatosan. Az, az olasz és német modell, amelyet a rendszerváltás után átvettek itthon a pártfinanszírozásra (és amelyet megreformáltak már a németek is, mi azonban nem) nem hozott sok jó gyümölcsöt. Meg aztán egy országgyűlési választáson mérkőzzön meg az MSZP, a Fidesz, a Jobbik, az MDF-SZDSZ meg a királyság pártja?Te mire szavaztál? Én a szocikra, és te? Én, a királyságra. Jobb volt a kampányuk.

Brrr.

Ezt ugye azért mégse. Miért kellene erősíteni köztársasági pártokráciát még egy párttal és ezzel egy integráló erőt perifériára helyezni?

Másrészt, ha egy párt működik, akkor az a köztársaság törvényei szerint működik. Csak sejtjük, hogy a következő lépés az lett volna; no jó, akkor most népszavazzunk arról, hogy legyen-e királyság vagy sem? És a királyság ügye újra és újra a sírban marad, tetszhalottan, nagyokat sóhajtva. Sóhajtsunk hát mi is; ne így! Vannak itt soproniak, kérjük adják tovább ezt jó Nyikos Tivadarnak.

2010. jan. 23.

Diktatúra helyett, egyszerűen csak rendet

Korábban egy ismerősöm, aki nem tudott belenyugodni abba, hogy kell átmenet a köztársaság után a királyságba, felvetette, hogy lehetne-e az egy diktátor? Lényeges kérdés, rafinált is. Hatvan év kommunizmus után kell a francnak a diktátor ide. Meg úgy egyébként is, az nekünk még jót nem hozott. A diktátorral egy gond van ugyanis jelenleg; a köztársaság törvényei szerint járna el, az meg nem erősítené a királyságot. Olyan diktátor, aki idejön és "csak erőskezű" kösz, de nem kell. Minek? Rendet rakni? Hol? Az a köztársaság rendje lenne, amely lényegében egy rendnélküliség.

Ha elfogadjuk és valljuk, hogy a köztársaság állapota vis maior - monarchistaként ez a helyzet nagyobbrészt Hölgyek és Urak - akkor ezt a "nem normális" állapotot nem lehet "normális és általános" eszközökkel felszámolni, érvényteleníteni. Igenám, csakhogy aki "felszámol" (mondjuk egy diktátor) szuverenitásában észrevétlenül belecsúszik a forradalmiság nemkívánatos balos-széljobbos csapdájába, amely által nem rend teremtődik, hanem egy új rend teremtődik. Ez meg nem a kívánatos törvényes rendnek lesz az eleje, hanem a zsarnokság kezdete.

Nem állítjuk, hogy nem kell olyan fejezet a rend (értsd: a királyság) helyreállításában, amely szuverén módon tud cselekedni (Schmitt itt sajnos megkerülhetetlenül igaz dolgokat mondott) , azt mondjuk, hogy biztosíték kell. A magyar köztársaság bukott államforma. Ebben az országban kormányozni kell. Egyszerűen muszáj. Ez a kívánatos helyzet lehet "rendkívüli" akár, de nem muszáj, hogy "törvénytelen" legyen, főleg nem a jelenlegi autoritáshiány, és legitimitásválság korszakában, hiszen a vis maiorból vezet ki. A "rendkívüli" pontosan a "rend" eleje is lehet. A rendkívüli helyzet lehet kényszer és bizonyíték is arra, hogy a demokratikusan, többségi elven nem lehet mindent megoldani immáron. Egy szuverén tekintély kell. Király kell, és a király előtt valaki, aki biztosítja, hogy újra eljöhessen. A magyar közjog szerint ez nem diktátor, hanem a király helyettese; kormányzó vagy helytartó - a homo regius. Ideje pedig deklaráltan ideiglenes, átmeneti és nem lehet végleges. Pozíciójában a királyság és a király szabja meg a cselekvésének a viszonyrendszerét.

2010. jan. 21.

Isten áldja XVI. Lajos király és Mária Antónia királyné emlékét! - A francia király kivégzésének 217. évfordulóján.


"Je pardonne de tout mon coeur à ceux qui se sont faits mes ennemis..."

{Teljes szívemből megbocsájtok azoknak, akik az ellenségemmé tették magukat...}

( XVI. Lajos kivégzése előtt)



"De ha életem békétek helyreállítja,
Vegyétek vérem, szabadon adom;
Szerető királyotok, míg kesereg vétketeken,
Ártatlanul hal meg és megbocsájt.

Népem! Vegyétek ez utolsó búcsút;
Legyetek boldogok és szívesen halok meg.
Oh bár úgy lenne, hogy a vér mely kezetek fogja szennyezni,
Kioltsa mind a gyűlöletet szívetekben!"

[XVI. Lajos alattvalóihoz]



Ajánlott a témában még olvasgatni:"XVI. Lajos kivégzése koncepciós perben elkövetett közönséges gyilkosság volt". Valamint a francia királyok nekropoliszáról a Regnum!-on van írás.

[Kompilálta, fordította: Uhel Péter.]

2010. jan. 16.

Az ügyeletes megmondja

BKV sztrájk van. Az ember ilyenkor összenő egy kicsit a szolgáltatóval, szorosabbra fonja a kapcsolatot vele. Próbálja megérteni, eligazodni rajta, de leginkább a saját kicsi nyűgére megoldást találni. Az élet úgy hozta, hogy forgalmi ügyeletre kellett mennem az egyik metró állomáson intézni az ügyes bajos dolgaimat. Középkorú kopasz, terebélyesebb úr fogad, nagy monitorok előtt. Köszönés után érdekes megjegyzése van;

- Olvastam magával az interjút...

Finoman szólva is meglepődöm.

-Igen? Remek. Hogyan tetszett?

- Sokat gondolkodtam azóta ezen...királyság. Másokkal is megvitattuk. Van benne valami. Magamtól mondjuk nem jutott volna eszembe. De kell egy ember, aki nem a pártoké ebbe az országba. Itt bent is megvitattuk ezt már a többiekkel.

- Igen?... Örülök neki, hogy így gondolja.

- De ki lenne az? Ki lenne a király? Mindenképpen kívülről kellene egy személy. Nem tudom... a Habsburgok jöhetnének vissza? Mi van a trónfosztással?...

- Ez e legbonyolultabb része a dolognak, és érdekes, hogy mindenki mégis ezt kérdezi elsőnek. Nekem nem ez a legfontosabb első körben. Az 1921-es trónfosztás nem volt törvényes, jogszerű cselekedet véleményem szerint. Legalábbis a történeti alkotmány alapjain állva.

- De katolikusnak kell lennie a királynak, ugye? Horthy ezért nem lehetett az...

- Ezért is. Igen, idehaza katolikusnak kell lennie a királynak.

Körbenézek. Valakiket körbeállnak az ellenőrök éppen. Ömlik ki a tömeg kijáratokon. Vibrál a monitorok fénye. Hátul valaki megmossa az arcát, nagyokat prüszköl. Az ügyeletes maga elé mered.

- A lényeg nem is ez. Az, hogy az emberek elfogadják. A magyarok csak olyannak engedelmeskednek, akit el tudnak fogadni.

- Igen, nemzeti egység kell. Nekem is ez a legfontosabb dolgok egyike.

- Egység?! - hangosan felnevet. Na, az itt nem lesz. A magyar olyat nem tud! Egység? Az emberek egymás torkának esnének legszívesebben. A török óta itt nem volt egység.

- Azért volt rá példa azt gondolom. 1956-ban itt azért volt nemzeti egység. Ha krízisben van az ország a magyar tud egységet létrehozni. Látja 1919-20-ban is helyreállították a királyságot, egység alakult ki akkor is.

- Igen, igen. A Horthy. De most más. Nagyon más.

- Most más. De az egységre szükség van.

- A magyar királynak úgy kellene magyarnak lennie, hogy egyik pártnak sem a tagja. A pártoknak engedelmeskedniük kellene neki. Legyen külföldi. De hát ki lehetne az?

- Korábban is elfogadtak "külföldit" a magyarok. Károly Róbert alig tudott magyarul amikor idejött és mégis az egyik legnagyobb magyar király lett.

- Igen. Igen...tényleg.

Csörög a telefon. Idegesen magyaráz valamit az ügyeletes. Sztrájk van, munka mégis van. Nekem is mennem kell. Mielőtt elbúcsúzom kiderül, hogy a könyvemet is ismeri.

- Tudunk erről még beszélni egyszer? - kérdezi. Így egy kicsit jobb, hogy válaszolgat is valaki.

- Ha kitart még a sztrájk... Talán jövök erre.

Poénnak szántam, de túl komoly lett a kicsengése. Mindegy.

Kint hideg. Tömeg. Neon. Koszos mozgólépcsők. Lökdösődés. Nyúzott, munkába siető emberek. Egy kávé lötyög bennük talán csak. Magyarországon, 2010 telén. A rendkívüli körülmények úgy látszik néha összehozzák a hasonló dolgokon gondolkodókat.

2010. jan. 11.

Köszönet a kommunista elvtársaknak is!

Korábban a zöld kommunistáknak nem tetszett a királyság, most pedig a vörös (true?) kommunisták vannak oda tőle. Minden érvünket elmondtuk már a zöldeknek, így nem sok maradt a testvérek után az elvtársaknak. Ez a mi hibánk. Mindenesetre a botozás (!) igazi nóvum, mondjuk a nyilasok korábbi Dózsa-nosztalgiája után. (Merő reakciós dekadencia miatt jutott csak eszünkbe, hogy a Tanácsköztársaság egy szimbolikus koporsót emelt neki, és "odatemette" Martinoviccsal együtt a "Vérmezőre".) Ezt a mondatot azonban ideemelem, mindenképpen hogy maradjon meg minél több helyen az utókornak, annyira szép; "A Szent Korona semmire sem garancia. Egy középkori relikvia, szimbólum a múltból, melybe csak azok kapaszkodnak bele, akik számára ez paradicsomi létük szinonimája és reménye. Az igazi megoldást majd a szocialista népköztársaság fogja biztosítani.". Mindezt a kommunizmus után húsz évvel, miután sikerült a rendszert leváltani is. Azt mondják, legalábbis.

Úgy illendő, hogy ahogyan a nyilasoknak is megköszöntük, most a kommunistáknak is megtegyük a kötelező udvariassági gesztust; köszönjük szépen elvtársak! Remek móka volt.

A sors, a hazaszeretet és a végzet

"A végzet akkor méri ki az emberi sorsokat, mikor a hazaszeretet a lelkükbe teszi. Mentől többet ad belőle, annál súlyosabb a sors, melyet kimér."

(Tormay Cécile, 1919)

Meglehet akkor, hogy az ún. "jelenlegi helyzet" nem is annyira súlyos, hiszen úgy látszik a haza szeretete nem kritérium manapság, hogyha a magyar állam vezetőiről kell beszélünk. "Szakmai szempontok" vannak, népszerűség van, politikai tőke van. Hazaszeretet néhányan a népből kérnek számon csak másokon, de ez sokszor csupán üres pátosz, máskor azonban - főleg ha nagyon őszinte - akkor túlságosan is halk szavú, nem hallatszik be a Parlamentbe.

A helyzet akkor súlyos, hogyha a magyar sors jelenleg nehéz, mert akkor nem tudunk ennek a kihívásnak (sors, hazaszeretet és a végzet) megfelelni ahogyan azt a sorsunk kívánja. A hazaszeretet manapság úgymond kevés. Még inkább; nem egyéni kritérium, nem gyakorolja különösebben senki sem. Nem egy mérce, nem beszélgetési téma a tea vagy a sör, bor mellett. Vasárnap a megterített asztalnál sem téma. Nem beszélnek róla talkshow-ban és nem lesz címoldalas anyag a napilapban sem. Ahogyan azt megfogalmazta egy magyar konzervatív a minap; "...és senki sem akar állva meghalni az utcán.". Az egyéni érdek és a haza szeretete összefonódik. Az egyéni érdek ha össze tud fonódni a haza szeretetével, akkor jó, akkor lesz egy jó vállalkozó csak hazafi. Akkor "bevállalja". Aki áldozatot kér, az fanatizál a "nyugodt emberek" szemében. Ők azonban lótuszevők leginkább, nem megfontoltak, nem a biztonságot keresők, mégis úgy látszik hangosak.

A kevés hazaszeretet nem erény, és főleg nem magyar erény. A hazaszeretet ahhoz kell, hogy beteljesítsük a sorsunkat. A sorstalan népnek azonban nincsen hazája. Nem is kell semmit sem, hogy szeressen - csak önmagát.

2010. jan. 8.

Krízisben, tömegdemokráciában kampányolni kemény krumpli!

A 2006-os országgyűlési választások idején több helyen bebizonyították, hogy rántott húsért, vagy más élelemért szavaztak vidéken az emberek. Jobboldal, de sokkal inkább a baloldal egyaránt kapott ilyen pofont. Idén válság kellős közepe (eleje?) van, nem telik. Meg aztán a kampánynak az eleje is van. Volna helyette azonban krumpli meg hagyma. Meg szabotázs és káosz. Mindegy, mi magyarok mindegyikre vágyunk úgy látszik.

Meg a kérdés; miért nem lepődünk meg annyira ezen?


2010. jan. 6.

A Királyi Várpalota pusztulásáról



A fentebbi videón egy nagyon érdekes és meglehetősen tényszerű bemutató látható, hogy a Királyi Várpalota (alias "Budai Vár", csak "Vár") milyen "átépítésnek" és "restaurációnak" nevezett, pusztításon ment keresztül az elmúlt hatvan évben. A köztudatban úgy él, hogy a Palotát a II. világháború alatt a súlyos harcok miatt olyan károk érték, amelyeket nem lehetett helyrehozni a legtöbb esetben. Meglehet a Palotát kirabolták legalább három fázisban (német, nyilas, szovjet) maga az épület helyreállítható lett volna. A videó pontosan bemutatja ezt, hiszen nagyon fontos részek - a Vártemplom, a Diplomata lépcső, a Lovarda, a Szarvastéri Díszkút, stb. - helyreállítható lett volna a képek tanúsága szerint, de ezért semmit sem tettek a köztársaságok, hanem módszeresen egy szociális-, és kulturális intézmények gyűjtőhelyévé alakították át az egész Várat, az adott kornak megfelelő építészeti stílusjegyekkel ellátva, a korábbi elemeket lebontva.

Ez az "építészeti racionalizálás" egy olyan szemlélet része, amely szembe ment a királyi "burzsoá" múlttal és csak egy feltételezett társadalmi funkcionalitást szolgált a hagyomány és a művészet tisztelete helyett. A munkát állami irányítással végezték el, végrehajtója az 1948-ban megalakult Középülettervező Vállalat (KÖZTI) volt, amelynek szellemi köre 1946-ban jött létre az I. Magyar Köztársaság alatt, Új Építészeti Kör néven. Az építészet nagy kérdéseit dialektikus és funkcionalista módon akarták megvalósítani az itt tömörülő építészek. A KÖZTI az állami építéstervezés központi, mindenható szerveként működött lényegében 1948-tól a köztársaságok ideje alatt, és túlélte a rendszerváltást is; 1991-tól részvénytársaságként működik jelenleg is. A Királyi Palota megkezdett "restaurációja" - valójában itt a módszeres rombolás lenne a megfelelő kifejezés - alapvetően három KÖZTI-s vezetőhöz fűzhető; Janáky István, Kotsis István, Gerő László. A munka 1948-1951 között folyt, aztán az 1960-as években folytatódott, ugyanazzal a hozzáállással, a rombolást tovább folytatva.

A videó kifejezetten torokszorító élmény, de nagyon tanulságos is, abban a tekintetben, hogy a megszokás és a beletörődés miért a magyarság egyik legnagyobb átka, amely az elmúlt évtizedekben annyira rányomta a bélyegét a magyar géniuszra. Generációk nőttek fel úgy, hogy "a Vár" csak az OSZK-t, a Munkásmozgalmi Múzeumot, bóvliárusokat, funkcionalista "modern" épületeket és különböző kiállításokat jelent és nem azt a helyet, amelyben a mindenkori felkent apostoli magyar király helye volt. Nemzedékek, akiknek értelmezhetetlen az a fogalom, akárcsak kultúrtörténeti jelleggel is, hogy "Trónterem" és akik nem látták (képen sem) az épület tetején a Szent Koronát. "A Vár" lett az a hely, ahol majdnem sikerült a múltat végképp eltörölni.

2010. jan. 5.

Zita, Erik, János, Ferdinánd és a detronizáció - ajánlók a Regnum!-ról

A Regnum! portál persze aktív továbbra is, csak mi nem adunk róla híreket önző módon itt a blogon. Következzék ezért most egy kis összefoglaló az elmúlt időszakok új, egyre szélesebb spektrumot felölelő írásaiból. Két új szerzőnk is van a portálon, Bicsák Nikolett egy érdekes anyagot kompilált, illetve írt a Szapolyai vagy Ferdinánd témában, Pezenhoffer atya nyomdokain haladva. Nikolettnek köszönhetünk egy érdekes fordítást Zita királynénk megindult bolodggáavatatásáról, amely talán sokaknak elkerülte a figyelmét. Másik új szerzőnk, Szabó Gábor pedig az 1921-es ún. "detronizációs vitáról" értekezik, talán kevéssé ismert álláspontokat részletesebben is ismertetve (gróf Apponyi Albert). Erik von Kuehnelt-Leddihn lovag második írása (Monarchia és háború) is publikálásra került a Regnum! oldalain, Németh Bálint (ő is új közreműködő) fordításában, ezzel folytatva az úttörő munkánkat a szerző itthoni megismertetésével. Az előző írásánál ez lényegesen hosszabb, de talán még inkább izgalmasabb és sok európai politikai folyamatot más megvilágításba helyez. A Vitézi Rend egyszerre emlékezik meg IV. Boldog Károlyra és Horthy Miklós kormányzóra szentmisével és előadással, amelyről örömmel adtunk hírt, a Rend személyes megkeresésének engedve. E mellett örülünk annak is, hogy a Regnum! és a Kairosz kiadó által közösen jegyzett könyvet, a Nekünk királyság kell!-t immáron terjeszti a Bookline is, de természetesen megrendelhető tőlünk is.

Olvasni, kommentelni, vásárolni tessék!

2010. jan. 3.

Új weboldala van a lengyel monarchistáknak


A lengyel, a francia és az osztrák monarchisták rendszeresen nézegetik az oldalainkat és alkalmanként levelezés is van velük, valamint véleménycsere. Híreket adunk-veszünk és kapcsolatot tartunk. Most a lengyelek, akik idáig sem voltak passzívak, készítettek egy új weboldalt, ami elsőre megnyerte a tetszésemet. Jól strukturált, nagyon színvonalas oldal, öröm kattingatni még akkor is, hogyha semmit sem értek belőle. Adrian Nikiel az OMP-től mesélte, hogy a szándék az volt, hogy egy komoly szellemi arzenált vonultassanak fel az oldalaikon, ami szerintem sikerült is. első blikkre A magyar szándék is hasonló ugye a Regnum!-mal kapcsolatosan. A lengyelek orientációja hasonló is a magyar monarchistákhoz viszonyítva azt gondolom (kereszténység, kombattáns szimpátiák, konzervatív életszemlélet, közösségi szerveződés, hagyománytisztelet) csak náluk a köztársaság még erősebb mint nálunk, és ott sajnos felvállalható hagyomány is akad. Magyarországon ilyen ugye nincsen, aztán mégis egy kicsit tötyögünk, pedig a pálya adott.

Magas és alacsony is egyszerre a léc, na.