A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nemzetgyűlés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nemzetgyűlés. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szept. 18.

Megint jönnek, (most éppen) nemzetgyüléseznek...

A szombati napon összeült az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlés azzal a céllal, hogy helyreállítsa a jogfolytonosságot ebben a hazában. Ugye, milyen jól hangzik? Nagyon is! Most akkor örülhetünk? Több mint hat évtized után valóra válik egy nagy vágy? Végre elérkezett valami ideiglenesnek és esetlegesnek a vége és ami érvényen kívül volt, most végre érvényesülhet?

Korántsem. Már megint nem és nem.

Valami más azonban újra előjött és megismétlődik, hiszen ez a "nemzetgyűlés" már volt korábban. Egészen hasonló céllal később is, Nemzeti Bizottmány néven, ahol kiemeltük Dr.Szöllősi József gondolatait is. (Ő most is benne van ebben a dologban egyébként ügyvezető elnökként.)

A szándék persze megint olyan, hogy nem lehet rá panasz nagyon, hiszen;"Felkérjük mindazon szervezeteket, akik a Szent Korona Eszméjétől [gondolom, a Szentkorona-tan] áthatva, az ősi történelmi alkotmányunk visszaállításában látják a nemzetünk megmaradásának és felemelkedésének lehetőségét, hogy küldötteik útján vegyenek részt a tanácskozásban. Csak a nemzeti erők összefogásával menthetjük meg a Szent Korona országát és nemzetét.".

Az előadók a "nemzeti oldalról" futnak be ide, de mintha már ismerős lenne több helyről is ezek a témák és nevek együttese; "Tőke Péter: A kapitalizmus halála — a pénzügyi válság okai; Dr. Drábik János: Eladósodástól mentes nemzeti stratégia; Dr. Botos Gábor: Az igazságszolgáltatás megszervezése". Ez a sokadik ilyen előadásuk a témában, de minek előadni egy "nemzetgyűlésben"? E mellett pedig van "tisztségviselők" megválasztása (ki által és hova?) és beszámoló az "elmúlt időszakról". Melyikről? Arról, ami 1944 óta telt el, vagy ami az elmúlt négy évben, amióta hallottunk róluk?

De nem akarom én elbagatellizálni a dolgot és poénkodni sincsen túl sok értelme már. Szomorú ez leginkább, hiszen az egésznek így nincsen semmi értelme. Valami olyasmi ez, amikor elkeseredett vidéki emberek összefogtak miután a rendőrség nem találja meg azokat a tolvajokat, akik ellopták a termést és belépnek a Gárdába (most hirtelen nem is tudom melyikbe), hogy akkor majd az segít. De nem tud segíteni, mert eszköztelen, a rendőrség marad a régiben, csendőrség meg nincsen. Az igény megvan, de csak csak pótlék tud létrejönni, ami nem életképes és végső soron maximum egy válságjel csak.

Ilyen ez a "nemzetgyűlés" is. Kicsi, savanyú, funkciótlan, öncélú, de a miénk, egy jogfolytonosságát vesztett országban.

Örülni nem lehet, de már olyan nagyon bosszankodni sem ezen. Igazából már nem tudom, hogy ez hányadik próbálkozás arra, hogy "nemzetgyűlést" hívjanak össze, amelyre pár évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy egy igényt mutat jelenleg. Jó szándékú, de képtelen megjegyzés volt egy képtelen helyzetre ez akkor, amely leginkább most már egy politikai performansz lett. A "jó szándékból" nekem meg már speciel elegem van, az ugye a Pokolba vezet, azt meg köszönjük de nem. Olyan politikai performansz lesz ez is, mint Demszkyt megdobálni (haj, most már ennek is vége, pedig mókás volt legalább!), vagy egy újabb "vitézi rendet" alapítani, vagy "lovagrendet", vagy zászlókat csináltatni és pózolni egy weboldalon, hogy 12 ember megemlékezett valamire és hú, dobálni a linket, hogy figyelj nézd mert ott vagyok és milyen klassz a felvarrom, az egyenruhám, hogy feszítek, mondtam egy kemény szöveget és ki lehet posztolni, küldöm csatolt fájlban.

Olyan öncélú, olyan semmilyen, olyan esélytelen és végeredményben szánalmasan siralmas ez az egész. Olyan rend nélküli, olyan keret nélküli, olyan önmagunkat szórakoztató dolog ez. Intellektuális maszturbálás a legtöbb politikai performansz, amelyek 2007 óta elszaporodtak és egyfajta kultúrát teremtettek a politikai kultúra oldalhajtásaként. De nemcsak öncélú, hanem valahol romboló is ez, hiszen nem tudja az igazi törekvéseket kiharcolni, ezért valamit meghonosít és elfogadtat, amit nem kellene. Miért? Mert nem tud politikai térbe kerülni és nem olyan, amilyennek lennie kellene. René Guénon mondta egyszer a pogánysággal kacérkodóknak, hogy halott vallási formákkal csak rombolni tudnak. Most azt mondanám, hogy akik úgy nyúlnak mások által eltemetett politikai-, közjogi formákhoz, hogy abba életet lehelni nem tudnak, nem is tudhatnak szándékuk ellenére, hogy azt ne tegyék, önmagukat máshol valósítsák meg és játszanak valami egészen mással, ha már olyan kedvük van! Ne tessék ezt is kitalálni, hogy akkor majd mi, megcsináljuk, mert más nem, zugbölcsészkedni nem ér az otthoni panellakás ajtaján kívül. Abbahagyni tessék ezt leginkább.

Itt van ez a "nemzetgyűlés" is, ugye. Ennek is megvolna a szabálya, ne tessék most kitalálni, hogy akkor majd összeülünk és csinálunk egy ilyet, mert miért ne. Mások csinálnak rendet, meg mozgalmat, meg osztogatnak kitüntetéseket, meg templomot alapítanak püspöki ellenkezés dacára, akkor majd mi nemzetgyűlést hozunk létre. Olyat még más nem annyira.

A szabály az, hogy a jogfolytonosságot alanyi és alaki szinten is térhez kötik. Ez a tér az országunk, amely alatt a magyar nemzet 1848 óta mindenkit ért, aki teljes jogon gyakorolhatja az állampolgári jogait, ergó így a Szent Korona tagja is. Most a Szentkorona-tan nincsen államjogilag érvényben, de a jog a magyar (politikai) nemzeté továbbra is, amely a területtől nem elválasztható. A Nemzetgyűlést a nemzet választja, vagy cenzusos vagy cenzus nélküli, titkos, szabad választójoggal, amilyen most is van. Ez ugye opció, ez ugye lehetőség, de alkotmányos királyságban így szokta a magyar, ez történt 1920-ban is, amikor ilyet legutóbb tett ez a nemzet. Tudta ezt a trónörökös, tudták ezt a Magyar Királyság legutóbbi törvényes államfői, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és Mindszenty József hercegprímás is, ezért nem adták a nevüket mindenfajta próbálkozáshoz, amely nemzetgyűlést akart összehozni, meg "parlamentet" (ami az épület, mindegy), az emigrációban. Nagy volt a csábítás, nagy volt az elkeseredés, nagy volt a lendület néha, de nem. Ez ugye nem játék.

És ha ők így cselekedtek, akkor ezt máshogyan ne tessék, mert hol vagyunk mi tőlük és hol van most tőlünk az, ami miatt ők annyit búsultak és tettek? Máshogyan másvalamit hozunk létre. Abból meg már túl sok is kijutott ennek a megnyomorodott országnak.

2010. máj. 20.

Alkotmányozás: második nekirugaszkodás

Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök-jelölt bejelentette, hogy a kétharmados parlamenti többséget birtokolva hülyeség lenne, hogyha nem gondolkodnának abban, hogy meg kell változtatni az 1949-es alaptörvényt, amelyet (kartális) alkotmánynak hívnak ebben a köztársaságban. Ez nem nagy újdonság, sokkal inkább az a nóvum, hogy egy olyan fogalmat hozott be a magyar politikába, amelyre jobb érzésű emberek 1989 óta várnak; Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Erre azért illik felkapni a fejet emberek, mert ebben azért már van valami perspektíva. Ez kérem már nem a szokásos kőkemény republikánus ballib vagy jobbközép politikai-gazdasági lobbis váltógazdálkodás mozgástere. Orbán úr kijelentette, hogy jobb lett volna már most, hogyha az Országgyűlés ezzé alakul át, de most először a közrend és a gazdaság helyreállítása a cél. Persze nem tudjuk, hogy mi alapján, meg hogyan, meg milyen céllal. Csak reméljük, hogy most már ez sztálini vacak a kukában végzi és a Szentkorona-tan végre érvényesülni tud, amely magában foglalja az államforma megváltoztatását is.

A közrend nagyon fontos dolog. Nonszensz, hogy apukák otthagyják vidéken a munkahelyet és elmennek a gyerekért napközben, mert nem engedik egyedül őket haza, félvén attól, hogy kirabolják a nyolcéves Marikát egy iskolástáskáért. A gazdaság lepusztultsága is nagyon fontos dolog, aminek a hatásait - munkanélküliség, hatmillió ember szegénynek vallhatja magát ma Magyarországon - a bőrünkön érezzük és nem KSH által készített kimutatásokban. De valóban indokolt, hogy ezek előnyt élvezzenek, mondjuk az alkotmányozással szemben?

Ha már konzervatívként szeretnék sokan látni a mostani kormányt, akkor miért nem követünk korábbi magyar konzervatív és ellenforradalmi politikai-államvezetési protokollt? 1920-ban ugyanis az Országgyűlés Nemzetgyűléssé átalakulva helyreállította a jogfolytonosságot és alkotmányozott is, és ezzel párhuzamosan állította helyre a közrendet és a gazdaságot. Igaz, a közrend helyreállításában szerepet játszottak ellenforradalmi fehér különítményesek is, akik - túlkapásaik mellett - mindenképpen megalapozták a rendszer rendpártiságát és hatásosan eldugaszolták az utat a baloldali-forradalmi alternatíva előtt.

Szóval miért csak után és miért nem közben alkotmányozunk? Orbán Viktor tagja volt az alkotmányozással foglalkozó bizottságnak a Nemzeti Kerekasztalnál, de az, az "alkotmányozás " nem volt igazi folyamat, mint inkább megállapodás (paktum) a kommunista állampárt és az ellenzék között. Mondják, akkor nem lehetett mást és máshogyan, csak úgy. Mi ezt nem hisszük el nagyon, de ennek ellenére bizalmat szavazunk ennek a mostani politikai akaratnak, amelyet - ezt soha nem felejtsük el! - az 1989-ben kialakult politikai status quo és működési rend csődje és felbomlása hozott magával. 1989-et pedig a baloldal vitte csődbe, az a baloldal, aki a legjobban ragaszkodott a kiegyezéshez annak idején és kerülte a jogfolytonosságot. Akkor az Orbán Viktor vezette Fidesz liberális politikai erő volt, nem sok minden választotta el az, azóta már elbukott SZDSZ-től. Most a jobbközépen elhelyezkedő, konzervatív politikával barátkozó nemzeti politikai erő.

Második nekifutás következik tehát. Nem tudjuk, hogyan fog sikerülni. Nagyon rezeg a léc. Nagyon kell koncentrálni.