 |
| Barsi Balázs OFM |
Morócz Zsolt beszélgetése Barsi Balázs ferences atyával.
"... - Elkötelezett hívei vagyunk a demokráciának, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne látnánk az árnyoldalait, vagy összetévesztenénk a demokráciát az áldemokráciával. Magyarországon kevesen, talán csak Molnár Tamás filozófus merte megkockáztatni, bár nem mondta ki, hogy a történelem szemétdombjára dobott teokratikus állam esetenként jobban működött a fejlődést istenítő modernista formációnál. A szentség és politikum hatalmat legitimáló szerepe szerinte az engedelmességen (liberális szótárral: belátásban) rejlett: mind az irányítás, mind az engedelmesség jelensége pedig abból ered, hogy az ember elismeri a hatalom szent jellegét. Ma a hatalom megalapozása azért lehetetlen szerinte, azért került a hatalom válságba, mert elszakadt a szent forrástól. Balázs atya Naplójában szintén megfogalmazza kifogásait a pszeudodemokráciával szemben. A szavazati demokrácia paradoxona, hogy a szavazó véleményét a tömegmédiumok, a láthatatlan pénzből - esetenként külföldről érkező milliókból - finanszírozott kampányok döntik el, bármilyen vehemensen hirdetik is az ellenkezőjét "a lehet más"- mozgalmak.
- Molnár Tamásnak sok mindenben igaza van, érdemes olvasni és újraolvasni. A magyar intelligenciának vitatkozni kellene a munkáiról. A kérdés velejére válaszolva, úgy gondolom, semleges parlament nem lehet. A Tízparancsolatból az elsőt (A te Uradat és Istenedet imádjad és csak neki szolgálj) így fordítanám civilre: a lét végső értelmét tiszteld, semmit ne tégy elébe, ne legyél cinikus vele szemben. Az ember sérül, ha ettől eltekintünk, mert ha az embernek határozott vonatkozása van a transzcendensre, az isteni világra. Akkor is, ha nem jutott még oda. Az ateizmus, bár mára eltűnőben van, egyfajta állásfoglalás Isten-kérdésben. Nos, melyik államforma jó, melyik nem? Most miért hazudjak? Én magyar katolikus parasztok gyereke vagyok, akik bizonyosan úgy gondolták, jó, ha szavazhatunk, jó, ha beleszólhatunk a dolgokba, jó, ha nem tartanak taknyos gyereknek bennünket. Ám milyen érdekes, egyik rokonunknál ki volt téve Kossuth képe, de Ferenc Józsefé is. Az, ami nekik eszmény volt: az a király, legeszményibb pedig Szent István király. Nem királypártiság ez, annál több, az eredet emlékezete.
Honnan ered a modern parlament? Onnét, hogy voltak családok, a családokból törzsek szerveződtek, lett egy vezetőjük. A családközpontú politika ezért számomra szennyes kifejezés, mert nem is lehet más! Hát kik küldtek oda, kik szültek bennetek?! Visszatérve az államra, a királyság ezt az ősi elemet őrzi, a családot. Működhet jól, vagy rosszul, de a kezdetekkel van kapcsolatban. Érdekes módon azonban a demokrácia ugyanúgy megromolhat. Ősibb, szimpatikusabb, ha valaki szimbolizálja az országot, a (társadalmi) rendet. Ha széttekintünk, azt látjuk, meglepő, bár igaz, a katolikus királyságok szinte kivétel nélkül szét lettek verve, míg a protestáns királyságok megmaradtak. Az angoloknak ma is királynőjük van.
- Az angol demokráciát nemcsak nem szokás megkérdőjelezni, hanem mintának tekinti szinte minden demokratikus állam.
- Igen. Éppen egy nő, királynő van ott, ő ennek a szimbóluma. A családiasságot nem biztos, hogy érdemes átváltani egy mechanikus, matematikailag kiszámítható, matematikai alapon működő demokráciára, már csak azért sem, mert (a közelmúltban láthattuk), miként irányította a kisebbik, a kevesebb szavazatot kapott párt a másikkal szemben az ország életét. A kis kormányzó párt diktált a nagyobbiknak, meg az ellenzéknek. Kérdezzük meg: hányan szavaztak erre a pártra? Hát hol volt itt a demokrácia? Ez a matematikai modell valahol szétesik. Emberek között nem teszünk különbséget, nem teszünk különbséget a személyük között, de az, hogy mindenki egyenlő, nem igaz. A személye egyenlő, az a "valaki", akiből nincs több. Nem tisztelni kell a másságot, hanem szeretni a felebarátunkat. Ha a mássága abból áll, hogy rosszul gondolkodik dolgokról, vagy a "testi" mássága az, hogy rákos szegény, akkor én a rákját nem fogom tisztelni, hanem segíteni fogok rajta. A másság kapcsán elhangzó kijelentések látszólag népszerű gondolkodást takarnak, holott nagyon romboló filozófia van mögöttük. Hogy minden ideológiát tisztelj! Nem! Szeresd felebarátodat! Hallottam a rádióban, valaki azt mondta,: az anarchizmus egy filozófiai irányzat. Tessék elismerni - annak is joga van létezni - tehát annak az anarchistának a jogát, aki minden létező rendet tagad. Tiszteld a másságot. Akkor tehát most boruljunk le az ideológiai másságuk előtt. Drága anarchista testvéremet, ha éhes lenne, ha itt lenne a kolostorban, akkor megetetném, mindent megadnék, ami hiányzik neki - amennyiben meg tudnám adni neki -, és embernek tekinteném. De ideológiai tévedését nem fogadom el. Vonuljanak el az anarchisták egy szigetre, és éljenek meg. Az anarchizmus a rendből él. élősködő.
- Olyan akár a fagyöngy.
- Igen. A demokrácia esetében bizonyos értelmi szintet el kellene érni, hogy az ember érdemben beleszólhasson a politikába. Magam hallottam régebben, mikor valaki a miniszterelnököt szidta, jóllehet azt sem tudta, hogy akit szapul, már rég nem miniszterelnök. Hát ő kire szavaz? Nem arról van szó, hogy legyen valamiféle elit társaság, hanem egy bizonyos szellemi szintről. Itt lenne az írástudóknak felelőssége.
(...)
Az interjú teljes terjedelmét is szeretettel ajánlom mindenkinek; szó esik még benne a pogányság-kereszténység viszonyáról, a szakralitásról, a szentek közbenjárásáról, a ferencesek helyzetéről, valamint a régi rítusú misézésről. [HITEL 2011. júliusi szám/ - részlet]
