A korona megment - Amit az uralkodók nyújthatnak a modern demokráciának

A blogon többször előtérbe került már a vita, hogy a királyság és a modern tömegdemokrácia megfér-e egymás mellett. Most a Regnum! leközölt egy friss, mai szempontrendszerek szerinti írást a Boston Globe-tól, Németh Bálint fordításában. Részlet az írásból, amely bővelkedik nemzetközi példákban; "Mostanra az alkotmányos monarchiák legtöbbje úgy tűnik megértette a Nepálhoz hasonló helyek leckéjét. Spanyolországban János Károly, annak ellenére, hogy kivételesen konzervatív neveltetésben részesült, és konzervatív háttérrel is rendelkezik, az ideológiai spektrum valamennyi politikusával képes együttműködni. Nagy-Britanniában még amikor a Munkás, a Konzervatív és a Liberális Párt alkudozik is egymással az új kormányzat megalakításakor, a királynő akkor sem jelenik meg a nyilvánosság előtt, hogy áldásában részesítse a vezetőket, annak ellenére sem ,hogy a Daily Telegraph közlésének megfelelően személy szerint megvetéssel szemléli Tony Blair munkáspárti politikáját. A brit hagyomány értelmében amikor az új parlament először ül össze, és a kormány hivatalosan bejelenti az éves ütemtervet, az a személy, aki felolvassa a beszédet – nem számít, hogy melyik párt munkája az – kizárólagosan az uralkodó lehet.". Az egész írásért ide tessék kattintani.

Monarchia és háború II. rész

"A történelem mindig is mérhetetlenül kegyetlen, ezért ezt mondhatná a legyőzötteknek: „Mivel hűtlenek voltatok a jobbik énetekhez, az örökségetekhez és hagyományaitokhoz, ezért nem császárokat, hanem az elpusztítóitokat fogjátok szolgálni, lealacsonyító rabszolgaságban, könyörtelen megalomániásokat, akik bele fognak kényszeríteni egy újabb mészárlásba!” Miközben a győztesekhez e szavakat intézné: „Emberekben és vagyonban lévő hatalmas felsőbbrendűségetekből profitálva meggyaláztátok diadalotokat, és nem csupán férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel fizettetek meg érte, hanem az egész világra kiterjedő presztízsetekkel és javaitokkal!” Visszatekintve az első világháborúra azt láthatjuk, hogy a régi, demokratikus lelkesültség visszatért, hogy tovább terjessze a francia forradalom nagyszerű ideáit, akár szörnyű vérontás árán is, mivel a demokrácia az egyszerű lelkeknek minden külső avagy felső hatalomtól való szabadságot jelent."

Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn tanulmányának második része már olvasható a Regnum!-on. Bólogatni, kommentelni, csettinteni itt és ott is lehet.

Egy konzervatív monarchista magyarországi debütálása; Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn

Anyaportálunk, a Regnum! megkezdte egy nagyon híres, meglehet idehaza egyáltalán nem ismert, konzervatív monarchista gondolkodó Erik Maria Ritter von Kuehnelt-Leddihn (1909-1999) írásainak a publikálását. A vállalkozás, hogy a szerző magyarul debütáljon igazi úttörő tett, de amire ennél is büszkébbek vagyunk az, az, hogy egy közösségi monarchista munka volt. A fordításokat Uhel Péter és Németh Bálint végezték el, a bevezetőt pedig Megadja Gábor írta meg, aki gyakorlatilag az egyetlen itthon, aki komolyabban foglalkozott az osztrák arisztokrata életművével és azt igyekezett megfelelő kontextusba is helyezni. (A szövegek gondozását és a sűrű kéztördeléseket pedig szerénytelenségem követte el.) Elég hosszú és nehéz menet volt, több szempontból is, de úgy gondolom, most így visszanézve, hogy megérte és talán mások számára is sikerül definiálni azt a célkitűzésünket ezzel, hogy a Regnum! a hazai monarchizmus szellemi műhelye kíván lenni. Első körben egy rövidebb írást adunk közre, a bevezetővel együtt, amelynek a címe; A demokrácia útja a zsarnoksághoz. Kis kedvcsináló alább;

"(...) Hogyan tudna egy demokrácia, még egy kezdetben liberális demokrácia is a totalitárius zsarnokságig eljutni? Ahogy az imént említettük, ez három úton-módon lehetséges és mind a három esetében ’szerves’ fejlődésről beszélhetünk. A zsarnokság még egy liberális demokráciának a jelleméből is egyenesen kifejlődhet, hiszen kezdettől fogva már ott a kukac az almában; szabadság és egyenlőség sehogy sem illik össze, sőt, tulajdonképpen kizárják egymást. Egyenlőség nem létezik a természetben, így csupán erővel, erőszakkal alakítható ki. Annak, aki földrajzi egyenlőséget akar, föl kell robbantania a hegyeket és fel kell tölteni a völgyeket. Ha egy sövényt egyenletesre akarunk nyírni, bozótvágó ollókat kell használnunk. Ahhoz, hogy iskolákban egyenlő tudományos színvonalat érjünk el, egyes diákokat folyamatosan nyomni kéne előre, míg másokat visszatartani. (...)"