2009. máj. 29.

Jogos, de azért képtelenség.

Mostanában majdnem mindenhonnan azt kérdezik, hogy mi a véleményem Habsburg György főherceg EP jelöléséről MDF színekben. Mi lenne? Elmondtam. Nem változott azóta sem annyira, és nem hiszem, hogy ez bármennyire is befolyásolná a monarchista alapállást. Inkább nézzük a helyzet abszurditását és mosolyogjunk. Aki mosolyog, az a dolgok felett áll - erre mindenki emlékezhet Hamvas Béla után, vagy ha nem, itt az idő, hogy ezt megtanulja egy életre. A helyzet abszurd. Dobjuk be a törölközőt és nevessünk inkább! Miért is ne? Felette állunk, nem?

Fotó: mkkp.hu/

2009. máj. 23.

Elindult az első magyar monarchista portál.



Megnyitottunk egy újabb fejezetet; Regnum! portál, ahol királyságban gondolkodunk. A blog mellett jelenleg egyre határozottabb igény van úgy látszik egy ilyenre is. Legyünk őszinték; kinőttük ezt a helyet, bármennyire is szeretjük. A blog mindamellett nem szűnik meg, nincsen semmilyen előzetes tervem ezzel, majd ahogyan alakul. Mindenesetre nagyon hasznos és inspiratív volt az a több, mint egy év, amely elmúlt. Ideje egy kicsit továbblépni, egyetlen apró lépcsővel. A portálnál (amely jelenleg 95%-os állapotban van, de valahogyan többen is felfedezték, ezért nincsen értelme tovább várni) továbbra is számítunk mindenkire, aki itt jelen volt és reméljük, hogy egyre több emberhez sikerül eljuttatni a gondolatainkat, ugyanabban a szellemiségben, amelyben ez a blog is működött eddig. Személyesen mindenkinek köszönök minden segítséget újra és újra, és kérem, hogy maradjon velünk a jövőben is. A portál nagyobb teret enged sok olyan dolognak, amelynek itt csak a csirája volt meg; multimédiás anyagok, konzervatív írások könyvtára, letölthető és terjeszthető anyagok, fórum, áttekinthetőbb forma, segítők toborzása, kiadványok terjesztése, stb. Tessék hát szaporán regisztrálni, kommentelni okosakat, jelentkezni munkára, közösen gondolkodni azokról a dolgokról, amelyek eddig is összekötöttek és véleményeket ütköztetni arról, amiről máshogyan gondolkodunk- No, és persze terjeszteni a Regnum! hírét és nevét.

www.regnumportal.hu

Királyságban gondolkodunk.

2009. máj. 21.

Magyar monarchista propaganda - újratárazva.

Van belőle néhány ezer darab. Két fajta is. Lehet majd vinni. És még készülünk egy nagyobb meglepetéssel is. Igen, ezért nem frissülünk annyira. Hamarosan, hamarosan. Jó munkához idő kell. Meg ember is.

2009. máj. 14.

A köztársasági katyvasz realitása - egy-két pozitív vonulattal.

Írta: Uhel Péter.

Még január volt, mikor úgy gondoltam, hogy meglátogatom Balassagyarmatot a Civitas Fortissima ünnepség apropóján, anyai ágon úgyis nógrádi vagyok és vármegyeszékhelyünkön még úgysem jártam. Mint ismeretes, idén januárban volt kilencven éve annak, hogy magyar csendőrök, vasutasok és egyszerű polgárok megvédték a várost a cseh seregektől és megakadályozták, hogy az összetákolt Csehszlovák Köztársaság része legyen. Gondoltam egy meghitt megemlékezésen veszek részt, ehelyett szeretett respublikánk szokásos katyvaszával találkozhattam.

A vármegyeháza előtti téren gyűltünk össze, amit épp ez alkalommal neveztek át Köztársaság térről Civitas Fortissima térre (ez még eddig pozitív is lenne). A Magyar Gárda nógrádi tagjai álltak sorfalat az állami megemlékezésen, ami már önmagában ellentmondásos volt, nem azért mert a Gárda részt vett rajta, hanem azért, mert egy olyan állam ünnepli az eseményeket, amely semmilyen közösséget nem vállal az akkori harcokkal, illetve a későbbi ellenforradalmi rendszerrel. Ha valamely rendszerrel a korszakból egyáltalán szimpatizál az államhatalom, akkor az – az Országház melletti Tisza István szobrot leváltó Károlyi Mihály szobor alapján – Károlyi népköztársasága, viszont akkor meg semmi keresnivalója egy ilyen rendezvényen, hiszen – bár 1919 januárjában még a népköztársaság volt az úr – Károlyi maga pacifistaként és „entente-barátként” minden ilyen megmozdulás ellen volt.

A beszédek legérdekesebbike azé a valamilyen köztársasági főtábornoké volt, aki Sólyom László szárnysegédeként közvetítette az ő gondolatait. Kíváncsi vagyok mennyire lehettek az övéi. Miután a tábornok befejezte, egy úr megjegyezte, hogy az elnök úr „… elgondolkodhatna azon, hogy az elmúlt négy évben mit tett a magyarságért. Határon innen és túl.” Ezek után – és ezt imádom az ilyen hivatalos, karót nyelt rendezvényeken – a felkonferálás ugyanúgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. A következő beszéddel süllyedt egy kicsit a színvonal, ugyanis Szili Katalinunk üzenetét hallgathatta meg az ünneplő közönség. Nincs hozzáfűzni valóm.

Az emléktábla koszorúzása hozott még hasonló keveredést, már ami a politikai palettát illeti. Történt ugyanis, hogy a koszorúk elhelyezését a szélrózsa minden politikai irányzata szükségesnek találta, és ezeket föl is konferálták. Így lehetett az, hogy az MSZP-t követte a Fidesz, azt az MDF, majd jött a Jobbik és a Magyar Gárda, végül – sok más civil szervezet mellett – a Magyar Kommunista Munkáspárt (!) zárta a sort. Az SZDSZ-t hiányolhattuk egyedül. Az esemény értékelését a hozzászólókra bízom…

Kezdetnek nem rossz...

+++

Most szombaton ehhez képest egy tudományos-történeti konferencián voltam, mely saját bevallása szerint vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó szerepét szerette volna átértékelni. A szervezők ezt úgy tervezték megoldani, hogy a korszak egy-egy elemét vizsgálják meg az előadók félórás referátumaik során. Megmondom őszintén, azt hittem, hogy a tudományos elem kicsit háttérbe fog szorulni az összejövetelen és az egész olyan „a kormányzó személye szent és sérthetetlen” hangulatot fog ölteni. Kellemesen csalódtam azonban, és ez különösen két névnek, dr. Szakály Sándornak és dr. Ravasz Istvánnak volt köszönhető, kikről azért azt nem lehet elmondani, hogy ne lennének a korszak szakértői. Az mondjuk tény, hogy kritikát nemigen hallottunk a Főméltóságú Kormányzóról, ám ennek ellenére a konferencia tudományos objektivitása elvitathatatlan. Nekünk, monarchistáknak különösen fontos, hogy amikor szóba kerültek IV. Boldog Károly király visszatérési kísérletei, Ravasz tanár úr egyrészt kiemelte, hogy a Szentatya 2004-ben Boldoggá avatta, valamint egyáltalán nem használta a vállalhatatlan ’királypuccs’ kifejezést.

A konferencián az egyetlen meglepetés – legalábbis számomra – Lezsák Sándor volt, aki Klebersberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter tevékenységéről tartott előadást. A leginkább megdöbbentő az volt, hogy annak ellenére, hogy egy olyan konferencián ültünk, mely a Magyar Királyság Kormányzójának a nevét szerette volna tisztázni, ebben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének alelnöke is részt vett. A hozzászólásokon valószínűleg látszani fog, hogy az úr konzervatív körökben elfogadott, ám engem mégis meglepett. Ebben én legalábbis inkonzisztenciát vélek felfedezni, és ebben megerősít, hogy a királyságnak, mint hagyománynak és államformának a fontossága fel sem merült a konferencia során.


Ezen kívül egy teljes mértékben színvonalas konferenciát hallhattunk, amellyel kapcsolatban csupán egy kiegészítéssel élnék; Bánsági Andor előadásához annyit tennék hozzá, hogy Ausztria-Magyarországnak volt gyarmata; méghozzá a Spitzbergáktól keletre fekvő Ferenc József-föld (bár innen hozzánk csupán jegesmedvék vándorolhattak volna be), ahol Deákról, Zichyről, illetve székesfővárosunkról, Budapestről is neveztek el fokokat, hegyeket és gleccsereket. Ma Oroszország része, ám nevét változatlanul megtartotta. A program végére érve végül nem távoztam keserű szájízzel, annak ellenére, hogy utolsóként még felszólalt vitéz Kiss Imre, a Szent Korona Szövetség elnöke (félreértés ne essék, személyével semmi bajom, nem is ismerem), aki a Szentkorona-tan időszerűségét és aktualitását hangsúlyozva – egyébként bátorító és igaz szavakat mondva – sem emelte ki, hogy Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítására csakis a Magyar Királyság keretei közt lenne lehetőség.

2009. máj. 10.

A történeti alkotmány nem karácsonyfadísz.

Pénteken, május 8-án, a Polgárok Házában mutatták be a nagyérddemű közönségnek a történeti alkotmányunk Zétényi Zsolt által szerkesztett új kiadását. A kiadvány felett elsősorban a Magyarországért Kulturális Egyesület bábáskodott, több más hasonszörű szervezet segítségével, mint például a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Iroda, és a Magyar Konzervatív Alapítvány. A teremben voltunk körülbelül 200-220-an, és körültekintve a közép-, vagy éppen időskorú közönségen tapinthatóvá vált előttem az a nemrég egy kiváló tanulmányban (melyre mindenképpen még vissza kell térnünk) olvasott fogalom, hogy "a középosztály lázadása". A rendszerváltás vesztesei szemmel láthatóan mást akarnak, ennek a "mást akarásnak" egy emblematikus személye maga Dr. Zétényi Zsolt is, aki a híressé vált törvényének alkotmánybírósági elutasítása után (1993) nincsen jelen a politika fő sodrában gyakorlatilag. A kötet megszerkesztésére, és az azt bevezető 170 oldalas tanulmány megírására bevallottan a végső lökést a 2006-os őszi események sarkallták Zétényit (Dr. Molnár Attila elnök szerint) és a kiadásra az Egyesületet is, amiért túl sokan hivatkoztak a történeti alkotmányra a nélkül, hogy tudták volna, hogy mi is az. Jogos, valóban, a mai napig így van ez.

A kötetet és a szerkesztőt többen dicsérik (közülük leginkább helynévalóan az NJA egyik fiatal tagja, akinek sajnos nem tudtam megjegyezni a nevét), Zétényi úr azonban egy kicsit visszafogottabban fogalmaz, amitől szimpatikussá is vállik. Nincsenek eltúlzott reményei ugyanis, s erre egy kiváló hasonlata is van.;"A történeti alkotmány és a Szentkorona-tan nem olyan mint a karácsonyfa világítása, amelyet egykor kihúztak a dugóból, aztán ha visszadugjuk, akkor újra világos lesz. Nem tud magától megváltoztatni semmit sem.". Ez őszinte beszéd, jó lenne, hogyha sokan tisztában lennének vele. Azzal is egyet lehet érteni, amit Zétényi úr arról mondott, hogy a történeti alkotmány a magyar nemzet életformája volt, abban élt, ezért először a nemzetnek kell újra hozzá igazodnia és felfedeznie azt. El kell kezdenie újra olvasnia, elmélyednie benne, ezért volt fontos újra kiadni ezt a kötetet, saját bevallása szerint is, egy kicsit későn. Ebben a "későben" azonban azt láthatjuk, hogy mindazok, akik a rendszerváltozásban valami mást kerestek, azok csak mostanára kaptak észbe, hogy merre ment el a hajó. Mindenesetre jobb később, mint soha.

Lemegy a program, méltatások, huszárok, klassz népzene, de hozzászólni sajnos nem lehet. Nekem azonban vannak kérdéseim jócskán, mert a mellett, hogy egyrészt nagyon örülök annak, hogy a történeti alkotmány megjelent, valóban méltó kivitelben (bőrkötés, arany nyomás, 1200 oldal, fogalom-, tisztségek jegyzéke, stb.) reálisabb áron (6500 Ft), Zétényi úrral és a körülötte állókkal kapcsolatosan aggályaim vannak, amelyeknek korábban hangot is adtam. Ezeket Zétényi úr most sem oszlatta el (1848, mint konzervatív forradalom, Szemere Bertalan példaként való emlegetése, a népszuverenitás elvének túlzott hangsúlyozása, stb.), ha józan megnyilvánulásaival árnyalta is a képet magáról. Mégis kíváncsi vagyok a véleményére is személyesen.

Sokan dedikáltatnak közben egy jó fél órát beszélgetünk. Van, ami megnyugtató; hiszen a bevezető tanulmányában kifejti, hogy a történeti alkotmány formája csak a királyság (igaz ezt a részt még nem találtam meg benne), a köztársaságok legitimitását erősen megkérdőjelezhetőnek tartja ő is (ezt egy kicsit karakánabbul és aláérveltebben kimondta a fentebb említtet NJA-s fiatalember a színpadon, mind 1946, mind pedig 1989 esetében) , de ennek ellenére a királyság témáját nem akarja megemlíteni sehol sem. Az alaki jogfolytonosság mellett vagy inkább helyett jelenleg az anyagi jogfolytonosság jelentőségét hangsúlyozta, amely szerint a nemzet a jog forrása (quasi népszuverenitás, a szabad királyválasztóknak volt ez korábban alapvetése) továbbra is, így az intézmények helyreállítása a nagyon fontos dolog jelenleg, és a törvénykezés helyreállítása egy alkotmányreformmal. A királyság eszméje szerinte most csak megzavarná a dolgokat és sokakat elrémisztene. Ezért is tartja megfelelőnek a "nemzetkoronázás" fogalmát (amellyel kapcsolatban megjegyzem, hogy ez minimum absztrakt), ami a Szent Korona, és a történeti alkotmány által a nemzet felemelését jelenti (ha jól vettem ki a szavait itt). Természetesen ketté vállnak a dolgok itt a magam részéről, mert ezzel nem tudok egyetérteni, s ebben Molnár Kálmán professzor úr a provizórium (kormányzóság) alatt kifejtett véleménye a segítségem, amivel Zétényi úr egyetértett (láthatóan meglepve, hogy valaki őt idézi), de mégis kitartott az álláspontja mellett. A kicsit provokatív kérdésemre, hogy elképzelhetőnek tartja-e a történeti alkotmányt köztársasági államformában, lényegében nem kapok sem igen, sem nem választ, ami lehet biztató, vagy éppen aggasztó is. A hangsúlyt egyfajta önszerveződésre helyezi, amelyben a nemzet tagjai sok jó befolyás éri, az uralkodó áramlattal szemben, ebben az egyik meghatározó a történeti alkotmány (ezt egy hölgynek is kifejti előttem bővebben) .

Magamban úgy összegzem, hogy a legfontosabb most, hogy a nemzet tudatosítsa magában azt, hogy mi volt a történeti alkotmány tartalma, és mi volt annak a szerepe az életében. Ebben a könyv következetes egyébként, mert a jogfolytonosság megszakításáig tartanak a tisztségek (1944. március). A kötet beszerzése megtörtént a magam részéről, lapozgatom, és titkon örülök is neki. Az idő nem biztos, hogy a köztársaságnak dolgozik, amely élhetetlenné teszi a nemzet életét, ellehetetleníti a megélehtést és mesgzállóként viselkedik (megintcsak a fentebbi tanulmányt idéztem). A történeti alkotmány megjelentetése komoly fegyvertény, ahogyan Zétényi úr helyesen mondta; ezt nem kell "megírni", ez egy olyan mű, amelyet csak újra és újra le kell porolni, egy kicsit ki kell szidolozni, hogy csillogjon, mert ezt a magyar nemzet magának alkotta.

Nos, ez most megtörtént újra, a rendszerváltás után 20 évvel. No comment. Edddig azt gondoltuk, hogy helyes úton járunk, hogy tudjuk nélkülözni egy ordas kommunista gyökerőű liberálisan átformált alaptörvénnyel? Újra és újra visszatérve olvasgatni kell az anyagot. Aztán majd futunk még egy kört Zétényi úr felé, hátha addig még egyszer változik irányunkban a véleménye.

Ki tudja?

2009. máj. 7.

Tiszteletreméltó Mindszenty József hercegprímás halálának 34. évfordulóján.

Az utolsó magyar hercegprímásra, halálának 34. évfordulóján (1975. május 6-án, Bécsben hunyt el), egy kicsit stílusidegen módon, egy olyan ember gondolataival emlékezünk meg, aki nem kedvelte őt. Bibó István, aki életében egyszer, mindössze fél órára találkozott vele, meglehet vészterhes időkben1956. november 4-én, de egész életútját pontosan végigkövette, tisztán látta, hogy a hercegprímásnak, az ország első zászlósurának, határozott és világos, a királyság alapján álló közjogi-politikai krédója van. Ő a kevesekhez tartozott akkor is, republikánus demokrataként tisztán kihallotta a kódolt közjogi igényeket az 1956-os híres beszédéből is főpapnak. Ennél fontosabb azonban, hogy Tiszteletreméltó Mindszenty Józsefre mi magyar monarchisták úgy emlékezzünk, hogy tudjuk a főpap volt az, aki közjogi tisztjére hivatkozva vétót emelt az 1946-os I. Magyar Köztársaságra, és tiltakozott az ezeréves Magyar Királyság eltörlése miatt, Slachta Margit mellett a leghatározottabban. Bibó ezért így foglalja össze 1977-ben Mindszentyvel kapcsolatos álláspontját; "Mindszenty gondolatai mögött nem az egyházi nagybírtok volt, hanem a legitimizmus. Ez volt az ő centrális elképzelése, és ebben semmiféle kompromisszum nem fért bele, nem, hogy egy, a kommunistákat is magába foglaló népfront. Ő nemcsak királyt akart koronázni Magyarországon, hanem addig is, mint Magyarország első zászlósura, kvalifikáltnak érezte magát, a közbenső időben az államfői szerepre."

(Aki a mostani prímás megemlékezésére kíváncsi, az kattintson ide.)

2009. máj. 6.

Francia Monarchista Akció - SACR TV, EP jelölt.

A franciák nem lankadnak. Ez már a második (!) monarchist internetes TV-jük, amelyet SACR TV-nek hívnak. Itt bele lehet nézni. A SACR TV Jean-Philippe Chauvin nevéhez köthető, aki a Camelots du Roi-val testvéri kötelékben álló, Action Royaliste vezetője, illetve az EP jelöltje. Hihetetlen az aktivitása, több tucat műsort csinált már; gazdasági-, kulturális-, politikai tartalmakkal egyaránt. Chauvin úgy tűnik meglehetősen tájékozott az aktuálpolitikai eseményekben és a történelemben is, és professzionálisan vezeti a műsorait, maximális royalista elkötelezettséggel. Az ő műsorai mellett szorgalmazza, hogy mások is szerepeljenek, ne csak a SACR-ben, hanem a francia közszolgálati-, vagy kereskedelmi TV-kben is. Az ottani monarchistákat nem kell kétszer kérni és minden jel szerint kellő humorral, de ugyanakkor nonkonformista retorikával is néha nekimennek a köztársaságnak a vitaműsorokban. A legutóbb egy olyan műsort láttam, ahol egy Rozsomák típusú monarchista úriember osztotta a megszeppent öltönyös politikusokat egy kerekasztal mellett, sok humorral és kérlelhetetlen demokrácia kritikával. A mellkasán egy hatalmas Vendée-kereszt volt nyaklánccal, amelyet néha kissé teátrálisan a jobb kezével megérintett beszéde közben. Ennek ellenéte nem tünt olyannak, mint aki hülyeségeket beszél és csak egy szubkultúra tagja lenne.

Végül ide illesztek két önálló műsort az Action Royaliste-tól.



Ez Chauvin úr EP választási kampány filmje.




2009. máj. 5.

Egy tiszteletreméltó magyar liberális iránymutatásai.

Az alábbiakban egy nagy magyar liberális államférfi gondolatait közlöm. Olvasóközönségünk felé az a kérdésünk, hogy vajon ki lehet Ő és mennyire szimpatikusak nekik az itteni gondolatok? Vajh ellenszenvet éreznének, ha manapság egy liberális politikus ilyen - és ehhez hasonló gondolatokkal állna elő? A válaszokat érdeklődve várjuk a kommentekben.

"Gyerekkoromtól fogva epedtem a dolgok alakulása után, de ha ez anarchiával jár, elfordulnék tőle. Tudom, hogy az újjáalakulás sok görccsel jár; de a személy-, és vagyonbiztonság oly szentségek, melyek minden kormányforma mellett fő célok, melyeket minden körülmények között tisztelni kell. (...) Van egy örök és változhatatlan elv, amelynek mindenütt, ahol törvény uralkodik, sértetlenül kell mindig fennállni; és ez azon elv, hogy a törvények szorosan megtartandók, és kötelező erejüket csak a jogos törvényhozó hatalom szüntetheti meg. Nincs ezen erkölcsi elv nélkül erkölcsi kapcsolat, ami az államot összetartja. Mind a népek jogainak, mind a fejedelmek hatalmának ez a legbiztosabb hatalma."

"Monarchiában a miniszter, mindig a király minisztere, s mint ilyen, felelős az országnak; de midőn a király nevében és tudtával, sőt tettleges engedelmével háború folytattatik a nemzet ellen, hogyan legyek én minisztere a királynak? Azt mondhatnád, legyek minisztere az országnak; de monarchiában az országnak külön, a fejedelemtől elvált s azzal ellentétben álló minisztériuma elképzelhetetlen! Lehet ideiglenes kormánya diktatúra, forradalom alkalmával, de ilyen ideiglenes kormány nálunk nincs, nem is igen lehet, mert ennek első feltétele volna: kijelentett fellépés a királya ellen, ez pedig nálunk balgatag, sükeretlen lépés volna. "

"Ha a kormány maga példát nem mutat, hogy a törvényeket ő is tudja tisztelni s teljesedésbe hozni, mindaddig károsnak és idő előttinek tartom más tárgyakról tanácskozni. És ha a többség elütne ettől, hódolni ugyan nem fogok annak, hanem ezt mondom; amely nemzet elhagyta magamagát, sorsát megérdemelte."