Az idei év utolsó posztja nem kicsit lesz személyes, de talán nem öncélú. Az én olvasatomban - lehet ellenkezni majd persze - a monarchistához valahogyan passzol a sörivás és azt kísérő ötletelések, emlékezések, beszélgetések egész estés sorozata. Ennek most semmi köze sincsen Aradhoz, mielőtt valaki elégedetten csettintene, hogy ugye megmondtam, rohadt Habsburg-seggnyalók és semmi mások. A képlet akkor világosodott meg előttem, amikor egy SGA-s videót néztem amelyen egy kicsit anakronisztikus ruhába bújt emberek a Goterhaltét énekelték és egymás vállát veregették. Bajtársias, férfias és nagyon bensőséges, közösségi volt mindaz, amit láttam. Időn túlinak tűnt a milliő és az üzenete az egésznek. Igen, tudom; ők osztrákok és a magyar embernek a bor való.
Persze.
De ez biztos? És miért is?!
Nem olyan régen a Felvidéken utazgatva, közel a mostani határhoz egy olyan üveges sört találtam, amelynek a neve "Gemer". Így hívják a szlovákok Gömör vármegyét (Szent István királyunk alapította), és a régi központot adó Gömör települést is. A sör neve is ez lett. Két fajta van belőle, ahogyan dukál. A sörön a címert az egyik legrégibb magyar nemes családtól, a Bebekektől (Ákos nemzetség) kölcsönözte, akiknek a sírját volt szerencsém látni a ma már protestáns templom lovagtermében Pelsőcön. Piros alapon egy ezüst sas. Ez is érdekes önmagában, csakhogy a sörgyártó üzem, ahol a Gömör sört elkezdték készíteni 1334-es alapítású, I. Károly királyunk korából való, igazoltan. (Csak viszonyításképpen a méltán népszerű Stella Artois sör 1366-os alapításra hivatkozik.)
A szlovákok közül nem hiszem, hogy valaki is büszke erre a dologra, de ami jobban bánt, hogy nem hiszem, hogy ezzel a dologgal a magyarok is tisztában volnának és bárki ezzel kérkedne. Én megteszem azonban ezt. A magyar borivó nemzet, legyen. Ha másnak nem, Hamvas Bélának elfogadom ezt, de uraim, ha van majdnem 700 éves sörünk, akkor most hogyan vagyunk ezzel valójában? A magam részéről megerősítést nyertem, hogy ami egy ősi magyar földön lévő helyen jó volt és fenn tudott maradni, ide értve a híresen jól alkalmazkodó Bebekeket is, az nekem is rendben van. Van mire hivatkozni, remélem, nemcsak nekem.
Egészségünkre Barátaim!
Mindenkinek kívánok egy boldogabb, eredményesebb és malasztokkal teljes Új Évet! Váljék valóra minden igaz reményünk!
