Újabb fejlemények alkotmányozás ügyben

A legutóbbi írásunk óta van két olyan pozitívabb fejlemény az alkotmányozási folyamatban, amely mellett királyságpártiként nem lenne ildomos elmennünk. Az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság elé érkezett két olyan beadvány, amellyel érdemes foglalkozni, mégha sajnos nem ugyanolyan hangsúlyokkal is. A jelenlegi helyzetben relevánsabb Dr. Varga Zsolt András, a PPKE JÁK tanszékvezető docensének a beadványa, aki alig négy oldalas beadványában felveti, hogy:

"... az alkotmány: a) többszintű lesz, b) a legbelső szintje (a mag-alkotmány, amely elkészül jövő tavaszra) nem dönti el az államforma és a kormányforma legfontosabb kérdéseit, hanem olyan preambulumot és alkotmányos alapelv-készletet tartalmaz, amely a legitimizmus eredményétől (az Apostoli Királyság helyreállítása a törvényes dinasztia jogaiba visszahelyezése mellett) a szabad királyválasztáson át a köztársasági államforma véglegesítéséig bármely megoldást változtatás nélkül „elvisel”, c) ugyanakkor olyan értékeket hordoz, amelyek a jövő zálogát képezik."

A mag-alkotmányos beadvány a "Tudományos Műhelyek" egyikeként lett beadva, olyan értékes kísérő anyagok mellett, amelyeket szintén ezt az elképzelést támasztják alá, más aspektusokból, kollégák részéről (Dr. Schanda Balázs PPKE JÁK dékán, Dr. Szabó István). A beadvány - némileg rejtett módon - de a Fidesz-KDNP kétharmados többségétől reméli a megvalósítását ennek az alkotmányformának (ennek a visszaigazolását sajnos a jobbközép kormánypárt blokkjában nem sikerült felfedeznünk).

A másik fontosabb beadványt a szerencsétlen módon kipottyant HVIM helyett versenybe szálló, Örökség Őrzői Egyesület fogalmazta meg, amelynek elnöke a Dr. László András ultrajobboldali gondolkodó belső köréhez tartozó Baranyi Tibor Imre. A beadvány - amelyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom égisze alatt nyújtottak be, ellenkezően az előzővel - legfontosabb eleme a tényleges szuverenitás visszaszerzésének igenlése, amellyel kapcsolatosan a jogfolytonosság helyreállítás a legfontosabb. Az államformaváltás sajnos nem említődik meg, melyet elméletileg a HVIM képviselt volna és amellyel kapcsolatosan Varga professzor úr beadványa konszenzusos, de határozottabb álláspontot képvisel, igaz nem egy parlamenti párthoz tartozó beadványként.

Valami tehát van, de hogy ez mire lesz elég, az még mindig nem látszik. Elsüllyedni, erősödni vagy fennmaradni fognak-e ezek a javaslatok? Ha a többség és súly szerint ítéljük meg, ami tömegdemokráciában releváns pozíció, akkor inkább a negatív végkifejlet látszik reálisabbnak.

Mi történt alkotmányozás ügyben eddig?

Ha nagyon lakonikusan akarnánk fogalmazni, akkor azt mondanánk, hogy egészen pontosan EZ. Az, hogy "ez" most sok, vagy éppen kevés, egyszerűen nem látszik még. Azt tudjuk, hogy az állami szervek mellett (Legfőbb Ügyészség például), helyi önkormányzatok és "tudományos műhelyek" (a PTE, ugye) és a TASZ, mint társadalmi szervezet (az LMP kérésére) tett javaslatokat. Érdemes ezeket végigmazsolázni, hogy az ember objektív képet kapjon róla, hogy mi is ez az egész így jelen időben, de nem biztos, hogy szívünk szerint való. A pártoké még nem olvasható, de ha ide vissza-visszatérünk, akkor meglesz az is, és talán így kevesebb lesz a meglepetés.

Érdekesség, hogy magánemberek is adhattak be tervezetet (aki tudja, hogy ki az a "BG" és "PB", az jelentkezzen), így adott be a Magyarok Szövetsége és a Nemzeti Egészségügyi Tanács is. A MSZ nem túl nagy újdonság, aki követte a pályafutását ennek a szervezetnek, az tudja mit várhat és mit nem, a NET meglepetés. Figyelem! Magánemberként BÁRKI beadhat egyébként tervezetet, egészen holnapig. Ha valaki nagyon összeszedi magát és késztetést érez, akkor össze is dobhatja, mert így ez olyan nagyon demokratikus.

Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság tevékenységének ütemezése a következő:

1./ Az alapvető államhatalmi ágak és az Alkotmányban intézményesített állami szervek képviselőinek, valamint az alkotmányjog tudománya művelőinek felkérése koncepcionális javaslatainak megtételére 2010. szeptember 30-i határidővel. 2./ Az egyes munkacsoportok kialakítása, megválasztása, 2010. szeptember 7-ig. Ezt követően az 1. pont alattiaktól, illetve a társadalmi szervektől és más vélemény-nyilvánítóktól beérkezett, illetve beérkezendő javaslatok alapján az egyes munkacsoportok megkezdik a feladatkörükbe tartozó rész-koncepciók kidolgozását. 3./ Az egyes munkacsoportok 2010. október 20-ig előkészítik a feladatkörükbe tartozó rész-koncepciókat. 4./ A Bizottság 2010. november 2. és november 15. között megtárgyalja a rész-koncepciókat. 5./ Az összegző munkacsoport 2010. november 30-ig kialakítja az új Alkotmány alapvető elvének (koncepciójának) egységes szövegét. 6./ A Bizottság 2010. december 10. és 15-e között megvitatja az új Alkotmány alapvető elveit, dönt annak elfogadásáról és az Országgyűlés elé terjesztéséről.

Alkotmányozás: második nekirugaszkodás

Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök-jelölt bejelentette, hogy a kétharmados parlamenti többséget birtokolva hülyeség lenne, hogyha nem gondolkodnának abban, hogy meg kell változtatni az 1949-es alaptörvényt, amelyet (kartális) alkotmánynak hívnak ebben a köztársaságban. Ez nem nagy újdonság, sokkal inkább az a nóvum, hogy egy olyan fogalmat hozott be a magyar politikába, amelyre jobb érzésű emberek 1989 óta várnak; Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Erre azért illik felkapni a fejet emberek, mert ebben azért már van valami perspektíva. Ez kérem már nem a szokásos kőkemény republikánus ballib vagy jobbközép politikai-gazdasági lobbis váltógazdálkodás mozgástere. Orbán úr kijelentette, hogy jobb lett volna már most, hogyha az Országgyűlés ezzé alakul át, de most először a közrend és a gazdaság helyreállítása a cél. Persze nem tudjuk, hogy mi alapján, meg hogyan, meg milyen céllal. Csak reméljük, hogy most már ez sztálini vacak a kukában végzi és a Szentkorona-tan végre érvényesülni tud, amely magában foglalja az államforma megváltoztatását is.

A közrend nagyon fontos dolog. Nonszensz, hogy apukák otthagyják vidéken a munkahelyet és elmennek a gyerekért napközben, mert nem engedik egyedül őket haza, félvén attól, hogy kirabolják a nyolcéves Marikát egy iskolástáskáért. A gazdaság lepusztultsága is nagyon fontos dolog, aminek a hatásait - munkanélküliség, hatmillió ember szegénynek vallhatja magát ma Magyarországon - a bőrünkön érezzük és nem KSH által készített kimutatásokban. De valóban indokolt, hogy ezek előnyt élvezzenek, mondjuk az alkotmányozással szemben?

Ha már konzervatívként szeretnék sokan látni a mostani kormányt, akkor miért nem követünk korábbi magyar konzervatív és ellenforradalmi politikai-államvezetési protokollt? 1920-ban ugyanis az Országgyűlés Nemzetgyűléssé átalakulva helyreállította a jogfolytonosságot és alkotmányozott is, és ezzel párhuzamosan állította helyre a közrendet és a gazdaságot. Igaz, a közrend helyreállításában szerepet játszottak ellenforradalmi fehér különítményesek is, akik - túlkapásaik mellett - mindenképpen megalapozták a rendszer rendpártiságát és hatásosan eldugaszolták az utat a baloldali-forradalmi alternatíva előtt.

Szóval miért csak után és miért nem közben alkotmányozunk? Orbán Viktor tagja volt az alkotmányozással foglalkozó bizottságnak a Nemzeti Kerekasztalnál, de az, az "alkotmányozás " nem volt igazi folyamat, mint inkább megállapodás (paktum) a kommunista állampárt és az ellenzék között. Mondják, akkor nem lehetett mást és máshogyan, csak úgy. Mi ezt nem hisszük el nagyon, de ennek ellenére bizalmat szavazunk ennek a mostani politikai akaratnak, amelyet - ezt soha nem felejtsük el! - az 1989-ben kialakult politikai status quo és működési rend csődje és felbomlása hozott magával. 1989-et pedig a baloldal vitte csődbe, az a baloldal, aki a legjobban ragaszkodott a kiegyezéshez annak idején és kerülte a jogfolytonosságot. Akkor az Orbán Viktor vezette Fidesz liberális politikai erő volt, nem sok minden választotta el az, azóta már elbukott SZDSZ-től. Most a jobbközépen elhelyezkedő, konzervatív politikával barátkozó nemzeti politikai erő.

Második nekifutás következik tehát. Nem tudjuk, hogyan fog sikerülni. Nagyon rezeg a léc. Nagyon kell koncentrálni.

Totyogás helyett

Nem olyan régen egy ismerősöm, aki természetesen királyságban gondolkodik, azt fejtegette, hogy lassú mindaz az építkezés, amely a magyar monarchizmust jellemzi. Gyorsítani kellene, jobban megtolni a szekeret és a magunk eszközeivel felpörgetni, mert túlságosan óvatosak vagyunk és ez így csak egy baráti kör maximum.

Én amellett mondjuk, hogy büszke vagyok, hogyha ezt a kis közösséget baráti körnek nevezik, azt feleltem, hogy nincsen hova és miért sietni. Jelenleg a biztonság és az, hogy ne álljunk a politikai percemberek vagy éppen futóbolondok közé sokkal fontosabb. Az egész akkor egy kinyújtott rágógumira emlékeztetne csak, ami nyúlik és aztán elszakad. A szellemi építkezés még soha nem volt olyan dolog, ami ne fizetődött volna ki. Jelenleg pedig a király nincsen az ajtóknál (sajnos).

Ahhoz, hogy a királyság nemzeti program legyen elsősorban politikai tér és akarat kell. Egyik sincsen meg jelenleg, még akkor sem, hogyha éppen mondjuk valakik kimondanak lényeges dolgokat most már; az elmúlt népuralmista korszak bekavar a fejekbe, nem látnak tisztán. És ezért senkinek nem lehet semmit sem a fejére olvasni. Idő kell ahhoz, hogy tisztázódjanak fogalmak és lehetőségek.

Itt van például éppen ez az alkotmányjogi program.

Jó a problémakezelés benne, a jogfolytonosság felfeslése - amely több fázist élt meg sajnos 1946/49-ig - helyes időpontból van elindítva. Jó, az, hogy hogyan kell visszaállítani a megszakadt jogfolytonosságunkat; Szentkorona-tan alapján a történeti alkotmányt aktualizálni kell, és nem egy "új alkotmány" kreálása. Mégis a konklúzió nincsen kimondva. Nincsen benne az államforma megváltoztatása, amely egyszerűen következik abból, hogyha az alkotmányos rend, egy alkotmányozó folyamat után helyreállna. Miért nem? Mert idáig nem lát el senki sem. Ez pedig olyan következmény, mintha valaki felépít egy házat, akkor tesz a tetejére fedőt. Aki a Szentkorona-tant akarja, nem akarhat köztársaságot. Ezt a baloldal már látja, a konzervatív/jobboldal miért nem? Nem állhatunk meg félúton. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen politikai akarat kell és az, hogy a királyság ugye politikai térbe kerüljön, ne csak egy párt programjaként, hanem a nemzet lehetőségeként.

Köztársaság helyett királyság. Helyes premisszák után, logikus konklúzió.

A történeti alkotmány nem karácsonyfadísz.

Pénteken, május 8-án, a Polgárok Házában mutatták be a nagyérddemű közönségnek a történeti alkotmányunk Zétényi Zsolt által szerkesztett új kiadását. A kiadvány felett elsősorban a Magyarországért Kulturális Egyesület bábáskodott, több más hasonszörű szervezet segítségével, mint például a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Iroda, és a Magyar Konzervatív Alapítvány. A teremben voltunk körülbelül 200-220-an, és körültekintve a közép-, vagy éppen időskorú közönségen tapinthatóvá vált előttem az a nemrég egy kiváló tanulmányban (melyre mindenképpen még vissza kell térnünk) olvasott fogalom, hogy "a középosztály lázadása". A rendszerváltás vesztesei szemmel láthatóan mást akarnak, ennek a "mást akarásnak" egy emblematikus személye maga Dr. Zétényi Zsolt is, aki a híressé vált törvényének alkotmánybírósági elutasítása után (1993) nincsen jelen a politika fő sodrában gyakorlatilag. A kötet megszerkesztésére, és az azt bevezető 170 oldalas tanulmány megírására bevallottan a végső lökést a 2006-os őszi események sarkallták Zétényit (Dr. Molnár Attila elnök szerint) és a kiadásra az Egyesületet is, amiért túl sokan hivatkoztak a történeti alkotmányra a nélkül, hogy tudták volna, hogy mi is az. Jogos, valóban, a mai napig így van ez.

A kötetet és a szerkesztőt többen dicsérik (közülük leginkább helynévalóan az NJA egyik fiatal tagja, akinek sajnos nem tudtam megjegyezni a nevét), Zétényi úr azonban egy kicsit visszafogottabban fogalmaz, amitől szimpatikussá is vállik. Nincsenek eltúlzott reményei ugyanis, s erre egy kiváló hasonlata is van.;"A történeti alkotmány és a Szentkorona-tan nem olyan mint a karácsonyfa világítása, amelyet egykor kihúztak a dugóból, aztán ha visszadugjuk, akkor újra világos lesz. Nem tud magától megváltoztatni semmit sem.". Ez őszinte beszéd, jó lenne, hogyha sokan tisztában lennének vele. Azzal is egyet lehet érteni, amit Zétényi úr arról mondott, hogy a történeti alkotmány a magyar nemzet életformája volt, abban élt, ezért először a nemzetnek kell újra hozzá igazodnia és felfedeznie azt. El kell kezdenie újra olvasnia, elmélyednie benne, ezért volt fontos újra kiadni ezt a kötetet, saját bevallása szerint is, egy kicsit későn. Ebben a "későben" azonban azt láthatjuk, hogy mindazok, akik a rendszerváltozásban valami mást kerestek, azok csak mostanára kaptak észbe, hogy merre ment el a hajó. Mindenesetre jobb később, mint soha.

Lemegy a program, méltatások, huszárok, klassz népzene, de hozzászólni sajnos nem lehet. Nekem azonban vannak kérdéseim jócskán, mert a mellett, hogy egyrészt nagyon örülök annak, hogy a történeti alkotmány megjelent, valóban méltó kivitelben (bőrkötés, arany nyomás, 1200 oldal, fogalom-, tisztségek jegyzéke, stb.) reálisabb áron (6500 Ft), Zétényi úrral és a körülötte állókkal kapcsolatosan aggályaim vannak, amelyeknek korábban hangot is adtam. Ezeket Zétényi úr most sem oszlatta el (1848, mint konzervatív forradalom, Szemere Bertalan példaként való emlegetése, a népszuverenitás elvének túlzott hangsúlyozása, stb.), ha józan megnyilvánulásaival árnyalta is a képet magáról. Mégis kíváncsi vagyok a véleményére is személyesen.

Sokan dedikáltatnak közben egy jó fél órát beszélgetünk. Van, ami megnyugtató; hiszen a bevezető tanulmányában kifejti, hogy a történeti alkotmány formája csak a királyság (igaz ezt a részt még nem találtam meg benne), a köztársaságok legitimitását erősen megkérdőjelezhetőnek tartja ő is (ezt egy kicsit karakánabbul és aláérveltebben kimondta a fentebb említtet NJA-s fiatalember a színpadon, mind 1946, mind pedig 1989 esetében) , de ennek ellenére a királyság témáját nem akarja megemlíteni sehol sem. Az alaki jogfolytonosság mellett vagy inkább helyett jelenleg az anyagi jogfolytonosság jelentőségét hangsúlyozta, amely szerint a nemzet a jog forrása (quasi népszuverenitás, a szabad királyválasztóknak volt ez korábban alapvetése) továbbra is, így az intézmények helyreállítása a nagyon fontos dolog jelenleg, és a törvénykezés helyreállítása egy alkotmányreformmal. A királyság eszméje szerinte most csak megzavarná a dolgokat és sokakat elrémisztene. Ezért is tartja megfelelőnek a "nemzetkoronázás" fogalmát (amellyel kapcsolatban megjegyzem, hogy ez minimum absztrakt), ami a Szent Korona, és a történeti alkotmány által a nemzet felemelését jelenti (ha jól vettem ki a szavait itt). Természetesen ketté vállnak a dolgok itt a magam részéről, mert ezzel nem tudok egyetérteni, s ebben Molnár Kálmán professzor úr a provizórium (kormányzóság) alatt kifejtett véleménye a segítségem, amivel Zétényi úr egyetértett (láthatóan meglepve, hogy valaki őt idézi), de mégis kitartott az álláspontja mellett. A kicsit provokatív kérdésemre, hogy elképzelhetőnek tartja-e a történeti alkotmányt köztársasági államformában, lényegében nem kapok sem igen, sem nem választ, ami lehet biztató, vagy éppen aggasztó is. A hangsúlyt egyfajta önszerveződésre helyezi, amelyben a nemzet tagjai sok jó befolyás éri, az uralkodó áramlattal szemben, ebben az egyik meghatározó a történeti alkotmány (ezt egy hölgynek is kifejti előttem bővebben) .

Magamban úgy összegzem, hogy a legfontosabb most, hogy a nemzet tudatosítsa magában azt, hogy mi volt a történeti alkotmány tartalma, és mi volt annak a szerepe az életében. Ebben a könyv következetes egyébként, mert a jogfolytonosság megszakításáig tartanak a tisztségek (1944. március). A kötet beszerzése megtörtént a magam részéről, lapozgatom, és titkon örülök is neki. Az idő nem biztos, hogy a köztársaságnak dolgozik, amely élhetetlenné teszi a nemzet életét, ellehetetleníti a megélehtést és mesgzállóként viselkedik (megintcsak a fentebbi tanulmányt idéztem). A történeti alkotmány megjelentetése komoly fegyvertény, ahogyan Zétényi úr helyesen mondta; ezt nem kell "megírni", ez egy olyan mű, amelyet csak újra és újra le kell porolni, egy kicsit ki kell szidolozni, hogy csillogjon, mert ezt a magyar nemzet magának alkotta.

Nos, ez most megtörtént újra, a rendszerváltás után 20 évvel. No comment. Edddig azt gondoltuk, hogy helyes úton járunk, hogy tudjuk nélkülözni egy ordas kommunista gyökerőű liberálisan átformált alaptörvénnyel? Újra és újra visszatérve olvasgatni kell az anyagot. Aztán majd futunk még egy kört Zétényi úr felé, hátha addig még egyszer változik irányunkban a véleménye.

Ki tudja?