Néha eszembe jut ez a kép, amikor valaki a demokrácia, a köztársaság nagyszerűségét hangoztatja, vagy ha azt hallom: a monarchia mennyire elavult és ósdi. Ilyenkor csak mosolyogva felidézem a világ legdemokratikusabb országának, a világ vezető szuperhatalmának, a nép által egy kis időre megválasztott elnökének képét, amint derékszögben meghajlik ez előtt az apró ember előtt, aki nem más mint Akihito, Japán császára.
(Néha elkalandoznak a gondolataim és felrémlik Gašparovič elnök, amint V. Károly királyunk előtt csinálja ugyanezt és remegő hangon kér elnézést azért amit a Grófról mondott).
Mennyi percember hajlongását látta már a Császár, és hol vannak már azok a politikusok? Ő az örökkévalóságot képviseli a gyorsan változó politika világában, hatalmát csak a halál teheti semmissé. Obama pedig ábrándozva fogja nézni ezt az képet, amikor már csak egy egyszerű vidéki amerikai lesz egy poros kisvárosban, miközben a Császár még mindig egyenes derékkal fogadja a kérészéletű populista karrieristákat.
