Őfelsége hajója

Egészen fantasztikus élmény őfelsége hajójáról, a S.M.S. LEITHA monitorról nézni őfelsége miniszterelnökének, gróf Tisza Istvánnak helyreállított szobrát!  Az élményt lehetne még természetesen fokozni, ha mindezt például a helyreállított Királyi Várpalotából kikönyökölve tennénk, de ne legyünk telhetetlenek. A példás összefogás révén kotróhajóból újra hadihajóvá varázsolt, 1871-ben épült folyami monitor most múzeumként működik. 2014. augusztus 15-én került remélhetően végleges helyére a Parlament északi szárnyához. Megtekintése egy ideig ingyenes. Csoportok de. 10 órától indulnak fél órás váltással, ami igencsak szűkös idő, főleg ha az ember még kérdezni is szeretne. A csoportokat a Hadtörténeti Múzeum munkatársai kalauzolják.

Minden tekintetben egyedülálló

Folyamőrség

Szerbek, tótok, vörösök réme

Megelevenedik a Monarchia öröksége

A Császári és királyi Duna-flotilla lobogója

Őfelsége kapitánya

Ellenforradalmi hadihajó védi a Parlamentet a Duna felől

Demokratikus állam nem teremt demokratikus társadalmat

A legújabb Kommentár folyóiratban megjelent Tisza István és Jászi Oszkár választójogi vitájában két homlokegyenest eltérő álláspont tükröződik. A fő kérdésére, miszerint lehet-e úgy választójogot adni a tömegeknek, hogy azok még nem értettek rá? - nem és igen a két válasz. Tisza István szerint nem:

"A hypermodern jelszavakból táplálkozó félműveltség terrorizmusa ez, amelynek vásári lármája betölti a modern kultura egész épületét (hiszen az értelmi világban is annál kongóbb hangot ad minden tárgy, mentől üresebb) s a félműveltség egész türelmetlenségével és elbizakodottsággal hurrog le minden ellenvéleményt. 

Nekünk a gondolkodás szabadságát a "szabadgondolkodók" ellen kell megvédenünk.

[...] Ezt a szabadságot, a gondolat igazi, megtermékenyítő szabadságát akarja békjóba verni a modern felvilágosodás jelszavainak terrorizmusa. 

[...] Bölcsészaink, szociológusaink, költőink és piktoraink örjöngő dervistáncban reprodukálják előttünk a sulyosan beteg francia lélek minden kórtünetét. Persze a maguk alacsonyabb fajsúlyára redukálva [...]

A mi szegény dekadenseink egyszerűen rothadáson kezdik az életet s a feloszlás szecessziós tüneteit mutatják nekünk anélkül, hogy e látvány visszataszító jellegét legkevésbbé is enyhítené a régi műérték utóíze. Nem tehetek róla, nekem mindig olybá tűnnek fel, mint az a jámbor kacsa, amely nagyzási hóbortba esve, fácánnak képzeli magát. Azt hiszi szegény, hogy csak  "haut gout"-ra [pikáns fűszerezésre] kell szert tennie, hogy műértő inyencek kedves pecsenyéje legyen. pedig ami haut gout a fácánnál, szegény kacsánál egyszerű feloszlási bűz marad."

"És ha komolyan akarjuk a demokrácia haladását és a demokrácia jelszava alatt nem lejáratni akarjuk a szabad intézményeket; ha igazán a szabadság ügyét akarjuk szolgálni - akkor neveljük ennek az országnak társadalmát a demokratikus kormányforma számára. Akkor gondoskodjunk mindenekelőtt ennek az országnak szegény néposztályáról, hogy olyan kereseti viszonyok közé, olyan megélhetési viszonyok közé, általában: olyan emberhez illő életviszonyok közé jusson, amelyek mellett azután gondolkozásra ideje, módja maradjon és amelyek mellett résztvehet idővel az ország kormányzásában." 

Jászi Oszkár ellenben azt mondta (francia mintára); a demokratikus jogok kiterjesztése egy csapásra gyógyírt jelent majd minden társadalmi gondra. Létrejön majd a "polgári" demokrácia, ami az első fontos lépés lesz majd a végső boldogság, a szocializmus felé vezető úton.

Most így, nagyjából száz évvel a vita után már tudjuk, hogy jobb lett volna a higgadt, fontolva haladó utat választani. (Népi)demokratikus állam nem teremtett demokratikus társadalmat. A "nép" ugyanis, miután választójogot kapott első dolga az volt, hogy mindenkit, aki gazdagabb, értelmesebb, műveltebb volt az átlagnál likvidálta. Mindenkit, aki más nyelven beszélt, ellenségnek nyilvánította és kitelepítette. Azóta pedig maga közül választja - állítólag - legjelesebb képviselőit. Jászi Oszkár elképzelése zsákutcának bizonyult, kártékony hatását a mai napig nyögjük. Bebizonyosodott, hogy Tisza Istvánnak volt igaza ebben a kérdésben, hiszen képletesen mondva Jászi egy tízéves értelmi szinten lévő gyerek kezébe adott fegyvert, anélkül, hogy megtanította volna bánni vele. A tízéves gyerek pedig első lövéseivel azokat intézte el, akik megnevelhették volna.

Hogy szerzett (választó)jogot vissza lehet-e venni - regisztrációval, vagy máshogyan - én nem tudom...

Kommentár 2012/6 Illés Gábor: Választójogi viták Tisza és Jászi között. 35-53 oldal.

Politikusoknak erősen ajánlott olvasmány

Minden kedves liberális olvasónktól elnézést kérünk. Tudjuk, hogy a Nyugatból illene idéznünk, hiszen a Napkelet ókonzervatív, reakciós folyóiratnak minősül. (Nagyon kedvelem.) Vajon Önök olvastak valaha Napkeletet ? Nem hinném. De ne aggódjanak, segítek a bajukon. Liberálisaink, politikusaink, és az összes demokrata számára küldött ajándékom következik az alábbiakban:

"Tisza István szinte kikristályosodott típusa a magyar úrnak. Ha egyéniségét elemezzük, három réteget különböztethetünk meg benne. Az «úr» nemzetközi jellemvonásai alatt megfigyelhetjük a speciálisan magyar vonásokat, majd még mélyebben az egyéni magot. A mai úr-fogalom a XVI. és XVII. század arisztokratikusan berendezett társadalmának eszméiből és a romanticizmus hősfogalmából tevődik össze. E nagyúri ideál első, legszembeötlőbb tulajdonsága a feltétlen tisztakezűség, a becsület oltárraemelése. Talán a napi politika árnyoldalai játszanak közre abban, hogy ma elsősorban erről az oldaláról ismerik Tiszát, de akármi is az oka, mint a korrektség megszemélyesítőjét ismerjük. Ennek a foltnélküli becsületességnek következménye Tisza büszkesége, sőt néha gőgje is. Minden kiválóság bizonyos büszkeséggel jár.

A demokrácia Nietzsche Übermensch-ének gőgjét termelte ki, melynek alapja az értelmi fölény és amely egyúttal kíméletlenebb is, mint az arisztokratikus társadalom büszkesége.

Tisza lenézte és megvetette ellenfeleit, mert erkölcsileg alacsonyabbrendűnek tartotta őket. Közmondásos lett az a nyilatkozata, amit Károlyi Mihállyal vívott párbaja után tett: «Ilyen embert nem érdemes megölni».

(Ilyet? Hmm. Ebbe így utólag ne menjünk bele.[szerk.])

Amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinálna, ha őt is ki akarnák vezetni a parlamentből, azt felelte, hogy inkább meghalna, de nem engedné magát ennyire megalázni. Mennyire lenézhette némely lármázó és szájaskodó ellenfelét, akik közül egy sem mert cselekedni !

Megható az a tisztelet, amely Tisza levelein elömlik, amikor királyáról beszél. Szinte az apa és fiú vonzalmára emlékeztet a király és minisztere közötti viszony. Tisza hűségét az öreg uralkodó feltétlen bizalommal viszonozta. Állandóan mint «az én hűséges Tiszám szerepel az uralkodó bizalmas nyilatkozataiban."

(Részlet a Magyar úr-francia demokrácia című cikkből, írta: Fábián István, megj.: Napkelet, 1932/7)

Pardon, egy rövid megjegyzés.

Mint tudjuk, Hamvas Béla évekig publikált a Napkeletben is, a Nyugattal való "szakítása" után. (Most mi lesz? Úristen! Rendőrt! Lukács Györgyöt! Segítség!) Azért ne kezdjék el máglyára hordani a könyveit, ha nem muszáj. Köszönöm.

Áldott karácsonyt! Örvendjünk együtt megváltó királyunk születésének!

Velünk élő Monarchizmus II. - Hadtörténeti Múzeum

"Kedves Gróf Tisza!"

Azon célból, hogy a magyar nép és a magyar katona hősiessége és rátermettsége az utókor és a történelem részére megörökíttessék és hogy a serdülő ifjúság, a jelen és jövő nemzedékek ezen harcokban részt vettek dicsőségét és áldozatkészségét magukba szívhassák és azokat megihletve csodálhassák: örök hálám, köszönetem és elismerésem jeléül indíttatva érzem magam szeretett magyar szék és fővárosomban, Budapesten magyar nemzeti hadi múzeum és hadi levéltár alapítására és létesítésére. Megbízom Önt, hogy ezen intézmények szervezésére és létesítésére a kezdeményező lépéseket tegye meg, ezen elhatározásomat hozza a nemzet tudomására és hasson oda, hogy ezen intézmények a titáni harcokat és derék magyar harcosaim hadi erényeit méltó módon juttassák kifejezésre.

IV. Károly"

/Forrás: Hadtörténeti Levéltár saját irattára, 85. doboz - Ad Acta 1997/

 

Gróf Tisza István szobrának helyreállítására

Az aktuálpolitikában is szerencsésen felmerült, hogy talán el kellene felejteni, hogy a Parlament mellett Károlyi Mihály szobra éktelenkedik és a helyére oda kellene állítani gróf Tisza István szobrát. Az elképzelést mi is támogatjuk, de akár lehetne ott más szobra is, mondjuk Szent István királyé, ahogyan azt korábban felmerült. Mindegy, csak nem az országveszejtő vörös grófé, aki nagyobb ellenfélnek tekintette Ottó magyar trónörököst, mint Adolf Hitlert.

De hogyan nézett ki Tisza István gróf szobra és kik állították fel?

Az "őszirózsás forradalom" és az I. Magyar Népköztársaság áldozatának a szobrát a kormányzóság ideje alatt állították fel a Kossuth tér északi részén 1934-ben és Zala György alkotása volt. 1945 után - erősen a Magyar Kommunista Párt nyomására - bontották le. Újraállítása fontos szimbólum lehetne a jelen magyar társadalma számára, hiszen Tisza olyan dinasztiahű magyar politikus volt, aki ugyan szabadelvűnek (quasi; liberálisnak) vallotta magát, de értékelvűségével, vallásosságával manapság sokan mégis inkább konzervatív politikusnak akarják látni, vagy éppen láttatni. Kíváló újabb példa arra, hogy a magyar politikai elit jeles képviselői számára a dinasztiahűség és a hazafiság nagyon is egyszerre és együtt volt fontos. Tisza így búcsúztatta I. Ferenc József királyunkat; "Bennünket gyászbaborult lélekkel fog el annak a nagy űrnek sajgó tudata, amelyet távozásával maga után hagyott, de egyúttal lelkünk kegyeletének egész melegével fordul emlékezete felé. Legyen emléke áldott a jelen kor és a késő utókor előtt. Legyen élő tanulság és felemelő nemes példakép mindnyájunk előtt. Amíg magyar lesz e hazában, keresse fel azt a késő utókornak hálás kegyelete." .