Három napja már, hogy megjelent az a körlevél a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciától, amelynek évekkel ezelőtt kellett volna megjelennie. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívta fel most a híveket, és minden érintett figyelmét a katolikus hit megőrzésére az újpogányság egyre terjedő szellemével szemben. A testület levele, amelyet szeptember 20-án minden katolikus templomban felolvastak, egy kicsit elkésett, de még nem végleg.Az újpogányság tapasztalható mai jelei ("táltosvallás", pilisi szívcsakrások, Arvisúra, neopaganista szinkretitzmus) elsősorban a szélsőjobboldalon figyelhetőek meg szembeötlően, de azt hiszem, hogy ezek csak az extrém esetek, amelyek mindenkinek azonnal szembeötlőek. E mellett nekem is simán van Arvisúrát böngésző jobbközepes ismerősöm, sőt liberális is, aki e mellett keresztelte a gyermekét. Mert a legnagyobb gond a társadalmi és alanyi katyvasz a fejekben. A vallástalanság léte önmagában szüli meg, hogy valaki valamilyen valláspótlékhoz menekül, ha szellemire vágyik. Isten teremtményeiként pedig mindannyian vágyunk előbb vagy utóbb a szellemire, a lélek táplálékára is.
Az újpogányság adott persze mindenhol a világban, Magyarországon pedig ennek a specifikuma az "ősmagyar szinkretizmus", de nagyon helyesen e mellett a körlevél beszél az elivilágiasodásról, a hedonizmusról, az élvhajhászásról, okkultizmusról és a bálványimádásról (!), szélsőséges és értékmentes liberalizmusról, a relativizmus diktatúrájáról (!+!) is. Merthogy ezek ugyanolyan pogány, értsd a kereszténységtől mentes dolgok. Senki ne dőljön hátra mert nem imád bakkecskefejet rovásírással az agancsán, de mondjuk szépen mélyen mindennap Mammon fenekében tölti az óráit. A körlevél nekik is szól, konkrét szavakkal, maximális aktualitással, zsigeri szinten érintenek is mindenkit, ha észreveszi, ha nem.
Az Egyház számára a hit védelme alapvető funkció, mégis manapság kevesebbet gyakorolja. A határozott hangú vélemény kiváltó oka csak sejtjük, hogy az, hogy manapság ezzel a divattal tömegeket is lehet vonzani, nemcsak az, hogy rosszul megírt könyveket jól el lehet adni. A neopaganizmusban az a legrosszabb, hogy nem realizálható belőle semmi sem, mert nem élő hagyományt, nem élő vallást adhat csak, maximum egy posztmodern kulturális jelenséget, ami elringathat, de nem építhet. Ez pedig Mária Királyságban (Regnum Marianum) nem lehet megoldás. Lehetnek pozitív hatásai (a nemzeti hagyomány ápolása, amelyet egyébként a körlevél sem firtat), de alapvetően, mint "hit" nem működik, hacsaknem rosszul, destruktívan működik.
E mellett azonban a legnagyobb érdemének azt érzem, hogy a körlevél nem megbélyegző, hanem megértő és az okokat tisztán látó véleményt fogalmaz meg. A körlevél - megengedem magamnak ezt - visszafogadó gesztussal bír, benne van a krisztusi "térjetek meg!" határozott szelídsége, sőt ez az uralkodó benne. Határozott, mint Szent István (jó is, hogy rá hivatkozik), aki folyókban keresztelte a népét, de aki nem tért meg, azt levágták. Ugyanakkor szelíd is, mint Szent Ferenc, aki a keresztes háborúban is szóval akarta megtéríteni a szultánt (meglehet a kard ellen sem volt kifogása). Nagyon fontos, hogy nem tesz különbséget a magyar társadalomban; a megtévedés, az megtévedés, az eretnekség az eretnekség, amelyben - észrevétlen, vagy tudatosan - de mindenki beleeshet.
Utat mutat és egyetemes. Az össznemzetre tekint. Nagyon katolikus. Reményt ad és eligazít a jó irányba.
Számomra azonban a magyar politikai-, és közéletben való hiányosságot is megmutatja; nincsen keresztény politika ugyanis jelenleg itthon. Egyházra, hitre mutogatnak, kitűzik a gomblyukba, de nem érvényesül a tanítás. Olyan van, hogy keresztények politizálnak, de olyan kevésbé, hogy a keresztény normák betartásáért küzdjenek a társadalomban (tisztelet a kivételnek). A vallás nem magánügy, nem állhat meg a templom falain belül, főleg most, amikor a templomok kiüresednek. A liberális álláspont az ateizmus és az értékek relativizálásának az előszobája. Reszakralizáció, a hitélet megújítása, keresztény politika - egyházi iránymutatással. Ilyesmik adhatnának egy kis reményt, még több motivációt nekünk.
Az újpogányság adott persze mindenhol a világban, Magyarországon pedig ennek a specifikuma az "ősmagyar szinkretizmus", de nagyon helyesen e mellett a körlevél beszél az elivilágiasodásról, a hedonizmusról, az élvhajhászásról, okkultizmusról és a bálványimádásról (!), szélsőséges és értékmentes liberalizmusról, a relativizmus diktatúrájáról (!+!) is. Merthogy ezek ugyanolyan pogány, értsd a kereszténységtől mentes dolgok. Senki ne dőljön hátra mert nem imád bakkecskefejet rovásírással az agancsán, de mondjuk szépen mélyen mindennap Mammon fenekében tölti az óráit. A körlevél nekik is szól, konkrét szavakkal, maximális aktualitással, zsigeri szinten érintenek is mindenkit, ha észreveszi, ha nem.
Az Egyház számára a hit védelme alapvető funkció, mégis manapság kevesebbet gyakorolja. A határozott hangú vélemény kiváltó oka csak sejtjük, hogy az, hogy manapság ezzel a divattal tömegeket is lehet vonzani, nemcsak az, hogy rosszul megírt könyveket jól el lehet adni. A neopaganizmusban az a legrosszabb, hogy nem realizálható belőle semmi sem, mert nem élő hagyományt, nem élő vallást adhat csak, maximum egy posztmodern kulturális jelenséget, ami elringathat, de nem építhet. Ez pedig Mária Királyságban (Regnum Marianum) nem lehet megoldás. Lehetnek pozitív hatásai (a nemzeti hagyomány ápolása, amelyet egyébként a körlevél sem firtat), de alapvetően, mint "hit" nem működik, hacsaknem rosszul, destruktívan működik.
E mellett azonban a legnagyobb érdemének azt érzem, hogy a körlevél nem megbélyegző, hanem megértő és az okokat tisztán látó véleményt fogalmaz meg. A körlevél - megengedem magamnak ezt - visszafogadó gesztussal bír, benne van a krisztusi "térjetek meg!" határozott szelídsége, sőt ez az uralkodó benne. Határozott, mint Szent István (jó is, hogy rá hivatkozik), aki folyókban keresztelte a népét, de aki nem tért meg, azt levágták. Ugyanakkor szelíd is, mint Szent Ferenc, aki a keresztes háborúban is szóval akarta megtéríteni a szultánt (meglehet a kard ellen sem volt kifogása). Nagyon fontos, hogy nem tesz különbséget a magyar társadalomban; a megtévedés, az megtévedés, az eretnekség az eretnekség, amelyben - észrevétlen, vagy tudatosan - de mindenki beleeshet.
Utat mutat és egyetemes. Az össznemzetre tekint. Nagyon katolikus. Reményt ad és eligazít a jó irányba.
Számomra azonban a magyar politikai-, és közéletben való hiányosságot is megmutatja; nincsen keresztény politika ugyanis jelenleg itthon. Egyházra, hitre mutogatnak, kitűzik a gomblyukba, de nem érvényesül a tanítás. Olyan van, hogy keresztények politizálnak, de olyan kevésbé, hogy a keresztény normák betartásáért küzdjenek a társadalomban (tisztelet a kivételnek). A vallás nem magánügy, nem állhat meg a templom falain belül, főleg most, amikor a templomok kiüresednek. A liberális álláspont az ateizmus és az értékek relativizálásának az előszobája. Reszakralizáció, a hitélet megújítása, keresztény politika - egyházi iránymutatással. Ilyesmik adhatnának egy kis reményt, még több motivációt nekünk.
