Közkatyvasz

Érdekel, hogy jelenlegi politikai erők hogyan viszonyulnak ideákhoz, a történelemhez és ez minden aktív monarchistával így kell, hogy legyen, hiszen ez egy kiindulási alap (hic et nunc), valamint fölmérésnek és tapasztalatnak sem utolsó. Így hát, mint a nagyobb hivatalos állami ünnepeken már pár éve mindig, a nyakamba vettem székesfővárosunkat, hogy ismerkedjem az illegitim köztársaság prevalens közéleti véleményformálóinak a véleményével, főleg ami az adott történelmi évforduló és a jelen kapcsolatát illeti. Hát tüntetésen jártam, szinkretizmust láttam! 

Az első helyszínen ahol jártunk, az Egyetem téren a közélet legvállalhatatlanabb embere, a köztársasági harcos Gyurcsány Ferenc tartotta éppen ünnepi beszédét. Ennek a sajnálatosan sérült embernek különösen hálásak lehetünk, hiszen egyértelművé tette, hogy köztársaság=baloldal valamint szétszakította az MSZP-t. Idén is hozta a formáját. Beszéde kellemesen csapongó volt, megtudtuk, hogy a DK "szabadelvű" és, hogy szerinte "Európában a szabadelvűségnek nincsen alternatívája" (tekintélyelvű katolikus birodalom?). Ám az ilyen vasdemokratáknál mindig az a legérdekesebb, hogy hogyan állnak a demokráciához; az addig demokrácia, amíg tetszik nekik az eredmény! Gyurcsány Ferenc ugyanis kijelentette, hogy a Fidesz-KDNP kormány nem legitim és nem legális. Mi persze tudjuk, hogy nem legitim a kormány, hiszen Istené minden hatalom, csak ő legitimál, a nép nem, márpedig a keresztény államberendezkedés, pláne Magyarországon, az a királyság, de ő demokrata! Nála: vox populi, vox Dei. Tehát úgy tekinti, hogy a nép legitimál, ami demokrata szempontból egy dolgot jelent Gyurcsány nem vallhat mást, mint, hogy a Fidesz-KDNP kormány legitim. Hiszen megszerezte a szükséges számű szavazatot, a két forduló közt, amikor kétséges volt a kétharmad, köztudott volt az is, hogy új "alaptörvény" lesz, tehát a Fidesz a "demokratikus legitimációt" (mily torzszülemény!!) megkapta. Igen arra, amit csinál. Akár diktatúrát is. Jakérem, az, hogy ez nem tetszik, meg lehet beszélni a plebs-el. Mi már jórégen megmondtuk, hogy ez egy lehetőség, hogy a demokrácia torz világában nincsenek meg a fékek, azok csak a királyságban lehetnek meg! A csökkent (vagy mégrosszabb: tudatosan romboló) politikus egy olyan, a beszédéhez méltó képpel zárta szavait, amire nemzeti nagyjaink forognak sírjukban: "Előre Széchenyi és Batthyány nyomán, a szabadelvűség útján, éljen Magyarország, éljen a köztársaság!" Uram borogass!!

Ez a kontextusterror némi szívbajt okozott nekünk, de nem volt idő, utunk a harcos antifákkal a 'millásokhoz' vezetett, ahol a 'civilek' 60-70 ezres tömege a szokásos lózungokat skandálta, de szerencsére ezúttal nem vették bele ókonzervatív, dinasztiahű és monarchista nagyjainkat a képbe. A szexizmus ellen küzdők beiktattak egy szexista (tényleg, bármit is jelentsen ez) "alternatív köztársasági elnököt", közben nagyon helyesen konstatálták, hogy Magyarországon már a köztársaság is csak egy egy alternatíva. Hála égnek! Hiszen a köztársaság alternatívája ezer éves királyságunk. Ám itt okosabbak nem lettünk, de legalább konstatáltuk, hogy vannak, akiknek kell március 15-e és tényleg jogosan vallják magukénak. A baloldal mellett a liberálisok is.

Utunk harmadik állomása a Jobbik megemlékezése volt, ahol sokk sokk után ért minket. Sokszor volt szó a nemzeti radikalizmusról, valamint, hogy hogyan álljunk hozzá és az is egyértelmű, hogy a nem végteleníthető nemzeti radikalizmus, mely csak időszaki válasz lehet; adhat nekünk konzervatívokat (jobboldaliakat, és így, monarchistákat). A tiszta világnézet azonban még távol van, marad a hatalmas katyvasz és a megtörtént valóságnak a jelenlegi helyzetnek a szolgálatába állítása. Március 15-e a nemzeti ünnep? Ebből kell valamit a beszédben kihozni, és igen, drága olvasó, így lett a Szent Szövetség és a Habsburg Birodalom a Szovjetunió és az Európai Unió szinonimája! Az a Szent Szövetség melynek monarchái szövetkeztek a sötétség, a forradalom erőivel szemben, mely fenntartotta a békét és mely 1848/49-ben is sikeresen mentette meg hazánkat a kossuthista terrortól, azt hasonlítják a bolsevik Szovjetunióhoz és a technokrata, élet, hagyomány és értékellenes EU-hoz? "A magyarok túlélték minden ellenségüket, a Habsburg Birodalmat, a Szovjetuniót és az EU-t is túl fogják élni?" Az amúgy jóval kevésbé labanc unokatestvérem ekkor már nem bírta tovább és hozzám fordulva kérdezte: most komolyan, akkor Károlyi jófej volt? 

Jogos a kérdés. Mert a gróf Károlyi Mihályt lépten-nyomon (jogosan!) szidó nemzeti radikálisok azt valahogyan elfelejtik: Károlyi hatalmas kossuthista kuruc volt, aki kilencven éves "honvédeket" mutogatott a patkánylázadás napján, melyet március 15-éhez hasonlított, 1918. november 16-át pedig a függetlenségi harc betetőzésének tartotta, hiszen nincsen Habsburg, nincsen királyság, dejónekünk! Károlyi Mihály Szegedi Csanádot hallgatva ujjongva tapsolt volna! Nagy a hatása a marxista történelemszemléletnek és sokan elfelejtik, hogy a történelem nem egy szikla, hanem egy folyó, a Dinasztia és a Haza kiegyezése megtörtént, maga Horthy is hatalmas tisztelője volt Ferenc Józsefnek. Nem kéne tehát a feszültséget mesterségesen generálni. 

A szinkretizmus bizony mindig visszacsap, hiszen Orbán Viktor "fülkeforradalmát" lefitymállva, a szónok Vona Gábor szavaira válaszolva az egyik néző azt ellenforradalomnak nevezte, tehát az ellenforradalmat egyértelműen negatív dolognak tartotta az úriember. A vicces ilyenkor már csak az, hogy november 16-án a nemzeti radikális párt pedig a győztes ellenforradalmat ünnepli a Szent Gellért téren! De uraim, akkor most melyik?

És valóban; a jövővel kapcsolatosan már nem az a kérdés, hogy ma ki a kuruc és ki a labanc (hacsak nem ami a köztereket illeti), de könyörgöm, ilyen óriási hibákat ne vétsünk már! És igen, én itt most pozitív kritikus akarok lenni, hiszen magam is voltam nemzeti radikális, sőt, a legtöbb konzervatív ott kezdi, ugródeszka az, de értsük meg: meg van a helye és ideje neki, nem lehet végteleníteni, perpetuálni, mert öncélú lesz és kifullad! És amíg Toroczkai László, a HVIM elnöke a hungarista októberi rendezvényre mondja azt, hogy az az egyedüli, ahol teljes szívvel részt tud venni, miközben a Jobbik rendezvénye csak pár sarokkal arrébb van és a mozgalom tiszteletbeli elnöke, Zagyva György Gyula a pártnak az országgyűlési képviselője, addig úgy érzem, hogy a lerendezett viszályok és a világnézeti tisztaság még nagyon messze van. Ám elárulok egy titkot: az nemzeti radikálisként nem is fog eljönni, ha az ember jobboldali, ahhoz konzervatívnak és monarchistának kell lenni.

Újabb fejlemények alkotmányozás ügyben

A legutóbbi írásunk óta van két olyan pozitívabb fejlemény az alkotmányozási folyamatban, amely mellett királyságpártiként nem lenne ildomos elmennünk. Az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság elé érkezett két olyan beadvány, amellyel érdemes foglalkozni, mégha sajnos nem ugyanolyan hangsúlyokkal is. A jelenlegi helyzetben relevánsabb Dr. Varga Zsolt András, a PPKE JÁK tanszékvezető docensének a beadványa, aki alig négy oldalas beadványában felveti, hogy:

"... az alkotmány: a) többszintű lesz, b) a legbelső szintje (a mag-alkotmány, amely elkészül jövő tavaszra) nem dönti el az államforma és a kormányforma legfontosabb kérdéseit, hanem olyan preambulumot és alkotmányos alapelv-készletet tartalmaz, amely a legitimizmus eredményétől (az Apostoli Királyság helyreállítása a törvényes dinasztia jogaiba visszahelyezése mellett) a szabad királyválasztáson át a köztársasági államforma véglegesítéséig bármely megoldást változtatás nélkül „elvisel”, c) ugyanakkor olyan értékeket hordoz, amelyek a jövő zálogát képezik."

A mag-alkotmányos beadvány a "Tudományos Műhelyek" egyikeként lett beadva, olyan értékes kísérő anyagok mellett, amelyeket szintén ezt az elképzelést támasztják alá, más aspektusokból, kollégák részéről (Dr. Schanda Balázs PPKE JÁK dékán, Dr. Szabó István). A beadvány - némileg rejtett módon - de a Fidesz-KDNP kétharmados többségétől reméli a megvalósítását ennek az alkotmányformának (ennek a visszaigazolását sajnos a jobbközép kormánypárt blokkjában nem sikerült felfedeznünk).

A másik fontosabb beadványt a szerencsétlen módon kipottyant HVIM helyett versenybe szálló, Örökség Őrzői Egyesület fogalmazta meg, amelynek elnöke a Dr. László András ultrajobboldali gondolkodó belső köréhez tartozó Baranyi Tibor Imre. A beadvány - amelyet a Jobbik Magyarországért Mozgalom égisze alatt nyújtottak be, ellenkezően az előzővel - legfontosabb eleme a tényleges szuverenitás visszaszerzésének igenlése, amellyel kapcsolatosan a jogfolytonosság helyreállítás a legfontosabb. Az államformaváltás sajnos nem említődik meg, melyet elméletileg a HVIM képviselt volna és amellyel kapcsolatosan Varga professzor úr beadványa konszenzusos, de határozottabb álláspontot képvisel, igaz nem egy parlamenti párthoz tartozó beadványként.

Valami tehát van, de hogy ez mire lesz elég, az még mindig nem látszik. Elsüllyedni, erősödni vagy fennmaradni fognak-e ezek a javaslatok? Ha a többség és súly szerint ítéljük meg, ami tömegdemokráciában releváns pozíció, akkor inkább a negatív végkifejlet látszik reálisabbnak.

Az ellenforradalom a helyére kerül, ugye?

Úgy látszik, hogy a Jobbik, mint az ország soron következő, magának helyet követelő jobboldali pártja, egy régi hagyományt igyekszik azzal újra meghonosítani, hogy megünnepli a magyar ellenforradalom győzelmének egyik szimbolikus tettét; Horthy Miklós és csapatainak a bevonulását Budapestre. Annak idején ez a tett egy új korszak kezdetének bizonyult, amelyről akkor még különbözőképpen gondolkodtak az emberek, egy viszont biztos; egy forradalmi és törvénytelen korszaknak a végét jelentette, és egy új nemzeti egység reményét is. Míg az első megvalósult, a másikban jelentős csorba esett, amely rányomta a kormányzóság egész idejére a bélyegét (Boldog Károly király restaurációs kísérleteinek a megakadályozása). Az esemény ünnepléséből egy kisebb Horthy-kultusz is lett, szerencsétlen módon (mondjuk a kommunisták pártocskáinak is száma erősen 100 fő alatt volt 24 évig).

Ennek ellenére az eseményen van mit ünnepelni és a háború óta hiányzik egy olyan magyarországi politikai erő, amely újra a magyar jobboldali hagyományba illesztené a győztes magyar ellenforradalmat, annak megfelelő kombattáns szellemiségével, illetve valós tartalmával, így tehát ez a kezdeményezés mindenképpen üdvözlendő és reménykeltő. (Más - de nagyon is fontos - kérdés, hogy a felszólalok jelenleg nem hordozzák az eredeti esemény fontosságának megfelelő minőséget.) Ha azt nézzük, hogy jövőre ez a párt azért száll harcba, hogy a harmadik vagy második erő legyen Országgyűlésben ebben a respublikában, akkor talán van arra esély, hogy a magyar politikai hagyomány és gyakorlat kiteljesedik egy kicsit. Nem kell magyarázkodni, ha valaki mondjuk Horthyra mutat, mint példára és talán következetes lesz ez a "mutatás is". Horthy Miklós kormányzó tiszteletének biztosan helye van a magyar konzervatív és jobboldali politikai palettán, persze csak úgy, hogyha lehet róla pro és kontra értekezni , ostobaságok és értelmetlenségek helyett. E mellett pedig talán a magyar ellenforradalom eredményeiről és olyan nagy alakjairól is szó lehet végre, mint Sigray gróf, Lehár báró vagy éppen Ostenburg-Morawek Gyula, a helyett, hogy a jobboldalnak az 1945-49 közötti korszakban kelljen csak egerészni. Egyszerűen az ellenforradalom a helyére kerülhet talán ebben az országban, ahol még mindig meg kell ünnepelni a "felszabadulást" (amelyet még a Vörös Hadsereg sem hívott így, hanem csak megszállásnak), van Tanácsköztársaság emlékszobrunk, rendes koszorúzással (köpőcsészét ide!), Károlyi szobraink és köztereink vannak (az Ég nem szakad rá!) és Tildy hidunk (mit is kötött össze ez a jó ember annak idején?).

Óhajunk egyszerű és őszinte tehát; az ellenforradalom legyen eleven, felvállalható, beépíthető, gyakorolható magyar politikai hagyomány. Talán arra is esély van, hogy a nemzeti radikalizmus megtalálja a valós gyökereit 1919-1920 eseményeiben, amikor egy konzervatív hatalmi elitnek hozta el a hatalmat, eredeti államformánk helyreállításával. Nem lehet ugyan kétszer ugyanabban a folyóba lépni, a helyzet ma egészen más, de a hiányosság több, mint hatvan éve permanens.

Fából készülne a vaskarika? Gyorsjelentés Káosz Köztársaságból.

Többen mondják, hogy legyünk már többet aktuálisak. Most valamennyire ez következne az alábbiakban. Nem olyan régen Vona Gábor, a Jobbik elnöke különös kijelentéseket tett (4:39 - 7:39). Szokott ő ilyeneket mondogatni, hogy "történeti alkotmányunk", de azért az 1949-es tc.-re is hivatkozik a Magyar Gárda, ha "demokratikus garanciákról" van szó (ez ugye kicsit fura egy paramilitáris szervezettől), meg hazafiság, de azért Iráni Köztársasági Gárda is jöjjön a választásokra. Radikális ismerőseim ilyenkor bólogatnak, hogy ne akadjak ki nagyon, mert katyvasz van mindenhol. Én erre azt szoktam mondani, hogy a bal-, vagy éppen republikánus oldalon csak pánik van maximum, de katyvasz nem nagyon. De legyen. Jó ne akadjunk ki, hanem most akkor értetlenkedjünk csak.

Szépen visszafogottan, de azért határozottan.

Vona Gábor ilyeneket mondott, a Jobbik TV-ben, amelyet valószínűleg maga a Jobbik vágott meg, hogy aszongya; "A liberális demokrácia rendszere is megbukott. (...) Magyarországon egy erős vezetői hatalomra épülő, elnöki rendszerre van szükség. Az elmúlt száz évben itt egyetlen rendszer működött; Horthy Miklós kormányzóé! (Éljen!!! - a lelkes tömeg) Modern és korszerű formában, de ehhez kell visszanyúlnunk. Magyarországnak egy Szentkorona-tanon álló alkotmányra van szüksége, a liberális demokrácia helyett egy értékelvű demokráciára, az ország élén pedig egy kormányzóra. (Úgy van!!! - a lelkes tömeg).

Na, akkor álljunk itt most meg. (Mély levegővétel)

Ad. 1. Elnöki rendszer a köztársaságokban szokott _csak_ lenni. Erős elnöki rendszert - a jelenlegi republikánus, poszt-kommunista - kartális alkotmány nem tesz lehetővé, ennek pontosan az ellenkezőjét igen. Ennek oka a sokat emlegetett - és létrehozók által dicsért - "kormányzati fékek" amelyeket 1989 óta fokozatosan helyeznek el a szorgos kezek. Akkor most ezt, a kukába való, 1949-es tákolmányt fogjuk átalakítani, mondjuk valami De Gaulle rendszeréhez hasonló, egyfajta nemzeti republikanizmusra? Ez lenne a jövő?...

Ad. 2. Talán mégsem. Horthy Miklós ellenforradalmár, konzervatív és megrögzött antibolsi és antirepublikánus volt, tekintve, hogy egyik politikai példaképe I. Ferenc József volt. A népköztársaságot megalkotó Károlyi és emigrált társai számára ő volt A Mumus, Habsburg Ottó mellett, akit ugye jobban utalták bevallottan, mint Hitlert. Az ő rendszerére mondta Vona úr, hogy csak "ez működött" az elmúlt száz évben (az 1944-es baki mellett nyílván most elsiklott, amikor a Horthy által kitermelt és legalizált elit jelentős része egyszerűen hütlen lett hozzá), kifelejtve mondjuk - az előbb említett - Ferenc József életművét a témában. Akkor most mi legyen? Kell egy vezető, aki elnök? Olyan, mint Kossuth, aki kormányzó-elnök volt? Ugye, nem?...

Ad. 3. Nem biza. A Szentkorona-tan is kell (nagyon helyes, persze, hogy kell!) ugyanis, de az meg nem fér össze a republikanizmussal (amit Kossuth kedvelt, ellentétben a Szent Koronával, amelyet a Dunába dobatott volna). Viszont nagyon szépen meglenne egy jó kis királyságban, amiben Horthy is gondolkodott. Ezzel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy a Szentkorona-tanon nem alapul a történeti alkotmány, hanem azt kiegészíti. Ez nem mindegy. Mert a történeti alkotmány az uralkodóink és az országgyűlések együttesen hozott törvényein alapulnak legnagyobb részt. De, itt most akkor mi legyen? Kiszely szerencsésen ki lett rúgva a Jobbik főiskolájáról, mivel egy kommunista besúgó volt, de e mellett butaságokat is mondott ebben a témában sajnos. De itt mintha az ő és mások csúsztatásai és absztrakciói kísértenének sajna.

Ad. 4. Megvan! Kormányzó kell! Ez az. Ez a végső konklúzió. Rendben! Legyen így! (Főleg, hogy előtte egy perccel a csendőrség visszaállítása is végre napirendi pont lett.) De akkor nem kellene előbb, egy királyság mégis? Ki helyett van kormányzó? És miért? Kit helyettesít a kormányzó? Ki bízza meg? A nemzetgyűlés, reményeink szerint. Egy republikánus nemzetgyűlés, pláne egy szép nagy demokrata és republikánus pártokkal teli országgyűlés (amilyen most is van) a büdös életben nem szavaz meg kormányzót az ország élére. Ez ugye mindenkinek tiszta? Remek. Akkor, meg miért nem állítjuk helyre a királyságunkat? Miért nem adjuk a legfontosabb parancsot és az egyetlen és első igazi célt, egyszerűen és tisztán szeretett honfitársaink elé; KIRÁLYSÁG. Ennyi. Minden más ebből következik.

Summa. Érdemes megnézni, hogy öt (!) nyamvadt mondaton belül mekkora katyvasz van egy magyar politikus szavain belül, aki több tízezer emberhez szól, akik pedig helyeselnek olyan szavakra teli torokból, hogy "kormányzó kell". Milyen remek lenne ez az arány, ha helyes kontextusban és relevánsan hangzana mindez el. De nem. Nem tudják mit akarnak, vagy egyszerűen félnek attól, hogyha kimondják azt, hogy "Emberek, a magyar nemzet államformát vált!", akkor politikai hullákká válnak.

És igazuk van sajnos.

Igazuk van, mert nagy valószínűséggel azok lennének. Helyette marad a masszív káosz. A magyarság nagy választása ez pedig legalább két éve; rend vagy káosz? Ami elhasználódott, azt ki kell dobni. Ami hamisnak bizonyult és nem hozta a magyarság felemelkedését, azt le kell cserélni. Nem süllyedhetünk a köztársasággal együtt tovább! A Sátán segge alá kerüljön más. Ne probáljunk abba életet verni, egyéni sikereink reményében, amely megdögleszt mindent, ami valaha naggyá tette ezt a nemzetet. A köztársaság halott, a nemzet még nem az. Vissza kell venni azt a gúnyát, amelyet magunknak szőttünk.