A szabad Trieszt

Egy jóbarátunk egész érdekes kortárs kezdeményezésre hívta fel a figyelmünket, méghozzá Ausztria-Magyarország szeretett kikötővárosával - mely a Birodalomban a negyedik legnagyobb volt Bécs, Budapest és Prága után - kapcsolatban. Leírása szerint 

Triesztben ötnyelvű (olasz, szlovén, német, horvát, magyar) petíciót lehet aláírni, amelyben a Szabad Trieszt Mozgalom követeli, hogy "Róma elnyomása alól Trieszt szabad városa újra kerüljön vissza az osztrák-Habsburg szent anyahazába, a szeretett bécsi udvar hatalmába". [...] Júniusban a mozgalom felvonulást rendezett Bécsben, azzal a felirattal, hogy 'Trieszt nem Olaszország', illetve 'A mi kikötőnk a ti kikötőtök' (ugyanis Olaszország a nemzetközi jogot megsértve terjesztette ki szuverenitását a trieszti kikötőre). Július végén az ENSZ Biztonsági Tanácsától fogja követelni ezért a Szabad Trieszt Mozgalom, hogy a kikötő kerüljön vissza Ausztriához, valamint állítsák vissza Trieszt 1954-ig fennálló nemzetközi jogi helyzetét, amelyet a triesztiek felett változtattak meg a nagyhatalmak. 

[...] Az első lépés a Trieszti Szabad Terület visszaállítása, ugyanis ott az A zóna felett olasz, a B és C zóna felett meg jugoszláv katonai megszállást hagyott jóvá az ENSZ - de ez mára Jugoszlávia és a hidegháború végével okafogyottá vált, azaz vissza kéne állítani a Trieszttől Koperen [Capodistria] át kb. a horvát Isztria északi részéig tartó szabad államot, a kikötő meg "Közép-Európa kikötője" lenne (a mozgalom tervei szerint), amit nemzetközi jogilag Ausztria igazgatna. Lesz július közepén Triesztben is egy nagy tüntetés, az olasz hadsereg és rendőrség távozását követendő a területről, de főleg a kikötői részből. 

Talán majd az SGA támogatásával, ha komoly parlamenti erő lesz? Gazdaságilag megvalósítható. Bécsben is vannak arról hírek, hogy pozitívan állnak a dologhoz. Mi pedig csak drukkolni tudunk egy ilyen remek kezdeményezésnek!

Az osztrák módszer

Monarchista Párt: „Újra itt vagyunk”

A Schwarz-Gelbe Allianz támogatói nyilatkozatokat gyűjt – harcban a németesség, mint olyan ellen – a cél az alkotmányos monarchia.

A monarchia hívei ezúttal az őszi országgyűlési választásokra gyűjtenek támogatást. „Újra itt vagyunk” mondta Lacy A. Milkovics, az SGA egy sajtótájékoztatójának moderátora csütörtökön Bécsben. Milkovics legutóbb a Páneurópai Unió főtitkára volt Richard Coudenhove-Calergi gróf alatt és Otto von Habsburg [II. Ottó – ford.] jobb keze 1964 és 1990 közt.

„Hisszük, hogy egy olyan időben, mint a mai egy monarchista mozgalom helyet szerezhet”, így Milkovics. A 72 éves férfi tizennegyedik életéve óta tagja a monarchista mozgalomnak, és vallja, hogy „utolsó leheletéig” monarchista marad.

„A köztársaságtól egyértelműen elhatároljuk magunkat”

Az SGA „gyökeres és nem tüneti” munkát kíván végezni és egy korona alatt kívánja egyesíteni a Duna-menti államokat, mondta az igazgatóhelyettes Nicole Faras. A cél: egy alkotmányos monarchia. „A dinasztikus elvhez tartjuk magunkat. Egy választott monarchia csak egy köztársaság lenne pepitában, és a köztársaságtól egyértelműen elhatároljuk magunkat” tisztázta a választási koordinátor Alexander Simec.

A kérdésre, hogy ki lenne az első császár [miért az első? – ford.] a Szövetség még nem tudott közelebbi felvilágosítást adni. „A Habsburg-házat favorizáljuk, anélkül, hogy kifejezetten egy személyt meghatároznánk” mondta Simec.

Egy Ellenőrzőtanács [Kontrollrat] bevezetése

Az új császár alkalmatlansága esetén népszavazással, vagy parlamentáris kétharmaddal lehetőség lenne a megbuktatására, ezután lép hatályba a trónöröklési rend. Egy ellenőrzőtanács felállítása is elgondolható. A nemesi cím természetesen újra bevezetésre kerül.

A szomszédos országok nyelve az oktatási tervben

Az SGA egy másik igénye mely megjelenik politikai programjukban az atomerőművek építésével kapcsolatos kötelező népszavazás, büntetőadó kivetése a kifejezetten erőszakos számítógépes játékokra, továbbá az osztrák nyelv és tájszólások védelme az anglicizmusoktól és a németességtől. A szomszédos országok nyelveit szintén belefoglalnák a tantervbe: „Ausztria nem ér véget ott, ahol az emberek már nem beszélnek németül” tisztázta Simec.

Kapcsolatteremtés más monarchista mozgalmakkal

Hogy a megcélzott államszövetség ne csupán egy osztrák vállalkozás legyen, a párt már kapcsolatban áll monarchista mozgalmakkal Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában. Jövőbeni kapcsolatok kialakítása is tervben van: „A kapcsolatteremtés megtörtént, a jövőben közös rendezvények várhatóak” mondta Milkovics.

Habsburg Károly [Károly herceg - a ford.] nincs a támogatók közt

Az Osztrák Monarchisták Szövetségével 1953-ban utoljára jutott be monarchista párt az országgyűlésbe, mondta Simec a sajtótájékoztató vége felé. A Keresztényszociális Szövetség, mely 1999-ben Habsburg Károly alatt épp nem tudott bejutni az Európai Parlamentbe nem volt monarchista orientációjú. Habsburg Károly szintén nem tartozik a párt támogatói közé, ám – így Simec – van az utolsó császárnak egyenes ágú leszármazottja a tagságban.

A 2008-as sikertelen bejutás

Az SGA már a legutóbbi, országgyűlési választásokon, 2008-ban is be kívánt jutni a parlamentbe, ám nem állt számukra rendelkezésre a megfelelő számú támogató.

Forrás: http://derstandard.at/1371171598526/Monarchisten-Partei-Es-gibt-uns-wieder

Az SGA-val sok a közös pont, ám a fenti cikkből is egyértelművé válnak a markáns különbségek, melyeket most egy rövid bejegyzésben igyekszünk tisztázni.

A Párt: Többször egyértelművé tettük már averziónkat a jelenlegi tömegdemokráciával és választási rendszerrel kapcsolatban, melyek kapcsán kifejeztük azt is, hogy ha más meg is teszi, mi nem fogunk monarchista pártot alapítani. Ez egy olyan ellentét, melyet nem lehet ignorálni. Mi többek közt valljuk, hogy a monarchia nem rész, hanem egész, így az egész hazát képviseli. Valljuk, hogy a társadalom annyit szenvedett a kádári agymosástól, annyira bennük van a "400 év küzdelem az önálló Magyarországért" mítosza, annyira nincsen az átlagember tisztába egyértelmű dolgokkal, hogy egy monarchista pártkezdeményezés halálra van ítélve. Ügyünket nem akarjuk azzal a szemétbe dobni, hogy egy választásokon - melyeket amúgy bohóckodásnak tartunk - elérünk pár százalékot (ha!), mint az SGA 2008-ban. Valljuk azt is, hogy ezzel legitimálnánk ezt a rendszert, melyet kifejezetten nem szeretnénk, hiszen teljes mértékben elutasítjuk. Valljuk, hogy az ismeretterjesztés az elsődleges feladatunk. Ezzel kapcsolatban az SGA-nál is kiütköznek az ellentmondások: teljes mértékben elutasítják a köztársaságot, de részt vesznek a választásaikban? Úgy véljük, ez visszás.

A Dinasztia: Nincs a támogatóik közt Károly herceg. Nekünk ez egy alapvető cél: elérni azt, hogy a Habsburg-Lotaringiai dinasztia felfigyeljen ránk és támogassanak. Úgy véljük, amíg az SGA nem tart itt sem, addig enyhén szólva ködevés a választásokon való indulás. Többen szidják itthon azzal a dinasztiát, hogy nem törődnek az üggyel. Erre annyit tudunk mondani: miért tennék? Mi küzdünk, megteremtjük a lehetőséget, a király visszatér (ugye, mint 1921-ben, csak ezúttal elűzni nem kellene). A király nem kétkezi munkás, hogy itt segédkezzen nekünk.

A Mitteleuropa-gondolat: tökjó. Csak a hozzáállás.. Nem kéne szétkürtölni, hogy mennyire nagyon egyesíteni szeretnénk (a gyűlölt EU és a gyűlölt mai határok mellett!) a jelenlegi Közép-Európát. Először nemzeti királyság. Aztán mehet az egyezkedés. És a kis Ausztria jelenlegi méreteivel éppenséggel egy nagyhercegségben kéne gondolkodjon, bár természetesen az országméret nem kell, hogy ennyire meghatározó legyen.

A baloldali behatások: nagyon nem kénének. Szociális szöveg nyomatása, népszavazások lépten-nyomon.. enyhén szólva aggályos. A népszuverenitás fikció, uraim.

A hozott anyag: Atomerőművek? Erőszakos számítógépes játékok? Mi köze van egy monarchista mozgalomnak ilyen dolgokhoz? És miért pont ezek? Ne vesszünk el a részletekben és azért hagyjunk helyet a közösségi rendezésnek is, ne akarjon az állam mindent megmondani. Ezeket teljesen szükségtelen volt belefoglalni ebbe az interjúba. Viszont a német nyelv védelmét, szubszidiaritást, hazafiasságot jobban kéne nyomatni.

Röviden ennyi, alapvetően persze szeretjük őket, csak azért úgy véljük, a mi utunk, mely reméljük egyszer sikerre visz, az másfele vezet, sok ponton.

Egy liberális diagnózis helyességéről.

Írta: VCS.

Robert Menasse liberális körökben újabban felkapott osztrák író decemberben Magyarországon járt, hogy népszerűsítse legújabb művét minálunk. Ezen esemény kapcsán került egynéhány recenzió-szerű írás erről a művéről (Ez volt Ausztria - Összegyűjtött esszék a tulajdonságok nélküli országról, Kalligram, 2008.) az Új Könyvpiac című sajtóorgánumba. Az egyszerűség kedvéért hagyjuk most az újság minősítését, de annyit talán ki lehet találni, hogy nem minden jó magyar író kap benne helyet, csak a már ismert liberális kánon tagjai (Esterházy, Konrád, stb.). Ami Robert Menassét illeti, ő is pont beleillik ebbe az áramlatba, de most csak azért beszélünk róla, mert nagy „demokráciaféltésében” (ugye ismerős szlogen ez itthon is?) kiváló diagnózist állít föl az Osztrák Köztársaság, és ezzel a respublikák válságáról. Már az is árulkodó, ahogy saját országáról úgy ír, mint „tulajdonságok nélküli” országról.

Persze ő más kiutakat keres, sugall, diktál, mert ahogy ő mondja: az embert folyamatosan büntetik a történelmi fejlődések. Lehet ezt írói lózungnak is tekinteni, de mégis jelzi a válságtünetet, amit – úgy tűnik – liberálisék is észrevettek már. És ez nagyon szívet melengető gondolat, mert lehet, hogy monarchista ádventünk nem is lesz olyan hosszú, mint amilyennek gondoljuk! No és persze álljon itt egyenes idézetben az a néhány diagnózisszerű gondolat a recenzióból (nem találtuk meg, hogy ki követte el sajnos), ami roppant jólesik monarchista lelkünknek [vastagított kiemelések tőlem – VCS]:

„Ausztria 2005-ben ünnepelte a köztársaság újraalapításának hatvanadik és függetlensége elnyerésének ötvenedik évfordulóját. Robert Menasse szerint ezzel véget is ért a Második Köztársaság története. A „társadalmi partnerség”, amelyben minden fontos döntés a parlamenten kívül, az érdekszervezetek és a pártok alkudozása nyomán született meg, már a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján sem működött, és azóta az is kiderült, hogy az osztrák mentalitás ugyanaz maradt. Menasse részletesen bemutatja és elemzi ezt a gondolkodásmódot, amely még a Habsburg-monarchia eszményeiből ered. Megtudhatjuk, hogyan működött ez az elhallgatásokon alapuló, jelképekben rejtőzködő „vagy-és-vagy” mentalitás a második világháború után újra függetlenné vált Ausztria irodalmában, társadalmi nyilvánosságában és politikájában. Robert Menasse könyve Ausztria utóbbi hatvan évének kudarcait meséli el egy megvesztegethetetlen honpolgár kíméletlenségével”.

Huh.

Vagyis egyszerűsítve a képletet: a respublika hosszú távon még egy jól menő Ausztriában is működésképtelen, mert élnek a monarchia eszméi! Nyolcvan év után! Persze Menasse szerint ez tragédia. Szerintünk meg egy nagyon jó jel: az alagút végén megcsillan a fény. Üzenjük a magunk szerény módján Menassénak: ne aggódjon az osztrák demokráciáért! Várja a császárt, akkor majd sok gond megoldódik náluk is. Addig marad az elhallgatás, a gondolkodásmód, a jelképek használata! Hallgassa meg és énekelje végig párszor a Gott erhaltét. Higgye el Herr Menasse: jót fog tenni!