Carl Schmitt egy kevésbé ismert oldalát mutatja be azaz írása, amely magyarul most jelent meg nemrég először, Techet Péter fordításában az Attraktor kiadónál Ex captivitate salus kötetben. Anyaportálunk, a Regnum! a fordító és a kiadó személyes engedélyével közöl egy írást, amely jól mutatja Schmitt bölcseleti-meditatív oldalát."Kit tudok ellenségemként elismerni? Minden bizonnyal olyasvalakit, aki képes engem megkérdőjelezni. Amennyiben is én őt ellenségként ismerem el, azt ismerem el, hogy ő képes engem megkérdőjelezni, kérdőre vonni. És ki tud engem igazából megkérdőjelezni? Csak én magam lehetek erre képes. Vagy önnön testvérem. Igen, ő az. A Másik a testvérem. A Másik a testvéremnek bizonyul, a testvér pedig az ellenségemnek. Ádámnak és Évának két fia volt, Káin és Ábel. Így kezdődik az emberiség története. Így néz ki minden dolgok atyja. Ez az a dialektikus feszültség, amely mozgásban tartja a világtörténelmet – és a világtörténelemnek még nincs vége."
