Ezt a képet a Tapintható Történelem portálon találtam, és annyira megörültem neki, hogy úgy gondoltam, hogy megosztom itt is mindenkivel. Ostenburg-Morawek Gyula az egyik kevésbé , vagy egyoldalúan megismert alakja a magyar ellenforradalomnak, aki Boldog Károly mellé állt csendőrszázadaival együtt a második restaurációs kísérlet alatt, amiért a király ezredessé léptette elő, Ostenburg csapatait pedig a "gárda vadászezred" fokozatra emelte (ahogyan azt az 1944-es fenti dokumentumon is láthatjuk), mely nevet megtarthatták 1945-ig. Az ellenforradalomban a királyság és a felkent király trónjának a helyreállítását látta, báró Lehárhoz hasonlóan. Az ellenforradalomban tevékenyen részt vett a különítményével, akinek tagjaihoz köthető a két baloldali publicista-politikus, a Népszava munkatársainak, Somogyi Béla, és Bacsó Béla meggyilkolása többek között (amiért a Kádár-korszakban kiérdemelte, hogy Prónay ás Héjjas mellett bekerüljön a tankönyvekbe). Ezért támogatta Horthyt kormányzóvá választásában (csapatai jelen voltak a Nemzetgyűlésben a kormányzói eskü alatt) is, ami nem ellentmondás, hiszen Horthy Miklós kormányzóvá választását kezdetben Károly királyunk is támogatta. A budaörsi csatában a király oldalán vett részt, és engedelmeskedett Károly király azon kérésének, hogy a tüzet szüntessék be, elkerülendő a polgárháborút. A restaurációs kísérletek után lecsukták, mint más számos legitimistát, de amnesztiával szabadult, tekintettel a soproni helytállására (nem ürítette ki a várost), illetve a Horthy melletti szolgálataira is. A harmincas években a szélsőjobboldalra szorult, megalakította a Magyar Országos Fasiszta Pártot, egykori harcostársával Prónay Pállal. Királyhűsége azonban nem szűnt meg élete végéig, amely egy erős antikommunizmussal is párosult.
