A királyért imádkozni - Krisztus király ünnepén

 „Mindenkit becsüljetek, a testvériséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” 

Szent Péter apostolfejedelem első levele 2:17

Imádkozni a restaurációért, leendő királyunkért és a magyar királyi családért dicséretes feladat, ám az egy kifejezetten más élmény, ha egy épp uralkodó királyért imádkozunk - még ha nem is a miénk és nem is igazán uralkodik. 

Angliában járunk, a XI. Piusz pápa által 1925-ben október utolsó vasárnapjára bevezetett Krisztus király ünnepén, ám bármely vasárnap lehetne; a plébániai nagymise után mindig énekelve elimádkozzák a Domine salvum fac regem... kezdetű motettát az uralkodóért, jelenleg III. Károlyért. A szöveg a 19. zsoltár Vulgata-fordításából való, magát az imát számos zeneszerző megzenésítette már.

A mű a forradalom előtti Franciaország királyi himnusza volt gyakorlatilag és a francia telepesekkel jutott el Észak-Amerikába. Amikor Quebec és a környező francia területek angol fennhatóság alá kerültek, akkor a helyi katolikusok folytatták éneklését az angol uralkodóért; ezt később az angol katolikusok is átvették. És ma mi is hallhatjuk. 

Christus Vincit! Christus Regnat! Christus Imperat!

"Tehát a nemzetek kormányzói ne vonakodjanak odahatni, hogy úgy ők maguk, mint népeik Krisztus, a Király iránt a tisztelet és a hódolat nyilvános adóját leróják, ha azt akarják, hogy csorbítatlan tekintéllyel fejleszthessék és növelhessék hazájuk javát és boldogulását. Mert amit pápaságunk kezdetén a tekintély és közhatalom tiszteletének meggyengüléséről írtunk, az a mai időkre nagyon is ráillik: «Miután Istent és Jézus Krisztust a törvényekből és a közéletből kizárták, s a tekintélyt már nem Istentől, hanem az emberektől származtatják; magának a tekintélynek alapjai rendültek meg, mert elvonták az alapokat, amiért egyeseknek joguk van parancsolni, másoknak kötelességük engedelmeskedni. Így szükségképpen megingott az egész emberi társadalom, amely nem nyugodott többé szilárd pilléreken». (Enc. Ubi arcano.)

Pedig ha az emberek a magán- és a közéletben elismerik Krisztus királyi tekintélyét, hihetetlen előnyök háramlanak a polgári társadalomra: a valódi szabadság, a fegyelem és higgadtság, a megértés és béke. Krisztusnak királyi méltósága a fejedelmek és kormányok emberi tekintélyét megszenteli, a polgárok kötelességérzetét és engedelmességét pedig megnemesíti. Szent Pál apostol, bár csak az asszonyoknak és szolgáknak parancsolta, hogy férjeikben és uraikban Krisztust tiszteljék, mégis úgy intette őket, hogy ezeknek nem mint embereknek engedelmeskedjenek, hanem mint Krisztus helytartóinak, mert a Krisztus vérével megváltott emberekhez másképp nem illik, hogy embereket szolgáljanak: „Nagy áron vétettetek meg, ne legyetek azért emberek rabszolgái.” (1 Kor 7,23) S ha a fejedelmek és a törvényes közhatóságok majd azt a meggyőződést vallják, hogy nem annyira a saját jogukon, mint inkább Krisztus megbízásából és nevében kormányoznak, könnyen elgondolható, mily szentül és bölcsen használják majd a hatalmat, s ennyire számolnak a közjóval és alattvalóik emberi méltóságával. Ennek következtében fölvirul és megszilárdul a béke és a rend; megszűnik a lázadások oka, mert ha a polgár a fejedelemben és az állami közhatóságokban magához hasonló, sőt bizonyos tekintetben méltatlan és gáncsolható embereket lát is, mégsem szegül ellenük, mert bennük Krisztusnak, az Istenembernek képviselőit és tekintélyének hordozóját nézi. Azután a megértés és béke szempontjából is fontos, hogy minél nagyobb egy ország s minél inkább átkarolja az egész emberiséget, az emberek annál jobban öntudatára ébrednek ama közösség fontosságának, amely őket egybefűzi. S a közösség tudata megelőzi és megakadályozza a gyakori összeütközéseket vagy legalább enyhíti és tompítja azok élét."

XI. Pius pápa Quas Primas... kezdetű enciklikájából.

Áldott Krisztus Király ünnepét kívánunk minden kedves olvasónknak!

Királyságot!

Szent Mihály arkangyal ünnepére

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!" Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

Szentmise és konferencia Boldog IV. Károly királyunk tiszteletére

Őexcellenciája, Teodoro de Faria, Funchal (Madeira, Portugália) emeritus püspöke Boldog IV. Károly király tiszteletére Missa Solemnis-t pontifikál a régi római rítusban 2013. október 21-én, a szent ünnepnapján (mely Zita királynéval kötött házasságának a napja). De Faria püspök Boldog Károly szenttéavatási ügyének posztulátora és egy könyvet is írt róla. 

A szentáldozat a hagyományos római rítusban lesz celebrálva, Washingtonban, az Istenszülő Szűz Mária Plébániatemplomban. A rákövetkező napon, október 22-én egy konferenciát tartanak a szervezők a Boldog II. János Pál pápa Kulturális Központban, ahol a püspök emeritus és Dr. Ricardo Dumont dos Santos, Németország madeirai tiszteletbeli konzulja és a Károly Király Imaliga portugáliai vezetője is felszólal. 

Aki úgy érzi, hogy ott tudna lenni ezen az igen távoli eseményen a karl.info@verizon.net e-mailcímre írt kérelmével regisztráljon. Az emeritus püspök amerikai látogatását a katolikus Knights of Colombus négy tanácsának összefogása tette lehetővé. 

Forrás: Rorate Caeli.

Nagyhét - kis csend

Habemus papam

Benedek pápa utolsó napja

Oremus pro pontifice nostro, Benedicto!

Hamvazószerda

Áldott, békés és kegyelmekben gazdag Nagyböjtöt kívánunk minden kedves olvasónknak!

XVI. Benedek pápa lemondott

A mai nap nagy híre bizony a monarchiák világában is, hogy a világ legkisebb országának monarchája február 28-ával lemond Szent Péter trónjáról. A mai bejelentést igen nagy zűrzavar követte, hiszen nagyon sokan nem várták ezt a Szentatyától. Benedek pápát harcos, elszánt péteri utódnak ismerte meg a közvélemény, akinek a habitusában nem volt benne a lemondás, melyet sokan visszavonulásként értékelnek. Két ellentétes vélemény ismert elsősorban a lemondással kapcsolatban, melyek mindketten Benedeknek a pápaként tett első szavaira utalnak vissza: vagy a farkasok győztek és a Szentatya megadta magát, vagy pedig éppen ellenkezőleg, egy lépéssel előrébb járt és övé a dicsőség. Ahhoz, hogy megtudjuk melyik az igaz, úgy hiszem, még egy kis időnek el kell telnie.

A római pápa hagyományosan mindig első volt a világ uralkodói közt és világos, hogy a mai poszt-keresztény világban is hatalmas a befolyása és nagyon fontos a személye. Éppen ezért hiszem, hogy elengedhetetlen - amellett, hogy XVI. Benedek pápánkért is imádkozunk -, hogy bízva a Szentlélekben egy méltó péteri utódért könyörögjünk!

220 éve

ezen a napon végezte ki a forradalmi söpredék XVI. Lajost, Franciaország legkeresztényibb királyát. Mint a régi rend egyik legnagyobb mártírjáról, idén is meg szeretnénk emlékezni Lajos királyról, aki ártatlanul adta életét egy olyan vérzivatarban, melynek nem kellett volna megtörténnie.

"Szent Lajos fia, emelkedj az égbe!"

R.I.P.

Szent Család vasárnapjára

Szent Család vasárnapja mindig némi csendességre buzdít a világ óévi-újévi zaja, forgataga közepette. A viszonylag új keletű ünnep célja, amelyet XIII. Leó pápa rendelt el, hogy felhívja a figyelmet a család intézményének megóvására, ami szinte évről évre egyre fájóbban aktuális, hiszen nap mint nap rengeteg támadás éri azt. Gondoljunk csak a házasság szentségét bemocskoló intézkedésekre (melegházasság) vagy korunk divatos jelmondataira („siker, pénz, karrier, függetlenség”), amelyek a család alárendeltségét sugallják evilági javak és az egyén boldogsága ellenében. A válások hátterében szintén az öncélúság és az önzés áll, amelyet a gyermekek sínlenek meg a legjobban. A szekuláris humanizmus hívei emberi jogokat hangoztatva szintén sok kárt okoznak: milyen világ az, amiben egy gyerek feljelentheti szüleit a testi fenyítés miatt?

Persze mindez nem meglepő, ugyanis a család az utolsó megmaradt védőbástyája a rendnek és persze a szeretetnek, amelyet – ha a külvilágban egyenlőre nem is – de otthon minden felelős családfő megteremthet, hiszen házasság egyik legfőbb célja a keresztény tanítás továbbadása gyermekeink számára. Jó, hogy van egy nap, amikor ezt minden meglévő és leendő szülő tudatosíthatja magában.

Ez a nap azonban nekünk, monarchistáknak még többet is jelenthet: a család eszménye jelenik meg a trónöröklés rendjében is, az elsőszülöttség jogának gyakorlatában több ezer éves, a Szentírásban is megjelenő hagyományok érvényesülnek. Meggyőződésem, hogy számunkra, magyarok számára – mivel utolsó királyunk, IV. Boldog Károly király egyenes ági leszármazottai élnek – a restauráció esetén nem kérdés a Habsburg-Lotharingiai ház trónhoz való joga.

A mai napon tehát imádkozzunk az uralkodói családért is, hogy minél hamarabb eljöhessenek azok az idők, amelyben megkaphatják azt a tiszteletet, amely kijárna nekik. Különösen fontos ez a mai napon, amikor utolsó királyunkat, Boldog IV: Károlyt koronázták meg, 1916-ban.

Christus Vincit!

"Azért apostoli hatalmunknál fogva az Úr Jézus Krisztusnak mint Királynak ünnepét elrendeljük, amely évenként október hó utolsóvasárnapján, tehát a Mindenszentek ünnepét megelőző vasárnapon az egész világon megülendő. Ugyancsak megparancsoljuk, hogy azon a napon évenként megújíttassék az emberi nem fölajánlása Jézus Szentséges Szívének, amint azt szentemlékű elődünk, X. Pius pápa már elrendelte." 

Quas Primas... XI. Pius pápának a Krisztus-Király ünnepét elrendelő apostoli körleveléből, 1925. december 11.

In Hoc Signo Vinces!

Idén egy napra esik Krisztus Király ünnepe és a Milvius hídi csatának az 1700-adik évfordulója, mely mindkettő nagyon fontos nekünk monarchistáknak és rendkívül fontos lenne a világnak. Az elsőt, Jézus Krisztusnak, mint királynak az ünnepét XI. Pius pápa kifejezetten azért vezette be, mert látta, hogy egyének és államok hogyan esnek el Krisztustól és tudta, hogy ez az egyetlen oka nyomorúságuknak. Egyértelmű volt, hogy minden téren hiányzik az autoritás és, hogy ezt csak a világegyetem uralkodója, az Örök Bíró tudja megtestesíteni. Nagyon fontos volt tehát, hogy Krisztusnak mint Királynak legyen egy évenkénti ünnepe, hiszen így tudott beleivódni a keresztény világba az autoritás, a legitim, Istentől származó hatalom iránti alázat és tisztelet. Ma, amikor hazánkban is a hatalmat a plebs felségének elve alapján bitorolják, köztük még magukat kereszténynek valók is, és magasról tesznek arra, hogy legitim hatalom egyedül az összes hatalommal, a hatalom teljességével rendelkező Istentől jöhet, különösen fontos ez az ünnep, mely kiemel minket a kortárs demokrata katyvaszból és értékrelativitásból és egy jóval magasabb minőséget és igényt helyez elénk. 

Konstantin császár csatája pedig rendkívül jól megmutatja, hogy milyen nehéz ez az út viszont ha bizalmunkat Krisztusba helyezzük, akkor bármikor győzni tudunk. Nagy Konstantin csapatai is hat-nyolcszoros túlerővel szemben vívták meg csatájukat: egy olyan csatát, amilyet mi napról-napra vívunk, csupán nem karddal, hanem fejünkkel. Merítsünk erőt az élete végén megkeresztelkedett császár hitéből!

Ius Coronandi

Szinopszizmus és egyetemesség

Egy dolog ami nagyon tetszik a kereszténységben, hogy mindenre kiterjed. A tanítás tele van paradoxonnal (látszólagos ellentmondással). Egyszerre vagyunk a "tartsd oda a másik orcád" és a "Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." vallása. Egyszerre vagyunk Avilai Szent Teréz és Szent Edith Stein valamint Tours-i Szent Márton és IX. Szent Lajos vallása. Egyszerre vagyunk jámbor és harcos. Ez persze nem káoszt jelent, hanem pont annak ellentétjét: szinopszizmust (együttlátást) és egyetemességet. A rosszat jóval viszonozni, viszont amikor kell, akár háborút indítani, megbocsátónak lenni, szeretni az ellenségeinket, de küzdeni, minden áron az Igazságra és a jóra törekedni, védeni szeretteinket, az Egyházat és a hazát. Ha valaki helyesen éli meg hitét, az mindenre választ ad, megmutatja az utat bármely helyzetben. Ha úgy érezzük, hogy nincs válasz, az nem a hit és a tanítás egyetemességén esett csorba, hanem akkor mi nem ismerjük azt megfelelően. Az együttlátást és az egyetemesség megélését (mely az egyetlen helyes út) egy dolog segíti elő: ha mindent Istenhez (az abszolútumhoz) mérünk és ezáltal semmilyen földi, materiális dolgot, gondolatot nem abszolutizálunk, nem hozunk létre ideológiákat, politikai vallásokat.

A konzervativizmus tulajdonképpen ezt próbálja megvalósítani a társadalomban. Nyilván mivel a politika és így a konzervativizmus is teljesen emberi, ez sohasem lesz, nem lehet teljes és tökéletes. Az elnevezés is kicsit reakciós: a fontolva haladó, szkeptikus gondolkodás szülte, a "progresszióra" válaszul jött létre. Értékvédő, amit eddig létrehoztunk és tudjuk, hogy jó, működik, azt ne dobjuk ki, ne rohanjunk annyira, nézzük meg egy másik nézőpontból is és hasonló hozzáállások egyesítése a konzervativizmus. Az irányzathoz, mentalitáshoz sokkal jobban illene az egyetemes vagy normális, esetleg egészséges elnevezés. A konzervatív magatartása szemlélődő, cselekvése inkább reagáló (reakciós) ritkán kezdeményező. És ez rendben is volt a régi rend idején: tulajdonképpen csak reakciósnak, ellenforradalmárnak kellett lenni, a normalitást és a legitim hatalmat védeni, az abnormitás ellen föllépni, ha kellett, mert a forradalom nyert, a rendet helyreállítani.

Ám de mi van ma? A régi rend sehol, a forradalom győzött, a szabadságharc (1956) elbukott, azóta egy konzervatív vonulatnak még csak a látszata sincs meg, ha valami pozitívum történt akkor az az, hogy 1957-es alapokról 1946-os alapokra tértünk vissza. Győzelem ez? Semmiképp, ezt is a pártállammal való együttműködéssel érték el a politikusok. Amit pedig 1989-90-ben létrehoztak az a letargia és közöny országa. Ahogy a nem épp baráti Csoóri Sándor jellemezte a Kádár-korszakot, az szerintem a mai napig tökéletesen leírja ezt a mai köztársaságot is: "[...] kallódók, meghasonlottak, önpusztítók szédelegnek a társadalom minden szegletében. Becsapottak, igazságnak fölesküdött alkoholisták, a szocializmus kikosarazott vőfélyei, koravén bölcsek, legyintők, egykedvű állampolgárok, akik az ország albérlőinek érzik magukat." Mert ez dominál, a közöny és az igénytelenség. Mit csinál itt a konzervatív? Honvéd lesz, hogy az illegitim rendjet védje? Publicista, hogy a kortárs narratívát támogassa? Vagy lesz valóban konzervatív és egy ország röhög rajta?

Mert a rend amit védünk eltűnt körülünk. Nem lehetünk ugyanazok, mint száz éve voltunk. Alkalmazkodnunk kell, de mit jelent ez? Nem lehet a körön kívülre tekinteni? Egy konzervatív bizony egy új, a normalitáson kívül álló helyzeten találja magát és nem könnyű eligazodnia a patologikus állapotok közt. Ám az alkalmazkodást is csak az eszközeinkre érthetjük. A normalitásnak csak a maradványai vannak meg, azokat védenünk is kell természtesen, de a nagyvilágban az abnormalitás uralkodik. Igen ám, de hiszen a konzervatívnak anakronisztikus lenne megmaradni ugyanannak: bármilyen a rend és a hatalom én azt védem a támadásoktól? Ha kommunizmus van kommunista vagyok, ha nemzetiszocializmus náci, ha liberális demokrácia és köztársaság van, akkor köztársaságpárti vagyok? Ám ezt nem lehet, a konzervatívnak, az ellenforradalmárnak stratégiát kell változtatnia, hiszen megváltoztak a körülmények. Mai eszközökkel monarchistának, konzervatívnak lenni, ez a feladat, nem pedig belátásból köztársaságpártinak. Nyilván marginális és nem téma, de nem is tömegmozgalom a cél, hanem, hogy felvillantsuk a reményt ebben a közönyös és igénytelen országban: volt és még lehet is jobb! A feladat tehát adott: nem behódolni a status quo-nak, hanem a régi rendet védeni, annak helyreállításán küzdeni, akkor is, ha az már teljesen eltűnt, természetesen figyelembe véve az azóta eltelt időt. Hiszen pont akkor vagyunk rossz konzervatívok, ha akár teljesen abszurd módon, akár a vox populi-t követve racionalizálva álláspontunkat azt védjük ami van. Akkor is, ha az nem méltó védelemre, ha teljesen ellentétes lenne egy konzervatív állásponttal. Hiszen ez az eszközeink változatlanságát jelentené, úgy, hogy a helyzet, nagyon is változott. És ez anakronizmus.

Claus von Stauffenberg

Ma van 68 éve, hogy a katolikus német hazafi és monarchista, Claus Philipp Maria Schenk Graf von Stauffenberg és a hitlerellenes lázadók megkísérelték fölrobbantani Adolf Hitlert, puccsot végrehajtani és kormányt alakítani, a bolsevik megszállást és Németország kifosztását megelőzendő. Tervük kudarcot vallott, az akcióval kapcsolatban 7000 embert tartóztatott le a Gestapo, közülük 4980-at kivégzett. Emlékezzünk hőseinkre!

Es lebe das heilige Deutschland!

Jeanne d'Arc halála

Ezen a napon végezték ki 1431-ben Jeanne d'Arc-ot, a későbbi Szent Johannát, a katolikus Francia Királyság hősét Rouenben. Hamvait a Szajnába szórták a romlott bírák parancsára.

Sancta Ioanna, ora pro nobis!

Πεντηκοστή

Áldott pünkösdi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

Hamvazószerda

“Immutémur hábitu, in cinére et cilício, ieiunémus et plorémus ante Dóminum, quia multum miséricors est dimíttere peccáta nostra Deus noster!”


Áldott, kegyelmekben gazdag Nagyböjtöt kívánunk olvasóinknak!

A Bartus-jelenség

Nincs hova hátrálnunk!

A tegnapi nap folyamán az Amerikai Népszava nevezetű szennyoldal a következő cikket közölte egy Bartus László nevezetű úrnak nem mondható szélsőséges balliberális tollából (A szerző fényképét szándékosan nem közöljük); A Bajnai-jelenség. A reakció nem sokáig váratott magára, a Konzervatórium ma reagált is az undorító támadásra: A haladás ellenségei.

Néhány idézet a Bartus nevezetű Lenin-fiú cikkéből:

"Ha megnézzük Európa történelmét, és megvizsgáljuk a magyar történelmet, és mindezt összefüggésbe hozzuk a mai Magyarország helyzetével, akkor csak egyetlen megoldásra juthatunk. A római katolikus egyház a rákfenéje mindennek. Ez a magyarok átka, nem Turán. Ez Magyarország tragédiáinak oka, a magyar nemzet pusztítója és legfőbb ellensége." "Mielőtt bárkinek kétségei támadnának, könnyen belátható, hogy Európa szellemi elnyomása, a középkor sötétsége a katolikus egyház műve volt."
"A római katolicizmus nem keresztény vallás, hanem egy másik vallás, amit a hagyomány szerint nem Péter apostol, hanem Simon mágus alapított, aki pénzért akarta venni a Szentlelket. A római katolicizmus az állam hivatalos vallása lett a római birodalomban. A keresztény egyház eredeti zsidó gyökereinek képviselőit üldözni kezdték, a katolikus egyházatyák és Hitler antiszemitizmusa egy tőről fakad."
"XVI. Benedek pápa egyértelműen elfordult a II. Vatikáni Zsinat szellemétől, és a militáns feudális katolikus hagyományt elevenítette fel, a trón és az oltár szövetségét hirdetve."

Amen! [a szerk.]

"Orbán ma úgy viselkedik, mint egy Opus Dei ügynök. (Leszámítva, hogy református.[a szerk.]). Semjénről nehezen lehet elképzelni, hogy nem esküdött fel valamelyik titkos katolikus társaságnak."

"A katolikus pártokat a magyar történelem tapasztalatai alapján ugyanúgy be kell tiltani, mint ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártját betiltották a Szovjetunió bukása után. Sóval kell behinteni a helyüket...A Vatikán pedig takarodjon ki a magyar államból. Menjen a pokolba."


Bartus nemcsak rosszindulatú, undorító, 50-es éveket idéző, de egyenesen beteges is. Ez az ember meggyalázta a magyarság ezer éves történelmét. A Konzervatórium reagálása természetesen jogos, azonban mi tovább mennénk. Nemrégiben Vona Gábor üzent Barrosonak, mindenféle ígéretet tett, ha az illető Magyarországra betenné a lábát. Ennek ihletésére szeretnénk üzenni Bartus Lászlónak. Ha esetleg legközelebb Magyarországra jönne, kérjük, írjon egy nyílt levelet a magyar katolikus híveknek (külön megemlítve a monarchistákat), hogy tárt karokkal várhassuk. Ígérjük, nem fog elmaradni a hála szavaiért!

Sőt!

Karikás ostor helyett ugyan a kardlapozást javallanánk! (Első körben.) A támadás onnan ered. Ez bizony casus belli és ezt már nem tűrjük, nem tűrhetjük tovább!

Ez az ország Szűz Mária országa, a Szent Korona országa, Szent István királyunk országa. Ezt az országot a kereszt tartotta meg, ha a kard is foglalta el (Vaszary hercegprímásunkat idézve), de a karddal védték is meg minden pogánytól. A Bartus-féléknek pedig semmi keresnivalója itt. Sajnos már nem a régi formában működik a KALOT, pedig igen markos legények lengették a fokosaikat az Eucharisztikus Kongresszuson! A fokosok azonban még megvannak, és ha az nem, akkor még mindig megvan a felképelés becsülete ebben az országban. Ha a Bartus az akció, ez lesz a reakció.

"Királyi pálczát hogy kezébe vévé: Keresztyény Hitet terjeszteni kezdé.
A’ pogányságot Országból ki-üz, és ki-rekeszté.
Sok Templomokat, és Püspökségeket,
Magyar országban fundála, s’ helyeket;
Kikben szüntelen Isten dicsirteték, s’ neve hirdetteték."

Szent István diakónus és vértanú ünnepére

"Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján."

Vajk a keresztségben az István nevet kapta, pontosan a vértanú után. Az ő nevével lett országunk első királya,
Szent István.