Korábban szóltunk arról, hogy a királyság ideáját a lehetőségekhez mérten még talán Spanyolorszgban tartják valamennyire magasan Európában. Tudunk persze minden olyan lehetetlen és tarthatatlan tényezőről, amely a spanyol monarchia, mint keresztény jogállam letörésére irányulnak, és minő véletlen, ezekben a folyamatokban döntő szerepet visznek a baloldali-, és liberális pártok, szervezetek. Ami nem sikerült fegyverrel, sikerül szóval, törvényekkel, tömegkommunikációval.
Spanyolországban a leginkább még mindig azok emelik magasra az erős monarchia zászlaját, akik annak idején fegyverrel kivívták annak a szabadságát; a falangisták, akik a karlistákkal, francoistákkal és más jobbos erőkkel egyesülve véget vetettek a vörös köztársaság rémuralmának. Akik áttörtek, bármennyire is szerették volna annak az ellenkezőjét az elvtársak. Ismert történet ez, nincs különösebben miről beszélni, csak megismételni azt, amit Szolzsenyicin is figyelmeztetőleg említett néhány éve; nemcsak Spanyolország, hanem egész Európa hálás lehet az ellenforradalmároknak, különösen Franconak és Primo de Riveranak, hogy megszabadított egy országot a kommunizmustól. Mi a falangistákban a királyságot megerősítő militáns erőt látjuk elsősorban, akik szerencsére nem lankadnak most sem. Pedig a Caudillo szobrait sorra távolítják el, nem engedik a megemlékezéseket sem, amelyek róla szólnak abban az országban, amelyet ő erősített meg és amelynek visszaadta a királyát. Ez nem átértékelés, hanem mindannak az eltörlése, ami történt. Franco fokozatosan vezette vissza a monarchiát, amikor a rendszer újra megerősödött, nem utolsósorban a II. világháború is lezárult, 1947-ben. (XIII. Alfonz 1941-ben lemondott a címéről.) 1966-ban népszavazást is tartott a királyságról, amelyben a nép a királyság mellett döntött egyértelműen, ezért 1969-ben a Bourbon házból származó Juan Carlost hívta meg a trónra, akinek a hatalmaz is fokozatosan adta át 1975-ig, a haláláig. Jelenleg is I. Juan Carlos a királya Spanyololrszágnak.
A falangisták minden évben megrendezik a "Marcha de la Corona" felvonulásukat, amikor elzarándokolnak Jose Antonio és a Franco közös síremlékéhez, hogy koszorút helyezzenek el itt. Franco és Jose Antonio ugyanazon a napon halt meg, november 20-án. "A kifejezést nem tudom hogyan kellene egészen pontosan magyarra fordítani; "A koronás menet", vagy egyszerűen csak "Koszorús menet" is lehetne, nem pontosan tudom, hogy itt a "corona" sajnos.) a egészen pontosan, hogy hogyan kellene magyarra fordtani; "Szép menetelés ez az erős, keresztény monarchia mellett, a falangista eszmények mellett és egy olyan királyság mellett, amilyet José Antonio Primo de Rivera mindig is szeretett volna a spanyoloknak és amely egyre inkább veszélyben van.
Spanyolországban a leginkább még mindig azok emelik magasra az erős monarchia zászlaját, akik annak idején fegyverrel kivívták annak a szabadságát; a falangisták, akik a karlistákkal, francoistákkal és más jobbos erőkkel egyesülve véget vetettek a vörös köztársaság rémuralmának. Akik áttörtek, bármennyire is szerették volna annak az ellenkezőjét az elvtársak. Ismert történet ez, nincs különösebben miről beszélni, csak megismételni azt, amit Szolzsenyicin is figyelmeztetőleg említett néhány éve; nemcsak Spanyolország, hanem egész Európa hálás lehet az ellenforradalmároknak, különösen Franconak és Primo de Riveranak, hogy megszabadított egy országot a kommunizmustól. Mi a falangistákban a királyságot megerősítő militáns erőt látjuk elsősorban, akik szerencsére nem lankadnak most sem. Pedig a Caudillo szobrait sorra távolítják el, nem engedik a megemlékezéseket sem, amelyek róla szólnak abban az országban, amelyet ő erősített meg és amelynek visszaadta a királyát. Ez nem átértékelés, hanem mindannak az eltörlése, ami történt. Franco fokozatosan vezette vissza a monarchiát, amikor a rendszer újra megerősödött, nem utolsósorban a II. világháború is lezárult, 1947-ben. (XIII. Alfonz 1941-ben lemondott a címéről.) 1966-ban népszavazást is tartott a királyságról, amelyben a nép a királyság mellett döntött egyértelműen, ezért 1969-ben a Bourbon házból származó Juan Carlost hívta meg a trónra, akinek a hatalmaz is fokozatosan adta át 1975-ig, a haláláig. Jelenleg is I. Juan Carlos a királya Spanyololrszágnak.
A falangisták minden évben megrendezik a "Marcha de la Corona" felvonulásukat, amikor elzarándokolnak Jose Antonio és a Franco közös síremlékéhez, hogy koszorút helyezzenek el itt. Franco és Jose Antonio ugyanazon a napon halt meg, november 20-án. "A kifejezést nem tudom hogyan kellene egészen pontosan magyarra fordítani; "A koronás menet", vagy egyszerűen csak "Koszorús menet" is lehetne, nem pontosan tudom, hogy itt a "corona" sajnos.) a egészen pontosan, hogy hogyan kellene magyarra fordtani; "Szép menetelés ez az erős, keresztény monarchia mellett, a falangista eszmények mellett és egy olyan királyság mellett, amilyet José Antonio Primo de Rivera mindig is szeretett volna a spanyoloknak és amely egyre inkább veszélyben van.
A 2007-es Marcha de la Corona, amely lehet, hogy az utolsó is, mert a baloldali pártok ezek után kieszközölték, hogy ne legyen az emlékműnél több megemlékezés.
Franco utolsó nyilvános szereplése megelehtősen betegen, oldalán a Juan Carlossal az oldalán már.
Végül egy remek kis video a polgárháborúból származó képekekkel, alkalomhoz illő zenével (Von Thronstahl, a Joy Division után szabadon.)
9 megjegyzés:
Szia, szerettem volna írni privát mélben, de nem találom a mélboxodat, elérhetőségedet, így ide próbálok kommentelni.
Újabb szerzőket keresünk a blogunkra, és ha gondolod, akkor a részletekről tudnánk egyeztetni privátban:
mediazsiraf@gmail.com
Soha sem volt nálunk köztársaság és most sincsen! Csak a legtisztább Monarchia fogadható el!
Az "alkotmányos monarchia" az Igazi Király uralmát gátolja, támadja.
Ez nem filozófikus kérdés, hanem létérdek kedves phj. Az alkotmányos monarchia magában hordja a köztársaság veszélyét. Amint látod be is következett. Az Uralkodó lehet, hogy jóváhagyta, de kényszer alatt tette. Az igazi Uralkodó pedig nem "alkotmányosan" kormányoz. A dualista rendszer párt csatározásai, azt hiszem, elég bizonyíték. A legutóbbi cikkből kimaradt 1848-49 gyászos eseményei. Ez a kommunisták első megnyilatkozása nálunk, fegyveres szempontból.
Mellesleg Ő Felsége Ferenc József császár-király is hasonló véleményen volt. Az 1847-es és azt jóval megelőző állapot híve volt.
Kedves Névtelen,
"Ez nem filozófikus kérdés, hanem létérdek kedves phj."
A bölcselet (philosophia) pontosan a lét kérdésével foglalkozik. :) Önellentmondás, fából vaskarika az állításod.
"Az alkotmányos monarchia magában hordja a köztársaság veszélyét. Amint látod be is következett."
Ez ostobaság... A republikanizmus popntosan a másik torzulkás (tyrannis) ellenhatása volt. ez bölcseleti úton is belátható, és a történelem objektív szemlélete által.
"Az Uralkodó lehet, hogy jóváhagyta, de kényszer alatt tette."
Ez osotbaság... Mit értesz "alkotmány", "uralkodó" alatt?
"Az igazi Uralkodó pedig nem "alkotmányosan" kormányoz."
Ez még nagyobb blődség... Az alkotmány, az igazság az Uralkodó felett áll, hisz ő maga is ember és nem Isten. Krisztus Király képviselője. A természetjog őre és nem ura.
A szinkretista, "bolondokháza bölcseletet" (solipszizmus) űző, így antikatolikus, igazság és létellenes bölcseleti szemléleteket, és azok politikai vetületeit az igazság fényében el nem fogadhatjuk.
Petrus Saxonus
Ave!
Amit leírtam nemcsak elméleti síkon gondolom így. Inkább néhány nap vagy hét egy tiszta Monarchiában, mint a köztársaságban egy egész élet. Az alkotmány volt mindig ez tény, de az nemesi alkotmány volt és az nem a mai értelemben vett "alkotmány" (értsd minden ember egyenlő jogú tagja a társadalomnak és ezért mindenki "szavazhat" alkotmány). A képlet egyszerű a Király és az őt támogató rend (nemzet, régi és kvalitásaikban "új nemesség"), aki támogatja a Királyt és nem támad ellene, védi az "alulról" jövő támadásoktól (ez nálunk, sajnos már megvalósulr 1222-ben, mármint a nemesség hatalomra törése a Király ellen, ezt Ferdinandy Mihály szépen leírta). A többi ember az nem a nemzet tagja, még aki a hivatli munkát végzi az sem.
Értem, hogy ti mire gondoltok, de a mai világban az alkotmányos monarchia nem jelentene változást a jelenlegihez képest. Azt, hogy egy Király "dísz" legyen, mint Angliában, Spanyolországban, annak nincs értelme. Ki kell mondjam, hogy szégyen is, hogy nincs tisztában a Király ősi szerepével, nevezetesen, hogy "Isten földi helytartója".
Evolát és Guénont tisztelem, olvasom, valamint Misima Yukiot (japán író, monarchista, ősi szamuráj család sarja volt.)
Ave!
A kritikát elismerem és elfogadom részben. Végeredményben, viszont megtudtam a véleményeteket ezekről a dolgokról, amivel csak részben tudok azonosulni. Főleg nem értem, hogy írhat egy monarchista olyat, hogy a demokráciának vannak pozitívumai és a Királyságnak meg vannak negatívumai? (Egyik cikketekben olvastam korábban.)
A Királyságnak nincsen negatívuma, mert azt testesíti meg, ami az égben van.
Tisztelettel köszöntem a válaszokat.
Kedves Névtelen,
Először is föl kell tenni a kérdést, mit jelent a 'demokratia', mit jelent a 'monarkhia', mit jelent az 'aristokratia'. Az emberek szeretnek szavakkal dobálózni, a pontos jelentéstartalom ismerete nélkül.
A 'demokratia' nem tévesztendő össze az 'oklokratia'-val. Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás 'demokratia' alatt mást értett, mint amit ma értenek. Ez utóbbi sok bölcselő és gondolkodó (pl. Molnár Tamás) (demokrácia)kritikájának célpontja.
Amit ma általánosan "demokráciának" neveznek, az tkp. "oklokratia".
Petrus Saxonus
Megjegyzés küldése