"Azért apostoli hatalmunknál fogva az Úr Jézus Krisztusnak mint Királynak ünnepét elrendeljük, amely évenként október hó utolsóvasárnapján, tehát a Mindenszentek ünnepét megelőző vasárnapon az egész világon megülendő. Ugyancsak megparancsoljuk, hogy azon a napon évenként megújíttassék az emberi nem fölajánlása Jézus Szentséges Szívének, amint azt szentemlékű elődünk, X. Pius pápa már elrendelte."
Quas Primas... XI. Pius pápának a Krisztus-Király ünnepét elrendelő apostoli körleveléből, 1925. december 11.
 |
| In Hoc Signo Vinces! |
Idén egy napra esik Krisztus Király ünnepe és a Milvius hídi csatának az 1700-adik évfordulója, mely mindkettő nagyon fontos nekünk monarchistáknak és rendkívül fontos lenne a világnak. Az elsőt, Jézus Krisztusnak, mint királynak az ünnepét XI. Pius pápa kifejezetten azért vezette be, mert látta, hogy egyének és államok hogyan esnek el Krisztustól és tudta, hogy ez az egyetlen oka nyomorúságuknak. Egyértelmű volt, hogy minden téren hiányzik az autoritás és, hogy ezt csak a világegyetem uralkodója, az Örök Bíró tudja megtestesíteni. Nagyon fontos volt tehát, hogy Krisztusnak mint Királynak legyen egy évenkénti ünnepe, hiszen így tudott beleivódni a keresztény világba az autoritás, a legitim, Istentől származó hatalom iránti alázat és tisztelet. Ma, amikor hazánkban is a hatalmat a plebs felségének elve alapján bitorolják, köztük még magukat kereszténynek valók is, és magasról tesznek arra, hogy legitim hatalom egyedül az összes hatalommal, a hatalom teljességével rendelkező Istentől jöhet, különösen fontos ez az ünnep, mely kiemel minket a kortárs demokrata katyvaszból és értékrelativitásból és egy jóval magasabb minőséget és igényt helyez elénk.
Konstantin császár csatája pedig rendkívül jól megmutatja, hogy milyen nehéz ez az út viszont ha bizalmunkat Krisztusba helyezzük, akkor bármikor győzni tudunk. Nagy Konstantin csapatai is hat-nyolcszoros túlerővel szemben vívták meg csatájukat: egy olyan csatát, amilyet mi napról-napra vívunk, csupán nem karddal, hanem fejünkkel. Merítsünk erőt az élete végén megkeresztelkedett császár hitéből!
6 megjegyzés:
Dionysios Exiguus a VI. században Húsvét táblázataira támaszkova próbálta visszagöngyölíteni az időt Krisztus születéséig. Addig a diocletianus-i éra szerint számolták az időt, de őt méltatlannak tartották arra, hogy trónra lépését figyelembe vegyék, hiszen a legnagyobb keresztényüldözések esnek erre az időszakra. Így jött létre a keresztény időszámítás. Szinte biztos, hogy a nevezetes csata időpontja nem esett egybe a másik eseménnyel...
Öhm, tekintve, h Krisztus Király ünnepe október utolsó vasárnapja, ami idén okt. 28-ára esett, egybeesik. Pera uram, ennek semmi köze a keresztény időszámításhoz, hogyan jön ez ide? Ez egy 1925-ben bevezetett ünnep. Amúgy meg a hagyomány fontosabb mint a factum.
"Amúgy meg a hagyomány fontosabb mint a factum." - ezért is vagytok és lesztek "szellemi gettóban".
Pontosan abban szellemi gettóban, amiben Szent Istvántól, Koháryn, Mária Terézián, Dessewffy Aurélen, Ferenc Józsefen, IV. Károlyon át Horthyig mindenki. ;)
Nem áll jól ez a takarózás a nagyokkal!
A Constantinushoz kötődő esemény időpontja kérdéses.
Hát pedig kicsikkel nem fogunk takarózni. Ott is talán az évszám a kérdéses, de a nap kevésbé, azokat jobban őrzi a hagyomány. Így talán megáll, hogy ez a kettő egy napon volt.
Megjegyzés küldése