Manapság, hogyha énekeljük a himnuszt, akkor teljesen természetesnek vesszük, hogy az Kölcsey Ferenc verse, amelyet Erkel Ferenc zenésített meg, meglehetősen remekül. Nincsen ezzel semmilyen baj, hiszen ez egységes és mindenki egyaránt magáénak vallja, valamennyire igyekszik is a hagyományokból táplálkozni, amennyire egy független irodalmi alkotásnak ez már lehetséges. Mely hagyományokból? Korábann a magyarság több himnuszt is ismert, a szerint, hogy éppen milyen oldalon állt, igaz, hogy ennek ellenére egységben tudott létezni. Szervesen volt egész, a saját érzelmi-politikai, vagy leginkább vallási közösségének a fontosságának a kifejezésével együtt. Protestán, katolikus, kuruc, vagy labanc. Kinek, mi kellett. Kölcsey himnusza alapvetően 48 és reformkor hozadéka, s be kell vallani, valamennyire szükségszerű is volt akkor és reformfolyamat nem legrosszabb vonalának az eredménye.
De, ez nem ok arra, hogy ne tisztelegjünk a magyarság hagyománya előtt más, korábban használt himnuszokkal is, amelyek a királyságtól elválaszthatatlanok voltak.
A legtöbben úgy tudják, hogy a "régi magyar himnusz" a "Boldogasszony anyánk" néphimnusz, amelyről csak azt tudjuk, hogy a XVIII. század elején (1714-ben pontosan) egészen biztosan lejegyezték, de nagyon valószínű, hogy az ellenreformáció korszakában, tehát sokkal korábban keletkezett és alapvetően katolikusok között volt népszerű és énekelt. Valamennyire hivatalos akkor lett , amikor a XVIII. században újra népszerű lett a Patronia Hungariae-eszme, amelynek az elmélyítésében, elterjesztésében a néphimnusz nagyon nagy jelentőséggel bírt. Monarchista lélekkel ne feledjük el, hogy a valóban nem éppen a legnépszerűbb Habsburg uralkodónk I. Lipót is érezte ennek a szükségszerűségét és a I. Szent István király után, ő is felajánlotta az országot újra a Boldogságos Szűz Máriának a török kiüzése után, amely a jogfolytonosság megújításának az elengedhetetlen része volt. Hasonlóra még csak szándék sem volt, sem 1945-ben, sem 1989-90-ben, amikor a nemzeti érzelmekkel manipuláló köztársaság került hatalomra (1918-at meg sem kell említeni, mert sem elnyomás, sem megszállás nem létezett előtte). Ez megint olyan rész, amelyet nem használnak fel a "négyszáz éves elnyomás" mítoszában.
Mivel a protestánsok nem tudták elfogadni ezt - sajnos pontosan Szűz Mária kiemelt szerepe miatt - himnuszként, ők a 90. zsoltárt énekelték nagy buzgalommal, de mivel ez soha nem lett igazán népszerű, ezért a protestánsok bizonyos köreiben kezdett el dívni nemzeti-néphimnuszként az ún. "Rákóczi-nóta", amely egészen masszívan tartotta magát 1848-ig egészen biztosan. Kossuthék is ezt tartották a legmagyarabbnak, a Boldogasszony anyánkat nem szívesen énekelték, mert túl "papos, meg öregasszonyos" volt, ha nem a Rákoczi nóta szólt, hanem a Gotter halte, lazán összeverekedtek a honfitársakkal is. Széchenyi gróf haptákba vágta magát idősen is a Gott erhalte császári himnusz alatt is, mivel feltétlen királyhű volt élete végéig. A szokásos sorrend azonban az volt, hogy a császári himnusz után, a Boldogasszony anyánk következett, ez csak 1849 után módosult, de akkor sem mindig.
Ennek kapcsán azonban lesz egy nagyobb poszt még a későbbiekben ...
Itt a Boldogasszony anyánk szól ritka szép tekerőlantos kísérettel egy katolikus szentmise végén. Ragyogó példája annak, hogy a nép között ezt a dalt nem lehetett soha sem kiirtani.
Egy idős néni tisztábban látja a jelenlegi helyzetet, mint sok nyakkendős a Parlamentben és e szerint énekli a régi himnuszt. A verzió, ami itt elhangzik, az eredeti, amelyet 1944-ben változtattak meg, mert túl pesszimista volt. Jobb volt, amíg úgy volt, mert legalább figyelmeztette a magyart a veszélyre, amely mindig is volt és itt is van körülöttünk. Megkapó, szívbemarkoló, élő eleven hagyomány, minden sallang nélkül.
Itt pedig a hosszabb, sokak által talán kevésbé ismert változat szövege;
Szent István királyrúl.
Nota: Regnorum Domina etc.
Itt pedig a 90. zsoltár szövege, amelyet "Tebenned bíztunk"-ként is ismerhetnek egyesek;
90. zsoltár
De, ez nem ok arra, hogy ne tisztelegjünk a magyarság hagyománya előtt más, korábban használt himnuszokkal is, amelyek a királyságtól elválaszthatatlanok voltak.
A legtöbben úgy tudják, hogy a "régi magyar himnusz" a "Boldogasszony anyánk" néphimnusz, amelyről csak azt tudjuk, hogy a XVIII. század elején (1714-ben pontosan) egészen biztosan lejegyezték, de nagyon valószínű, hogy az ellenreformáció korszakában, tehát sokkal korábban keletkezett és alapvetően katolikusok között volt népszerű és énekelt. Valamennyire hivatalos akkor lett , amikor a XVIII. században újra népszerű lett a Patronia Hungariae-eszme, amelynek az elmélyítésében, elterjesztésében a néphimnusz nagyon nagy jelentőséggel bírt. Monarchista lélekkel ne feledjük el, hogy a valóban nem éppen a legnépszerűbb Habsburg uralkodónk I. Lipót is érezte ennek a szükségszerűségét és a I. Szent István király után, ő is felajánlotta az országot újra a Boldogságos Szűz Máriának a török kiüzése után, amely a jogfolytonosság megújításának az elengedhetetlen része volt. Hasonlóra még csak szándék sem volt, sem 1945-ben, sem 1989-90-ben, amikor a nemzeti érzelmekkel manipuláló köztársaság került hatalomra (1918-at meg sem kell említeni, mert sem elnyomás, sem megszállás nem létezett előtte). Ez megint olyan rész, amelyet nem használnak fel a "négyszáz éves elnyomás" mítoszában.
Mivel a protestánsok nem tudták elfogadni ezt - sajnos pontosan Szűz Mária kiemelt szerepe miatt - himnuszként, ők a 90. zsoltárt énekelték nagy buzgalommal, de mivel ez soha nem lett igazán népszerű, ezért a protestánsok bizonyos köreiben kezdett el dívni nemzeti-néphimnuszként az ún. "Rákóczi-nóta", amely egészen masszívan tartotta magát 1848-ig egészen biztosan. Kossuthék is ezt tartották a legmagyarabbnak, a Boldogasszony anyánkat nem szívesen énekelték, mert túl "papos, meg öregasszonyos" volt, ha nem a Rákoczi nóta szólt, hanem a Gotter halte, lazán összeverekedtek a honfitársakkal is. Széchenyi gróf haptákba vágta magát idősen is a Gott erhalte császári himnusz alatt is, mivel feltétlen királyhű volt élete végéig. A szokásos sorrend azonban az volt, hogy a császári himnusz után, a Boldogasszony anyánk következett, ez csak 1849 után módosult, de akkor sem mindig.
Ennek kapcsán azonban lesz egy nagyobb poszt még a későbbiekben ...
Itt a Boldogasszony anyánk szól ritka szép tekerőlantos kísérettel egy katolikus szentmise végén. Ragyogó példája annak, hogy a nép között ezt a dalt nem lehetett soha sem kiirtani.
Egy idős néni tisztábban látja a jelenlegi helyzetet, mint sok nyakkendős a Parlamentben és e szerint énekli a régi himnuszt. A verzió, ami itt elhangzik, az eredeti, amelyet 1944-ben változtattak meg, mert túl pesszimista volt. Jobb volt, amíg úgy volt, mert legalább figyelmeztette a magyart a veszélyre, amely mindig is volt és itt is van körülöttünk. Megkapó, szívbemarkoló, élő eleven hagyomány, minden sallang nélkül.
Itt pedig a hosszabb, sokak által talán kevésbé ismert változat szövege;
- Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
- Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk :
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Ó Atya Istennek kedves, szép leánya,
- Krisztus Jézus Anyja, Szentlélek mátkája!
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
- Anyai palástod fordítsd oltalmunkra.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Kegyes szemeiddel tekints meg népedet,
- Segéld meg áldásra magyar nemzetedet.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Sírnak és zokognak árváknak szívei,
- Hazánk pusztulásán özvegyek lelkei.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Vedd el országodról, ezt a sok ínséget,
- Melyben torkig úszunk. Ó nyerj békességet.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Irtsd ki, édes Anyánk, az eretnekséget,
- Magyar nemzetedből a hitetlenséget.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Hogy mint Isten Anyját régen tiszteltenek,
- Úgy minden magyarok most is dicsérjenek.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott,
- Szent László király is minket reád bízott.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Sokat Fiad ellen, megvalljuk, vétettünk,
- De könyörögj értünk, s hozzája megtérünk.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Jézus Fiad előtt hajts térdet érettünk,
- Mert ha nem cselekszel egy lábig elveszünk.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
- Dicséret, dicsőség legyen az Atyának,
- A te szent Fiadnak s Szentlélek mátkádnak.
- Magyarországról,
- Édes hazánkról,
- Ne felejtkezzél el
- Szegény magyarokról!
Szent István királyrúl.
Nota: Regnorum Domina etc.
- Ah! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja,
- ki voltál valaha Országunk Istápja.
- Hol vagy István király? téged Magyar kíván,
- Gyászos öltözetben te előtted sírván.
- Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei,
- búval harmatoznak szomorú mezzej,
- lankadnak szüntelen Vitézlő kezej,
- nem szünnek iszonyú sírástúl szemej.
- Virágos kert vala híres Pannónia,
- mely öntöze hiven Szűz MÁRIA.
- Kátholika hitnek bő volt szép virágja,
- bé homályosodott örvendetes Napja.
- Áh! melly nagy változás minden féle Vallás,
- már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás,
- mint rósát a hivség ugy a Pannoniát
- rontya eretnekség fonnyaszttya Virágát.
- Kertésze e kertnek István király vala,
- termesztője ennek ő véle meg hala,
- Ennek életében élt a Magyar Ország,
- ő halála után lett holt eleven ág.
- Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid,
- hozzád folyamodunk árva maradékid,
- Tekénts István király szomorú hazádra,
- fordétsd szemeidet régi Országodra.
- Reménségünk vagyon benned, s – Máriában,
- mint Magyar hazánk(na)k hiv Királynéjában,
- Még éltedben ennek minket ajánlottál,
- és sz: Koronával együtt föl áldoztál.
- Te hozzád Mária Sz. István Királlyal,
- Keresztfán érettünk szenvedő Fiaddal,
- Árva Magyar Ország sírva fohászkodik,
- néked mint Anyánk(na)k igy Panaszkodik.
Itt pedig a 90. zsoltár szövege, amelyet "Tebenned bíztunk"-ként is ismerhetnek egyesek;
90. zsoltár
- Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!
- Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva,
- Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
- Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek:
- Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi,
- Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.
- Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól,
- Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezőben,
- Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad.
- Midőn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk,
- A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bűneinket,
- Titkos vétkünket ha előhozod, És színed eleibe állítod
- Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel,
- Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek,
- Mintegy hetven esztendei idő, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.
- És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom;
- Elkél éltünknek minden ékessége, elmúlik, mint az árnyék és az álom.
- De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat.
- Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük,
- És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen!
- Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!
- Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket,
- Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vígasztalj minket és adj könnyebbséget,
- És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!
- Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain!
- Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten!
- Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!
1 megjegyzés:
Én is pont a Boldogasszony anyánkat hallgattam. Micsoda véletlen egybeesés! :)
Megjegyzés küldése