2012. okt. 25.

Ami rosszul kezdődik, rosszul is végződik

2012-ben is még mindig ’56 megítélésével küzd a magyar közélet.

Mivel ’56 nincs a helyén – ezért ’56 valójában nem is létezik.A hiány van akit elborzaszt, van aki nevetőgörcsöt kap tőle, de van, aki ismét csak marketing eszközt lát benne.

Mert hogyan lehetne ’56-ot higgadtan és pragmatikusan megítélni, ha a mai köztársaság első és igen gyászos megítélésű elnöke 1990. október 23-án, abban az épületben, ahol egykor Deákok, Tiszák, Wekerlék és a többiek kűzdtenek a honért, olyan megjegyzésre ragadtathatta magát – és senki nem visított fel – hogy: „'56 annyiféle volt, ahányan átéltük.”

A mai magyar közélet magát baloldalinak nevező része ikonként tekint máig erre a szemléletre és erre az emberre. Alappal. Hiszen Göncz nem tett mást, mint teret engedett, megfogalmazta azt az eszmét, amely ma is vezérli a magyar politikumot: definiálta, lehetőséget adott a politikai, erkölcsi relativizmusnak.

S még egyszer mondom – egy ország nem ordított föl, hogy tisztesség, morál, kötődések, elvek és erkölcs nélkül nem lehet sem a múltat megítélni, sem egy élhető jövőt felépíteni! S ahogy láthatjuk, a mellékelt ábrával igazolhatóan – az nem is sikerült.

A relativizmus ugyanis magát az élhető rendet zárja ki. Fiktív világot teremt.

Így lehet ez a meghatározás méltó rokona a kunczei „megélhetési bűnözés” fogalmának (amely szintén, valójában csak relativizálja a bűnözés fogalmát), s lehet méltó rokona annak a belügyminiszteri igazolásnak is, amely szerint az 50-es években nem voltak Magyarországon kényszervallatások és kínzások. „Attól függ…”

Hogy a közvélekedés máshogyan emlékszik? „Nem érdekes!” – mondják az e módon gondolkodók. „Te úgy emlékszel, én így emlékszem.” – és a vita már le is zárattatott.
S már csak a rendőrpofon után napokig csengő fülek maradnak, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy valami még sincs jól ebben a világban!


Idézhetnénk Karinthyt is, aki egy Új Bábelt vizionál, ahol a hazugság megrontotta a szavak becsületét. De minek? Hiszen már a szavak is relatívek. Nekem „ezt” jelentik – neked „azt”. Minek ezen vitatkozni?

S innen már csak egy lépés, hogy a piros, a sárga és a zöld lámpát is mindenki saját maga értelmezhesse… S így végre megvalósul gyönyörű képességünk a… káosz. Az a Káosz, amelytől ’56 is szabadulni akart. S amelynek végül mégsem sikerült sem megszabadulnia, sem szabadulást hoznia.

A pikáns, hogy az idézetet a neten Horn Gyula és Dávid Ibolya forrásmegjelöléssel is megtaláltam. Sőt Dávidot állító és tagadó formában is feltüntetik forrásként – pedig az ősok, az alkotó, az elrekesztő és a gátakat egyúttal lebontó, az eredeti kimondó, megfogalmazó – bizony – Göncz volt. Ahonnan minden mai szenvedésünk ered – már hogy egy valódi irodalmi nagyságot idézzünk.

Ezzel az egész szemlélettel, és magával a fenti filozófiai iskolával is szorosan összefügg mindaz, ami most október 23-án elképesztett. Azt mondta ugyanis a magát baloldaliként meghatározó, posztjakobinus utódpárt éppen regnáló elnöke, hogy híveik mind tűzzenek un. Kossuth-címert. Ahogy fogalmazott: legyen ez a demokraták összetartozásának jelképe, amit az új magyar köztársaság megteremtéséig hordjanak.

A  felhívás meghatározatlanságai és önellentmondásai már nem borzasztanak el, mégis több bajom van ezzel a logó választással.

Az első az, hogy a baloldali pajzsmező az éppen általuk „náci szimbólummá” kinevezett Árpád-sávot tartalmazza; a jobboldali pajzsmező pedig azt az apostoli kettős keresztet, amelyet egy éppen velük szemben álló politikai mozgalom használ jelképként. Tehát ha pragmatikusan és nem csupán marketing szempontból gondolkodnánk, ez a párt egyik elemet sem vállalhatná; már ha valóban „baloldalinak” tekintené saját magát, s nem a politikai piacon eladandó árúnak.

De árulkodóbb a második probléma. A Kossuth-címer attól Kossuth-címer, ami hiányzik a címerből, azaz a Szent Korona hiányától. Ha ugyanis ezt jelképként akarnák használni, meglátásom szerint valójában a hiány, valaminek a „nem-léte” az ikon meghatározó ereje. Tehát az „van”, ami „nincs”. Igen – ez a megtestesült relativizmus. A relativizmus megtestesülése. Így már vállalható – számukra – ez a szimbólum. A „ninccsel”. Mert ezek szerint ez a párt azt képviseli, ami „a” Nincs. Tökéletes, már-már ördögi a jelkép átütő ereje és egzaktsága!

A történelemben ritkán találkozunk ilyen frappáns emblémával. Amikor a dolog azonossá válik magával az üzenettel. Mondjuk ki bátran: az 1990 óta tapasztalható és tobzódó relativizmussal. A morális és politikai, ám kétségkívül pragmatikus relativizmussal.

Ha ehhez hozzátesszük még az egykori elnökük pufajkás múltját, a karika tényleg kerek, s ’56 valódi örökösei már tényleg ők lesznek. Hiszen mindegy, kik is álltak a barikádon, és hogy melyik oldalán is, a lényeg, hogy ott álltak – mármint az immáron materializálódott relativizmus jegyében. S így ők lesznek, ők lehettek mindannak, amit köztársaságnak és ’56-nak neveznek, méltó és egyetlen örököseivé.

Miért ne?

Hisz’ kinek kell egy köztársaság?! Egy olyan, ami itt működik vagy amit ők képviselnek, s főleg amelyet így képviselnek. Vigyék! S máris kiderült (majd a történészeik bebizonyítják), hogy ’56 a XX. század utolsó szocialista forradalma volt. A papír és az éter tényleg mindent elbír!

Csak akkor mihez kezdjünk ’56 legitimista és monarchista hőseivel? Főként, ha ők nem relativisták és modernisták voltak.Viszont, akkor legalább nekünk megmarad a Szentkorona. Nekik úgysem kell! A Szentkorona megint vízválasztó és kardinális kérdés, elhatároló pont lett.

Köszönjük elnök úr! Ez tiszta – ám felfejtendő – beszéd volt!

Per Spegulo

19 megjegyzés:

Kosinva írta...

A baloldal is elég sokféle és szerencsére nem minden baloldali nem tudja összeegyeztetni a baloldaliságát a nemzettel és az ország nemzeti jelképeivel. Az már más tészta, hogy szemben a környező országokkal, itthon a baloldalt egyik meghatározó eleme az MSZP és abból kivált platformjai pl. DK nem tudnak mit kezdeni nemzeti érzéssel, mert automatikusan a negatív irányú nacionalizmussal párosítják.
Szerencsére látszik, hogy van igény és próbálkozás is a baloldalon, hogy egy sokkal "nemzetibb" baloldalra, csak sajnos a baloldali nyomtatott és internetes sajtót (kivéve a blogok egy részét) az MSZP féle gondolkodásmód határozza meg.

Landsknecht írta...

Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a szellemi nyomorúságban egyáltalán nem lepődöm meg Göncz nyilatkozatán, sem azon, hogy nem ordított az ország egy emberként, és a baloldal látszólag önellentmondásos jelkép választásán sem. Nem mondom, hogy nem szomorú dolog, de már nem lepődöm meg.
Az viszont szomorú, hogy semelyik oldal sem próbálja tisztábban látni 56-ot.
Nem akarják a hátterét mélyebben elemezni, feltárni a gyanús részleteket, hogy valami nincs rendben ezzel a szabadságharccal.
Mintha a szabadságharc kirobbanásának körülményeit el akarnák hallgatni. Pedig, ha néhány részletet megvizsgálunk, kísérteties hasonlóságot fedezhetünk fel 1956 és 2006 között.
Mi lehet ennek az oka? A félelem attól, hogy 56 nem lesz többé példakép? Más hogy van ezzel?

Kosinva írta...

@Landsknecht: 1956 és 2006 közé egyenlőségjelet tenni egyet jelent a két esemény részleteinek figyelmem kívül hagyásával. Egy szubkultúra bizonyosan szeretné, ha a kettő között egyenlőségjelet tehetne és ezzel a saját retorikáját erősíteni tudná, de ez nem lenne több történelemhamisításnál.
De mondhatnánk azt is, hogy 2006-t több dolog választja el 1956-tól, mint amennyi összeköti.

Landsknecht írta...

Kosivna! Én nem céloztam egyetlen szubkultúrára sem, nem is akartam egyenlőségjelet tenni a két esemény közé.
Arról van szó, hogy egy oldalon olvastam egy cikket, ami nem hagy nyugodni. A cikkben E.S. Fischer: A magyar forradalom titkos története című könyvéből idéznek. Én nem olvastam a könyvet. A lényege, hogy igen sok tény utal arra, hogy a 56 nem lehetett spontán szerveződött felkelés, azt direkt kiprovokálták, hogy keményen beavatkozhassanak. Tulajdonképpen behúzták a csőbe a magyarokat. Ugyanez volt a helyzet 2006-ban is.
A cikkben fel van sorolva, melyek támasztják ezt alá.
Én nem olvastam ezt a könyvet, és nem ástam magam bele mélyebben a témába, ezért kérdeztem, mások (nálam tájékozottabbak) hogy ítélik meg a dolgot.
Ha érdekel megjelölhetem a cikk forrását.

Landsknecht írta...

Elnézést kérek, elgépeltem a nevét!

Pataki Zsolt írta...

Jól esik olvasni kulturáltan kifejtett véleményt, vitát. Emiatt van kedvem csatlakozni is hozzá: magam sem tartom valami épületes ötletnek Mesterházi címerhordozási fantáziáját, ugyanakkor hagy mutassak rá arra, hogy jelképek kisajátítása tárgyában nem ő az egyetlen aki bepróbálkozott. Mint ahogy a címer cikkbeni leírásából is kiderül a részleteknek komoly történelmi előélete van nálunk. Nem gondolom hát, hogy a szocik ettől jobbá, de azt sem szemernyit is rosszabbá váltak volna. Tegyék hát, rakódjon ez is a Kossuth címer értelmezésére, attól még Kossuth címer marad. S maga ez a tény mutatja meg szerintem 56 értelmezési módjainak egyféleségét és sokrétűségét is. 56 jelentősége, szerepe és érzelmi többlete egységesít minket, azok a rétegek mik már kitörése pillanatában elkezdtek rárakódni és a megélés különbségei teszik igazzá Göncz Árpád mondatát. Nem látom be, hogy mi lehet ezzel a baj. 89-ben az újratemetést bizony eltérő módon éltük meg, ha egy kánon szerint kellene rá visszaemlékeznünk akkor sok színe veszne el, s unott tartalommá válna. Nem hiszem, hogy szerencsés erre törekedni. Annak ellenére, hogy valóban évről-évre olyan mondatok hangzanak el politikusok szájából az ünnep során, hogy attól visítani, sírni tudnék bennem minden alkalommal gazdagszik a kép az akkor történtekről, mert a visszaemlékezés ezen szerepe is teljesül. Göncz mondata szerintem nem elválasztó mondat, hanem reális. Segít megérteni és nem akar kizárni a megértésből senkit.

pera írta...

Na, végre, Spegulo uram, már azt hittem beteg tán.

Per Spegulo írta...

Köszönöm, hogy megjegyzésre méltatták hirtelen felindulásból keletkezett jegyzetemet. Nehéz helyzetben vagyok, mert amikor befejeztem az írást, úgy gondoltam, mindent elmondtam, bár a témához kapcsolódó más kérdéseket valóban figyelmen kívül hagytam. Nem beszéltem 2006-ról és a 2002-es kokárda-viselési kampányról sem. Ez igaz. Mert a "napi felvetés rovatban" a relativizmus megjelenését és ártalmasságát sokkal veszélyesebbnek éreztem.
Pera uram aggodalmait külön megköszönöm. Azonban nem vagyok én - szerencsére - politikus, aki akkor is beszéljen, amikor nincs mondanivalója vagy inkább hallgatnia kellene.
Azt viszont megjegyzem, hogy ezt a blogot azért is szeretem, mert felkészületlen, durva hangvételű és számomra vállalhatatlan irányú vitákat még nem nagyon láttam itt, és előfordult már olyan is, hogy az ellenkező véleményeket is érdemes, tanulságos volt elolvasni.
Ezúton szeretném még egyszer megköszönni a Hölgyek és Urak észrevételeit. Valójában - talán - éppen ezért szoktak írni, akik vannak olyan bátrak, hogy megfogalmazzák a gondolataikat és a nézeteiket. Ezekért a visszajelzésekért.
De ismét mondom, relativista politika nem működik hosszú távon, és a valódi ideológiai háttér nélküli aktuálpolitizálás sem létezik eredményesen felfogásom szerint. S ha valaki ilyen eszközhöz nyúl, valami mást akar elpalástolni. De ezt/ezeket a történelem mindig kiszűri.

denim írta...

Anélkül, hogy egyenlőségjel kerülne 1956 és 2006 közé, abban hasonlóságot vélek felfedezni, hogy miként 56-ot is különféleképpen élték meg az emberek, 2006-ot is. Van akinek 1956 a szocializmus megreformálásáról szólt, van, akinek egyáltalán nem, míg másoknak kimondottan a korábbi rendszer restaurációja számított. Az arányokról nem tudok nyilatkozi, mert elég adattal nem rendelkezem róla, de 2006 éppen így jelent mást egy fideszes, jobbikos, mszp-s, vagy akármilyen más csoport tagjának. Valaki az elnyomás elleni lázadást élte meg 2006-ban, van, aki egy kormányválságot.

Ami még érdekes, az azonban az események interpretálása, és az, ahogyan az egyes események "kanonizálva" lettek. Látjuk, hogy a kormány 2006-ot az elégedetlenek tüntetését feloszlató túlkapásokat felvonultató rendőri akcióban látja kicsúcsosodni, s ezt tartja az egész esszenciájának. A radiálisok viszont minden évben úgy emlékeznek meg az akkor eseményekről, mintha szabadságharc zajlott volna. Máshogy élték meg.
Tehát a hasonlóság helytálló.

Nyilván 2006 nem lehet egyenlő súlyú 1956-tal, hiszen 56 a környező világpolitikai kontextusban is egészen más, jóval nagyobb súllyal nyomott a latba, és a hozott változások is nagyobb volumenűek voltak, de mindkét eseményen hasonló tünetek figyelhetőek meg, és ez említésre méltó.

Van egy olyan érzésem, hogy 56 kicsit túl lett misztifikálva és a mítosz működése érdekében emléke le is lett egyszerűsítve, míg valójában egy 2006-hoz hasonló bonyolult, több rétegű okoktól vezérelt esemény volt, s nem annyira fekete-fehér, mint amilyennek ma látni-láttatni szeretnénk. Ez lehet, hogy deszakralizálóan hat, de ez szerintem - ha igazam van - inkább azoknak lenne kényelmetlen, akik 1956-ot határozzák meg konzervativizmusok alapjának. Úgy érzem, 1956 (megfelelő rétege) inkább a korábbi konzervatív világ szellemképeként jött vissza hogy kísértse a kommunista tömböt, s nem azért ,hogy szellemi origonak határozza meg magát.

(De kérek mindenkit, aki kellő információval bír, hogy fesse fel, milyen arányban voltak jelen a reformszocialista, a restaurációs és a liberális elemek 56-ban, amik esetleg eldönthetik, hogy "igen, márpedig 1956 96%-ban restaurációs monarchista törekvéseket tűzött zászlajára, a maradék meg sajnos túl jó helyeken ült ahhoz, hogy Nagy Imrével sikeresen kormányt alakítson.)

pera írta...

Per Spegulónak: a politika mindig relativista, legyen az bármilyen államforma, bármilyen korszakban. Ezért sem lehet az LMP-nek igaza, és a párt neve maga is a populizmus csúcsa, mert a politika nem lehet más, csak fokozatok létezhetnek, de a természete mindenütt hasonló. (Pl. Sztálin is engedett az őrült antiklerikalizmusból a II. világháború idején, amikor úgy látta, hogy hasznot húzhat a pravoszláv egyházból. Vagyis relativista volt antiklerikalizmusában.)

Ami '56 és 2006 összevetését illeti, elképesztőnek tartom, kedves Denim, hogy ez egyáltalán fölmerülhet. Ez az 56-os forradalom megcsúfolása, meggyalázása. Akkor ti. egy diktatórikus rendszer ellen lépett fel a "nép", 6 évvel ezelőtt meg egy ellenzék által konstruált és sulykolt politikai helyzetelemzés alapján, előre megtervezett és megfontolt szándékkal kiprovokált akcióról volt szó. Orbán 2002 óta tartotta gyakorlatilag tűz alatt a kormányerőket, amire rácsatlakozott a politika pitbull, Vonáék. A problémát nem az öszödi beszéd jelentette, réges-rég készültek a kormány valamilyen módon történő totális hiteltelenítésére, a beszéd házhoz jött, és ezt használták ki maximálisan. Orbán politikai destruktivizmusának a csúcspontján járt, amikor az Astoriánál elmondta a beszédét, aztán bevágta magát egy kocsiba, hogy eltűnjön és a háttérből szörnyülködjön a kormány bestiális brutalitásán, ami nem létezett. Ő volt a tűz sötét képű csiholója, a lelkiismeretlen gyújtogató. Rákosiékat nem lehetett leváltani demokratikusan, mert nem létezett demokrácia, 2010-ben viszont tudjuk, mi történt. Ez a két történet merőben más: 1956 a valódi áldozat felkelése, 2006 a megjátszott áldozatiság ravasz, hataloméhes politikája volt.
(Utóbbi tételem nem jelenti azt, hogy Gyurcsányék ne követtek volna el hibákat!)

Százalékokban megmondani nem lehet, hogy '56-ban mi és mennyi volt. Még a mi-t is nehéz megmondani, nemhogy a százalékot. A történelem nem kémia. Amit felsorolsz, az szerintem is mind benne volt. (Göncz Spegulo által kritizált mondatát szerintem így kell értelmezni. Ez egy jó mondat. Ezért nem elmarasztalás jár, hanem dicséret.) Túl rövid volt az idő, hogy kikristályosodott volna valami, az oroszok Kádár segítségével hamar újra leszorították a fedőt!

denim írta...

Pera uram, vállaltam, hogy kicsit megbecstelenítem 56-ot, hát megtörtént. De éppen erre a kettősségre hívtam fel a figyelmet, ami szerint ön is reagált. Egyfelől egységes szent entitásként kezeli/kezelik manapság, ami fellépett a szabadságért a zsarnokság ellen, másfelől lám, ön is elfogadja, hogy 56 sokféle volt. Márpedig ahol egy Nagy Imre kormányfő lehet, ahol Maléter hős, az nem egy szent valami, hanem egy katyvasz. Félreértés ne essék, dicsőség az 56os hősöknek (az ellenforradalmároknak), de azok iránt, akik a kommunizmus B verzióját szerették volna csupán bevezetni, vagy egyéb társadalmi kísérletekért harcoltak és estek el, azokat nem tudom közelebb érezni magamhoz, mint mondjuk Che Guevara elhullott harcosait Kubában, vagy Dél-Amerikában, akik hittek az eszmében. Vagyis közönyöm hasonló és nem gátol benne, hogy objektíve ne vegyek észre párhuzamokat 2006-tal.

2006-hoz nem kellett Orbán Viktor. Az országban a közhangulat nélküle is elég parazsas volt. Ugyanakkor Pera uram perspektívája szintén az általam érdekesnek és vizsgálandónak tartott jelenségre hívja fel a figyelmemet, mégpedig a különbözőféle utólagos magyarázatokra. Emlékszem, amikor ment a ciriburi, hamarosan megjelent az akkori kormány hivatalos magyarázata, és követelése, miszerint Orbán hívja vissza az embereit az utcáról. Ezt már akkor viccesnek találtam, tekintve, hogy az akkori Kossuth téri tüntetések, aktív csoportok jellemzően a radikális tábor gondolatait osztották, és erősen kritizálták Orbánék ellenzéki teljesítményét. Tehát ez az Orbán-orientált 2006-magyarázat (is) nekem hasonló ahhoz, ahogy 56-ban a felkelés ellenforradalomból forradalom lett, vagy ahogy március 15 ünnepe is legalizálva lett, de persze, mint a "kommunizmus előképe", szabadott rá emlékezni. Tehát politikai tőkekovácsolásról volt szó - mindkét esetben. Nem olyan szép és egyszerű a kép, ahogy hol így-hol úgy a pártsajtókban tálalják, viszont savanyú, és a miénk.

pera írta...

Denim, egybeért az orbánista világ a turulos kunsüveges társasággal. alapvetően utóbbiak hugyozták szét a teret, mert ők voltak a legkitartóbbak, de visszaemlékezhetünk, hogy mindig valamelyik más nagy vagy kevésbé nagy Fidesz főnök beszélt a téren délutánonként. Orbán egyszerűen nem volt érdekelt a konszolidációban, egyre hevesebb attakokat indított, hogy még véletlenül se sikerülhessen csillapítani a hangulatot. Ő volt a tűzcsóvás ember, megint csak azt tudom mondani. Ebben az új honfoglalásban fontos mellékszerep jutott a szélsőséges segédcsapatoknak, a csatlakozott besenyőknek, úzoknak - hogy az igazi honfoglalás törzsi neveit használjam. Orbán egyébként ma is tesz nekik gesztusokat, a múltkor éppen a nemzeti együttműködésnek nevezett turulos emlékmű avatásánál. Van, amikor meg elhatárolódik, pl. nekem nagyon emlékezetes, amikor leteremtette a cigányozó Vonát a parlamentben. Ügyesen csinálja, a kombattáns, vérgőzös fasiszta elemeket végső tartalékként mindig talonban tartva. Jó kis munkamegosztás ez, anélkül hogy a kormányrúd közelébe engedné. Ott voltam a Millán, láttam mi történik: 100-200 neonáci artikulálatlan üvöltése közepette zajlott minden. Azt gondolja Denim uram, hogy ez nem örömteli a Kossuth téren soron következő pávatáncát lejtő vezérnek? Dehogynem! A libsik csak érezzék úgy, hogy karanténban tartják és bármikor feltálalhatják őket a szélsőjobb hiénáinak.

Nagy Imre Magyarország miniszterelnöke volt. A bűneit, ha voltak, márpedig voltak, vérével mosta le, mert megmenthette volna életét, de nem tette. Kikérem magamnak '56 baloldali mártírjaival kapcsolatban a katyvasz kifejezést. Én ezt gondolom róla:
http://www.tte.hu/tallozo/43/6447

Landsknecht írta...

2006-os (szándékosan kiprovokált) zavargásokban nagy szerepe volt a Fidesznek és a szélsőjobbnak, de az egész gyújtópontját mégis valahol az akkori kormány körül kell keresni. Most nem részletezem, de igen sok tény utal erre.
Én sem akartam egyenlőségjelet tenni 56 és 2006 közé, csak nem tudom eldönteni, hogy a két esemény gyújtópontja hasonló-e.
A korábban általam említett cikkben ahol idéznek abból a könyvből, a következő dolgokat sorolják 56-tal kapcsolatban, amik a hatalom általi szándékos provokációra utalnak (csak néhányat idézek):

-1956. október 23-án délután 2-kor kezdődött a békés, rendszerjobbító tüntetés. Eset 8-ra Budapest utcái és terei nyugodt felvonulókkal teltek meg, az erőszaknak nyoma sem volt. Nemhogy nem lőttek, de egy pofon se csattant.

-A hangosodó, de békés tüntetésekkel egy időben a szovjet csapatokat mozgósítják, és Budapestre vezénylik, ahol ellenforradalmi fegyveres felkelés van – pedig nincs!

-Este 8, fél 9 körül a Kálvin téren öt teherautóból több száz fegyvert kezdenek osztogatni.

-A fegyverek Budapest legnagyobb fegyvergyárából, a Soroksári útiból származtak. Fedőneve Lámpagyár volt. A gyárat a rettegett Államvédelmi Hivatal (ÁVH) védte, és a civileknek garantáltan megközelíthetetlen volt. 5-kor az ÁVH őrséget elvezényelték a gyárból. Ezt nem értette senki. A gyárban maradt személyzet nyilatkozta, hogy félórával később öt teherkocsi érkezett, ellenállásba nem ütközve behatoltak, és fegyvereket vételeztek.

-A fegyveres harc a rádió épületénél bontakozik ki. Az első áldozat, fél 9 körül, a rádió egy fegyvertelen védője, akit közelről terít le egy ismeretlen géppisztoly sorozata. Ebben a pillanatban a tömeg még megbotránkozik, mert az ő fegyvereinek se híre, se hamva. Senki nem készült a harcokra. A tömeg meglepetése csak fokozódik, amikor 9 körül fegyvereket kezdenek nekik osztogatni.

Ezek már nem a könyvből:

-1949-től 1955-ig hét milliárd forintból – irdatlan összeg volt – aknamezőt telepítettek a nyugati határon.
Érdekes módon, még 1955-ben elkezdik az aknák erőltetett felszedését. A kapkodásban sokan meghaltak és megsebesültek. A határ akna-mentesítését éppen 1956. október 20-ra fejezték be. Három nap múlva forradalom. - VÉLETLEN?

-Október 20-án a nyugati határőrségnél riadókészültséget rendelnek el, mondván: „nagyszámú határőrsértőre lehet számítani, akik el akarják kerülni a közelgő szovjet bevonulást”; Románia, Magyarországgal határos területein a szabadságon lévő szovjet tiszteket és román tartalékosokat 21-én mozgósítják; ugyanekkor pontonhidakat szerelnek össze a szovjet-Magyar határon, amiken 24-én beözönlenek a készenlétben álló tankok.

Az előbbi állítások ha igazak - egy valamirevaló kutató hamis adatokat nem igen ír - akkor minden jel arra utal, hogy 56 nem spontán szerveződött felkelés volt, hanem kiprovokálták, tehát a magyarok csúnyán bekapták a horgot.

Ha a fent írtak között téves adat lenne, kérem javítsa ki, aki bizonyítani tudja a tévességét.

Ki, hogy vélekedik erről?

pera írta...

Nekem ez magas, Landsknecht. Miért, milyen hasznot remélt/remélhetett ettől a hatalom? Qui prodest?

Amit írsz, abból nekem egy - egyébként elég rossz - összeesküvés-elmélet bontakozik ki...

Landsknecht írta...

Akár rossz, akár nem rossz elmélet, nem én találtam ki, hanem - ahogy említettem - idéztem. Akkor idézem a magyarázatot is:

Magyar népet feláldozták egy aljas világpolitikai játszmában.
Mindenképpen jól jött nekik, hogy a világ ezekben a napokban Magyarországra figyelt. A szerző elsősorban ebben látja a Magyar válsághelyzet szovjet kiprovokálásának okát, hogy tudniillik közben ők nyugodtan megvívhassák aljas érdekharcukat Szueznél.
Valamint az általuk kirobbantott 56-os forradalom jó indokot szolgáltatott a nemzeti ellenállás tagjainak a likvidálására, és a nemzetrombolás zavartalan megkezdésére.

Nem volt a célom összeesküvés-elméleteket felhozni, sem 56-ot megcsúfolni, sem ezt az elméletet terjeszteni. Mivel én nem rendelkezem kellő ismerettel ebben a témakörben, nem tudom hova tenni az általam olvasott cikket, ezért remélve hogy van aki tájékozottabb, meg tudja cáfolni, vagy erősíteni az általam felsoroltakat. Igazából csak egy kérdés volt.

denim írta...

Furcsa mód, engem jobban zavar Batthyány és Nagy Imre hasonlítása.

pera írta...

Ó, hát kedves Denim, azt én készséggel elismerem, hogy egy plebejus demokrata nem ér fel egy gróffal, főleg ezen a blogon, de az áldozat mindenkor áldozat, a mártír az mártír. A szentek közösségében is van arisztokratikusabb figura és természetesen vannak vulgaris, népből jövők.

Ebben ez a szép, legalábbis nekem! :)

denim írta...

Én készséggel elfogadom a tézisét Pera uram, de kötve hiszem, hogy a mennyországban lennének kommunisták :)

pera írta...

Ott? Ne vicceljen, ott csak azok vannak! :)