Elvis Presley 1957. január 6-án az Ed Sullivan Show műsorában adta elő a Béke a völgyben (Peace in the Valley) című dalt, amelyet az ’56-os magyaror forradalommal való együttérzéseként osztott meg az amerikai közönséggel. „Elvis egy nagy, magyar segélykampányt tervez. Fontos neki a magyarok megsegítése. És arra hívja fel a figyelmet, hogy azonnali segítségre van szükség. Arra kéri önöket, hogy minél előbb adják fel az adományokat az egyházaknak és a Vöröskeresztnek. Elvis pedig elénekel egy dalt, amivel a segélyezésre akarja buzdítani önöket.” - mondta Sullivan a műsorban.
Elvis Presley-ről - egy tévéműsorban elénekelt dalért és egy felhívásért - Budapest II. kerületében parkot neveztek el valamint a főváros díszpolgárává avatták. Nem vitatjuk, hogy ez egy nagyon szimpatikus és fontos gesztus volt az amerikai énekestől.
Ez a gesztus azonban meg sem közelíti azt a szándékot, amiről nemrég olvashattunk a Magyar Hírlap honlapján:
Volt ugyanis egy európai ország, amely legfelsőbb szinten foglalkozott 1956-ban a fegyveres segítségnyújtás lehetőségével. Habsburg-Lotharingiai Ottó, örökös királyunk személyesen kért segítséget november 4-én a Francisco Franco caudillo-tól, akiben meg is volt a szándék a cselekvésre.
"Marosy Ferenc madridi magyar királyi (!) követ – aki természetesen nem a kommunista Magyar Népköztársaságot, hanem a New Yorkban székelő Magyar Nemzeti Bizottmányt képviselte Madridban 1949 óta, amikor a spanyol kormány átadta neki az 1945-ben lefoglalt magyar királyi követség épületét – memoárjában leírja, hogy Franco még november 4-én éjjel minisztertanácsot hívott össze, amelyen elhatározták, hogy önkéntes hadsereget küldenek Magyarországra. Agustín Munoz Grandes tábornok, védelmi miniszter lemondott a posztjáról, mivel ő lett volna az expedíciós hadsereg parancsnoka. Franco elrendelte, hogy egy hadosztálynak szükséges fegyvert, lőszert és felszerelést helyezzenek készenlétbe a madridi repülőtéren. A terv szerint az önkéntes hadsereget repülőgépeken szállították volna Sopronba. „Sajnos a nagylelkű terv megvalósítására Amerika szégyenteljes magatartása és az események gyors lepergése következtében nem került sor” – írja Marosy."
Ez a mélyen elhallgatott tény rengeteg kérdést vet föl és sok szempontból helyezi új megvilágításba 1956 történelmét, valamint Spanyolországnak és annak vezetőjének megítélését. Egyáltalán nem igaz tehát az, hogy a világ kormányai tétlenül nézték a brutális szovjet támadást november 4-én. Nem maradtunk egyedül, ahogy az a cikkből is kiderül nem csupán Spanyoloszág lett volna hajlandó segítséget küldeni. E tény ismeretében már többszörösen érthető a szocialista blokk gyűlölete Spanyolország és annak vezetője iránt. Hiszen Francisco Franco nem csupán Spanyolországot tisztította meg a kommunistáktól és restaurálta a monarchiát (és ajánlotta a spanyol trónt elsőként Habsburg-Lotharingiai Ottónak), de hajlandó lett volna ugyanezt megtenni Magyarországon is.
Ha Elvis egy nótáért parkot és díszpolgári címet kapott a fővárostól, vajon mi jár Francisco Franco tábornoknak, aki hadsereget küldött volna?
10 megjegyzés:
És ezt a sejthetően nem százas nagykövet visszaemlékezésén kívűl mi támasztja alá? Mert így ennyire erővel azt is mondhatta volna, hogy Franco felajánlotta Kubát magyar gyarmatnak, ha sikerül visszavenni Castro-tól.
Arról persze nem is beszélve, hogy Franco Spanyolországa mennyire is volt emberileg elfogható. Kezdjem sorolni, miféle háborús bűnösöket fogadott be hazájába, vagy milyen szervezeteket támogatott?
Ténylag kiakasztó, mennyire korlátoltak és/vagy egyoldalúan tájékozottak vagytok.
Kedves Cocco Beppe, elolvastad a bejegyzésben linkként szereplő Magyar Hírlap cikket? Vagy esetleg a szövegértéssel van gond?
Elolvastam, ezt benéztem, elnézést. Sajnos van ilyen hiperkritikus énem és néha előbb cselekszem, mint gondolkodom.
Mellesleg Önök el szokták ismerni, ha a másiknak igaza van? :>
Csak a magam nevében tudok igent mondani.
Végiggondolva, mit is jelenthetett volna Magyarországnak, ha két olyan hatalom ütközik meg a földjén, melyeknek valójában nem számít, hogy kik élnek itt, talán nem gond, ha úgy gondolom, jobb az, ami nem történt meg. Ugye nem gondoljátok, hogy bármit megért volna? S azt sem, hogy amit álmodtok, az megvalósulhatott volna?
Kedves Zsolt, vajon akik a Sztálin szobrot elfűrészelték belegondoltak-e abba, hogy egy atomnagyhatalom bajszát húzgálják?
Ez a bejegyzés nem erről a "mi-lett-volna-ha?" teóriáról szól, hanem sokkal inkább arról, hogy akik egyfolytában arról panaszkodnak, hogy jaj, a nyugat mennyire cserbenhagyott minket meghallják ezt a hírt, és egyből azon kezdenek sopánkodni, hogy mekkora baj lett volna, ha mégis segítenek. Most akkor mi van?
Másrészt itt áll előttünk egy ember, Habsburg-Lotharingiai Ottó, aki az egész életét azzal töltötte, hogy szerény képességei határain belül segítette Magyarországot, 1944-ben ugyanúgy, mint 1956-ban és később 1989-ben. Erre mit lép a főváros vezetése: elnevez Elvisről egy teret, mert elénekelt egy nótát. Bravó.
Azért valamit illene tisztázni: 1956-ban Spanyolország nem a Nyugat része.
A sötét katolicizmusra épülő Franco-féle fasizmust bármilyen formában megjeleníteni a magyar köztereken azért még mindig ciki. Lehet, hogy majd ennek is eljön az ideje, de én akkor már nem leszek itt...
Hmm. Érdekes, ezzel a témával már 2010-ben foglalkozott a Magyar Jelen és a Szent Korona Rádió:
http://szentkoronaradio.com/kultura/2010_06_11_1956-spanyol-harcosok-szazezrei-akartak-segiteni-video
Valamiért a Magyar Hírlap most foglalkozott vele, és a monarchista blognak is polkorrektebb megoldás oda hivatkozni (?).
"A sötét katolicizmusra épülő Franco-féle fasizmust [...]" :DDD hát ezen jót dőltem a röhögéstől!! :D Mitől volt olyan sötét? Egy szent volt Franco gyóntatója, akit az egyik legszabadelvűbb pápánk tett szentté ráadásul. Egy remek kis rendszer volt, mi itt mindjájan nagyon tiszteljük.
@hubatka: Az író a Magyar Hírlapban látta meg és jutott eszébe róla posztot írni(?)
A remek kis rendszerben kivágták azoknak a nyelvét, akik mondjuk nyilvánosan megszólaltak baszkul. (Ismerek olyat, akinek a családtagjaival ez megtörtént.) De ezek nyilván csak túlkapások...
Komolyan, azért ne legyünk teljesen mentesek az elfogulatlanságtól. Franco rendszere tele volt hibákkal, erőszakkal... Az őrült Nero lelki támasza az antikvitás egyik legnagyobb sztoikus bölcse volt. Nero ettől még egy őrült marad. Hogy ki gyóntatta Francot, az nem jelent semmit Franco személyét illetően. Francot ugyanakkor lehet és kell is tisztelni, mert egységet teremtett a polgárháború idején a népfronttal szemben, vagy az antikommunizmusa miatt, vagy a katolicizmusa miatt. Hogy azonban a polgárháború utána ott felejtette magát a hatalomban, már joggal ébreszthet ellenérzéseket. A rendszer kegyetlensége szintén. És az is igaz, hogy Spanyolország akkoriban nem tartozott a Nyugathoz. (Bár nem tartozni a Nyugathoz a középkor óta inkább pozitív, de ez most mellékes.) Franco egy katona volt, aki megvívta élete nagy csatáját, és győzött. Megilleti a nagy hadvezéreknek kijáró tisztelet. Államférfiként már kétséges a megítélése. Egy Franco tábornok tér mindezekkel együtt akceptálható. Egy Franco elnök tér nem. Szerintem.
Megjegyzés küldése