Októberi zarándokutunk második állomása Pannonhalma után Répceszentgyörgy volt, az egykor szebb napokat látott Vas megyei település. 1940-ben még 421 lakosa volt, 2010-re már csupán 108-an maradtak. Répceszentgyörgy fő látványossága az 1790-ben épült Szentgyörgyi Horváth kastély. Hefele Menyhért tervei alapján épült Vas vármegye alispánja, Szentgyörgyi Horváth Zsigmond számára.
Az épület 1905-1945 között negyven éven át a szombathelyi püspökök nyaralójaként szolgált. Visszavonulása után haláláig itt élhetett gróf Mikes János szombathely legitimista püspöke. E falak közt találkozott 1944-ben Apor Vilmossal és Mindszenty Józseffel, itt szövegezték meg azt a memorandumot, melyben a politikai vezetéstől azt kérték, hogy a Dunántúlt kíméljék meg a harci cselekményektől és a teljes pusztulástól.
A kastély kertje és berendezése az utolsó igazi, barokk püspök gróf Mikes János keze nyomát viselte. Egyik első intézkedése volt, hogy elterelte a kastély előtt futó poros utat. A szomszédos kastélyok kiárúsított értékesebb bútordarabjai közül válogatta össze jó ízléssel nyaralója berendezését. Sajnos mindez 1945-ben teljesen elpusztult. A katély kertjében látható 13 aradi vértanú szobrait örökölte a Horváth családtól, ezek később a kastély pincéiben porosodtak 1960-ig. A kastély később volt MÁV nevelőintézet, a szombathelyi Haladás sportiskolája és kollégiuma, valamint 8 osztályos általános iskola. Ennek ellenére meglehetősen jó állapotban vészelte át ezeket az éveket.
A közeli katolikus templom falán megcsodálható ez a gyönyörű Szent György relief, amint a magyar címerért ágaskodó sárkányt döfi éppen keresztül.
Gróf Mikes János püspöknek, 1945. március 29-én e kastély
lépcsőfordulójában, az orosz bevonulás napján állt meg örökre a szíve. Mire megtalálták, már hiányzott püspöki gyűrűje az ujjáról.
Temetése nélkülözött minden barokk pompát, egyszerű faládában temették
el, melyre egy kéz fehér keresztet mázolt. Gróf Mikes János, és majd
báró Apor Vilmos halála egy új korszak beköszöntét jelezte
Magyarországon.
Utunk Répceszentgyörgyről már egyenesen Cirákra vezetett, a Károly misére.
Erősen ajánlott irodalom: Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről. Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2009.
3 megjegyzés:
Kedves Dániel, szépek a képek és a poszt is tetszik, bár a vége mintha azt implikálná, hogy mindjárt egy orosz kiskatona húzta le a püspök gyűrűjét éppen csak kihűlő ujjáról...
Aport szeretem, Mindszentyt kevésbé, bár elismerem, Mikest meg, sajnos, nem ismerem. Mindnyájuk közül a nonpluszultra Márton Áron! Erdélynek van/volt egy olyan szellemisége, amit dunántúli magyarként irigykedve figyelek, és ami a toleráns török kori fejedelmek idejére vezethető vissza, legalábbis szerintem.
Amilyen gyengédséggel az orosz és rajongással a török megszállókról illetve az általuk hatalomba emelt kiszolgálójukról ir ?? Nem tetszett eltéveszteni a házszámot,a blogot?
Tanuljon meg olvasni...
Megjegyzés küldése