2013. ápr. 9.

Az igazságos határokról


Magyarországon az emberek döntő többsége ma már képtelen felülemelkedni a 150 év nacionalista gondolkodásmódon, melynek csupán az egyik lecsapódása a Trianon kapcsán hangoztatott etnikai alapú határmódosítás. Minden magyarnak joga van Magyarországon élni! Ez az első hallásra igen szimpatikus elgondolás, melyet e sorok írója is hosszú évtizedeken keresztül vallott, finoman fogalmazva is helytelen. Nézzük, miért elfogadhatatlan - még magyar szempontból is - a Kárpát-medence határainak etnikai alapon történő átrajzolása!

Magyarország felekezeti térképe 1910. /saját munka 91,4 cm x 132 cm/

Az etnikai határok megszállotjai olyanok, mint a gyermekek. Csak míg a gyermekek állatokat, királyfiakat, ők Nagy-Magyarország közigazgatási egységeit színezgetik. Piros a magyar, kék a román, zöld a szlovák, narancssárga a német, stb... Általában az 1910-es kiadású színezőt használják, mert az abban foglalt adatok a legszimpatikusabbak. Általában - egy kisebb részüktől eltekintve - nem veszik figyelembe az azóta bekövetkezett változásokat. Például a legutóbbi népszavazás eredményeit. Azt, amelyikből nyilvánvalóan kiderül, hogy a magyar népesség 11 millió fő alá csökkent, az EGÉSZ Kárpát-medencében. Miközben Mgyarországon minden más kisebbség száma növekedett. Ezt hívják úgy a népességföldrajzban, hogy disszimiláció. Ebből a színezgetős korból a legtöbben felnőnek. 

Valamelyik bécsi döntés.
Aki ma, 2013-ban Magyarországon etnikai alapon meghúzott "igazságos" határokról ábrándozik, az tulajdonképpen nem akar mást, mint öncsonkítást. Aki etnikai határokat szeretne Magyarország számára, az lemond az Ormánságról, lemond a Cserehátról, nem kell neki a Nyírség egy része, nyugodt szívvel odaadná Rajkát Szlovákiának. A magyarság lemorzsolódása, ugyanis nem állt meg a határokon. Már a jelenlegi határokon belül is zajlik ez a folyamat. Határvonalat éppen ezért nem lehet olyan bizonytalan tényezőkre alapozni, mint az az anyanyelv. Nem rajzolhatjuk át a határokat, ha egy fele-fele részben magyarok és más nemzetiség által lakott faluban egyszer ilyen, másszor olyan gyermek születik, vagy egy idős ember meghal.

Megint mások "etnikai" határ alatt Magyarország 1941-es határait értik, amely csak részben volt etnikai és csupán részben volt határ. Ezzel a vonallal elsősorban az a gond, hogy semmi köze Magyarországhoz, annál több Németországhoz és Olaszországhoz. Mondjuk ki: az 1941-es határokat Adolf Hitler és munkatársai rajzolták. Csak, hogy tudjuk mihez ragaszkodunk: a Kolozsvár és Marosvásárhely közötti beugró annak idején Göring jóvoltából maradt Romániánál, az ottani német földgázérdekeltségeket nem kívánták Magyarországhoz csatolni. Ez a mozzanat is kiválóan érzékelteti, hogy mennyire igazságos és mennyire etnikai határok voltak ezek. Érdemes elgondolkodni, hogy mi azt a Magyarországot szeretnénk-e, melynek határait Szent István és az utána következő királyaink alakítottak ki, vagy azt, melyet a nemzetiszocialista Németország jelölt ki számunkra új világrendjében - ideiglenesen. Félreértés ne essék, nem a számunkra pozitív határmódosításokkal van gondunk, hanem az e mögött húzódó hibás elvről.

Az magyar népesség területi kiterjedése során nem veszi figyelembe a természetföldrajzi szükségszerűségeket, nem illeszkedik közlekedésföldrajzi adottságokhoz, és a lehető legritkábban követ bármilyen szabályos elrendeződést. Aki ezt nem így gondolja, nézze végig a Bánság 1910-es adatait. Ezt a gordiuszi csomót a "nemzetállamok" úgy szokták megoldani, hogy az oda nem illő etnikumokat nemes egyszerűséggel elkergetik/eladják/asszimilálják/kitelepítik/legyilkolják. Ezek a "népességmozgások" egyáltalán nem voltak jellemzőek a rendi magyar államra, döntő hányaduk a nemzetállamok korában, 1945 után zajlott. Ez pedig nem más, mint etnikai térképek színezgetése. A környező államok szeme előtt ott lebeg a magyarok által rajzolt "Vörös térkép". Ha a magyarok erre hivatkoznak, mi megszüntetjük ezt a hivatkozási alapot. Ha a saját képünkre színeztük az egész országot, a magyar követelések meg fognak szűnni. Kifejezetten gyerekes gondolkodás, de idehaza is gyakori, lásd a szerencsétlen svábok kitelepítését.

Nagyon fontos leírni, hogy az etnikai térképek hamisak. Ezek ugyanis a "nyelvet" ábrázolják, melyről tudjuk, hogy gyakran hazudik. Az etnikai térképeken nincsenek rajta a kommunista, szabadkőműves magyarok, nincsenek rajta a "magyarbarát" svábok, a Szent Koronához hű rutének, horvátok, és nem jelölik, hogy a románok szűkebb hazájukhoz Erdélyhez vagy a Regáthoz hűek.
 
A magyar-román demarkációs vonal, már akkoriban sem számított határnak

Nekünk magyar monarchistáknak az az álláspontunk, hogy a Szent Korona egyetlen országáról, egyetlen falváról sincsen felhatalmazásunk és jogunk lemondani. Ez olyan lenne, mintha  fognánk egy filctollat és elkezdenénk kihúzgálni a magyar királyi címek közül a nekünk nem tetsző nemzetiségekkel rendelkező országokat. Magyarul más birtokait osztogatjuk szét. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az etnikai alapú határok követelése nagyrészt szabadkirályválasztó hagyományokon nyugszik. Csakhogy ezek a hagyományok a lehető legmesszebb állnak Szent István királyságától, melyet az összes királyunk vallott, közte a száműzetésbe kényszerített IV. Boldog Károly is:

"...Orsova után áthaladt vonatunk a régi magyar határon. Miután ezt a vonalat könnyes szemmel elhagytuk, őfelsége visszavonult és levetette egyenruháját. Most már külföldön volt, tehát a régi szokás szerint polgári ruhába öltözött..."
 
Boroviczény Aladárné: Az entente fogságában (1921)

IV. Károly király még tisztában volt azzal, hol húzódnak Magyarország határai. Számunkra ez a hagyomány követendő.


Erősen ajánlott olvasmány: http://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.htm


A bejegyzés egy olyan oldal számára készült, ahol bizonyos moderációs elvek miatt nem kerülhetett ki. A vitának itt azonban szabad teret biztosítanánk.

31 megjegyzés:

SontPent írta...

Sok probléma van ezzel.
Szóval egy multietnikus, multikulturális (Osztrák)-Magyar Monarchia megteremtése a cél? Benne kb. 4 milló románnal, 4,5 millió szlovákkal? A kb. 3 millió horváttal mi még csak meglennénk. Vajdaságban 1 millió 300 ezer szerb nemhinném, hogy örömmel csatlakozna hozzájuk.
Miért lenne érdekük nekik a saját önálló államukat feladni?

A történelem pontosan azt mutatja, hogy a multietnikus államok kevésbé tartósak (OM Monarchia, Jugoszlávia).

Azt mutatja a történelem, hogy a soknyelvű és sokszokású állam gyenge és esendő. Az egynyelvű és egyszokású állam erős!



SontPent írta...

Továbbá, az sincs bizonyítva a cikkíró által, hogy az etnikai határokat miért a szabad királyválasztók követelnék, követelték? Mi köze lenne a két dolgonak egymáshoz? Pl. a legitimista Apponyi etnikai határok mellett érvelt a béketárgyaláson. Jó, erre lehet mondani, próbálta menteni a menthetőt. De a revízót ő sem a multietnikus birodalom visszaállításában látta. Összeségében a két világháború közötti legitimisták, akkor amikor az egész ország a revízió lázában égett, és még volt reális esély, nos, ők sem akarták vissza a nem-magyar lakta területeket. Habsburg uralkodót akartak, aki magyar király és a magyar érdekeket követi, és nem egy multietnikus Nagy-Magyarország visszaállítását jelölték meg célul.

Másik oldalról miért ne mondhatná egy szabad királyválasztó, hogy multietnikus Nagy-Magyarországot akar, sőt még nagyobb birodalmat, mint 1918-ban volt. Azt ami a szabadon választott király Mátyás király idejében volt. Ez még inkább multietnikus lenne. Miért ne érvelhetne valaki így? Ebből látszik a két dolognak semmi köze egymáshoz.

Továbbá, akkor ilyen alapon visszamehetünk Nagy Lajosig is, vegyük be a legyeleket is a Magyar Királyságba (vagy perszonál-unióba, vagy akármicsodába). De ennek a gondolatnak sincs köze a szabad királyválasztás vs. gokartos fiúcska kérdéshez.

Továbbá, azt sem világos, miért kapcsolódna a Habsburgok-hoz valamiféle "multientikusság" igenlése. Különböző szakaszok voltak persze, de 1, az abszolutisták intenzív németesítést vitték végbe, tehát pont hogy a nemzetiségi nyelveket és jogokat háttérbe szorították. Miért nem ehhez térünk vissza?
2, a kiegyezés után Ferenc József nem tudta kezelni a nemzetiségi kérdést. Annyi történt, hogy a korábbi osztrák dominancia és németesítési törekvést felváltotta osztrák-magyar dominancia és magyarosítási törekvés.
Az autonómia megadása, az akkori liberális javaslatok (Kossuth ,Eötvös, stb) pedig előbb-utóbb úgyis a Monarchia felbomlásához vezettek volna.

Deák mondta: "“harmadik nehéz kérdés a nem magyar nemzetiségek, melyek teljesíthetetlen követelésekkel lépnek fel, horvát, rácz, oláh, mindenik különálló politikai nemzetnek akar tekintetni, s oly igényekkel áll elő, miknek teljesítése az országot feldarabolná, Magyarországot megszüntetné s legfeljebb egy új szövetség államot hozna létre, melyben a magyar faj az ország közepén természetes védhető határok nélkül csak töredéket képezne."

Szávoszt-Vass Dániel írta...

A soknemzetiségű Magyar Királyság több mint 900 évig állt fönn. Amikor esendő volt, az nem etnikai okok miatt volt.

A királykérdést azért kevertem bele, mert nem mindegy, hogy etnikai szempontból magyar jöttmentet kerül a trónra, vagy egy olyan ember, akit a Kárpát-medence többi lakója is vállalhatónak tart. Utóbbi esetben kialakulhatna egy olyan gravitációs erőtér, melybe a szomszédos területek adott történelmi helyzetben csatlakozhatnának. Nem feltétlen önállóságuk teljes feladásával, hiszen az is egy elvi lehetőség, hogy Erdély nagyfejedelemségként csatlakozna Magyarországhoz.

Apponyi beszédében a népszavazást szorgalmazta. Egy olyan korban, amikor a románok még Kolozsvárott Magyarország mellett tüntettek, két nappal a román hadsereg bevonulása előtt, és Burgenlandot még nem terrorizálták Horthy szabadcsapatai.

A "németesítésről" úgy tudom, csupán az államigazgatásban és részben az oktatásban kívánták bevezetni, de abból sem lett semmi.

Az autonómia megadásához pedig csupán annyit, hogy a vármegyerendezéskor a liberális kormány szorgalmazására számolták fel többek között a székely és a szász autonómiát is, utóbbiak az lett az eredménye, hogy 1918-ban inkább Romániát választották, ahol kilátásban volt, hogy ezt visszakapják.

sevenplumtrees írta...

Az igaz, hogy a soknemzetiségű magyar királyság sokáig fennállt, de talán csak azért, mert jó ideig a magyarok (és az asszimilálódni hajlandó s képes egyéb népek, telepítések) többségben voltak. Illetve a Kárpátok szinte "ideális" határt alkottak.

Nekem kabar és talán besenyő őseim is vannak (Aba, Bél(-Ug), Szalók, Miskolc, gömöriek), sőt szinte teljesen "palóc" családokból áll a famíliám (mégpedig nem az újratelepített falvakból), hatalmas arányú ősvesztéssel az endogámia miatt. Mégis magyarnak vallom magam.

Amikor a megkésett nacionalizmus elérte ezt a térséget, akkor a soknemzetiségű állam elég rövid időn belül megsemmisült (területében megcsonkult).

Cecco Beppe írta...

"Azt mutatja a történelem, hogy a soknyelvű és sokszokású állam gyenge és esendő. Az egynyelvű és egyszokású állam erős!"
Eszerint pl. Olaszországnak kellene a világ egyik legerősebb államának lenni, az Egyesült Államoknak pedig egy lepukkant putrinak a kanadai tundra és a mexikói sivatag közt elterülve. Szóval, ha kérhetem, ne binárisan gondolkodjunk, mert binárisan max a laptopom működik, az emberi tényező biztosan nem.

Egyébként nem értem (én sem) a rugózást a határkérdésen. Sajnos megtörtént, sajnos nagy traumát okozott, ám 2004 óta tagjai vagyunk egy olyan politikai tömbnek, ami hosszú távon képes segíteni feldolgozni ezt a traumát. Persze ehhez a szomszéd kormányok is kelle(né)nek, de hát az ember már csak ilyen. Korlátolt csőlátású, akit rövid távú érdekek mentén meg lehet vezetni. Plusz külön egészségtelenné teszi az életet a drágalátos magyar állam, hogy generációkra visszamenőleg retardált nacionalistát nevel az oktatáspolitikája révén. Nincs szánalmasabb, amikor bemeséljük magunknak a kulturfölényt a szomszédokkal szemben, holott ugyanabban a posványban érezzük jól magunkat, mint a szomszéd.

sevenplumtrees írta...

Régen (sajnos már túl régen) "rang" volt magyarnak lenni. Most nem elsősorban a natio hungarica-ról beszélek. Sokan ténylegesen magyarrá akartak asszimilálódni. Ma nem egy olyan embert ismerek, akiben mondjuk 1/8-ad örmény, 1/4 görög, szerb stb. vér van, még csak nem is apai egyenes ágon, és mégis annak vallja magát, nem magyarnak. Persze teheti és tegye is. Nem kár érte. De a jelenség mutat valamit. Egy vesztes néphez, nemzethez, melynek a tudatát állandóan sulykolják, nem szívesen csatlakoznak.

A kultúrfölényt tényleg el kell felejteni. Ha volt is valaha, mára biztosan semmi nem maradt belőle.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves Hétszilvafás, talán egyetért velem, ha azt mondom, hogy a magyar kultúrfölény a magyar nemességgel szállt a sírba. Melyik nemzetiség szeretne ma már a magyar prolikhoz asszimilálódni? Hála az elvtársaknak már nem nyújtunk sem példát, sem felemelkedési lehetőséget sem más népek sem magunk számára.

sevenplumtrees írta...

Kedves Dániel,

Valóban, az asszimiláció leginkább a vezető rétegek irányában történt, történelmi okokból Magyarországon ez a nemesség volt. Nálunk még a megkésett és kisszámú polgárság is nemesi allűröket vett fel.

Ugyanakkor például a középkori vallon telepítések is teljesen beolvadtak, pedig azok jobbágysorba kerültek - sőt, talán még kultúrfölényük is volt a helyi (magyar) lakossággal szemben.

A "homo kadaricushoz" senki nem akar asszimilálódni, ez nyilvánvaló. Teljesen igaz, amit ír.

SontPent írta...

Szávoszt Dániel: A nemzetiségi kérdések a 19. század óta már mást jelentenek. Arról sem beszéltél hogy képzeled mondjuk a horvát szerb együttélést.

A történelmi Mo visszaállítása esetén az ország területén kisebbségbe kerülnének a magyarok (ahogy 1918 előtt is). Hogy néz már az ki, hogy Magyarországon kevesebb mint 50 % magyar.
Mi lenne az államnyelv? Kikből állna a politikai elit? Ez addig volt fenntartható, amíg volt magyar nemessség és gazdasági elit. Hol van ez?
Te magad írod, hogy nincs magyar nemesség, nincs kultúrfölény. Akkor mi a teendő? Mivel győzzük meg a szlovákokat, románokat, szerbeket, hogy a kivívott nemzeti függetlenségüket feladják? (A csehekről már nem is beszélek, akik Benes révén a Monarchia megaljasabb sírásói voltak.)


"A királykérdést azért kevertem bele, mert nem mindegy, hogy etnikai szempontból magyar jöttmentet kerül a trónra, vagy egy olyan ember, akit a Kárpát-medence többi lakója is vállalhatónak tart"

Hülyeség. Egy Habsburg sem lenne elfogadható a többi nép számára. Horvátok talán kivétel, de csak Zvominir miatt.
A szlovák és román állam és nemzeti identitás eredetmítosza (mindegy hogy erről legitimistaként te gondolsz) a következő: végre megszabadultunk a Osztrák-magyar-Habsbsurg uralomtól, és létrehoztuk a független államunkat. Kiharcoltunk, ez nekünk jár, a magyaroknak kuss, stb.

Hallottad Ficot? Szlovákiát szerinte nem a kisebbségek, hanem az "államalkotó szlovák nemzet számára hoztuk létre."

De a többi szlovák politikus is így gondolkodik kb. Szlovákia jövőjét magyarok nélkül képzeli el! Habsburgokról, Uhorsko-ról (ahogy ők nevezik) meg hallani se akarnak.
A románok Nagy Romániáról, Moldovával való egyesülést tervezik, még az úgymond magyarbarát Basescu is, aki persze szintén ne támogat semmiféle magyar autonómiát. Szerintme amekkora rafinált népség ez, Moldovát is meg fogják szerezni. Ami még csóróbb mint Románia, de őket nem érdekli, csak az, hogy "ősi román terület" került vissza az anyaországhoz. És ebben kb. egységes a román politikai elit. Nekünk magyaroknak még az sem jár, ami a liberális unióban más népeknek igen.

Alternatíva? Erdélyt, mint független államot, hivatalos kétnyelvűséggel, székely autonómiával én is nagyon szívesen látnék. De ehhez most az kell, hogy képviseljük a magyarok érdekeit úgymond nacionalistának kell legyünk, különben 30 év múlva nem lesznek magyarok határon túl.
Én ezt igenis fontosnak tartom, és a szívem megszakad amikor Kassán 2% magyar van, Kolozsváron meg 20%, és nem hajlandók a románok kenyeret adni annak, aki magyarul kér, és tetetik a hülyét, hogy nem értik. Itt tartunk. A nullán vagyunk, ez a helyzet.

sevenplumtrees írta...

Kedves SontPent!

Ha Moldovát megszerzik a románok, az azt is jelenti, hogy jókora orosz és ukrán kisebbséget is kapnak mellé. Márpedig ezen két állam képes és hajlandó lesz presszionálni a kisebbségek jogainak szélesítéséért, autonómiáért. Lehet, hogy az erdélyi magyarok még jól is járnának Moldova
és Románia egyesülésével - noha államon belüli arányuk tovább csökkenne. Persze ez csak lehetőség, remélem, a magyar diplomácia ki fogja használni, ha valóban megtörténik ez a szcenárió.
Egyébként Moldvában jó diplomáciai pozícióink vannak.

SontPent írta...

sevenplumtrees: Naiv vagy ha ezt hiszed. Ja, persze lehet ebben hinni, ha nem ismered a románokat vagy ostoba vagy. Attól tartok nehogy megint pofára essünk.
Nincs kétségem, az orosz kisebbséget ugyanúgy kőkeményen le fogják nyomni, asszimilálni, elüldözni a románok. Putyin nem fog háborút kezdeni pár ezer oroszért, lesz egy -két ejnye-bejnye, oszt annyi.
Persze a románok ismét mindent meg fognak ígérni, mint már annyiszor a történelemben, kisebbségi jogok így meg úgy, persze, hogyne, mint gyulafehérváron, ahol autonómiát ígértek. Aztán röhögnek a markukba!

Elmondom mit kellene a magyar külügynek tennie: minden eszközzel akadályozni az moldávokkal való egyesülést, illetve ha Románia ezt nemzetközi szinten komolyan felveti, akkor nekünk is fel kell vetni a határrevízió kérdését. Ha nekk lehet, nekünk miért nem? Addig nem ismerjük el hivatalosan az új román államot, amíg nem adnak területeket vissza, vagy leaglább nem adnak területi, valódi autonmóiát Székelyföldnek és Partiumnak.
De ilyen tutyi-mutyi volt MSZMP-s balfasz Martonyikkal semmire nem fogunk menni.
"Ne bántsd a magyart" Baz+, ez a hivatalos külpolitika. Jó hogy már nem azt nem mondjuk: "elnézését kérünk, hogy még élünk."

Nincs kétségem, az aktuális magyar(?) külügyminiszter együtt fog koccinatni a Nagy-Romániának, és elsőként fogjuk elismerni az új államot, és sietünk leszögezni, hogy természetesen nekünk nincsen területi követelésünk.
Az EU, ENSZ kisebbségi meg emberi jogi alapokmányok meg szart se érnek, ha románok semmit nem tartanak be, ahogy eddig sem.

Ezeknem nem lehet megbízni. Ez a primitív és hazug népség legalább hat alkalommal árulta el a 20.században az aktuális szövetségését, és végül mindig jól taktikázott, a balek, genteleman magyarok meg szívnak. A románok pedig röhögve folytatják és folytatni fogják a románostíási, nemzetállam építést. Mert ez a céljuk, nem akarnak mást látni Romániában, csak románt, ez teszik már 100 éve, és ebben nem akadályozza őket senki!

SontPent írta...

Szávoszt Dániel!
Még annyit, hogy nem értem a cikket. Ma nem reális alternatíva a történelmi Magyarország határainak visszaállítása.
És az rossz szembeállítás, hogy vagy minden vagy semmi.
Én sem akarok lemondani véglgesen semmiről, pláne nem az történelmi magyar városokról, mint Kassa vagy Kolozsvár, annak ellenére hogy nyomasztó többségben vannak a nem-magyarok.

De most nem a történelmi Mo teljes visszaállítása a tét, hanem az, hogy egyáltalán megmaradjanak a magyarok határon innen és túl. Vészesen fogyunk, ezt kellene megállítani, először Mo-on, majd a határon túl.
Ehhez autonómia kell illetve a még magyar lakta, határ menti területek esetleges visszacsatolása. Ez is több mint semmi, ez legalább megállítaná a magyarság asszimilációját, de jelenleg még ez is nagyon távol van.
Mert a cél mégegyszer szerintem nem egy multietinkus birodalom, amiben kisebbségben vannak a magyarok, hanem a magyarság létszámának növelése, a magyarok gazdasági, kulurális és szellemi jelenlétének erősítése a cél.
Aztán persze jöhet felőlem a "multikulti", ha már mi vagyunk többségben, illetve vezető pozícióban.

Egyébként az Közép-Európai egység helyrállítható lenne egy Duna-menti Konföderációval is (némi határkiigazítások és autonómiák kiharcolása után). Természetesen Magyar Királysággal, mint vezető állammal. De ez sokkal inkább érdekünk, mint a 1918-as határok irreális követelése.

SontPent írta...

Cecco Beppe írod: "Sajnos megtörtént, sajnos nagy traumát okozott, ám 2004 óta tagjai vagyunk egy olyan politikai tömbnek, ami hosszú távon képes segíteni feldolgozni ezt a traumát. Persze ehhez a szomszéd kormányok is kelle(né)nek, de hát az ember már csak ilyen. Korlátolt csőlátású, akit rövid távú érdekek mentén meg lehet vezetni. Plusz külön egészségtelenné teszi az életet a drágalátos magyar állam, hogy generációkra visszamenőleg retardált nacionalistát nevel az oktatáspolitikája révén"

Na, ez egy idióta csőlátó liberalizmus és européer internacionlizmus amit képviselsz. Jászi és Károlyi szövege.
Ez akkora naivitás és baromság (rossz esetben hazaárulás), hogy sok szót nem is kell rá vezstegetni.

Elmondom: az EU nem oldott meg semmit, a külhoni magyaroknak semmivel se jobb a helyzete, sőt rosszabb. A románok, szlovákok semmivel sem kevésbé soviniszták. Céljuk továbbra is a magyarok teljes asszimilálása vagy elüldözése.
Ha te ezt nem látod, ostoba vagy. Ha azt hiszed, hogy a magyarok "nacionalizmusa" miatt van minden baj, nem a valóságban élsz.
A magyarok "nacionalizmusa" kb. a liberális, általad ajnározott EU-ban szokásos jogok töredekét (!!) követeli, és még azt sem kapja meg. Már a magyar szó, a magyar utcanév is zavarja őket.
Amit az EU-t illeti, semmit jót nem lehet tőlük várni nemzetiségi ügyekben. Az EU egy szélsőbalos, szélsőliberális szervezet, tele 68-asokkal, volt maositákkal, marxistákkal, akik nemzeti identitások és nemzetek nélküli internacionalista Európai Egyesült Államot akarnak építeni. Pont leszarják ők a kisebbségi jogokat.
Ezt Gál Kingától is elolvashatod aki szélmalom harcot vív az Eu-ban azért hogy egyáltalán napirendre vegyék a kérdéseket (szlovák nyelvtörvény, állampolgársági törvény, marosvásárhelyi egyetem, székely zászló, stb).


De nem mi magyar nacionalisták tiltottuk ki a szlovák államfőt, nem mi büntetjük azokat akik kettős állampolgárok, mi nem tiltjuk a román zászlót a román iskolán, nem szüntetjük meg a nemzetiségi iskolákat, stb.
Ezen intézkedések egy jó része ráadásul a nacionalistának és konfrontatívnak nem nevezhető Gyurcsány Bajnai kormányok alatt történt.

Persze, persze mi magyarok vagyunk a nacionalisták. Amit te írsz, az Jászinak és Károlyinak is illuziója volt: engedjünk mindenben a szlovákoknak, románoknak, majd akkor nem fognak minket utálni, és ők is megadják a magyaroknak a jogokat. Egy nagy szart! Minél többet engedtünk ezeknek a sovinisztáknak, annál többet akarnak.
Károlyi azért szerelte a hadsereget, mert az idióta azt hitte az "antant majd értékelni fogja a pacifizmusunkat".
Erre jött Trianon.

Sajnos amíg a szlovákok, románok nem hagyják abba csendes genocídiumot, addig nekünk védekezni kell. Addig nincs más választás mint a "nacionalizmus", amin én természetesen a nemzeti érdekek következetes képviseletét és külhoni magyarok védelmét és jogainak követelését értem.

sevenplumtrees írta...

Kedves SontPent,

Pár dologban egyetértünk: nem szabad gyengeséget mutatnunk még udvariasságot sem egy határon túl, mifelénk másképp ezeket értelmezik, mint Transzlajtániában.

Az is igaz, hogy bizonyos szempontból a legjobb módszer az lenne, ha a magyar anyák "teleszülnék" a Kárpát-medencét. Van rá esély? Nem sok.

Ehhez jön még az, amit magyar fajvédők "fajtunyaságnak" neveztek, nem minden alap nélkül.
Nekünk még "faji" öntudatunk sincs, nemhogy "faji" önérzetünk.
Elég volt idejönni, és azt mondani, magyar vagyok, mi befogadtuk. Még akkor is, ha csak érdekből való színlelés volt.

A magam részéről áldom a sorsot, hogy a családfámat böngészve nem eshetek kísértésbe, hogy milyen nemzethez, nemzetiséghez soroljam magam.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves SontPent, azt hiszem ezt a témát majd még kifejtem bővebbe leendő bejegyzésekben. :)

Szerintem a szomszédos országokban élő magyarság kétségbeejtő helyzete a csak másodsorban a románok, szlovákok "elnyomásának" az oka. Elsősorban a saját nyomorúságunkról kéne beszélni.

El tudja mindnyájunk képzelni az a mesebeli történetet, amikor egy fiatal magyar leszedi otthon a házi áldást a falról, kiveszi a fiókból a bibliát, leszedi a cserépedényeket a polcról, összehajtogatja a nagyanyja népviseletét, elteszi az öregapja szerszámait, majd elmegy a zaciba, eladja mindezt és hazafelé vesz magának egy ájfónt. A magyarságnak ez a legfőbb baja, de mondjuk ez világméretű a tendencia.

Hogy képesek leszünk-e mi itt öten a blogon rávenni a fiatalokat, hogy cseréljék vissza az uniformizált életüket ezekre a régi, jól bevált dolgokra egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy sikerrel járunk. De legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk.

Amúgy ha már etnikai alapú döntés: megnéznék egy olyan népszavazást, amelyen a lakosság BÁRMELY országot választhatna Magyarországon és az éppen aktuális szülőföldjén kívül. Vajon melyik ország lenne az első helyen?

Cecco Beppe írta...

Kedves SontPent,
szeretnék gratulálni az Ön kiiratkozásához az úriemberek közösségéből. Szeretném közölni Önnel, hogy Ön olyan reménytelenül ostoba, hogy egy monarchistát liberálisozott le. Ez alapján nemcsak azt a konklúziót tudom levonni, hogy Ön nulla ismeretanyaggal rendelkezik a liberalizmusról (is), hanem azt is, hogy nem is érdekli, amit mások írnak. Csak a privát kis rögvalósága érdekli, ahol egy sajátos értelemben vett Jó vívja árnyékbokszát a szintén sajátos értelemben vett Rosszal. Ne aggódjon, nincs egyedül, a sarki csehóban megértéssel fogják fogadni "gondolatait", de mint ahogy a sarki csehóba sem filozófálni járunk, úgy monarchista blogra sem a másik lelibarálisozásáért lenne célszerű járni. Mivel már így is kellően sok karaktert pazartoltam Önre, ezért így utolsó, Önhöz címezett mondatban közlöm Önnel, hogy többet ne is próbáljon hozzám címezni bármit is, mert nem fogok válaszolni.
Kellemes kannásborozás kíván
"FerencJóska".

Cecco Beppe írta...

@SZVD
Valahányszor betölt ez a blog és közben szemezek a térképével, egyre jobban tetszik. Azt hadd kérdezzem meg, hogy a bordó piros a görög katolikusok lennének? A feketék az izraeliták, a sárgák meg az unitáriusok? És jól látom, hogy kétfajta zöldet használt? És mi az a területi egység, ami alapján színezgetett? Megannyi kérdés. :)
Azt már meg se merem kérdezni, hogy fel tudná-e tenni nagy felbontásban. :D

Szávoszt-Vass Dániel írta...

@cocco beppe: Akkor egy darabig nem írunk más bejegyzést. :)

Csak egyféle zöld van benne, a görögkeleti felekezet. Sötétkék: református, világoskék: evangélikus, bordó: görög kat., narancs: római kat. fekete: izr. sárga unitárius. A kisebbeket jobban elütő színnel kellett rajzolni, mert különben nem látszottak volna. Van még egy rakás ilyen térkép itthon, de a jobb felbontásért be kellene szkennelni, ezt is egy székről fényképeztem... A0+ -os szkennerem meg sajnos nincsen.

Per Spegulo írta...

Köszönöm a munkáját Szávoszt-Vass uram. Azért azt hadd jegyezzem meg - a térkép minden érdeme mellett - hogy ezek a térképek "becsapósak" ("Támaszkodtak" is rá a bécsi és a trianoni urak is...), mivel a nem lakott részek, a lakatlan területek, a puszták ("sivatagok"), hegységek most milyen színt kapjanak? Ezek egy külön színt érdemelnének. Pontosan ezekkel a területekkel manipuláltak az egykori és mai "politikusnak" nevezett lobbisták.

Más: fent olvastam valakinél, hogy Olaszország egynemzetiségű ország lenne (ezért hatalmasnak kellene lenni vagy valami ilyesmi). Talán ezt így csak a Kárpát-medencéből mondhatjuk, mint afféle messziről néző ember. Mert ha megkérdeznénk erről egy szárdot, egy nápolyit, egy szicíliait vagy egy lombardiait, biztosan más véleménye lenne.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

@Per Speguelo: A földrajzos tanulmányaim 12 éve alatt még nem találkoztam olyan térképpel, amely Magyarország lakatlan területeit ábrázolná, vagy definiálná. Magyarország minden négyzetcentimétere valamely közigazgatási területi egységbe be van osztva.

Másrészt pedig a lakatlan területeknek is tartoznia kell valahová, nem lehet pl. a Bihar hegységből egy senkiföldjét csinálni Magyarország és Románia között. Ilyen alapon Kanada fennhatóságát is meg lehet kérdőjelezni a tundra-területeken, hiszen nem lakik ott az égvilágon senki.

pera írta...

Spegulo uram talán a Teleki-féle Vörös térképre gondol, ahol fehérrel van jelölve a nagyjából lakatlan terület, s ez a módszer nem torzította úgy az arányokat, ahogy a román térképek, ahol ha a havasokban élt egy megyényi területen egy tucat román pásztorcsalád, rögtön befestették a román etnikum színével...

Heidenacht írta...

Régen nem jártam már ezen az oldalon, és most nem azért írok, hogy borzoljam a kedélyeket. Néhány megjegyzésem lenne csupán.

Az udvar a hatékonyságra alapította “németesítési” politikáját. Aki tanult valaha közjogtörténetet, tudja, hogy 1836-ig Magyarországon a latin volt a hivatali érintkezés nyelve, miközben minden valamirevaló nemes folyékonyan beszélt németül, a polgárságnak pedig nem kis százaléka rögtön német anyanyelvű is volt. A Magyarországon kívüli területeken ugyanakkor a német már évszázadok óta az adminisztráció bevett nyelvát képezte. A magyar jogi, ezzel együtt pedig államigazgatási szakzsargon kimunkálása ráadásul csak a nyelvújítással vette kezdetét, és ez a folyamat még a reformkorban sem zárult le. Mindezekre figyelemmel az tűnt tehát a legkézenfekvőbb megoldásnak, hogy az archaikussá váló latin és az ügyintézést lassító többnyelvűség helyett az elvárásoknak Közép-Európa nagyrészén jól megfelelt németet tegyék meg a közigazgatás és a tudományos élet közvetítőnyelvévé.

(Ma egyébként egyre inkább az angol tölti be ezt a funkciót: a rangos tudományos folyóiratok angolul jelennek meg, a kutatók angolul adják közre eredményeiket, a jog pedig egyre több angol kifejezést kölcsönöz Párizstól Tokióig.)

Ez a “németesítési” szándék, amely tehát az állam működését akarta átláthatóbbá, gyorsabbá és hatékonyabbá tenni, részben legalábbis rímel arra a fentebb kifejtett véleményre, hogy a multikulturális és a többnemzetiségű birodalmak gyengék. Az Egyesült Államok azért nem megfelelő ellenpélda erre, mert ott egy nyelv és egy politikai akarat érvényesül. A nyelvi kérdést népszavazással döntötték el, a politikai akaratot pedig polgárháborúval. Az Egyesült Államokról valaki találóan azt mondta: ez egy egyirányú utca, ráadásul olyan szűk, hogy nem tudsz megfordulni benne anélkül, hogy halálra ne zúznád magad.

Földünk újkori történelmében számos többnemzetiségű állam tűnt fel, majd bukott meg. Ilyen volt a Szovjetunió, ilyen volt Jugoszlávia, ilyenek voltak a pánarab államszövetségek stb. (Az OMM-et nem sorolom ide, mert azzal első sorban külső erő és nem a belső erjedés végzett.)

A nemzetállamiság részét képezi a modern korszellemnek. A nacinalizmust lehet tagadni, de nem lehet letagadni. Lehet küzdeni ellene, de nem lehet kiírtani az emberek fejéből. Erre már a kiegyezés utáni magyar politikusok is rájöttek, amikor az alkotmány- és közjogtörténeti szakirodalomban Európa egyik legliberálisabbjának nevezett kisebbségügyi törvényt megalkották...

Ha valóságos ellenpéldát keresünk arra, hogy nem létezik életképes többnemzetiségű és multikulturális állam, amely stabilan képes működni hosszú időn át, akkor azt Svájcban fogjuk megtalálni. Kérdés azonban, hogy van-e igény és lehetőség arra, hogy a Kárpát-medencében létrehozzuk “Kelet Svájcát”?

Véleményem szerint nem, ugyanis ennek nálunk nincsenek meg a társadalmi és gazdasági alapjai. És ami ennél is fontosabb: az a történelmi kényszerítő erő, amelyről oly gyaran megfeledkezünk.

Történelmi kényszerítő erő nélkül ugyanis általában nem jönnek létre államszövetségek. Pusztán gazdasági vagy kultúrális okok miatt, vagy éppen nosztalgiából sosem fognak összefogni a szlovákok, magyarok, ukránok, románok, szerbek és horvátok, mert ma már tudják magukról, hogy ők szlovákok, magyarok, ukránok, románok, szerbek és horvátok. Ha pedig mégis összefognak, egy megváltozott történelmi helyzetben újra feléled majd bennük az önkormányzatiság vágya.

Heidenacht írta...

Svájchoz kiegészítésül: Svájcról nehéz eldönteni, hogy egyetlen állam az, vagy inkább három. Ráadásul Svájcban a lehető legközvetlenebbül működik a demokrácia. Lényegében nincs olyan kérdés, amelyről ne lehetne népszavazás útján dönteni. A szövetségi kormányban pedig az az izgalmas, hogy a működése elválik a parlamenttől amennyiben nem a választásokon győztes párt tagjaiból áll, hanem a választáson résztvevő valamennyi párt részesül a hatalomból az elért százalékok arányában. A kormány ezért nem a szavazók többségének akaratát, hanem a svájci választók összességének akaratát juttatja érvényre és a parlamenti pártok lényegében képtelenek erőt venni rajta. Ez a berendezkedés teljesen idegen a magyar közjogi hagyománytól. A magyar közjogi hagyományok feltámasztásával pedig nem lehet egy szlovák, horvát, román, szerb vagy ukrán ember érdekeltté tenni Nagy-Magyarország feltámasztásában, melynek már csak a neve is súlyosan sérti bármelyik szlovák, horvát, román, szerb vagy ukrán ember nemzeti önérzetét. Arra pedig az előbbi hozzászólásban utaltam, hogy a nemzeti önérzetet lehet tagadni, de nem lehet letagadni - a történelem alakulása miatt a nacionalizmust Közép-Európában nem lehet feloldani, vagy semlegesíteni.

pera írta...

Minden ország más. Svájc speciális eset a magas, szinte járhatatlan hegyek miatt. Európa hatalmasai egyszerűen belenyugodtak az elszakadásába, függetlenedésébe. A három nagy nemzet érintkezésénél (olasz, francia, német) a töredékekből alakult ki az a jól működő mix, amit Heidenacht szépen elemzett a fentiekben. Átmenet a törpeállamok felé, s méretei miatt is többet tud őrizni - vagy felújítani? - az antik poliszok közvetlen demokráciájából.

Hogy a nemzetben való gondolkodás történeti, abban biztos vagyok. Az EU talán kisimítja Európa felgyűrődött ráncait. Volt itt már szó róla: egy XVIII. századi hungarus tudattal ki tudnék egyezni. De Orbán egyelőre harcol oroszlánbőrbe bújt nyúlként, tartok tőle, nem sok sikerrel...

Parsifal írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Parsifal írta...

Finom megkülönböztetésre van szükségünk.

Ha a "nacionalizmus" mint ideológia és a "nacionalitás" mint önmeghatározás alatt azt a tisztán naturalista, nivelláló jelenséget értjük, ami alig két- háromszáz éves jelenség, akkor egyetérthetünk.

Azonban maga a csoportszolidaritás és a vélt- vagy valós eredeten alapuló önmeghatározás (én a "mi"-be tartozom, amin kívül vannak a "mások") az emberrel adott.

Erről írt már Horváth Sándor OP is székfoglalójában ("A haza és a hazaszeretet bölcseleti alapjai").

A "haza" fogalma nem mesterkélt dolog, és nem pusztán egy területet, vagy demoliberális közjogi egységet jelöl.

Aquinói Szent Tamás alapján elemzi a kérdést. A "patria" (haza) más mint a "civitas" (állam): míg előbbi iránt a "pietas" (kegyesség) erénye kötelez, az utóbbi iránt a "iustitia legalis" (törvényes igazságosság). A haza az emberi természettel együtt adott eredettényező (connaturale principium in esse), míg az állam erőfeszítés eredménye, ami csak a hazára organikusan épülve maradhat stabil.

Az ember egyik eredettényezője a haza. A tanulmányában részletesen elemzi a haza testi (materialiter) és lelki (formaliter) tényezőit, valamint a hazaszeretet mibenlétét és szükségességét.

Az is hamis és teljesen abszurd, mintha az európai nemességen belüli csoportszolidaritás automatice felülírta volna a nemzeti szolidaritást. Gondoljunk a keresztes háborúk alatti villongásokra nemzeti alapon, ahol a német paraszttal karöltve anyázta a sznob franciákat a darabos német Ritter. (Érdekesség, hogy a középkori nemzetkarakterológiák és sztereotípiák kísértetiesen azonosak a maiakkal.)

SontPent írta...

Heidenachtal értek egyet.
Nincs se igény, se lehetőség a multientikus Nagy-Magyarország visszaállítására. Ezen kár nosztalgiázni.
Se magyar, se többi nép részéről nincs semmiféle érdek, se társadalmi akarat erre. Ráadásul szerintem egy olyan ország amiben a magyarok kisebbségben vannak az nem érdekünk.

Amiben lehet bízni az, hogy az EU szétesik, és a Közép-Kelet Európa önállósodni kezd.
Amiben én reménykedek, és ez lenne a legjobb az itt élő népeknek az egyfajta Duna menti Unió, Konföderáció, de persze nem úgy ahogy Jásziék akarták. Ebben az Unióban az osztrákok, magyarok, lengyelek, szlovákok, románok, szerbek és horvátok (és mások) lennének, a nemzeti szuverenitást magtartva. Természetesen Magyar Királysággal mint egyik vezető hatalommal, és határkiigazításokkal a javunkra, és független kétnyelvű Erdéllyel.
Csak ebben a konstruckióban tudjuk a mi magyarok a minket megillető helyet és szerepet (a vezető szerepet) kialakítani a Duna-medencében.

Ez a küldetésünk. Létre kell hoznunk a magunk unióját, úgy hogy ez a többi népnek is jó legyen. Ha a OMM már nem lehet és nem is kell visszaállítani, de szükség lenne egy komoly szövetségre, esetleg közös pénzzel, közös vámunióval.
Ehhez természetesen a nemzetiségi kérdést, a magyar kérdést meg kellene oldani, de nem úgy ahogy a szlovákok és a románok gondolják (ti. a magyarok teljes eltüntetése).
Nem vagyok optimista, de az bizto, hogy a Európai Unióban nem lehet bízni, nem lehet hinni.
Az Unió már nem atz aminek indult, súlyos válságba került. Az Unió 1, a nemzeteket el akarja tüntetni egy balos-liberális internacionalista alapon egy Európai Egyesült Államokat létrehozni
2, tagadja a hagyományos értékek (család, vallás) stb. szerepét, és szekuláris, liberális alapvetése van
3, gazdaságilag pedig a z erős nyugati államok lobbiérdekeit nézi a kicsi keleti államok kárára. Mondjuk ki: az EU-ban a Kelet-Közép Európai országok (és benne Magyarország) csak gazdaságilag és politikailag alárendelt, cseléd szerepet kaphat.
Ennek alternatívája a Duna-menti (vagy Közép Európai Konföderáció), amely gazdasági szempontból is komoly tényező lehetne a világon.

Cecco Beppe írta...

Öröm látni, hogy Parszi időről-időre megjelenik és bizonyságát adja, hogy mennyire alapvető dolog tisztában lenni a szavak súlyával és jelentésével.
Én csak annyit fűznék hozzá, hogy a nacionalizmust nem a nacionalitással állítanám szembe, hanem az identitással. Konrad Clewingnek van egy klassz idevágó könyve (Staatlichkeit und nationale Identitätsbildung; Dalmatien in Vormärz und Revolution), amiben arról értekezik, hogy a balkáni művelt elit mely töréspontok áthidalásával próbálta ugyanazokat az elemeket felhasználva a nemzetet megalkotni, amely elemekből a (korabeli) mikroszociális közösséget önnön identitásukat nyerték. Ez nem 'nacionalitás' kérdése, hanem önmagunk viszonyának kérdéseköre a felettes hatalmakkal (egyházak, államok) és önnön közösségi életvitelünkkel (pl. faluközösség).

De ugyanígy beszélhetnénk a nemzetállami gondolatkör kialakulásáról, ami - mily meglep - nem a csúnya-csúnya szabakőművesek/liberálisok találmánya (vagy ami még rosszabb és ostobább állítás, a Zeitgeisté), hanem Jean Bodin-től ered. Éppígy, ha pl. Montesquieu bazivastag főművét legalább beleolvasás szintjén tetszenének ismerni, ott is (Önök számára) nagyon-nagyon meglepő állításokkal találkoznának, amelyekkel bizony egyet tudnának érteni. És persze az sem véletlen, hogy a kontinentális konzervatívizmus eredője a franciáknál keresendő. És jelzem ismét, még mindig nem nacionalizmusról beszélek, hanem arról az államfilozófiáról, amelyet a liberális társadalomszemlélet fejlesztett tökélyre, de voltaképpen eredetében nem ellentétes a monarchizmussal. Sőt, keresve sem tudnék jobb példát mondani erre a(z) - angolszász szakirodalomban amalgamációnak - nevezett metternichi "konzervatív" bel- és külpolitikai reformnál, ami a modus vivendi alapján szellemi és strukturális kiegyezésre törekedett a napoleoni örökséggel.

Heidenacht nagyon szépen leírta a németesítés nemprojektjét, amivel én csak egyetérteni tudok. Nagy kár, hogy utána evolai mélységekbe veti magát, mindent a kényszerítő erők diadalának tud be, miközben azt sugallja, hogy régen minden rendben volt. Holott nem volt rendben. Keveri a tömegek filozófiáját (aka kocsmaszintű böfögés) a valódi filozófiával ("Lehet küzdeni ellene, de nem lehet kiírtani az emberek fejéből."). És mindezek alapján leszűri a konklúziót, hogy a világ menthetetlen, az embereket nem lehet megváltani. Megint a felülről való rendet tenni akaró szándék ("bottal verjük beléjük az európai nívót"), amitől minden jó érzésű ember viszolyog.

"Ha pedig mégis összefognak, egy megváltozott történelmi helyzetben újra feléled majd bennük az önkormányzatiság vágya." - és végül ez most az autonóm önkormányzatra akar utalni vagy egy közös szuverén iránti vágyat fejezi ki? Mert Ez EU-n belül az önkormányzatiság és szuverenitás alapérték,. ÉS végül:
"Az OMM-et nem sorolom ide, mert azzal első sorban külső erő és nem a belső erjedés végzett."

Tetszett olvasni Robert Musil Tulajdonságok nélküli emberét? Vagy bármi egyéb kordokumentumot, irodalmi alkotást, bármit, amiben a valóban a korszakban élő emberek írnak arról, milyen is volt az élet akkoriban. És nem, nem lúzer Károlyira vagy szocdem idiótákra gondolok (bár ők is érdekesek tudnak lenni - pl. Weltner Jakab), hanem érzékeny, értelmes emberek írásaira.

Heidenacht írta...

Cecco Beppe, az evolai mélységeket joggal veti szememre. Sosem tagadtam, hogy a báró követője vagyok - igaz, nem minden kritika nélkül.

És valóban: nem hiszek abban, hogy általában az embereket meg lehetne váltani. Az egyes ember meghaladhatja önmagát, az egyes ember lehet a megváltás alanya, de a tömeg nem. Az is meggyőződésem, hogy lefelé haladva a “társadalmi ranglétrán”, az emberek mind nagyobb hányadát kell kikapcsolni a “nagypolitikából”, miközben mégis egyre demokratikusabbá tesszük a közösségeket. Egy faluban pl. legyen közvetlen a demokrácia, de a földműves vagy a gyári munkás ne szóljon bele az egész országot érintő törvénykezésbe. (Igen, igen... Támogatom a kasztrendszert, vagy az osztálytársadalmat – mindegy, minek nevezzük.) Ez lenne az ideális. Jelenleg azonban arisztokrácia hiányában ez nem kivihető.

Az EU-n belül csak névlegesen alapérték a szuverenitás és az önkormányzatiság. Valóságban annyira nem vagyunk önállóak, hogy a kötelető EU-s jogharmonizáció a magyar joganyagot kb. kétharmad részben határozza meg kötelező jelleggel, és ez az élet minden területére kiterjed a börtöncellák méretétől a konzervuborka nagyságán át a vámszabályokig.

Heidenacht írta...

Ami az OMM-et érinti, nem volt miért szégyenkeznie. Egyfelől a szakirodalom szerint Európa egyik legfejlettebb kisebbségvédelmi törvénye épp itt volt hatályban. Igaz, hogy a rendelkezéseinek nem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni. A Csemegi-kódex folyamatos fejlesztéseivel a büntető-igazságszolgáltatásunk színvonala is kiemelkedőnek számított. A közigazgatás reformokra szorult, ahogy a polgári jogi szabályozás rendszere is, ezeknek azonban a háború gátat szabott. A gazdaságról pedig egy hosszabb idézet következik:

"Dualista pannon puma

A több évtizedes kutatás eredménye az lett, hogy „átértékeltük a magyar gazdaság helyzetét és szerepét a dualizmusban”. Kiderült, hogy – mint az ábránkon is látható – ha az egy főre jutó GDP-t nézzük, 1913-ra a magyar gazdaság az 1867-es értéknek csaknem két és félszeresére növekedett.
gdp450

Méghozzá meglepően pontos adatokból készített számítások szerint: „Magyarországon és a volt Monarchia területén már az 1850-es évektől nagyon jó agrárstatisztikák voltak. A 19. század végétől már jó iparstatisztikák is a rendelkezésünkre álltak, 1898-ban például húsz kötetben jelent meg a statisztikai hivatal gyáripari statisztikája, de a nem termelő ágazatok teljesítményének kiszámolását szolgáló adó- és bérstatisztikák is meglehetősen pontosak voltak a kiegyezés után, különösen a huszadik század kezdetétől” – mondja Katus.
Felzárkóztunk, leszakadtunk

Bár Ausztria mindig fejlettebb volt, és 1913-ra is fejlettebb maradt, Magyarország a dualizmus éveiben fokozatosan faragta le a különbséget: 1870-ben az egy főre jutó magyar GDP még csak az osztrák szint 66 százaléka volt, 1910-ig 77 százalékra nőtt (és 2001-ben már csak 37 százalék volt). Az évszázados, összehasonlítható adatsorokból kiderül: nemcsak Ausztriához, hanem a nyugat-európai országokhoz is 1913-ban voltunk a legközelebb.

Az egy lakosra jutó GDP a kiegyezés után három évvel a nyugat-európai 52 százaléka volt, ez 1913-ra 57 százalékra nőtt, és még 1938-ban is 55 százalék volt (aztán 2001-ben már szintén csak 37 százalék). Az első világháború kitörése előtt Magyarországon nagyobb volt az egy főre jutó GDP, mint például Görögországban, Portugáliában, és nagyjából azonos szinten volt a norvég, a spanyol vagy finn értékkel."

Persze, a háborús propaganda szerint ez volt a népek börtöne, egy elmaradott, középkorias állam Közép-Európa szívében. A tények, viszont a propaganda ellen beszélnek. A tények azt mutatják, hogy az OMM-ben meg volt az a potenciál, amely egy sikeres államszövetség feltétele. Ha bukását nem egy lassú erjedés okozta, mint a Szovjetunió esetében. Az OMM széthullásához egy 4 éves pusztító háború és a győztes hatalmak megsemmisítő akaratára volt szükség. Trianon nem következett volna be, ha a kisebbségekkel jobb a kapcsolat? Németországot majdnem négy évtizedre szakították szét, mert ez volt a győztes hatalmak akarata.

Csakbetksszmk írta...

Erőszak nélkül nem lehet homogén nemzetállamot teremteni, és ne is vegyünk példát Bukarestről (ne ebben)!

Így is, úgy is interkulturalitás van, de EU-s fajta bevándorlás meg még alig, ne is vegyük át a multimodellt!

Sokkal szimpatikusabb térség ez így, nekünk legalább van közünk egymáshoz, míg az EU államainak nagyjával nincs.