Egy Dobák Imre nevű Lenin-fiú a falu főterén meglátta a plébánia felé tartó Kósa József plébánost és szó nélkül, a papság iránti gyűlöletéből agyonlőtte (később bevallotta, hogy legszívesebben minden papot kiirtana). A fiatal áldozópap, Hornyik Károly a lövéseket hallva az irodából a haldokló elöljárójához sietett és mikor észrevette a katonát ahelyett, hogy elfutott volna a plébános felett a feloldozás imáját mondta, mire Dobák őt is lelőtte. A plébánia falán 1929-ben emléktáblát helyeztek el a hős mártírok emlékére, amelynek kalandos élete volt, 1944-ben az akkori plébános leszedte és elásta a kertben. Ezt a rendszerváltozás után, 1990-ben kiásták és azóta ismét a plébánia falán látható.
Ez persze csak egy a sok ezer szomorú történetből, egy darabka abból a szenvedésből, amelyet a kommunista diktatúra okozott nekünk. Imádkozzunk tehát mindazokért, akiknek a halálát akár a '19-es, akár az ötven évig tartó diktatúra okozta! És ne felejtsük el, hogy a rendszerváltozás hátat fordított minden hősi halottunknak és még mindig vannak, akik büntetlenül éltethetik akár Károlyit, akár a Kádár-korszakot. Mi nem elégedhetünk meg ezzel a demokratikusnak nevezett köztársasággal és sosem békülhetünk ki semmilyen szocialista vagy akár jobboldalinak hazudott diktatúrával sem. Egyedül a királyság hozhat stabilitást és egyedül a királyság lenne az, amely végleg hátat fordíthatna az ártatlanok vérével írt republikánus "hagyománynak".
(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)
19 megjegyzés:
"büntetlenül éltethetik akár Károlyit, akár a Kádár-korszakot" - az államnak nem feladata, hogy büntesse a Horthy/Kádár/Hamupipőke-éltető embereket. Tudom, vannak olyan EU-s országok, ahol ez a törvény, de szerintem nem kellene elfogadni ezt a gyakorlatot. Elvégre Dobák Imrének is valszeg annyi köze volt a kommunista eszmeiséghez, mint a nyilas csendőröknek az Ahnenerbéhez.
Az ember nem tudja megint, hogy sírjon-e vagy nevessen ezen a primitívségen, amit összehozott a szerző.
s ráadásul forrásként még megnevezi alul a katolikus lexikont is! Csinos! Erdő Péter látta, mire hivatkozott?
Cecco Beppe: én sem gondoltam a "gondolatbűnök" büntetésére, ezt hagyjuk meg a diktatúráknak és a demokratáknak (lásd politikai korrektség), csupán arra akartam célozni, hogy ez a rendszer valahogy nem akart sosem egyértelműen szakítani a kommunista múlttal, míg hazánkban is nagy erőfeszítések folyak állítólagos vagy valóságos náci "háborús bűnösök" felgöngyölítésére addig szinte teljesen természetes, hogy valaki a nem kevésbé bűnös Károlyi szobrához láncolja magát. Dobák pedig tényleg csak csőcselék volt, de ha nem nyer teret a kommunista eszmeiség talán sosem lesz gyilkossá.
Pera: a forrásokat illik megnevezni, tudja... ha pedig csak "fikázódni" jár ide át, akkor inkább ne olvassa el az írásainkat. Kíváncsi lennék, mit ért Ön primitívség alatt, illetve hogy mi az a színvonal, amely alatt primitívnek számít egy ilyen rövid írás. Nincs bajom a kritikával, amennyiben az konstruktív.
Ha pedig a katolicizmussal van baja, azon végképp nem tudunk segíteni...
Látom, nem érti. Politikai alapon büntetni nem egyenlő a háborús bűnösök üldözésével. És ne tegye idézőjelbe a "háborús bűnös" szókapcsolatot, mert azzal magát minősíti. Le. A háborús bűnösök mind válogatott disznók és pont azért üldözik őket, mert az ilyesmi nem évül el. Érti, nem évül el, szóval senki ne mentegesse Csatáry bácsit vagy a többi rohadékot, mert ők nem vehetők egy kalap alá Péter Gáborral vagy Rákosi Mátyással. Nem azt mondom, hogy ez utóbbi rohadékok ússzák meg, hanem azt, hogy minőségi különbség van a kettő közt. Dobák köztörvényes bűnöző volt kommunista meggyőződéssel vagy anélkül - ez a része lényegtelen.
Fontosak az ilyen "apró" distinkciók. Ezek különböztetik meg az értelmes embereket a humanoidoktól. Enélkül ugyanis nem nyom többet latba a véleménye, mint azoké, akiket kritzál.
Apropó, Károlyi miért is lenne bűnös? Mert én csak egy reménytelenül ostoba, tehetségtelen, jellemtelen senkinek tartom őt.
Szerintem meg teljesen mindegy, hogy valaki náci vagy kommunista idelógia nevében követett el rémtetteket, egyformán bűnösek, függetlenül attól, hogy a gyilkosságok végrehajtói, azok kiagyalói vagy az ideológiának megágyazó "gondolkodók" voltak. A történelem egy folyamat, amiből nem lehet ilyen módon senkit se kiemelni.
Ezért tettem idézőjelbe a "háborús bűnöst", mert ez az egész téma igencsak terhes a liberális relativizálástól, ráadásul leginkább a ballib szólamok hangoztatják.
Kezdjük ott, hogy miért csak a II. vh. vesztes oldalán állók közül kerülnek ki, ez azt sugallja, hogy a szövetségesek valóban felszabadítók voltak, például mikor fogják megkeresni mondjuk az ápr. 4-i szovjet megszállókat és unokáikat? Emellett pedig meglehetősen primitív bosszúvágyat vélek abban felfedezni, hogy ilyen néven egy rég halott eszme "kishalait" fogdossák csak ki, ráadásul 90 évesen, mikor már teljesen magatehetetlenek. Nem akarom fokozni, abban igaza van, hogy erről sok helyen lehet sokfélét olvasni, kurucinfó stb, akikkel szintén nem akarunk azonosulni.
De mondom, mindezek ellenére szerintem egy Csatáryt kiemelni és Rákosival ilyen módon szembeállítani hatalmas hiba.
Közjogilag két államforma létezik és a diktatúrák bűnei mind a köztársaság számlájára írhatóak, ezek alól egyedül a királyság visszaállítása adhat feloldozást.
Az én rokonaimnak azt mondták az ötvenes években: "Ha kitör a háború az imperialistákkal, akkor azzal kezdjük, hogy agyonlövünk benneteket, rohadt kulákok." Ennyin múlott volna, hogy Rákosiék nem lettek háborús bűnösök? Azért belehaltak, beleőrültek páran a recski internálásba is.
A nemzetség egyik - terhes - nőtagját kiállították a kenyérboltnál a sorból, azzal, hogy "Rohadt kulák, neked nem jár kenyér!"
Húsz éves gazember kölykök bőrkabátban rugdosták hajnalban dédapám egy rokonát, mert szerintük szabotálja a beszolgáltatási kvótát. Egy 60 éves embert, aki 28 hónapos frontszolgálattal védte a Magyar Királyságot, miközben többször megsebesült.
Mindezt akkor, amikor Nagy Imre volt a padlásleseprési népbiztos. Ezért fordul fel a gyomrom, ha a "mártír miniszterelnököt" éltetik. Nekem biztosan nem hősöm az az alak.
"Szerintem meg teljesen mindegy, hogy valaki náci vagy kommunista idelógia nevében követett el rémtetteket, egyformán bűnösek, függetlenül attól, hogy a gyilkosságok végrehajtói, azok kiagyalói vagy az ideológiának megágyazó "gondolkodók" voltak."
Hát jó, ha nem érti, nem érti. Nem fogom elmagyarázni, mert láthatóan nem is érdekli, miért célszerű ezeket külön venni. De legalább válaszolt, amit értékelek.
Tussal győz Cecco Beppe!
Bocsánat, nem akarok cinikus lenni, de a dolgokat valóban illik finomabban kezelni, és ez nekem a legnagyobb bajom ezzel, meg sok egyéb - hogy fogalmazzak? - alulszofisztikált itteni irománnyal. De erről már volt szó, nem ismétlem.
Hétszilvafának azért azt javasolnám, hogy mélyedjen el jobban Nagy Imre tevékenységében. Nem volt hiba nélküli ember és politikus, de pályája csúcsán elfogadta a rárótt feladatot és megpróbálta szuverenitás irányába kormányozni az országot, utána pedig XIX. századi mártírjainkra emlékeztet a sorsa, Batthyányval azonos rangon áll, ehhez kétség sem férhet.
Kedves Pera!
Sajnos nem fog menni, nálam leírta magát az 50-es évek elején végzett tevékenységével. Rákosival egy szintre helyezem.
Munkássága népirtás volt a javából. Nem fizikai megsemmisítés,- bár az is előfordult - arra a háború veszteségei miatt nem volt mód, hanem egy osztály megsemmisítése - mely kulcsfontosságú lehetett volna Magyarország jövőjének szempontjából - életkörülményei ellehetetlenítésével, elvándorlásra kényszerítéssel (amire az erőszakos urbanizáció miatt is szükség volt).
Egy családomhoz kitelepített bankárcsaládból származó urat idézve, aki pár évvel korábban csontvázként jött haza Dachauból: "Nekem mindegy, hogy a nyilas vagy a kommunista pofoz ki a házamból."
A magam részéről örülök, hogy mindkét rendszer a történelem szemétdombjára került.
Bocsánat, azt nem mondtam, hogy visszasírom a kommunista korszakot!
Nézze, ha magának mindegy, hogy Buharin vagy Sztálin, Hitler vagy Rommel, Ligacsov vagy Gorbacsov sat., akkor valóban értelmetlen bármilyen eszmecserét is folytatni.
Tisztelt Pera!
Olvasva eddigi kommentjeit, tisztában vagyok vele, hogy nem sírja viszza a kommunista korszakot.
Én Nagy Imréről beszéltem. Méghozzá a 45 utáni Magyarországi tevékenységéről. Nem jövök az Ipatyev-házzal (ő volt, nem ő volt?), meg Grósz-dossziéban róla leírtakkal.
Csak azzal, hogy a szovjet megszálló csapatok árnyékában vezető káderként részt vett egy olyan rendszer kiépítésében, mely népirtást hajtott végre, és végleg tönkre vágta ezt az országot.
Ezt nálam nem lehet az 56 eseményekben mutatott pár napos, illetve az ezt követő tárgyalásokon mutatott helytállással jóvá tenni. Ismétlem: nálam - és nem csak a családi érintettség miatt. Viszont tiszteletben tartom mások véleményét.
(Elnézést az előbbi hozzászólásomban vétett helyesírási hibákért)
Talán nem is egy monarchista blogra való Nagy Imre megítélésének témája. Kíváncsi lennék a - nálam ezerszer felkészültebb - monarchisták véleményére is róla.
Viszont a személyét illetően úgy érzem, hogy egy kívülről/felülről ránk erőltetett "hőssel" van dolgunk, akit a vezető belső politikai erők is elfogadtak s talán a lakosság nagy része is.
Én továbbra sem tudom.
A blog szerkesztői közt van, aki nálam jóval mélyebb ismeretekkel rendelkezik '56-ot illetően, de ha már az én bejegyzésem alatt került elő a kérdés: Nagy Imre sajnos ugyanúgy baloldali volt, még ha szemben is állt a szovjet megszállással. Ha pozitív személyiséget keres az időszakból akkor azt Mindszenty József hercegprímás személyében találhatja meg inkább. Továbbá: http://www.regnumportal.hu/node/990
Az az igazság, hogy Mindszentyt talán sosem fogják szentté avatni, hiába fáradozik rajta a m. kat. egyház. Oka egyszerű: '56-ban elhagyta a nyáját, amikor bekéredzkedett az amerikai nagykövetségre. Én olyan sok pozitívumot nem látok rövid ideig tartó tevékenységében, még akkor sem, ha rádiós szózata természetesen nem arról szólt, amit nekünk nyomtak a Kádár-korban.
Prekapitalista gondolkodásra vall, hogy itt mindenki hercegprímásozza őt. Valóban ő volt az utolsó, de '45 után a pápa eltörli a feudális eredetű címek használatát, így már ha jól emlékszem letartóztatásakor sem hercege a valamikori Német-Római birodalomnak. Mert hiszen ezt Keresztély Ágost kapta, ha jól emlékszem, a XVII. század elején, aki lutheránusból lett katolikus és a magyar hierarchia első embere. Kérdés, hogy egyáltalán a Habsburgok kit láttak benne inkább? A mgyar első érseket vagy német-római földijüket, és ezért adományozták neki a címet. Itt, Esztergomban az érsekség előtti teret M. hercegprímás terének nevezik, ami egy szép konzervatív gesztus a valóban mártír főpap részére, de a mindennapokban engem kifejezetten zavar ez a fajta hajbókolás, a már nem létező cím imamalomszerű emlegetése.
Bérces Ádámot pedig ha önmagában maga a baloldaliság is zavarja, azzal nem tudok mit kezdeni, ez megint egy olyan antimodern jelenség, amit tőlünk nyugatra már régen megemésztettek és a szociáldemokrata pártok elismert részei az EU világának, csak nálunk folyik állandóan és fölöttébb unalmasan a baloldal diszkreditálása. De hát lelkük rajta...
Pardon, XVIII. század...
A hercegprímás cím "felemlegetése" nem hajbókolás, csupán a hierarchia, vagyis a rend tiszteletének egyik alapvető része. Ha ezt nem is fogadja el mindenki, aki ide látogat, de úgy gondolom, hogy ez olyan alapvető dolog egy monarchista számára, hogy legalább megérteni megérthetné.
Ugyan úgy azt is, hogy igenis már önmagában a baloldaliság is zavar, ugyanis ez mind magyar, de különösen monarchista szempontból valahogy mindig negatív eseményekhez kapcsolódott. Az pedig, hogy mi van az EU-ban nem nagyon érdekel, számunkra semmiben sem számít pozitív példának.
Tisztelt Pera,
szerintem itt a baloldaliságnak más szájíze van a 2. VH-t követő időszak miatt, mint tőlunk nyugatra. Ebben talán van némi tudatlanság és igazságtalanság a mi részünkről is. De!
Nekem ez a fajta baloldaliság, mármint, hogy erőszakkal elvesszük, ami a másé, beleülünk a abba, amit mások évszázadok alatt felépítettek, kollektíven büntetünk származási alapon - na ez nagyon nem jön be. Márpedig a hazai baloldaliság történetéhez ez is hozzátartozik, nagyon nem is takargatják. Ha mindezért 1990 után bocsánatot kértek volna, ha a kárpótlásnak nevezett gyalázatos színjátéktól többre tellett volna tőlük, bizony Isten nem lenne bajom velük. Így sajnos van. Meg már marad is.
Mondom ezt annak ellenére, hogy apám családja a 14-15. század során elvesztette a vagyonát, mely már 1310-ben ősi birtokként van említve, a maradékot a török vitte el, az Újszerzeményi Bizottságtól kiváltani nem tudták, így egy kuriális falu közbirtokosságában éltek "pauperizálódott" körülmények között évszázadokig. Éppen az 1840-es években megváltozott körülmények tették lehetővé a nemzetség egyes ágainak megerősödését, a végén már kúriára is tellett. Nem nagy dolog, de a bocskoros nemesség "népi rétegéből" keveseknek sikerült idáig eljutni. Szóval a "népi réteghez" sorolom magam, ezért a baloldali értékek nem idegenek tőlem.
Emlékszem még dédapám népi bölcsességére, amit nekem mondogatott (a 80-as évek elején, jelen időben!): "Kisfiam, a király a legnagyobb paraszt, mert neki van a legtöbb földje! Ő is a földben gyökerezik, mint mink."
Persze ma már tudom, hogy voltak főurak, akik az uralkodónál is nagyobb területeket birtokoltak. A "paraszt" szónak mifelénk nem volt negatív értelme, legalábbis a 19.sz. közepe óta, ugyanazt jelentette, mint a "gazda". Szavai óriási hatást gyakoroltak rám.
Ez az én baloldaliságom.
Kedves hétszilvafa!
Persze hogy más, tudom, hogy más, mindenütt különböző aurával rendelkeznek az eltérő politikai irányzatok. Nagyon köszönöm önreflexív őszinteségét.
Nekem egyébként olyan jellegű sérelmeim nincsenek, amelyek megalapozták volna ilyen vagy olyan "oldaliságomat".
Azt hozzátenném, hogy az "erőszakkal elvesszük a másét" és a "kollektíven büntetünk" ugyanúgy megtalálható a jobboldalon is, ez nem okvetlenül baloldali találmány. Egyébként a XX. századi totális diktatúrák előtt is zajlott az elitek cseréje, jó hát persze hogy nem olyan kizárólagosságra törő ideológia mentén, mint amit mondjuk a kommunizmus képviselt. Aminek hatalomra jutásában nyilvánvalóan a legnagyobb szerepet az addig hatalmat gyakorlók csődje játszotta. Tehát amikor állandóan halom a történelmi vádaskodásokat, hogy így a Kun Béla, úgy a Károlyi, akkor mindig az jut eszembe: "tetszettek volna jobban kormányozni". Aki nekem azt mondja, hogy 1918-ig itt minden olajozottan működött, az csak a szokásos felelősségáthárítást gyakorolja, s számomra érdektelen.
Szép dolog, ha valaki az őseit ilyen messzire vissza tudja vezetni, én nem. Csak azt tudom, hogy sváb őseim valamikor a XVIII. században érkeztek és telepedhettek le Buda nyugati karéjában. Dolgos parasztok voltak, vezetéknevem többször meg van örökítve a zsámbéki templom előtti első és második világháborús emlékköveken. Mai létezésemben ez fontos persze, de hogy valamiképpen is meghatározó volna, azt nem mondom. Ehhez illusztrációként hadd mondom el: Van egy szobafestő ismerősöm, néhány éve dolgozott is nálunk. Mikor kiderült, hogy történelemtanár vagyok, elhozta azt az albumot, amelyben meg van örökítve a családfája. Az erdélyi Báthory fejedelmi családból származik, méghozzá egyeneságon! Micsoda büszkeség lehet ez - mondtam neki. Különösebben nem foglalkozom vele - hangzott rá válasza, aztán bement a szobába, felmászott a létrára és fütyörészve kifestette. Volt benne valami plebejus természetesség...
Kedves Pera!
Köszönöm az előző hozzászólását.
Teljesen egyetértek, az általam említett visszásságok szinte minden politikai irányzatnál megtalálhatóak (voltak).
A család vázlatos útját éppen azért írtam le, hogy mutassam, a magas politikába beleszólásuk soha nem volt, még vármegyei szinten sem. Őrkanonok, nemesi felkelő tiszt, illetve egy huszárőrnagy volt a legnagyobb poszt, amit valaha elértek a XVII. században vagy azt követően 1849-ig. A többiek szinte mind kisbirtokosok, sőt a földtelen ágak kézművesek voltak. Nem tartoztak a hatalmasok közé. Tehát nem kormányoztak - sem jól, sem rosszul. (Legfeljebb a kuriális falu önkormányzatában magukat.)
Az én felmenőim is éppen a 1840-es évek után, a magyarországi korai kapitalizmus viszonyai között kezdtek el újból felemelkedni. Kemény munkával, nem pedig más kizsákmányolásával.
Mégis "nép ellenségének", kizsákmányolóknak lettek bélyegezve. Egy jobbágyteleknyi területtel (!) már kulákká minősítettek mindenkit. Akinek meg több volt, és nemesi származású volt, annak pláne nem volt pardon.
Pedig a nemesség nagyrészben maga mondott le feudális előjogairól a reformkorban. Az én családom még a címét sem nagyon használta - Hevesben, Borsodban, Gömörben és Nógrádban úgyis ismerték őket. Mégis szinte gyűlölettel teli írásokat lehet olvasni erről a rétegről, Pl. mint amelyre ez a bejegyzés is válaszol:
http://baronesregni.blog.hu/2013/04/07/egy_poszt_margojara_270
1945 után tehát a "kisembert" is megbüntették, ha éppen volt mit elvenni tőle.
De ismétlem, egyetértek azzal, amit írt, minden oldalon voltak visszásságok.
Megjegyzés küldése