Ezt a képet a Tapintható Történelem portálon találtam, és annyira megörültem neki, hogy úgy gondoltam, hogy megosztom itt is mindenkivel. Ostenburg-Morawek Gyula az egyik kevésbé , vagy egyoldalúan megismert alakja a magyar ellenforradalomnak, aki Boldog Károly mellé állt csendőrszázadaival együtt a második restaurációs kísérlet alatt, amiért a király ezredessé léptette elő, Ostenburg csapatait pedig a "gárda vadászezred" fokozatra emelte (ahogyan azt az 1944-es fenti dokumentumon is láthatjuk), mely nevet megtarthatták 1945-ig. Az ellenforradalomban a királyság és a felkent király trónjának a helyreállítását látta, báró Lehárhoz hasonlóan. Az ellenforradalomban tevékenyen részt vett a különítményével, akinek tagjaihoz köthető a két baloldali publicista-politikus, a Népszava munkatársainak, Somogyi Béla, és Bacsó Béla meggyilkolása többek között (amiért a Kádár-korszakban kiérdemelte, hogy Prónay ás Héjjas mellett bekerüljön a tankönyvekbe). Ezért támogatta Horthyt kormányzóvá választásában (csapatai jelen voltak a Nemzetgyűlésben a kormányzói eskü alatt) is, ami nem ellentmondás, hiszen Horthy Miklós kormányzóvá választását kezdetben Károly királyunk is támogatta. A budaörsi csatában a király oldalán vett részt, és engedelmeskedett Károly király azon kérésének, hogy a tüzet szüntessék be, elkerülendő a polgárháborút. A restaurációs kísérletek után lecsukták, mint más számos legitimistát, de amnesztiával szabadult, tekintettel a soproni helytállására (nem ürítette ki a várost), illetve a Horthy melletti szolgálataira is. A harmincas években a szélsőjobboldalra szorult, megalakította a Magyar Országos Fasiszta Pártot, egykori harcostársával Prónay Pállal. Királyhűsége azonban nem szűnt meg élete végéig, amely egy erős antikommunizmussal is párosult.
5 megjegyzés:
Ostenburg kiváló példa arra, amelyet mostanában néhányan az újabb keletű konzervatívok között megkérdőjeleznek; mennyire jobboldali az ellenforradalmi (nemzeti?) radikalizmus? Az én válaszom egyértelmű; ízzig-vérig. Később egy konszolidáció kapcsán pedig szélsőjobboldal is lehet belőle, ha nem jut hatalomhoz. Héjjas Iván egy másik példa lehet, Prónay Pál pedig az egyik legismertebb példa erre a magyarországi jelenségre. Ostenburg jó katona volt, királyhűsége példás, és radikalizmusa virulens, szinte élete végéig. Megérdemelné, hogy a mai radikálisok példaképe legyen, parttalan ősmagyar újpogánykodás helyett.
A jelenlegi radikálisoknak elég, hogyha csak a lábukat teszik be a Népszavába. :-)))
http://comment.blog.hu/2009/09/03/a_nepszavaba_latogatott_a_magyar_garda
Bocsánatot kérek, ha már ismerték volna, nekem élmény volt olvasni; bár enyhén elfogult írás, de legalább törekszik, bár izzadságszagúan, az objektivitásra, ezért megosztom, még ha ismétlés is: http://lemil.blog.hu/2009/02/26/pronay_pal
Esetleg valakinek megvan a Határban a halál kaszál című önéletrajza? A Kádár érában kiadták, mint elrettentő "firkálmányt", amelyből az ellenforradalmi korszak igazi arca jól megmutatkozik.
DGY - a fogalmak zűrzavarában élünk. PHJ egyik előző írása is ezt a kérdést feszegeti. Konzervativizmus, jobboldaliság radikalizmus, ellenforradalmiság. Pontosan nem tisztázott, körbe nem írt, meg nem határozott fogalmak, és rendkívül sok emocionális áthallást tartalmaz mindegyik definíció. Ha pl. ma azt mondom a barátaimnak, hogy '56-ban több ellenforradalmi elem volt, mint forradalmi, akkor úgy néznek rám, mint Horn Gyula pufajkájára a Lánchídnál.
Mindenesetre a mai nemzeti radikalizmus és az 19-20-as ellenforradalmiság, jobboldali radikalizmus inkább eszmei alapjait tekintve áll azonos kiindulási ponton, mint tartalma lényegi elemeit tekintve. És most itt nem az "egy kis akasztásban benne volnék" habitusra gondolok, hanem mindkettő igen széles ideológiai sokszínűsége mellett a mai radikális oldalon a monarchizmus észlelhető hiányára (egy-két üdítő kivételtől eltekintve), míg ez az elem a Szamuely-fiúk ideje után igenis jelentős mozgatórugó volt. Hiszen Ostenburg és társai monarchizmusa nélkül elképzelhetetlen Horthy is. És ezt Horthy kormányzó nagyon is jól tudta. Mármint, hogy ő "csak" kormányzó.
Ezért is érdekes gondolatkísérlet a Jobbik kormányzós ötlete.
Népszava - mint ahogy Pozsonyi Ádám mondta, Esterházyra értve: Egyáltalán ismer valaki olyan embert, aki Népszavát olvass?
Ezt a képet én raktam fel a Roncsra (Tapintható Történelem). ;)
http://pilot.familysearch.org/recordsearch/start.html#
Ezen az oldalon 1990-ig minden gyászjelentés fenn van,amit kiadtak az országban.
Megjegyzés küldése