Írta: VCS.Robert Menasse liberális körökben újabban felkapott osztrák író decemberben Magyarországon járt, hogy népszerűsítse legújabb művét minálunk. Ezen esemény kapcsán került egynéhány recenzió-szerű írás erről a művéről (Ez volt Ausztria - Összegyűjtött esszék a tulajdonságok nélküli országról, Kalligram, 2008.) az Új Könyvpiac című sajtóorgánumba. Az egyszerűség kedvéért hagyjuk most az újság minősítését, de annyit talán ki lehet találni, hogy nem minden jó magyar író kap benne helyet, csak a már ismert liberális kánon tagjai (Esterházy, Konrád, stb.). Ami Robert Menassét illeti, ő is pont beleillik ebbe az áramlatba, de most csak azért beszélünk róla, mert nagy „demokráciaféltésében” (ugye ismerős szlogen ez itthon is?) kiváló diagnózist állít föl az Osztrák Köztársaság, és ezzel a respublikák válságáról. Már az is árulkodó, ahogy saját országáról úgy ír, mint „tulajdonságok nélküli” országról.
Persze ő más kiutakat keres, sugall, diktál, mert ahogy ő mondja: az embert folyamatosan büntetik a történelmi fejlődések. Lehet ezt írói lózungnak is tekinteni, de mégis jelzi a válságtünetet, amit – úgy tűnik – liberálisék is észrevettek már. És ez nagyon szívet melengető gondolat, mert lehet, hogy monarchista ádventünk nem is lesz olyan hosszú, mint amilyennek gondoljuk! No és persze álljon itt egyenes idézetben az a néhány diagnózisszerű gondolat a recenzióból (nem találtuk meg, hogy ki követte el sajnos), ami roppant jólesik monarchista lelkünknek [vastagított kiemelések tőlem – VCS]:
„Ausztria 2005-ben ünnepelte a köztársaság újraalapításának hatvanadik és függetlensége elnyerésének ötvenedik évfordulóját. Robert Menasse szerint ezzel véget is ért a Második Köztársaság története. A „társadalmi partnerség”, amelyben minden fontos döntés a parlamenten kívül, az érdekszervezetek és a pártok alkudozása nyomán született meg, már a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján sem működött, és azóta az is kiderült, hogy az osztrák mentalitás ugyanaz maradt. Menasse részletesen bemutatja és elemzi ezt a gondolkodásmódot, amely még a Habsburg-monarchia eszményeiből ered. Megtudhatjuk, hogyan működött ez az elhallgatásokon alapuló, jelképekben rejtőzködő „vagy-és-vagy” mentalitás a második világháború után újra függetlenné vált Ausztria irodalmában, társadalmi nyilvánosságában és politikájában. Robert Menasse könyve Ausztria utóbbi hatvan évének kudarcait meséli el egy megvesztegethetetlen honpolgár kíméletlenségével”.
Huh.
Vagyis egyszerűsítve a képletet: a respublika hosszú távon még egy jól menő Ausztriában is működésképtelen, mert élnek a monarchia eszméi! Nyolcvan év után! Persze Menasse szerint ez tragédia. Szerintünk meg egy nagyon jó jel: az alagút végén megcsillan a fény. Üzenjük a magunk szerény módján Menassénak: ne aggódjon az osztrák demokráciáért! Várja a császárt, akkor majd sok gond megoldódik náluk is. Addig marad az elhallgatás, a gondolkodásmód, a jelképek használata! Hallgassa meg és énekelje végig párszor a Gott erhaltét. Higgye el Herr Menasse: jót fog tenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése