Egy monarcha a szomszédból

Biztosan létezik valamifajta «monarchista szolidaritás», no persze ésszerű keretek között. Többször hangot adtam itt a blogon annak a nézetnek, hogy a nacionalista álláspont nem az egyetlen és nem is biztos, hogy tisztán monarchista álláspont. Ennek szellemében adom közre II. Aleksandar Karađorđević herceg, szerb trónörökös alábbi interjúját, akkor is, hogyha magyarként nagyon sok minden nem tetszik, ami a vajdasági magyarokkal történik jelenleg, nem beszélve arról, ami történt korábban (meglehet, ez a kommunista időkben volt nagyobbrészt). A szerb nacionalizmus kifejezetten kártékony a magyarság szempontjából, de talán az alábbiakból is kiderül, hogy a monarchia és a monarcha nem ennek a talaján áll, még akkor sem, hogyha éppen a nemzetiségét tekintve éppen szerb.

A legfontosabb érvek, amiért az interjú kikerül; 1., van olyan trónörökös a közelünkben, aki a monarchia visszaállítása mellett lép fel aktívan és gyakorlati módon (meglehet nem olyan ősi a királyságuk, mint a Magyar Királyság, mégis megteszi ezt), 2. több évtized kihagyás után, amelyben kommunista diktatúra is belefért, 30%-os támogatottságot talált egy szomszéd országban a monarchia bevezetése, nem sok propagandával, de kellő karizmával (ideje tehát leszámolni a "monarchia? hol van már az, ne röhögtess!-legendával!"), 3. a nemzeti egység, függetlenség a monarchiában képes megvalósulni a leginkább; 4. Szerbiában a szélsőségek lecsillapítás és a gazdasági fellendülés mellett, a vallási oldal megerősödését is szolgálja a monarchia. Tévútnak tartom ezek mellett a szerb monarcha állásfoglalásában; 1. hogy nem igazi politikai-társadalmi alternatíva a köztársasági berendezkedéssel szemben (csak a köztársasági elnök kiiktatása messze nem elég); 2. túlságosan hangsúlyos a kapitalista-globalista beilleszkedési hangsúlyok; 3. a trónörökös nagyon kritikátlan az EU-val szemben, eljelentékteleníti az ország nemzeti karakterét így.

Mindezek ellenére nagyon érdekes olvasmány ez. Imádkozunk azért, hogy valami egészen hasonlót olvassunk mi is a saját trónörökösünktől és nem olyanokat, amilyet legutóbb a HVG-ben lehetett olvasni, március idusa előtt a témában.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2006. május 24-én II. Aleksandar Karađorđević, azaz Sándor herceg, szerb trónörökös nyilvános felhívást intézett Szerbia polgáraihoz. Akkor már a május 21-i montenegrói népszavazás után tényként volt ismert, hogy immár Montenegró népe sem akar közösséget vállalni a múlt béklyójába szorult Szerbiával, és a függetlenedés útjára lépett, és így mi – akik Szerbiában élünk - alig több mint egy évtized alatt immár a negyedik államot mondhatjuk „magunkénak“. S ekkor a szerb herceg a királyság visszaállítását javasolta Szerbia népének.

Az utolsó jugoszláv király, II. Péter egyetlen fia szerint most érkezett el az idő, az „utolsó lehetőség“, hogy Szerbia szembenézzen önmagával és a múlt tévelygéseivel és biztos jövője érdekében döntő lépésre szánja el magát: a monarchia visszaállítására. Hogy mindezt hogyan képezli el a szerb trón várományosa, kiderül az alábbi beszélgetésből.

- Királyi Fenség, miért gondolja, hogy éppen Montenegró függetlenedése jelenti „azt a bizonyos pillanatot“, amikor Szerbia újabb történelemi fordulóponthoz érkezett ,és eljött az alkotmányos, parlamentáris monarchia feltámasztásának időpontja?

- Szomorú voltam Montenegró miatt, de most már fokozott erőkifejtésre van szükség, és nem vesztegethetünk el több értékes időt, mert Szerbiának mielőbb az Európai Únió tagjává kell vállnia. Mielőbb teljesítenünk kell nemzetközi kötelezettségeinket. Nem lehetünk többé a hatćrozatlansćg túszai, hiszen most az történik, hogy egyetlen ember miatt egy egész nemzet rabságban szenved.

Szerbia számára most jött el az „aranykor“, amikor megújulhat és pélaként maga elé állíthatja az olyan alkotmányos és parlamentáris monarchiákat, mint Spanyolország, Belgium, Svédország, Norvégia, Dánia, Luxemburg, Nagy Brittania, Japán, Kanada, Ausztrália vagy Új Zéland. Egy összefogást jelentő identitásra és arra van szükségünk, hogy véget érjen az ország két legfontosabb politikai intézménye (az államfő és a kormányfő) közötti egymásra mutogatás.

Mindezt egy semleges államfő tudná biztosítani, mint az említett országok esetében. A demokratikus választásokon megválasztott kormányfő és kormánya folytatná az országirányítás napi teendőit. Szerbia politikai stabilitása ezzel megerősödne, és jobb lenne a nemzetközi megítélése is.

- Milyen érvekkel győzi majd meg politikai ellenlábasait arról, hogy a királlyal biztosabb Szerbia jövője?

- Szerbia nagyon sikeres ország lehetne, ha mindenütt elfogadtatjuk az alkotmányos monarchiát jelképező semleges királyi szimbólumot, és ha megengedjük a demokratikusan megválasztott kormánynak, hogy torzsalkodástól és sok politikai vitától mentesen irányítsa az országot.

Mi erre képesek vagyunk, hiszen nézzük csak Spanyolorzság példáját, ahol a diktatúrából sikeresen léptek át a demokráciába. Ez az ország ma az Európai Únió tagja és gazdaságilag nagyon sikeres.Alig néhány nappal ezelőtt, Spanyolország ismét milliárdokat fektetett be – ezúttal a brit repülőterek működtetésének jogát vette meg. Szerbia néhány év múlva megismételhetné ezt a példát, és az Európai Únión belül gazdasági hatalommá válhat.

- Ön szerint szomszédaink, valamint az Európai Únió és az USA hogyan tekintetének a szerb monarchia visszaállítására?

- Pozitívan, hiszen azonnal elismernék az alkotmányos monarchia nyújtotta pozitív hatásokat. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az Európai Únió tagjai közül sok ország szintén alkotmányos és parlamentáris monarchia, amelyek sikeresen együttműködnek az Európai Únión belüli különböző köztársaságokkal.

Nagy Britannia, az Amerikai Egyesült Államok legközelebbi szövetségese szintén alkotmányos parlamentáris monarchia.

- Vuk Draškovićon, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnökén kívül támogatja-e más aktuális politikus a monarchia visszaállítását?

- Minden pártban sok kíváncsi politikus akad, akik érdeklődést mutatnak az alkotmányos parlamentáris monarchia iránt.Mindenkinek tudnia kell, hogy az alkotmányos és parlamentáris monarchiában úgyanúgy léteznek demokratikus választások, mint a köztársaságokban, egyetlen kivétellel – nem választanak négyévente köztársasági elnököt. Képzelje csak el, mennyit meg lehetne ezzel takarítani!

- Élvezi-e a szerb pravoszláv egyház támogatását?

- Igen, érzem ezt a támogatást, ugyanakkor nagyon szerencsésnek mondhatom magam a más vallások és etnikai közösségek tagjai és képviselői felől megnyilvánuló tisztelet és őszinte barátság miatt. A monarchia mindenki vallását és származását egyformán tiszteli.

- Szerbiát a nemzetközi sajtóban a politikai és gazdasági krízis mellett gyakran emlegetik olyan országként is, ahol a társadalomban gyökeret vert a nacionalizmus és a klerikalizmus. Önnek erről mi a véleménye?

- Nagyon sok nyitott kérdést meg kell oldanunk, de mindezekről csak akkor érdemes tárgyalni, ha majd egy stabil, politikai csatározásoktól mentes helyzetet teremtünk. A stabilitás befektetőket vonz, új munkalehetőségeket teremt, és mindezzel együtt jár a helyzet megnyugvása is. Elitélek minden szélsőséges jelenséget, és figyelmeztetni szeretnék, hogy az ilyen civilizálatlan hozzáállás semmiképpen sem szolgálhatja Szerbiának és polgárainak érdekeit, hiszen elijeszti a befektetőket. Szerbiának stabilitásra van szüksége és nem engedhetünk meg magunknak több fanatikus eltévelyedést.

- Korábban azt mondta, hogy királyként segíteni tudna Szerbiának a nemzetközi vérkeringésbe való beilleszkedésben. Hogyan?

- Büszke vagyok rá, hogy nagyon sok nemzetközi kapcsolattal és tapasztalattal rendelkezem, amire Nyugaton élve tettem szert. Ezeket a kapcsolatokat csak a kormány tudtával használnám ki, a nemzetközi helyzetünk megerősítése céljából.

- Ebben a helyzetben, jogilag hogyan lehetne „kivitelezni“ a monarchia visszaállítását, ami nem más mint egy komoly politikai manőver?

- Az alkotmányozó nemzetgyűlés és a polgárok folyamatos tájékoztatása segítségével, hogy tudják, hogy mi is az az alkotmányos parlamentáris monarchia.Ami 1945-ben történt, az egy törvénytelen tett volt, amit népünk boldogulása érdekében ki lehetne javítani. Fontos, hogy a politikusok és a politikai pártok felfogják, hogy az alkotmányos és parlamentáris uralkodó nagyon sok jót hozhatna az országnak, és hogy lássák azt a sikert, amilyen az Európai Únió monarchiáit jellemzi. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian elégedettek volnának.

- Mennyire elégedett a monarchia visszaállításának szükségessége mellett tett bejelentése nyomán elhangzott válaszreakciókkal?

- Az egész országban nagyon sok érdeklődést tapasztaltam, de még rengeteg a tennivaló a nyilvánosság tájékoztatása érdekében.

- A királyság restaurációját egy közvélemény-kutatás eredménye szerint mindössze a polgárok 30%-a támogatná. Hogyan volna lehetséges növelni ezt az arányt?

- Nagyon fontos a nyilvánosság széleskörű tájékoztatása valamint a sajtó nagyobb érdeklődésének felkeltése. Ebbe a párbeszédbe minden politikai pártot be kell vonni. Az alkotmányos és parlamentáris monarchia minden poltikai pártot képviseli, kivétel nélkül.

- Mit tart eddigi legnagyobb sikerének?

- Az országnak nyújtandó segítséggel összefüggően azt, amikor annak idején a demokratikus ellenzék részére konferenciákat szerveztem azzal a céllal, hogy megismerhessék egymást és egyesíthessék erejüket.

- Most, öt évvel a hazatérte után, hogyan tekint szerbiai tartózkodására?

- Számomra ez egy kivételes és csodálatos tapasztalat. Nagyon elérzékenyültem, amikor hazatértem Szerbiába. Nagyon örülök, hogy a feleségemmel együtt hasznosak lehettünk a humanitárius munka és a befektetések terén. Láttunk nagyon sok nehéz helyzetben élő embert, valamint olyanokat, akik most szabadulnak a súlyos múlt nyomasztó terhétől. Csodálatos volt beutazni az egész országot és megannyi emberrel találkozni.

- Mire számíthatnak a nemzeti kisebbségek, konkrétan a magyar nemzeti közösség, a szerb királyságban?

- Az alkotmányos és parlamentáris monarchia tiszteletben tartja, megőrzi és védelmezi az emberi jogokat, a kisebbségeket és minden vallási közösséget. Ez így van a világ összes alkotmányos és parlamentáris monarchiájában.

(Szerző: Dr. Celler Tibor)