2008. ápr. 4.

Megszállás akkor, szégyen azóta (rev.)


A legutóbbi Magyar Köztársaság identitásválságban van, amióta létrejött 1989-ben. Egyrészt ugye antikommunistának kell lennie 1956 miatt, hiszen az akkori szabadságharc tette lehetővé, hogy egyáltalán az 1988-90-es "rendszerváltásnak" legyen valamilyen legitimitása. (Azt most hagyjuk, hogy mennyire volt következetesen méltó ehhez a nagyszerű és felemelő hagyományhoz.) Másrészt viszont nem meri eldobni 1945 kommunista-republikánus demokrata értelmezését sem, hogy az felszabadítás volt, méghozzá a fasizmus alól. Nemrég a demokratikus Magyar Köztársaság miniszterelnöke, aki kommunista ifjú is volt anno, meg is köszönte újra a Szovjetúnió utódállamának akkori vezetőjének, Putyin úrnak ezt a nagyszerű cselekedetet. Márminthogy felszabadultunk. Saját bevallás szerint ezzel bizonyította azt, hogy mennyire "nagyvonalú" a nemzet. Talán inkább miniszterelnök, aki még mindig a kommunista maszlag alapján rendezgeti a politikai pályafutását,de annyira azért nincsenek kétségeink, hogy más miniszterelnökök sem merik majd lebontatni a szovjet emlékművet a Szabadság téren. Az orosz mackó ugyanis megüzente, ha ez megtörténik, akkor reszeltek a doni magyar emlékműnek. A félelem és a politikai érvényesülés nagy úr, ezért már Tildy, Nagy Ferenc is megköszönte annak idején, a kommunista csatlósokról nem is beszélve, ezt a remek kis felszabadulást.

Köszönjük, igazán nagylelkű gesztus volt. Remek.

2008-ban, hogy néhány újbaloldali és megkopott nyugdíjas kommunista elmegy megkoszorúzni a szovjet emlékművet, az hagyján. Most komolyan, ki nem tesz erre de igazán magasról? Ők azok, akik a Lenin fiúk emlékművét is megkoszorúzták Újpesten. (Azt ugyan még miért nem bontották le 18 évvel az állítólagos rendszerváltás után? Hahó. Buldózert neki, de izibe.) Nosztalgia, de szép is volt. Múltidő ez, nem érdekes. De, hogy a Magyar Honvédség ehhez asszisztál és a nagyon-nagyon rosszemlékű szovjet, mai orosz himnuszt is eljátsza hozzá... Szenny és gyalázat. Ilyen a magyar szégyen, hang nélküli, reakció nélküli és közönyös. Akik lőtték a magyar honvédet, akik elvitték a GULAGra, akik megerőszakolták a feleségét, a leányát, anyját, azoknak ma a magyar honvéd tiszteleg. Értelmezhetetlen, értelmetlen, feldolgozhatatlan.

1945-re szüksége van a Magyar Köztársaságnak, ha a fene fenét eszik akkor is. Kell, mint egy darab penészes kenyér 1945-ben, Budán. A megszálló szovjet csapatok ugyanis nagy szolgálatot tettek a respublikának; kikényszerítették, hogy megszünjön a magyarok királysága, s ezzel a szuverenitása is megszünt egy országnak. Ezért a hála soha nem múlhat el a republikánus szívekben sem.

De a szégyen sem a miénkben.



"1848 és 1919 méltó utódokra talált ezekben a fiatalokban..."

5 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem magára a postra reagálnék (talán majd arra is, ha érdemben elolvastam), de így csípőből tüzelve lenne néhány kérdésem a blog témájával kapcsolatban.

Miből gondolod, hogy az 50 év kommunizmus agymosása után több esélye lenne egy monarchiának elnyerni a tömegek támogatását a nyugati demokráciákkal szemben? Én ezt esélytelennek látom.

Ami talán a legalapvetőbb: kit tennél meg magyar királynak? A Habsburg-ház egyértelmű követeléssel bír, no de milyen magyar szeretne egy Habsburgot a trónra?

Milyen változást hozhatna egy modern monarchikus rendszer a mai viszonyokhoz képest? Egy mai királynak nincs több beleszólása a dolgok menetébe, mint egy köztársasági elnöknek. A XXI. századi Európába már nem lehet abszolutista módon kormányozni.

Üdv,

Yarner

PHJ írta...

Köszönöm a konstruktív hozzészólást.

Nemcsak a kommunizmus, hanem egyálatlán a tiszta népszvuverenitáson álló politikai kísérletek vezettek oda, ahol most vagyunk. A köztársaság nem működik, ez a monarchista alapállás jelenleg.

Nagyon fontos változások, amelyeket a monarchia azonnal tud magával hozni, mivel ezek nélkül nem is valósulhat meg Magyarországon (korábban is ezekre épült);

1. A magyar történeti alkotmány aktualizált változatának a bevezetése. (A jelenleg chartalis, módosított "sztálini" alkotmány helyett.)
2. A Szentkorona-tan újboli érvénybe lépése.
3. A jogfolytonosság helyreállítása, amely 1944. októberében Magyarországon megszakadt.
4. A keresztény tekintélyelvű
jogállam kereteinek a kialakítása.

Fontos, látnod, hogy a monarchia életre hívása, NEM megélhetési kérdés, nem is aktuálpolitikai kérdés és nem is csak tisztán közjogi kérdés. Vallom, hogy a magyarság géniusza veszett el azzal, hogy megtagadta az ősei által választott államformát, és ebből a bódulatból a mai napig nem tért magához.

A király kiválasztása, nem a legfontosabb kérdés, azt hiszem ezt rosszul látod, de jelenleg ezzel nem is kell sokat szöszölni, mert az Habsburg Ottó, hiszen az eddig utolsó megkoronázott magyar királyunknak, Boldog IV. Károlynak ő a jogszerű örököse, tehát Magyarország örökös királya is jelenleg ő, s halálig egészen biztosan ő. (És ez NEM dinasztikus, vagy "Habsburgpárti" kérdés, hanem egyszerűen a Magyar Királyság öröklésrendjéből származik ez a tény. Monarchistaként ezen nem tudunk és nem is akarunk változtatni.)

Nem kell abszolutista módon kormányozni (ezt egyébként ne nekünk, hanem a most hatalmon lévő republikánus demokratáknak mondd!), Magyarország 1848. áprilisa óta alkotmányos monarchia.

Üdv,
PHJ

Péter írta...

Tisztelt Yarner,


Válaszolnék a fölvetett kérdéseidre, monarchista oldalról.

„Miből gondolod, hogy az 50 év kommunizmus agymosása után több esélye lenne egy monarchiának elnyerni a tömegek támogatását a nyugati demokráciákkal szemben? Én ezt esélytelennek látom.”

Az igazság sohasem függött a tömegtámogatástól. A hatalmi váltásokat mindig egy szűk politikai elit csinálta a történelemben, megfelelő anyagi (gazdasági) és szellemi (propaganda) háttérrel. Az emberek többsége irányítható ebből a szempontból mind anyagilag, mind szellemileg. Van egy „közhangulat” s arra ráépülve mozgatják a szálakat. A jelenlegi alkotmányos, gazdasági és „posztmodern” ideológiai rezsim egyértelműen válságban van. Vagy a muszlimok fogják elsöpörni, vagy egy katolikus reneszánsz. Változás csak Európa szinten lehetséges. Nincs Magyar Királyság Szent Római Birodalom nélkül. Egy kontinentális-kontinentalista Európai Birodalom (Imperium) képes csak alternatívát nyújtani a posztmodern emberimádó-istentagadó szekularizmussal és a fanatikus embertagadó iszlámmal szemben.

„Ami talán a legalapvetőbb: kit tennél meg magyar királynak? A Habsburg-ház egyértelmű követeléssel bír, no de milyen magyar szeretne egy Habsburgot a trónra?”

Minden normális, az igazságot, és a történelmet ismerő magyar. A Habsburg-ellenesség oka a protestáns-liberális-bolsevista történelemhamisítás. Ajánlom olvasásra Pezenhoffer Antal művét! On-line:
http://mek.oszk.hu/04200/04245/

„Milyen változást hozhatna egy modern monarchikus rendszer a mai viszonyokhoz képest? Egy mai királynak nincs több beleszólása a dolgok menetébe, mint egy köztársasági elnöknek. A XXI. századi Európába már nem lehet abszolutista módon kormányozni.”

Attól függ, mit értünk monarchián. Egy rendi monarchia (az „újrendiség” fogalmáról bővebben olvashatsz XI. Piusz társadalmi tanításában) mind az „abszolutista” (tkp. tyrannis ez esetben) mind az „alkotmányos” (sic!) monarchia (tkp. örökletes köztársasági elnök ez esetben) túlzásból és hiányból eredő esetlegességei fölé emelkedő kormányzati rendszer.


Üdv,
Szász Péter Domonkos

Aladár írta...

Nicsak, nicsak. Azért szerintem igenis van Magyar királyság Német-Római Birodalom nélkül is. Korábban is volt, most is lehet. Gondolom, csak egy idealisztikus gondolatod volt ez. Mert ennyire nem kell elrugaszkodni azért.

Péter írta...

Aladár írta: „Nicsak, nicsak. Azért szerintem igenis van Magyar Királyság Német-Római Birodalom nélkül is. Korábban is volt, most is lehet. Gondolom, csak egy idealisztikus gondolatod volt ez. Mert ennyire nem kell elrugaszkodni azért.”

Aladár,

Hol említettem én „Német-Római Birodalmat?” A császári cím nem nemzetfüggő önmagában, de a császár a királyok fölött áll, akkor is, ha a királyok nemzetközi értelemben autonómok. Ez volt mindig a katolikus eszme. Másrészt a Magyar Királyság létrejöttében a Német-Római Birodalomnak elévülhetetlen érdemei vannak (962-től létezett, míg a Magyar Királyság 1000-től). Konfliktusok voltak sajnos az ember gyarló természete miatt a keresztény országok között, ez azonban nem az eszmeiség, hanem az azt megvalósítani szándékozó ember hibája.

Idealizmus, naívság nem a birodalmiság katolikus Európájának eszménye, hanem egy keresztény királysággal szembenálló világban egy egyedülálló királyság létrejötte. A keresztény magyarság Európába ágyazódott bele, nem buta soviniszta tendenciák irányították. Beleágyazódott, de nem olvadt föl. Mind a „fölolvadás”, mind az „elszakadás” két szélső álláspont.

Amennyiben Európa-szinten lesz változás, akkor képzelhető el bármilyen változás Magyarországon is. Ez geopolitikai tény. 1492 után a magyar középhatalmi, nagyhatalmi státusznak leáldozott. Ez nemcsak a török miatt van így, ezt láthatjuk Svédország vagy Lengyelország koraújkori példáján is. Bármely eszmeiség csak európai támogatottság mellett tudott hosszabb ideig koegzisztálni Magyarországon.

Akár a protestantizmust nézzük, akár a forradalmi eszméket (liberalizmus 1848-ban, bolsevizmus 1919-bern ill. 1945 után, hungarista mozgalom 1944-ben), mind nemzetközi változástól függött a belpolitikai fordulat. 1956 is elbukott külső támogatás nélkül. A legitimizmus is esélytelen volt osztrák és cseh fordulat nélkül – csak az összmonarchia restaurálása lett volna lehetséges. Magyarország világban elfoglalt helyzete, erőpotenciálja csak megfelelő nemzetközi helyzet mellett (vákuum, vagy ellenerő behatása) tud változni.

Az EU-t kell megcélozni, azt átalakítani, összeurópai katolikus mozgalmat („Szent Liga”) kell szervezni, aminek a monarchizmus csak az egyik szegmense.