2010. szept. 18.

Megint jönnek, (most éppen) nemzetgyüléseznek...

A szombati napon összeült az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlés azzal a céllal, hogy helyreállítsa a jogfolytonosságot ebben a hazában. Ugye, milyen jól hangzik? Nagyon is! Most akkor örülhetünk? Több mint hat évtized után valóra válik egy nagy vágy? Végre elérkezett valami ideiglenesnek és esetlegesnek a vége és ami érvényen kívül volt, most végre érvényesülhet?

Korántsem. Már megint nem és nem.

Valami más azonban újra előjött és megismétlődik, hiszen ez a "nemzetgyűlés" már volt korábban. Egészen hasonló céllal később is, Nemzeti Bizottmány néven, ahol kiemeltük Dr.Szöllősi József gondolatait is. (Ő most is benne van ebben a dologban egyébként ügyvezető elnökként.)

A szándék persze megint olyan, hogy nem lehet rá panasz nagyon, hiszen;"Felkérjük mindazon szervezeteket, akik a Szent Korona Eszméjétől [gondolom, a Szentkorona-tan] áthatva, az ősi történelmi alkotmányunk visszaállításában látják a nemzetünk megmaradásának és felemelkedésének lehetőségét, hogy küldötteik útján vegyenek részt a tanácskozásban. Csak a nemzeti erők összefogásával menthetjük meg a Szent Korona országát és nemzetét.".

Az előadók a "nemzeti oldalról" futnak be ide, de mintha már ismerős lenne több helyről is ezek a témák és nevek együttese; "Tőke Péter: A kapitalizmus halála — a pénzügyi válság okai; Dr. Drábik János: Eladósodástól mentes nemzeti stratégia; Dr. Botos Gábor: Az igazságszolgáltatás megszervezése". Ez a sokadik ilyen előadásuk a témában, de minek előadni egy "nemzetgyűlésben"? E mellett pedig van "tisztségviselők" megválasztása (ki által és hova?) és beszámoló az "elmúlt időszakról". Melyikről? Arról, ami 1944 óta telt el, vagy ami az elmúlt négy évben, amióta hallottunk róluk?

De nem akarom én elbagatellizálni a dolgot és poénkodni sincsen túl sok értelme már. Szomorú ez leginkább, hiszen az egésznek így nincsen semmi értelme. Valami olyasmi ez, amikor elkeseredett vidéki emberek összefogtak miután a rendőrség nem találja meg azokat a tolvajokat, akik ellopták a termést és belépnek a Gárdába (most hirtelen nem is tudom melyikbe), hogy akkor majd az segít. De nem tud segíteni, mert eszköztelen, a rendőrség marad a régiben, csendőrség meg nincsen. Az igény megvan, de csak csak pótlék tud létrejönni, ami nem életképes és végső soron maximum egy válságjel csak.

Ilyen ez a "nemzetgyűlés" is. Kicsi, savanyú, funkciótlan, öncélú, de a miénk, egy jogfolytonosságát vesztett országban.

Örülni nem lehet, de már olyan nagyon bosszankodni sem ezen. Igazából már nem tudom, hogy ez hányadik próbálkozás arra, hogy "nemzetgyűlést" hívjanak össze, amelyre pár évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy egy igényt mutat jelenleg. Jó szándékú, de képtelen megjegyzés volt egy képtelen helyzetre ez akkor, amely leginkább most már egy politikai performansz lett. A "jó szándékból" nekem meg már speciel elegem van, az ugye a Pokolba vezet, azt meg köszönjük de nem. Olyan politikai performansz lesz ez is, mint Demszkyt megdobálni (haj, most már ennek is vége, pedig mókás volt legalább!), vagy egy újabb "vitézi rendet" alapítani, vagy "lovagrendet", vagy zászlókat csináltatni és pózolni egy weboldalon, hogy 12 ember megemlékezett valamire és hú, dobálni a linket, hogy figyelj nézd mert ott vagyok és milyen klassz a felvarrom, az egyenruhám, hogy feszítek, mondtam egy kemény szöveget és ki lehet posztolni, küldöm csatolt fájlban.

Olyan öncélú, olyan semmilyen, olyan esélytelen és végeredményben szánalmasan siralmas ez az egész. Olyan rend nélküli, olyan keret nélküli, olyan önmagunkat szórakoztató dolog ez. Intellektuális maszturbálás a legtöbb politikai performansz, amelyek 2007 óta elszaporodtak és egyfajta kultúrát teremtettek a politikai kultúra oldalhajtásaként. De nemcsak öncélú, hanem valahol romboló is ez, hiszen nem tudja az igazi törekvéseket kiharcolni, ezért valamit meghonosít és elfogadtat, amit nem kellene. Miért? Mert nem tud politikai térbe kerülni és nem olyan, amilyennek lennie kellene. René Guénon mondta egyszer a pogánysággal kacérkodóknak, hogy halott vallási formákkal csak rombolni tudnak. Most azt mondanám, hogy akik úgy nyúlnak mások által eltemetett politikai-, közjogi formákhoz, hogy abba életet lehelni nem tudnak, nem is tudhatnak szándékuk ellenére, hogy azt ne tegyék, önmagukat máshol valósítsák meg és játszanak valami egészen mással, ha már olyan kedvük van! Ne tessék ezt is kitalálni, hogy akkor majd mi, megcsináljuk, mert más nem, zugbölcsészkedni nem ér az otthoni panellakás ajtaján kívül. Abbahagyni tessék ezt leginkább.

Itt van ez a "nemzetgyűlés" is, ugye. Ennek is megvolna a szabálya, ne tessék most kitalálni, hogy akkor majd összeülünk és csinálunk egy ilyet, mert miért ne. Mások csinálnak rendet, meg mozgalmat, meg osztogatnak kitüntetéseket, meg templomot alapítanak püspöki ellenkezés dacára, akkor majd mi nemzetgyűlést hozunk létre. Olyat még más nem annyira.

A szabály az, hogy a jogfolytonosságot alanyi és alaki szinten is térhez kötik. Ez a tér az országunk, amely alatt a magyar nemzet 1848 óta mindenkit ért, aki teljes jogon gyakorolhatja az állampolgári jogait, ergó így a Szent Korona tagja is. Most a Szentkorona-tan nincsen államjogilag érvényben, de a jog a magyar (politikai) nemzeté továbbra is, amely a területtől nem elválasztható. A Nemzetgyűlést a nemzet választja, vagy cenzusos vagy cenzus nélküli, titkos, szabad választójoggal, amilyen most is van. Ez ugye opció, ez ugye lehetőség, de alkotmányos királyságban így szokta a magyar, ez történt 1920-ban is, amikor ilyet legutóbb tett ez a nemzet. Tudta ezt a trónörökös, tudták ezt a Magyar Királyság legutóbbi törvényes államfői, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és Mindszenty József hercegprímás is, ezért nem adták a nevüket mindenfajta próbálkozáshoz, amely nemzetgyűlést akart összehozni, meg "parlamentet" (ami az épület, mindegy), az emigrációban. Nagy volt a csábítás, nagy volt az elkeseredés, nagy volt a lendület néha, de nem. Ez ugye nem játék.

És ha ők így cselekedtek, akkor ezt máshogyan ne tessék, mert hol vagyunk mi tőlük és hol van most tőlünk az, ami miatt ők annyit búsultak és tettek? Máshogyan másvalamit hozunk létre. Abból meg már túl sok is kijutott ennek a megnyomorodott országnak.

5 megjegyzés:

Alan Breck Stewart írta...

Egy kicsit bonyolult lett ez a post nekem.
Nemde arról van benne szó hogy a politikában fontosak a mágikus hívó szavak? Jelen esetben a "jogfolytonosság", ami eredetileg egy magyar monarchista jelszó. És most ezen lényegétől megfosztva, felhasználva annak patinásságát és újdonságát, a fidesz saját politikai céljaira akarja felhasználni. Azért hogy igazolja a saját íze szerint módosítandó, de még mindig köztársasági (tehát végső soron mégsem jogfolytonos) alkotmányverzióját.
Most kéne egy féloldalas Magyar Nemzet cikket megjelentetni, amiben Molnár Kálmán jog professzor (akiről elnevezett egyetemi aulában legutóbb nagyon szépen vizsgáztam) elmondja mi is az a jogfolytonosság.

PHJ írta...

Bocsánat ;)

Ami köztársasági, az nem jogfolytonos, hiszen nincsen mivel, maximum 1946-tal, azt meg megcsinálta Varga Béla 1990-ben már.

Ez a cikk a "politikai performanszok" káráról szól, az önjelölt ítészekről és megmondó társulásokról, meg az ezzel kapcsolatos fantaszta(közeli) emberkékről. Akik ezért tesznek és ebben hisznek, kárt okoznak, jó szándék ide és oda.

Parsifal írta...

János, jogos a kritikád.

De akkor mondd meg, mit tegyünk?

Péter

Parsifal írta...

Sajnos Molnár Kálmán is benne volt az 1944/46-os köztársasági hacacáréban...

Ez betutható annak alanyilag (mégha tárgyilag elítélendő!), hogy apátiába zuhant.

PHJ írta...

Elmondtam korábban itt darabokban, a kötetben egy egész fejezetben. ;) Az 1920-as protokoll járható csak, ahol érdekes, h volt antant nyomás, de azt figyelmen kívül hagyta a Nemzetgyűlés, mert ennek ellenére lett újra királyság pl. Mo. Amikor minden elem széthullott, akkor a nemzet maradt csak meg, ahonnan ki kell indulni.

Molnár professzor úrra a hatás kettős volt; egzisztenciális és fizikai erőszak is. Ennek kettős hatása alatt tört meg, én ezért nem tudok követ vetni rá. Így a korábbi életműve hiteles.