2010. szept. 26.

Magyar ember tiszteli a királyát

"Akit a Szent Koronával koronázva látsz, imádd, szentséges királynak tekintsd és tiszteld, ha ökör volna is." - ezeket a nagyon híres szavakat guti Országh Mihály mondta halála előtt a történetíró Bonfininek, az egyik legnagyobb magyar király, I. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt. Az idézetet, amely azért lett híres, mert a Szentkorona-tan hívei is gyakran hivatkoztak rá a következő évszázadokban, egy valóban hiteles embertől származnak. Országh Mihály az egyik legősibb magyar nemesi családból származott, amely őseit a XI. százaid tudta visszavezetni, a Gutkeled nemzetségből (címer oldalt) és élete során híven szolgált öt uralkodót is, mindig összeegyeztetve a saját, nemzetsége és az ország érdekeit. Bonfini maga így jellemzi őt és híres mondását; "rendkívül eszes és rengeteg tapasztalata folytán nem ok nélkül bölcsnek tartott férfiú nemcsak a szívében, hanem a száján is vallotta ezt".

Legnagyobb elismeréssel Luxemburgi Zsigmondról, Habsburg Albertről és természetesen Hunyadi Mátyás királyainkról emlékezett meg Bonfininak, és tette ezt az ominózus kijelentését is, amelyet sokan irányadónak éreztek az elkövetkező évszázadokban a maguk számára. Mindenkinek jó érv lehet szellemi párbajokban ma is, akiknek olyan maszlagok ellen kell védekeznie, hogy "de hát lehet egy idióta is a király!" és társai. Országh Mihály méltóságos nádor úr kijelentése bővebb kontextusban is idézhető, hiszen a király és a nemzet egyesülését a Szent Koronában, mint közjogi személyben a szimbiózis jellemzi.

33 megjegyzés:

ultrajobber írta...

Nem hiszem, hogy ez egy jó érv.

Nem értem, hogy például János Zsigmondot miért kellene imádni és tisztelni.

Még jó, hogy valamelyik Horthyt meg nem koronázták.

Névtelen írta...

Az idióta János Zsigmondot nem koronázták meg, csupán választott király volt.

PHJ írta...

Ez egy remek érv hiszen mindegyik király Országh uram tekintetében, három különböző dinasztiából is származott és mégis magyar uralkodó volt. UJ érve nem áll, mert JZS ellenkirály volt ugye, nem legitim uralkodó, az pedig nem releváns.

ultrajobber írta...

Valóban ellenkirály volt, ebből a szempontból tényleg nem jó ellenérv.

(Én úgy tudom, csecsemő korában megkoronázták, mégha nem is szabályosan.)

Témához visszatérve: Hunyadi Mátyás nagy és jó királyunk volt(nyugatellenes magatartását leszámítva), kár, hogy nem született törvényes örököse.

Talán javára vált volna a nemzetnek.

Nobilis írta...

Teljesen mindegy Mátyás esetében a törvényes gyerek,mert ő is,ahogyan a Jagellók adósságot,csődbe ment országot és külpolitikai zűrzavart örökölt volna.

Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
PHJ írta...

Óvva inteném attól, hogy új dolgokat találjunk ki, amikor restaurációról beszélünk. Amikor ezt legutóbb - nagyobbrészt szerencsésen - végrehajtották, akkor is tudták és hangsúlyozták, h nem lehet meg nem történtté tenni a ideiglenes interregnum korszakot, ami ott igény volt, azt ki kell szolgálnia a királyságnak is, de úgy, h közjogilag ne sérüljon semmi sem és a jogfolytonosságnak is megfeleljen a helyreállítás.

A királyság alapvetően azért van, h a nemzetet szolgálja, a király pedig vezető, közvetítő, szolgáló is a nemzet érdekei felé (ahogyan azt FJ és Boldog Károly is megfogalmazta). Aki a királyságot azért igenli, mert önös vagy jelenleg népszerűtlen célokat kíván megvalósítani a Magyar Királyság nem lehet terep neki, hiszen a restauráció 1920 után is azért volt népszerű, mert a forradalmi államformák nem voltak azok, a királyság konszenzusos megoldás volt egy egész nemzet számára.

Mit adhatna egészen biztosan a királyság ennek a nemzetnek 2010-ben is; egységet és megtérést a géniuszához, igazán szuverén közjogi rendszer és egy konzervatív, autoritáson és konszenzuson egyszerre nyugvó politikai rendszert, hiszen mindig ez erősítette a királyságot, illetve ezeknek hiánya gyengítette. "Alaphangon" ezt biztosan tudja a királyság, kell tudnia, máskülönben nem volt és nem is nagyon lehet királyság itthon. Minden más adódik és adódhat még, ami jogos és kell.

Alan Breck Stewart írta...

"Hogy lehet kiküszöbölni, hogy egy őrült, tehetségtelen király mondjuk ne okozzon kárt?"

Utalnék Habsburg Ottó Regnum portálon is megjelent értekezésére, ahol erről többek között az alábbiakat írja:
"Ha az uralkodó elhalálozik, a többi bíró továbbra is hivatalban marad. Az ő kötelességük állást foglalni a trón várományosának rátermettségével kapcsolatban, és amennyiben szükséges, helyébe léptetni az örökösödési sorrendben utána következő jelöltet."
http://www.regnumportal.hu/node/279

Véleményem szerint ez a probléma inkább a választott királyság esetén lehet súlyos, ahol a király személyének kijelölése valamely párt önös érdekét szolgálhatja. Így lett II. Ulászló személyében szándékosan gyenge képességekkel megáldott királyunk. Ha a trónutódlást törvény vagy szokásjog szabályozza, akkor kialakítható a megfelelő mechanizmus ezen eset elkerülésére, kezelésére. Így került II. Rudolf helyére II. Mátyás és V. Ferdinánd helyére Ferenc József.

Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
PHJ írta...

Kommentje egy kicsit kusza és nem következetes számomra kedves Reina és e mellett téves is. A mai korszak forradalmi, hiszen az 1946-49-es forradalmi korszak örököse, ezt deklarálta 1989 is formailag és politikailag is. Konzervatív monarchista módon ezzel szembe kell menni, tehát az ellenforradalmiság aktuális, ebben Egedy Gergellyel együtt mélységesen egyetértek. Így az ellenforradalmi magyar politikai hagyomány is aktuális és kiaknázandó. Katolikus forradalom pedig nem létezik, illetve amelyet legutóbb láttam az erősen baloldali volt Mo-on, Mindszenty fel is emelte ellene a szavát, de a dél-amerikai verzió és a francia és elkeserítő volt. Az Egyház maradjon konzervatív és ha nagyon kell ellenforradalmi, ennek idehaza is szép hagyományai vannak.

Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
PHJ írta...

Ez nem lovaglás, hiszen fontos, h mi ellen megyünk vagy sem. Az embernek fontosnak kell lennie, h mi ellen ránthat és kell rántania kardot, h vaktában ne vagdalkozzon.

Az ellenforradalom _minden_ forradalmi megmozdulás ellen van és nemcsak a kommunista ellen (MT, de Maistre). 1946-ban pl. még nem tisztán volt kommunista minden és 1918-ban sem, mégis az ellenforradalom ez ellen ment és kell is mennie. Nem kérek a forradalomból, annak az ellenkezőjét óhajtom - és ez nem fogallmi szájkarate, hanem az elvek tisztázása, amely keretben diskurzusnak és akciónak tere van, vagy nincsen.

Névtelen írta...

http://mek.oszk.hu/08600/08698/index.phtml
Tegnap került ki a MEK-re, talán hasznos szakirodalom.

PHJ írta...

Köszönet érte. Kár, h szkennelt...;(

ultrajobber írta...

Hogyan jobban értsük:

Hasonló a helyzet az Egyházzal is.

Ott a "földet", a dogmák szerinti tanítást kiborították a "cserépből", az Egyháznak tehát csak a közösség maradt meg, mint keret.

Hiába van pápánk, ha vallásilag liberális. Pedig az Egyház is monarchikus struktúra, de így mégsem jó táptalaja a léleknek.
Az Egyház is pusztul.

Lásd:

http://www.katolikus-honlap.hu/1002/newman.htm

Labanc írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Labanc írta...

Kedves Reina! Joseph de Maistre – aki talán legautentikusabb a témában – azt írja, hogy az ellenforradalom nem egy ellentétes előjelű forradalom, hanem a forradalom ellentéte. Tehát nem kell, hogy megelőzze egy forradalom. A forradalom a rend (tradicionális berendezkedés) megdöntése, az ellenforradalom pedig a visszaállítása.
Szerintem az lenne az ideális, ha az öröklést ötvöznénk az alkalmassággal, ahogy ez pl. az Orosz Cárságban szokás volt I. Pálig. Az uralkodó nevezte ki utódját a család férfitagjai közül, alkalmasság alapján. A természetjoggal szembehelyezkedő uralkodó pedig megakadályozható hatalma gyakorlásában.

Kedbes Ultrajobber! A pápát a Szentlélek jelöli ki a konklávén keresztül. Ha emberi szemmel egy pápa kevésbé tűnik alkalmasnak, Istennek akkor is célja van vele. Az ágyasokat tartó pápák pl. riasztó példák az Egyház számára, menyire vigyáznia kell makulátlanságára. De most éppen nem panaszkodhatunk, hiszen Őszentsége messze konzervatívabb annál, amire számíthattunk.

Névtelen írta...

http://mek.oszk.hu/08600/08661/index.phtml

Másik szakirodalom

PHJ írta...

Ez is megvan vhol? A szent korona elmélete és a koronázás (Budapest, 1920) - Timón másik híres könyve, ugye. Bocsánat, h telhetetlen vagyok.

Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Szerintem meg tiszteletlenség az oldal főszerkesztőjével szemben nyilvánosan sértődöttséget színlelni, holott már régóta szerkesztője a blognak valaki, méghozzá a főszerkesztő jóvoltából, aki más előnyökhöz, ismertséghez is hozzásegítette már.

Amúgy meg én úgy gondolom negyedéves egyetemistaként, holott már lassan a könyökömön jön ki a "tudomány", hogy hiába a sokéves tanulás, 22 évesen sehogy nem haladhatom meg tudásilag a professzoraim.

Lehet itt okoskodni, hogy "de én jobban tudom, meg a kor nem számít, az igazság attól független, hogy ki mondja". Azért meg kell hagyni, a kor önmagában tapasztalatot is jelent. Egy 75 éves nagypapa több életbölcsességgel rendelkezik, mint egy 15 éves gimnazista.

Egyik történelem tanárom (72 éves)azt mondta a törivel kapcsolatban, még néhány év, és saját magam jövök rá, hogy a történelem mint olyan, önmagában nem létező fogalom, mi tesszük azzá, ami valójában. Különféle nézőpontok összessége az egész emberiség történelme. Mert bár vannak tényszerű események, melyek lejegyzésre kerültek, de a többi a könyvekben és a régészet által feltárt dokumentumok alapján véleményezett gondolatok gyűjteménye.

Az, hogy a királyság, mint államforma, létező institúciórendszer volt, adott jellegzetésségekkel rendelkezik, melyek kívánatosak lennének ismét a valóság talaján az ország nagyobb fokú biztonsága érdekében, ezt nagy százalékban alátámasztják ezen oldal hű látogatói is. De amikről itt viták folynak elsősorban azon fiatalok részéről, akik heves hirtelenség következtében nem bizonyulnak és nem is bizonyulhatnak mérvadónak, egészen addig, amíg el nem jutnak a teljes átlátóképesség birtokába.

Panna

Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
PHJ írta...

3 személyeskedő komment lett törölve, ezt az alapelvet másfél éve legkésőbb követjük.

Százszor leírt dolgokat nem ismétlek, ha nem muszáj, abban bizom, h aki monarchistának és legitimistának is vallja magát évek óta, annak evidencia kell, h legyen.

(Panna hozzászólása abban nyugtatott meg, h van olyan, akinek ez nemcsak elsajátított tudás, de gyakorlat is.)

Alan Breck Stewart írta...

Kedves Reina Nicolasa!
Kérlek fojtsd bánatod egy ehhez hasonló gyönyörű post megkomponálásába:
http://monarchista.blogspot.com/2009/12/advent-negy-hetere.html

PHJ írta...

Reina Nicolasa írta;

"Ne tegyen meg hülyének: hanem világosítson fel. Ajánljon kérem könyveket! Mondja el a monarchista véleményt! Nem mondja el. Ez hiányzik nekem. Sajnálom, de nekem ennél több kell."

Többször megtettem már. Itt és könyvben is, portálon is. Csak ezt mondtam el idáig reményeim szerint, soha mást. Vagy ha nem, az nem volt szándékos.

Mr.Stewarttal egyetértek. (Egyúttal kérem, h a témákról, elvekről, tárgyilagosan beszéljünk, közérdeklődésre számot tartó dolgokról. Köszönöm előre is.)

Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

Kedves Labanc,igazából nem is Önnek címezve, csak mivel az Ön hozzászólásában fordult elő a felvetés: az ún."ágyasokat tartó pápák" száma a szent pápákéhoz képest elenyésző, de a világ nyilván jóízűen emlegeti az előbbieket, míg az utóbbi csoportról előszeretettel megfeletkezik,ugyanis nem is tud velük mit kezdeni.Mert mondjuk példaképek lehetnének. Mi ne tegyünk így. Ráadásul, az, hogy ágyasa van, a személyes morális életéhez tartozik, persze nem jó, hogy így van, akár tud róla a világ, akár nem. A hivatalt, azt, amiért pápa, vagyis a hit csorbítatlan őrzését, nos, ezt az ún. "ágyasokkal rendelkezők" maradéktalanul gyakorolták, nem lehet e tekintetben ellenük kifogás (vö PezenhofferA:IV. Sándor és Luther). Ellenben az utóbbi 40 év pápái esetében (beleértve sajnos a jelenlegit is) a hit csorbítatlan őrzése tekintetében komoly problémákat felvető tényeket ismerünk (csak egyet említek: Korán-csókolás)Ettől még persze pápa az illető, és természetesen a konklávé a Szentlélek sugallatára választotta meg, érvényesen.De a leglényegesebb nem a konzervatív vagy modernnek látszó, ezért/nem ezért szimpatikus stb, hanem hogy a hivatalt hogy tölti be,a hitletétemény csorbítatlan őrzését mennyire valósítja meg. Mindenkit ugyanis az állapotbeli kötelesség szerint fognak elbírálni egyszer. A helyzet sajnos az, amire megelőző beírásában Ulrajobber utalt: a monarchikus Egyházban dúl a forradalom. Nézzen csak körül,észreveszi. Amíg az Egyház nem kezdi el a saját maga számára a saját ellenforradalmát, nem tudja betölteni a világ sója szerepet.Addig a világban sem számíthatunk sok mindenre.Nálam autentikusabb papok, püspökök mondják, tőlük olvastam, hallottam.

Labanc írta...

Kedves Névtelen! Azt hiszem, félreértett, hiszen minden szavával egyet értek! :) Az Egyházban valóban nagy problémák vannak, de mivel a Pokol kapui sem vesznek erőt rajta, ezért javulásban is bízhatunk. Elég, ha a Motu Propriora gondolunk.

Arany írta...

Tiszteletem.

Ha a magam egyszerű nézőpontját még megengedi a tisztelt társaság ebben a "forradalmi" vitában, akkor felhívnám a figyelmet a következőre:

Az a felfogás, miszerint a "forradalom" szót bármikor használhatjuk, s annak nemességét, vagy gyalázatosságát majd eldöntik a körülmények, a kontextus, nem más, mint relatív felfogás. Viszony-függő. A relatív dolgoknak kétségtelen megvannak az előnyeik is, ahogy a konkrétum hiánya okozta hátrányuk is. A forradalom szó felxibilisen használható, ha megmagyarázzuk, körülírjuk, hogy most éppen hogyan gondoltuk.
De mégis miért várná el bárki, hogy magától értetődő legyen egy relatív szó használata esetén valódi gondolatunk.

Mennyivel pontosabb és helyénvalóbb az állandóság fügvényében használni e szavakat, úgy, hogy egy-egy szóhoz, egy-egy jelentés társuljon.

Az "ellenforradalom" szó konstans értéke a harc, felkészülés és védekezés a "forradalom" ellen. Két ellenkező konstans, tehát maradandó, állandó pólus.

Ha lehet, nevezzük a dolgokat a nevükön.

refuse/resist! írta...

Ejha!

Reina Nicolasa írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.