Velünk élő monarchizmus V. - Szent Attila király

Az Esztegom-Búbánatvölgy felett emelkedő Hideglelőskereszt búcsújáróhely tövénél fakadó forrásba másodlagos beépítéssel került ez az "emléktábla". Bizonyára valamelyik környékbeli maszek hun kisiparos műhelyéből.

Az ok, amiért ebben a sorozatban helyet kapott ez a "valami" egészen prózai. Ez is velünk élő monarchizmus - gyorsan hozzá is teszem, hogy sajnos (majd miután elkészül a bejegyzés én is nyomok egy "nem kellene" gombot).

A feliraton van minden, ami leírja a mai magyar nyomorúságunkat. Erős felütés: Szent Attila király. Aki persze se nem szent se nem az a tipikus király -  a maradék szó stimmel. A szerző már nem katolikus és még nem pogány. Bár már forrásoknál helyez el rovásírásos táblákat, még feldereng neki, hogy a "szent" az valami nagyon pozitív dolog, így jól fog állni a megkoronázatlan egyeduralkodó Attila királyon. Tulajdonképpen az sem probléma, ha nincs megkoronázva, majd odaírjuk és akkor már készen is van az aktus. Ez is ki van pipálva. Majd "Attila unokái" Isten áldását kérik a tündérekre, végül gyönyörűszép könyörgés következik magyar hazánkért (rovásírásos rész, aki akarja megfejtheti - megoldókulcs itt). Gyengébb idegzetű legitimistáknak kifejezetten nem ajánlott!

Nem gondolom, hogy ez az emléktábla egyedi eset. Sokszor a helyi önkormányzat - engedve a nép nyomásának - belemegy ilyen és ehhez hasolnló emlékművek avatásába, melyeket egyszerűen csak a szinkretista giccs kategóriájába lehet sorolni. Hogy mi értelme van ennek én még nem jöttem rá, de az biztos, hogy ha egy átlagember a monarchizmussal ennél a forrásnál találkozik először, akkor nagyon nagy bajban leszünk.