Egy dolog ami nagyon tetszik a kereszténységben, hogy mindenre kiterjed. A tanítás tele van paradoxonnal (látszólagos ellentmondással). Egyszerre vagyunk a "tartsd oda a másik orcád" és a "Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." vallása. Egyszerre vagyunk Avilai Szent Teréz és Szent Edith Stein valamint Tours-i Szent Márton és IX. Szent Lajos vallása. Egyszerre vagyunk jámbor és harcos. Ez persze nem káoszt jelent, hanem pont annak ellentétjét: szinopszizmust (együttlátást) és egyetemességet. A rosszat jóval viszonozni, viszont amikor kell, akár háborút indítani, megbocsátónak lenni, szeretni az ellenségeinket, de küzdeni, minden áron az Igazságra és a jóra törekedni, védeni szeretteinket, az Egyházat és a hazát. Ha valaki helyesen éli meg hitét, az mindenre választ ad, megmutatja az utat bármely helyzetben. Ha úgy érezzük, hogy nincs válasz, az nem a hit és a tanítás egyetemességén esett csorba, hanem akkor mi nem ismerjük azt megfelelően. Az együttlátást és az egyetemesség megélését (mely az egyetlen helyes út) egy dolog segíti elő: ha mindent Istenhez (az abszolútumhoz) mérünk és ezáltal semmilyen földi, materiális dolgot, gondolatot nem abszolutizálunk, nem hozunk létre ideológiákat, politikai vallásokat.
A konzervativizmus tulajdonképpen ezt próbálja megvalósítani a társadalomban. Nyilván mivel a politika és így a konzervativizmus is teljesen emberi, ez sohasem lesz, nem lehet teljes és tökéletes. Az elnevezés is kicsit reakciós: a fontolva haladó, szkeptikus gondolkodás szülte, a "progresszióra" válaszul jött létre. Értékvédő, amit eddig létrehoztunk és tudjuk, hogy jó, működik, azt ne dobjuk ki, ne rohanjunk annyira, nézzük meg egy másik nézőpontból is és hasonló hozzáállások egyesítése a konzervativizmus. Az irányzathoz, mentalitáshoz sokkal jobban illene az egyetemes vagy normális, esetleg egészséges elnevezés. A konzervatív magatartása szemlélődő, cselekvése inkább reagáló (reakciós) ritkán kezdeményező. És ez rendben is volt a régi rend idején: tulajdonképpen csak reakciósnak, ellenforradalmárnak kellett lenni, a normalitást és a legitim hatalmat védeni, az abnormitás ellen föllépni, ha kellett, mert a forradalom nyert, a rendet helyreállítani.
Ám de mi van ma? A régi rend sehol, a forradalom győzött, a szabadságharc (1956) elbukott, azóta egy konzervatív vonulatnak még csak a látszata sincs meg, ha valami pozitívum történt akkor az az, hogy 1957-es alapokról 1946-os alapokra tértünk vissza. Győzelem ez? Semmiképp, ezt is a pártállammal való együttműködéssel érték el a politikusok. Amit pedig 1989-90-ben létrehoztak az a letargia és közöny országa. Ahogy a nem épp baráti Csoóri Sándor jellemezte a Kádár-korszakot, az szerintem a mai napig tökéletesen leírja ezt a mai köztársaságot is: "[...] kallódók, meghasonlottak, önpusztítók szédelegnek a társadalom minden szegletében. Becsapottak, igazságnak fölesküdött alkoholisták, a szocializmus kikosarazott vőfélyei, koravén bölcsek, legyintők, egykedvű állampolgárok, akik az ország albérlőinek érzik magukat." Mert ez dominál, a közöny és az igénytelenség. Mit csinál itt a konzervatív? Honvéd lesz, hogy az illegitim rendjet védje? Publicista, hogy a kortárs narratívát támogassa? Vagy lesz valóban konzervatív és egy ország röhög rajta?
Mert a rend amit védünk eltűnt körülünk. Nem lehetünk ugyanazok, mint száz éve voltunk. Alkalmazkodnunk kell, de mit jelent ez? Nem lehet a körön kívülre tekinteni? Egy konzervatív bizony egy új, a normalitáson kívül álló helyzeten találja magát és nem könnyű eligazodnia a patologikus állapotok közt. Ám az alkalmazkodást is csak az eszközeinkre érthetjük. A normalitásnak csak a maradványai vannak meg, azokat védenünk is kell természtesen, de a nagyvilágban az abnormalitás uralkodik. Igen ám, de hiszen a konzervatívnak anakronisztikus lenne megmaradni ugyanannak: bármilyen a rend és a hatalom én azt védem a támadásoktól? Ha kommunizmus van kommunista vagyok, ha nemzetiszocializmus náci, ha liberális demokrácia és köztársaság van, akkor köztársaságpárti vagyok? Ám ezt nem lehet, a konzervatívnak, az ellenforradalmárnak stratégiát kell változtatnia, hiszen megváltoztak a körülmények. Mai eszközökkel monarchistának, konzervatívnak lenni, ez a feladat, nem pedig belátásból köztársaságpártinak. Nyilván marginális és nem téma, de nem is tömegmozgalom a cél, hanem, hogy felvillantsuk a reményt ebben a közönyös és igénytelen országban: volt és még lehet is jobb! A feladat tehát adott: nem behódolni a status quo-nak, hanem a régi rendet védeni, annak helyreállításán küzdeni, akkor is, ha az már teljesen eltűnt, természetesen figyelembe véve az azóta eltelt időt. Hiszen pont akkor vagyunk rossz konzervatívok, ha akár teljesen abszurd módon, akár a vox populi-t követve racionalizálva álláspontunkat azt védjük ami van. Akkor is, ha az nem méltó védelemre, ha teljesen ellentétes lenne egy konzervatív állásponttal. Hiszen ez az eszközeink változatlanságát jelentené, úgy, hogy a helyzet, nagyon is változott. És ez anakronizmus.
18 megjegyzés:
Pontosan emiatt lenne értelmes dolog "lemondani" a Nekünk Királyság KELL pszichózisáról. Ha volnátok szívesek elfelejteni azt a politikai mocskot, ami minket körülvesz és a kulturális monarchizmust képviselnétek, sokkal érdekesebb, vonzóbb közösség lenne a RegnumPortál. Kit érdekel a Horthy? Kit érdekel '56 meg a Zelmúthúszév? Nem célravezető, ha a monarchizmus a bezárkózásról, 24/7 monarchista szlogenek szajkózásáról meg a múlton való keseregésről szól.
Nagyon hiányzik innen a kritikus szemlélet, a nemzetközi szakirodalom ismerete és az "emberi hozzáállás".
Stat crux dum volvitur orbis. Még sosem volt ennyire aktuális. Ez fejezi ki a konzervativizmus lényegét.
Monarchizmus mínusz politikai hitvallás. Szóval minden olyasmi, ami a Nekünk Királyság KELL-en túl van. Tiszta, becsületes élet, professzionalizmus, intelligens kikapcsolódás, művelődés... stb.
Gondolom, most valami olyan riposzt fogalmazódik meg magában, hogy ez a monarchizmus kiherélése/önfeladása/ kicsúfolása (a jelző tetszés szerint válaszható), de ha belegondol (belegondol?), voltaképpen ugyanarról beszélünk, csak más perspektívából.
Vegyük például a mostani legfrissebb bejegyzést a szent attila királyról. Teljesen nyilvánaló, hogy valami injekciós elmebeteg műve rovásírással súlyosbítva, mégis bejgyzés született róla. Kérdem én, minek? Monarchista bulvár? Jó, de van értelme monarchista bulvárt írni?
Viccelődni, gúnyolódni az elkövetőn? Az ilyenek inkább szánalmasak, mint viccesek. Népnevelő szerepkört felvéve tanítani az olvasót, hogy ez NEM monarchizmus és ezen rugózni 2-3 bekezdésben? Szintén dögunalmas.
Az írások jelentős része vagy érdektelen és dögunalmas vagy kritikátlanul elfogult és ez nagyon nem jó. A sokadik "köztársaság=minden rossznak forrása" vagy Mindszenty-bejegyzés után nem csoda, hogy egy teljesen zárt olvasókör jár csak ide.
Szóval én csak felhívnám a figyelmet egy nem lényegtelen problémára, amit jó eséllyel nem fognak megfogadni. De legalább jól esett leírni.
Hogy tudnánk elfelejteni a politikai mocskot? Hát ha ezt tennénk, nem struccpolitikát folytatnánk?
Kicsit igaza van Cecco Beppének, de PHJ-nak is.
Baj, hogyha csupán "kulturális" kérdés a monarchizmus, politikai krédó, illetve mozgalom nélkül. Ez nem politikai mocsok.
Ugyanakkor abban is igazság, hogy a monarchizmusnak mozgalommá kellene szerveződnie, kellene egy szélesebb bázis, egy értelmiség, program.
Megszívlelendő Cecco tanácsa, hogy "Nem célravezető, ha a monarchizmus a bezárkózásról, 24/7 monarchista szlogenek szajkózásáról meg a múlton való keseregésről szól".
Nyitni kellene, és részletesebb program kellene, értelmiségi műhelymunka, konferenciák, viták, komolyabb megjelenés a médiában (és itt nem radikáljobbos szkr-ra gondolok). A tévében pl. egy monarchista műsor, értelmes, nem szélsőjobbos emberekkel. Az már jó lenne.
A Nekünk királyság kell, az rendben van mint szlogen, de egy mozgalom nem csak szlogenből áll. Hogyan akarjuk ezt a célt megvalósítani? És azon túl hogy királyság leszünk, hogyan tovább, legalább nagyvonalakban (nem kell részletes szakpolitikai brossúra) mit gondolunk különböző egyéb kérdésekről (cigányok, szegények, munkanélküliség, oktatás, egészségügy, szomszédos népekkel való kapcsolat), stb.
Szép ez a vasárnap, így csak pár gondolatra reflektálnék átfogó válasz helyett.
"Hogy tudnánk elfelejteni a politikai mocskot? Hát ha ezt tennénk, nem struccpolitikát folytatnánk?"
Például úgy, hogy elfelejti. Nem néz tévét, nem olvas aktuálpolitikai újságot, nem gondol rá, nem bosszantja fel magát. Vagy ha igen, akkor csak kellő iróniával avagy troll attitűddel. Nem nehéz ez.
"Nyitni kellene, és részletesebb program kellene, értelmiségi műhelymunka, konferenciák, viták, komolyabb megjelenés a médiában (és itt nem radikáljobbos szkr-ra gondolok). A tévében pl. egy monarchista műsor, értelmes, nem szélsőjobbos emberekkel. Az már jó lenne. "
Ön lényegében leírta azt, amit a Konzervatórium megcsinált. Egy ilyen "alulról építkező" program nem lehet sikeres megfelelő támogatók nélkül és most nem azt mondom, hogy támogassuk a Fideszt vagy akárkit, hogy legyenek monarchista műhelyek meg tévéműsorok. A kurvaműfaj nem nekünk való, és elnézést az erős szóért.
"amit Ön mond, az valóban kiherélés, ha csak önmagában vesszük. Egy kedves ismerősöm "kirakat-monarchizmusnak" hívja, okkal."
Kirakatmonarchista az, aki csak néha felfedezi magában a monarchistát és cikket ír róla (pl. Gerő András) vagy hülye nevű alapítványokat és gittegyleteket hoz létre. Vagy Fidesz szavazó...
Továbbá nem attól lesz valaki treue monachista, hogy királyságot AKAR és folyton csak arról beszél. Szóval látom, nem értett meg.
"Horthy Miklósra fontos, h úgy tekintsünk, mint törvényes államfőre és nem "bűnös diktátorra", jelenleg Ön ezt a közgondolkodás részének tarja?"
Nem érdekel a közgondolkodás, mert olyan eleve nincs is. Horthy és Mindszenty pedig ötvenmilliószor ki van már tárgyalva és nem hiszem, hogy szükség van ötvenmillióegyedik variánsra is. Tulajdonképpen erre gondoltam, amikor azt írtam, unom Horthyt és Mindszentyt. Vagyis nem magával a mondanivalóval van bajom.
"A királyságnak megvan a maga hagyománya, rendszere, de elevenné nem tehetjük más rendszerben"
Maximálisan egyetértek, és pontosan ezért mondtam, hogy azt a szellemi-kulturális örökséget lenne célszerű bemutatni, amit el tudunk sajátítani, hiszen a politikai örökség elveszett.
Egyszer-egyszer olvastam Károlyi Tamástól néhány jó írást, ilyenekre gondolok én is. A monarchizmus csak úgy lesz eleven, ha magunk elevenné tesszük magunk és környezetünk számára és ez nem megy politikai szlogenekkel, Horthy-korszak értékelőkkel, fideszes alakokkal készített interjúkkal vagy tévéműsorokkal.
Kedves Cecco Beppe, nehéz magán eligazodni. Egyszer a bezárkózást javasolja nekünk; ne nézzünk tv-t, ne olvassunk újságot, máskor meg a bezárkózástól és a múlton való kesergéstől óv minket.
Unja azt, ha Mindszentyről, Horthyról emlékezünk meg, és unja azt is, ha nyitott szemmel járunk a világban és arra reflektálunk, mi napjaink konkrét problémája a monarchizmussal. Az is baj ha sapka van rajtunk, az is, ha nincs...
Engem ez az eset arra a történetre emlékeztet, amikor a beteg az orvosnál megnyomja a mellkasát, és azt mondja, hogy itt fáj, aztán megnyomja a lábát, hogy ott is fáj, mire a doktor mondja: magának eltört a mutatóujja.
Elöljáróban: az elmúlt pár évszázad a kereszténység deszakralizációjáról szólt.
Először az egyház volt "szent", ez a reformációval szűnt meg. Utána már csak az "írás" (szentírás) volt szent (protestáns vallás, a római hagyomány elvetése).
aztán a valláskritika megjelenésével ("felvilágosodás") már csak az Isten maradt szent. A militáns ateizmus megjelenésével (R. Dawkins, C. Hutchens stb) már az Istent is megpróbálják a porba ráncigálni.
Láthatjuk tehát, hogy a szakrális szféra a történelemben látható módon hogyan veszíti el a tért, a valláson belül. ugyanakkor új szakralitások jelennek meg: az egyik legfontosabb a technika vallása. Manapság a technika, a technikai jólét, a kényelem, lustaság stb van szentként kezelve. A technika úgy van reklámozva, mint ami elhozza nekünk a _szabadságot_.
Minden háború a fejekben dől el. Úgy látszik, ez a háború meg rég el van döntve, meg van döntve. a nyugat elfelejtkezett keresztény gyökereiről - ebben részben bennevan a II. Vaticanum árulása, (a nép felé való áldozatbemutatás) is, ebbe most nem mennék bele, szóval a nyugat egy kütyü (okosteló,ipad, ipod, lcd-tv stb)-imádó társadalommá vált. ennek természetesen metafizikai okai vannak - lucifer lázadása, letérés a szűk ösvényről.
a kérdésem az, hogy a szerző miféle _működő_ antitézist fogalmaz meg ezzel szemben.
Mert mesélhetünk a hajdanvolt eleink dicsőségéről, meg bálványozhatjuk a Szent Koronát, de ezzel csak az az indiánok sorsát példázzuk, akik egy része hisz még abban, hogy visszajön majd Ülő Bika, visszatérnek a bölények, és visszaszerzik az ősi földjeiket. az indiánok nagy része hajlamos a tüzes vízben hinni, ez is jó párhuzam, az egymillió magyar alkoholistával.
Egy haldokló, fogyó, elöregedett társadalom vagyunk.
A szerző hogy próbál ezzel szembemenni? Mert szerintem sehogy. Litánia-énekléssel egyedül még nem győzött senki.
Vagy tán túl "igényes" lennék? Szerintetek ennyi elég? Pár zsoltár (cikk) a regnumon, meg a monarchistán, és kész? Vagy néha összejöttök sörözni? ennyi? Várjátok hogy visszatérjen a főnök? Habiszti Károly valamelyik leszármazottja? (Az aradi vértanúk meg forognak a sírban.)
Kíváncsian várom a választ.
Cecco Beppe jól látja a valóságot.
Ami a Szent Attila királyról szóló bejegyzést illeti, azért az látszik, hogy egyeseket még mindig az izgatja, hogy mondáink, nem a kertek alatt settenkedő, kivárjuk a megfelelő pillanatot, összeugrasszuk a népeket, felrobbantjuk a másik várát, tesót vesszük feleségül habsburg királyokról szólnak, hanem a szakrális eredetűekről, melyeket rovásírással jegyeztek.
Kövi úr, az ön által említett bejegyzésben a probléma inkább a szinkretizmussal van, semmint azzal, hogy ki settenkedik a kertek alatt.
Cecco Beppe azt látja jól, ami a köztársaságnak kedvezne. Kulturális monarchizmust nyomatnak a fideszesek is, vagy bárki aki Széchenyit vagy Szent Istvánt laudálja, ma példaként állítja elénk, az egész rendszer (akár a Corvin-lánccal, akár a Szent István Rend köztársaságban való felélesztésével) kulturális monarchizmust nyomat, amennyiben oda nyúl vissza legitimációért. Ebbe a sorba egyrészt nem akarunk beállni, vannak ott elegen, másrészt pedig sokkal nagyobbak az igényeink. Konkrétan helyreállítani akarjuk a működő rendszert, akár aktuális vagy trendi ez, akár nem. Nem az a kérdés, hogy mi érdekli az embereket, mert a nagy többségét semmi; az a kérdés, hogy mit akarunk, mit helyest és követendőt a közbeszédbe behozni. És nekünk igenis királyság KELL!
Az antitézis megfogalmazása úton van, persze a magunk eszközeivel, tudjuk, hogy lassan haladunk, tudjuk, hogy keveset teszünk, de igyekszünk és dolgozunk, mindenki a szabadidejében, meló és család mellett. Kagami, az igények amiket ön megfogalmaz már körünkön belül is megfogalmazásra kerültek, nem egyszer, és dolgozunk megvalósításaikon. Ám ahhoz képest, hogy 2007-ben egy ember egy-egy délutánon elgezdett bejegyzéseket írogatni, rengeteget haladtunk és még sokszor ennyit tervezünk, egészen a restaurációig.
"Cecco Beppe azt látja jól, ami a köztársaságnak kedvezne."
Naná, a köztásaság szálláscsinálója vagyok, aki be akarja ugratni a monarchistákat, hogy jól leszerelje a hűdeveszélyes mozgalmukat. Cecco Beppe = ellenség, nemigazmonarchista.
Komolyan mondom, a falra hányt borsónak több értelme van, mint vita generálásának a netmonarchisták közt. Ti tényleg semmit, de semmit nem értetek meg a világból és láthatóan nagyon jól érzitek magatokat a privát kis szellemi gettótokban. Hát maradjatok ott és játsszatok kereszteslovagosdit meg donquijotésdit, ha nektek ez kell. Menjetek nyugdíjas vitézeknek és vidéki kisnemes bácsikáknak előadást tartani némi pogiért cserébe. Vitatkozzatok Pozsonyi Bucóval meg Gerő Andrással, ha úgy tetszik, de ne higyjétek, hogy el fog jönni a kánaánotok. És nem én állok a Kánaán útjában, ha esetleg ez lenne a válaszotok.
"Ám ahhoz képest, hogy 2007-ben egy ember egy-egy délutánon elgezdett bejegyzéseket írogatni, rengeteget haladtunk és még sokszor ennyit tervezünk, egészen a restaurációig."
És azt vágjátok, hogy a jelenkori arisztokrácia - sőt, egyetlen (európai vagy Európán kívüli) társadalmi réteg sincs érdekelve ebben a ti kis restaurációtokban? Van egyáltalán érdemi európai kitekintésetek? Mármint olyan, ami a schwarzgelb allianzon és az agyament francia monarchistákon túlterjed.
Tényleg hihetetlen, ahogy ti a valósághoz viszonyultok.
Bocsánat, hogy idetolakodom. Érdekes a beszélgetés bizonyos szempontból.
Én erről ezt gondolom, sajnos Per Spegulóval nem tudtam mélyebb vitát erről lefolytatni:
http://pera-graner.blogspot.hu/2012/04/mint-meseben.html
Beppe: Annak ellenére, hogy az itt író szerzőkkel nekem is vitám van, és van amiben a krikád jogos. Azonban én azért nem látom ennyire reménytelennek ügynek az esetleges újboli Magyar Királyságot. A világ változik. Nyilvánvaló, hogy egy civilizációs korszak határán vagyunk.
Pl. 85-ben se gondolta senki, hogy összeomlik a Szovjetunió és a Varsói szerződés 5-6 éven belül.
Az EU komoly válságban van. Az az EU amely leginkább gátja a nemzetállami törekvéseknek valószínűleg 8-10 éven belül szétesik, vagy legalábbis radikális átalakul (könnyen lehet hogy már előbb is).
Én azt mondom, nem jó nekünk se a Kelet, a Nyugat meg szarik ránk, sose törődött ezzel a térséggel.
Meg kell csinálnunk a saját uniónkat! Azt amit már Kossuth is elképzelt (bár ő Habsburgok nélkül ;) ) , a Duna Menti Konföderáció, egyfajta Közép Európai Unió.
Mert mi magyarok (és a szomszédos népek) se nem keletiek, se nem nyugatiak, se nem skandinávok nem vagyunk. Nekünk egy KKU Unió lenne a legjobb, ez az ami történelmi hagyomány van, ez az ami legutoljára hatalmi és gazdasági tényezővé tette a térséget. Amelynek egy magyar királyság szerves része lenne. Hangsúlyozom: nem osztrák magyar monarchia feltámasztásáról beszélek, hanem Közép európai konföderációról (egyenlő jogokkal a népeknek) amely nem mellesleg gazdaságilag is nyerő lenne.
A Szent Korona tan ma is aktualizálható. A magyar király lehet a horvátok királya is, stb. Persze ehhez változni kell még sokmindennek, ki kell békülni főleg a románokkal és a szlovákokkal. És nekik is fel kell ismerni hogy ez az érdekük hosszú távon, csak úgy tud felemelkedi ez a régió, ha összefogunk. (akár közös pénz, közös vámunió, stb.)
Más lehetőség nem nagyon van hosszú távon. Vagy a németek-franciák "gyarmata" maradunk, vagy az oroszoké, kínaiaké leszünk, vagy pedig elszegényedünk.
Támogatom, hogy Magyarország újból királyság legyen, de egy Közép Európai Unió létrehozása szerintem elég valószínűtlen. A szomszédos népekkel való megbékélés azt hiszem egyrészt főként rajtuk múlna, másrészt az EU (és rajta keresztül azok a bizonyos erők) nagyon rossz szemmel néznék egy ilyen unió létrehozását, és mindent elkövetnének, hogy keresztbe tegyenek. Magyarország már nem fog elszegényedni, ez már megtörtént, olyan adósságcsapdában vagyunk, ami miatt hosszú távon elég kilátástalan a helyzetünk. Igen, sajnos a nemzetállami törekvések kemény ellenállásba ütköznek, szerintem most a legfontosabb, hogy Magyarország újra önmagára találjon, ne legyen hűtlen Szent István örökségéhez.
Kedves PHJ, szép dolog a monarchista minimum, csak egységet nem csinál, míg erőltetik a katolikus, meg a génhibás habsburg vonalat.
Rendben van, mérséklem az indulataimat, csak nagyon felbosszantott Uhel úr, illetve SZVD nem kifejezetten konstruktív avagy megfelelő színvonalú riposztja.
Amint már írtam, ez volna az "akaratom":
"Nagyon hiányzik innen a kritikus szemlélet, a nemzetközi szakirodalom ismerete és az "emberi hozzáállás".
Az ismeretterjesztő szándékot értem és értékelem, hogy nem hiszem, hogy célt lehet érni azzal, ha mindig, minden alkalommal elmondjuk nagyjából ugyanazt pontosan ugyanosan konklúzióval.
A regnumportál érdekesebb is lehetne, ha izgalmas, kritikus szemléletű feltárásokra is vállalkozna, mert az elismertséget hozna számára. A tömegdemokrácia léte ne tévesszen meg bennünket, hiszen nem kötelező abban részt venni; lehet a Nekünk Királyság KELL hitvallásról úgy is beszélni, hogy nem írjuk le, nem harsogjuk, hogy Nekünk Királyság KELL.
Tudom-tudom, ez egy szabadidőben íródó blog, meg honlap, de ha már erőt, energiát fektetünk valamibe, az miért ne lehet "ütős" anyag?
És pontosan ehhez kell a perspektíva-váltás, hogy a politikai krédó helyett a kulturális vonzerő által ültessük el a gondolkodó emberekben azt, hogy micsoda érték a monarchia hagyományrendszere és mennyire szánalmas - főleg Mo-n, a republikanizmus.
"Amíg nincsen egy hozzávetőleges tudás ebben a témában, pontosan az a veszély áll fenn, amelyet Ön is említ."
Hmm, ez már szubjektív vélemény, de én szabályosan rosszul vagyok a XX. sz-i magyar rögvalóságtól, ezért is szoktam inkább egy kicsivel korábbi folyamatokkal foglalkozni és inkább tágabb határok közt. Szerintem nemzetközi példákkal vagy Ausztria/OMM közös történelmének örökségével operálva elérhető ez a bizonyos elismertség.
Ja, és még egy szubjektív kritika; szóval... sok itt a giccses vizuális megjelenés, Károlyit fojtogató Szent istván küklopsz meg ilyesmik. No offense, de ezek azért sallangok.
Megjegyzés küldése