Demokratikus állam nem teremt demokratikus társadalmat

A legújabb Kommentár folyóiratban megjelent Tisza István és Jászi Oszkár választójogi vitájában két homlokegyenest eltérő álláspont tükröződik. A fő kérdésére, miszerint lehet-e úgy választójogot adni a tömegeknek, hogy azok még nem értettek rá? - nem és igen a két válasz. Tisza István szerint nem:

"A hypermodern jelszavakból táplálkozó félműveltség terrorizmusa ez, amelynek vásári lármája betölti a modern kultura egész épületét (hiszen az értelmi világban is annál kongóbb hangot ad minden tárgy, mentől üresebb) s a félműveltség egész türelmetlenségével és elbizakodottsággal hurrog le minden ellenvéleményt. 

Nekünk a gondolkodás szabadságát a "szabadgondolkodók" ellen kell megvédenünk.

[...] Ezt a szabadságot, a gondolat igazi, megtermékenyítő szabadságát akarja békjóba verni a modern felvilágosodás jelszavainak terrorizmusa. 

[...] Bölcsészaink, szociológusaink, költőink és piktoraink örjöngő dervistáncban reprodukálják előttünk a sulyosan beteg francia lélek minden kórtünetét. Persze a maguk alacsonyabb fajsúlyára redukálva [...]

A mi szegény dekadenseink egyszerűen rothadáson kezdik az életet s a feloszlás szecessziós tüneteit mutatják nekünk anélkül, hogy e látvány visszataszító jellegét legkevésbbé is enyhítené a régi műérték utóíze. Nem tehetek róla, nekem mindig olybá tűnnek fel, mint az a jámbor kacsa, amely nagyzási hóbortba esve, fácánnak képzeli magát. Azt hiszi szegény, hogy csak  "haut gout"-ra [pikáns fűszerezésre] kell szert tennie, hogy műértő inyencek kedves pecsenyéje legyen. pedig ami haut gout a fácánnál, szegény kacsánál egyszerű feloszlási bűz marad."

"És ha komolyan akarjuk a demokrácia haladását és a demokrácia jelszava alatt nem lejáratni akarjuk a szabad intézményeket; ha igazán a szabadság ügyét akarjuk szolgálni - akkor neveljük ennek az országnak társadalmát a demokratikus kormányforma számára. Akkor gondoskodjunk mindenekelőtt ennek az országnak szegény néposztályáról, hogy olyan kereseti viszonyok közé, olyan megélhetési viszonyok közé, általában: olyan emberhez illő életviszonyok közé jusson, amelyek mellett azután gondolkozásra ideje, módja maradjon és amelyek mellett résztvehet idővel az ország kormányzásában." 

Jászi Oszkár ellenben azt mondta (francia mintára); a demokratikus jogok kiterjesztése egy csapásra gyógyírt jelent majd minden társadalmi gondra. Létrejön majd a "polgári" demokrácia, ami az első fontos lépés lesz majd a végső boldogság, a szocializmus felé vezető úton.

Most így, nagyjából száz évvel a vita után már tudjuk, hogy jobb lett volna a higgadt, fontolva haladó utat választani. (Népi)demokratikus állam nem teremtett demokratikus társadalmat. A "nép" ugyanis, miután választójogot kapott első dolga az volt, hogy mindenkit, aki gazdagabb, értelmesebb, műveltebb volt az átlagnál likvidálta. Mindenkit, aki más nyelven beszélt, ellenségnek nyilvánította és kitelepítette. Azóta pedig maga közül választja - állítólag - legjelesebb képviselőit. Jászi Oszkár elképzelése zsákutcának bizonyult, kártékony hatását a mai napig nyögjük. Bebizonyosodott, hogy Tisza Istvánnak volt igaza ebben a kérdésben, hiszen képletesen mondva Jászi egy tízéves értelmi szinten lévő gyerek kezébe adott fegyvert, anélkül, hogy megtanította volna bánni vele. A tízéves gyerek pedig első lövéseivel azokat intézte el, akik megnevelhették volna.

Hogy szerzett (választó)jogot vissza lehet-e venni - regisztrációval, vagy máshogyan - én nem tudom...

Kommentár 2012/6 Illés Gábor: Választójogi viták Tisza és Jászi között. 35-53 oldal.