2012 dec. 11

Még nem késő


"A legitimista politikusok valamennyien 
arra az álláspontra helyezkedtek, hogy 
Károly király halálával a legtisztább legitimizmus
szerint a magyar trón Károly elsőszülött fiát, 
Ottó trónörököst illeti meg."


Íme a Magyar Királyság legitim trónörököse:  

Habsburg-Lothringiai  (VI.) Ferdinánd Zvonimir Maria Balthus Keith Michael Otto Antal Bahnam Leonhard. 

IV. Boldog Károly apostoli királyunk dédunokája, II. Ottó örökös királyunk unokája. 

Maroknyian maradtunk mi a magyar legitimizmus, a teljes jogfolytonosság helyreállításának, a Magyar Királyság hívei, összességében: a monarchisták. Azok, akik az országunk eredeti államformájában hisznek és gondolkodnak. 

Azonban a hagyomány és a hozzá kapcsolódó királypárti politikusok, révén hatalmas örökséget örököltünk. Gróf Mikes János, Boldog Apor Vilmos, Mindszenty (Pehm) József, gróf Apponyi Albert, báró Lehár Antal, gróf Sigray Antal, ifj. gróf Andrássy Gyula, Griger Miklós atya, Pethő Sándor, Slachta Margit, és sok más legitimista politikai hitvallása alapján mondjuk ki, hogy elég volt a Magyarországon lassan száz éve zajló meddő politikai kísérletezgetésből, melynek révén széthullott Szent István királysága, elpusztult sok százezer honfitársunk, megszűnt a magyar ipar, és a legaljasabb, legműveletlenebb politikusok ültek a nyakunkba.

Kipróbáltuk megy-e király és a királyságunk nélkül, nem sikerült. Az eredmény ez lett. Kipróbáltuk milyen Isten nélkül, az eredmény ismert.

Még nem késő visszatérni az alkotmányos útra.

Királyságot!


   
Kép innen.

16 megjegyzés:

Mérges Balázs csendbiztos írta...

Jó cikk, csak azt nem értem, hogy honnan veszi a bejegyzés írója, hogy mi lesz az uralkodói neve? Meg ha Ferdinánd Antal, akkor nem VI., hanem I. nem?

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Szia Balázs! Amíg őfensége a Ferdinánd nevet használja addig én is ezen a néven írok-beszélek róla. Ha majd megkoronázzák és esetleg más nevet választ én is azt fogom használni. Természetesen Ferdninánd Antal néven ő lesz majd az első.

Per Spegulo írta...

Uraim! ... Talán, míg az ősi szokásoknak megfelelően ezt a kérdést párbajban szeretnék rendezni - hiszen mindannyian azt gondoljuk, hogy a kimondott szónak értéke és jelentősége van (nem is beszélve a környékünkön annyira eldevalvált "eskü"-ről) - talán térjünk vissza az ősi jogszokásokhoz!
Mármint hogy az uralkodó saját maga határozza meg, milyen néven lép trónra. Királyi Tanácsi hozzájárulás nélkül.
Én például nagyon örülnék neki, ha az általa használt Zvonimir (és közeli barátai által használt "Zvoni" becenéven) néven tenné meg ezt. Ezzel is az ősi horvát-magyar barátságot testesíthetné meg, közelebb lépve ezzel a történelmi osztrák-magyar monarchiához.
Ez a pillanat, amikor őfelsége magyar zászlót lobogtat, van olyan magasztos, hogy mi is a jövőn gondolkodjunk!

Mérges Balázs csendbiztos írta...

Köszönöm a választ!
A Zvonimirnak valamilyen párosításban én is örülnék, valóban üzenet értékű lenne.

U.I.: Kövezzenek meg, de én nem is figyeltem fel a magyar zászlóra. Így mégjobban tetszik a kép, csak el ne bízzam magam. Egyébként lehet tudni, hol készült a kép?

Petrus Augustinus írta...

A magyar zászló miatt tettük ki! Amúgy egy gokart verseny után készült, ahol nem mellesleg a trónörökös magyar színekben indult. :)

Flagellum Dei írta...

Lemaradt a Pomukli

SontPent írta...

Még ha lenne is támogatottsága Ferdinánd vajon vállalná?
És kikből állna a kormányzó párt? Bajnaiékból? Egy egy Fideszes-MSZP-s "szakértő" válogatottból? Nemcsak államformaváltás, hanem komplett elitcserére is szükség lenne.
Ezekre a kérdésekre is választ kell adni, nekünk monarchistáknak.

Heidenacht írta...

Kedves SontPent!

Legelőbb kéne az Ön által is feszegetett kérdésre választ adni. Mert a királyság önmagában csak egy forma tartalom nélkül. Az Iráni Iszlám Köztársaságot, vagy a putyini Oroszországokat többre értékelem, mint a nyugati dekadens és liberális monarchiákat - és ezzel nem csak én vagyok így, szerintem. Attól, hogy Magyarország királyság lesz, még nem lesz automatice erkölcsösebb a politikai élet, nem lesz jobb a hitel-károsultak helyzete stb. A királyság valóban egy ideális államforma lehet, amennyiben a politikai berendezkedése, irányultsága is a megőrzés, megtartás irányába hat. Ugyanakkor bármelyik monarchia képes a felforgatás melegágyává válni, ha a trón démoni erők játékszerévé válik. Ma, vagy akár a XX. században kevés olyan uralkodó volt, aki - hogy úgy mondjam - a helyzet magaslatán állt volna. A liberális korszellemmel szemben jellemzően nem az udvarok, hanem a falagista, fasiszta, nemzeti szocialista, vagy militarista mozgalmak próbáltak és tudtak egyedül hatni. Tény az is, hogy az elmúlt évszázadokban, ahol nem a forradalmi erők döntötték meg a monarchiákat, ott az uralkodó osztály számolta fel saját magát. Ezekkel szembe kell néznie a ma monarchistáinak, aztán számot adni arról, hogy bálványimádók, politikai mozgalmárok, vagy borissza bölcsész-klerikális csoportosulásként akarják-e meghatározni magukat? A káosz hihetetlenül nagy itt a fejekben. Megjelenik itt Evola, Mishima, Horthy, a Habsburgok, a Vas Gárda, Mindszenty, Jézus Krisztus és orthodox ikonok, de az egész mögül hiányzik a koncepció. A monarchizmus sosem lesz mozgósító erejű, amíg nem tud válaszolni aktuális kérdésekre. Ha pedig nem akar mozgalommá, tömegpárttá szerveződni, akkor miért kérik számon az urak a republikánusokon, hogy sosem kérdezték meg a népet arról, milyen államformában akar élni? És ez csak egyike azoknak az önellentmondásoknak, amelyek ezen a fórumon gyakorta előkerülnek. Teszem hozzá: az embereket baromira nem érdekli, hogy milyen rendszerben élnek, ha teli a hasuk.

SontPent írta...

Heidenacht: Én is azt gondolom, hogy ezen a blogon arra lenne szükség, hogy értelmes viták legyenek az alapkérdésekről. Jelenjenek meg álláspontok, és komolyan vitatkozzunk mély porblémákról.
De ezekről nem nagyon esik szó. Néhány érdekes történelmi cikk mellett meddő intellektuális maszturbációról van itt szó, már bocsánat.

Ez a mostani poszt arról szól, hogy (az egyébként még kiskorú) Fernidánd magyar zászlót lobogtat valahol. Örülünk neki, de ebből nem kellene messzemenő következtetéseket levonni.

És valóban mellőzni kellene azt a naiv vakhitet, hogy a királyság majd automatikus megold mindent, tehát nem is semmi másról gondolkozni, csak Ferdinándot mielőtt a trónra, aztán jó lesz minden. (Persze azt senki sem kérdezte még meg konkrétan az fjú hercegtől, hogy vállalná-e, akar-e magyar király lenni?)

Az intellektuális zavarról szóló észrevételét (Horthytól Evoláig és Ottóig)én is osztom.
A "Magyar Monarchista Minimum" címen sikerült egy olyan szöveget összeállítani, amelyről a monarchisták között is vita volt, itt a blogon én magam hosszú (és sajnos meddő) vitát folytattam a kereszténység nélkülözhetetelen szerepéről.
Amire persze megkaptuk, megkaptam, hogy nem is vagyok "igazi monarchista". Nem ismerős ez valahonnan? Aki kicsit mást gondol, mint a hangadók, vagy magukat autoritásként tétetelő emberkék az rögtön megkapja, hogy áruló, nemzetietlen, most újabban balliberális kozmopolilta és/vagy nem eléggé magyar, netán egyházgyalázó. (Lásd még: a Fekete György-féle botrány)
Az nem járható út, hogy csak egyféle vélemény jelenhet meg, aki attól eltér, az áruló. Az amúgy is kis számú monarchistát nem megosztani kellene.

Továbbá: A blogon pozitívan értékelt Horthy, aki még egy Királyságot! plakáton is szerepel a regnum facebook oldalán nem fér össze a legitimuzmussal, nem hiszem hogy Horthyt és IV. Károlyt-Ottót egyszerre fel lehet vállani.
Evola meg egy filozófiailag jelentéktelen, zavaros, ezoterikus szerző, akit a szélsőjobb egyes "gondolkodói"(?) kedvelnek, de neki semmi köze a magyar monarchista hagyományokhoz. Nem volt jó ezoterikus irányba elvinni a dolgot, az csak nevetségessé teszi a királyságot.
Ahogyan a Szent Korona Rádió vagy a Demokrata című honlap se biztos, hogy megfelelő médiafelület a monarchista üzenetek közvetítésére. Zagyva György Gyula, jobbikos, acélbetétes bakancsos képviselő is Apostoli Magyar Királyság visszaállításáról beszél, remélem nem vele akarjuk, akarják kivívni a restaurácót.

És persze igazából, az alapvető kérdésekre nincs válasz: hogyan akarunk monarchiát, mit csinálunk a jelenlegi elittel, stb.
Csak államforma váltást akarunk vagy egy bizonyos politikai irányzatnak (konzervatív? keresztényszocialista? szocdem? centrista? egyéb?) a kormányzását, stb?
És mi lenne ha mondjuk Ferdinánd baloldali kormányt bíz meg kormányalakítással, akkor?
A mozgalommá váláshoz pénz kell, szerveződés, infrastruktúra, értelmiségi hátország, és nem utolsó sorban komolyan végiggondolt szakpolitikai program stb.
Annyira így van ez, hogy a két vh közötti legitimisták se annyit mondtak, hogy vissza a Habsburgokat, hanem komoly szociál-, gazdaság és külpolitikájuk is volt.
El kellene dönteni végre, hogy unatkozó bölcsészek szellemi sportja, intellektuális maszturbációja a monarchista gondolat, vagy tényleg mozgalommá akarnak, akarunk-e
Részletes szakpolitikai program nélkül a királyság követelése nem több "méla bús lelkek nosztalgiázásánál" (copyright Főméltóságú Horthy kormányozó).

Heidenacht írta...

SontPent Uram,

Ön és én eltérően vélekedünk például Evoláról, de ezzel nincsen gond. Vitát folytatni róla értelmetlen,mivel nem akarom meggyőzni arról, hogy a tradicionális szerzőknek bármiben igazuk volt. A magam részéről viszont kötődöm a véleményükhöz, alapozok a vallomásaikra, akárcsak az ókor pogány gondolkodóiéra. Számomra a monarchizmus idea, valamint a lét- és politikafelfogásom kerete, nem végcél, hanem az ahhoz tökéletesen illő forma. Azt is tudom, hogy amit vallok, azt nem lehet realizálni, ezért van egy, nem monarchista, hanem személyes minimumom, amelyben például a kereszténységnek komoly szerep jut. Mindezekből következik, hogy akármelyik monarchistával csak addig tudok egyetérteni, amíg arról van szó, hogy a monarchia lenne a legmegfelelőbb közjogi forma Magyarország számára. De a csodavárókkal épp úgy nem tudok kiegyezni hosszabb távon, mint azokkal, akik valami etnikai alapú despotizmust képzelnek el egy szittya államvallással. Nem akarom ismételni magamat, mégis megteszem:a bloggal és a blog anyaportáljával, a Regnummal is az a porblémám, hogy hihetetlenül eklektikus. Számomra Mishima, Evola, vagy a Vas Gárda hívószavak, viszont, ahogy Ön is mondta, közük nincsen sem a magyar konzervatív, sem a magyar legitimista hagyományhoz. Érdekes is egy lapon látni Mishimát és követőit pl. Mindszentyvel, vagy keresztény szociális gondolkodókkal. Aki egy kicsit is ismeri Japán történetét, a szamuráj-kódot, Mishima világlátását, az rögtön úgy fogja érezni, hogy itt valamiért kilóg a lóláb. De mondjuk Francoval is, akiről a véleményemet itt már megfogalmaztam, szintén az a helyzet, hogy a neve bizonyos körben mozgósítólag hatott, de szigorúan vett konzervatív, (Bouron-)legitimista szemüvegen át szemlélve már nem is annyira pozitív figura. Horthy dettó. Ezt Ön is megjegyezte. És ezen kevéssé változtat az, hogy mit írt később a naplójában. Szóval, igen... A következetesség hiányzik. Még egy példa: az oldalon gyakran antidemokratikus jelszavak olvashatóak. Személy szerint nekem ezzel sincsen bajom. Viszont az választójog szűkítése, vagy az egyéb politikai jogoké homlokegyenest szembemegy azzal, amit IV. Károly és főleg Ottó képviselt. Utóbbi, mint tudjuk nem csak az EU-ban hitt, de választójogi korhatár leszállítását is sürgette. Ha jelen blog szerkesztői valóban konzervatívok, akkor annak megfelelően nem csak fetisizálni kéne, hanem kritizálni is úgy a királyokat, mint mindenki mást. Ha keresztény szociális nézeteket vallanak, akkor annak megfelelően tessék cselekedni, és így tovább. De azzal sincs baj, ha az oldal kizárólag a történelmi ismeretek bővítésére, színesítésére akar törekedni, csak akkor meg fölöslegesek a politikai felhangok. És, hogy elejét vegyem az esetleges támadásoknak, gyorsan leszögezném: a következetesség nem egyszerű, sokszor én is elragadtatom magamat, nekem sem sikerül mindig, minden körülmények között, de hát az ember változik, és sokat tanul, néha pedig az is előfordul, hogy kicsit összezavarodik.

Kosinva írta...

Kedves SontPent!

Már-már utópia lenne, ha egy állam az egész politikai elitjét le tudná cserélni (és korántsem biztos, hogy ettől bármi jobb lenne). Egy jövőbeni Magyar Királyságnál az is nagy eredmény lenne, ha a politikai elit nem rendszer kompatibilis vagy alkalmazkodni képtelen részét ki lehet szorítani. Nem mellesleg a jelenlegi politikai elit egy komolyabb részének támogatása nélkül nem lesz államformaváltás, csak kisstílű álmodozás. A Magyar Királysághoz vezető út sehogy sem egyenes, tele van megalkuvásokkal, kompromisszumokkal és egyszer majd visszafizetendő szívességekkel. Én személy szerint meg vagyok győződve, hogy a mostani állapotoknál egy ilyen folyamat végén létrejövő királyság is sokkal egészségesebb lenne.

Abban nagyon is igaza van, hogy Horthyt és IV. Károlyt vagy Ottó főherceget nem lehet egyszerre felvállalni. A véleménykülönbségek pedig egy természetes állapot. A két világháború közötti legitimisták is egy színes, heterogén társaság voltak, de ők legalább tényleg komolyan gondolták, amit gondoltak és ehhez mérten komolyan is csinálták. A mostani legitimistáknak is el kellene egyszer dönteniük, hogy komolyan csinálják (és elődeik nyomdokaiba lépnek) vagy megmaradnak tisztaszívű, megalkuvásoktól mentes álmodozóknak. Azt pedig ki sem kell igazán mondani, hogy a nagy cél eléréséhez bizony politikusokra van szükség a szó legjobb és legrosszabb értelmében is.

SontPent írta...

Kosinva: Azt hiszem szinte mindenben egyetértünk.
Sajnos jelenleg én nem látom azt a politikai erőt vagy politikusokat, akik királyságért, a történelmi alkotmányért és államberendezéskedésért (felsőház, stb.) a Szent Korona alapján tenni akarnak. Melldöngetés, meg ál-nemzetieskedés van csupán, közben pedig zajlik az intézmények elfoglalása.
Ha meg a baloldal lesz hatalamon, ők majd kirúgnak mindenkit akit fidesz tett oda, és visszacsinálnak mindent, amit ez a kormány tett.
A megosztottságon egyelőre nem tudunk túllépni, pláne nem egy köztársaságban, amelynek nincsen pozitív hagyománya. Egy helyesen értelmezett, és józanul végiggondolt, Szent Koronára épülő állameszme és a király integráló erő lehetne.

Világos, hogy politkusokra szükség van, de nem látom ennek jeleit. Ugyanakkor persze van egy nagy elégedetlenség és kiábráundultság a politikai elittel szemben. Sokan érzik, hogy egyik párt se jó, de nem hisznek abban hogy jobb lesz, leszavaznak valamelyikre, amelyiket éppen aktuálisan jobban utálják. Általában valami ellen szavaznak (tűnjön el x párt), és sose valamiért.

Királyságról sajnos a magát jobboldalinak nevező politikusok nem, hanem csak egy-két jobbikos politikus beszél. Abból inkább nem kérek.

Igazából nem is érdeke egyik pártnak sem, ezt jelenlegi állapotot megváltoztatni. Az hogy egy felsőház vagy egy király mint pártok felett álló tőlük független hatalmi tényező legyen jelen (hiszen csak úgy van értelme), az egyik párt sem akarja. Mindenki védi a saját pozícióit és a saját gazdasági holdudvarát.

A feladat az lenne, hogy ezzel a kiábrándító és a többség által is rossznak ítélet, útált rendszerhez képest egy alternatívát tudjanak a monarchisták felmutatni.
Valós, politikai, alkotmányos és szellemi-kulturális alternatívát. Nem lázálmokat, nem gyerekes képzelgéseket meg nosztalgikus ködevést, hanem valódi alternatívát.

Szávoszt-Vass Dániel írta...

Kedves SontPent és Heidenacht, röviden reagálnék az elhangzott kritikákra. A blogot négyen írjuk, a következetességet egyenként lenne érdemes számon kérni a szerzőktől. Személy szerint én kommentelés helyett inkább a személyes találkozókat erőltetném, hiszen nagyon fárasztó tud lenni a vita, amikor már a harmincadik ide látogató új olvasónak kell ugyanazokat az alapvető dolgokat elmagyarázni. Aki engem ismer az tudja, hogy szinte az összes monarchista megemlékezésen igyekszem ott lenni, legyen szó őfensége temetésétől kezdve budapesti, pécsi összejöveteleken át a Károly-misékig. Ilyenkor nagyon szívesen elvitatkozom a kedves összegyűltekkel.

A blog szerzőinek köre pedig nem zárt. Lehet csatlakozni, írásokat küldeni. Mindig csodálkozom, hogy embereknek honnan van ennyi idejük kommentelni, amikor ezalatt ugyanennyi értelmes bejegyzést is összehozhatnának a gondolataikból.

Az alkotó munkára ösztönözném a kedves olvasókat.

SontPent írta...

Kedves Dániel!

Köszönöm a választ. A magam részéről egy személyes öszejövetelt, egyfajta "gyűlést" támogatok. Javaslom valamikor januárban egy budapesti vendéglátóipari egységben.


materialita írta...

Az eredeti államforma nem királyság!
1000 előtt nem az volt!
Petőfit kell követni.
"Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad –
Akasszátok föl a királyokat!"

Petrus Augustinus írta...

Bocsásson meg, de itt szélbalos, kettyós önjelölt prókátorokat, republikánus senkiket ne éltessen; nagyon rossz helyen van. Most arról nem is beszélve, hogy 1000 előtt is monarchikus volt az államberendezkedés.