Így várjuk a királyt - közjáték 1921-ből

...[1921.] Június 21-én tanúja voltam, hogyan várják a királyt. Rendőrség és katonaság szállta meg az összes Duna-hidat, amelyeken át kellett haladni, ha az ember fel akar jutni a budai Várba. Engedély nélkül senki sem mehetett át rajtuk. Az autókat megállították az utcán, igazolniuk kellett eredetüket, a benn ülőknek a személyazonosságukat, és hogy jogos tulajdonosai-e az autónak. Nagyon is jól tudtam, hogy miről van szó, s ezért nagy érdeklődéssel figyeltem a dolgokat. Odamentem az egyik rendőrhöz, és udvariasan megkérdeztem tőle, hogy mi történik, miért ellenőrzik ilyen szigorúan a közlekedést. Rám mordult, mondván, hogy a rendőrség azt a parancsot kapta, hogy állapítsa meg, megvan-e minden automobilnak az előírás szerinti valamennyi papírja, mert az utóbbi időben sok autólopás történt. Aztán felkért, hogy igazoljam magam. Elővettem a zsebemből az útlevelem, és megmutattam. Mintha ismerős lett volna neki a nevem, és észrevette a svájci vízumot is az útlevélben. Megkérdezte tehát, hogy én vagyok-e az az úr, "aki a királlyal van". Amikor azt mondtam, hogy igen, katonásan szalutált, majd nevetve elmesélte, hogy a kormány a mai napra várja a király visszatérését, és ezért rettenetesen fél, hogy akkor majd megbukik. A rendőr egyúttal kifejezte reményét, hogy bárcsak igaz lenne a hír. A közrendőrök és a legtöbb hivatalnok is alig várja már a pillanatot, amikor a király visszatérésével visszatér a törvényesség és a jog. Kezet fogtam vele, beszálltam egy bérkocsiba azzal, hogy átmegyek Budára. De a kocsis nevetve mondta: "Kötve hiszem, hogy sikerül átjutnunk, a hidak le vannak zárva, azok a bolondok ott fönn félnek, hogy ma visszajön a király." Elindultunk, de a hídon a katonaság feltartóztatott. Igazolnom kellett magam, aztán átengedtek.

Boroviczény Aladár: A király és kormányzója (részlet), Európa, 1993